Alvinius & Maaris Étterem

[Mira]

A városközpontban található ez a barátságos, jó hangulatú kis étterem.

[Iryn Stailo]

*Mira*
Előzmény
[2900. Szeptember. 1. Szerda]

/Jó percekig üldögélek a fűben, bámészkodom és gondolkozom. De várjunk csak? Irina soha az életben nem ülne le a fűbe és várná, hogy mi fog történni./ + Ez így nem mehet tovább+ /Felállok, leporolom magamról a kis fűszálakat és a talaj további apró darabkáit, majd elindulok ismét a városban, de most már céltudatosan. Üzleteket keresek, de eszembe jut, hogy nincs is pénzem. Vagy ha lenne is, szerintem nem tudnám használni itt. Ez a tény kicsit letör, de nem állok meg, csak lépdelek tovább és tovább. Megállok egy szép és különleges étterem előtt.

Mikor belépek, látom nincs sok vendég, a sarokban egy pár üldögél és nevetgél, egy középső asztalnál pedig három lány eszik valamilyen furcsa kinézetű ételt. Leülök egy kettes-asztalhoz és az ötletes szalvétatartóban lévő étlapot kezdem tanulmányozni. A legtöbb étel nevét olvasva, még csak elképzelésem sincs, hogy miből készülhetnek.
Néhány perc múlva rájövök, hogy húsból készült ételek nem is nagyon vannak az étlapon, így az asztalomhoz érkező pincérnőnek a következő rendelést adom le:/

- Jó napot. Egy tál friss zöldségkeveréket kerék, egy kis gyümölcs szósszal. /Aztán, amikor kérdi, milyen italt kérek:/ - Egy pohár víz megfelel, köszönöm.

/A pincérnő felírja a rendelést és távozik. Nem telik sok időbe, mire vissza is érkezik, a rendelt étellel a kezében. Jól néz ki, bár a „múltban” sohasem rendeltem volna zöldségeket egy étteremben.

Jóízűen elfogyasztom az összes tálon található zöldséget, bár észreveszek néhány olyat is, amelyet még nem láttam. Ez furcsa, mert eléggé ismerem a növényeket, de sem az íze sem a kinézete nem ismerős. Miután végeztem sem állok fel. Az étteremben még mindig nincsenek sokan, de mióta bejöttem, érkezett még néhány éhes jövőbeli. Előveszem anyám levelét a zsebemből és újra elolvasom. Még mindig nem nagyon értem. De továbbra is csak ülök és ülök itt, azon gondolkodva, hogy miből fizetem ki az ebédemet./

(9.)

[Mira]

*Iryn* [2900. szeptember 1., szerda]

Az étel valóban ízletes. Felidézi az otthoni ízeket, elmélyedsz az emlékeidben. Az étterem csendessége és nyugalma mégsem nyugtat meg, honvágyad van. Anyád levele sem segít. Újra és újra elolvasod, átolvasod a szavakat, mintegy kielemezvén minden egyes betűt... Nem ad támpontot és nem segít a jelenlegi helyzetedben.

Honnan is kaphatnál választ a kérdéseidre? Igen, Altmyrcában vagy, igen, elméletileg a sajátjaid között vagy, még sincs itt senki, aki további magyarázatokkal szolgálhatna. Hogy kerültél át a harmincadik századba? Miféle végzetről írt neked édesanyád? És honnan találhatnál egy olyan férfit - vagy nőt -, aki a szárnyai alá vesz? Egyáltalán: miféle mágikus ágak léteznek a világon?

Efféle dolgokról elmélkedsz, amikor egy hangosabb csoport betér az étterembe. Hárman vannak: két férfi és egy nő. A lány és az egyik ifjú nagyon hasonlítanak egymásra, mindkettejüknek ében haja, világos bőre van. A harmadik tag szinte az ellentétük, napbarnított bőre, aranyszín haja és szeme élesen elüt az ikrektől. Ezenfelül viselkedésük, temperamentumuk már most is kiütközik: az ikrek alapvetően jókedélyűek, kacarásznak, viccelődnek egymással, míg a harmadik srác kissé mogorva, bár a társalgásból ő is kiveszi a részét.

Ahogy követed őket, tekintetetek össze-összeakad, az ikrek sötét szeme vidáman üdvözöl, míg az aranyszemű férfi lélektükrében barátságtalan, hideg, s mégis vadállatias tűz ég benne.

[Iryn Stailo]

*Mira*
[2900. Szeptember. 1. Szerda]

/Miközben az imént (immáron szinte századszorra) elolvasott levelet próbálom értelmezni, újabb vendégek érkeznek az étterembe. Három, elég feltűnő kinézetű jövőbeli ül le egy, az enyémhez közeli, asztalhoz. Vidámak, gondtalanok és talán egy kicsit idegesítően hangosan beszélnek. A feketehajú, nyilvánvalóan ikerpár néha-néha felém pillantanak, mire én talán egy kicsit szégyenlősen kapom el a tekintetem. De igazából engem a harmadik srác fogott meg. Ő nem vihogott, nem beszélt olyan hangosan, mint társai, de egyértelműen ő is fontos tagja ennek a kis csapatnak. Első látásra is, úgymond megtetszett, de azért nem estem bele vagy ilyesmi…

Pár percig szemezgetünk, aztán bátorságot veszek magamon és odamegyek az asztalukhoz. Rám néznek én pedig, talán túl félénken, de megkérdezem:/

- Elnézést, leülhetek? Tudjátok, új vagyok itt és… kéne egy kis… eligazítás. /Kezdem egyre kellemetlenebbül érezni magam a nagy magyarázkodások közepette, de azért folytatom:/ - Egyébként Iryn vagyok, és Ti?

/Leülök az utolsó szabad székre az asztalnál és kezdek kicsit felengedni. Rengeteg kérdésem lenne hozzájuk, de inkább visszafogom magam, és csak a legfontosabbat teszem fel./

- Ti is varázslók vagytok?

(10.)

[Mira]

*Iryn* [2900. szeptember 1., szerda]

A társaság tagjai érdeklődve néznek rád. A sötét hajú fiú megszólal:

- Szia! Persze, gyere csak! A nevem Ruphus, ő itt Lil, barátunkban pedig Arawnt tisztelheted. - Az ikrek arrébb csúsznak, így le tudsz ülni melléjük. Arawn mellett eddig is volt hely, de tekintetéből világosan látod: nem akarja, hogy mellette helyezkedj el.

- Mikor érkeztél? - kérdezi Lil kissé izgatottan. - Még sosem voltál a Fertőben ezelőtt? Esetleg a Határvidéken nőttél fel?

- Nem illik ilyet kérdezni - mondja halk, érzelemmentes hangon Arawn. A hangja mélyebb annál, mint amit vártál. Kicsit feláll a szőr a hátadon ettől a sráctól. Még nem tudod, milyen értelemben.

Közben a pincéred realizálja, hogy átültél egy másik asztalhoz. Odalép hozzátok, felveszi a többiek rendelését - Lil csillagtaerumot, Ruphus pongertont, Arawn pedig ostianiurt kér -, majd megtudakolja tőled, hogy esetleg kérsz-e még valamit.

[Iryn Stailo]

*Mira*
[2900. Szeptember. 1. Szerda]

/Ahogy a feketehajú srác bemutatja a társaságot, próbálom memorizálni a neveiket, bár ez elég nehéz, mert még nem szoktam hozzá a jövőbeli nevekhez./

- Nagyon örvendek! /Mondom, mikor már közöttük ülök./ - Nem, még nem voltam a Fertőben. Ami azt illeti még csak a közelében sem voltam soha. / Kicsit megállok, nem tudom az újdonsült ismerőseim mennyire vannak tisztában a „szótlan néni” boltjában folyó dolgokkal, de inkább még nem mondok nekik erről semmit./ - Én ööm, máshol nőttem fel.

/Kicsit kínosan érzem magam, mert illetlenséget kérdeztem, derül ki mikor a harmadik srác megszólal./ - Ó, elnézést nem akartam senkit megbántani. Csak tudjátok… nekem nincsenek barátaim, és gondoltam… /Megállok egy pillanatra, hogy összeszedjem a fejemben kavargó dolgokat és összerakjam egy egésszé./ - Igazából csak azt akartam kérdezni, hogy nem ismertek a közelben valamilyen… iskolát? Tudjátok, ahol varázslást lehet tanulni? /A „varázslás” szót halkabban mondom ki, mert tényleg fogalmam sincs, mit illik és mit nem.

Mikor a többiek az asztalnál rendelnek, és a pincérnő tőlem is megkérdezi, hogy kérek-e valamit, csak udvariasan nemet intek a fejemmel./

(11 + 30 = 41)

[Mira]

*Iryn* [2900. szeptember 1., szerda]

- Akkor tényleg a Határvidékről jöttél? - csillan fel ismét Lil szeme. - Találkoztunk már egy emberrel, aki nem a Fertőből jött, meg ott van az a két fura alak, aki egyébként nagyon kedvesek, de a múltból érkeztek. Hogy is hívták a fiút, Ru?

- Pedro - válaszol neki fivére. - Illetve most már Gariennek hívják.

Hamar kihozzák az ételeket. Gyanúsan figyeled a fiatalok étkeit, de úgy néz ki, azok neve és furcsa állaga ellenére nem fognak társaid ételmérgezésben meghalni. Arawn továbbra is csendes, bár tüzetesen szemügyre vett Téged, minden porcikádat élesen megvizsgálva, miközben az ikrekkel beszélgettél.

- A város tele van iskolákkal - fordul feléd Ruphus két falat között. - Alapvizsgád már van? Ha igen, akkor bármelyik Tehetséggondozóba elmehetsz, egyébként pedig a Városházán van erre egy kijelölt osztály. Úgy értem a beiskoláztatásra. Nem tudom, a Határvidéken ez hogy zajlik, de nálunk nincs olyan, hogy tanév - mindenki a saját ütemében tanul különböző sulikban. Bár ha varázslást akarsz tanulni, akkor mehetsz egyből a Kápráztatókhoz, ugyanis ilyen alantas dolgot csak szakkörökben tanítanak. Ne várd el a mágustársadalomtól, hogy komolyan vegyen efféle hókuszpókuszt.

[Iryn Stailo]

*Mira*
[2900. Szeptember. 1. Szerda]

+Határvidék? Az meg mi?+ /Nem akarok butának és idegesítőnek tűnni, úgyhogy inkább ezt a kérdést csak magamban teszem fel. Viszont a következő mondata mellett nem tudok szó nélkül elmenni./

- Ti már találkoztatok múltból jöttekkel? Ez nagyszerű! Mikor? Hol? /Fakad ki belőlem, szinte Lil szavába vágva./ - Pedro… +Ez spanyolosan hangzik, akkor valószínűleg ő nem Moszkvából jött.+
- Nem tudjátok, hol vannak most? Beszélnem kéne velük.

/Az ételeket alaposan megvizsgálom, de csak éhes leszek tőlük.
Érdeklődve hallgatom végig a feketehajú srácot, közben néha Arawnra nézek, aki ha nem is néz vissza, tudom, hogy tudja (vagy érzi), hogy őt nézem. Nem tudom miért, de hármójuk közül ő tűnik a legérdekesebbnek, habár mióta ideültem szólt, körülbelül három szót.
Mikor Ruphus befejezi a mondandóját, egy percig hallgatok, pedig ki halottam a kérdést a szavából, de egyszerűen elbambultam. Nagy részére már nem is emlékszem az imént hallottaknak, legszívesebben visszakérdeznék, de a megmaradt darabokat próbálom összeilleszteni./

- Nem, nincs még semmilyen vizsgám. Még nem jártam varázs suliba… Városháza? Olyan még itt is van? /Ezt lehet nem kellett volna kimondanom, de kicsúszott…/ - Igazság szerint nem tudom, hogy miket lehet és miket nem tanulni.

(42)

[Mira]

*Iryn* [2900. szeptember 1., szerda]

- Együtt tanulunk velük a Perpetua Magániskolában - mondja Liz két falat között. - De hogy hol vannak most...? Nálunk mindenki a saját tempójában tanul, nincsenek együtt óráink.

- Megfeledkeztetek Merről - szól közbe csendesen Arawn. Szemetek időnként összeér ebéd közben, ilyenkor mindig megborzongsz egy kicsit. Nem tudod hova tenni ezt a fiút. Egyszerre taszít és vonz. Egyébként ő nagyon elegánsan eszik, minden mozdulata kimért, finom.

- De csak mert Mer egészen olyan, mint mi. - Lil kiölti a nyelvét az aranyhajú fiúra. Nem kap vissza reakciót.

- Mer már két éve él a jelenben, egész ügyesen beilleszkedett. Az eredeti neve Clotilde. Egy Franciaország nevű helyen élt a huszonegyedik században - magyarázza Ruphus. - Mer bent van a kollégiumunkban. Hogyha szeretnéd, szívesen bemutatunk neki. Bár nem szeret vásári majom lenni. Szóval ha találkozunk vele, ne hozd fel ezt a témát.

Közben elfogyasztják az ebédjüket. Arawn fizet. Mivelhogy hozzájuk csapódtál, a pincéred a Te ételedet is Arawnak számolta fel. Hogyha elkezdesz mentegetőzni vagy hálálkodni, a fiú csak annyit mond egy vállrántás közepette:

- Hagyd csak. Vagy ha annyira zavar, hogy meghívtalak, majd később meghálálod valahogy. - Utóbbi mondatot egy féloldalas mosoly kíséri.

Miközben már szedelőzködtök, Ruphus megint magyarázni kezd:

- Ha nincs vizsgád, előbb le kell tenned azt. Nálunk is van lehetőséged tanulni, vizsgázni, ha gondolod, beszélhetünk az igazgatóval. Tanulni pedig tényleg bármit tanulhatsz, ami csak képességeidből kitelik.

[Iryn Stailo]

*Mira*
[2900. Szeptember. 1. Szerda]

+Érdekes egy iskola, ha egyáltalán iskolának lehet nevezni+ /Gondolom magamban, miközben Lil szavaira, csak egy bólintással reagálok. Meglepődöm, mikor Arawn is megszólal, de ezt igyekszem nem kimutatni. A feketehajú lány következő mondatára eleresztek egy rövid mosolyt./

- Franciaország? /Mondom lelkesen, mert végre először hallok valami olyat a jövőben, amit a múltban is ismertem./ - Igen, nagyon szeretném! Végülis ha úgy vesszük, akkor én is vásári majom vagyok. / Az utolsó mondatomat próbáltam halkabbra venni, de az az érzésem, hogy mindenki tisztán hallotta.

- Köszi, Arawn! Ez igazán rendes tőled! /Mondom a világos hajú srácnak, miközben ő kifizeti az én rendelésemet is. A mosolya, amit felém villantott, teljesen lenyűgözött, még csak most láttam először mosolyogni őt. Egyre jobban érdekel ez a fiú./ - Majd megpróbálom valahogy. /Én is rámosolygok.

Mikor már kifelé tartunk az étteremből, megint olyan érzés fog el, amit akkor éreztem, amikor elbúcsúztam Ageinetől. Nem szeretném, ha újdonsült ismerőseim magamra hagynának, így a legkedvesebb hangomon teszem fel nekik a kérést:/
- Ha nem bánjátok, megnézném az iskolát, amiről beszéltetek. El tudnátok kísérni odáig? Persze csak ha tényleg nem baj. Nem akarok zavarni, vagy ilyesmi… +És nem szeretnék újra egyedül lenni…+

Folytatás: Perpetua Magániskola

(43)

[Mira]

*Iryn* [2900. szeptember 1., szerda]

- Ugyan! Van egy pár határvidéki, aki időnként meglátogatja a Fertőt, nem vagy majom! - mosolyog rád Lil, mikor már feltápászkodtatok az asztaltól.

Végre van lehetőséged jobban megfigyelni őket és az öltözéküket. Lil egy fekete blúzt visel, melynek gallérján aranyozott jelek - talán rúnák? - találhatók. Hozzá egy egyszerű farmernadrágot visel, és egy szintén fekete csukát. Karján aranyszínű karkötők csörögnek, és az ujján egy nagyon szép, égszínkék köves gyűrűt látsz. Lil körülbelül egy magas veled.

Ruphus ezzel ellentétben egy sima fehér pólót hord, illetve farmert. Különlegessége a fekete csizma a lábán, illetve a testvéréhez hasonló gyűrű az ujján. Rajta is vannak különös jelek, neki a bőrövét díszítik az aranyozott rúnák. Ruphus egy fél fejjel magasabb ikertestvérénél.

Az ikrek karján és nyakán is tetoválások futnak, ezek kilátszódnak ruhájuk alól. Valószínűleg az egész testük tetovált.

Arawn mélybarna pólót visel, ami kiemeli aranyszemét. Fekete bőrnadrágot és bakancsot hord. Rajta nincsenek se rúnák, se égszerek. Amikor megmozdul, pézsmaillat leng feléd, és szinte egy erdőben érzed magad. Arawn magas, talán egy fejjel magasodik feléd.

- Nyugodtan gyere! - mosolyog Lil, majd beléd karol. Ruphus a másik oldalara lép, így indultok kifelé az étteremből. A folyamatos erdőillatból tudod, hogy Arawn mögöttetek halad, még ha a hangját nem is hallod. Az utca továbbra is csendes, a nyári meleg az embereket visszaűzi szobáik hűsébe. Kicsit meleged van neked is.

- Még van egy másfél óránk a következő tanóra előtt - folytatja a lány. - Addig szívesen veled maradunk. Arawn? - fordul hátra kérdően.

- Nekem már csak egy fél óra szabadidőm van. És tudjátok, hogy a sensei milyen szigorú. Nem szívesen késnék el - vonja meg a vállát. Aztán a kérdő tekintetedet észrevéve néhány másodperc múlva megint megszólal: - Testmágiát tanulok.