Szentély a felhők között

[Caridwen]

Van egy hely megbújva a felhők között, ami talán ismerős lehet azoknak, akik a múltból érkeztek ide, vagy azoknak, akik éltek már a régi korokban is...
Ha manapság kérdezik hogyan került ide a gyakran csak "szentélynek" nevezett kőkör, a többség csak a vállát vonogatja. Nem tudja senki, aki pedig igen, az nem igazán terjeszti. Az építményt pont olyan rejtély övezi, akár a teleportkapukat. És ahogy az utóbbiakat, úgy ezt is szinte tapintható mágia lengi körbe. A kövek, amikre egyesek talán törötten és évszázadok vasfogától megrágottan emlékeznek, most régi fényükkel ragyognak. Sőt, talán az anyaguk is megváltozhatott, vagy talán csak visszaalakult, minden esetre most olyanok, mintha kék napkőre emlékeztető anyagból faragták volna őket. A sötét kövekbe mintha milliónyi csillag lenne bezárva.
Ritkán látni errefelé bárkit is, az angyalok többnyire tisztelettel elkerülik, más pedig csak elvétve merészkedik ide, hisz szinte mindenki félelemmel vegyes ámulattal csodálja a "szentélyt".

[Lisim]

*Danu gyermekei*
*Előzmény: H'Sekirat, 3. szint, 5 kerület, Kávéház *


/Mivel senkinek semmilyen ötlete, hogy merre is menjenek tovább, első körben mindenki követi Lisimet ki a kávéházból, ha már így megindult. Még a léptek zaja is hallatszik az előző jelenet okán, így aztán zavartalanul hagyják el a helységet. Lisim lép ki először, és pár másodpercen belül meg is bánja...
Érdekes látvány tárul elé először. Az hagyján, hogy ha valaki egy ókori ruhát visel ilyen modern környezetben (ugyanis még a XXI. században is kirívó egy ilyen), de hogy egy nőn legyen egy kifejezetten férfiaknak szánt ruha... Lisimnek szembetűnik, mivel "nem rég" tanulták történelemből pont az ókori Rómát.

Nincs sok ideje ezen agyalni, mert a nő hangja visszhangként csendül meg fülében. Valami forróságot érez a nyakán, oda akarna kapni, de nincs annyi ideje, hisz viszonylag későn érezte meg a forróságot erős bőre miatt. Mire odaérne keze, a nyakörv már darabokra esik, és leválik nyakáról. Kiesik néhány másodperc, és máris egy új helyen találja magát. Eltűnik a város, a forgatag, a kávéház, minden.
Kicsit kótyagosan megpróbál föltápászkodni és körülnézni. Először észre sem veszi a hely monumentalitása miatt, hogy alacsonyabb lett, de mikor a többiekre tekint, és utána kezére kapja a szemét máris összeáll benne a kép: ennyi volt a nyakörvnek, ismét az a zöld apróság, aki eddig is volt.

Ahogy körbenéz, szép látvány tárul a szeme elé. Mintha megannyi csillag ragyogna az érdekes anyagon, ami egy helyre van hordva. Lehet, hogy valami kő vagy hasonló, nem tudja. Az biztos, hogy tiszteletet követel a hely. Ahogy tovább hordozza a tekintetét a nőre téved szeme./

- Ki vagy te?

/Nyögi ki végül azokat a szavakat, amit még az érdekes eset előtt akart a nőtől kérdezni. Nem is nagyon fogja fel, hogy a másik előző mivoltjáról érdeklődik, de nem is érdekli, elege van már abból, hogy nem tud semmit, most ő rajta a sor, neki mondják meg, hogy mi történik!/

<63>

*Engem is csesztettek ezért: az nem egyenlőre, hanem egyelőre helyesen. *

[Caridwen]

/DGY - Lisim/

/A nő szeme még jobban összeszűkül a haragja szinte tapintható örvényként kavarog körülötte./

- Az én nevem Sariel, a kérdés inkább az, hogy te ki vagy! Amikor elindultunk még angyal voltál! /mennydörgi. Majd ránéz a szintén döbbent Graminra, és ingerülten int./

- Öt angyal, öt angyalra lett volna szükség.... De legyen, én majd átveszem a helyed. /sziszegi. Majd odalép a társadhoz és elkapja a karját./

- Te most velem jössz, szükség lesz rád. És rátok is. Hozd azt a fiút és kövess. /Int oda a felhőn térdelő és döbbenten bámuló Alphonse-nak. Majd megindul a szentély bejárata felé, szinte rángatva a barátod. A vérfarkas pedig kissé aggodalmas arccal, de fölkapja a még mindig ájult fiút és elindul utánuk./

[Tessa T'Ziczmesa]

*DGY - Rab*

- Nos igen, én is így gondolom. /villantok egy gyors mosolyt a másik sidhe felé. Azért kicsit megnyugtató ilyen viszonylag átlagos dolgokról beszélni, mint az udvar, vagy hogy hogy nézünk ki egymás mellett ácsorogva. Eltereli a figyelmem arról, hogy olyan vagyok, akár egy túltöltött elektromos vihar....
Amikor megérkeztünk az erő mintha ki akart volna szakadni a bőröm alól, mintha hívta volna valami erő, ami itt rejtőzött.... Aztán megláttam a királynőt én is, azt a nőt, aki a fénylő képen is volt, ami megjelent a véneknél. Néztem, ahogy fenséges hűvösségel közeledik és egy pillanatra valami olyan jeges halálos sötétséget láttam benne, hogy az a részem, aki még a régi lény volt, mármint nem az, aki az istenekhez méltó hatalmat hordozta, az a részem elborzadt és menni akart. /

- Köszönöm, hogy elhoztátok nekem, amire szükség van, hogy felszabadítsuk Danut. Kérlek kövessetek testvéreim. /mondja nyugodtan, majd megindul be a kőkörbe két kő között. Amikor fordul, akkor látom meg, illetve csak akkor veszem észre, hogy véres a szája. A ruhája is igazából csak kavargó árnyak tömkelege, alatta nem is tudom kivenni, hogy meztelen-e, vagy van más is rajta, úgy beburkolják az árnyak. Végül követem, elvégre ezért jöttem, habár szinte minden porcikám irtózik tőle.
Amint beérünk a kövek közé még inkább visszariadok egy pillanatra. A központi oltárkövet körbevevő három kisebb kő előtt egy férfit fekszik vérbe fagyva.
A nőt mintha nem is érdekelné, könnyeden átlép a véres tetem fölött, majd odasétál az központi oltárhoz, int nekünk, majd megszólal./

- Gyertek ide bátran, hamarosan megérkeznek a többiek is, és kezdetét veszi a tánc. /A mosoly, ami elterül az arcán, még a legnagyobb jó szándékkal is démonian hat, olyan hideg, hogy szerintem a Mikulás ezt tolja maga előtt, hogy jó jégen csússzon a szánkója..../

(120)

[Rabraquat]

Előzmény
*Danu gyermekei*

/Visszamosolygok Tessára, hiszen egyezik a véleményünk. Úgy néz ki, hogy bármennyire is egyediek vagyunk, azért van az az összetartó erő, ami az arany shideket egybekovácsolja. Legalábbis eddig nagyon úgy tűnik, de nem szeretném túlságosan beleélni magam semmibe. Azt tudom, hogy mi nagyon jól bánunk a szavakkal, szóval Tessa is ügyes lehet ebben. Bár valódi hatalma nincs akkora, mint az enyém, de ez nem jelent semmit. A lényeg, hogy most kizárom a hátsó szándékos gondolatokat és csak élvezem a társaságát, mert lássuk be: ki ne élvezné? Közben megérkezik Lynarin is a maga valójába és most kara fonom a kezeim. Jelenleg én vagyok a király, igaz, kb egy napig csak. Ez, annyira nem hatja meg őt, így kénytelen kelletlen követni kezdem a vörös hajú társnőmmel együtt, a kőkörbe. Mintha régen láttam volna már ezt valami könyvben, de végül is utána is nézhetek, ha már hatalmamban áll. Megismerem, hogy mi ez, és magamban fejet hajtok a nagysága előtt. Látom a halott férfit, de semmit sem jelent nekem, maximum megjegyzem, hogy nem szép, főleg így összemocskolva./
- Már alig várom. De aztán, ha visszahoztuk Danu erejét, békén lehet hagyni. Azt hiszem eleget tettem már. /Mondom tettetett fáradsággal és kissé lenézően, bár úgyis tudja, hogy kedvelem valamennyire. Belém karoltatom Tessát (tehát felajánlom neki visszautasíthatatlanul a karomat), majd odasétálunk és várjuk a csodát.
- Szóval mi is lesz itt pontosan? Megnézhetném, de úgyis elmondod, igaz? /Kérdezem, elhagyva a királyi fensőbbségnek járó tegezést. Igen, jelenleg tőlünk függ minden, szóval örülnék, ha beavatnának, mielőtt bármit is odaadnék.Még a végén kénytelen leszek visszaadni a hatalmat a véneknek... Jelentőségteljes várakozása burkolózom, figyelve a királynőt és azt, hogy hazudik-e vagy sem. De előbb, még egy kedveset mosolygok Terssára, akinek nem engedtem még el a kezét. Igaz, nem is nagyon állt szándékomban./

(308)

[Lisim]

*Danu gyermekei*


/Nem igazán érti mi ez az egész, de hát már lassan kezdi megszokni, hogy nem tud semmit./

- Én is szeretném tudni, hogy ki vagyok. /Válaszol a nőnek, bár úgy tűnik, hogy az nem igen törődik vele. Gramint lazán elráncigálja mellőle./

- Hé. Mit képzel?! /Kiált rá Lisim, bár nem mozdul, mármint nem lép előre, csak ujját emeli kissé fenyegetően fel. Pláne azután, hogy a nő utasítására a másik férfi felkapja a földön fekvőt, és szó nélkül elindul vele./

- Itt meg mi történik? Mit csinálsz? Hová viszed Gramint? Miért kell öt angyal? /Kérdezi kicsit mogorván, de kíváncsian a goblin, és pár lépést közeledik az építmény felé./ Ne ráncigáld!

<64>

[Legion]

* Danu gyermekei *
* Előzmény Felhőmezők *

* Úton a szentély felé *

/Raven kiálltására hirtelen megpördültem és már rántottam is fel a kezemet, hogy védjem magam. Csak mikor megfordultam láttam meg a vízlényt. Leeresztettem a karom és hagytam hogy a lény körém tekeredjen. Egész az arcomig felkúszott miközben Lynarin és Lucifer hangja elért hozzám. Megborzongtam a két hang aszimfóniájától. Végül Raven hangja rántott ki a merengésből miközben a vízlény lecsúszott rólam s elindult, hogy mutassa az utat megidézőjéhez./
- Igen, azt hiszem minden rendben lesz. De indulnunk kell, már várnak minket.
+ Adja az ég, hogy készen álljunk!
/ Összeszedtem a maradék holminkat és megmozgattam a szárnyaimat. Koncentrálni viszont nem tudtam teljesen a fáradtságtól és az sem segített, hogy a lélekparány hirtelen felélénkült bennem. /
+ Még mindig túlságosan ki vagyok merülve. Ez nem lesz egy egyszerű menet.
/Elemelkedtem a felhőről és néhány méter megtétele után visszafordultam./
- Azt hiszem most minden ki fog derülni.
/Megvártam amíg Raven is felszáll majd a vízlény után indultam./


* A szentélynél *

/Nem volt túl hosszú az út amin a lény vezetett minket. Valahogy sejthettem volna, hogy a végjátékra egy szentélyben kerül sor. Feszült pillantással méregettem a karomra égetett billogot. /
+ Remélem tényleg nem áldozatnak szánsz minket Fényhozó!
/A szentély pereménél lereszkedtem és bevártam Ravent./
- Egy újabb szentély? Tisztára olyan, mint Stonehenge. Emlékszel még Stonehengere? Jártam ott fiatal koromban. És,... és azt hiszem láttam amint felépítik, egy másik életben.
/Megmaszíroztam a halántékomat./
- Furcsa, van egy-két emlékképem ami beszivárgott a tudatomba, de az a furcsa, hogy nem tudnám megmondani, hogy tényleg emlékek vagy csak kezdek kicsit megbolondulni. Na de ez most mindegy is, ráérek akkor foglalkozni ezzel, ha túl leszünk ezen az egészen. Szóval, bemegyünk?
/Csak ekkor vettem észre a kis csoportosulást a szentély bejárata közelében./
-Ott meg mi folyik?
/Biccentettem feléjük, hogy felhívjam rájuk Raven figyelmét./
- Nem mi vagyunk az elsők, úgy tűnik.


[112]

[Tessa T'Ziczmesa]

*DGY - Rab*

/Figyelem a másik sidhet, akkor is, amikor fáradtságot mutat. Én persze tudom, hogy nem fáradt, az ő lelkét is látom, akár mindenki másét, habár az övét inkább azért, mer olyan mintha az ellentétem lenne, egy egység másik fele, ő hordozza most a kiegészítését annak, amit én képviselek.
Minden esetre a Királynő szavai engem is érdekelnek és én is kíváncsi voltam mi ez az egész... és igen, tőle akartam hallani, azt akartam, hogy nyissa fel azokat a véres ajkait és azon keresztül engedjen nekünk bepillantást abba a sötét fejébe....
Közben belekarolok Rabba, ha már ilyen visszautasíthatatlanul felajánlotta nekem a karját... Habár egy pillanatra eljátszadozok a gondolattal, hogy mi lenne akkor, hogyha visszautasítanám, már csak azért is, hogy lássam a képét. Azonban a királynő ekkor odasétál leül az oltárra és beszélni kezd. Amit mond, az pedig olyan dolog, amire muszáj odafigyelni./

- Természetesen, miért ne tudhatnátok? Elvégre ti is részesei lesztek. Egy ideje már gondolkozom azon, hogyan tudnám megtisztítani Danut az idegenek mocskától, hogyan pusztíthatnám el a fertőzést, ami elátkozza a tiszta mágiánk... Aztán rájöttem. A Domb megmutatta nekem a titkos könyvtárat, amiben megtaláltam Andraste, az átkozott és Lucifer fegyverének a történetét. Ők másért alkották, pusztítóbb célra idézték meg ezt az erőt, de ez nem számít.... Az űrből jöttek vérével és létével, angyalok, testvéreink pecsétjével és a sidhek Danutól származó ősi erejével ismét erre a síkra hívom az Ötödik Elemet a Kvintesszenciát, hogy pusztítsa el az élősködő erőt, ami megfertőzi Danut. /mondja a nő. Szavai úgy koppannak a csendben, akár ezernyi jeges tőr.
Pár percig csak pislogok, szinte nem is értem a dolgot, habár az erőnek hála a világ minden tudását birtoklom... És mégis ez a terv annyira irreálisan hangzik, hogy el sem hiszem hogy létre lehet hozni... de mi van, ha mégis?/

- Mármint megölsz mindenkit, aki nem Danu gyermeke? /kérdezem tétován, mire a Királynő figyelme felém fordul, majd kecses nemtörődömséggel vállat von./
- Ez nem igazán számít. De ha minden igaz lassan jönnek az én édes kis gyalogjaim is... Meg persze még valaki. /mosolyodik el ismét hűvösen./

(121)

[Renaviel]

*DGY - Éadrom*

/Amikor megérkezünk látom, hogy a vízlény besiklik a kövek között, mintha sietne valahová. Az én figyelmem azonban a különös kis csoportosulás vonja magára, akikre Éadrom is felhívta a figyelmem./
- Igen, emlékszem rá, mármint egyszer meg kellett hozzá tanulnom rengeteg információt még az iskolában... meg persze, emlékszem arra is, amikor még új volt. Azonban többnyire az emberi testem emlékei hamarabb előjönnek. Ez valóban olyan, mármint mint az eredeti, aminek a mintájára megépítették az emberek a magukét.
/Egy pillanatra én is elmerengek, ezernyi régi élet között szánkázok. Majd még folytatom./
- Mellesleg ha ezt átvészeljük ígérem segítek neked találni egy tanárt, Raphael volt a ludas abban is, hogy én visszakapjam a lelkem. Habár nálam kis hiba csúszott a számításba, no de mindegy... Erre még valóban ráérünk.
/A csoportot én is alaposan szemügyre veszem, de még mindig erősen gyanakvó vagyok. Meglep az is, hogy se Lucifert, se a Sötét Királynőt nem látom sehol, pedig ők ugráltattak minket folyamatosan, hogy jöjjünk meg menjünk ide meg oda....
+ Vajon mi folyik itt? +
- Nos valóban úgy tűnik... Odamenjünk hozzájuk, vagy inkább keressük meg a drágalátos Királynőt?
/Nézek érdeklődve a másik angyalra. Nem igazán tudom mit kéne most tennem és kezd egyre inkább összezavarni ez a dolog, fogalmam sincs, mit kéne most tennem./
+ Bátyám, igazán segítő kezet nyújthatnál! MI a helyes? Mond el kérlek! +

(142)

[Caridwen]

*DGY - Lisim, Éadrom, Raven*

/Lisim, Saril rád pillant és majd elemészt a pillantásával, olyan düh sugárzik belőle./
- Neked ehhez nincs közöd goblin, és jobban jársz, ha nem ártod bele az orrodat... Ezek az idősebb lények ügyei, nektek goblinoknak csak az a dolgotok, hogy szolgáljatok! A barátod pedig velem fog jönni és segít megmenteni Danut.

/Ekkor észreveszed Lisim te is, hogy két másik angyal érkezik egy vízlény vezetésével, de a lény hamarosan el is tűnik a szentélyben, a másik két angyal pedig elindul felétek. Sariel is észreveszi őket, és kissé módosít az irányán, hogy hozzájuk érjen oda először./

- Üdvözöllek titeket testvérem, Sariel vagyok, ha minden igaz hamarosan....
/Ekkor szemkápráztató fény támad és az ég mintha megnyílna, hogy előlépjen belőle egy ragyogó alak... Egyeseknek ismerős, ők felismerik már messziről is Lucifert, Lisim te csak a hihetetlen erőt érzed, ami a közeledő férfiból árad. Előttetek száll le, szárnyaival lustán csap még néhányat, majd rátok emeli szikrázó szemeit./

- Köszönöm, hogy eljöttetek, hamarosan kezdetét veszi a szertartás... /dübörög végig a hangja a felhőmezőkön és mintha a menny is megremegne szavainak súlya alatt. /

[Lisim]

*Danu gyermekei*


/Megszeppenve áll a válasz után. Megint a sok új infó, de legalább most már mondtak neki valamit./

- De akkor miért vagyok én itt? /Kérdezi kissé csodálkozva, nem is túl hangosan, inkább csak magától, de jó eséllyel a többiek is hallották. Hacsak az új belépő alak rettenetes zaja el nem nyomta. Lisim oda sem tud nézni, hátraesik a közeledő alak következtében. Mikor az leszáll és megszólal, még csontjai is beleremegnek. A jelenethez nem igazán tud mit hozzátenni, így csendben figyeli az eseményeket. Most figyel csak fel arra az apróságra, hogy nem is a földön vannak, hanem a levegőben. Szája tátva marad, és csodálkozva mered továbbra is maga elé./

<65>

[Legion]

* Danu gyermekei *


- Menjünk. Nem hiszem hogy véletlenül lennének itt.
/Azzal megindulok a kis csoportosulás felé hosszú lépésekkel. Igen színes a kis társaság akikre bukkantunk, bár szemmel láthatóan fivérein közül és van közöttük. Az egyik kis lény, viszont amennyire érdekesnek tűnik, éppen annyira taszít is. /
+Mi a fene lehet ez?
/A társaságot vezető angyal, Sariel épp belekezdett bemutatkozásába amikor félbeszakítja őt Lucifer várva várt érkezése. Felemellt balommal védem a szemeimet a fényáradattól és megkeményítem lelkem a szavai erejével szemben./
+ Hatásos belépő.
- Üdvözletem Fényhozó, ahogy óhajtottad eljöttünk!
/Fejet hajtok előtte majd rászegezem tekintetemet és közelebb lépek hozzá./
- Világosíts fel kérlek. Mégis mi lesz pontosan a szertartás. És mit jelentenek ezek?
/Felfedem az alkaromra égetett billogot, de testemmel kitakarom a jelet a kíváncsi szemek elől és lehallkítom hangomat, hisz csak neki szánom kérdésem./


[113]

[Tereus]

*Még Aquapolitantban*

/Hálás mosolyt küldök a fóka felé, mikor követ. Bár eléggé idegesít, hogy bolygóállásra állt körülöttem, mint egy hold, minek én vagyok a vonáskörzete. De ennek ellenére haladunk előre, így nem teszek semmilyen gesztust amivel kedvét szeghetném. Tartok tőle, hogy akkor elúszna, aminek még jobban nem örülnék!/
+ Itt van. +
/Mondom mentális úton Ramielnek, majd megfogom a kezét amit felém nyújt./


*Már a fellegekben*


/Meg kell állapítanom, hogy életem egyik legrosszabb döntését hoztam meg pár pillanattal ezelőtt! Ugyanis fuldokolva és hörögve köhögöm fel a tüdőmben lévő víztömeget, miközben levegőt próbálok venni. Igaz, már nincsen uszonyom, mégis úgy érzem, hogy nem tudok két lábra állni egy ideig./
+ Danu verjen meg Ramiel! +
/Magam is meglepődöm egy pillanatig, hogy nem Istent mondtam, hanem az általa használt entitás nevét, de nincs időm ezen hosszan felakadni, hiszen a levegő az ami bennragad és a fulladás határán vergődöm./


{175}

[Rabraquat]

*Danu gyermekei - Tessa*

/Természetesen Tessa belém karol, ami igazán jó érzéssel tölt el. Mint egy királyi páros úgy lépkedünk az oltár felé, ahova Lynarin igyekszik. Végül is, még igaz is a közhelyes mondás jelenleg, hogy kiegészítjük egymást. Persze ez most egészen más értelmet nyer, hogy gyakorlatilag mérhetetlen hatalom kavarog bennünk várva arra, hogy kitörjön. Jobban tetszene, ha csak maradna a helyén, de nem így van, érzem, hogy nem az enyém és szökni próbál, de nem engedem. Aztán a sötét királynő beszélni kezd, én pedig figyelek a szavaira és emlékszem arra amit mond, bármilyen furcsán hangzik is. Felsejlik előttem a múlt szövedéke és látom, ahogy a két lény megalkotja a fegyvert. A jövő viszont számtalan lehetőséget mutat és minden attól függ majd, hogy ki mit csinál. Gúnyosan elvigyorodok, amikor Lynarin bejelenti, hogy nem érdekli az elfajzottak sorsa. Tessa kérdése nem volt váratlan számomra, régebben én is feltettem volna. De már annyi halált láttam nagyjából egy év alatt, hogy tudom: Danu megvédése a legfontosabb. Engem inkább más foglalkoztat ebben a pillanatban, de az legyen még titok./
- Te sem vagy éppen tisztavérű Lynarin, a saját sorsod miatt nem aggódsz? /Kérdezem a triviális kérdést, bár inkább költőinek szánom. Nyilván nem aggódik, vagy abban bízik, hogy Danu megmenti őt cserébe. Fel is emelem a kezemet, hogy nem kell válaszolnia. Közben látom, ahogy érkeznek, mindenféle lények és érzem, hogy nemsokára megjön a "vendég" is, akiről tudom, hogy ki ő. + Csak el ne felejtsem +/

(309)

[Caridwen]

*DGY - Lisim, Éadrom, Tereus*

- Nos azt én is nagyon szeretném tudni.... /sziszegi neked Sariel Lisim, azonban mielőtt bármi mást is mondhatna megjelenik a ragyogó alak, akinek jelenléte szinte fizikai fájdalmat okoz... Azonban enyhet adó gyógyírként csordogál b a tudatodba egy ismerős hang... nem annyira, de hallottad már valahol.../
- Nálad van még néhány kő a nyakörvből? Ha igen vedd őket a kezedbe! Néhányan szörnyű dologra készülnek, amit segítened kell nekem megakadályozni. Illetve nem kell, de szépen kérlek rá sokak élete van a kezedben.
/Felismered, hogy a nő az, aki a sikátorban rád tette az örvet. Ha a kezedben nem is, de a lábad mellett a felhőkön látsz néhány zöld követ csillogni.

Éadrom, Lucifer tekintete feléd fordul és ha nem készültél volna fel az erejére, hát megroggyanna a térded. Még így is érzed az erejét, de el tudod viselni, tudod, hogy a lelked tiszta és a szándékaid jók./
- Hamarosan meglátod testvérem. Megszabadítjuk Danut a mérget csepegtető parazitáktól. A csatornajel miatt pedig ne aggódj, nem fog ártani neked. Szükségünk lesz rátok, hogy közvetítsétek az erőt Danu felé, ti kik lelketekkel folyton érintkeztek az Anyával. De nem fog ártani nektek. /mondja magához mérten egészen visszafogottan, majd egy pillantással végigméri a többieket is és láthatóan mintha hiányolna valakit.

Ramiel csak unottan rágcsálja egy cigi szárát és úgy ácsorog fölötted. Amikor már látja, hogy kellőképpen kifuldokoltad magad, akkor a fejével biccent egy irányba, ahol meglátod a különös kőkört és előtte a kisebb csoportot, akik mellé szemkápráztató ragyogással és enyhe fejfájást okozva megérkezik egy számodra is ismerős alak... /
- Nos öcsihal, összekapartad magad? Mert akkor mehetünk is, hogy befejezzük ezt az egészet. Hozd pufókát.
/Ezzel ő a vállára veszi a másik két tengeri lényt és meg is indul a kis csoport felé, akik alig 10 méterre állhatnak tőletek, szinte érzed a Luciferből feléd sugárzó energiát./

[Lisim]

*Danu gyermekei*


/Ámulásából az ismét a fejében megszólaló hang ébreszti fel. Az események gyorsan történnek./

+Miért csinálom ezt? Miért csinálom ezt? Jajj, miért csinálom ezt?+

/Hadarja magában. Nem tudja eldönteni, hogy most jó vagy rossz, az amit tenni fog. Érdekes mód most szépen kérték rá, hogy vegye fel a köveket, és nem parancsba kapta. Bármi legyen is, inkább ez, mint az az alak, aki Gramint ráncigálta el.
Már a földön van egy ideje, így most csak arrébb kell kúsznia egy picit. Nem vele foglalkoznak. Mindenki semminek tekinti. Így jut el két kis kőszilánkhoz. Melléér, és még mindig a szentélyt nézve odanyúl érte, és megragadja mind a kettőt./

+És most mit csináljak?+

/Kérdezi magától, reménykedve abban, hogy a hang válaszolni fog neki./

<66>

[Legion]

* Danu gyermekei *

/Ahogy Lucifer ereje lecsap rám, nyelek egyet és megpróbálok ellenszegülni neki, persze nem sok sikerrel. Ám annyiban nem hagyhatom a dolgot, muszáj hogy most ne legyek korlátozva, úgyhogy a hatalmam egy apró részét összegyűjtöm és egyfajta hullámtörővé formázom magam elé, hogy ezzel elterelhessem Lucifer kisugárzásának javát és ne kösse le az erőmet az ellenállás./
- Én hiszek neked generálisom, de túl nagynak tűnnek a megmozgatott erők. Nem gondolod, hogy „ágyúval lövünk verébre”? Hogy a bevetni kívánt erő, visszaüthet ránk is? Nem vonom kétségbe a döntésedet, de ha mégis megtörténne, mind veszélybe kerülünk!
/Elsuttogott vitázásom végén Ravenre pillantok, mint egy jelezve Lucifernek, hogy nem magunkat féltem, hanem inkább a lányt./
- Tán várunk még valakit?
+ És mi a fenét keres itt egy apró zöld manó?
- Hé te! Te kis, öhm... izé, te manó! Te ki vagy s mi dolgod a Mennyekben?
/Csak ahogy a manó felé fordulok, akkor veszem észre a távolból érkező alakokat. Bár az arcukat nem láttam jól, de baljós előérzetem volt érkezésüktől és attól amit cipeltek. Így hát Ravenhez léptem és félig magam mögé húztam. Majd tiszteletteljesen félre húztam, hogy egyikünk se takarja ki Lucifer elől az érkezőket./


[114]

[Tereus]

/Mikor végre magamhoz térek és abbahagyom a köhögő rohamot, mikor már a levegő természetes módon halad ki és be a szervezetembe, nem kerüli el figyelmem Ramiel hanyag és felsőbbrendűséggel teli viselkedése.
Összeszedem minden maradék önuralmamat, hogy ne ugorjak neki sem verbálisan, sem fizikailag a torkának. Inkább remegő izmaimra koncentrálok, hogy úrrá legyek rajtuk és felbírjak kelni.
Először csak felülök, majd körben vizslatóm tekintetem a környezetünkön. Leplezetlen fintorral konstatálom a jelenlévőket. Főleg Éadrom látványa miatt. Kezem belső zsebembe vándorol, ahol húgomnak szánt cigis doboz mellett, régi fényképe is elázott. De most nem ezeket keresem, hanem azt amit nemrég kaptam Tessától. Ujjaim csakhamar rátalálnak a hűvös és sima felületű kis tárgyra. Megnyugszom. Annak ellenére, hogy az érzés, amit a szentély előtti erdőben éreztem újra feltűnt. Pontosabban annak kiváltó személye.
Felkelek. Megropogtatom vállaim, hogy az utolsó görcsben lévő izom is megmozduljon, majd ellazuljon. Szárnyaimat, meglengetem, hogy a sós víz gyorsabban csorogjon le róla.
Nem felelek Ramielnek, inkább csendben nézem, amint elindul, miközben karjaimba veszem a "pufit" majd unott képpel követem./


{176}

[Renaviel]

*Danu gyermekei*

/Követem Éadromot, amikor úgy tűnik végül a másik csapat meglátogatása mellet döntünk. Kissé furcsának találom az összeállításukat, de én aztán nem fogok kötekedni.... Főleg amikor felismerem Sarielt. Egy pillanatra talán a szemeim is elkerekednek, de aztán próbálom elrejteni a meglepetésemet.
+ Sariel meg vajon mit keres itt?+
Alig teszem azonban föl magamban a kérdést, máris megjelenik az én drága tékozló fivérem... Figyelem az ereszkedését, a sugárzó fényt, a ragyogó aurát, és elönt a szokott szeretem, tartok tőle érzés, ami mindig átcsap rajtam a közelében.
Végig Éadrom mellett maradok, persze nem ülök a nyakába, de azért ha nem próbálja előlem is elrejteni a szavait, akkor azért odafigyelek és hallgatom mit beszélnek egymás között a testvéreim.
Lucifer szavai kissé megdöbbentenek, habár bevallom van egy olyan önző részem is, aki megkönnyebbült, hogy végre az ő szájából is hallhatja, hogy a billog nem azt jelöli mi leszünk az áldozatok ezen a kis partyn...
Bevallom egy kicsit csúnyán pillantok a másik angyalra, amikor gyanúsan védendő virágszálként pillant rám, de akkor még csúnyábban, amikor ide-oda pakolgat, mintha elfújna a szél, ha nem véd meg tőle... Igen, erőteljes kísértést érzek, hogyha már a háta mögé tolt, hát jó mélyen felnyomjam a lángoló kardom a hátsójába, amilyen karót nyelten viselkedik....
+ Hmmm lehet ezentúl lángoló karóval kéne harcolnom... ilyenkor egyszerűbben mennének a dolgok! +
De végül jó kislány maradok és kivárok, egyenlőre..../

(143)

[Tessa T'Ziczmesa]

*DGY - Rab*

/Figyelek mindenre, amit a Királynő mond, de közben tisztában vagyok az egész világgal is, szóval efféle apróság már nem oszt, nem szoroz. Mialatt beszélgetünk, én a halott felé intek, mire a földből üveg bugyog elő, izzó és még folyékony a föld hevének csókjától, ám ahogy körbeveszi a halottat és üvegkoporsóba zárja szépen lassan megszilárdul körülötte, úgy véve körbe, akár anya a gyermekét.
Tudom, hogy a halálnak is el kell jönnie, egy apró részem mégis bántja ez a dolog... és ami a legjobban elszomorít, hogy ez a részem egyre mélyebbre temetődik el./

- Tisztában vagyok vele, és minden fertőzésnek pusztulnia kell. /mondja a nő kísértetiesen nyugodtan. Kettőt kell pislognom még most is, hogy felfogjam a szavai értelmét. A hatalom is kíváncsi, illetve az én kíváncsiságomat tükrözte. Beleláttam a sötét királynő szívébe és megdöbbentett az űr és a sötétség, amit ott láttam. Tudtam, hogy most nem csak fennhéjázva beszél, hogy nem csak sidheként ferdíti a valóságot, hanem komolyan mondja azt, amit mond. És láttam még valamit egy még sötétebb titkot, a Királynő vágyta a halált, meg akart halni....
Nem szólaltam meg, erre nem voltak szavak, megrémített az űr, szinte magával rántott. Csak erősebben kapaszkodtam Rab kezébe, egy biztos világba, ami az élethez köt. Amitől én rettegtem, ő arra vágyott, ezt pedig sehogyan sem tudtam felfogni...
Már vártam, hogy bejöjjenek végre akik kint ácsorogtak, azt akartam, hogy legyen még több élőlény itt, hirtelen ismét félni kezdtem a haláltól, a sötétségtől, ami felém hömpölygött.../

(122)

[Rabraquat]

*Danu gyermekei - Tessa*

/Lynarin meglepő nyugodtsággal fogadja el azt, hogy elképzelhető, hogy a vámpír énje is meghal. Azonban nagyon sok lehetséges végkimenetelt látok, nem mernék tippelni sem, hogy mi fog történni vele. Inkább azzal foglalkozom, hogy valahogy megmaradjon a tudás, amit most felszívok az ősi erő segítségével, próbálok átlátni mindent és elraktározni az agyamba azokat a dolgokat, amelyek fontosak nekem. Bólintok neki, végül is, talán jobb is, ha meghalna a vámpír énje, bármekkora hatalommal is bír felette./
- Mi vagyunk a kiválasztottak Királynő, ezt sosem felejtsd el. Ha a hatalom megrészegít majd, amit tőlünk kapsz a kezedbe, csak erre gondolj, különben elpusztítod a világot. És szükséged lesz erre is. /Egy hasonló kehely materializálódik a kezeimben, mint amit mi megkaptunk a Vénektől, de másra jó. Lynarin kontrollálni és elvezetni tudja majd a hatalmat belőlünk, mi pedig felszabadulunk a nem természetes erőnktől és kicsik leszünk - habár még úgy is hatalmasak, már ami engem illet - újra. Ő viszont fókuszálhatja majd a dolgot kedvére, egy rövid időn át. Érzem és látom a gondolatait Tessának, de nem gondolok rá, én már másképpen látom az új világunkat, mint ő egyelőre. Ahogy megszorítja a karom régi-idegen érzések kerítenek hatalomukba, meglepően kellemesen nyugtatnak és mosolyra késztetnek. De egyelőre hagyom magam sodródni, aztán majd meglátjuk. Várom, hogy bejöjjenek a népek küldöttei, Danu választottjai./

(310)

[Caridwen]

*DGY - Lisim, Éadrom, Tereus*

/Lisim, amint a tenyeredbe zárod a zöldes csillogású köveket úgy érzed mintha kellemes megnyugtató meleg áradna belőlük, mintha élnének a kezedből./
- Remekül csináltad! Követned kellene Sarielt és a többieket be a szentélybe, ha nem engednek be, akkor is észrevétlenül... Amikor ugyanis megidézik az erőt, be kéne dobnod a köveket az erő örvényébe, hogy megóvd a milliókat, akiket a Királynő elpusztítana.
/Üzeni a hang nyugodtan, mintha próbálkozna azzal, hogy ne borítson ki túlságosan a mondandójával. Közben azt is hallod, hogy az egyik angyal, mintha neked szólna./

/Éadrom, Lucifer elmosolyodik a szavaidra. Megnyugtatóan, ahogy egy idősebb testvér teszi, ha tud valamit, amit a kicsi még nem.../
- Ne aggódj testvérem, nem bolygatunk meg olyan hatalmakat, amikhez jobb, ha nem érünk hozzá. Danu azonban a létező legnagyobb hatalom és a fertőzés is óriási benne. Hidd el szükséges az erő, amit életre hívunk.
/Aztán csak könnyeden vállat von. Észre veheted, hogy minél többet van köztetek, annál emberibbek és természetesek lesznek a mozdulatai./
- A mágia pedig mindig kétélű fegyver, mindig ott van az esély, hogy magadat is megsebzed a forgatásával, azonban ha nem is ragadsz kardot, soha nem is fogsz győzedelmeskedni. Ezt ugye pont neked nem kell mondanom? /mosolyodik el ismét./
- Mellesleg de igen, még néhány részvevőnek be kell futnia, azonban hamarosan már itt lesznek...

/Tereus, karjaidban a fókával megérkezel a kisebb csapathoz, és immár látod az arcukat is az ott álldogálóknak. Régi ismerősök és újabb is vannak. Ramiel nem törődik a többséggel, hanem Sarielhez és Luciferhez lép./
- Meghoztuk az áldozatokat, részünkről kezdődhet a buli. /mondja Ramiel unottan pöfékelve, és egy kissé megmozgatja a vállán hordozott testeket./

[Lisim]

*Danu gyermekei*


- Hogy én? Hátőőő...
/Kezd bele, és nem mozdul a földön, a köveket fogja kezében. Nem láthatja más, hogy nála van, mert háta mögött támaszkodik, ökölbe szorított kézzel. Így valószínűleg senkinek sem jutna eszébe, hogy van nála bármi is./
- Nem igazán tudom.
/Tesz úgy, mintha elgondolkodna. Most hallja megint a hangot magában, és még szerencse, hogy ül, mert biztos, hogy hanyatt esne. Talán lehet látni rajta, ahogy meglepődik, és szeme picit kikerekedik. Inkább nem pocsékol több szót az angyalnak, elfordul tőle, szemlélődik, úgy tesz, mint a levegő. Ha Éadrom elfordul, és már nem foglalkozik vele többet, akkor megpróbál felállni, a köveket egy kézben tartva, és tűnődve, nézelődve, mint egy turista, szépen lassan egyre közelebb és közelebb lépked a szentély bejáratához. Még nem megy be, és nem közvetlenül a bejárathoz áll, inkább kicsivel mellé, hogy még véletlenül se botoljanak bele. Ha Éadrom tovább faggatja, akkor viszont marad egy helyben./

+ Milyen erőbe? És mikor? Mikor menjek be? Most? Vagy csak később? Mi ez a szertartás?+

/Hadarja magában a kérdéseket, miközben nézelődik, és lépked a szentély közelében./

<67>

[Legion]

* Danu gyermekei *

/Elmosolyodok ahogy Lucifer az igazán régi szép időket emlegeti fel./
- Én bízom benned Generálisom, de had legyek most az óvatosság hangja. Bízzunk benne, hogy hamarosan ideérnek, hacsak nem ők azok!
/Intek a közeledők felé, majd hamarosan le is konyul a mosoly az arcomról, amint meglátom az érkezők arcát./
- Ramiel, Tereus!
/Üdvözlöm az újonnan érkezőket és alaposan végigmérem "terhüket". Ám mielőtt bármit is hozzáfűzhetnék a köszöntéshez a torkomra fagyasztja a szavakat Ramiel kijelentése. Vádlón rámeredek de a szavaimat sokkal inkább Lucifernek címzem./
- Áldozatok? Szó se volt áldozatokról!
/Ramiel és Tereus érkezése egyetlen pillanat alatt új életre hívta korábbi balsejtelmeimet, ez viszont egy pillanat alatt elfelejtette velem a furcsa manót és társait. Kezem önkéntelenül is ökölbe szorult és néma imát küldtem az Úrhoz, hogy mindez csak nyelvbotlás legyen és ne a balsejtelmeim váljanak valóra./

[115]

[Tereus]

/Még csorog le rólam itt ott a sós víz, de a szárnyaimat már leráztam, ez egy kicsit elégedettséggel tölt el.
A kicsiny társaság tagjait alaposan végigmérem, de hosszabban a számomra még ismeretlen személyeket veszem szemügyre./
- Szép napunk van.
/Jegyzem meg mikor Éadrom, szokásához híven megint előadja magát. Bár hozzá intézem szavaim, a kis törpe zöldséget figyelem./
- Az ember nem juthat semmihez anélkül, hogy ne kelljen adnia valamit cserébe. Amit megszerzünk azzal valami egyenértékűt elveszítünk. Ez az egyenértékűség elve, az alkímia legfőbb alapszabálya. Miért lenne ez itt is másképp?
/Kis szünetet tartok. Majd folytatom az előző gondolatmenetet./
- Szép nap a halálra. Ami elkerülhetetlen a felsőbb cél érdekében.
/Vissza pillantok Éadromra, ha rám néz, a szemébe fúrom sajátom. Ellenszegülést nem tűrő, kemény és határozott tekintettel, figyelem./
- Mellesleg az egyik áldozat, szökik.
/Bökök a fejemmel a kis goblin felé./


{177}