Elhagyatott kastély

[Fenrir]

- Akkor mi a fenére vársz még? Csináld, mielőtt túl késő! Inkább halok meg farkasként mint hogy valami torzszülöttként éljek. Csináld már!
/Végül rákiáltok a lányra, ha még mindig hezitál. De ennek eredményével már nem igazán tudok foglalkozni. A testemet megszálló rémség tovább ássa magát és már a hasamban fészkel. Hanyatt vágom magam és eleinte a saját körmömmel kaparnám ki, de megcsillan a kasza pengéje fölöttem. A mozdulattól, egy apró tárgy csusszan ki a zsebemből és koccan a padlóhoz. Ahogy egy pillanatra rátekintek, eszembe villan a felismerés, majd tova is suhan, hisz most nem érek rá egy ismeretlen sorsa miatt aggódni. Szemeimet Rebelre szegezem és tekintetemből süt az elszántság./
- Vágd ki! Ne habozz már, vágd ki! Túlélem, meg tudok gyógyulni de vágd ki belőlem ezt a pokolfajzatot! Mi a francra vársz még Csavargó! Ne hozz rám szégyent. Ne kelljen könyörögnöm. Csináld az istenedet!
/Amennyire tudom, szétfeszítem a hasamon a bőrt és összeszorított fogakkal várom hogy a lány tegye amit tenni kell./

(+5)

[Caridwen]

*Karácsonyi lidércnyomás - Arich & Fenrir & Hirig & Riel & Rebel & Reagen & Kathleen*

/Az általános káoszt egy fülrepesztő gongütés szakítja félbe.... Arich pont azon az ajtón áramlanak be árnyak, amin mennél ki... ezek között pedig besétál a fickó, akivel az egész kezdődött. Ahogy az árnyak végigsuhannak a szobán minden megdermed. Tudatában vagytok az eseményeknek, de képtelenek vagytok mozdulni./
- Hah... be kell vallanom csalódtam bennetek. Habár voltak, akik egész szórakoztatóan játszották a játékot, de összességében nem vagyok megelégedve veletek. /csóválja a fejét egyre beljebb és beljebb sétálva.
Végül amikor a koponyahalomhoz ér fogja a legfelsőt és egy könnyed mozdulattal a kezébe veszi. Az arca elé emeli és mintha a koponyának beszélne./
- Azonban most sajnos távoznotok kell, mert érkezik a következő csoport, akik talán beváltják a hozzájuk fűzött reményeket... De ha mégsem így történne kaptok tőlem egy kis ajándékot, amiért ilyen ügyesen játszottatok. Meg persze hogy soha ne felejtsetek el, mert az összetörné a szívem. /kuncog.
Aztán a koponyát a közelben álló Hirig kezére ejti.... Az pedig beolvad a bőre alá. Könnyeden tovább sétál, egy rózsát hajítva Arichnak, könnyeden végigsimítva Fenrir szétkapart gyomrán, kikapva a kaszát Rebel kezéből és a hátába állítva. Megsimítja Riel megmart nyakát és Kathet szárnytövön veregeti, majd lesimítja a deret Reagen karjáról.../
- Ne felejtsétek el soha.... Ab intus enim de corde hominum cogitationes malae procedunt, adulteria, fornicationes, homicidia, furta, avaritiae, nequitiae, dolus, impudicitia, oculus malus, blasphemia, superbia, stultitia. Omnia haec mala ab intus procedunt, et coinquinant hominem. Most pedig mehettek a meglepetés az éjjeliszekrényen vár rátok, vagy máshol... /kacag fel. A nevetése szárnyra kap, majd visszhangozva erősödik, mintha a falak és az egész mindenség is azt zengené. Aztán az árnyak egybefolynak vele és minden elnyel a sötétség és az egyre mélyebb és hátborzongatóbb kacaj....

*Mindannyian, amikor IC legközelebb elalszotok, akkor ezt az álmot fogjátok látni (Ami a kalandban történt, emlékeztek egymásra, hogy ki mit tett stb.) Aztán pedig amikor felébredtek belőle arra lesztek figyelmesek, hogy egy szöveg van a bőrötökre tetoválva:

Ab intus enim de corde hominum cogitationes malae procedunt, adulteria, fornicationes, homicidia, furta, avaritiae, nequitiae, dolus, impudicitia, oculus malus, blasphemia, superbia, stultitia. Omnia haec mala ab intus procedunt, et coinquinant hominem.

és alatta egy mintát találtok, ami személyenként a következően néz ki, az adott helyeken:
Arich vállán, Fenrir hasán, Hirig csuklóján, Riel nyakán, Rebel hátán, Reagen alkarján, Kath lapockáján. Ha megérintitek ahol a szöveg és a tetoválás van, ott nem éreztek semmit, mintha kihaltak volna az érzékelőreceptorok azon a bőrfelületen.*