Szálláshely

[Mira]

Kellemes helyiség öt hálószobával, illetve egy nappalihelyiséggel, beépített konyhával. Természetesen minden hálószobához tartozik fürdőszoba is. Ezeket a termeket valószínűleg diplomatáknak, illetve fontos személyiségeknek adják ki egy-egy éjszakára. Ha a falak mesélni tudnának...

[Fiona Freefall]

*Előzmény*

/Navigátoraink után battyogva csendesen ásítottam egy igazi farkasosat, szerintem még egy apró kis nyüsszentés is kiszaladt, ahogy összecsuktam a lepénylesőmet. Közben persze szimatot fogtam. Na, nem mint Lomposka, inkább csak a zsaruösztönöm indult be. Gabriel, aki igazából nem is Gabriel, hanem Tamael, illetve Merlin, aki igazából nem is Merlin... Határozottan azt súgta valami, hogy ezek ketten ismerik egymást, ráadásul talán valamivel régebbről, talán még annál is régebbről, hogy én megszülettem volna. Ami persze már önmagában sem kis tény, tekintve hogy mindketten korombelieknek tűnnek, de a jelen dátumokat meg időpontokat tekintve meg pláne szép kis időintervallumot jelent.
Aztán, ahogy megérkeztünk a szobácskáinkhoz. Rabaizé pofátlankodott egy sort. Igaz, némi infót is közölt, de azért még hangosan felkiáltottam./
- Hé! /A felém villanó tekintetek aztán ráébresztettek, csak én hallottam, illetve éreztem, hát gyorsan magamba fojtottam a kikívánkozó többit, hangulatomról csak érezhetően felágaskodó sörényem árulkodott./ Túl messzire mész, aranyfiú... /Morogtam neki fenyegetően./ Összekeversz őszőkeségével, de ha gondolod, szívesen megmutatom a különbséget. +Ha a szellemkezeiddel például a mellemet is megfogod, legközelebb találkozunk és már a segged kitörléséhez is csak azokat használhatod. És még mindig jobban jársz, mint ha Zoundom vitatja meg veled a kérdést.+
/Miután csendes elégtétellel elképzeltem, mi minden maradna a varázsfickóból, a még mindig rám pislogókhoz fordultam./
- Semmi különös, csak nehéztüzérségünk pofátlankodik. Mindenestre Hirig és Ieas valami Stockizé birtokon jártak, de ha jól értem, szemtelen uraság kissé le van maradva. Mindenesetre nem árt az, ha követi a nyomaikat, optimális esetben úgyis ugyanoda érkezünk. /Kis monológom végére újabb ásításom tett pontot./
- Most viszont, ha nincs ellenvetés, mentem szunyálni. /Még Tereusra +vagy Gabrielre, netán Tamaelre? igazából mindegy is, hogy hívják+ pislogtam, és +mielőtt még Rabaizé példája ragadós lenne+ hozzáfűztem:/
- Csak az egyértelműsítés kedvéért, egyedül. Na, akkor holnapig...
/Lejtettem el a legközelebbi háló felé, önkényesen sajátomnak kinyilvánítva azt./

(235+30=265)

[Tereus]

*MET III.*


/Kellemesen mosolygok a fakaslány határozottságán./
- Pedig nem bánnád meg, ha néha lazítanál egy kicsit.
/Mondom még utána. Körbenézek az előszobán és levetem magam az egyik kanapéra. A dohányzó asztalon rendetek holo-magazin és kis rágcsálnivaló akad.
Cseppet sem vagyok álmos, így kezembe veszem az egyik olvasnivalót, hogy lekössem magam. Nem akarok beszélgetni a többiekkel, nem vagyok abban a hangulatban, hogy most bármi másról fecsegjek. Ami meg érdekel, arról úgysem tudnak nekem most igazán fontos információval szolgálni.
Egy emlékkép villan fel bennem.
- Aftiel?
+ Vajon most megint mit gondolsz rólam? +
/Megrázom a fejem, hogy a kép eltűnjön. Lassan felkelek a kanapéról és én is eltűnök az egyik szobában./


{259}

[Mira]

Előzmény *MET III - Garien* [2900. augusztus 22., késő este]

Narehys mosolyogva vezet be Téged a Tanácsházára, még biztatóan meg is szorítja a kezed, amikor beléptek. A mágia szinte arcon csap, nevetned kell a boldogságtól, azonban hamarosan elszomorodsz a kongó, üres csarnokoktól és termektől. Hölgyed szótlanul kísér végig bonyolult elrendezésű folyosókon, ahol Te egymagadban pillanatokon belül eltévednél. Mégis, ahogy figyeled, észreveszed, hogy számol valamit. A lépcsőfokokat. Mindegyik lépcsősor különböző számú lépcsőből áll, így Yerden mindig pontosan tudja, hol jártok.

Végül benyit egy kellemes légkörű helységbe. Laurent azonnal lemászik a válladról, és elhelyezkedik a kanapén.

- Ez a tanácsházai szálláshely - nevet fel csendben Narehys a kis állatka reakcióját látva. - Hogyha minden igaz, a társai már rég az igazak álmát alusszák. Ön is menjen, pihenje ki magát - mondja kedvesen. - Holnap nagy kalandra indul. Bizonyosan sikerrel fog járni. Ó, mielőtt még elfelejtem! Ezt oda kell adnom Önnek, Merlin küldi. - Átnyújt egy kis arany karikagyűrűt. Aranyszemeddel láthatod, amint türkizes lángok lobognak körülötte. - A társai holnap majd elmagyarázzák, hogy mire való. Ég Önnel, Garien! - mondja, majd egy gyengéd csókot lehel orcádra. Aztán megfordul, és a tőle megszokott stílussal elviharzik. A lángok még utoljára felcsapnak körülötte, végül az ajtózár halk kattanására elhalványulnak.

*Garientől kérnék még egy reagot, aztán a következő körváltás már reggel lesz, ahol megkapjátok végre a közös hsz-t, és kipipálhatjuk az összemesélést. :3*

[Garien Seardur]

*MET III - Mira*

/Nagyszerű helyre érkezünk, a lelkem megtelik boldogsággal, a mágia körbevon és szinte repít, mintha nem is mennék. Sajnos ez az érzés nem tart soká, az ürességtől kongó termek, csarnokok, lépcsők lehangoló látványt nyújtanak, kevés az impozáns körítés. Azért csak követem őket, vállamon a kis lénnyel, akit néha megpaskolok, vagy megvakarom az álla alatt, vagy legalábbis ott, ahol ennek lennie kellene. Yerden számol, méghozzá lépcsőfokokat, én pedig elképzelem, hogy milyen békés lehetett itt az élet, amikor nem kellett bujkálni. Nagyon remélem, hogy sikerül segítenem, és elvégeznünk a feladatot, már csak a esterem miatt is. Mindenképpen meg akarom hálálni neki az ajándékot, és azt, hogy kitépett a vége felé haladó életemből.
Nem sokkal ezután megérkezünk, a kis lény máris lemászik rólam, ezt úgy érzékelem, hogy biztonságos helyen vagyunk. A hölgy pedig újra magyarázatba kezd, megérkeztünk és pihenni kell. Igen, ez rám fér már./
- Köszönöm Tűz Hölgye, mindent köszönök. Remélem beváltom a hozzám fűzött reményeket. /Közben átveszem a gyűrűt és megvizsgálom. Egyelőre még ismeretlen a mágia hatása, de mostantól mindig feljegyzem magamban, hogy mit látok. +Fro, remélem jól vagy!+/
- Merlin áldása kísérjen utadon hölgyem! /A mondatom vége már csak a falnak szól, Narehys elhagyja a helyiséget. Mivel nem szeretnék semmiről sem lemaradni, még Laurenthez megyek, egy kicsit megcirógatom és keresek egy alvóhelyet. Aztán én is nyugovóra térek, hogy elragadjon a békét adó álom./

(126)

[Mira]

*MET III - Fiona, Garien és Tereus* [2900. augusztus 23., kora hajnali órák]

Mindannyian kellemesen aludtok, és pihentető álmokat éltek meg. Garien, még Te is kipihenve ébredsz a későesti érkezés ellenében is. Az ágyatok mellett kikészítve meleg ruhákat találtok, illetve egy-egy kényelmes hátizsákot - Tereusnak a szárnyai miatt oldaltáskát -, amely a jeges, zord időjárás túléléséhez feltétlen szükséges tárgyakat tartalmaz.

Felkelve a konyhában meleg, tápláló reggelit találtok, illetve három egyszerű ezüstérmét, melyet megforgatva képek és leírások jelennek meg a szemetek előtt, ám a látásotok nem homályosul el, továbbra is tökéletesen tisztában lehettek a környezetetekkel.

Kaellia - Garien, számodra ő egy szőke hajú, barna szemű idősebb nő, akiről azonnal megállapítod szemed segítségével, hogy vérfarkas. A jobb zsebe felől különös villódzás tör fel, mintha egy különleges tárgy lapulna ott - már ott ül a reggelizőasztalnál teljes hacukában - földszín, könnyed ruhában, vastag csizmában, haját szoros fonatba rendezve - , késsel és villával szeletel épp egy jókora enyhén átsült steaket. Illedelmesen, mégis gyorsan eszik.

- Jó reggelt - köszön mindenkinek. Garien, Neked természetesen bemutatkozik: - Kaellia vagyok. Fogyasszanak. Nem sürgetem magukat. Rionynn megérkezéséig van még időnk. Mindig lassan készül el.

A kanapén láthatjátok a meleg szőrmebundáját, illetve letámasztva az ülőalkalmatosság előtt a hátizsákját, mely hasonlatos a Tiétekhez. Szintén a kanapén láthattok egy majomforma állatot, mely Garien vállára mászik, mihelyt megpillantja az ifjú mágust. A reggeliző tálról - miközben Garien válogat - elcsen néhány gyümölcsöt és gyorsan behabzsolja.

[Fiona Freefall]

Miután jó alaposan kialudtam magam, kicsit még lustálkodtam meg nyújtózkodtam a nagy kényelemben, mielőtt felkeltem volna. +Hé, mégiscsak bevetésre készülődünk, ráadásul ismeretlen helyre, vidékre, ráadásul még időtartamra is... Szóval kiélvezem a kényelmet, ki tudja mikor lesz benne megint részem.+ Aztán mikor már végképp úgy éreztem, gázos lenne tovább az odúmban maradni, nekiláttam összekészülődni. Kicsit ugyan felhúztam a szemöldökömet, mikor konstatáltam, hogy az alvásom alatt valaki beosonkodott anélkül, hogy felébredtünk volna rá, de mivel meg is lepett új, ráadásul melegnek tetsző rucikkal, nem nagyon morogtam a tettesre. Igaz, kicsit tartottam tőle, hogy egy esetleges alakváltásom hazavágja a piperémet... vagy a toalettemet, ha úgy jobban tetszik... De végül vállat vontam a gondolatra. +Legfeljebb majd maradok saját bundában, ha nagyon nagy lesz a zimankó.+

Mikor aztán kellőképp felöltözködtem - arra azért ügyeltem, hogy Golyózsibbasztó könnyen hozzáférhető legyen, nemes egyszerűséggel kívülre vettem fel a tokját, az összes szőrmés izé tetejére - tatyókámból a személyes cuccaimat még besuvasztottam a kapott túrazsák zsebeibe, aztán a vállamra csapva újdonat táskámat kibattyogtam az előtérbe.

Kaelliát barátságosnak szánt tenyérfelcsapással üdvözöltem, aztán orromat megcsapta a csaj husijának az illata, hát gyorsan összefutott a nyál a számban. Miután ledobtam a táskát az asztal mellé, meg a kabátot is kigomboltam, kisebb kutatás után megtaláltam az asztalon a husi testvéreit, hát egy vastagabb szeletet alapul véve gyorsan nekiláttam összedobni egy jóreggelt szendvicset: két szelet kenyér, közte a husi, aztán Lomposka szuperszaglásával gyorsan kerítettem valami szószt, ami mustáros szinten savanykás-csípős érzetet keltett. Kicsit még kutattam, hátha akad valami paradicsomszerű gaz az asztalon, de végül kénytelen voltam hagymával beérni. Mikor elkészült a remekmű, két marékra fogva lecsüccsentem az asztalhoz és nekiláttam hogy magamba tömjem, később megszületendő testvérével együtt.

(266)

[Tereus]

*MET III*


/Alvás? Talán egyszer egy másik életben megtörténhet, de nem most. Látomások, víziók és emlékképek kavarodnak az ejtőzésem ideje alatt elmémben. Sajnos nem csak jó emlékek, hanem rosszak is.
Viszont még így sem vettem észre, hogy valaki beosont a hálótermembe és itt hagyott váltásruhát számomra./
+ Kössz, de akkor is baszd meg! Tudod te, hogy mi az a magán szféra?! +
/Mérgelődök egy sort magamban, mert nem vagyok éppen a jó kedélyű állapotomban a kialvatlanság miatt.
Felveszem a ruhákat, és elhelyezem a táskát is amit kaptam magamon. A felszerelésem elteszem a táskába, hogy bármikor kéznél legyenek, ha kell. Nem akarok alapvetően vissza jönni ide. Ez végül is Merlin egyik búvóhelye, és nem vagyunk valami jóban.
Még jó kedélyűen falatozó Fiona láttán sem lesz jobb a hangulatom, így csak lezuttyanok az egyik székre./
- Reggelt!
/Körbenézek az asztalon, majd végül az új személyen állapodik meg a tekintetem./
- Üdv. Te ki-fia-borja vagy? Az én nevem Taam.. +..ael..+... Öhm... Tereus.
/Nyújtom felé a kezem, köszönésképp./
- Meddig kell várnunk Riókára?
/Nézek a Kaelliára./


{260}

[Garien Seardur]

*MET III*

/Nagyon régen aludtam ilyen jól és nagyon régen volt az is, amikor ennyire kipihentnek éreztem magam. Lassan kinyújtóztatom minden tagom, és felülök, megvárom, amíg elmacskásodott tagjaimba feléled az erő. Új ruhák hevernek az ágyam melletti kis széken, látom, hogy van hozzá jó meleg kabát is, ami feltételezi, hogy valami hidegebb helyre megyünk. Igazán nem is pontosan tudom, hogy milyen idő van kint, ahol eddig volt, ott nem fáztam. Felöltözöm szépen, Laurent pedig ezután a vállamra telepszik. nagyon megnyugtató a kis állat jelenléte, örülök, hogy a mestereim a rendelkezésemre bocsájtották. Kíváncsi vagyok, hogy mennyire szeretett volna ő jönni, és mennyire parancsolták neki. Nem tudtam még vele megbarátkozni olyan szinten, hogy erre rájöjjek. De az előjelek jók, belépek a helyiségbe, kedves, megnyugtató mosollyal az ajkaimon, ahol már több lény - mert ember egy sem - tartózkodik. Végigpillantok a társaságon és a helyiségen az aranyszememmel, és két alakváltóra ismerek, és egy angyalra. + Szép kis társaság, megtisztelő, hogy közöttük lehetek.+
- Szép napot hölgyeim és... angyal! Az én nevem Garien, és remélem, hogy segítségükre lehetek! Ő pedig Laurent! /Mutatok a kis állatra, kezet rázok az angyallal, majd közelebb lépek az asztalhoz. A sok egyéb mellett feltűnik egy érme, és kiválasztok magamnak, valamilyen sült húst és néhány zöldséget. Laurent is kivesz magának ezt-azt, közben pedig leülök és enni kezdek. Közben véletlenül megérintem az érmét és mindenféle adatok pörögnek le a szemeim előtt, nevekkel, képekkel és leírásokkal. Ezek biztosan fontosak lesznek, de még nem tudom pontosan, hogy mi lesz a feladatom, gondolom a többiek nagy hatalmú harcosok, nekem pedig azonosítani kell majd az ellenséget, vagy ilyesmi. Nagyon szívesen megteszem a népemért - igen, most már az én népem -, amit kell./

(127)

[Mira]

*MET III - Fiona, Garien és Tereus* [2900. augusztus 23., kora hajnali órák]

- Remélhetően húsz percen belül itt lesz a hölgyemén - mondja fanyar hangsúllyal a farkas Tereusnak. - Magunk között szólva... ha nem tudnám, hogy mire képes, sohasem akarnék együtt dolgozni Rionynn-nal. Nem tudom, hogy Merlin miért döntött épp mellettünk. Biztos akadt volna másik farkas vagy sidhe.

A reggelit befejezve a piszkos tányérokat a mosogatóba helyezi, majd később a tiéteket is, amennyiben "rendetlenek" vagytok. Garien, Te végig látod a villódzást a zsebénél.

Mikor valóban mindennel kész vagytok, a Szálláshely bejáratán belép a sidhe. Rajta is meleg, állati szőrmékből varrt ruha van, mely szorosan a testéhez simul láttatva ezzel tökéletes alakját. Haja vállára omlik, aranyékszerei arcán szorosan a bőrhöz lapulnak, így azok nem zörögnek, amikor lép. Háromszín szeme fáradt izgatottságtól csillog.

- Biztos maga lesz Garien! - nyújt kezet az ifjúnak. - Rionynn Covinaod vagyok. Indulhatunk, drágáim? A gyermekeim alig várják, hogy találkozzanak végre a Sólymokkal!

- Ne akarják tudni... - suttogja enyhe mosollyal a szája szélén a farkas.

[Fiona Freefall]

- Hali! /Motyogtam szendvicsezés közben +naná, hogy tele szájjal+ de hogy azért jó benyomást keltsek, +mégiscsak egy csapat leszünk, vagy mi a szösz, hasznos ha nem ugrunk egymás torkának azonnal!+ miután nagyot nyelve eltüntettem a falatot, mosolyogva a legújabb pasira, Garienre néztem és megmondtam becses nevemet:/
- Fiona.
/Aztán kecses mozdulattal kézfejembe töröltem a számat, lenyeltem a fogaimra tapadt maradékot és ezúttal kajamentes mosolyt villantottam a srácra./
- Te vagy a... hogy is mondta a nagymágus? Igazlátónk? Az olyan jósféle, vagy mi? Ne bántódj meg, de nem igazán vagyok otthon ebben a mágikus csillámizében, szóval bocsi, ha degradáló valami... Tehát vissza a témához: miben látjuk majd a hasznodat, mikor küldjünk majd előre? És, ha már itt tartunk, ki vezeti a társaságot?
/Körbepillantottam, közben egy pillanatra óhatatlanul is összefarkasszemeztem Kaelliával. Aztán persze jólnevelten továbbsiklottam a következőre a körben, hiszen tisztában voltam vele, hogy neki én nem fogok utasítást osztogatni. Valószínűleg otthonosabban mozog az Ieasnál várható varázsizémizék köreiben, mint az én racionális, XXI. századi zsarulelkem./
- Nem azért hogy na, de az remélem világos mindenkinek, hogy vezetőre szükség van. Meg egy világos és érthető eligazításra. Vagy megbeszélésre, nevezze mindenki, ahogy akarja. Apropó, eligazítás... Hol a beígért információcsomag? /Pillantottam a mintegy végszóra belépő Ryora./

(267)

[Garien Seardur]

*MET III*

/Az angyal furcsa benyomást tesz rám. Isten szolgái valóban léteznek, erről már megbizonyosodhattam, de nem tudtam eldönteni soha sem, hogy mire számíthatok tőlük. Rawen ugyan hasonlóan tájékozatlan volt, mint én, hiszen ő is a múltból érkezett, Tereust viszont nem tudom hova tenni. Bár ő sem olyan, mint, ahogy az angyalokat a papok lefestik. Nem külsőre, hanem belsőre, őt inkább valami harcosformának gondolnám a kisugárzásáról, mint jótét angyalkának. A következőkben pedig elfogadom a farkas kezét és bólintok, megnyújtva egy köszönést a nevemmel újra. Igen, már bemutatkoztam, de úgy vélem illik ilyenkor mégis még egyszer, és senkinek sem lesz probléma./
- Igen, valami olyasmi. Látom a lények igazi valóját, még akkor is ha álcázzák magukat. Persze ez nem tudom, hogy mennyire fog működni, de egyelőre tökéletesen funkcionált. Pár hete még Barcelonában voltam, úgyhogy ha valamit nem értenék, viseltessenek türelemmel irányomban, legyenek kedvesek. /Kérem őket, majd folytatom a reggelizést./
Csendesen falatozgatunk, sőt hamarosan végzünk is, amikor újra megpillantom a furcsa villódzást vendéglátónk zsebében./
- Ne haragudjon Kaellia, de valami furcsa van a zsebében, ami, hogy is fogalmazzak. Mágikusan pulzál? Mi lenne az, elárulja? A többieknél nem látok hasonlót - mutatok a zsebe felé, mert igazából zavaróan vibrál az a valami.
Új vendég érkezik, aki nagyon magabiztosan lép be közénk, és láthatóan sidhe. +Gyönyörűek ezek a lények!+ Kezet nyújt, amit határozottan - ahogy a többieknél is tettem - ragadom meg és megrázom, amíg az illem engedi./
- Igen, én volnék. /Bólintok, majd türelmesen figyelem a többieket. Lassan indulunk, de nem türelmetlenkedem, hanem csak hátradőlve várakozom. Izgalmas kalandnak ígérkezik!/

(128)

*bocsesz kissé összekevertem az időszálakat, de egyenesbe akartam tenni *

[Tereus]

*MET III*


/Felvonom a szemöldököm, mikor az igazlátásról beszél, majd elmosolyodom./
- Oké nagyfiú! Akkor ezzel én nem vesződőm, meghagyom neked!
/Ezzel le is tudom a Garient. A kis manó-mókusszerű lény, viszont még kap egy fül-simit, mikor elhaladok mellettük./
- Helo picur!
/Remélni tudom csak, hogy nem harap meg a repülő mókus. A testem porhüvelyének idejéből, legalábbis annak tulajdonítom a kis szőrmókot./
- Garien, ha bármi kérdésed lenne az itteni világról tedd fel bátran, ha tudok válaszolok. Ha nem, nézd el nekem is, hogy én is pár éve érkeztem csak, Philadelphiából.
/Mondom a sorstársnak./
- Most, hogy már mindenki itt van, és Fiona is felvetette, azt hiszem meg kellene beszélni néhány apróságot.
/Megrebben a szárnyam, mintha csak vállat vonnék./
- Előre is bocsánat a hölgyektől, de attól mert Merlin, vagy ki hogyan nevezi azt az alakot, magukat bízta meg elsősorban, hogy prezentáljanak számunkra valamiféle bővebb információt, így maguk azok akik hivatalosan vezetnek minket,viszont én személy szerint, ha úgy ítélem meg a helyzetet, nem fogok jó-kisfiú lenni és engedelmeskedni az akaratuknak.
/Felemelem a kezem, mintha mentegetőznék, bár szavaimban cseppnyi ilyen hangszín nem vegyül./
- Nem megkérdőjelezem a bennfentességük, vagy talpraesettségüket ezen a téren, csupán a saját fejem után szoktam menni. Danu meg majd ítél a fejem felett, ha eljön az idő! Egyébiránt, teljesen megvagyok elégedve a női-uralommal, ha nem ütközik a szándékaimmal, akkor nekem teljesen mindegy, hogy melyikük fecseg.
/Zsebre teszem a kezeim./


{261}

[Mira]

*MET III - Fiona, Garien és Tereus* [2900. augusztus 23., kora hajnali órák]

Kaellia sokatmondóan rábök a kis érmékre, amikor az információkról kérdeztek. Közben Laurent átmászik Garienéről Tereus vállára, mancsát ráilleszti az angyal arcára. Megérzel egy új entitást, aki Danuval nem ér fel, de igyekszik. Ezüstsárkány az. Egy pillanat az egész, mégsem tudod eldönteni, hogy aggasszon-e, vagy inkább megnyugtasson.

- Az egyik fegyverem tartom ott - felel tárgyilagosan a farkas Garien kérésére. - Remélhetőleg nem kell elővennem.

- Mint ahogy azt már Merlin említette - veszi át a szót (és az irányítást) Rionynn, - a Lebegő-hegység közelében fogunk útra kelni. Az óceánon abban a magasságban hatalmas jégtáblák vannak, így a Ködfalat a jégen fogjuk tudni megközelíteni. Ja igen, érintsék meg az érméket, és akkor látni fogják, hogy miről beszélek. A beépített emberünk, Iza a közelben fog várni ránk, de hogyha bármilyen nehézségekbe ütköznénk, először is én is képes vagyok csónakokat előhívni, másodsorban egy barát is a segítségünkre segíthet, aki az Északi Reményfoknál tevékenykedik. Állítólag Ezüstsárkány is a közelben van, de ő nem jelenthet számunkra gondot - különben is Merlin határozott kérése, hogy ne érintkezzünk az istenséggel.

- Nézzék, felőlem azt csinálnak, amit akarnak, a lényeg, hogy a védelmi rendszert megsemmisítsük - folytatja a sidhe Tereusra reflektálva. - Bár tudom, hogy ez hosszútávon nem hatékony, de ez egy fél napos kaland lesz. Azonban hajlandó vagyok időnként másokra is hallgatni - mosolyodik el kicsit kackiásan. - Utána meg minden szabad préda, azt szednek szét, akit csak akarnak, támogatom az erőszakot - fülig érő vigyort villant. - A lényeg, hogy Ieas ne tűnjön el a szemünk elől, amikor az erősítés megérkezik.

- Én csak hatékony munkát szeretnék - teszi hozzá a farkas. A szemében látszik, hogy Rionynn javaslatát nem feltétlen látja "hatékonynak", de valahogy sejtitek, hogy egyedül szokott dolgozni - ez most sem lesz másképp. - Én elsősorban mint felderítő vagyok jelen a csapatban.

- Menjünk - mondja csendesen pár pillanat után. Feláll az asztaltól, majd a zsebéből előhúz egy sötétkék krétát. Az ajtófélfára bonyolult ákombákomokat rajzol, úgy jó két perces munka után elkezd az ajtó középpontja kékesen izzani. Miközben Kaellia a holmiját veszi, az ajtónyílás egy térkapuvá válik.

*Írjatok még ide, szándékosan nem adtam meg új helyszínt. A posztjaitok alapján elválik, hogy lesz-e még egy kör itt, avagy folytatjuk Északon. *

[Fiona Freefall]

/Először csak bután pislogtam a mutatott érmékre, majd kíváncsian felvettem egyet. A szemem előtt lepergő információk egy pillanat erejéig ledermesztettek +Francért nem lehetett szólni, hogy számítsak erre?!+ aztán villámgyors mozdulattal elsuvasztottam a zsebembe a megbűvölt fémdarabot. +Hogy én hogy rühellem a hókuszpókuszokat!+ Morrantam magamban ingerülten, miközben már nem bírtam tovább a székemen maradni. Feltápászkodtam és rövid járkálás után a fal mellett támaszkodva kötöttem ki./

- Istenség? /Horkantam fel megvetően, ahogy az eligazítást - amit persze Ryoka tartott - karba font kézzel hallgattam végig./ Mágusok még oké, egy félidióta alakváltó, meg a kis csipetcsapata, az is oké. De ne mondjátok már, hogy valamiféle istenség is itt grasszál, mert hazamegyek... vagy hazarugdosom. Szóval jobban teszi, ha kimarad ebből az egészből.

- Apropó, rugdosás... /Pillantottam Tereusra az évek során begyakorolt, rendcsináló, ökölkemény zsarutekintettel./ Ha csak azért, mert a saját fejed után mész, kinyuvad valaki közülünk, számolj legalább egy b*tt mód dühös farkascsaj reakcióival is. Mert tuti a képedbe fogok mászni, még ha ezért a túlvilágról is kell visszaverekednem magam. Csak szólok, a mihez tartás végett... És ez k*ra nem fecsegés. /Pillantottam még végig rajta, utoljára hagyva a tekintetét, amibe jó adag virtuális pofont küldtem./

(268)

[Garien Seardur]

*MET III*

/Visszamosolygok Tereusra, bár érzem rajta, hogy nem a kedvesség mintaképe, de végtelenül egyenes angyal, a maga nyers módján. Laurent sem veszi kellemetlenségnek, hogy megbolygatják, én pedig megtudom, hogy egy fegyver van a farkaslánynál. gy érzem, hogy ez nem egészen az én "kalandom", ahogy fogalmaznak. Szívesen segítek, mert megkértek rá, de én nem fogok oktalanul pusztítani, a jelenlévők pedig elég elszántnak tűnnek. Valószínűleg a saját életüket is többre becsülöm, mint ők maguk, és még mindig hálás vagyok Merlinnek, hogy itt lehetek, egészen illusztris társaságban. Én már megnéztem az érmét, Fiona láthatóan mérges, Tereus pedig kijelenti, hogy ő bizony nem irányítható. Ebből kisebb vita alakul ki, vagy legalábbis kezd elindulni lassan, itt az ideje, hogy közbeszóljak én is, habár talán nem az én tisztem lenne./
- Barátaim! Talán egy előnyös kompromisszum használhatóbb lenne, mielőtt a meg sem kezdődött küldetés kudarcba fulladna. Tereus angyal biztos úgy gondolta, hogy a főbb irányvonalakat megtartja, Fiona pedig csak végszükség esetén avatkozna be, minden bizonnyal, ha mondjuk valami hatása alá kerülne angyalunk. Részemről indulhatunk, és ne vegyék támadásnak amit mondtam, hiszen ugyanazért a célért indulunk. /Talán felfújtam az ügyet, de hangnem amit használtak már elég erős volt ahhoz, hogy úgy érezzem jobb lecsillapítani a kedélyeket. Hangom végig barátságos volt, remélem, hogy ezt a kis apróságot megfogadják a többiek, hiszen mindannyiunk érdeke. A szavaimmal megegyezően, felveszem a kabátot és a hátizsákot, Laurenttel a vállamon várakozom az indulásra./

(129)

[Tereus]

*MET III*


/Amikor Fiona kemény csajként dobja be magát, nem tudom megállni, de százkarátos mosollyal hallgatom végig mondandóját. Még egy önkéntelen jókedvvel teli kacajt is hallatok./
- Rendben! Ha valamiért a magán akcióm folyamán meghalnál, szétrúghatod a seggem. Úgyis én fogom a lelkedet elvinni Danuhoz.
/Egy felvont szemöldökkel hallgatom meg eközben megszólalt Látónkat./
- Figyelj, engem nem érdekel, hogy ki milyen okból csatlakozik ehhez a világmegmentő akcióhoz, én csak a Húgom miatt teszem. Ha ezen Fionán, vagy a csapatból bárki máson kell keresztül mennem, mert másképp nem tudom megmenteni, akkor elhiheted barátom, hogy minden lelkiismeret furdalás nélkül fogom megtenni!
/Könnyedén megvonom a vállam. Vissza tekintek Fionára./
- Egyébként meg, nem kívánom egyikőtök halálát sem, azzal csak plusz munkát teremtenék magamnak. Amire most nincs ingerenciám.
/A többi nőneműre tekintek./
- Hölgyeim menjünk.


{262}

[Mira]

*MET III - Fiona, Garien és Tereus* [2900. augusztus 23., kora hajnali órák]

- Ezüstsárkánynak küldetésünkhöz nincs köze, és hogy a hegység közelében van, csak sejtés. Ne aggódjon, Fiona - Testtartása, külseje nyugodt, ám pillantásában meglátod a domináns vadállatot, ami arra késztet, hogy ne hozd fel ezt a témát, amíg nem végeztek.

A két nő a civakodásotokat szótlanul figyeli, bár a sidhe arcán látszik, hogy szívesen közbeszólna. Azonban Kaellia keze Rionynn vállán tényleges hallgatásra készteti.

Pár pillanat múlva társaitok a rögtönzött teleportkapuba belépni készek, melyben a kékség zavaros forgataga kezd lecsillapodni, s kirajzolódik mögötte egy zord, hófödte táj, ahol még sötétség uralkodik. Az első átlépő Laurent, őt Kaellia követi, a sort mindenképp Rionynn zárja.

Odaát a hideg a csontotokig hatol, még a meleg ruha sem tud ezen enyhíteni. Egy különös kapuból léptek ki, melyet bonyolult hieroglifák borítanak, s körülöttetek szfinxek sorakoznak. Lelketekre kellemetlen nyugalmatlanság és feszültség ül, a jeges Egyiptom átka. Borzong a sidhe is, ám Kaellia a magas hót tapossa, s már jócskán előrébb jár, mint Ti. Fényt egyedül a majomállatka ezüstös derengése ad.

[Fiona Freefall]

- Ahha... /Reagáltam le Tereus pökhendi szavait, belesűrítve hangsúlyomba az összes, valaha is érzett kétkedésemet, végezetül egy megvető ajakbiggyesztéssel tettem pontot a srác önfényezésére. Aztán Szépszemű is megszólalt, én meg morcos szusszantással ellöktem magam a faltól./
- Részemről nincs harag, csak a tényeket tisztáztam. És nincsen szükség arra, hogy megmagyarázd a mondandómat. Szerintem világosan egyértelmű voltam. /Evvan, ő is begyűjthetett egy morcos pillantást. De legalább nem ugrottam a torkának, ehelyett a cókmókommal foglalkoztam. Begombolkoztam, vállra csaptam a túrazsákot, aztán nagy magabiztosan beléptem abba a nyomoronc kapuba. Lomposkát meg csak egészen kicsit kellett a fülénél fogva berángatni./

(269)

[Garien Seardur]

*MET III*

- Ez elég furcsa nekem, egy angyaltól. /Meglepődöm, mert bár sok angyallal nem találkoztam, eddig egyik sem váltotta be a hozzájuk fűzött reményeimet. Persze az első kis szerencsétlen volt és múltlakó, de ez a példány sokkal inkább pökhendi és egoista, mint bárki akivel találkoztam. Kedvességet is csak TV-ben láthatott, akkor is csak tükörből, ami párás lett, biztosan ezért nem tudja, hogy milyen. Bár érdekes, hogy a húgát viszont ennyire szereti, csak a módszerei megkérdőjelezhetőek. Kicsit ugyan dühös lettem - Fiona is nekem támad finoman -, de nem hagyom, hogy felülkerekedjen rajtam az érzés. Egy józannak kell lennie is a csapatban, úgyhogy rájuk hagyom a morgolódást és kommentár nélkül mozgolódom én is, hasonlóan a farkaslányhoz. Felkapom a cuccom és belépek a kékesen derengő kapuba.

(130)