Altmyrcai Teleportkapu

[Alyara Nirois]

A házak között megbújva, a sok mágikus fényben szinte csak pislákolva húzódik meg a kapu, amiből áradnak az utazók, hogy megcsodálják a mágikus város ezer csodáját, amikhez foghatót sehol nem találni.

(Az utazás a H'Sekirati minta szerint!)

Előzmények, korábbi hozzászólások

[Alyara Nirois]

*Előzmény // Vadászidény*

/Fütyülve lépkedek a kapu felé. Közben hogyha meg is lát valaki, baromira nem érdekel. Újfent élvezem a szabadságot, amit az álombéli idegentől kaptam. Már csak azért is megérte!

Kicsit elborul az agyam, a szolid magatartásom nem igazán van most velem. Köpök egyet, köpök, bizony. Köpök, mert megtehetem. Köpök a szabályokra.

Amikor megérkezek a kapuhoz, rámeredek a kék örvényre, és elmerengek azon, merre tovább. Tudom, hogy hova nem megyek: Polimetron kizárva. Semmi kedvem a köpönyeg forgató (szó szerint, ha-ha-ha - jót nevetek magamban a saját idióta szóviccemen) állatok között mászkálni. Állatok. Megvan.

Bloosx az én jövőm. És Zound. Istenem, de rég láttam! És a farkasok városában elfogadják jelenlegi heves természetem, sőt, még örülnek is neki, ha nem a kis szögletes Alya vagyok.

Magabiztosan belépek a kapuba, és elmormogom:/

- Altmyrca - Bloosx

(106)

*Folytatás*

[Ry Fomor]

[2900. augusztus 2.]

- H'Sekirat - Altmyrca. /Az utolsó hangok még jóformán el sem haltak, már egy új helyen pislog a férfi, ám ezúttal nem a fénybe, hanem a fényből kifelé. Szemügyre veszi a kihaltnak tűnő környéket, majd miután tekintete végigsiklott a távolban nyújtózó erdőkön és a városba vezető, kacskaringós úton, észbekapva arrébb áll./
- Nem lenne jó, ha esetleg még valaki érkezne és egyenesen a hátamban landolna. /Száját bosszúsan elhúzza, majd újabb mondat hagyja el a száját./ Na tessék, már magamban beszélek, mintha nem is tudom mióta szóló repülésen lennék. Nem lesz ez így jó...
/Fejét ingatja, majd nekivág a város központjába vezető útnak./
- Legalább egy cigim lenne... /Mormolja még, mielőtt kabátjába burkolózva el nem távolodik a térkapu fényköréből./

(34)

[Laki]

* Vadászidény *
* Ry Fomor *

/Ahogy elsétálsz a kaputól és morogsz magadnak, furcsa érzésed támad. A zsebedbe sülyésztett kis fém koponya mint ha hirtelen megdübbenne, akár ha egy piciny szív dobbanna egyet. Ha benyúlsz a zsebedbe, a koponya mellett találhatsz egy összegyűrt, megkínzott, amolyan "Bruce Willises" cigaretta szálat piros, Lucky Strike felirattal. Ahogy megérinted a koponyát, akár szándékosan, akár véletlenül, úgy érzed, mint ha valaki vagy valami szólítana téged. Mint ha mindenképpen máshol kéne lenned. Valami megmagyarázhatatlan erő vonz téged délnek./

* Ha legközelebb térkapuzol, akkor a dátum már 4.-e lesz. *

[Ry Fomor]

[2900. augusztus 2.]*Ha jól értettem, a térkapuzás fog időeltolódást okozni.*

- Azannya... /Meglepetten kap a zsebéhez, ahol a titokzatos fémkoponya jelezte létezését. Ahogy belenyúl, hogy elővegye +Hátha mondani akar valamit+ ujjai különös dologra tapintanak rá. Sokat nem hezitál, előveszi a zsebében lévő mindkét tárgyat. Bal kezében a koponyával csendesen álmélkodva forgatja jobb kezének ujjai közt azt az egy szál, sokat megélt cigarettát./
- Na ne, ez kizárt... /Hogy megjegyzése a hirtelen előkerült dohányrúdnak, avagy a kezében tartott koponyából áradó erőnek szól, nem tudni. Mindenesetre elgondolkodva mered a távolban húzódó erdőség felé, ahová a titokzatos erő hívja. Tanácstalanul pillant a másik irányban lévő városka felé, majd megvonja vállát./
- Annyira mindegy... /Sarkon fordulva, ráérős léptekkel megindul a rengeteg felé, menet közben süllyesztve kabátjának bal zsebébe a némán vigyorgó koponyát./
- Biztos nem néztem át alaposan a göncömet. Más, logikus magyarázat nem létezik. Kár, hogy nincsen mellé gyújtó is. /Fanyarul felkuncog, majd megtorpan./ Végülis, varázsló vagy mifene vagyok. Gyerünk, gyulladj! /Az ujjai közé vett szálra mered, de nem történik semmi./ - Abrakadabra? /Hangzik lemondóan a kérdés, de a hatás hasonló./ Gondolhattam volna. /Sóhajt, majd megindultában vigyázva elteszi a kabát mellrészébe a cigit./ Milyen varázsló az, amelyik még egy görcs cigit se tud meggyújtani?

(35)

[Laki]

* Vadászidény *
* Ry Fomor *

/Bárhogy próbálkozol, a cigarettád az istenért nem akar meggyulladni. De lehet, hogy csak a varázsszót nem találtad el. Már lassan kibóklászol a város határán kívülre amikor egy arra járó járőr páros leszólít./
- Szép napot uram. Hova hova? Remélem nem az erdő felé indult, nem biztonságos az manapság. Főleg nem egyedül. Maga nem idevalósi igaz? A fővárosból jött mi? Keres talán valamit?
/A kis koponya a zsebedben elhallgat ahogy a közeledbe érnek. Se lüktetés, se ösztökélés. A távolban emelkedő fák tényleg nem túl bizalomgerjesztőek. Inkább tudnád elképzelni, egy horrorfilm helyszíneként. De végül is, te sétálgatsz egy koponyával a zsebedben. A város is csak egy fokkal tűnik hívogatóbbnak, mint ha valami nyomasztó lenne a levegőben. Mindenki egy kicsit feszültnek tűnt akiket láttál. Menet közben még a cetli is eszedbe jut, amit a koponyával együtt kaptál./



* Igen, majd a következő térkapuzásodnál lesz eltolódás, csak gondoltam ha én elfelejtem, te ne tedd. *

[Ry Fomor]

[2900. augusztus 2.]

- Öhm... /Nyer időt, amíg végigméri a párost. Végül a zsebébe süllyesztett koponyát gondosan a helyén hagyva, egy kellőképpen készséges, szabadkozó mozdulattal jól látható helyre, vállának magasságáig emeli tenyereit./ Azt hiszem eltévedtem kissé. /Kényszeredett mosoly közepette igyekszik megnyerni magának a párost, majd egy óriási sóhajt követően előbb maga elé bámul, majd felsandít az előtte állókra./
- Feltételezem, nehezen hihető, ha azt mondom, hogy sacc/kb két órája kerültem át a XXI. századból. Valami angyalszerű nő azt mondta, jöjjek ide, majd itt vizsgázhatok meg tanulhatok. Még azonosítót... vagy legalábbis bankkártyát is kaptam. /Túr végezetül egyik kezével a nadrágzsebébe, majd lassú mozdulattal előhúzza a kis gúlát, hogy tenyerén mutassa fel./

(36)

[Laki]

* Vadászidény *
* Ry Fomor *

- Hogy honnan került át?
/Mindketten pislognak rád és szemmel láthatóan nem tudják eldönteni, hogy bolond vagy, vagy őket nézed hülyének./
- Aha, szóval XXI. század. Én meg a Tau Cetiről jöttem. Na jól van fiam, nem tudom mit szívott, de szerintem sok volt egyszerre, menjen be a városba és aludja ki magát. Mellesleg ha tanulni meg vizsgázni akar, azt a belvárosban teheti meg az iskolák egyikében. De előbb szellőztesse ki a fejét. Most kivételesen elengedjük, de legközelebb ne kóboroljon ilyen állapotban. Nem biztonságos az erdő manapság.
/Azzal egy rövid darabon a város felé terelnek, majd mennek tovább dolgukra miközben jót röhögnek rajtad./

[Ry Fomor]

[2900. augusztus 2.]

/Rezzenéstelen arccal tűri, hogy jót szórakozzanak rajta, ijedt-buzgón bólogatva az útbaigazítás közben./
- Természetesen, biztos urak, ha tilos, akkor az tilos. Majd igyekszem nem erre keveredni.
/Mikor aztán magára maradva sétál tovább az úton, szemrehányóan morog a zsebében vigyorgó koponyának./
- Ha annyira fontos, hogy oda vigyelek, intézd el, hogy ne kelljen átverekednem magam mindenféle járőrön, klüönben egy erős hajításnál több nem futja tőlem. Addig viszont várj a sorodra, tudod az embereknek általában megvan a saját élete, meg a fontossági sorrendje. Szóval előbb beregisztrálok itt is, meg meglátom, mi ez a varázslós ökörség, aztán ha végeztem a dolgommal, következhet a tiéd is. Remélem, érthető voltam, mert ha nem, kénytelen leszel más gazdát keresni.

(37)

[Laki]

* Vadászidény *
* Ry Fomor *

/Alig hogy befejezed a koponya "kioktatását" pokoli fejfájás tör rád. Még néhány métert tántorogsz a város irányába, de végül térdre rogysz a fájdalomtól. Egy szívdobbanásnyi idő alatt ezernyi kép áramlik az elmédbe, szinte szétfeszítve azt. A többség túl kaotikus ahhoz, hogy bármi értelmet ki tudj szűrni belőle. De úgy érzed ez nem is annyira baj, hisz javarészt csak fájdalom jár a nyomukban és démoni rémképek emlékei. Néhány kép viszont szinte kiemelkedik a kaotikus áradatból. Mint ha valaki végig pörgetne egy filmet, és csak egyes jeleneteket volna hajlandó rendes tempóban nézni. Látsz egy kaput, olyat mint amin ebbe a városba érkeztél, de a boltív mint ha vérezni kezdene és az átjáró fénye is vöröses árnyalatot ölt. Majd látsz egy erdőt, benne tisztások tucatjaival. Egy hosszú faházat, aminek kéményéből füst száll fel, s körülötte sátrak ameddig csak a szem ellát. Egy tónál jársz ezután, sziklák veszik körül s vizéről köd száll fel. Egy bestia karját látod, ahogy végighúzza pengeszerű karmait a sziklán, mély nyomokat szántva rajta. Suhanni látszol, erdők, folyók s hegyek fölött. Gótikus látkép kerül eléd, végül egy üres parkban torpansz meg. Szétnézel, de nincs ott semmi, pontosabban, mint ha hiányozna valami. Egy sikolyt hallasz, szinte elevenedbe mar, majd akár ha egy üveggömböt törnének össze, megreped a táj előtted és ahogy leomlik a láthatatlan kupola egy épület, egy középkorinak tűnő kúria tűnik fel előtted. Ez előtt fogsz feleszmélni arccal az aszfalton, körülötted feltehetően a saját gyomortartalmad. A torkodban epe ízét érzed és leginkább úgy érzed magad, mint akit kifacsartak és széttéptek. Hogy pontosan hol vagy s mikor azt nem tudod. Az időérzéked teljesen felmondta a szolgálatot, bár a szervezeted szinte követeli hogy végre táplálékhoz jusson, még a gondolattól is rosszul vagy./

* Folytatás itt. *

[Mira]

*MET III - Fiona \\ Előzmény*

[2900. augusztus 22., vasárnap]

Csonttörővel sikeresen megérkeztek a Mágikus Fertőbe, ám hiába várakoztok, a kis boszorka nem akar előkerülni - bizonyára rosszul mondott ki valamit.

A város nem tűnik valami barátságosnak. Amikor legutóbb itt voltál, sokkal nagyobb volt a nyüzsgés. Most szinte alig-alig látsz itt valakit.

Valami nem stimmel, az tuti. Melletted Csonttörő idegesen fészkelődni kezd. Nem érzel veszélyt, egyszerűen csak kényelmetlenül érzed magad Altmyrcában.

*Csonttörőt nem nagyon akarom mozgatni, tehozzád tartozik. Szóval nyugodtan cselekedj helyette, beszélj helyette. *

[Fiona Freefall]

- Marha jó. /Morogtam sörényborzolva, ahogy konstatáltam, bizony Nichenke nagyon nem érkezik meg./ Az útlevelünk a túloldalon ragadt. Elrontotta volna a kódokat? /Néztem morcosan a mellettem fészkelődő Izomhegyre, mintha ő tehetne a dologról./
- Pedig nem úgy nézett ki, mint akinek gondja lenne vele. /Vonult rutinosan védekező állásba. +Hja, már fel se húzza magát azon, hogy számonkérem. Vagy legalábbis nem mutatja. Határozottan fejlődőképes a fiú.+/
- Itt maradok, amíg leellenőrzöd. /Na igen, nem határozott utasítás hangzott el, de vitára sem hagyott sok lehetőséget. Mindenesetre amíg Csonttörő értelmezni kezdte a kijelentésemet, előrelátó módon tatyókámba hántottam magamról a dzsekimet és hátizsákomat bő szíjra eresztve a hátamra csaptam. Határozottan feszélyezve éreztem magam, ahogy a csendesnek tűnő város felé pillogtam. Elvégre itt kavarodott el valahova egy minifalka - már ha Philot meg két kísérőjét annak nevezhetjük - ráadásul most ide kellene nekünk is bevonulni, mert hát nagyszakállú csodamágusunk felszívódott, mint... Nos, mintha csak eltüntette volna magát./
- Ne aggódj, nem szaladok el. De ha öt percen belül nem vagy itt, nem várok tovább. /Pislogtam a nagyfiúra, miután gondosan leellenőriztem Golyózsibbasztót a tokjában./ Szóval ha nem akarsz Agyarnak magyarázkodni, hogyhogy már másodjára maradtál le a nyomomról... A helyedben igyekeznék rádumálni a kiscsajt, hogy ne hezitáljon sokat. /Eresztettem meg felé egy bájvicsort, mire hasonló fogvillogtatással válaszolt, de szerencséjére nem állt le neki hőzöngeni, hanem inkább eltűnt a térkapuban./
- Vajon hova, merre? /Kérdeztem csendesen magamtól, miközben ellazítottam tagjaimat, készülve az esetleges zűrös szitura. Aztán már csak a kezeslábasomat húzogattam, meg Lomposka orrával a levegőbe szimatolva igyekeztem felmérni a környezetemet, nehogy majd valami alattomosan támadó különítmény karjaiba rohanjak./

(226)

*NJK, mint olyan viszont mesélői irányítást igényel. Egyébként ha teher, elkavarodhat ő is. *

[Mira]

*MET III - Fiona*

[2900. augusztus 22., vasárnap]

Társad eltűnik a térkapuban, Te pedig újfent egyedül maradsz. Lomposka semmit nem jelez, aztán egyszer csak fütyörészésre leszel figyelmes valahonnan a távolból. A hó fehérségéből előbukkan egy vörös üstök, majd a hozzá tartozó pattanásos arc, az újfent beszerzett vastag keretes szemüveg, majd a csili-vili öltözet is. Hogy is hívták? Jeromos? A kis hapsi felveszi szokásos fontoskodó arckifejezését, amint megpillant Téged a kapuknál.

- Áá, szép napot, hölgyem! - köszönt idegesítő hangján. - A többiek a tanácsházban vannak, már várnak önre. Engem ért az a megtiszteltetés, hogy elkísérhetem odáig! - hajol meg előtted, és ha engeded, megpróbálja megcsókolni a kezed.

*El is fog. *

[Fiona Freefall]

- Már csak te hiányoztál. /Morogtam vidáman az érkező nyikhajra. Ahogy a kezem után nyúlt, előbb azt hittem, csak kezet akar fogni. Leküzdöttem ugyan Lomposka karomkiugrasztós reflexét, de mikor a szemüveges, idegesító kis vakarcs rá akart hajolni kacsókámra, nekem se kellett több. Csücsörító ajkai már csak Lomposka farkasszőrén cuppanthattak, mialatt másik markunk összezárult a gyíkarc tarkóján./
- Szögezzük le, semmi nyalifali. /Vicsorogtam meggyőzően a szemüvegébe./ Megmutatod hol vannak a többiek, aztán mehetsz is a dolgodra. Addig viszont itt maradsz, kéz alatt, ha megint megpróbálsz elillanni, végeztem. Akár veled is. Vili?
/Tettem le a kismókust irányba állítva, közben ráérősen hagytam, hadd bontakozzon ki teljesen félfarkas alakunk minden előnye. Közben egészen csak jelzésértékkel szorítottam meg a nyakát, egyáltalán nem nagyon. Mindenesetre nyikkanása jelezte, érti a dolgot, szóval kedélyesen csevegni kezdtem, ahogy tarkó-a-kézben békésen sétálni indultunk./
- Hogy érted azt, hogy a többiek?

(227)

[Himura Kaoru]

* Előzmény a Főtéren. *

/Ahogy közeledtem a kapuhoz, egyre inkább éreztem, hogy a külvilág mennyivel másabb lehet, mint Altmyrca. Próbáltam elképzelni a a többi várost és települést./
+ Vajon mennyire lesznek mások?
/Elég sokat foglalkoztam ezzel a kérdéssel, mióta elkezdtem készülni a "vándorlásomra". Hisz a többi városban nem nagyon jártam még és ahol igen, ott se egyedül. Mégis bíztam benne hogy nem lesz különösebb gondom. Még itt is, ahol mindent mágia ural, megtalálhatóak azok az alapvetőnek számító technológiák, amik nélkül a legtöbb ember nem tudná elképzelni az életét, hisz itt sem mindenki bír azon adottságokkal, amik a mágia kitanulásához szükséges. Már lassan a kapunál jártam, mégse tudtam eldönteni hova is menjek. Hallottam sok érdekességet korábban a többi nagyvárosról és most ahogy az emberek között sétáltam, eljutott hozzám néhány új információ is. Végül egy dolog ragadta meg a figyelmem. Két fiatal beszélgetéséből kaptam el egy foszlányt. Egy múzeumot emlegettek, ahol a letűnt korok emlékeit szemlélheti meg az ember. Ez kíváncsivá tett, hisz mindaz amit tanultam, valahol a feledésbe merült múltban gyökerezett, legyen akár mágia akár testi gyakorlat, de még szavaink, mondásaink többsége is olyan, aminek igazi eredetét oly kevesen ismerik. Így hát kivártam a sorom a kapu előtt./
- Elnézést!
/Elkéredzkedtem néhány ácsorgó ember között majd besétáltam a kapu fényébe./
- Altmyrca - H'Sekirat
/A mágikus töltetű szavak nyomán pedig egy pillanatra feloldódtam a varázslatban s a gondolat sebességével suhantam célállomásom felé./

(3)

[Tereus]

*MET III*


/Rezignáltam a látottakat, de nem teszek semmit./
+ Majd jó lesz odafigyelni, melyiknek teszem meg a szívességet a jövőben! +
/Nem rohanok a városon keresztül, de azért sietve szedem a lábaim, hogy még ott érjem a kapunál a kis társaságot.
Mivel hamar vissza érek a teleportig, nem töröm magam előre, a többi utazót magam mögé tendálva, de azért pár megjegyzést teszek, ha nagyon tötyörögnek.

A túloldalon manifesztálódva körbetekintek, hogy merre lehet a kis fekete csaj. Szerencsére nem kell sokat kutatnom, hamar meglelem a vadóckát, nem messze éppen egy szemüveges ürgét szorongat./
Egyenesen feléjük veszem az irányt./
- Üdv Csajok!
/Köszöntöm a társaságot, amikor már hallótávolságban vagyok tőlük. Igen direkt nevezem a pápaszemet is a gyengébbik nem tagjának. Bár jelen esetben nem úgy tűnik, hogy a fiziológiailag is nőnemű egyed, olyan gyámoltalan lenne./
- Téged hívnak Fionának?
/Fordulok a feketeség felé./
- A nevem Tereus.
/Nyújtom a kezem üdvözlésre. Ha elfogadja egy erős, és magabiztos kézfogással köszöntöm. Ellenkező esetben a zsebembe dugom, egy vállvonás kíséretében./


{221}

[Mira]

*MET III - Fiona és Tereus*

[2900. augusztus 22., vasárnap]

Fiona, a kis vakarcs sértődötten veszi észre a negatív reakciódat, de amikor megragadod a nyakát, felvisít, és minden rosszat elfelejt, amit valaha feltételezhetett rólad.

- Jaj, hölgyem, kérem hagyjon békén, ne bántson! - jajgat fennhangon hadarva, aztán megpróbál felvilágosítani: - Hát pár farkaska, meg varázslócska, meg maga Merlin is ott van, mert nagy gebaszba került már megint. Jaj, Ezüstsárkány, kegyelmezz nekünk! Ez fááááj! - csukja be fájdalmasan a szemét. Ekkor lép oda hozzád a Tereusként bemutatkozó férfi.

A vöröske ekkor kinyitja a szemét.

- Á, hát Ön is itt van, remek, remek! - hadarja mézesmázos hangon, még mindig fészkelődve, és Fiona kezét markolva a tarkóján, hátha így enyhíthet a fogásán. - A nevem Jaeviske. Ghadar már várja, jóuram!

[Fiona Freefall]

- Engem. /Vakkantottam a Tereusként bemutatkozó szárnyas fószerre, miközben gyanakodva pislogtam felém nyújtott kezére./ Ha te is kezet akarsz csókolni, valakit nagyon megtépek. /Ráztam meg jelzésértékkel a kis nyikhajt vicsorogva, mikor ráfogtam a merész pasas kezére. Meg azért nem nyomorgattam az ujjait - nem is nagyon bírtam volna, Lomposka markában igazából elveszett a tenyere - de hasonlóképp határozott kézszorítást kapott tőlem... Tőlünk./

- Szóval Merlin végre összehívta a válságstábot. /Ráztam vissza végre magam emberi formába, mindössze csak a kis ugra-mágus nyakán hagytam Lomposka mancsát, aztán derűsen mosolyogva az angyalhoz fordultam./
- Te milyen tájékoztatást kaptál? És ki az a Ghadar? /Fordítottam bele egy csuklómozdulattal a beszélgetésbe a kis nyikhajt is./

(228)

[Tereus]

*MET III.*


/Felvonom, amolyan dwaynésan a szemöldököm, amikor a kézcsókra tesz megjegyzést. Hamar rájövök, hogy a grabancánál fogva lévő törpelék volt ennyire botor./
- Ha kezet is csókolnék, akkor csak abban az esetben, ha engedi a Hölgy és mást tép meg helyettem.
/Kacsintok rá, majd zsebre teszem a kezem. Ezzel is jelezve, hogy nem áll szándékomban a továbbiakban testi kontaktust kialakítani a lánnyal.
Mivel a férfi átveszi a nyöszörgése felett az illem adta funkciót, így felé is biccentek./
- Nem tudom mi dolga Merlinnek Önnel vagy bárki másnak, és ezt az említett Ghadart sem ismerem. Engem egyedül egy személy érdekel, akinek a megtalálásában, tudomásom szerint Ön tud segíteni.
/Vonok szárnyakat./
- Azzal viszont tisztában vagyok, hogy előtte nekem kell segítenem valamiben.
/Hosszan nézek a nő felé, aki igen határozott mozdulatokkal irányítja a kezébe kaparintott Jaeviskét./
- Hiriget keresem.
/Mondom meg őszintén indítékom./


{222}

[Mira]

*MET III - Fiona és Tereus*

[2900. augusztus 22., vasárnap]

- Igen, igen, pontosan úgy van, ahogy mondja! - válaszolja Fiona a kis vakarcs. Egyébként nem szólal meg, csak Tereusra mereszti a szemét, amikor megemlíti, hogy sem Ghadar, sem Merlin nem érdekli. Hirig nevénél azonban felnyög, úgy tűnhet, hogy a fájdalomtól. - Mehetnénk, kérem szépen? - könyörög illedelmesen a kis vakarék, de megmozdulni nem mer.

[Fiona Freefall]

- Hiriget? /Csaptam gyorsan ellenségesbe, ahogy morc tündérkénket említette a szárnyas fickó./ Aztán mit akarsz tőle? /Mértem végig ismételten, ezúttal jóval alaposabban. Ekkor kezdett vinnyogni a kiscsávó a kezem alatt, szóval nem álltam le farkasszemezni Tereusszal, mert a vakarcs elterelte a figyelmemet./

- Egye fene. /Lendítettem irányba a kis nyikhajt, aztán tempósan megindultam utána én is./
Egyébként /tértem vissza a daliásabb pasihoz/ ha a továbbiakban is ilyen merev akarsz lenni, a te dolgod. De én tegeződök. Értve vagyok? /Még egy mosolyt is megeresztettem felé, oldva egy kicsit az idegességemből fakadó harapós hangulatomat./

(229)

[Tereus]

*MET III*


/Egy halvány mosollyal kísérem csupán a nő kirobbanásszerű vakkantását. A törpelék vinnyogására, csak a felszökött szemöldököm marad ott ahol az imént kúszott, az arcom többi része a megszokott közönyös, kissé megvető maszkot ölti fel./
+ Mit tud ez a Hirigről? +
/Amikor Fiona úja magára vonja figyelmem egy fejbiccentés kíséretében nyugtázom a dolgot./
- Rendben! Akkor, szervusz Fiona!
/Követem őket az apró hóban gyalogolva./
- Hirigtől? Beszélni szeretnék vele.
/Válaszolom végül meg a lánynak, a kérdését./


{223}

[Mira]

Folytatás a Kisteremnél.

[Nichen Forhana]

/Nem veszik el az éterben, hála az isteneknek, amikben nem is hisz, ráadásul komolyabb rosszullét nélkül ússza meg a kalandot, csak kicsit szédeleg, amikor megérkezik. A város, amelynek a szélén landol, túlszárnyal minden képzeletet. Teljesnek tűnik az összevisszaság, innen úgy tűnik, mintha minden épületet csak azért helyeztek volna oda, ahol áll, mert az építőknek történetesen ott jutott eszébe, hogy akár építhetnének is valamit. Spirálok, tornyok, kacskaringók, fények zagyva egyvelege alkotja a települést, olyan építészeti megoldásokkal, amik, Nichen legalábbis biztos benne, minden épeszű fizikust és építészt az elmebaj határára sodornának./
+ Itt aztán lesz mit tanulni /gondolja a lány, és lassan, nézelődve elindul a mesebeli épületek között. Fogalma sincs, merre kellene mennie, hogy valamiféle szállást találjon, majd megkezdhesse itteni életét, de bízik benne, hogy hamarosan talál valakit vagy valamit, aki vagy ami útmutatást adhat./

(20)

[Nymloth Dracarys]

*Nichen*

/Ha eddig nem lettem volna paranoiás, akkor azt hiszem, beköszöntött volna az az időszak, amikor megéltem ezt is. Az arcok jönnek és mennek, meg az emberek is... Ez eddig szép és jó, nah de az, hogy a sokadik személy tűnik el mellőlem? Soha nem voltam paranoiás, de most esküszöm kezdett betelni a pohár. Miután munkában végeztem és próbáltam fellelni Kryont csak a hűlt helyé találtam. Kezdtem azt hinni, hogy átok ül rajtam, ami beszél velem, annak kampec, elrabolják őket, vagy már fene se tudja....
Tehát amikor végeztem a melóval szárnyat bontottam és úgy döntöttem itt az ideje feltenni az i-re a pontot. Már annyira kiborító volt ez az egész őrület, hogy úgy döntöttem nyomozót fogadok, vagy fene tudja hogy hívják őket ebben a korban. Minden esetre volt egy olyan sejtésem, hogy Sherlockot nem fogom tudni megtalálni, de arra jutottam valami varázsmókus biztosan össze fog tudni nekem annyi nyomot, amin elindulhatok.
Így szárnyat bontottam és megindultam a nagyvilágba, amerre a varázslók városát láttam a térképen. Az út alatt kissé lehiggadtam, a hűs menetszél egy kicsit kifújta a fejemből az összeesküvés elméleteket, de még így sem volt az igazi.
Végül a teleporkaput értem el elsőnek és a távolban már láttam is a várost- Hát, nem volt túl bizalomgerjesztő látvány... Azonban úgy tűnt mindenek ellenére a sors mégis szeret engem. Szinte abban a pillanatban, ahogy elsuhantam a mágikus kapu fölött egy lány lépett át rajta. Nem tudtam ki az, de józan paraszti ésszel, errefelé csak mágusok meg boszorkányok szaladgálnak, nem? Tehát tettem egy kört sötét árnyat vetítve a földre, ahogy jó ötven tonnás sárkánytestem ahogy eltakarta az eget, majd a lány előtt az útra ereszkedtem. Kocsikerék méretű lila szemeimmel jó alaposan szemügyre vettem, de még mindig nem lettem okosabb./
- Te varázsló vagy? /kérdeztem. Mély hangom inkább tűnt morgásnak, mint emberi beszédnek, de azért egészen meg lehetett érteni... azt hiszem./

(167)