2. Emelet: Alyara szobája

[Alyara Nirois]

A szoba a bal oldali torony legfelső emeletén foglal helyet (ha szemből nézzük a házat, akkor ez a jobb oldali torony). A falak halványkék színben pompáznak, a parketta már szinte fekete árnyalatú sötétkék. A kék falakra keszekusza minták vannak festve lilával és lilából átívelő kékkel. Ez a minta magát a mágiát képviseli. Ha valaki belép a helyiségbe, úgy érezheti, hogy egy mágiával képzett energiagömbben csücsül.
A berendezés antik. Mindez már itt volt a házban, amikor a lányok jöttek, és Alyarának nem volt szíve kiiktatni a gyönyörű franciaágyat. Az ágyon kívül van itt még egy íróasztal, hozzá tartozó székkel, és egy ruhásszekrény. Mivel a lány viszonylag keveset tartózkodik Altmyrcában, ezért másra nincs is szüksége.
Ha belépsz, jobb, ha csöndben maradsz!

Előzmények, korábbi hozzászólások

[Laki]

* Vadászidény *
* Alyara *

/Békés szendergésed közben különös látogatód támad. Bár szinte biztosan tudod, hogy most álmodsz, minden oly valóságos, mint ha az alak ott ücsörögne az ágyad mellé húzott fotelben. Eleinte nem is szól hozzád, ahogy kezeit a karfán nyugtatva figyel téged. Az antik fotel amiben ül, számodra mindig is nagy volt, összekucorodva kényelmesen szunyókálhatnál is benne. Ő viszont teljesen kitölti, már-már kicsi számára a fotel. A jelenléte az, amit először megérzel. Kinyitod a szemed és ott ül, figyel téged. Érzed, hogy ez csakis álom lehet, hisz a színek furcsán tompák a szobában s a külvilág hangja, akár ha mélyen a víz alatt lennél. Ezzel kontrasztban a székben ülő alak élesen kirajzolódik, ruhájának, hajának színe oly éles, mint ha reflektorral világítanák meg. Ahogy jobban szemügyre veszed, halvány derengést veszel észre rajta, ami vörös és arany színben szikrázik. Az arca gyönyörű bár van benne valami megfoghatatlan, mint ha a tudatod ellenkezne és nem akarná felfogni, megjegyezni a látogatód külsejét.
Rád pillant és elmosolyodik. Ahogy hozzád szól, a hangja oly tiszta, mint ha csak a füledbe súgna és mégis oly erős, mint ha egy katedrális főhajója erősítené szavait./
- Üdv neked Georgina. Igen, tudom ki voltál és azt is, hogy most kinek mutatod magad. Ismerlek téged, talán jobban is mint te magad. Tédien kis üdvöskéje. Merlin barátunk nagy kísérlete. Mondd csak, ugye fogalmad sincs arról, hogy mit tervez a nagy intrikus? Nem, miért is lenne. Látom rajtad. Sodródsz az árral és hagyod, hogy kényükre kedvükre használjanak. Mint ahogy a vérszívó udvarlódat is. Gondolod, hogy csak véletlenül került az utadba? Ugyan angyalom, minden mi veled történt az ő kezük nyomát viseli. Még az átkerülésed is. Azt gondolták, hogy ezzel végleg keresztbe tehetnek nekem, de én így is megtaláltalak.

/Közelebb hajol és úgy érzed, mint ha beletekintene a lelkedbe./
- Ismerlek téged, talán be sem vallod magadnak, de te is vágysz a hatalomra. Arra a hatalomra, amit Merlin sose bízna rád. Ő is fél tőled, fél attól akivé válhatsz. Fél attól, ami a sorsod. De én nem féllek, sőt, a magam módján még szeretlek is. Hatalmat ajánlok neked, tudást, oly tudást amit senki mástól nem kaphatsz meg. A tudásomat ajánlom neked, a tudást amitől mindenkinél hatalmasabbá válhatsz. Többé senki nem parancsolgathatna neked. Többé senki nem manipulálhatna téged. Én segíthetek neked, de csak ha te magad is hajlandó vagy tenni érte. Ne nézz így, belelátok a lelkedbe. Te is vágysz a hatalomra, mint ahogy mindenki aki már belekóstolt. És ezzel a hatalommal, a nővéredet is visszakaphatod. Igen, róla is tudok. Hisz ott voltam mikor születtetek. Én visszaadhatom neked Heathert. Csak egy szavadba kerül.

[Alyara Nirois]

*Vadászidény*

/Fogalmam sincs, mióta úszok az álmok édes birodalmában csendesen, hangtalanul. Talán néhány perce, talán több napja. Az idő ebben a világban csak egy emlék, egy fogalom, amit a valóságból hozunk ide magunkkal, hogy még itt is kísértsen.

Álmodom. Hogy mi volt ezelőtt, arra nem emlékszem. S hogy mikor ébredek, még magam sem tudom. Egyedül látogatóm mondhatja meg.

Először nem értem meg a szavait. De aztán, ahogy a nevemen szólít, hirtelen felélénkülök. Felülök az ágyban, és egészen az államig húzom a takaróm. A férfi - hogyha férfi (az álomvilágban sosem lehet tudni...) - bizonytalanságot ébreszt bennem. Olyan dolgokról mesél, amiken akaratlanul is elkezdek gondolkodni, és minden önuralmamra szükségem van, hogy ne kezdek el azonnal különböző terveket szövögetni./

- Ki vagy te? /bököm ki végül remegő hangon./ Hogy találtál rám? Kérlek, hagyj békén! Egyedül kell lennem! /Érzem, ahogy elszakadnak bennem az eddig vasból hitt kötelek. Forró könnyeim végigszaladnak pirospozsgás arcomon. Az idegen minden ígérete mély nyomot hagy bennem. Merlin iránti hűségem egykoron megkérdőjelezhető volt... de most... Hónapok óta gubbasztok a kúriában, látogatót hivatalosan nem fogadhatok. Mindez miért? Egy aprócska toll miatt! Merlin miatt.

Zokogva mászok ki az ágyamból, azon az oldalon, ami még szabad. Hátat fordítok az idegennek, minden rossz okozójának, és igyekszem rendbe szedni magam./

- Most nem alkalmas az időpont. Kérlek, gyere vissza később /fordulok felé, miközben a zsebeimet kutatom zsebkendőért./ Gyere vissza akkor, mikor változni akarok. A testvéremet pedig hagyd ki ebből.

(102)

[Laki]

* Vadászidény *
* Alyara *

- Soha nem lesz ennél alkalmasabb időpont.
/Feláll a székből és anélkül, hogy akár egyetlen lépést is tenne, ott terem előtted, alig centiméterekre az arcodtól. Egy apró, hófehér selyem kendőt emel fel és letörli könnyeidet. A kendőn egy apró hímzést vélsz felfedezni, mi úgy tűnik egy keresztet ábrázol ahogy láncok fonják körül./

- Hogy én ki vagyok? Számtalan nevem volt már, mint ahogy hőn szeretett Merlinednek is. Szólíthatsz Joramnak, vagy papának. Ahogy szeretnéd. Megtalálni téged pedig nem volt nehéz, hisz mindig is tudtam hol vagy. A véred hozzám köt. Amit felajánlok, az nem egyszerű hatalom, hanem olyan tudás, amit a gőgös uraid félelemből eltemettek volna. Mint ahogy téged is eltemetnek, ha már nem lelik hasznodat. Ők hezitálnak majd téged feláldozni ha szükséges. Ha pedig arra se leszel jó, akkor egyszerűen félredobnak és veled együtt a testvéredet is. Megvan a hatalmuk, hogy egy szempillantás alatt kitöröljenek titeket a létezésből. De én ezt legkevésbé sem szeretném.

/Megsimítja az arcodat. Puha, selymes bőr ér hozzád amiből olyan erő sugárzik, amit még soha nem éreztél./
- Most jött el a te időd. Most felemelkedhetsz, többé válhatsz mi valaha voltál. Azt mondod nem akarsz változni? És mégis kinek akarsz hazudni leányom. Nekem, vagy magadnak? Különleges vagy, két néphez tartozol és mégis kitaszított vagy ebben a világban. Merlin szeme folyamatosan figyel téged és mint minden kísérleti patkány, te is egy ketrecben várod a végzeted. Hosszú rabság vár még rád, ha csak nem veszed a sorsodat a saját kezedbe. Igen, látom kezded megérteni. Te és a nővéred egy félresikerült kísérlet vagytok. Merlin már csak szórakozásból tart téged. Igen, céhet vezetsz, névleg. Nagy diplomata lettél, de csak mások döntéseit tolmácsolod. Azt mondtam visszaadhatom Heathert, de ennél sokkal többet is tehetek. Megadhatom neked a hatalmat, hogy bárkit visszavégy akit elveszítettél. Akár a kis vérszívódat, akiből egy marék hamu nem sok, annyi se maradt. Mindenkinél hatalmasabbá válhatsz, csak egy szavadba kerül. Egyetlen szó és többé senki elől nem kell bujkálnod. Tudom hogy akarod, hogy igazán akarod. De én nem dönthetek helyetted.

[Alyara Nirois]

*Vadászidény*

/A férfi nem hagy nyugodnom. Mézédes szavaival behálóz, és hiába akarom hazugságnak hinni, amit mond, mégis úgy érzem: van igazságalapja. Megingok. Merlin mindig is különlegesként kezelt. Talán pont azért tette ezt, hogy végig maga mellett tartson? És azért küldte hozzám Tédient már az első napon, hogy olyanná neveljen általa, amilyennek látni akart? Különben is, Tédien honnan tudta, hogy mikor fogok megékezni, és hogy hol leszek pontosan? Miért nem az őrültekházára vitt, hanem helyette egyenest a Tanácsházára?

Ehhez hasonlatos kérdések kavarognak bennem emberöltőknek tűnő pillanatokon keresztül. Egyre inkább kétségbeesek, és elveszettnek érzem magam.

Megrotyog az érintésétől. Ekkora hatalmat nem vagyok képes kezelni./

- Apám? /suttogom döbbenten, és egy pillanatra megdobban a szívem, a szemeim hatalmasra nyílnak. Remény költözik a lelkembe.

De nem! Az én apám nem ilyen! Nem lehet ilyen!/

- Nem kell a hatalmad, Joram /felelem határozottan./ Köszönöm, hogy felnyitottad a szemem, de nem kell a hatalmad. /Ellépek, elhúzódok tőle, és a megjegyezhetetlen arc szempárjába nézek./ Hogyha megajándékoznál az erőddel, Joram, inkább megátkoznál. Kiszakadna belőlem, mert nem tudok bírni egy ekkora energiával, és elszabadulna a világban. Ez istenhez méltó hatalom. És én nem vagyok isten.

/Megmakacsolva a férfi mögötti falra szegezem tekintetem, és a mágia folyását figyelem a betonon. Ekkor ugrik be a szikra./

- Különben pedig honnan tudjam, hogy nem éppen te magad vagy Merlin? Ne tégy próbára! Hűséges vagyok, és alázatos! /szólom határozottan, kissé, a sok érzelemtől, remegő hangon. Előrelépek, vissza hozzá, és a mellkasára helyezem a tenyerem. Érzem a belőle áradó erőt./

- Honnan tudjam, hogy igazat mondasz? Hogy nem csak egy ostoba ábránd vagy, amit magamnak alkottam? Lehet, hogy te ismersz engem, de én nem ismerlek téged. És ha tovább forgatod sziszegő nyelved mérget okádva, talán nem is akarlak majd megismerni./

(103)

[Laki]

* Vadászidény *
* Alyara *

- Ugyan, ugyan. Ennyire mélyen elhitette veled Merlin hogy gyenge vagy? Félre értesz leányom, nem az én hatalmamat ajánlom, hanem a sajátodat. Segítek neked, hogy felszabadítsd mindazt a hatalmat amit most elzárnak előled a kételyek. Nem, te nem vagy isten. Mint ahogy egyikünk sem. Mert mi képesek vagyunk túlnőni az isteneken. Valaha régen, Merlinben is megvolt a lehetőség, de ő eltékozolta, félt tőle. Mostanra pedig elzárta magát teljesen. Már csak a kisded játékaival foglalkozik. Emberek életéről és haláláról dönt. Istent játszik.

/Öblösen felnevet. Láthatóan jól szórakozik hirtelen jött gyanakvásodon./
- De, én vagyok Merlin. Vagy inkább az, aki Merlin lehetett volna. Ha más döntéseket hoz. Nem akarlak én próbára tenni. Minek? Hisz ismerlek. Látom a szívedet. Tudom a vágyaidat. Hűséges vagy és alázatos? Ostobaság! Hisz mindig is ott lapult benned a kétely, mindössze nem mered bevallani magadnak. Az alázatod pedig csak látszat. Mint ahogy a szabadságod is. Figyelnek téged, minden rezdülésed. Most is tudják, hogy valami történik veled. Mostanra már biztosan Merlin is tudja. Persze az én szavaimat nem hallhatják. Az csak a te jogod.

/Újra felnevet./
- Sehonnan nem tudhatod. De hihetsz benne. Vagy hallgathatsz a szívedre. Az úgyis tudja az igazat. De bizonyíthatom, hogy nem vagyok ábránd. Persze csak ha akarod. Vannak olyanok, akik már keresnek téged. Általam a szolgálatodba állnak, a híveid lesznek. Ha így akarod. De neked is tenned kell érte. Hamarosan kapni fogsz egy aprócska ajándékot. Ezzel, ha úgy óhajtod észrevétlen maradhatsz Merlin csatlósai elől. Szabadon elhagyhatod ezt a helyet és magad köré gyűjtheted híveidet. Egyikőjük elhozza majd számodra az Orákulumot. Az pedig elvezet téged az igaz hatalmadhoz. Mindössze bizonyítanod kell neki véred erejét. De persze azt is megteheted, hogy elszaladsz fogva tartódhoz és beszámolsz neki mindenről. Ő persze szépen elmagyarázza, hogy egy ősi gonosz vagyok aki csak kihasznál téged. Biztosan nagyon cirkalmasan fog fogalmazni, a lényege ugyanaz lesz. És ha nem tud majd meggyőzni, ha kételyt lát a szemedben, akkor gondoskodik róla, hogy nyomod se maradjon ezen a világon. Innen a kezedben a döntés. De ne aggódj, én mindig itt leszek ha útmutatásra lesz szükséged.

/Közel hajol hozzád, és akár egy szerető atya apró csókot nyom a homlokodra. Ahogy elhúzódik tőled, alakja elmosódik. Már csak egy arc egy arany és vörös színben szikrázó felhőben./
-Találkozunk még!

/Egy szívdobbanásnyi idő alatt elhúzódik és kifakul, eltűnik. Távozásával olyan érzésed van, mint ha húzna utána valami. Szinte beleszédülsz, elzuhansz. Hirtelen felriadsz az ágyadban. A gyomrod forog, küzdened kell hogy ne vesse ki a tartalmát. Torkodban epe ízét érzed. Az egyetlen kellemes érzés, a csók nyoma homlokodon. Ahogy kitisztul valamennyire a fejed hogy felfogd a környezeted, akkor tudatosul benned, hogy valaki rátámaszkodott a házad csengőjére.

Az ajtó előtt viszont csak egy futárt találsz aki a kezedbe nyom egy kis csomagot, az adattáblája segítségével azonosít, majd elköszön és tovább áll. A csomag egy egyszerű barna papírba csomagolt dobozka, benne egy gyűrű ami első pillantásra úgy tűnik a te méreted. A gyűrű alatt egy cetlit találhatsz, határozott de mégis finom ívű írással:

"Dönts jól!"/

[Alyara Nirois]

*Vadászidény*

/Némán hallgatom Joram szavait, és mérlegelem őket. Furcsa dolgokról beszél, furcsa dolgokról, melyeket még jó alaposan meg kell rágnom emésztés előtt.

Eltűnése előtt csókot lehet a homlokomra, amit először mereven fogadok, de feloldódok áldásában./

/Fuldokolva ébredek, undorító ízzel a számban. Megmosnám a fogam, de valaki nagyon türelmetlen az ajtóm előtt. Paranoiásan, félelemmel szaladok ajtót nyitni, hiszen a házamat elméletileg senki sem találhatja jelen pillanatban meg.

Szerencsére csak egy futár az, bár nem értem, mégis hogy találhatott rám, ám amikor visszaigyekezve a szobám felé kinyitom a kis csomagot (miután az ajtót jó alaposan bezártam), és egy gyűrűt találok benne egy egymondatos üzenettel, minden világossá válik.

Lerogyok az ágyamra, és kétségbeesetten próbálom mérlegelni az átélteket. Az álmom nem csak egy álom volt, ennyi már biztos. Miközben merengek, a gyűrűt forgatom a kezemben, az ujjbegyeimmel játszok vele, de nem húzom fel./

+ Nézzük csak. Joramtól kaptam egy ajánlatot. Egy olyan ajánlatot, amellyel felszabadíthatom a bennem rejlő energiát, ezáltal a bennem rejlő lehetőségeket is. Ki tudja, így talán újabb ajtók nyílnak majd meg előttem. És végső soron ez az én hatalmam, tehát én rendelkezem vele. Hogyha úgy akarom, csakis arra használom, amire jónak látom. nem kell behódolnom másoknak. Ez az én életem, az én gondjaim, az én gondolataim, az én vágyaim. Nem akarok ezen a helyen egy percnél se többet elpazarolni a drága időmből. Csak a Fro iránti szeretetem miatt nem gyűlölöm még ezt az átkozott kúriát.

Hogyha valami olyasmire kérnek, amit nem akarok megtenni, egyszerűen visszajövök ide, és a már felerősödött mágiámmal teljesen lezárom a házat élő és holt előtt. Én bent leszek, és mindenki más kint. Ha vannak híveim, azok csakis olyan célokért küzdhetnek, amikért jómagam is küzdök. Tehát semmi rossz nem fog történni.

Minden rendben lesz, tudom irányítani a dolgokat. Megtanultam már, hogyan kell.

Ezentúl a magam ura leszek.

/Ezzel a mondattal magabiztosan felhúzom a gyűrűt a jobb gyűrűsujjamra, mielőtt még meggondolom magam, majd elmegyek fogat mosni./

(104)

[Laki]

* Vadászidény *
* Alyara *

/Ahogy felhúzod a gyűrűt különös dolog történik. Mint ha egy apró szúrást éreznél, majd a gyűrűben lévő kő vörös színnel felizzik és mint ha egy csepp folyadék jelenne meg benne. Egy pillanatra furcsa energia suhan át rajtad. Mint ha megrázott volna valami. A gyűrű tökéletesen áll, mint ha egy kivételes tehetségű mester külön neked készítette volna. A fogmosás és az öblögetés elintézi az epe ízét. Bár reménykedsz benne, hogy a legközelebbi találkozás nem hagy ilyen nyomot./

[Alyara Nirois]

*Vadászidény*

/Émelyegve figyelem, ahogy a vérem vörösre színezi a gyűrű fehér drágakövét. Az epétől nem lettem rosszul, na de ettől! Forog velem a világ! Ám a testemen átáramló energia rendbe hoz. Valószínűleg ez volt az elrejtésem művelete. Rendben.

Kilépve a fürdőszobából az öltözőszekrényem előtt addig hergelem magam, míg egy fekete nadrágot, egy fekete pólót, és egy farmerdzsekit veszek föl - általában szolidan öltözködöm, de most nem érdekel semmi, nem akarok önmagam lenni. A látványt térdig érő csizmával tetézem. Vörös üstököm hosszú perceken keresztül kefélem, aztán egy laza fonatba rendezem. Ránézek a céhbeli köpenyemre, majd undorodva elfordulok tőle. "Igen, céhet vezetsz, névleg." idézem föl állítólagos atyám szavait. Bármennyire is irtózom az álombéli férfitól, ugyanakkor szeretném elhinni, hogy valóban ő az apám. Akkor legalább lenne valakim.

A gyűrű által adott lehetőségtől izgatottan szaladok le a földszintre, ahol még felveszek egy vörös, meleg sálat. Hidegnek tűnik az idő. Kinyitom az ajtómat, és szinte már részegen a hirtelen támadt szabadságtól elviharzok a Teleportkapu felé.

Az ajtó halkan becsukódik mögöttem, majd kattan a zár egyetlen utasításomra./

(105)

*Folytatás*