Elhagyatott kastély

[Caridwen]

*Karácsonyi lidércnyomás - Infók a kalandról itt - Arich & Fenrir & Hirig & Riel & Rebel & Reagen & Kathleen*

/Az álom köde még ott ül a fejetekben. Egy vadvirágos mezőről, vagy egy régi emlékből lassan úsztok fel arra a haloványabb vékonyabb peremre, amikor már érzékelitek a külvilágot... Az első ami belekúszik a fületekbe valami különös zene. A hang pedig egyre és egyre erősebb lesz, végül annyira elviselhetetlenül hangos agykaparó hogy képtelenek vagytok tovább aludni.
Zavartan ébredtek, hisz a zaj továbbra is ott dörömböl a teremben, ráadásul a terem is teljesen ismeretlen számotokra. Soha nem jártatok itt, és az is teljesen biztos, hogy nem itt aludtatok el legutóbb.

Mind egy párnázott fotelben ültök, a karotokra magyal kúszik fel zöld béklyóként, rögzítve titeket, habár ha feszegetitek elszakad, de folyamatosan nő, egyre többet és többet fedve el belőletek. A levegőben valami különös aroma terjeng, valami kesernyés fémes és édes aroma furcsa elegye... Az egyik mindenki számára ismerős lehet, mézeskalács illat, aki pedig még jobban elmélyed, az megérezheti a vér szagát, ami szolidan egybefonódik a másikkal.
Ahogy nagyjából mind kinyitjátok a szemeteket terem szikrázó fényei kihunynak és csak kósza vörös és zöld lidércfények futkosnak fel alá a falakon. Aztán a kör közepén, ahogy a székeitek fel lettek állítva felvillan valami erősebb ragyogás.

- Kellemes Ünnepeket mindenkinek! /fut végig a termen egy negédes mégis rettegést keltő hang. Aztán a koponyahalom fénye felerősödik és megvilágít egy idősebb srácot. A sötétségből hanyag léptekkel sétál be a fénybe, majd egy intésére visszaállnak a terem fényei. Mostmár egymást is látjátok és a teremben itt-ott elhelyezett karácsonyi díszeket, néhány véres csíkos zoknit, vagy furcsa sötét mázzal burkolt mézeskalács figurácskát./
- A nevem Ayazi én leszek a játékmesteretek. Gondolom nagyon sok unalmas kérdésetek van, de engem nem igazán hat meg a dolog. Inkább azt szeretném, hogy játsszatok, aztán majd a teljesítményetek alapján meglátjuk mi lesz. Nah csók gyerekek. /emeli hanyag tisztelgésre a kezét, aztán fordul egyet mire mintha magába rántaná egy pillanatra a fényeket ismét sötétségbe burkolva a szobát és amikor felizzanak a lámpák és visszatér az ünnepi világítás, már nincsen sehol. /
- Oh még valami.... majd idővel kaptok egy mondatot, egy tárgyat, vagy egy cselekvést, amivel valamelyik társatokat kijuttathatjátok innen. Azonban ha rossz emberhez kerül ez a dolog vagy tudás, akkor őt sajnálatos módon ki kell zárnom a játékból... /szalad még végig a termen eme mondat a termen egy kacaj kíséretében, hideg borzongást hagyva a gerincetek mentén, majd néma csend lesz, leszámítva néhány gyertya sistergését.
Ha bármelyikőtök megpróbálja használni akármilyen hatalmát akkor még valamire rájöhettek.... hogy nem érzitek a mágiát ami bennetek lakozik. Semmilyen képességetek nem felel a hívásotokra, mintha egyszerű halandók lennétek..../

*Így ültök:*

[Arich]

+És már megint... Vajon hányszor álmodom még ezt a vámpír-dolgot? Nagyon durva cucc lehetett... De még jó, nem ért véget buli, már csak meg kell... Mozdulni. Na persze... Ezért ne aludj el buli közepén, valaki kitalál valami jópofa baromságot. Remélem nem a női wcben ébredek, a plafonra szigszalagozva, mint a legutóbb Mike...+

/Zsong egy kicsinység a fejem, de aztán ahogy kinyitom a szememet, már kattan is az a bizonyos fogaskerék, és a helyére csúszik minden. Vagy legalábbis látszólag. Miután már kianalizáltam, hol, milyen környezetben is vagyok, értetlenül meredek a jelenlévőkre.

Kezemet önkéntelenül emelem üdvözlésre, ahogy Hirig személyében ismerős arcot pillantok meg, s az inda jelentette gyenge kis ellenállás egy fintorral kísért rántás után enged. Magasra azonban nem jut a karom, máris újabb inda kúszik elő, ezúttal már társasággal kiegészítve s szelíd erővel késztetné kezemet mozdulatlanságra. Újabb rántás, ezúttal a másik kezemmel is, s ahogy az újabb indák is elkezdenek kígyózni, elunván a játékot átcsavarom magam az árnyéksíkra... Vagy legalábbis próbálnám. Egy röpke +WTF?+ álmélkodás elegendő, hogy testemben maradva hagyjam magam visszavonni a székre. Jobb híján hát vállamat vonom meg, s szokott mosolyommal biccentek egyet az ismerős szépség felé.

Szóra azonban már nem tudom nyitni számat, az árnyakból megjelenő fiatal kölyök magára vonja figyelmemet. Enyhén rosszalló pillantással hallgatom végig mondandóját +Teljesen világos, hogy erőfölényben van. A legkevesebb, ha meghallgatom mit akar. A felháborodás úgysem segít.+ aztán már a többieknek szóló félmosolyra húzom számat, ahogy kacaja elenyészik./

- Nos, üdv minden kedves régi és új ismerősnek. Gyanítom, senki nem ilyen karácsonyi bulira indult, ne is fárasszuk magunkat a sápítozással. Vendéglátónk amúgy is kifejezte, hogy felesleges szájtépésnek tartja az ilyenkor szokásos, hogy kerültünk ide, meg hol vagyunk jellegű kérdéseket. Hogy azért mégis haladjon valamerre a hangulat, annak, aki nem ismerne, bemutatkozom: Arich vagyok. Arich del Contiago, hogy pontos legyek. És egyelőre nem, nekem sincsen fogalmam róla, hogyan tovább. De talán valamelyikőtök többet tud majd mondani.

/Újabb, ezúttal kissé visszafogottabb, udvarias mosollyal zárom mondandómat és pillantok végig a jelenlévőkön./

(206)

[Kathleen Sirett]

/Tudata békésen lebeg, úszik egy tengeren, nem háborgatják. Rá is fér, hiszen nem semmi kalandban volt része, alig hogy belecsöppent egy új világba. Ám a jól megérdemelt pihenés valahogy mégis más./
+ És ez a hülye zene... Komolyan, itt nem hagyják a szegény ember lányát csak még öt percig?! +
/Nyöszörögve, morogva kinyitja egyik szemét, hogy megkeresse a zaj forrását és lehetőleg végzetes csapással ki is iktassa. A hadzsima elmarad, boszorkányunk korábbi harci kedve elillan és inkább döbbenten mered a szobára. Aztán a többiekre. Pislog párat, hátha csak halu/látu/érzücinál. Ám bárhol is van, bárkik is ezek, nem tűnnek el./
+ Ébredtem már fura helyeken, de ez azért mégiscsak egy kicsit durva?! +
/Fészkelődik, mocorog a székében, aminek következtében a rajta tekergőző indák itt-ott elszakadnak. Ám a susnyás nem hagyja magát, és csak nő, növekszik, végigtekeregve a lány karján. Ha eddig nem érte volna el a kiakadás szintjét, most biztosan túl is lépett rajta. A közelebb ülök hallhatják, amint válogatott, ezer évvel ezelőtt közkincsekkel dicséri a burjánzó növényt, annak felmenőit és úgy nagyjából mindent. Persze a tépkedés sem marad el, de az hasztalan. Talán fel kellene állnia, és akkor szabadulna, viszont eddig nem jutott el fejben. Morog, káromkodik, szaggat. Elfoglaltságában a terembe érkező alak zavarja meg. Hozzá is lenne néhány válogatott szava, ám döbbenetében nem nyikkan./
+ Mi ez az őrület??+
/Hussan át fejében a gondolat. A nevetéstől a tarkójánál égnek mered minden hajszál, karjai is lúdbőröznek. A kiakadásmérője kiakadt. A hisztérikától csupán az menti meg, hogy a mellette ülő férfi beszélni kezd. Erre koncentrál, a növénykét is békén hagyja. A szavak eljutnak hozzá, sikeresen felfogja őket, és hatalmas sóhajt keretében megemészti a hallottakat. Végigpillant a többieken, de egy ismerős arcot se fedez fel. Miért is találna?! Hogy magában ne pánikoljon tovább, beszélni kezd./
- Részemről is üdvözlet mindenkinek. A nevem Linda, a másik részét felesleges tudni. Én se tudom, hol a manóba vagyunk, de tuti nem a Mikulásnál. Esetleg a morbid unokatesójánál... Nincs valakinél machete vagy gyomírtó? Sikítófrászos leszek ettől a gaztól...
/Elsődleges céljának tekinti, hogy leszedje magáról a susnyást és talpra állhasson. Akár foggal is nekiesek a miazmának, de jobban örülne ha eddig épségben tartott vigyorát nem most áldozná fel bozótírtáshoz./

(64+30=94)

[Fenrir]

- Oh hogy az a telibevert..... ! Mi a tököm folyik itt?
/Mordulok fel szokásomhoz híven, nem éppen barátságosan, ahogy kinyitom a szemeimet. Az emberke szövege kissé sem nyugtat meg, de szinte érzem a hóhér kötelét a nyakamon./
- Mi a lótúróba keveredtem már megint... és hol a francban vagyok?
/Különös hely, különös alakok és csak egy ismerős. De hol a fenében lehetek? Ez nagy kérdés. A hely maga szinte olyan, mint ha a régi világban lennénk, de azt leutánozni nem nehéz. Ettől a fickótól viszont a frász kerülget.
Főleg, hogy ez marhára nem a sátram és már legutóbb se díjaztam túlságosan, mikor csak úgy magával rángatott valaki. Na abból a buliból se lett semmi, de ez most nagyon, de nagyon nem tűnik jó bulinak. És máris kezdődik az anonim elraboltak csoportterápiája, hát egy nagy lókolbászt. Az indákat megpróbálom letépni magamról, hogy sikerül-e vagy sem, az még másodlagos. De mindenképpen a felállásra fordítom a figyelmem. Majd trécselünk ha már nem leszek egy székhez kötve. Ha kell előhívom magamból a farkast és átváltozásommal próbálom széttépni az indákat.
Vagy mégse...../
+Mi a fene?
/Ez valami nagyon pocsék rémálom lehet, hogy még az átváltozásom ereje is elhagy.... de biztosan csak rémálom, mert ilyen nem létezhet./

(+1)
* Majd a végén hozzátoldom a valós-térben lévő hozzászólásokhoz. Csak hogy különcködjek *

[Renata Rebel Wood]

/ Rohanok. A mancsaimmal felvert porhó ezernyi csillámló kristálya szikrázik a holdfényben. Mellettem hólepte, lombtalan fák suhannak, csak itt-ott integet egy-egy komor fenyő. Enyém az éjszaka, az erdő, az egész világ. Szabad vagyok, senki sem korlátoz. Lépteim ütemére valahonnan távolról egy zene foszlányait hozza a szél. Élvezem az izmok, inak, csontok munkáját, euforikus örömmel tölt el az érzés, hogy minden porcikám él. Ám a távoli zene erősödik és diszharmonikussá válik. Valami összetörik az idillben, valami elveszik. Az álomkép távolodni kezd és én kétségbeesett sebességgel zuhanok a valóság egy újabb borzalmába. Felnyitom a szemem. Köröttem emberek ülnek párnázott székekben. A zene elviselhetetlenül üvölt, az agyam legtávolabbi szegletébe is eljut./
- KUSSOLJ MÁR EL!!!/ üvöltöm és ezzel a lendülettel pattannék is föl, ám valami akadályoz. Kemény, fényes örökzöld levelek. /+ Megkötöztek, holmi gizgazzal?/ Több se kell nekem, őrjöngve tépem magamról az indákat, s ha a húsomba vágnak, megkarmolnak, hát csak rajta! Engem senki sem korlátozhat! Szemeim elé vörös köd telepszik, üvöltve, minden erőmmel a hajtásokat szaggatom. Talán sikerül felállni, de a lábaimra makacsul kúsznak a gyilkos növényhóhérok. Tombolásom annyira lefoglal, hogy első pillanatban fel sem tűnik a középen felragyogó díszlet, ám a negédes hangra kénytelen vagyok elhallgatni. Kezeim ökölbe szorítom, körmeim a tenyerembe vájnak, nyakizmaim feszülnek, meg-megremegő ajkaim mögül kivillannak a fogaim. Hiába vicsorgok, a foglyul ejtőnket nem hatja meg. Bármekkora kínokkal is jár, itt az idő, hogy megmutassam a bennem lakozót, ám hiába éget a düh, hiába táncol vörös köd a szemem előtt, hiába nyúlok magamba, a farkas nem felel a hívásomra, így pusztán tehetetlen dühvel nézhetem, ahogy fogva tartónk vidáman ellépdel.
- SZAKADJ MEG, ROHADÉK! /üvöltöm utána, majd hogy elmegy, újra az indáknak és a jelek szerint nem kevésbé akaratukon kívül iderángatott játszótársaimnak szentelem figyelmem. Elég csak a magát Arichként bemutató férfira pillantanom és cizellált nyugodt szavait hallgatnom, hogy szét akarjam tépni. /+ Tuti benne van, nem zavarja eléggé!/ A hisztis szépség poénkodással igyekszik elütni a dolog komolyságát, ez azonban nagyon is komoly! /+ Lehet, hogy ez a hatóság, amiről Agni beszélt? / Az egyetlen ismerősre, Fenrirre pillantok, ám ő nem szól. Dühös bikaként fújok egyet és újra nekifeszülök az indáknak, hátha végre a lábaim is sikerül kiszabadítanom. /
- Csak szabaduljak ki és bemutatkozom! /vicsorgom az indákat szaggatva/ - Először is az öklömmel ismertetem meg azt a kis rohadék görényt! /fújtatok, majd immár a mennyezethez intézem szavaim:/
- Hallasz kiscsávó? LETÉPEM A FEJED! Ez a zene egy fos!

(62)

[Arich]

/Rezignált sóhajjal veszem tudomásul, hogy helyzetünket egyelőre én viselem a legkönnyedebben./
+Bár, ahogy belegondolok, nagyjából sejtem hol lehetünk. Nem csodálkoznék, ha a kastély ablakai előtt vérszín falevelek libegnének... Valentina legalábbis mintha olyasmit említett volna, hogy vannak olyan erők, amik egy-egy rémálom keretén belül oda is elragadhatnak. Márpedig ez valami álom kell legyen, annyira szürreális az egész. Ráadásul... Karácsonyig is lenne még bőven idő, egy kicsit azt hiszem az itteni időjáráshoz hasonlóan megzavarodott ez a... Grincs?+

/Pislogok döbbenten, ahogy ezt a kifacsart ünnepi környezetet alaposabban szemügyre veszem./

+Mézeskalács és... vér.+ /Döbbenek le./ +Ráadásul a díszítés nagy része is eme kellemetes vörösben pompázik. Érdekes, mégsem akarja előhozni belőlem... Az állatot. Inkább... Sztoikus nyugalomra késztet. Ahol viszont korábban ennyi kifolyt, ott a tombolás nem segít.+ Pislogok a két őrjöngve szabadulni próbálkozóra./

- Nincsen aurájuk... Senkinek.
/Mormogom magam elé az újabb nyilvánvalóvá váló tényt, amit viszont valószínűleg csak Linda hallhat meg. Mások túl messze vannak, vagy túlzottan a helyzetükkel foglalkoznak./
+Már biztos, hogy csak álom. Vagy pedig egytől egyig hologramok. És mintha az erőm is... elszállt volna. Mint mikor veszett mód menekülni próbálsz előle és az a nagy szörny mégis egyre közelebb ér, te pedig úgy érzed, csak egy helyben szaladsz és mégsem haladsz. Mit is mondott dr. Young? Fordulj szembe vele...+

- Ne próbáljatok szabadulni. /Emelem meg árnyalatnyit a hangomat, hogy mindenkihez eljusson, mégis nyugtatónak szánt zöngéimet vigye magával./ Tudjátok, mint a gyomnövény a Harry Potterben. Minél jobban küzdesz, annál jobban körbefon. Bár ezt valószínűleg mi értjük csak. /Pislogok bocsánatkérő mosollyal Hirigre.

Aztán nem csak a számat jártatom, pontosabban azt is befogom és jó példával elöl járva mozdulatlanul igyekszem ülni. Hogy úgy mondjam, hulla nyugodtan.

Mozdulatlanul tartom tagjaimat, lélegzetemet is visszafogom, +Nem is olyan nehéz feladat, több energiámba kerül, hogy figyeljek a fenntartására.+ sőt, pislogásommal együtt még szívverésemet is elcsitítom, úgy várom, hogy sejtésem beigazolódjon és a zöld indák visszahúzódjanak./

(207)

[Faerman Niqecanuwa Mikomi]

*Időn és téren túl*


/Félkotyagos szemekkel nézek körbe, hiszen az utolsó emlékem az, hogy éppen egy félős csajszit vonok kérdőre.
Ahogy betoppan életembe a kölyök és a fény kigyullad, már adnám a legutóbbi érzéseimmel elő magam, ami igazán nem szalonképes. De eme kirohanásomat Arich jelenléte akadályozza meg./
- Te meg mit keresel itt?
/Vetem oda, egyértelműen a vámpírkának, jéghideg hangon.
Tartásom királynőies, ahogy lassan de határozottan felkelek a székből szakad a magyal a testemről, mintegy külön felsóhajtva, hogy nemtetszését kinyilvánítsa.
A többiekről egyenlőre tudomást sem veszek.
Határozott léptekkel megyek elé, és teljes emberi nagyságomban magasosok fölé./
- Hogy mersz a szemem elé kerülni?


{+1}

[Reagen Weltz]

/A tudatom éppen szétfolyni készülődik az álomban, amikor enyhe bizsergető érzés szalad végig rajtam. Mintha az egész testem elzsibbadt volna és most újra megintula ereimben a vérkeringés. Nem teszek semmit, csak kényelmesen elnyúlok és hagyom had bizseregjen. De hirtelen valami bigyó belelóg az orrlyukamba, mire prüszkölve, hadonászva felébredek. Nekiállok hogy letakarítsam arcomról az indákat.../
+Várjunk csak... Indák...Mi a fene folyok itt?+ / Felfüggesztem az indákkal való harcot és megpróbálom megállapítani hol is vagyok. Nem jutok semmire, de azt elég biztosra veszem, hogy nem álmodom. Nem tudok sok mindent a tudatalattimról, de hogy ennél igényesebb zenét hallgat, az biztos. Mondjuk arról még mindig nincs elképzelésem hogy hogy a szöszbe jutottam ide./
+Egyáltalán mi a francért lepődök meg bármin is? Lassan belenyugodhatnék hogy egyszerűen idióta dolgok történnek velem. Azt mondjuk jó lenne tudni, hogy miért épp velem.+
/Apatikus unalommal hallgatom végig az árnyékokkal körülvett srácot, akinek a személyisége a Mikulás és Billy the Pupett érdekes keveréke lehet. Az ördögi kacaj hatására kiráz a hideg, ugyanakkor elmosolyodok ezen a hatalmas clishén.
+Egyszer, egyetlenszer szeretnék egy olyan őrült varázsóval vagy istennel, vagy miafenével találkozni, akibe szorult valami egyediség és nem ezerszer elhasznált elemekkel akar elkápráztatni.+

/Végigfuttatom a tekintetem a körben ülőkön. Egyedül Rielt ismerem fel, aki tőlem nem messze ül, közöttünk egy ordítozó nőszemély küzd teljesen eredménytelenül az indákkal. A másik oldalán levő székben először észre sem veszem az apró tündérkét, úgy benőtték a számára karvastagságú indák.
Nem csatlakozok a hirtelen alakul ismerkedőkörhöz, de egy elismerő pillantást azért küldök Arich felé. Általában utálom az ilyen arisztokrata kinézetű alakokat, de most egészen szimpatikus ahogyan belenyugodott a helyzetbe./
- Légyszíves ne ordítozz, jó?/ Szólok oda a mellettem őrjöngő nőhöz. /*Rebel* - A zene szerintem is pocsék, épp ezért nem kell hogy te is tovább emeld a zajszintet.

- Ne nézz már akkora bunkónak minket, hogy még a Harry Pottert sem ismerjük!/ kiáltok vissza Arichnak, aztán rájövök hogy igaza lehet. Amióta csak ülök unottan a székemben sokkal kevésbé nyomulnak az indák. Készelmesebb helyzetbe tornázom magam,/ +Ki tudja meddig kell mozdulatlanul szobrozni.+ /aztán várom, hogy történjen valami. És hogy ne unatkozzak annyira, a többieket nézegetem. Amikor tündérke feláll, és Arich felé indul, érdeklődve felvonom a szemöldököm és várom a fejleményeket. Nem akarok megmozdulni, hátha működik./

(60)

[Arich]

+Na tessék, ennyit a nyugodt módszerről. Pedig akár működhetett is volna.+ Kommentálom magamban Hirig kifakadását... Pontosabban kiszakadását az indák közül. Mikor aztán pár lépés után meglehetősen feszülten fölém magasodik, bennem is feltámad némi védekező ösztön. Azonban röpke megfontolás után maradok helyemen, s jó képet vágva az egészhez magabiztosan pillantok a szemébe./
+Elvégre sem kés, sem semmi egyéb nincsen nála, egy pofont, netán többet még elbír az egóm, a testemről meg nem is beszélve. Amúgy is, amíg fölényben érzi magát... Én okozhatok meglepetést neki.+
/Gondolataim mélyén Grincs kacajához hasonló zönge kél, s a szépségnek kijáró, magabiztos, csábító mosollyal az arcomon búgom neki:/
- Hiányod annyira fájó volt, hogy már nem bírtam tovább, muszáj voltam az utadba botlani. Szóval /hajtok ültömben megadóan fejet neki/ alázatosan esdeklem drága és a korábbinál is, ha lehet, még gyönyörűbb tündérem, szabd ki a penitenciát, hogy elkotródjanak a felhők közös boldogságunk színtiszta egéről! Vagy /Újabb pillantást vetek azokba a szikrázó szemekbe s pimasz mosolyt öltve orvul még hozzáteszem, ezúttal igyekszem minden összekapart erőmmel is sugallni a megoldást./ csókolj meg és bocsásd meg az összes, vélt és valós vétkemet.

(208)

[Kathleen Sirett]

/Bal szemöldöke homloka közepére vándorol, a másik a helyén marad, miközben személi a díszes társaságot. Közben a susnyás bántalmazásával is felhagy. Alaposan végigmustrálja a jelenlévők mindegyikét, emlékébe vési az arcokat, a vonásokat és persze a szabadulási módszereket. Utóbbiban egyedül egy tündérféleség jeleskedik. Hősnőnk csuklás-szerű hangot ad./
- De hát az suhanckoromban jött a divatba!
/Nyöszörgi halkan az elhíresült könyvre utalva. Felmerül benne, esetleg mások is lehetnek múltlakók, nemcsak ő volt az a szerencsétlen, akinek sikerült átugrani ezer évet az időben. Az újabb csuklás oka már az Arichként bemutatkozott pasas és az előbb még cuki szárnyas lényke, később felnőttméretű ember közötti párbeszéd hallatán./
+ Ezt ti most komolyan itt akarjátok lemeccselni? Pont, amikor egy elmebeteg belerángatott minket ebbe az őrült... karácsonyos... mizériába?! Óh, de nyugodtan, traccsoljatok csak... +
/Hangosan fújtat, de legalább nem ordítozva próbál szabadulni. Taktikát vált. Fotelostul próbál elmozogni. Lábait megfeszíti és hátrébb is csusszan a bútorral, de a susnyás is követi. Ez nem jött be. Amennyire tud, zsebei felé kezd tapogatózni, hátha akad nála valami, amivel szabadulhatna. Zsebébe képtelen nyúlni, az indák akadályozzák, csak érzi, hogy lapul ott valami. Viszont a szeretett öngyújtóját nem leli. Vágóeszköz se akad.
Eszébe villan, hátha meglelhetné a miazmák forrását. Ha a szár aljánál tépné ki, akkor több esélye lenne felkelni, még mielőtt benövi a növényzet. Az indákat el nem szakítva előre hajol, amennyire csak tud, hátha észleli, honnan másznak elő a szárak./

(95)

[Fenrir]

- Na jó, ami sok az sok!
/Az inda téphető, de ha sokat tökölök visszanő. Úgyhogy amikor már kicsit szabadabb a kezem, akkor ráfogok a mellkasomon egy nagyobb kötegre és ahogy letépem fel is szökkenek a székből. Pár pillanatba még bele telik, hogy a maradékot ledaráljam magamról, de sikerül kiszabadulni az indák közül. /
- Szeretem én a növényeket, de ez már azért túlzás.
/Végig nézek magamon, a kopott vászonnadrágon és az atlétán./
+ Nem gondoltam volna, hogy álmomban is ilyen jól öltözött vagyok.
/Látom, az újdonsült farkaslány nem értékeli a helyzetet. Egyre inkább meggyőzöm magam, hogy nem álmodom. Akkor nem álmodnék még ide pár pasit, és rajta se lenne ruha./
- Na, mire vársz még? Szőke hercegre fehér lovon? Megy ez csak akarni kell!
/Morranok a lány felé, majd körbe hordozom tekintetemet a többieken./
- Ne próbáljunk szabadulni? Öhm... ha te mondod tesó, majd legközelebb.
/A bőbeszédű Arich már megtalálta a párját, bár a nő nem tűnik túl barátságosnak a fickóval szemben. Hagyom had sétálgasson át hozzá a maga peckes módján. Bár amilyen negédes ömlengést ereszt magából, nem is csodálom./
- Baj van a mennyországban?
+ Miért én kerültem pont a kettő közé?
/Végül vissza pillantok a falkatársam felé./
- Igaza van a srácnak, kár ordítani, ha meghatná az ilyen nem lennénk itt. Viszont ha összeszedted magad, akkor találni kéne egy kiutat innen. Ez nektek is szól, /vetek egy gyors pillantást a többi delikvensre/ ha ez nem valami ritka elcseszett egy rémálmom, akkor valakinek marha sz*r a humora. Úgyhogy inkább próbáljuk kitalálni, hogy mi a franc folyik itt és hogy jutunk ki. Semmi kedvem valami pszichopata állat agyrémjében játszadozni.


(+2)

[Faerman Niqecanuwa Mikomi]

/Arcom nemes ívét egy apró rángás zavarja meg, pillanat erejéig a szemem sarkában./
- Szóval hiányoztam?
/Kérdezek közbe, érzelemmentes hangon./
- Nagyon egyszerű a képlet Kedvesem. Amint visszaadod a tulajdonom, amit elloptál tőlem. Akkor eltekintek attól, hogy hosszú és kin keserves halálba legyen részed!
/Mosolyom mi szoborszerű arcomon terül szét, jéghideg. Nem ismerem a többi jelen lévőt, és most az is hidegen hagy, hogy mit csinálnak, de talán az ő szemüket nem kerüli el a benne rejlő fenyegetés, mit beszélgető partneremnek küldök./
- Mielőtt elkezdenél további hülyeségekről beszélni, inkább gondolkozz el azon, hogy az én kedvemben akarsz e járni, agy annak a Kurvának, aki fent Északon szövögeti a kis terveit.
/Szemeim villannak, amikor a csókot említi./
- Az lesz az utolsó cselekedeted Drágaságom, ha megteszed!
/Tartásom nem emberszerű, tetoválásaim még jobban kiemelik vonásaim, melyekből érződik, hogy nem evilági mágia övezi./
- Ha vissza adod a nyakláncom és a karkötőm, akkor megbocsátok Neked.


{+2}

[Reagen Weltz]

/Szinte kárörvendően meredek Arichra, amint a kiakadt ex-tündérkét próbálja nyugtatni. Azok ketten régóta ismerhetik egymást, mert a nő annyi mindent vág a férfi fejéhez hogy öröm hallani.
Figyelmem ekkor felém, pontosabban a mellettem kiabáló nő felé induló férfira irányul. Egész könnyen kiszabadult, felmerül bennem hogy követni kéne a példáját. Elvégre az indák nem másztak le rólam./
+Akkor minek üldögéltem eddig?+ /teszem fel magamnak a kérdést/ +Inkább várok még egy keveset, hátha gyanútlanabbá válik ez a vendégmarasztaló növény. +
-Jó ég, tényleg arra várok hogy egy növény figyelmetlenebb legyen? Hova jutottam? /fakadok ki inkább magamnak, de elég hangosan ahhoz hogy a közelemben lévők meghallják. Várok még egy keveset, figyelem hogy nem tesz e a növény gyanús mozdulatot, majd kiverekszem magam belőle. Nem sikerül olyan elegánsan mint a többieknek, de végül csak kiverekszem magam belőle. Aztán ingerülten belerúgok a székbe, csak hogy tudja hol a helye, erre megragadja a lábam. Eltart egy igeig, mire újra szabadulok. De végül kiszabadultam, és elégedetten körbefuttatom a tekintetem a termen. Végül az indákkal küszködő nőre pillantok, aki végre elhallgatott. Igaz ebben több szerepe volt annak a másik fickónak mint nekem, de ez is valami. /
-Segítsek? /Kérdem tőle, alig lesajnáló hangnemben. Ha elfogadja a segítséget, akkor megragadom a kezét, és annál fogva kiráncigálom. Eközben hangosan szidom az indákat, amik mentőakcióm során elkerülhetetlenül rám tekerednek. Ha nem fogadja el, akkor szórakozottan végignézem amint kikászálódik. Ha ülve marad, akkor vállat vonok, és ott hagyom egy idő után.
A Arich és a tündérnő még mindig veszekednek. Az utóbbi nyavalygása kezd az agyamra menni, ezért odamegyek, és megkocogtatom a vállát.
-Elnézést hölgyem, de nem vagyok benne biztos, hogy észrevette hogy hol vagyunk. A jelek szerint elrabolt minket egy őrült, aki valami kretén játékot talált ki nekünk. /magyarázom olyan hangsúllyal, mintha csak egy gyerekhez beszélnék/ És bocsásson meg, de szerintem viszonylag kevéssé érdekli az embereket az ellopott csecsebecséje. Szóval próbálja meg félretenni a személyes ellentéteket.
/Közben valamin elkalandoznak a gondolataim, szórakozottan megtapogatom a zsebem. Nem találom az iránytűt, helyette valami dobozt... de ráér az később is.

(61)

[Renata Rebel Wood]

/ A mellettem ülő pasas legnagyobb problémája, hogy én vele ellentétben valóban, minden erőmmel szabadulni próbálok. /+ Barom! / küldök felé egy harcias pillantást, de az egyetlen ismerős jelenlévő jobban érdekel nála. Fenrir szinte erőlködés nélkül tépi le magáról a megvadult növényt és a maga elbűvölő stílusában biztat hasonlóra. /+ Na nem én leszek a béna, nyomi, aki ülve marad!/ szaggatom dacos elszántsággal a növényt. /+ Kombájnt neki!/ A Reagen által felajánlott segítség felbőszít, egyenesen vérlázító. Válaszul egy utolsó, dühödt erőfeszítéssel a maradék indákat is elszakítva lépek el a párnázott széktől.
- És én segítsek neked átrendezni az arcodat, kisapám? /Morranok rá, miközben megszaggatott növénydarabkákat söprök le magamról. Ha visszavág, akkor benne vagyok a meccsben, le kéne vezetni a feszkót. Ha odébbáll, akkor elkönyvelek egy apró, de örömtelen győzelmet és Fenrirhez lépnék./
- Úgy látszik még nem vagyok elég pipa ahhoz, hogy a farkas kitörjön, de van egy tervem: Megkeressük öcsipöcsit és a sz*rt is kiverjük belőle.

(63)

[Arich]

/Hirig persze kifakad, bár kissé elcsodálkozom rajta magamban. Nem akarja átvágni a torkom, vagy kikaparni a szemem, de még csak egy szolid pofont sem harcolok ki kihívó viselkedésemmel./

+És persze jellemzően, a csókról sem lehet szó. Ezek szerint tényleg zabos valamiért. Még hogy nyaklánc, meg karkötő... Meg az északi... Hajaj. Azt hiszem, sejtem, mire gondol. Viszont pár dologgal el van tévedve...+

/Behízelgő, bűbájos mosolyom kissé kifakul, s mindössze magabiztos félmosollyá szelídül, ahogy kétkedve felvonom a szemöldökömet./

- Ó, drága tündérem, most a lelkembe tiportál. Azt hittem kapcsolatunk sokkal éteribb magasságokat ért el, hogysem ilyen egyszerű csecsebecsék miatt fájjon az a lenyűgözően szépséges, gyönyörű buksid. Apropó /váltok ismét behízelgő bájgúnár üzemmódba/ nagyon dögös az új tetkód, kifejezetten sugárzóvá teszi amúgy sem elhanyagolható megjelenésedet.

- De. /Váltok egy pillanat alatt vissza az előbbi, visszafogott nyájas mosolyra./ Attól tartok, valami zavar került az erőbe, ugyanis technikailag egyik említett tárgy sem volt a tiéd. Szóval fájdalom, de nem teljesíthetem kérésedet, bármennyire is ez szívem leghőbb vágya.
De tényleg /villantom ismét a szívsajdító pillantást/, ha valamiképp...
/Mondandóm megszakítja az egyik szemben üldögélő férfi érkezése, aki belekotnyeleskedik szelíd kis évődésünkbe. Fejemet oldalt döntve, szelíd derűvel várom hát ki, hogy az eddig éppen csak kitörni készülő vulkán teljes erejét magára zúdítsa./

+Legalábbis temperamentumos drágámat ismerve most ez következik...+

(209)

[Kathleen Sirett]

/Csendes szemlélődése közben zajlik körülötte az élet, a páros veszekedik, mások szabadulnak. Boszink is elunja a susnyás eredésének lesését, úgysem lelné meg, így a látott technikát alkalmazza. Minél lentebb megtépkedi a gazt, és folyamatosan tolja el magát a foteltől. Közben felváltva szidja növényzetet és az őket idevarázsoló buggyantat. Komédiába illő lehet, ahogy küzd az indákkal, néha még vijjog is egy-egy eltépésekor, fokozva harci kedvét. Mire kiszabadul, kedve támadna folytatni az edzést a burjánzó miazmákkal. Ellenben a hozzá hasonló vehemenciával küzdő nőszemély is kiszabadul, sőt, egész pofás tervet ajánl fel. Hiba fogadkozott magában olyasmire, hogy jó kislány lesz, egy ilyen agyalágyulton, mint házigazdájuk, egy alapos veréssel csak segíteni lehet. Esetleg ha kiderülne, hogy a szomszédban akad egy elhagyott elmegyógyintézet, akkor még kipróbálhatják az elektrosokk kezelést, hátha beválik./
+ Ejnye, elkalandoztál. Előbb rá kéne lelni a delikvensre... +
/Növénymaradványokat söpörgetve magáról ellép a kissé agresszíven évődő páros mellett, és a többiek felé sasszézik. Ama kettőből nem nézi ki, hogy érdekelnék őket mások, egyébként is remekül elvannak. Nélkülük is bucira tudják gyepálni a házigazdát./
- Oké srácok, kiver a víz ettől a dekortól. Már csak Freddy Kruegert hiányolom... Tippetek sincs, hol a bánatban lehetünk?
/Legalább valamin elindulhatnának a szabadulás felé. Amíg választ vár, a teremben pillant körbe. Kijáratot, ablakot, ajtót keres, hátha akad néhány használható objektum a szobában./

(96)

[Riel]

*Bocsi, haaa esetleg sorrendet bontok, vagy ilyesmi, csak ma tudok ide írni.*

/Valahol messze járok, az álmok tengerén. Nem tudom egészen kivenni, mi az, ami előttem van. Egyedül egy piros, kék szalaggal átkötött dobozt, amit két kicsiny kezecske tart. Próbálok arra koncentrálni, hogy kicsit tisztább legyen a kép, így végre több dolgot is kivehetek. Valahol a háttérben egy feldíszített karácsonyfa áll. A szüleimet látom az egyik ilyen estén, amikor boldogan ajándékoztuk egymást. Sosem öncélú volt a dolog, csak azért tettük, hogy a másikat mosolyogni lássuk. Csakhogy nem tökéletes volt a családom, de ez nem tartott sokáig, és ami szomorú, az idilli kép sem. A fülembe jut valamilyen rémes ricsaj. Nem tudom honnan, nagyon távolról szól. Bal oldalra biccentett fejem megmozdítom, majd felemelem és pislogok párat. Azt hiszem aludtam. Elég ködös minden, még csak nem is látok tisztán, mintha csak részeg lennék. Elmosolyodok magamban erre a gondolatra, ezután felismerem a már hallott hangot./
+Eeh, érdekes zene, de nem az én ízlés világom! Basszus, legalább olyan rossz, mintha nyúznának valamit! Vagy valakit.+ /Véletlenül letéved a pillantásom./ +Mi ez az összemosódott zöld valami?!+ /lassacskán kezdek magamhoz térni. Szabadulni próbálok, de érzem, hogy szinte azonnal szorítani kezd. Rátekeredett a lábaimra, a törzsemre... voltaképp teljesen körbefogott. Egyre erősebben rángatom, ekkor érzem meg a mézeskalács illatot. Most szippantok csak olyan mélyet a levegőből, hogy megérezzem. Hááát, elég bizarr, ahogy azok a fura kis fények is, amit akkor láttam, amikor épp kinyitottam a szemem. Valamennyire tisztul közben a látásom. Körbenézek./ +Kezdek félni. Ez a hely egyáltalán nem ismerős nekem! + /Ha ez még nem lenne elég, jön az a borzasztóan fura fickó, tart egy rövid monológot, majd olyan jöttem-és-már-mentem is stílusban odébb áll. Tátott szájjal nézek utána, majd a többiekre. Én nem tudok mit szólni ehhez az egészhez.
Most már komolyan parázok, pedig úgy érzem, még el sem kezdődött igazán a műsor. Igazam volt, van, aki tőlem picivel odébb őrült rángatózás szerűségbe kezd csak azért, hogy kiszabadítsa magát, valahol egy vita is kitör... Igen, végre leesik, hogy nem vagyok egyedül. Háát kösz, megnyugtat, hogy hülyékkel vagyok összezárva! Bár az egyik férfit ismerem közülük, még abból a kávézóból. Ő a'sszem a beszólogatós volt...
Ahelyett, hogy bármit is tennék, erőtlenül visszadöntöm a fejem és megpróbálom bemesélni magamnak, hogy csak álmodom, s hamarosan felébredek. Amikor pedig ez megtörténik, biztosan otthon ébredek majd. / +Otthon! Mintha az lenne! Még mindig megfeledkezem arról, hogy ami volt, elmúlt... Már rég nem otthon vagyok, hanem egy másik világban, de ez még túl hihetetlen számomra ahhoz, hogy beismerjem.+ /Nagyot sóhajtok./ +„Jó ég, tényleg arra várok hogy egy növény figyelmetlenebb legyen? Hova jutottam? ” Hehe, én is ezt kérdezem magamtól!+ /Újabbat szippantok a szörnyű levegőből, majd erősen nekifeszülök a növényeknek, amik végül elengednek, így én is csatlakozhatok a már kiszabadultakhoz. Poroló mozdulattal eltávolítom magamról a rajtam maradt növényi darabokat, majd végigfuttatom szemem a többieken. /
- Háát öregem, szerintem ha bárki is tudna innen kiutat, már nem lennénk itt ebben az őrültek házában! /fordulok egy lányhoz./*Kathleen* +Nagyon boldog vagyok! Nem tudom hol vagyok, egy őrült tartott 3 órás monológot a semmiről, és hülyékkel vagyok összezárva. Ugorjunk csak egymásnak, azzal hátha előrébb jutunk! Ja, így is van elég problémám... Már akkor halálra rémültem, amikor idekerültem, aztán még a kávézó... Most meg eeeez!+

(9)

[Caridwen]

*Karácsonyi lidércnyomás - Arich & Fenrir & Hirig & Riel & Rebel & Reagen & Kathleen (sorrend továbbra sincs, mindenki ír amikor tud és/vagy kedve van)*

/Emelkedett civódásotokat egy darabig nem zavarja meg semmi, aztán még a veszekedők is figyelmesek lehetnek rá, hogy a háttérben eddig is lágyan zümmögő muzsika most teljesen elhalkul, helyette mintha valaki egészen rekedt torokhangon dúdolná a Kis Karácsonyt... A hang egyre erősebb és sipítóbb lesz, aztán a terem három ajtaja közül az egyik feltárul és egy kis társaság toppan be rajta.

Amikor meglát titeket a manóféle abbahagyja a dúdolást éles hangon sipítva felkiált./
- Ohhhh vendégek, vacsora vendégek jöttek! Bert megkínálsz velük? /kuncog kezét a szája elé emelve, de ahogy rázkódik néhány rothadó darab még így is lehullik az arcából. A kövér, akinek a hasán a húsból két másik kis manócska falatozgat éppen a manó felé fordul./
- Csssamiii.... aaammiiii hamii! /vigyorodik el./
- Oh ne, megint ezt csináljátok! Ha megesztek mindenkit ki fog teázni velem? /sipít fel a szellemnő fejhangon, majd a következő pillanatban arra eszméltek hogy ott áll a terem közepén és titeket bámul. Reagen, a te arcodba mászik bele egészen közelről./
- Milyenn csinos fiatalember! Esetleg meghívhatom egy teára? /aztán vet egy pillantást Arichra és Fenrirre, majd Rielre is egy sanda pillantást és idegesítő magas hangon kuncogni kezd./ Oh mennyi aranyos aranyos fiúcska....
- Léda ne csináld! A Főnök nem azt mondta, hogy teázzunk velük! /sétál be a komornyikforma is nyomában a lebegő kaszással, akinek pengéjén semmilyen fény nem tükröződik.
Végigmér titeket a fickó, majd egy rövid torokköszörülés után folytatja./
- Nos tehát, elnézést a társaim modortalanságáért, csak mindig olyan izgatottak, ha új vendégeink vannak. De talán inkább nézzük a programot. Vacsorát fogunk készíteni, ahol önök lesznek a főfogás... ki szeretne lenni a leves? És a kóstolója? /mér végig titeket halálkomoly arccal. A szellemnő odareppen hozzá és meghuzigálja a ruháját, mire az ezeréves anyag hangos reccsenéssel szakad./
- Kérlekkérlek Reginald! Legalább egyiket had vigyem el teázni! Nem lehetsz ilyen önző! Jut még bőven a levesbe! /győzködi a másikat, közben azt veszitek észre, hogy a manóféle, meg a kövér is szép lassan osonnak közelebb foszladozó hús cafatokat hagyva maguk után.
Közben mintha a távolból hápogást hallanátok meg, az egyik ablak felől jön..../

[Faerman Niqecanuwa Mikomi]

/Nézem Arichat és ha a régi kis mitugrász lennék, akit megismert volna, akkor valószínűleg már a szemének estem volna, hogy kikaparjam. Vagy talán elegánsabbnak tartottam volna, egy pofont lekeverni neki, de így most csak lehajolok hozzá, hogy szemünk egy magasságba legyen.
Láthatja, hogy a pupilláim nagyon aprók, igen, nagyon mérges vagyok rá./
- Édesem, el vagy tévedve.
/Hangom a megszokott mélységnél, most legalább két oktávval mélyül el. Lassan beszélek, hogy jobban megértse a helyzet súlyát, nem azért mert csökött agyú lenne./
- Azok az ékszerek hozzám tartoznak!
/Már majdnem folytatnám az okfejtést, mikor valaki van olyan pofátlan és hozzám ér.
Lassan emelkedem fel, hogy lenézzek a kis senkire. Arcomon látszik egy félig legördülő mosoly kíséretében a megvetés./
- Nah ide figyelj Csöppöm. Először is ha belepofátlankodsz mások beszélgetésébe, akkor azt érdemben tedd. Valami olyannal ami másokat is érdekel. Mert nagy ívben szarok a kis problémádra.
/Hangom teljesen megváltozik, már nem a tiszta harag az ami hallatszik, mint Arichal szemben, hanem a megvetés./
- Képzeld észrevettem, hogy hol vagyunk, és baromira nem tud érdekelni a dolog. Ha titeket ez a kis gyerekjáték kiakaszt, akkor fussatok vissza anyuci szoknyája mellé mihamarabb.
/Mondanám tovább a véleményem, amikor hirtelen újabb vendégeink akadnak. Csendben szemlélem végig az érkezők monológjait, majd egykedvűen fordulok vissza Arich felé./
- Egyébként tényleg megérintett ez a kis pondró?
/Kérdezem már-már szinte barátságos hangnemben Arichtól. Mintha nem is haragudnék rá, de a szememben látszik, hogy még mindig a háromszín írisz az úr./


{+3}

[Reagen Weltz]

/Rebel már nem látja a lenéző mosolyomat, ami a fenyegetése hallallatán kiül az arcomra. Addigra már hátat fordítottam neki, legfeljebb azt veheti észre hogy megvonom a vállam./

- Ebben az esetben kvittek vagyunk. Önt sem érdekli az én problémám, és engem se a magáé. /Vigyorgok a fölényeskedő nőszemély arcába. / - Szóval ha maga is csöndben marad, akkor én sem pofázok bele. Megfelel? / Már lezártnak tekintem a beszélgetést, de aztán mégis kérdezek még valamit./
- De ha ennyire hidegen hagyja a jelenlegi helyzetünk, akkor megkérdezem van valami ami miatt ennyire biztonságban érzi magát? Vagy csak igyekszik nem tudomást venni a veszélyről, hátha magától elmúlik?
/Ekkor belegondolok, hogy hogy nézhetünk ki kívülről, ahogy megállás nélkül egymást szapuljuk, és kínomban majdnem elnevetem magam. Ha másért nem, ezért megérte annak az őrültnek idegyűjtenie minket. Bezár minket egy szobába és vigyorogva végignézi ahogy átharapjuk egymás torkát./

/Értetlenül bámulom a terembe érkező menetet, amikor a kísértet az arcomba mászik, megpróbálom elhessegetni, mintha csak cigifüst lenne. nem járok sikerrel, de szerencsére hamarosan odébbáll. Ezt az egész leveses mizériát meg nem tudom komolyan venni. Hogy akar ez a néhány rohadó alak megfőzni minket? Mire bármelyikőnket elkapnák, apró darabokra potyognak szét. Nem szólok semmit, nem is csinálok semmit, csak várom mi sül ki ebből az egészből./

(63)

[Arich]

/Felvont szemöldökkel és halvány, kárörvendő vigyorral hallgatom végig, ahogy Hirig kiosztja a fickót. Óhatatlanul is elcsodálkozom viszont annak módján. +A tetováláson túl még valami történhetett vele... vagy netán azok az indák a felelősek a változásért? Mindenesetre mintha sokkal... hm... arisztokratikusabb lenne.+ Már éppen mozdulnék, hogy felemelkedve az indák marasztaló öleléséből én is beszálljak kedvenc tündérem oldalán a verbális szócsatába, mikor meglehetősen fura társaság érkezik a terembe./

+Maga a halál, a többiek meg... csak nem az apokalipszis négy lovasa? Már megint valami világsors-megváltó szituációba keveredtem? De nem, ha így lenne, nem öten lennének, elvégre a halál is az egyikük... Mindenesetre ha a csontvázpofa tényleg ő lenne, velem sok dolga nem akadhat. A többiek meg... Nos, remélem ők meg lefoglalják magukat a többiekkel. Vagy épp fordítva. Nekem pedig marad drágalátos tündérem, meg a rejtvény, hogy hogyan is ébredhetek fel ebből a lidércnyomásból.+

/A szellemhölgy érdeklődését egykedvű pillantással viszonzom, a többiek felhívását, vitáját viszont nem kommentálom. +Majd megteszi más. Nekem fontosabb dolgom is akadt.+ Döntök végül, ahogy Hirig békülékeny hangot üt meg. +Lehet, hogy csak színjáték, de ha már ő így, akkor tartjuk magunkat a játékhoz. Hátha egyszer valósággá válik.+ Tartván magamat elhatározásomhoz, pajkosan vállat vonok és mosolyogva bólintok tündérkémnek./

- Nagyon úgy tűnik. Megtoroljam a sértést?

(210)

[Kathleen Sirett]

/Drasztikusan és tengermélyen felsóhajt. Magában konstatálja, egy értelmes személy sem akad a terembe, önmagát is beleértve, de boszorkányunk legalább nem ilyen szituációkban válik kényszerzubbony-szökevénnyé. A hozzá szóló srácnak csak bólogat, bár nem hiszi el teljesen. Tudja, hogy van valami, valami.../
+ ... Valami van a zsebemben! +
/Odatapogat, belesüllyeszti ujjait és először egy cetlire akad. Ismét csuklik, de még mielőtt nyikkanhatna is hozzá, díszes társaság érkezik. Már épp a nyelvén lenne valami frappáns, hogy melyik horror-klasszisból szedhettek volna jelmez ötletet, amikor eljut tudatáig, hogy ezek komolyan gondolják azt, amit mondanak./
+ Oké kislány, ne most ájulj el, mert ezek odadobnak a foszladozó brigádnak, és belőled lesz leves! +
/Került már cikis helyzetekbe a múltban, tolvaj lévén meg kellett tanulnia ügyesen lelépni, ha a helyzet úgy adódott, de azok az idők elmúltak. Amíg a cafat-kommandó nekiáll feléjük sasszézni, a boszi körbefordul, felmérve, merre is mehetne a menet. A hápogás nem tűnik fel neki, inkább kiutat keresne. Hiába hinnék buta tyúknak, mégis van agya és használja is. Helyesbítve, használná. Hiába próbál nem odafigyelni, mégis hallóterében van az ominózus párocska, leginkább a nőszemély. Végül kiakad./
- Cuncimókus, ha nem fogod be írtó gyorsan, összecsomózlak a gazzal és leves leszel. Ha ennyire nem izgat a szitu, akkor fogd meg a pasid és húzzatok szobára! Vagy esetleg rendezze már el őfensége a foszladozó pórnépet, ha ennyire nagyra teccik lenni magával...
/A cetli már ki is ment a fejéből, pedig egy pillanatra pontosan tudta, mit is tegyen vele, ám olyan abszurdnak tűnt az egész, hogy nem vette komolyan. A megoldás kulcsa pedig mégis lehet, hogy ott lapul a zsebükben, csak pont nem tudnak róla. Sokkal inkább gyilkolják egymást, minthogy szabadulnának. Remek karácsonyi hangulatú program, akárha rokonok lennének! /

(97)

[Riel]

A hangulatot az tetézi, hogy a zene hirtelen elhalkul. Felkapom rá a fejem, és próbálok rájönni, mi jön ezután. Valaki rekedt, torok hangon egy bugyuta karácsonyi dalt dúdolgat. Hátborzongató, ezután egy érdekes brigád tűnik fel a színen. Szemöldökeim jól láthatóan felszöknek a meglepődöttségtől, a szívem gyorsabban kezd verni. Alaposan végigmérem őket, de hamar megbánom. Hiba volt a foszladozásuk miatt, nem választ el tőle sok, hogy kidobjam a rókát. A szám elé kapom a kezem, amikor pedig megindulnak felénk, ösztönösen kitárom szárnyaimat, hogy odébb röppenjek, miközben kezeimet zsebeimbe rejtem. Én is érzek ott valamit, mintha egy papírdarabka lenne, de egyelőre hidegen hagy, mi az, vagy hogy hogyan került oda... Sokkal inkább a többiek helyzete köt le.
- A lehető legrosszabb az, hogy egymás torkának ugrunk! /ordítok közbe hangosan/ - Ha nem tűnt volna fel, egy őrült hurcolt ide minket! Ahelyett, hogy ingyen mozit biztosítanánk annak a baromnak, meg a társainak, azt kéne kitalálnunk, hogyan juthatnánk ki innen! /kelek ki magamból. Most már elegem van ebből a felesleges vitából! Nincs értelme, és az idő sem alkalmas rá!/
- Amúgy meg én nem félek, inkább csak a nagyképű arisztokratákból van elegem /vetem oda szárazon az egyik nőnek, s lemerném fogadni, hogy az. Csak azoknak ilyen érdekes a stílusa./ +Azt hiszem van, ami ebben a világban sem változott sokat.+

(11)

[Renata Rebel Wood]

/ Vérszomjam távoli, jelenleg elérhetetlen célpontja helyett annak őrült haverjai toppannak be. /+ Öregem, láttam már pár szétlőtt, lecsúszott alakot, de ti viszitek a prímet. / Minden izmom ugrásra készen feszül, bár még nem tudom, hogy támadjak vagy meneküljek. /+ Túlerőben vannak én meg nem a Terminátor vagyok… persze két és fél méter magasan, tőrnyi agyarakkal nem gondolkodnék… mondjuk őrjöngve nehéz is lenne gondolkodni…/ Fenrirre sandítok, aki szintén emberi alakban áll mellettem. /+ Az hétszentség, hogy ha tudna, akkor már átváltozott volna! Sz*rban vagyunk./ állapítom meg, majd körbefuttatom a tekintetem a termen valami fegyverként használható célszerszámot keresve. /+ A kasza megtenné, csak bajos lenne fegyvertelenül elszedni ettől a „Zs” kategóriás horrorfilmdíszlettől. / A székek túl masszívnak tűnnek, hogy csak úgy kitörjek egy lábat, ellenben a teremben felállított méretes karácsonyfa talán megteszi. Vagy mégsem… elég komikus látvány lenne, ahogy tűlevelekkel és gyantával beborítva próbálnék letörni egy vastagabb ágat. /+ Marad a beszólogatós kergetőzés, mint oly sok éven át a rendőrökkel és más bandákkal? /elhúzom a szám… /csak hogy itt be vagyunk zárva… egyesek megkötözve… Hmmm, vajon a magyal rájuk is mászik, vagy csak ránk?/

- Hulla jó fejek vagytok srácok, csak döntsük már el végre, hogy Halloweeneset vagy Karácsonyosat játszunk, okés?
/Nagy a pofám, de azért annyira nem vagyok hülye, hogy ne kezdjek óvatos hátrálásba, mikor megindulnak felénk. A túlerő az túlerő és én jobban futok, mint verekszem, bár azért akkor sem kell félteni, ha sallereket kell kiosztani. Azért jobb a hasonszőrű szerencsétlenekkel vállvetve harcolni, mint magányos hősként leprásan meghalni./
- De szét vagytok csúszva… /morgom magam elé fintorogva, mikor meghallom a kacsát. /+ Kacsát?!
- Van egy javaslatom: megfőzhetitek a kacsát és mi nem is lábatlankodunk itt tovább. /+ Neeem, ti fogtok lábatlankodni, ha sikerül valahogy megszerezni a kaszát…

(66)

[Faerman Niqecanuwa Mikomi]

/Lesajnáló mosolyom állandósul./
- Mégis te voltál az Csöppöm, aki pofátlan módon hozzám jöttél.
/Nézem ezt az egyszerű senkit, akit elég lenne felgyújtanom, és már nem is okozna több gondot számomra./
- Senki vagy, így semmi jogod, utasításokat adni nekem. Sem neked, sem másnak itt ebben a teremben.
/Fújok egyet bosszúsan, majd vissza fordulok Arich felé./
- Ha megtennéd Kedvesem, hogy bepácolod ezt a férget külön örömet szereznél számomra.
/Előveszem a görög tunikám egyetlen zsebéből a tégelyt, melyben fehéres, krémszerű anyag leledzik. Kecses kézmozdulattal nyújtom át./
- Ha te nem teszed meg, megkérem, a vendégeinket, akik most érkeztek, hogy pácolják be ők elsőként ezt a senkit.
/Vonom meg a vállam könnyedén. Halvány mosolyt küldök Arich felé./
- De azt hiszem, neked is ízletesebb lenne ebben a mázban.
/Vállam felett tekintek a kis fekete göndörkére, és a tollaskára. Mindketten kapnak egy leereszkedő mosolyt./
- Ha csöndben maradtatok volna Csöppségeim, talán még segítettem volna nektek Múltlakók!
/Nem pazarlom tovább az időt rájuk, Arichot figyelem./


{+4}