Perpetua Magániskola

[Mira]

A főtér közelében egy nagyobb birtokon található ez a régi, kissé elhagyatott és elhanyagolt kúria. Azonban termeiben fontos folyamat zajlik: a régi ház a Perpetua Magániskola diákjainak ad otthont, és tanulási lehetőséget.

A birtok kertje varázslatos. Egyrészt az egy szem kertésze, Fanad nem bírja a sok munkát, ezért vadregényes, kissé kaotikus a kert. Másrészt a birtok végében van egy (arányaiban) hatalmas labirintus.

[Iryn Stailo]

*Mira*
[2900. Szeptember. 1. Szerda]

/Örülök, mikor a sötéthajú lány belém karol, úgy érzem, hogy ez a kis társaság már elfogadott engem olyannak, amilyen vagyok, nem kell megjátszanom magam, sőt akár el is mondhatnám nekik, hogy valójában honnan is jöttem./ +Nem tudom, hogyan reagálnának, majd inkább máskor…+/Vetem el gyorsan az ötletet./
/Arawn válaszán elgondolkodom./ - Mi az a testmágia? /Kérdezem végül, bár ahogy eddig ismerem a srácot, nem várok valami kielégítő választ./

- És ti Lil és Ruphus? Ti mit tanultok? /Miközben a válaszra várok, ismét előbukkan Lil kezén az a tetoválás, amit még az étteremben vettem észre. Nagyon érdekesek, Moszkvában sosem láttam ilyeneket./ - Ha nem veszitek tolakodásnak, a tetkóitok… mit jelentenek? Ez ilyen… mágus dolog?

/Az utcára pillantva ismét elcsodálkozom, ezen a világon, amit Jövőnek hívnak. Elképesztő házakat és különböző kinézetű embereket látok. Már nagyjából hozzászoktam ehhez, már amennyire hozzá lehet, olyan két óra alatt, mióta itt vagyok. Egyébként az időjárásról csak annyit: meg nem mondanám, hogy ősz van, teljesen nyárias az idő. Nincs rajtam sok ruha, ami fura, de egyáltalán nem fázom, sőt inkább melegem van!/

- Egyébként milyen messze van még ez a sulitok? /Kérdezem, miután ismét beállt egy kis csend./

(44)

[Mira]

*Előzmény -- Iryn* [2900. szeptember 1., szerda]

- Energiakoncentráció. A testmágiával megtanulom a testem energiát magas szinten kihasználni - hallod Arawn hangját magad mögül. Miután elhallgatott, Lil megint megszólal:

- Északi fénymágiát. A tetoválásaink pedig úgymond... családi örökség.

- Mint ahogy a mágiánk is - veszi át a szót Ruphus. - Már csak kevesen maradtunk, akik bírni tudunk ezzel az ággal.

- Te mit tanultál eddig? - kérdezi a barátosnéd.

- Már itt is vagyunk - mondja Arawn, amikor megálltok egy kissé lepukkant, de gyönyörű szép kúria bejáratánál.

A birtok szépen kidolgozott vaskapui megnyíltak előttetek, mikor a közelébe értek. Egy kis utacska vezet a lépcsősorhoz, ami a bejárati ajtót őrzi. A kúria a birtok jobb elülső oldalán helyezkedik el, így a kis út néhány fa árnyékában tovafut hátra, a kert felé. Az egész telek tele van növényekkel, melyek szabadon burjánzanak. Maga az épület is kissé elhanyagolt, a vakolat kissé kopott, a cserepek néhány helyen hiányoznak, mint ahogy a zsalugáterek is pár ablak esetében. Ettől eltekintve - vagy talán pont ezért - igencsak bájosnak találhatod a helyet. Kissé romantikusnak, viktoriánus korabelinek.

A fiatalok belépnek a kapun, majd felvezetnek a lépcsőn egészen az antik, nagy, faragott ajtóig. Belépve az előszobában egy hatalmas térben találod magad. Előtted egy hosszú, magas lépcső, mely két szárnyra osztja az első emeleten az épületet. Jobbra és balra is egy-egy terem, míg a lépcső mellett is egy-egy ajtó található. Felmentek a lépcsőn, majd balra fordultok, a keleti szárnyba. Itt egy hosszú folyosón találod magad, ahol sok-sok ajtó és ablak van.

- Öhm, először Merrel szeretnél találkozni, vagy inkább eltöltenél velünk még egy kis időt? - néz rád Liz.

[Iryn Stailo]

*Mira*
[2900. Szeptember. 1. Szerda]

/Arawn válaszát egy bólintással nyugtázom. Lil és Ruphus válaszán, azonban nem megyek el szó nélkül./ - Ez érdekes. Akkor legalább tudjátok, hogy vannak, akik számítanak rátok ebben a világban, nem igaz? +Remélem nem mondtam, olyan nagy badarságot, mint ahogy hallatszott. Nem tudom, mi van velem mostanság. Otthon sosem beszéltem így…+

- Öhm, én még nem jártam iskolába. /Elgondolkodom egy kicsit. Moszkvában, sőt már Ukrajnában is történtek velem furcsa események. Amikor egy ideig közmunkát kellett végeznem, jelentkeztem egy kórházba önkéntesnek. Nem az volt a feladatom, hogy el lásam a betegeket, vagy ilyesmi, csak beszélgetnem, foglalkoznom kellett gyerekekkel és idősebbekkel. Egyik nap, hoztak be egy kisfiút, rohammentővel. Emlékszem, nagyon sürgős esetnek tűnt, a fiúnak megsérültek a csontjai és a tüdője is. A hosszas műtét után rám bízták, hogy miután felébred, minden nap egy órát foglalkozzak vele. Így is tettem, de egyik nap, amikor hozzáértem a kezéhez, azt mondta, „megszúrtál!” mire én, csak annyit feleltem, hogy „nem is!”. Másnapra, a gyerek keze, ahol előző nap megérintettem, és ami tele volt különböző sebekkel és véraláfutásokkal, teljesen meggyógyult./ - De mindig is értettem a gyógyításhoz. /Felelem végül./ - Tényleg, az iskolátokban lehet valamilyen gyógyításhoz vagy gyógynövényekkel kapcsolatos tárgyat tanulni. Ha nem említettem volna még, eléggé értek a növényekhez.

/Mikor megérkezünk, az iskolához, nem is akarok hinni a szememnek. Ez az épület eléggé hasonlít azokra, ahonnan én jöttem. Kívülről is, de főleg belülről! A sok ajtót elnézve, szerintem sok emberrel (vagy varázslóval) fogok itt még találkozni./

- Jó nagy épület! És milyen szép! /Mondom lihegve, mikor végre felérünk a nagy lépcső tetejére./ - Amíg nem mentek órára addig veletek maradhatnék? Közben pedig megkereshetnénk Mer-t.

(45)

[Mira]

*Iryn* [2900. szeptember 1., szerda]

- Mondhatjuk végül is így is - mosolyog Rád Lil egy kis szomorúsággal a szemében. Ha rákérdeznél erre, érzed: még nem jött el az ideje. - De azért ismered a számokat és a csillagkonstellációkat, ugye? - néz rád kicsit ferde szemmel a lány.

Közben bevezetnek téged egy szobába. Nappalinak véled: szürke parkettával borított padló, a falak fehérre festve. Egy sötétkék kanapé, egy szintén kék fotel és dohányzóasztalka van bekészítve a szobába, és az egyik falon, ahonnan egy ajtó sem nyílik, egy hatalmas, fehér szekrény. Azon kívül amin beléptetek, még két ajtó van a helyiségben. Az egyik jobb oldalt, a másik bal oldalt. Sötétnek kéne lennie ennek a szobának, hiszen semmilyen ablak nincs a falakon, ám ugyanúgy nappali világosság van a kicsiny nappaliban. Ahogy hátranézel láthatod, hogy az ajtótok fala helyén egy sziklás, hófödte hegylánc található - mögötte pedig a ragyogó Nap.

Lil kinyitja a szekrény egyik részének szárnyát, ahonnan három bögrét vesz elő. A szekrény egyik másik részéből tejet és kakaóport rak a csészékbe. Fahéjjal hinti meg mind a négy elkészült italt. Közben Arawn helyet foglal a fotelben. Mintha egy trónuson ülne: nem kényelmesedik el, továbbra is kihúzva tartja magát. Ruphus a kanapén foglal helyet, meg is paskolja a sötétkék bőrülést, jelezve neked, hogy maga mellé vár.

Lil miközben kavarja a kakaókat, majd kiosztja, folyamatosan beszél:

- Ó, a gyógyítás! Igen, igen, ehhez végül is bárki érthet, de csak keveseknek adódik meg az igazi gyógyítás művészete. Szerencsésnek mondhatod magad, ha birtokodban van ez a képesség. Bájitaltant és gyógynövénytant természetesen lehet tanulni. Bár én nem szeretem. Szóval hogyha elakadok a házimban ne csodálkozz, ha felkereslek! - neved rád, amikor már melletted ülve iszogatja a kakaóját.

Úgy látszik, hogy náluk ez a csendes iszogatás bevett szokás. Még Arawn is békésen, jóízűen iszogatja az édes italt - holott egyáltalán nem nézni ki belőle az ember, hogy szereti az ilyesmit. Az meg külön öröm számodra, hogy kilencszáz év múlva is ismerik ezt az egyszerű, mégis nagyszerű "receptet"!

Ruphus közben elővesz a dohányzóasztalka egyik fiókjából egy kis füzetet és tollat. Firkant valamit az egyik papírra. Pillanatokkal később fekete színnel megjelenik egy másik kézírás Ruphus szövege alatt: "Hamarosan érkezem."

- Mer mindjárt jön. Gondolom, még órán van - teszi közzé Ruphus, majd visszaveszi a bögréjét az asztalkáról.

[Iryn Stailo]

*Mira*
[2900. Szeptember. 1. Szerda]

/Látom a lányon, hogy ez nem egy kedves téma a számára. Aztán a kérdésére csak lazán felelek:/ - Öhm, hát nem igazán… Talán a számokat. / Utóbbi kijelentésemet, inkább kérdezve teszem fel.
A szobában, ahová belépünk, nagyon világos van, amikor megpillantom az előbb még ajtónak tűnt dolgot, elámulok, hogy milyen szép innen a kilátás. Nem kérdezek rá, hogy ez, hogyan lehetséges, mert tudom, úgysem érteném.
Miután jól kifigyeltem a kinti világot, követem Lil mozgását és figyelem, mit készít. Először kávénak gondolom, de aztán meglátom a sötétebb színű port, amit a csészékbe rak és rájövök, ez bizony kakaó. A kedvenc esti italom. A biztonság kedvéért rákérdezem:/ - Kakaót isztok? /Miközben kérdezek, Arawnra nézek, mintha neki intézném a kérdést, majd leülök Ruphus mellé a kanapéra.

Lil beszéde még jobban felvidít, mert már szinte biztosra veszem, hogy képes vagyok a gyógyításra. A gyógynövényes rész, pedig még annál is nagyobb mosolyt csal az arcomra, mint amilyen volt./ - Oh, nem biztos, hogy én olyan jó leszek benne.

/Figyelmesen követem mindnyájuk mozgását. Mikor Ruphus elővesz, egy kis füzetet rá szegezem a tekintetem. Nem akarok idegesítő lenni, így nem kérdezem meg folyton tőlük, hogy mit csinálnak./

- Vele beszéltél? /Kérdezem csodálkozva a fekete hajú srácot./ - Hogyan?

(46)

[Mira]

*Iryn* [2900. szeptember 1., szerda]

- Egyre kevésbé értelek Téged, és a határvidékieket is... - ráncolja a szemét Lil iszogatás közben, mikor a számokról beszélsz.

- Más kultúra és hagyományok - zárja le a témát Arawn.

- Igen, vele beszéltem - mered Ruphus a kis füzetkére, ami még mindig a kávézóasztalon hever. - Mer a térmágiához ért, így létre tud hozni olyan, nem elektronikus eszközöket, amikkel képesek vagyunk az egymás közötti kommunikációra. Itt, Altmyrcában nem igazán kedveljük az elektromosságot és az internetet.

- Persze van, amikor kénytelenek vagyunk használni őket - teszi hozzá Lil.

[Iryn Stailo]

*Mira*
[2900. Szeptember. 1. Szerda]

/Úgy érzem eljött az idő, hogy elmondjam nekik, hogy ki is vagyok valójában. Ám, mikor Arawn megszólal, a többiek a témát lezártnak tekintik./ + Majd máskor. Előbb feltétlenül beszélnem kell Merrel.+ - Ahogy mondod, Arawn. Más kultúra, más hagyományok. /Bólintok a srác felé, majd visszanézek Lilre./ - De majd, ha legközelebb találkozunk, mesélek róla, ha akarod.
/Ruphus válaszát és magyarázatát nem értem teljesen, de rá hagyom, csak egy bólintással jelzem, hogy felfogtam.
Érdekes. Ahonnan én jöttem, vagyis a 21. századból, ott elengedhetetlen volt az internet és az elektromosság használata. Bár én sosem voltam oda érte, szóval talán örülök is ennek a kis ”újdonságnak”. /

- Egyébként sok féle mágiát lehet tanulni ebben az iskolában? Úgy értem, én eddig nem nagyon foglalkoztam a varázslással, vagy bármi ehhez hasonló dologgal, szóval egy kicsit sokáig fog tartani mire mindent megértek. Remélem, Mer segíteni, tud nekem ebben… /Kis szünet tartok, aztán felteszek még egy kérdést./ - És hol lehet vagy kell beiratkozni?

(47)

*Mira, bocsi, hogy mostanában ilyen rövideket és ilyen ritkán írok, de mostanság nincs túl sok ihletem…*

[Mira]

*Iryn* [2900. szeptember 1., szerda]

Lilnek felcsillan a szeme, amikor visszanézel rá.

- Mindenképp mesélj majd róla!

- Igen, igen, minden általános mágiaághoz tartozik egy oktató, ezáltal mondhatni a teljes skálát lefedi a suli. Ellenben az olyan ritka ágakhoz mint például a miénk, a Fénymágia, nehéz oktatót találni, így szerencsések vagyunk, hogy a Perpetuában van egy tanár, aki ismeri ezt a fajta mágiát, és képes is átadni nekünk.

Miközben Ruphus beszél, Arawn feláll, és visszahelyezi a csészét a szekrénybe. Nem érted, hogy mosogatás nélkül hogy lehet tiszta a bögre, de szemlátomást az.

- Ideje távoznom - szólal meg a szőke hajú srác. Aztán se szó, se beszéd, mindenfajta köszönés nélkül távozik. Az ajtó halkan kattan mögötte.

- Egész jófej volt ma - jegyzi meg Lil egy vigyorral, amit bátyja felé küld. - Azt hiszem, jó hatással vagyunk rá.

- Kivételesen - mosolyog vissza Ruphus testvérére.

Két perc sem telik el, és az ajtón kopogtatnak. Lil "Bújj be!" kiáltása után egy keleties vonású, szép hölgy lép be a szobába. Mélybarna szeme fiatal korának ellenére bölcsességtől ragyog, s azonnal látod: nagyon sok mindenen ment keresztül gazdája. Ami különlegessé és egyben feltűnővé teszi, az a homloka közepét díszítő egyszerű körtetoválás.

- Mer! - pattan fel azonnal Ruphus. - Örülök, hogy itt vagy. Szeretném bemutatni Neked Irynt.

[Iryn Stailo]

*Mira*
[2900. Szeptember. 1. Szerda]

/A fekete hajú srác válaszát hallgatva kétségeim támadnak. Mi van, ha a mágiahasználók születnek egyfajta mágiával és csak azt képesek megtanulni? És mi van, ha én nem születtem semmilyen mágiával a birtokomban? Akkor feleslegesen vagyok itt. De az lehetetlen! Anyám levelében, ami egyébként még mindig a rövidnadrágom zsebében van, az állt, hogy jöjjek ide, Altmyrcába és tanuljak meg egyfajta mágikus tantárgyat./ +Nos, itt vagyok és készen állok bármire, hogy teljesítsem azt, amit szeretnél tőlem, hogy teljesítsek, anya!+ /Gondolom magamban és egy pillanatra eszembe jut anyám, ahogyan legutoljára láttam. Aztán, hogy reagáljak Ruphus szavaira, csak ennyit mondok:/ - Értem. /Néhány pillanat múlva hozzáteszem:/

- És minden elemnek van külön mágiája? Úgy értem, létezik Vízmágia vagy Tűzmágia? Esetleg Földmágia?

/A szőke srác távozásának nem igazán örülök. Nem beszélgettünk sokat, meg nem is igazán ismertem meg őt, de ugyanakkor ismertem őt meg, amikor a két testvért és, azóta így négyen együtt vagyunk, aztán most csak úgy elmegy. Minden szó nélkül. Talán rosszabbul is esett ez nekem, mint ahogy kellett volna…/

- Szia! /Mondom neki, mielőtt még teljesen kilépne az ajtón. Ezután Lil-ék kis párbeszédjéből kiderül, nem is olyan nagyon jó barátok így hárman, mint amilyennek elsőre hinné őket az ember./ - Ti nem bírjátok egymást? /Teszem fel gyorsan a kérdést.

Mikor Mer belép az ajtón érzem, végre eljött a várva várt pillanat: megtudhatom tőle, mi a fene folyik itt, a jelen és a múlt között./

- Szia! /Állok fel, hogy megfelelően tudjak neki bemutatkozni./ - Iryn vagyok, ahogy azt már Ruphus is említette. Nagyon örülök a találkozásnak. /Kezemet kézfogásra nyújtom.

(48)

[Mira]

*Iryn* [2900. szeptember 1., szerda]

- Igen, létezik. Ezeket egyöntetűen elemi mágiáknak hívjuk. És az a jó bennük, hogy nem feltétlen csak egyhez van tehetséged.

Arawnnal kapcsolatos kérdésedre Lil felel:

- De igen, rendben vagyunk. Csak Arawn egy kicsit... magának való. Sokszor mond bántó dolgokat anélkül, hogy észrevenné. Mi már megszoktuk - vonja meg a vállát végül.

- Szia, Iryn! - mosolyog rád Mer. Kedves, barátságos mosolya van. Most, hogy felálltál, realizálhatod, hogy a lány magas, szinte ugyanakkora, mint Ruphus. Kézfogása gyors, de nem gyenge. - Örülök, hogy találkoztunk. Mi járatban vagy itt?

- A Határvidékről érkezett - vág közbe Lil, mielőtt megszólalhatnál.

- A Határvidékről? - vonja fel a szemöldökét Mer. - Ilyet még nem hallottam! Mesélj, miféle hely az? - foglal helyet a nő Arawn üres foteljában. Ázsiai stílusú, kékszín ruháját szépen elrendezgeti maga körül.

[Iryn Stailo]

*Mira*
[2900. Szeptember. 1. Szerda]

/Ismét előjön a fejembe az a gondolat, hogy nincs semmilyen mágiához tehetségem. Ez nyugtalanít, és nem tudok nyugodni addig, amíg ki nem derítem, hogy akkor képes vagyok e használni bármilyen mágiatípust vagy teljesen véletlenül kerültem ide. Rákérdezek a srácoknál, hogy hogyan is lehetne ezt kideríteni./
- És honnan lehet tudni, hogy kinek milyen mágiához van képessége? Ez mikor derül ki? /Remélem, nem gondolnak nagyon furának, amiért ilyeneket kérdezek, lehet, hogy ez nekik egyértelmű. Hamarosan beavatom őket, hogy nem vagyok idevalósi, a szó legszorosabb értelmében. De majd csak akkor, ha Mer is itt lesz. Ő legalább majd tud segíteni, elmagyarázni ezt a dolgot. Vagy legalább is remélem, hogy tud.

Mikor a lány megérkezik a szobába, kicsit meglepődöm a kinézetén. Nem gondoltam, hogy ázsiai, mert még az étteremben mondták Lilék, hogy Franciaországból jött./
- Igen, ahogy mondják onnan, vagyis nem biztos. /Kicsit elbizonytalanodik a hangom és követve Mer példáját én is helyet foglalok az egyik fotelben./ - Valójában, nem igazán tudom, hogy mi is az a Határvidék. Lil és Ruphus azt mesélte, hogy Franciaországból érkeztél? Hogyan? /Intézem, szavaim egyenesen Mernek, kicsit el is feledkezem a többiekről a szobában.

(49)

[Mira]

*Iryn* [2900. szeptember 1., szerda]

- Hát, például balesetekből... De mindenféle próba is van rá, nyugi. Úgyis az lesz az első, ha tényleg beiratkozol, hogy alávetnek az alaptesztnek - mondja Lil.

- Hogy érted, hogy nem biztos? - vonja fel a szemöldökét Mer. Feltűnik, hogy milyen egyenesen ül, mennyire fegyelmezett még így is. Hangja egyáltalán nem barátságtalan, inkább értetlen.

- Várj, Iryn, azt mondtad, hogy határvidéki vagy! - néz rád Ruphus szintén értetlenül. Aztán elsápad az arca. - Nem, igazából sosem mondtad ki, hogy onnan jöttél. Miért nem szóltál? - A fiú arca elkomorodik.

- Igen, Franciaországból jöttem - bólint kissé fagyosan a lány. - Hogy hogyan, azt mindenki tudja. Mindenki ugyanúgy érkezik - a bolton keresztül. A többi - ne haragudj -, nem tartozik rád. - Az ázsiai lány szúrós pillantást vet az ikrekre. Az indulatok kitörni látszanak. Kissé felkavartad a kedélyeket.

[Iryn Stailo]

*Mira*
[2900. Szeptember. 1. Szerda]

/Szóval még nincs veszve semmi! Ez rettentően megnyugtat és így már minden energiámmal az elkövetkező beszélgetésekre fogok koncentrálni.
Ami, egyébként elég rossz irányba halad. Mer, nem érti, mit beszélek és nem is „igyekszik kisegíteni”, ami kicsit rosszul esik, de hát mit vártam, még csak egy másodperce sem ismerem.
Ruphus elszomorodik és ez nagyon bánt. Nem akartam senkinek sem hazudni vagy eltitkolni bárki elől az igazságot. Ez nem az én hibám!/

- Figyeljetek! Lehet, hogy furán fog hangzani, amit most mondok, de ez mind igaz. /Kezdenek kitörni belőlem az érzelmek./ - Ma reggel az otthonomból elindultam, hogy válaszokat keressek az anyám múltját illetően. Egy ismeretlen helyre tartottam, ahol még sosem jártam azelőtt. Mikor odaértem a hely, egy bolt volt, ahol régiség tárgyakat lehetett kapni. Bementem, egyedül egy öreg néne volt ott, aki nem szólt egy szót sem hozzám. /Egyre hangosabban és idegesebben kezdek beszélni, ahogy felrémlik előttem, hogy mi is történt még Moszkvában. Felállok, és úgy folytatom./ - A bolt sarkában megláttam egy gyönyörű makettet, ami később kiderült, hogy H’Sekiratot ábrázolja. Elájultam és mit kiderült 2014 Márciusából, Moszkvából egyenesen belecsöppentem a jövőbe, vagyis 2900, Szeptember elsejére egy addig számomra teljesen ismeretlen, High-Tech világba! Bocsánat, srácok, hogy nem mondtam el az igazat, de nem tudhattam, hogy mit fogtok szólni hozzá.

/Ezután Mer felé fordulok, már csak rá vagyok egy picit ideges./ - Te tudod, hogy hogyan lehetséges ez? /Hangom nem ideges vagy követelőző, inkább csak segítségkérő./

(50)

[Mira]

*Iryn* [2900. szeptember 1., szerda]

Mikor befejezed a mondandódat, Lil tágra nyílt szemekkel felkiált, és felpattan:

- Jaj, de butus vagy! Miért nem ezzel kezdted? Miért nem mondtad el? - És a következő pillanatban már a nyakadban van, és szorosan ölel téged az új barátosnéd. Így a Mer felé intézett mondatot a fekete hajú lány válla fölött tudod csak kimondani.

Lil ekkor elenged, Mer pedig egy kicsit tanácstalan arcot vág.

- Ami azt illeti, tudom, hogy most mit érzel. Szerencsés vagy, hogy találkoztál ezzel a borzalmas bagázzsal. - Csipkelődő mosolyt küld Ruphus felé. - Hogy az effajta időutazás hogy lehetséges, arról fogalmam sincs, pedig időmágiát is tanulok. Kérlek, ülj le. Nem tudom, milyen a természeted, de ezt a helyzetet mindenképpen józan ésszel kell megoldani, nyugodtan át kell gondolni a dolgokat.

Csend telepszik a szobára. Lil visszaül a helyére, Ruphus is hátradől a kanapén. Mindketten szó nélkül, izzó szemekkel figyelnek a boszorkára.

- Ami a múltban történt: a sikereid, a bukásaid, a vagyoni helyzeted, a családod - nem számít. Itt és most el kell kezdened újra felépíteni az életed. Azt javaslom, először találd ki, hogy hol fogsz lakni, mit fogsz csinálni - egyszóval, hogy hogyan tartod fenn magad. Hogyan látod el az alapvető szükségleteidet. Azt hiszem, kezdetnek ez az iskola megteszi. - Mer kedvesen rád mosolyog.

[Iryn Stailo]

*Mira*
[2900. Szeptember. 1. Szerda]

/Enyhén meglep, ami a kis kitörésem után történik. Lil a nyakamba ugrik és átölel. Ennél kellemesebb baráti gesztust nemigen tudok elképzelni egy ilyen helyzetben. Nem gondoltam volna, hogy már ennyire közel engedtek magukhoz ezek az emberek. Persze, lehet, hogy csak én vagyok ilyen bizalmatlan. Sokkal jobb lett volna, hogyha már az elején elmondom Ruphus-éknak, hogy mi is a helyzet. Kínosan érzem magam./
- Sajnálom. Nem tudom, hogy miért nem. Nem bíztam bennetek, talán. /Válaszolom tanácstalanul.

Mer szavai nagyon hatásosak. Mintha a beszédével hipnotizálni tudná az embereket. Minden mérgem elszáll, ha volt is egyáltalán. Ahogy ő tanácsolja, leülök a kanapék egyikére. Figyelmesen végig hallgatom a mondókáját és ismét átgondolom a helyzetemet./
- Egyszóval, újra kell kezdenem az egész életemet? Ez borzalmas. /Nem tudom még, hogy hogyan csináljam, de talán a szobában ülő emberek segítenek majd nekem. Nem kérhetem meg őket, már így is túl sokat tettek értem./ - Igen, igazad van. Lakhelyet kell találnom. Ez egy bentlakásos iskola? Ha beiratkoznék talán szállás is egyből megoldódnak. /elmélkedek hangosan, a tekintetem a padlót pásztázza./ - Nos, akkor azt hiszem, be kéne iratkoznom. Segítetek nekem? /A kérdés inkább Lilnek és Ruphusnak szól.

(51)

[Mira]

*Iryn* [2900. szeptember 1., szerda]

- Nézd más szemszögből a dolgokat: egy teljesen új életet építhetsz föl - tanácsolja neked Mer.

- Igen, jó lenne, ha végül is velünk tanulnál és itt laknál! - mosolyog rád Lil és Ruphus egyszerre. - Sajnos viszont most kezdődik az óránk.

- Majd én elkísérlek az igazgató úrhoz - ajánlkozik fel Mer. - Én mára már végeztem.

- Reméljük, hogy sikerül, Iryn! - lelkendezik Lil. Közben az ikrek felállnak, majd eltűnnek az egyik ajtó mögött. Pár pillanat múlva mindketten fekete talárban vannak - bizonyára ebben tanulnak. Felfedezel némi közös vonást Mer és az ő ruhájuk között. Mer is feláll közben, s megindul a kijárat felé. Az ikrek is szemlátomást már mennének.

- Még találkozunk! - ölel át Lil, majd elviharzik a testvérével együtt. A folyosó sokkal fényesebbnek tűnik körülöttük.

- Akkor mehetünk? - kérdezi Mer, és elkezd vezetni a folyosó másik vége felé.

[Iryn Stailo]

*Mira*
[2900. Szeptember. 1. Szerda]

/Mer igazán jónak és helyesnek tűnő tanácsa ellenére is, még mindig elég letört vagyok. Nem láthatom többé a húgomat és a családom többi részét. Nem csinálhatok normális XXI. századi dolgokat, mert már nem is a XXI. században vagyok. Biztos, hogy sok időbe fog telni, mire igazán jól fogom magam érezni a bőrömben.
Lil és Ruphus kedvessége nagyon jól esik, főleg azok után, amiket tettem velük. Végülis hazudtam nekik, de ők még mindig barátként tekintenek rám. Hát nem ilyenek az igaz barátok?/
- Igen, nagyon jó lenne szerintem is. Kár, hogy mennetek kell, de amíg nem találkozunk újra, addig Merrel leszek. Úgy is van egy két dolog, amit még kérdeznék tőle. /Mondom Ruphuséknak.

A két testvér gyorsan átöltözik és látom, hogy mindhárman elindulnak az ajtó felé, így én is követem őket. Viszonzom Lil ölelését, Ruphusra pedig egy nagy mosolyt villantok és tőle is külön elköszönök.

Merrel kettesben maradtunk. Nagyon sok dolog jut az eszembe, amit kérdezhetnék tőle./
- Te mióta is élsz már itt? És hogyan jutottál el ide, mármint Altmyrcába és utána ebbe a suliba? /Érzem, hogy az agyam és a szám is megindulna, de inkább még most megállítom, amíg még megtudom./

(52)

[Mira]

*Iryn* [2900. szeptember 1., szerda]

A folyosó kong lépteitek nyomán. A magániskola elég kihaltnak tűnik, beleérve a berendezettségét is. Az épület varázsa, hogy nincs igazán jól karbantartva - ettől még inkább a saját korszakodra és az általad ismert viktoriánus korra emlékeztet.

Mer lassan sétál bal oldaladon, ruhája halkan susog körülötte. Bár magas, mégis kis léptekkel jár. Szemlátomást nyugodt természetű és nagy önfegyelmű, melyet teste minden rezdüléséből ki tudsz olvasni.

- Két éve érkeztem Párizsból. Származásomat tekintve francia voltam. Most már... most már nem igazán tudom, hogy mi vagyok. De ez nem is fontos. Altmyrcába a regisztrációmat követve érkeztem. Annak idején eléggé nehézkesen ment a magunkfajták adminisztrációja a Tanácsházán, de egy talpraesett boszorka, nevezetesen Elvira Omegua mindenben segített. Így ismertem meg Merlint, rajta keresztül pedig az itteni mesteremet. De nem akarlak untatni a részletekkel.

Mer kedves mosolya megnyugtat. Nyugodtan kérdezhetsz tőle. Hogy miért tűr meg, nem igazán érted, de aztán felvilágosít:

- A húgomra emlékeztetsz.

Beszélgetés közben fölfelé veszitek az irányt. A központi lépcsősoron haladtok, majd pedig elértek egy magasba nyúló csigalépcsőhöz. Az igazgatói iroda ezek szerint a kúria egyik tornyában, mégpedig a legmagasabbikában található. Mivelhogy alapvetően lassan haladtok, a hosszú séta nem fáraszt ki.

[Iryn Stailo]

*Mira*
[2900. Szeptember. 1. Szerda]

/Merrel lassan sétálunk a célunk felé, ami várhatóan az igazgató irodája lesz. Alaposan megnézek mindent. A falakat, a képeket a falakon, a szőnyegeket, amiken áthaladunk. Nagyon régies a berendezés, ami tetszik, ilyen volt még a mi időnkben is. A mellettem lévő lány kicsit furcsa még nekem, megszoktam már, hogy egész életemben pörgős és vidám emberek vettek körül, beleértve a nemrég megismert barátaimat Lilt és Ruphust is. Na, jó, Arawn talán nem volt olyan jókedvű, mint a többiek, de őt még nem is igazán nevezném a barátomnak.
Végighallgatom a mondandóját, próbálom kiszűrni a számomra lényeges dolgokat./

- Én nem regisztráltam, mikor idekerültem. Egy tündér rögtön ide vezetett. Nem lesz ebből baj? Nyugodtan mesélhetsz még, ha van kedved. Legalább én is tanulhatok a sikereidből, és esetleg a hibáidból, amit itt követtél el. /Felcsillan a szemem. Mer egyáltalán nem untat a történetével. Még inkább felélénkülök, amikor bevallja, hogy a húgára emlékeztetem./ - Ő Franciaországban maradt?

/Élvezem, Mer társaságát és minden történetét is, amit megoszt velem, de azért örülök, mikor végre megérkezünk a csigalépcső tetejére. Rég lépcsőztem ilyen sokat. Nem tudom, hogy merre vezet még az utunk, ha egyáltalán vezet még valamerre, ezért inkább megvárom, míg újra a lány irányít engem./

(53)

[Mira]

*Iryn* [2900. szeptember 1., szerda]

A kúria épülete valóban kellemes hatást nyújt. A régi bútorok mind jól ápoltak, szépen csillognak a délutáni fényben. A szőnyegek finom munkák, látszik rajtuk a mesterember kiválósága. A falakon leginkább portrék csüngnek, idős és fiatal személyeket ábrázolva. Sejted, hogy mindannyiuknak köze van - illetve volt - az iskolához.

- Hm, akkor azt hiszem, jobb lesz, ha minél előbb meglátogatod majd a h'sekirati Tanácsházát. De előtte beszéljünk azért Drauios professzorral.

- Nos, mit szeretnél tudni? Mint mondtam, viszonylag szerencsém volt annak idején. Azóta pedig jóformán itt vagyok. Mármint... nem csak itt, mert volt némi galiba az intézet körül, illetve az egész város körül, és egy jó két hónapot az Óceán alatt töltöttünk, de most már minden rendben van, és itt vagyunk, Altmyrcában. Visszatérve: tudod, az én tudományomban nem engedhetem meg magamnak a hiba eshetőségét. Ezért mondhatjuk, hogy itt már nem követtem el semmit.

- Franciaországról igyekszem megfeledkezni. Nem arról, aki vagyok, és a történetekről, akik ilyenné formáztak. Egyszerűen csak fölösleges ilyen dolgokkal fájdítani a szívem. És ezt javaslom majd hosszabb távra Neked is. Hiszen, akiket már szerettünk, nem élnek.

Közben felértek a csigalépcső tetejére. Odafent egy színes, mozaikokkal díszített faajtó néz vissza rátok. A mintázata egy hatalmas dőlt homokórát ábrázol, amiben így nem folyik tovább az idő. Az egész alkotás nagyon élénk színekkel operál, és egy-két helyen mintha mozogna is.

Mer kopog az ajtón. Odabentről egy rekedtes férfihang "Szabad!"-ját halljátok.

- Nos, azt hiszem, inkább egyedül kéne ezt elintézned. Sok sikert! - mosolyog rád a lány.

[Iryn Stailo]

*Mira*
[2900. Szeptember. 1. Szerda]

/Nem túlságosan dob fel, hogy vissza kell mennem H’Sekiratba. De úgy döntök, hogy ma elintézem az itteni dolgaimat és holnap vagy holnapután visszamegyek a fővárosba.
Érdekesnek hangzik a történet, amit Mer, mesél./

- Az óceán alatt? Ezt majd el kell mesélnetek egyszer! /Válaszolom lelkesen. Amit viszont ezek után mond, az annyira már nem tetszik. Mélyen, legbelül már én is gondolkodtam ezen, hogy 2900-ban már nem élnek a rokonaim, vagy a barátaim, de hogyha velem megtörtént ez a csoda, akkor velük miért ne történhetne meg? Nem kérdezem meg Mer-t, erről a dologról, mert szerintem ő sem tud többet, mint én.

Megpillantom a homokórát és igencsak tetszik. Mindig is szerettem az ilyen absztrakt dolgokat, mint például egy dőlt homokóra. Kicsit hirtelennek tűnik nekem, ahogy Mer bekopog. Számítottam még valami kis bátorításra./ - Megvársz itt, amíg végzek? /Kérdezem kíváncsian. Majd a válasz után kinyitom az ajtót.

Belépek és hirtelen nem is tudom, hogy mit mondjak. Körülnézek a szobában és jó percekig csak nézelődöm. Majd megszólalok:/ - Jó napot! Iryn vagyok, és szeretnék beiratkozni az iskolába.

(54)

[Mira]

*Iryn* [2900. szeptember 1., szerda]

Mer kedvesen elmosolyodik, de a szeme érzelemmentes marad.

- Amennyiben lehetséges, elmesélem. És igen, megvárlak itt. Mint mondtam, mára már nincs több dolgom.

Az ajtón túl egy világos, verőfényes szoba tárul a szemed elé. Kör alakú, magas plafonú helyiség. Körben magas, de vékony ablakokat látsz, ahogy a kőfalat meg-megszakítják, alattad pedig szintén kő terül el, ám csak itt-ott bukkan ki a régi szőnyegek alól. A professzor terjedelmes asztala mögött ül, mélybarna szemét egyből rád emeli. Hófehér haja és szakálla jól gondozott, fésült, szinte ezüstösen fénylik, ahogy a nap sugarai megtörik. Íróasztalán egy hatalmas, kifejezetten öregnek tűnő könyv terül el, melyet az ablakok közt megbújó roskadozó polcokról emelhetett le. Épp ezt olvasta, mielőtt megzavartad volna.

- Áh, kisasszony! Üdvözlöm! Dr. Oliver Drauios vagyok – mosolyog rád egy torokköszörülés után, amely nem segít rekedtségén. – No, no, no! Ne olyan hevesen! – emeli fel kezét az öreg. Bőre ráncos, foltos, de mozdulatai határozottak. – Előbb foglaljon helyet, így ni, nyugodjon meg! – a vele szemben lévő székre mutat, mármint arra a pontra, ahol az előbb még semmi sem volt, most pedig egy vörös bársonnyal bevont csodaszép, gondosan kidolgozott bútor áll.

- Tehát azért van itt, hogy beiratkozzon. Sajnálatos módon azonban ez egy magániskola, kisasszony, és mi támasztunk néhány követelményt. Tehát nem mondhatom azt, hogy semmi akadálya. Azonban, hogyha megfelelőnek találtatik, szívesen látjuk. – Ujjait egymáshoz támasztva figyelmesen végigmér szemével. – Először is: kérem, meséljen magáról!

[Iryn Stailo]

*Mira*
[2900. Szeptember. 1. Szerda]

/Miután elköszöntem Mertől, és beléptem az igazgató irodájába, kicsit felkavarodott a gyomorom, nagyon izgultam. Talán ezért is beszéltem úgy, mintha ezt az egész beiratkozást le akarnám zárni tíz perc alatt. Miközben az igazgató által említett, másodpercek alatt megjelenő székhez sétálok, van időm felmérni a férfit. Tipikus öreg, professzor kinézete van, szinte pont olyan, mint amilyet elképzeltem. A szoba is hasonlít az épület többi részéhez. Végighallgatom a professzort és át is gondolom mind az ő, mind a saját gondolataimat./
- Hát persze, hova tettem a modorom?/ Kérdezem kissé zavartan és idétlenül vigyorogva, miután az igazgató kéri, hogy meséljek magamról./ - Elnézést kérek, először is, hogy megzavartam. Nos, Én Iryn Stailo vagyok, ahogy már említettem. Ahogy önök ismerik, azt hiszem, a múltból érkeztem. A mai napon, a h’sekirati boltban kötöttem ki, egy elég érdekes eset után… Várjunk. Elnézést, arról meséljek, hogy mi történt a múltamban, vagy inkább arról, hogy mióta árkerültem, mi történt velem? /Nagyon izgulok, még mindig, így érthető miért beszélek össze-vissza./

- Lenne még pár kérdésem, például, hogy honnan állapítható meg, hogy milyen mágiához értek? /Tudom, hogy ebben az esetben nem nekem kéne kérdeznem, de kicsit fel szeretném oldani a magamban lévő feszültséget és egyébként is érdekel az a téma, amit kérdeztem, szóval remélem a professzor türelmes lesz velem és válaszol a kérdéseimre./ - Valamint, hogy lehet elsajátítani egy-egy képességet?

(55)

[Mira]

*Iryn* [2900. szeptember 1., szerda]

Az öreg férfi csendben hallgatja mondanivalódat. Végig mélyen a szemedbe néz, szinte, mintha a lelkedben olvasna.

- Tehát akkor ma érkezett. Bizonyára fáradt és zavarodott. Javaslom, látogassa meg a városházát, ahol minden bizonnyal tudnak Önnek segíteni a beilleszkedésben.

Zavarodottságodra csak elmosolyodik:

- Arról beszéljen, amit fontosnak tart. Akár a múltjáról, akár a jelenéről. A mágiájáról pedig... nos... Tudja, ha két mágusnak születik gyermeke, az újszülött is mágiahasználó lesz. Ellenben a maga esetében izgalmasabb a helyzet. Egy egyszerű próbával fogunk megbizonyosodni arról, ahogy valóban van-e képessége megformázni a világunkat. Nem kell megijednie, nem fog önben kár esni, csupán kissé vizes lesz. Amennyiben a vérében van a varázslat, úgy bármilyen ágat megtanulhat. De kérem, meséljen!