Sárkánykert

[Alyara Nirois]

Előzmények, korábbi hozzászólások

[Caridwen]

*Kryon - Előzmény*

- Oké, akkor ne is szaporítsuk a szót. /von vállat a nő, aztán könnyed léptekkel megindul a kicsiny épület felé. Nem néz hátra egyértelműnek veszi, hogy követed. Vörös szárnyait szorosan magához vonja, de látod, hogy ahogy a hópelyhek hozzáérnek félelmetes gyorsasággal olvadnak el, mintha sok lenne nekik a nő testéből áradó hő.
Amikor beléptek a kellemes meleg szinte arcul csap, de aztán már borzasztó jól esik, ahogy felolvadnak elgémberedett tagjaid. Az épület belülről minden japános stílust nélkülöz, inkább tűnik egy luxushotel nappalijának.
A nő az egyik fehér kanapé felé int./
- Várj itt öcsi, hozok kávét, meg valami melegebb ruhát. /mondja ellentmondást nem tűrő hangon, majd fel is siet egy lépcsőn.
Alig telik egy öt-tíz perc, ami ahhoz elég, hogy kellemesen átmelegedtél, már vissza is tér egy tálcán egy kanna kávéval, tejjel és cukorral, meg két csészével. Egyet lepakol eléd, a másikat a saját térfelére majd int hogy tölts magadnak annyit amennyit akarsz és a pulcsit, meg az újabb adag farmer, hosszú ujjú ruhaválogatást is leteszi az asztal szélére, majd helyet foglal veled szemben és miután belekortyolt a kávéjába keresztbe teszi hosszú lábait, majd hátradőlve figyel téged./
- Nos rendben, halljuk mire vagy kíváncsi! Gondolom mindenre, de egyszerűbb, ha kérdezel, nem szeretem feleslegesen koptatni a számat. /mondja a szokott stílusában, majd kiissza a kávét és várja a kérdéseidet./

[Kryon Vorm]

[2900.Augusztus.09]

/Nem kell hátranéznie, valóban követem. /
~Szóval ez a nő is sárkány. Az tuti, hogy jó a hőháztartása. ~
/Bemegyünk a kávéházba és meglepődöm, mert kísérőnőm kávét meg meleg ruhát hoz. Amíg oda van szétnézek. Hangulatos kis hely, másabb mint Björn pizzázója. Az otthonosabb volt ez meg luxus./
~ A kilátás sem utolsó.~
/Visszajön kísérőnőm és lepakolja a cuccait./-Köszönöm-/Mondom majd felveszek egy pulóvert. Töltök egy csésze kávét és rögtön lehúzom. Szerencsére nem forró, de elég langyos hogy belülről is megmelegítsen. Nagyságrendekkel jobban vagyok. Az utazás hatásai végre elmúlnak. Még most sem vagyok egészen jól, ahhoz aludnom kellene. De már nem látszanak rajtam az iménti kis kaland nyomai mindössze csak némi fáradtság./
- Hát először is arra, hogy mik voltak ezek az izék és hogyan lehet megölni őket. Másodsorban rád, illetve rátok sárkányokra vagyok kíváncsi. Hogyan éltek? Mik a céljaitok? Ilyesmikre. Na meg hogy miért akartak veled végezni ezek a fekete izék.

(19)

[Caridwen]

*Kryon*

/A nő csak elhúzza a száját, majd felnevet./
- Hát öcsi, az tuti, hogy van benned spiritusz... /csóválja a fejét, majd kissé komolyabb arcot ölt./
- Nos kezdjük az elején. Hogyha reklámozni fogod ezeket a dolgokat, az nem biztos, hogy jót tesz az egészségednek... Viszont mivel megígértem elmondom, egy sidhe ugyanis soha nem szegi meg a szavát... Mert részben jól levágtad, de nem teljesen. Én nem vagyok sárkány, illetve csak részben. Félvér vagyok, félig sárkány, félig sidhe. Várjunk tudod egyáltalán mi az a sidhe? /néz rád összevont szemöldökkel, majd ha tagadó választ kap kifejti./
- Burokban szinte halhatatlan tündérszerű lények, csak éppen embernagyságúak, hegyes füllel és háromszínű szemmel, nah meg persze isteni mágiával... sokukat valaha valóban istenként tisztelték. Például hallottál a görög istenekről? Zeuszról, Hádészről, meg hasonlók? Nos ők mind sidhek voltak. Sokuk még ma is él.
/Itt tart egy rövid szünetet, majd folytatja./
- Azok az izék pokolkutyák voltak, apám kis ajándékai. Nem igazán lehet megölni őket, csak száműzni erről a síkról. Árnyakból és félelemből teremtik ezt a testük, ami feloszlik, de később visszatérhetnek, ha megidézik őket. Hogy miért akartak elkapni? Nos mint említettem félig sidhe vagyok... Apám szeretné, ha megpróbálnám felébreszteni az isteni mágiám és csatlakoznék a Holdfényes udvarhoz. Én azonban inkább a féltestvéremmel, anyámmal és a többi sárkánnyal maradok. A sidhek intrikái és őrülete számomra visszataszító. Apám persze folyamatosan próbálkozik... Ebbe csöppentél bele te is.
/Itt elcsöndesedik és tölt magának még egy adag kávét. Mást nem mond, csak csöndesen iszogat./

[Kryon Vorm]

[2900. Augusztus. 09.]

/ Kalauznőm nagyot nevet a mondókámon, mire én csak mosolygok és csendben nézem, ahogy nevet. A titoktartásra vonatkozó szavai után én is komolyra fordítom a szót./
- Kínosan fogok ügyelni rá, hogy még véletlenül se szóljam el magam senkinek arról amit az imént láttam és amiről beszélgetni fogunk.
/Mikor a shideket említi először azt hiszem, hogy az a sárkányok egy csoportja. Aztán közli hogy ő félig shide félig sárkány, így az előbbi teóriám érvényét veszti. -/Nem tudom mi az a shide. /- Közlöm a tényállást majd csendben hallgatom az ismertetőt./
+ Tehát ezek olyasmik mint a tündék a gyűrűk urából. +
/Aztán közli, hogy az ókori istenek is shidek voltak és még ma is élnek./
- Ollálá. -/ Tör fel belőlem a meglepettség. De elnémulok, hogy tovább hallgathassam a történetet. Meg is éri hallgatni, mert újabb érdekességek derülnek ki./
- Tanultam a görög istenekről és az intrikáikról. Ha azok az istenek olyanok mint a shidek többsége akkor megértem, hogy nem akarsz közéjük tartozni. De ha apád ennek ellenére még is inzultál akkor anyád miért nem lép fel ellene? A szavaidból azt vettem ki, hogy itt a családoddal laksz. Ők nem tudnának meggyőzni apádat hogy hagyjon téged békén? -/ Észbe kapok és leállítom magam. /- Bocs ha tolakodónak tűnök, rossz szokásom a kotnyelesség. Szerencsére én harmonikus családban nőttem fel, így nekem nem csak ez az egész világ új, hanem maga a ez a családodon belüli szituáció is szokatlan a számomra. Testvérem nekem is van, gondolom a vörös sárkány a féltestvéred. Nem igazán volt rám kíváncsi. -/ Mondom egy mosollyal. /- De ha még is érdekelné, akkor add át neki a köszönetem a megmentésünkért. Ha már a te felelősséged vagyok akkor mi a terved velem ez után? Irány vissza a városba? Ha lehet akkor előtte aludnék egyet mert ez a sárkányháton való utazás csöppet sem oly vidám mint amilyennek a filmeken tűnt.
/ Igazság szerint kíváncsi vagyok ezekre a lényekre. De az eddigiek alapján ők tuti nem kíváncsiak rám, és semmi kedvem betolakodni az életükbe./

(20)

[Caridwen]

*Kryon*

- Rendben, ezt ajánlom is öcsi! /biccent./
- Nos igen, nem hiába voltak ők a görög istenek, illetve sokan közülük... /sóhajt fel./
- Mindegy, ha már felajánlottam kotnyeleskedhetsz... Aztán majd úgyis észreveszed ha sok, le lesz harapva valamid. /közli édes mosollyal, de halálosan komolyan./
- Nos teljesen őszintén? A sidhekkel nem húzol ujjat... Ha azt mondod hatalom, akár mondhatnád azt is, hogy sidhe... Ők a jelenlegi világ jól titkolt uralkodó elitje. És soha nem szabad kötekedni egy ilyen hatalmi bázissal! Oké, persze anyámék sem tehetetlen virágszálak, de annyit nem ér meg az én nyugalmam, hogy egy esetleges sidhe-sárkány háború robbanjon ki... /von vállat, habár ez láthatóan fájó pont.
Aztán csak megcsóválja a fejét./
- De mindegy, már megszoktam a dolgot, csak adódnak néha ilyen kellemetlen szituációk... /Aztán ismét felsóhajt./
- És örülj, ha jó volt a családod, az nagy segítség. Mellesleg igen, a vörös sárkány a bátyám. És lehet nem tűnt túl kedvesnek, de ő az a testvér, akire mindig számíthatok. És azért majd átadom neki.
/Majd egy pillanatra kinéz a hóba, mielőtt folytatná./
- Őszintén? Fogalmam sincs, hogy mit kezdjek veled.... De majd kitalálom. Amúgy aludj egyet nyugodtan, van egy csomó vendégszobánk. A hó miatt egy darabig úgysem léphetsz le. És addigra kis is találom mihez kezdjek veled... Vagy esetleg van még valami kérdésed okoska?

[Kryon Vorm]

[2900. Augusztus. 09.]

/Az ajánlására csak bólintok. Nem szeretem ha fenyegetnek, még akkor sem, ha sárkányok teszik. A görög istenekről eszembe jut egy kép./
+ Te jó isten akkor ezek tógában járnak? Érdekesek lehetnek ezek a lepedőbe csomagolt istenek. +
/Kalauznőm láthatóan nem egy szelíd tanárnéni, most akar rám ijeszteni másodszor. Nem bánnám, ha emberbarátibb személyiség lenne, de bizonyára ez a mentalitás a családi életének is köszönhető. A harapásra vonatkozó ígéretét egy beleegyező szóval nyugtázom./
- Oké.
/ A shidekről szóló kiselőadást hallgatva egy zsarnokoskodó faj rajzolódik ki elém aki él és néha vissza is él a hatalmával. Mellesleg meg tógában rohangál./
- Szóval ezek a lények amolyan igazi szeszélyes istenek.
/Foglalom össze a hallottak általam leszűrt tanulságát. Szeretném megkérdezni, hogy miért akarja Vértűz kisasszonyt ennyire az apja, de inkább nem teszem, mert talán ez még fájóbb pont./
- Örülök neki, hogy jó volt a családom, tényleg sokat köszönhetek nekik. De mostanra halottak. Mind. Neked itt van az édesanyád és a testvéreid. Tartozol valahova. Én egyedül vagyok és tök előröl kell kezdenem az egész életem miután átjöttem a fátylon. Neked van célod és vannak akik segítenek, hogy elérhesd. Félre ne érts. Nem panaszkodom és nem is állítom, hogy a te helyzeted csodás. Csak próbálok valami örömöt csöpögtetni beléd az által, hogy szólok, hogy ami neked alapból meg van, másoknak az csak álom.
/ Komolyan beszélek. Tényleg nem a nyavalygás a célom csak szerettem volna rávilágítani, hogy talán túl sötéten látja a helyzetét a vörös démon. Mondjuk őszintén szólva jól esett végre elmondani valakinek, hogy milyen helyzetben vagyok. Ha megoldást nem is próbál keresni, legalább hallgasson meg, már az is segít. Mikor közli, hogy nem tudja mit kezdjen velem, kitör belőlem a hahota./
- Tudod az ebben a legjobb poén, hogy még én sem tudom mihez kezdjek magammal. De egy kérdésem még van, aztán megyek aludni. -/ Úgy nézek rá, mint aki egy nagy szívességet akar kérni. /- Nem hívnál Kryonnak? Ez a nevem.

(21)

[Caridwen]

*Kryon*

- Az nem kifejezés! /nevet fel a szeszélyességre utalva, habár ez a nevetés inkább ironikus, mint őszinte.
Aztán érdeklődve figyel téged, mialatt beszélsz. Most kivételesen nem szól közbe egyszer sem... sőt, mintha valami egészen meglepőt látnál megcsillanni azokban a különös zöld szemekben... talán együttérzés lenne? De hamar tova is tűnik, abban sem lehetsz biztos, hogy ott volt.
Amikor azonban belefejezed egy valódi mosolyt kapsz válaszul./
- Nos ha más nem is, megtartalak házi filozófusnak. /csóválja a fejét mosolyogva, de láthatóan komolyan vette amiket mondtál.
Aztán amikor befejezted a mondandódat, csak föláll és vagy öt percig csak ácsorog ott és néz téged. Majd amikor végül megszólal nagyon komoly a hangja./
- Nah most jól figyelj rám öcs... Kry! Nem vagyok az a jótékony kislány, nem fogadtam be kiskutyákat soha, inkább megettem őket, e az az igazság, hogy kedvellek kölyök, annyira idegesítő vagy néha, hogy az már szórakoztató... /mosolyodik el./
- Őszintén? Gondolkoztam rajta, hogy meg kéne téged ölni, mert esélyes, hogy úgyis elfecseged valakinek amit láttál, ha nem is direkt, hát véletlenül... Vagy egyszerűen valaki kiolvassa a fejedből, akkor pedig nekünk lőttek... De tudod mit, van egy ajánlatom neked te elveszett bárányka... Maradj itt. /von vállat./
- Igazából fogalmam sincs honnan ez a nagy jótékonysági rohamom, de használd ki, amíg lehet! Szükségünk lesz segítségre, mert nem vagyunk túl sokan, a mágia pedig csak most kezd ébredezni. Nem mondom, hogy mindenki elsőre a nyakadba fog borulni, de ha tényleg nincs se apád se anyád ebben a korban, akkor nem rakhatlak ki a küszöbre a tél közepén.. max majd alszol a kutyákkal. /itt elmosolyodik./
- Csak vicceltem, egy csomó szoba áll üresen. Viszont a kutyákat ellátni tényleg segíthetsz, meg ilyen apróságokat. Cserébe kapsz nagyon rossz morcos társaságot, meg kaját és házat. Nah vélemény? /pillant rád összefont karokkal./

[Kryon Vorm]

[2900. Augusztus.09.]

/ Nem túl szimpatikusak nekem ezek a shidek az eddigiek alapján, de nem ítélem el őket amíg személyesen meg nem ismertem legalább egyet. Reméltem, hogy kalauznőm hagyja befejezni a mondókámat és hagyta is. Sőt, még empátia is van benne./
+ Nocsak a morcos harcos még is csak érző lény. +
/ Most már végre nem csak reménykedem, hogy a zord külső egy jó lelket takar, hanem el is tudom hinni. Bár bizonyos még nem vagyok benne. A házi filozófusra csak nagyot mosolygok. Aztán végig hallgatom a mondókáját és a hitem, hogy érző szíve van a nőnek, szertefoszlik./
+Ez aztán a gyakorlatias gondolkodás. Még pofátlan is. Ő rángat ebbe bele, aztán csak úgy simán kinyírna, hogy ne hagyjon tanúkat. Aztán nagy kegyesen felajánlja, hogy itt maradhatok mert megkedvelt. Hűű, most meg vagyok hatva. +
/Az arcomra is kiül a felháborodás és a hangom is hidegen cseng miután végig mondja amit akar./
- Gyanítom, hogy ha nem élnék az ajánlatoddal, akkor amúgy is kinyírnál. -/ Aztán felsóhajtok mert rájövök, hogy az ő szempontjából valóban a kinyírásom lenne a leglogikusabb lépés még ha nem is a leghelyesebb. /- Végül is megértelek. Lehet, hogy a helyedben én is megfontolnám, hogy érdemes e kockára tennem a szeretteimet egy emberért akit egy napja sem ismerek. -/ A hangom tárgyilagos, egy csepp felháborodás sincs benne, mert miután túl estem az első sokkon és átgondoltam a helyzetet, megértettem a szempontjait és talán még kicsit meg is szerettem a csajt, hisz még is csak bevállalta értem ezt a kockázatot. /- Bár ha azt nézzük te rángattál ebbe bele. Ennek ellenére tényleg nem várhatom el tőled, hogy kockára tedd értem a családodat. Te még is megtetted ezt, hisz életben hagytál, legalább is egyenlőre. -/ Elmosolyodom az utolsó mondaton. Közben én is felállok, szemben megállok Vértűz kisasszonnyal és teljesen komolyan beszélek. /- Nem tudom mi ez az ellentét közted meg apád között, de gyanítom, hogy én nagyban növelem annak az esélyét, hogy apád megtalál. Ennek ellenére még is adsz egy esélyt nekem. köszönöm. Nem fogom elfelejteni és igyekszem majd rászolgálni a bizalmadra. Ígérem neked, hogy ha másképp nem tudom elkerülni az elárulásotokat, akkor saját kezűleg végzek magammal. Ha áll még az ajánlatod, akkor köszönettel elfogadom és itt maradok. De azért megkérdezem. Ha te elgondolkodtál rajta, hogy megölsz, akkor a többiek nem fognak? Nincs valami nagytanács ami felülbírálhatja a döntésed és még is halálra ítélhet?

(22)

[Caridwen]

*Kryon*

- Nem feltétlenül... Nem tudom. Igazából beugrott ez, és nem gondoltam végig a dolgot. Én nem a filozofikus, hanem a cselekvő ember vagyok. Ha nemet mondasz, elgondolkozom azon akkor mi legyen, ha igent azon. Felesleges fárasztani magam azzal, hogy olyanon elmélkedek, ami még nem történt meg. Helyette a jelenre összpontosítok és így sokkal több energiám marad a valós problémáimra. /mondja egy könnyed vállvonás után. Aztán amikor fölállsz zöld szemeiben valami gonosz kis szikra gyúl ki, mialatt hozzá teszi./
- Ne dramatizáld túl a dolgot öcsi! Túl nagy jelentőséget tulajdonítasz magadnak... /von vállat, habár a pillantása rácáfol arra, amit mond./
- Nem mellesleg már bocsánatot kértem, de ha balhézni akarsz valakivel, akkor apámra légy dühös, felőlem mehettél volna tovább, de a farkasokkal is ott maradhattál volna. /von megint vállat./
- De oké, akkor maradsz, túltárgyaltuk. /biccent, majd még rövid gondokozás után hozzáteszi./
- Mellesleg nem hiszem. Nincs nagytanácsunk, de ha én eldöntök valamit az én felelősségem vagy és amíg nem szolgálok rá, hogy felülbírálják a döntésem, addig nem fogják. Szóval viseld jól magad fiú! /teszi hozzá, de mintha egy mosoly ülne a szája sarkában./
- De most gyere kapsz egy szobát, alszol egyet, aztán holnap folytatjuk, ha már nincs olyan színed, mint egy félig átsült Tapaes-nek... És mielőtt kérdeznéd az egy helyi kaja!
/Ezzel meg is indul fölfelé és bevezet egy egyszerűen berendezett, de igen elegáns szobába./
- Parancsolj. Aludd ki magad, reggel találkozunk! /ezzel ha nincs több kérdésed magadra is hagy./

[Kryon Vorm]

[2900.Augusztus.09]

/Úgy tűnik, ő is megértette valamennyire az én helyzetemet, mert nem küld el kapásból a fenébe. Ráadásul még azt is megtudom róla, hogy ő nem az a minden eshetőségre felkészülő, mindent előre eltervező, "A", "B", "C" satöbbi tervekkel felvértezett személyiség. Velem ellentétben. Én szeretek számításba venni mindent és ha nem is részletesen kidolgozni az összes lehetséges eseményre való reagálásomat, legalább pár variációt, annak is a gerincét szeretem előre felvázolni. /
- Én is éreztem, hogy talán kissé túldrámázott lesz a dolog, már akkor éreztem, mielőtt megtettem. -/Mosolyodom el. /- De szerettem volna nyomatékosítani, hogy igyekszem majd meghálálni a bizalmadat.
/A szemében felvillanó öncáfolatnak határozottan örülök. Nem azért mert jó, hogy nagy kockázatot jelentek, hanem mert a nagy kockázat nagy bizalmat feltételez és ismét el tudom hinni, hogy eme nőnek valóban érző szíve van./
- Valóban bocsánatot kértél. Én pedig meg is bocsátottam, és amint látod most sem haragszom. Balhézni meg nem akarok, mert nem vagyok az a balhés típus. Úgyhogy igyekszem majd magam jól viselni. -/ Viszonzom őszintén a mosolyt. /- A félig átsült jelzőről meg kitaláltam, hogy a Tapaes valami kaja. Ne aggódj, nem fogom megkérdezni a receptjét. Alvás előtt legalábbis bizonyosan nem.
/ Kajánul elvigyorodom miközben a receptet emlegetem. Fent a szobában még eszembe jut egy utolsó dolog alvás előtt, amin ismét mosolygok./
- Tudod, már épp meg akartam köszönni, hogy a nevemen szólítasz, erre most megint leöcsizel. Nekem van.. volt egy húgom, de te cseppet sem hasonlítasz rá, így nem foglak lehugizni. Viszont magamban elneveztelek Vértűz kisasszonynak és mindaddig így foglak szólítani, amíg el nem árulod az igaz neved, de lehet, hogy még az után is. Szerintem illik rád. Pláne azok után, hogy felgyújtottad a vérrajzot a sikátorban. A szoba pedig nagyon király, jót fogok itt aludni.
/Miután lereagálta a dolgot és megbeszéltük a neveket, és kiment a szobából, én leveszem a bakancsom, kirakom a zsebeimből a cuccokat a lámpa mellé, eloltom a lámpát és egy óriási nyújtózkodás után lefekszem aludni.

(23)

[Caridwen]

*Kryon - 2900 aug. 10.*

- Oké, hálád, azt örömmel veszem. /von vállat könnyedén, mintha az egész semmit sem jelentene neki./
- Remek, remek, örülök, hogy ilyen gyorsan felfogod a dolgokat. /biccent, mielőtt megindulna.
Majd már odafönt vet rád egy különös pillantást, aztán csak vállat von./
- Felőlem úgy hívsz, ahogy akarsz, nem igazán hat meg a dolog. A névnek pedig nagy hatalma van, majd akkor mondom el, ha már megbízok benned. /mondja nyugodtan, aztán távozik is.

Reggel arra ébredsz, hogy valami nedvességet érzel az arcodon... Amikor pedig kinyitod a szemeidet egy kiskutya barna szemei bámulnak vissza rád egészen közelről./

[Kryon Vorm]

[2900. Auguztus. 10.]

/ A hálám miatti örömön mosolygok, akár csak a a felfogásomról szóló megjegyzésre./
+ Bizony, ilyen művelt vagyok. Tudom, hogy amit sütni kell az bizonyára kaja. Talán pont pizza. ~
/ A nevekről alkotott véleménye nekem furcsa./- Oké. Én nem erőltetem a dolgot. -/ Mondom nyugodtan mielőtt kimegy./

/Reggel nem is igazán az arcomon lévő nedvességre ébredek fel, hanem arra, hogy valami bökdösi az arcom. Miután kinyitom a szemem kell néhány másodperc, hogy felfogjam mit látok, és megértsem, hogy a bökdöső valami, eme állatka nyelve volt. Felülök, hogy jobb híján a pulóverem ujjával letöröljem a képemről a nyálat. Az eb erre hanyatt-homlok lebukdácsol az ágyról és két méterre megállva fekvőhelyemtől, ismét szemügyre vesz. Én is szemügyre veszem őt./
+ Nocsak. Ez egy németjuhász. Kis aranyos. Vajon hogy került ide? +
/Kissé félrebillentem a fejem és úgy nézem tovább a kutyát. Ez neki is tetszhet mert ő is félre billenti a fejét. Ezen elnevetem magam mire ő körbeszaladja az ágyamat, mindvégig tartva a távolságot. Pár iramodás után megáll és megint megbámul. Én visszabámulok és megint félre billentem a fejem, ez úttal a másik irányba. Ő követi a példám és szintén ellenkező irányba billenti a fejét. Ezen ha akarnék sem tudnék nem nevetni. A nevetésemre ismét szalad pár kört majd megáll és vakkant egyet. Mire én: /- Mijáú. -/ Jelentem ki. Ő újra vakkant én meg újra nyávogok mint a macska. Elkommunikálunk így egy ideig, miközben hol erre, hol arra billentgetem a fejem és az arcom összenyálazója utánoz. De nem csak utánoz, hanem egyre közelebb óvakodik a fekhelyemhez, míg végül felugrik rá és az ágyam végéből tanulmányoz. Én közben törökülésben ülök vele szemben az ágy másik végén a párnánál. Végül megunja a játékot és már nem vakog. Meg a fejét sem mozgatja. Így én is abbahagyom a játékot, viszont szép lassan kinyújtom felé a kezem. Még legalább harminc centi kellene, hogy elérjem új szobatársamat, de nem mozdulok, csak kinyújtott jobb karral ülök az ágyon törökülésben. A vahúr kíváncsisága végül legyőzi a félelmét és megszaglássza a kinyújtott végtagom. /
- Talán még Björn pizzáinak illatát is érezheted rajta. Jó kis sonkás pizzák voltak meg mexikóiak.
/A kutya először megijed a hangtól, de aztán figyel arra amit mondok és egy újabb vakkantással nyugtázza mondandómat, majd visszatér a szaglászáshoz. Kissé én is felbátorodom és lassan megsimogatom. Először lekushad az ágyra de aztán rájön, hogy én nem bántom és feláll majd eloldalog a hátam mögé, hogy alaposan körbe tudjon szaglászni. Nem forgolódom utána. Hagyom, hogy kedvére körbejárjon és csak akkor próbálom megsimogatni, mikor benne van a látómezőmben. Akkor is csak lassan. Végül négylábú vendégem már az ölembe van. Egészen megbarátkozott velem. Ezt abból szűröm le, hogy az ölemben mászkálva gondol egyet, feltámaszkodik két első lábával a vállaimra és képen nyal. Én hátrahőkölök./
- Hé. -/ Szólok rá határozottan miközben ismét megtörlöm magam. /- Ez rossz ötlet. -/ Megszeppen és leszalad az ölemből, de egy perc nem telik bele és megint megpróbál képen nyalni. De résen vagyok és hátra húzom a fejem miközben megint rászólok. Igen okos kutya lehet, mert többé nem próbál képen nyalni. Viszont egy percre sem áll le. Állandóan izeg-mozog, körbe-körbe mászkál körülöttem és alaposan megszagolgat. Csak egyszer szüneteltei a dolgot, mikor szaglálás közben hozzá nyomja az orrát az oldalamhoz, én meg felkacagok, mert csiklik./

(24)

[Caridwen]

*Kryon*

/Már egészen jól eljátszol a kutyussal, amikor kopogás hallatszik, majd a válaszod meg sem várva nyílik az ajtó. Vértűz ácsorog ott és zöld szemeivel semleges pillantással mér végig, majd meglepetten ráncolja a szemöldökét, amikor meglátja a kutyát./
- Ő meg mit keres itt? /kérdi minden más előtt, majd megcsóválja a fejét./

- Mindegy nem számít, vissza kell vinni az anyjához. Azt hiszem a munka megtalált téged a sárkánykutya személyében. /von vállat.
Aztán elgondolkozva néz titeket, majd ismét megrázza a fejét./
- Eh mindegy... Gyere együnk valamit, aztán körbevezetlek.

[Kryon Vorm]

[2900.Augusztus.10.]

/Jót tett nekem ez az alvás. Egészen rendbe hozott. Már nem érzem az utazás okozta elgémberedettéséget és a vérveszteség hatásai is tovatűntek. A kölyökkutya meg gondoskodott a vidám ébresztésről, így jól érzem magam. Miután összehaverkodtam az ebbel, visszafekszem az ágyra és hagyom hogy a kutya össze-vissza rohangáljon rajtam, bár képen nyalni továbbra sem engedem magam. Kis lustálkodás után rám is átragad vendégem élénksége és felkelek. Visszapakolok mindent a zsebembe miközben a kölyökkutya a lábam körül ugrál. Lehajolok és megsimogatom./
- Aranyos kis vakarcs vagy. Meg fajtiszta is ahogy látom.
/ A szokásos vakkantással válaszol miközben rám függeszti okos szemeit. Aztán kötekedni kezdek vele. Leguggolok és gyengéden, játékosan megbökdösöm mutatóujjal. Először hátra hőköl de aztán leesik neki a tantusz és vadászni kezd az ujjaimra majd a csuklómra. A tűhegyes kis fogacskái néha nagyot csattannak a karomon, de rongy híján csak a karom marad./
+ Holnapra kék-zöld-sárga-lila lesz az alkarom. De sajnos ez egy ilyen világ. +
/Azért mégsem olyan rossz a helyzet, mert játszótársam egyre inkább megtanulja kezelni az erejét és ha bár még felszisszenek néha egy egy erősebb fogásától, már nem akar megrágni. Játékunknak végül házigazdám érkezése vet véget. Hülyén nézhetek ki a földön ülve, jobb karommal a kutya szájában, de mivel a kisasszony kérdés nélkül beviharzott nem volt időm felállni és rendbe hozni magam./
- Nem tudom mit keres itt. De arra ébredtem, hogy az arcomat nyalogatja.
/ A következő kijelentése meglep./
- Sárkánykutya? A huszonegyedik században még német juhász kutyának hívták. Vagy ez tüzet is tud okádni? -/ Kérdezem teljesen komolyan, mert simán el tudom képzelni, hogy ez is valami génkezelt, vagy génvarázsolt állatka. /- Ha az lesz a munkám, hogy vele és társaival foglalkozzak akkor tényleg megérte itt maradnom. Az evés ötletét támogatom. Ő is jöhet? -/ Mutatok a kiskutyára miközben érzem, hogy az evés említésétől mennyire megéheztem./- Aztán ha jól laktam, munkára kész vagyok. -/Mondom mosolyogva./

(25)

[Caridwen]

*Kryon*

- Nos valószínűleg megszökött az anyjától... Ez a kölök még a többinél is izgágább... /sóhajt fel, majd lehajol és megcirógatja a kölyök fülét, aki csak elégedetten megnyalogatja a nő kezét. Vértűz most egészen magához húzza a szárnyait, első pillantásra észre sem vetted őket, csak most amikor lehajolt tűntek fel./
- Német juhász? Ilyenről még soha nem hallottam... Mellesleg nem, nem tudnak tüzet okádni, ennél kicsit bonyolultabb a dolog. Ők az afféle kistestvéreink. Minden teliholdkor sárkánnyá változnak, illetve felöltik a sárkánybőrüket. Nem igazi sárkányok, de elég közel állnak hozzá. A legtöbb állat fél tőlünk és nem szívesen maradnak a közelünkben a sárkánykutyák azonban talán pont a rokonság miatt nagyon is szívesen maradnak itt. Emellett remek házőrzők és halálig hűségesek. /nézi tűnődve az ebet./
- Nyolc hónapja született ez az alom és lassan itt is az ideje, hogy gazdát találjunk nekik, de lehet csak házőrzők lesznek, majd meglátjuk... Nah de gyere, együnk valamit. /vált témát gyorsan, majd vissza sem nézve megindul lefelé, amíg el nem ér a jól felszerelt konyhához, ami hasonlóan elegáns, mint a nappali.
Egy székre int, hogy ülj le, majd egy műanyagdobozt rak le elég és egyet maga is megfog majd leül nem messze tőled. A dobozt kinyitva egy nagy adag sonkás-baconos rántottát találsz benne néhány rántotthússal, meg valami tejszerű folyadékot és pár szelet különös tésztaszerű kenyérszeletet.
Nem igazán érdeklődik, hogy tetszik-e a menü, ő csak eszi a sajátját./

[Kryon Vorm]

[2900. Augusztus. 10.]

- Hány kutya van összesen? -/ Kérdezem a nőt miközben a kutyát simogatja. Aztán meg csak pislogok. /
- Sárkánnyá változik? Láttam már pár kutyát, de olyanról még nem is hallottam ami sárkánnyá változik teliholdkor. Kicsit hasonlítanak akkor a vérfarkasokra nem? Amúgy pont úgy néz ki mint egy német juhász. Talán abból lett kitenyésztve.
/ Ez után Vértűz megint olyat mond amin megint csak pislogni tudok./
- Nyolc hónapos? Ránézésre még félévesnek sem tűnik. Olyan kettő-három hónaposra saccoltam volna. Meddig él egy ilyen eb ha nem jön közbe semmi?
/ Ezt a kérdésem már a konyha felé menet teszem fel miközben négy lábú játszótársam a nyomunkban ugrál. /
+ Ollállá, nem semmi egy hely. +/ Ötlik fel bennem miközben kezet mosok és Vértűz szervírozza a reggelit. /+ Ha Björnnek is ilyen konyhája lett volna, pizzéria helyett nyithatott volna éttermet. Méghozzá rögtön egy egész étteremláncot..
/ Belekukkantva a dobozba kellemes meglepetés ér. Bár ilyesféle kenyérrel még nem találkoztam, de azért ezt is megeszem akár csak az összes többi étket, ami a dobozban van. Mivel olyan könyörgően néz rám, nem bírom ki, hogy ne adjak egy kis darab rántott húst a kutyának. Nem fektetem a tenyeremre, hanem mutató és hüvelyk ujjal fogva a húst, a kutya elé tartom és ő szépen elveszi, így nem ér a kezem a kutyához. Egy-egy falatot adok mindegyik szeletből, majd mikor kiürült a dobozom, elégedetten hátradőlök./
- Köszönöm, ez finom volt.

(26)

[Caridwen]

*Kryon*

- Mármint az egész fajtájukból, vagy nálunk? Ugyanis élnek vadon is Negapan elhagyatott erdőségeiben... ezeknek a számát nem ismerem. Nekünk öt felnőtt kutyánk van és most született még négy kölyök vele együtt. /biccent a kutyus felé./
- Igen, annyi. Nos általánosságban ötven évet is elélnek, ha nem jön közbe semmi. /mondja egy vállvonás kíséretében.

Aztán elértek az ebédlőbe és ő is beletemetkezik az evésbe, majd nagyjából egy időben végez veled. Vet néhány pillantást rád, amikor a kutyát eteted és mintha egy mosoly árnyéka suhanna át az arcán, de ebben nem lehetsz biztos./
- Nincs mit, amíg van kapsz. /mondja ismét könnyeden, majd feláll és berakja a dobozokat egy mosógép szerű szerkezetbe, aztán visszaül veled szembe. Méregszín szemeit rád emeli, majd megkérdezi./

- Még valami okoska filozofikus kérdés öcsi, vagy mehetünk és megmutathatom mi lesz a dolgod?
/Egy pillanatra még elgondolkozik, majd hozzáteszi./
- Meg bemutatlak a többieknek, hogy ne faljanak fel elsőre, ha szembe jössz velük. Már szóltam, hogy itt vagy, de jobb tudatosítani bennük.

[Kryon Vorm]

[2900. Augusztus. 10.]

/ Határozottan örülök, hogy Vértűz nem veszi rossz néven, hogy a nekem adott elemózsiából a kutyának is adok. Ismerek... ismertem embereket akik ezen megsértődnének. A mosoly árnyéka azonban megnyugtat e téren és bátran merem etetni a kutyát. Mikor mindketten végeztünk és megköszöntem a reggelit akkor szólalok meg./
- Nincs több kérdésem. -/ Jelentem katonásan, egy mosollyal kísérve. /- Azt hinné az ember, hogy kilenc kutyával könnyű dolga lesz. Kilenc sima német juhásszal tényleg könnyű dolgom lenne. De ha ezek teliholdkor neki állnak sárkányalakban össze-vissza röpködni akkor megnézhetem magam.
/ Mondom elgondolkodva miközben a kutyát figyelem./
- Oké, én kíváncsi vagyok a többiekre.
/ Igazság szerint nem sok kedvem van ehhez az ismerkedősdihez, mert gyanítom annyira érdeklem a társaságot mint Vértűz féltestvérét. Szívem szerint az mondanám, hogy menjünk inkább a kutyákhoz, a nyakamba meg akasszunk táblát "Ne egyél meg mert én vagyok a gondnok." felirattal, de nem mondom, mert Vértűz képes rá és varázsol nekem egy ilyen táblát. Akkor meg már inkább az ismerkedés./
+ Te jó ég ha ezek vannak vagy százan, akkor mindegyiknek be kell mutatkoznom? Ha meg vendég jön akkor meg eldugnak? Ó hogy a fene enné meg az egészet. +
/Bár nem mutatok belőle semmit, rám tör a magány érzése. Csak abban reménykedem, hogy ezen a helyzeten majd a kutyák javítanak valamit, de ezek is valami génmanipulált lények a fene tudja miféle természetük van./
+ Hát ebben a világban már a kutyák sem a régiek? Még a görög istenek is csak valami tünde szerű izék amik szörnyeket szabadítanak a tulajdon lányukra. Hogy is van az a vers.... Hűű... Pedig elolvastam párszor mert jó nagy marhaságnak nézett ki..... Nincsen apám, sem anyám, se istenem se hazám, se bölcsőm, se szemfedőm se csókom se szeretőm..... Jé hát ez is magyar vers. Mint Nichen. Mekkora marhaságnak tűnt annó. Most pedig tökéletesen igaz. Nem tudom ki írta, de nem volt hülye az fix. +

(27)

[Caridwen]

*Kryon*

/Egy enyhe mosoly suhan végig az arcán./
- Nézzenek csak oda, okoska kifogyott a tudálékból. /nevet fel, majd könnyeden feláll és int neked hogy kövesd./
- Akkor menjünk is öcsi, itt az ideje, hogy besétálj a sárkány barlangjába. /nevet fel ismét, majd el is indul kifelé.
A nappaliba sétál vissza, majd onnan egy egyszerű szobába. Csak néhány kutyakosár, meg tálak vannak benne, meg egy nagyobb szekrény. Amikor beléptek az egyik kosárba fekvő kutya felemeli elegáns fejét. Hasonlít a régi fajtákra, a különbség csupán annyi, hogy sokkal nagyobb bármilyen kutyánál, amit eddig láttál. Jó másfél méteresre becsülöd a marmagasságát, habár mivel fekszik nem lehetsz biztos benne.
Hamarosan másik három kölyök is előmászik a kosár környékéről és odarohannak hozzátok. Az egyik Vértűz lábát ugrálja körbe, aki mosolyogva veszi fel, a másik kettő pedig hozzád rohan és a te kis védencedet állnak neki lebirkózni./
- Nos bemutatom a fiatalokat. Meg Démont. Gyere ide drágám. /mondja nyugodtan, a kutya pedig uralkodói tartásban feláll és hozzátok sétál. Nagyon intelligens a pillantása, mintha valóban értene mindent, amit mondotok. Valóban hatalmas és dús bundája csak még nagyobbnak tünteti fel. A hatalmas nőstény leül Vértűz lábához, aki lágyan megsimogatja./
- A hölgy velem egyidős, szóval egy igazi dáma, viselkedj vele udvariasan és nem lesz gond. /mondja nagyon komolyan a kutyát simogatva./

[Kryon Vorm]

[2900. Augusztus. 10.]

/ Nézem Vértűzt ahogy nevet és vele együtt nevetek, mert az okoskás megjegyzése engem is felvidított./
+ Tényleg fura lehet neki ez a tanárnéni szerep de egész jól belerázódott. +
/ Követem a kutyákhoz aztán mikor odaérünk akkor egy pillanatra megtorpanok. Nem a mérete miatt hanem mert kutya és sosem lehet tudni, hogy hogy reagál egy idegen közeledésére. De mivel Vértűz háta mögött vagyok, és csak egy pár pillanatra állok meg, amíg felmérem a terepet, kalauznőm aligha vette észre tétovázásomat. Már Vértűz mellett állva alaposabban is szemügyre veszem az anyaállatot./
+ Ez még a farkasoknál is nagyobb. Legalább is a huszonegyedik századbelieknél. Ezt nem lehet csak úgy elpáholni amikor rosszt csinál, bár ahogy elnézem nem is lesz rá szükség. +
- Úgy néz ki mint Lassie. -/Jegyzem meg miközben Démont nézem, majd észbe kapok és magyarázólag hozzáfűzöm. /- Az is kutya volt csak kisebb. Egy történet szól róla, hogy hogyan ment haza a gazdájához igencsak messziről. Hűséges volt és okos. Bár ő nem tudott sárkánnyá változni. -/ Mosolyodom el, aztán megkomolyodom.. /- Én szeretem az állatokat és tisztelem is őket. Démon nyugodt természetnek tűnik, úgyhogy nem lesz gond.
/ Miközben Vértűznek beszélek rá is nézek és így egyik kezében a kölyökkel, másikkal az anyát simogatva egészen barátságosnak tűnik./
+ Úgy tűnik a kutyák még a sárkányokat is meg tudják szeliditeni. Bár egy idősek, úgyhogy bizonyára szoros kapcsolat fűzi őket egymáshoz. Érdekes hogy még Vértűz sincs ötven éves. Azt hittem az összes sárkány több száz éves. +
/Miközben ezen töprengek a kölyökkutyák birkózását figyelem és titokban a védencemnek szurkolok./

(28)

[Caridwen]

*Kryon*

/Vértűz csak érdeklődve hallgat, majd biccent egy aprót./
- Nos biztos érdekes történet. Ha úgy gondolod Démon hasonlít rá ki tudja. Nem tudom pontosan honnan is származnak a sárkánykutyák, de lehet, hogy keveredett a vérvonalukba az átlagos kutyákéból is. /von vállat, aztán lerakja a kicsit.
Közben a védenced győzelmet arat az egyik testvérkéjé felett, közben azonban a másik nekiugrik és lesodorja. Eléggé leköti a figyelmed a kölkök játéka, így lehet, hogy meglepetésként ér, a felzengő mély bariton./
- Üdvözöllek húgom, ő itt az új lakótársunk?
/Amikor felnézel az ajtóban ácsorogva egy férfit pillantasz meg. Rád emeli narancsvörös szemeit és érdeklődve figyel. Azonnal kiszúrhatod, hogy a pupillái függőleges rések./
- Kit tisztelhetek benned ifjú barátom? Engem hívhatsz Keleti Lángnak, vagy egyszerűen csak Lángnak. /von vállat. Majd Vértűzre pillant./
- Már aggódtam érted húgom. Apád megint meglepetést küldött neked? /kérdi ingerülten, Vértűz pedig csak haragvó pillantással biccent./
- Igen. /mondja haragosan./

[Kryon Vorm]

[2900. Augusztus. 10.]

/ A kiskutyák küzdelmét figyelem, miközben Vértűz beszél, és akkor sem nézek fel mikor válaszolok./
- Az a kutya jellemre nem volt dáma típus. Külsőre viszont nagyon is hasonlítanak. Bár lehet hogy Démon nem pont skót juhász, de valami egészen hasonló fajta lehet. Az a gyanúm, hogy sárkánykutyák még nem léteztek a huszonegyedik században. Sokkal inkább valami génmanipuláció vagy varázslat hatására fejlődhettek ki.
+ Ügyes vagy tökmag. Szép győzelem. +/ Dicsérem meg magamban a vekkerként is funkcionáló négylábút. /- Na. A kis orvtámadó. Ne hagyd magad tökmag. +
/ A tökmag tényleg nem hagyja magát mert talpra szökken és nekiáll lebirkózni az orvul rátámadó testvérét. de hogy sikerül e neki azt már nem látom mert a szurkolásnak véget vet egy ismeretlen férfi érkezése./
+ Kicsit olyan Steven Segalos arca van. Csak fiatalabb, elegánsabb és indiánosabb. +
/Megvárom amíg Vértűzzel lezajlik a párbeszédjük, csak az után szólalok meg.
- Üdvözöllek Keleti Láng. A nevem Kryon Vorm., hívj kérlek Kryonnak. Esetleg Krynek.
Én nem vonok vállat, hanem ismét kérdezek.
- Szokás manapság kezet fogni, vagy meghajolni üdvözlés gyanánt?
/ A kérdésem inkább Vértűznek szánom és egy diadalmas pillantással is megtoldom./
- Látod, nem fogytam ám ki a tudálékból sem az okoska kérdésekből. -/ Jegyzem meg mosolyogva. A bariton hangú férfi határozottan bizalomgerjesztő. Még a nevét is elárulta és nem néz levegőnek. Egy reménysugár ő ebben a helyzetben, hogy talán még sem leszek majd annyira egyedül, mert talán nem minden sárkány olyan zárkózott és tüskés./

(29)

[Caridwen]

*Kryon*

- Üdvözöllek Kryon Vorm. /A kérdésedre ő csak elmosolyodik, értűz meg elhúzza a száját, de mielőtt bármit mondhatna Láng válaszol neked./
- Persze Kryon, attól függ te mit szeretnél. Ha akarsz foghatunk kezet is, de ha olyan kultúrkörből származol részemről a meghajlás is teljesen elfogadott. /ezzel ő meg is hajol, habár inkább megbiccenti csak a fejét. Valahogy ebben a mozdulatban is meglepően sok erő, és egyben kecsesség van.
Aztán érdeklődve pillant Vértűzre./
- Megzavartam egy beszélgetést, vagy esetleg mehetünk? A hó hazahívott sokakat, de nem hiszem, hogy boldogak lennének, ha váratnánk őket. /mondja nyugodtan, a nő pedig még megcirógatja Démon fejét, majd biccent./
- Persze mehetünk. Gyere öcsi. /int neked is, majd megindul a férfi felé.
Ha te is mész velük észreveheted, hogy a kölyök a nyomodba szegődik és nem tágít a sarkadból, miután még néhány ugrással elbúcsúzott a testvéreitől.
Rövid séta után egy elegáns előtérszerű helyiségbe érkeztek. Fekete kanapékon látsz ücsörögni pár alakot, akik az érkezésetekre elcsendesednek, majd felétek fordítják a fejük. Minden egyes szembe belenézve függőleges pupillák pillantanak vissza rád./

[Kryon Vorm]

[2900.Augusztus.10.]

/ A férfi reakciójára válaszul én is biccentek egyet felé, majd megszólalok./
- Ott ahonnan én jövök, a kézfogás az általános, de a meghajlás jobban tetszik. Valahogy szebb és elegánsabb.
/Szavaim inkább a férfinek címzem, mert látom, hogy Vértűz nem olyan humorosan fogja fel a dolgot mint én./
+ Azt hiszem kezdem érteni, mire célzott azzal, hogy szórakoztatóan idegesítő vagyok. +
/ A kis párbeszédjükből rá jövök, hogy most ejtjük meg a bemutatkozásomat. Rögtön erőt vesz rajtam az izgatottság. Nem félelem ez és nem is olyan erős hogy ne tudjak rajta egyszerűen uralkodni, inkább afféle vizsgadrukk. Az is világossá válik előttem, hogy valami irtóra űberkirály dolgot kell csinálnom ahhoz, hogy Vértűz végre a nevemen szólítson. De már megszoktam tőle, azonban másoktól nem igazán fogom tolerálni ezt a fajta megszólítást. Mikor olyan tíz lépés után észreveszem a sarkamban ugrándozó kölyökkutyát, elmosolyodom./
- Hát te? Te is be akarsz mutatkozni? -/ Mosolygok a kutyára, mert jól esik hogy a sarkamban marad, bár lehet csak kíváncsi. /- Most nem enni megyünk, úgyhogy nem kapsz rántott húst.
/ Mondom neki mintegy helyben hagyva, hogy kövessen. Aztán az előcsarnok ajtajában, még mielőtt bemennénk, lehajolok a kutyához, megsimogatom és közben beszélek is hozzá./
- Aztán szurkolj nekem blöki.
/ Ez után Vértűzt magam elé engedve bemegyek, miközben figyelek rá, hogy véletlenül se botoljak meg a lábam körül ugrabugráló ebben. Először az előcsarnokot mérem fel magamnak. Tetszik a hely, ha egyszer ilyesmivel fogok foglalkozni, akkor ez a csarnok ott lesz a múzsáim között. Pár gyönyörködő pillantás után a sárkányokra nézek, próbálom kitalálni, hogy kitől mit várhatok. Általában az emberismeretem egész jó, arcról és hangról sokszor meg tudtam már állapítani, hogy mit várhatok egy-egy embertől. Az itt ülők viszont sárkányok és a függőleges, macskaszemhez hasonló pupillák mindenkinek kissé hideg pillantást kölcsönöznek./
+ Azért megenni már csak nem fognak. +
/Mivel mindenki engem bámul, cseppnyit zavarba jövök, már csak a néma csend miatt is. De aztán feltalálom magam, egyszerűen megtöröm a csendet, ha már én vagyok a középpontban./
- Jó reggelt. Kryon Vorm vagyok.
/ Mutatkozom be enyhe meghajlással. A hangomban már nem érződik a vizsgadrukk. /+ Elvégre barátok közé jöttem, nem bíróságra. +/ Ez a gondolat megnyugtat és most már teljesen higgadtan és kis, barátságos mosollyal nézem az engem néző sárkányokat./

(30)