Fősugárút

[Kryon Vorm]

[2900.Augusztus.09]

/Tényleg az a nagy dög épület a tanácsház, és ahogy közeledünk felé, én egyre izgatottabb leszek. Persze nem annyira, hogy ne tudjam leplezni, de olyan érzésem van mint a történelem érettségim reggelén. Viszonzom Fiona mosolyát de Nichen mondatain gondolkodom el pár pillanatra./
+ Vörös Hadsereg? Azok nem az oroszok voltak? Mi a fenéért nevez el valaki egy utcát egy másik nép katonaságáról? Na persze. Ez a Vasfüggöny idején lehetett. +
/ Fiona válasza a kérdésemre nem visz előrébb a helyzetem megismerésében./
- Nekem azt mondta a tükör, hogy halandó vagyok. Gondolom ez embert jelent, ezen nincs mit kideríteni. De azért én sem fogok itt unatkozni az tuti. -/Vigyorodom el az utolsó mondaton, aztán az újonc lány felé fordulok./- Nichen te mivé változtál?

[Fiona Freefall]

- Szóval te szovjet vagy? /Bukott ki belőlem a kérdés és nem tehetek róla, kapásból gyanakodva mértem végig a csajt. Arra azért futotta a jóérzésemből, hogy egy teljesen semleges és udvarias mosolyt eresszek meg felé, mikor poénkodni próbált, de valahogy inkább a srác szavaira koncentráltam. Oké, a hidegháború véget ért, James Bond kábé Superman kategóriás hős lett, de akkor is. Az orosz az orosz marad, fenntartással kezeljük. Vagy legalábbis kezeltük. Tudatosult bennem az a röpke ezer év, amit átugrottunk. Így aztán mikor Kryon halandó voltát egy 'hát az tiszta szívás' sóhajjal lereagáltam, gyorsan felzárkóztam mellé az érdeklődésben./
- Tényleg mit írt ki neked a bolt? Nem farkas vagy, azt kilencven százalékra mondom, vámpír sem, ezt majdhogynem százasra, egyébként meg passzolom. /Lomposka orrát kölcsönvettem egy kicsit, úgyhogy éreztem, hogy fitos kis nózim torzulni kezd./ Szag alapján azt mondanám, te is halandó vagy, de csak nem fogyott ki a szufla a kócerájból... Szóval mi lettél?
/Reméltem, hogy a Tanácsház kapujában felvillanó százwattos vigyorom elegendő jelzés lesz felé, hogy igyekszek a mostani énjére koncentrálni, hanyagolom, mi meg ki volt. De aztán meglepetten szusszantam egyet. +Mióta érdekel mások véleménye??? Ha beszól, helyreteszem, egyébként meg legyen hálás, hogy dumálok vele és nem harapom le a fejét!+/

(208)

[Nichen Forhana]

/Meglepetésében nem tudja visszafogni magát, és őszintén felkacag Fiona kérdésén./
- Nem, nem vagyok szovjet... de mi, magyarok is kaptunk belőlük egy adagot annak idején. És köztünk is akadtak bőven, akik nem szerették őket olyan nagyon.
/Most érzi csak igazán a kavarodást az időben: a harmincadik században van, hidegháború, szovjetek, vasfüggöny, mind-mind jó mélyen elsüllyedt a történelemben, mégis itt van valaki, akit zavarna az ő orosz volta. Mintha valaki fogott volna egy nagy shakert, és összerázta volna az idősíkokat./
+ Jó messze van már ez is, olyan messze, mint... mint a honfoglalás volt. Vajon mit csinálnak a mostani politikusok kommunistázás helyett, ha sértegetni akarják egymást?
- Tényleg. A bolt. /Kicsit meg el kell gondolkodnia a válaszon, mivel a boltban még enyhe adrenalin-túladagolásban szenvedett, és nem igazán koncentrált az olvasásra. Közben van lehetősége megfigyelni, ahogy Fiona szimatol - furcsa látvány, de bizonyára ezt is kénytelen lesz megszokni./ Valami mágiás dolog volt, mágiahasználó, vagy mi.
/Eddigre a Tanácsház kapujához érnek, és úgy tűnik, hamarosan elkezdődik a hivatalos hercehurca./

(7)

[Kryon Vorm]

[2900.Augusztus.09]

/Fiona sajnáló sóhajára egy "így jártam" vigyorral reagálok, miközben felhúzom a két vállam majd leejtem. Nichen szavain megint eltöprengek picit./
+ Magyarok? Na nesze neked topográfia. Hol is.... Hmmm... Ja persze a hegykoszorúban Európa közepén. Jó kis hely lehet.+
/Gondolataimból Fiona orrának átalakulása rezzent fel. Kissé megbámulom a dolgot, de aztán észbe kapok és elszakítom a tekintetem. Azonban a beszédét így is hallom. A "kifogyott szufla a kócerájból" szavakra elnevetem magam./
-Ja. Elképzelem ahogy vörösen villog az "Akkufeszültség alacsony." felirat a tükrön. A következő érkezőnek meg már a nevét és a testét sem változtatja meg. Aztán meg már nem is hoz át csak muslicákat.
/A mágiahasználós dolog engem is érdekel./
+ Farkasemberek, vámpírok, angyalok, mágusok, én meg még egy árva varázspálcát sem kapok. Na szép.+
/Egyáltalán nem szomorít el és nem is bosszant a dolog. Egészen kitekerem a nyakam, hogy megnézzem milyen magas a Tanácsház, de az épület elvész az felsőbb szintek utcáinak és folyosóinak tömkelegében./
+Mivel raknak ezek tele egy ekkora házat? Lehet óriások is vannak a fajok között.+
- Van bármi amit nem árt előre tudni mielőtt bemegyünk ide? -/Bökök az épületre./

(7)

[Fiona Freefall]

/+Lehet, hogy kibabrált vele a bolt, de legalább humorérzéke maradt.+ Konstatáltam Kryon beszólását, aztán Nichen hovatartozásával foglalkoztam./
- Szóval banya lettél. Király. /Vigyorom meglehet, hogy megsavanyodott, ahogy kirázott a hideg Alytmyrca emlékére. Az a fura növény, meg a trükkös fószer... Rühellem a mágusokat./ Ha macskává változtatsz, kinyírlak. /Ismertettem a legfontosabb irányelvet a jövőre nézve, aztán egy szolid vállvonás kíséretében válaszoltam a pasi kérdésére./
- Szerintem semmi extra. Csak egy b*szott nagy, hivatalos épület.
/Hogy megmutassam, tényleg nincsen semmi félnivaló (meg hogy ne kelljen a többi esetleges nyavalygással foglalkoznom) nem ácsorogtam tovább, megindultam és meg sem álltam az Előcsarnokig./

(209)

[Mira]

*Tank*

[2900. augusztus 15., vasárnap, kora reggel]

Mintha valami futurisztikus mesébe, sci-fibe csöppentél volna. Egy üvegvárosban vagy, a reggeli fény szikrázik minden épületen, s hunyorognod kell egy jó darabig, míg megszokod a sziporkázást.

Minden csendes. A különös, fehér anyagú úton alig-alig jár egy-egy jármú, de attól is elkerekedik a szemed. A levegőben suhan mindegyik, alig érintve a talajt, s a vezetőjük különös páncélba burkolóznak, vagy pedig színes ruhákban robognak tova. Egy nagyvároshoz képest igencsak nyugodt minden, gyanítod, hogy igencsak korán lehet még, ráadásul hétvége van.

Ahogy kicsörtetsz a boltból, rádöbbensz arra, hogy fázol. Igen, határozottan hideg van, s hiába állsz bele a napfénybe, az nem melegít fel, csak nagyon kevés energiát ad. Szerencsére nem kell sokat várnod valami megmentő-félére, ugyanis pillanatokon belül lefékez előtted egy DASHMAX feliratú motor, s miután a maszk leolvad a sofőr arcáról, láthatóvá válik szőke, szoros kontyba fogott haja, s különös lila tekintete. A jóvágású férfi egyenest feléd fordul, majd kellemes, de fáradt hangon megszólal:

- Na, mit írt ki a tükör? Te is jókor érkeztél barátom, de legalább kapok némi prémiumot a vasárnapi szolgálatért.

[Tank]

/Amint kiléptem a boltból elvakított a hatalmas fényáradat még napszemüvegen keresztül is.
Egy pillanatra levettem a szemüvegem, hogy megtöröljem a szememet, azt hittem csak káprázik a repülő motorosok láttán.
Megállt előttem egy motoros akiről elkezdett leolvadni lassan a sisak. Ezt meglátva rögtön a fegyveremhez nyúltam de még nem vettem elő. Mikor megszólalt úgy döntöttem még sem veszem elő a coltomat. Mert ő úgy néz ki tisztába van azzal, hogy mi történt velem./
- Azt írta a tükör " üdv a pokolban " /viccelődtem, majd komoly arccal tettem fel neki a kérdésemet./ Hát te ki vagy? A pokol lovasa?

(2)

[Mira]

*Tank*

[2900. augusztus 15., vasárnap, kora reggel]

A férfi fura válaszodat hallva hatalmas vigyorra húzza a száját, s így kivillannak tökéletes, a városhoz hasonlatos ragyogó fogai. Megpaskolja a mögötte lévő helyet a motorján.

- Na, azért nem olyan rossz ez a hely. Gyere, megmutatom, mit tett lehetővé a technika mára. Úgyis el kell fuvaroznom Téged a Tanácsházára, hogy beregisztráljon az az édibédi angyalka a rendszerbe - mondja hadarva, az agyalka szót cinikusan kipréselve. - A nevem pedig Karl, és az előbb a Tiedet akartam kideríteni, de nem vetted a lapot. No de sebaj. Mehetünk?

*Elnézést a késedelemért, remélhetőleg ekkora szünet nem fog előfordulni többet. *

[Tank]

/Azon a szavon átugorva, hogy angyal bizonyára egy számára kedves hölgyeményre érti (huszonnegyedi századi felfogással) és nem egy igazira...
Egy két másodpercre csendben egy helyben állva átgondoltam a lehetőségeimet:
Itt csak két lehetőségem van vagy felülök arra a motorra vagy szépen elsétálok. Karl felfogása szerint megszöksz vagy megszoksz.
Karl olyan fickónak tűnik aki az első opciót nem díjazná. Tehát ha véletlenül ezt választanám akkor valószínűsítem, hogy harcra kerülne sor.
Egy 1911-es coltal a felszerelésemben össz-vissz amely egy bő 1000 éves lemaradásban van technológiailag jó esélyekkel egy vízipisztolynak minősül. Így nem volt más választásom csak azt mondani:/
- Igen mehetünk. A nevem Tank.
/Felültem a motorra/
- Apropó említettél valami technikát kicsit lemaradtam az úton közlekedő járműveknél.

(3)

[Mira]

*Tank*

[2900. augusztus 15., vasárnap, kora reggel]

Mikor közköd, hogy Tanknak hívnak, a férfi gúnyosan felhorkant, de nem szól más semmit. Igazából, most hogy így meggondolod, kicsit ellenszenves figura, de hát mit lehet tenni, szorult helyzetben vagy, na. Más jelen pillanatban nem igazán van a környéken, akitől segítséget kaphatsz.

Amikor felülsz a motorra, a jármű azonnal reagál tested érintésére, és valami idegen, fekete anyag futja be alakod, hogy aztán a bőrhöz hasonlatos páncéllá szilárduljon. Most, hogy megfigyeled, Karlt is ugyanaz az anyag védi a hideg széltől és az esetleges balesetektől. A férfi feje ekkor sisakba burkolódzik, ám rajtad már eleve van fejfedő, Te nem kapsz másmilyent.

- Ó, ha már a járművekről van szó, íme, ez itt egy Dashmax - mondja megpaskolva a motort. - Ennél jobbat nem kaphatsz, de igencsak borsos az ára. Azonban megéri. Remekül szuggerál a kicsike.

Minthogy szavait bizonyítsa, szorosan megmarkolja a kormányt, és a Dashmax száguldani kezd az úton. Mégis, valahogy nem félsz attól, hogy az elmosódott alakoknak rohantok, nem félsz attól, hogy a törékenynek tűnő talaj eltűnik alólatok.

[Tank]

/Karl eddig se tűnt megbízható embernek azon felül, hogy tudja mi történt velem a felhorkanása csak erősítette bennem a bizalmatlanságot. Mégis hiba volna kikezdeni egy olyan emberrel akiről nem tudok semmit csak, hogy 1000 év van közöttünk technológiailag kitudja mekkora fegyver lapul a kabát zsebében.
Miután felültem a motorra valami fura fekete anyag vett körbe amely egyfajta plusz páncél réteggé alakult és körbe vette a testemet. Karlt is ugyanez az anyag vonta be tehát gondoltam ez már egy megszokott dolog lehet, hogy ebben a században az öltözködés kiment a divatból.
Karl fején sisak formálódott de rajtam mivel már eddig is viseltem nem. Ez két dolgot árult el azt, hogy a technológia nem gyermek cipőben jár tehát érzékeli, hogy már viselek sisakot és azt, hogy a huszonegyedik századiban professzionálisnak tartott sisakom még ebbe a korba is elfogadható. Ez legalább egy halvány remény sugarat adott, hogy nem vagyok teljesen esélytelen ha félelmeim beigazolódnak és karl-al nézeteltérésünk támadna.
Amikor elindultunk a motorral nem kapott el a félelem heve nem féltem attól, hogy esetleg a falban kötünk ki. Azt nem tudtam eldönteni, hogy katonai kiképzésnek hála nem féltem vagy csak azért mert kisebb, nagyobb gondom is volt annál, hogy egy falban kötök ki. Lehet, hogy ha a falba kötnénk ki legalább véget érne ez a rémálom. Mindegy is volt hisz lassan de biztosan beletörődtem abba, hogy itt ragadtam./
- Valóban lenyűgöző a motorod Karl.
- Te is a múltból érkeztél, hogy így tisztában vagy azzal, hogy mi történt velem ?

(4)

[Nekhen ava Senrod]

/A bizonytalan és zavart léptek nem sokkal lesznek bátrabbak, ahogyan Nekhen elhagyja a bolt bejáratát. Senki sem okolhatja térdzörgős lépteiért, hiszen senki aki másik időből és feltehetőleg másik világból érkezett, az rögtön úgy jöjjön és menjen itt mintha legalább is itt született volna. Nekhen még mindig ingázik feltevései között. Vajon álom-e amiben van, vagy a valóság, s ha az akkor a sajátja, vagy egy másik, esetleg eredeti dimenziójának része?
A technológia amit lát, a fejlődés szintje megegyezik azzal a képpel amit ő is elképzelt és felvázolt, hogy milyen lenne a XXX. század. Csupán azt nem érti, hogy mit keresnek itt misztikus lények. Illetve amiket ő annak tart. Alakváltó...nem igazán tudja, hogy ez például mi a fenét jelent. Miért változott meg a neve és külseje.
Egy tudásra szomjazó, logika mániás embernek ez lehet maga a pokol, de egyben remek feladvány is. Kideríteni, hogy miért, s hogyan került ide, na meg a változások miért hatottak így testére, sőt személyiségére is némiképp. Ilyen gondolatok vernek mély gyökeret fejében, olyannyira, hogy a gondolatok áradata elfeledteti vele a riadalmat, a pánikot, s ő csak megy egyenesen valamiféle kávézó felé. A csodálatos kilátás az ami megállítja lépteit, sőt gondolatmenetét is kizökkenti. Összevont szemöldöke lassan kisimul, ahogyan homlokán a ráncok is. A szépséget tudja értékelni, s ahogyan látja, a város felépítése és elrendezése is egészen logikusnak hat. Nem is várt kevesebbet a jövőtől, ha ez ugyan tényleg az.
Az ember azt hinné, elég ha megcsípi magát, vagy megpróbál repülni álmában, s akkor kiderül, hogy valóban ott van-e. Mert a tudatos álom létezik, igaz nagyon ritka, hogy álmunkban tudjuk, hogy álmodunk. Azonban Nekhennek nincsen kedve leugrani egy hídról és megnézni tényleg tud-e repülni. Ugyanis álmában is meghalhat szívrohamban. Ha például végigálmodjuk hogy leesünk valahonnan. Az akkor a szívet ért traumába bele lehet halni, és a nő ha nem muszáj ezt nem kockáztatja meg. De az arcát érő szél, a Nap égető forrósága bizony kezd kellő bizonyíték lenni arra, hogy ez a valóság.
Immár kicsit biztosabban megindul újra, miután kigyönyörködte magát a látványban. Vajon milyen egy fekete kávé a XXX. században? A jó fekete kávé Nekhen gyengéje, főleg ha rum is van benne. Persze ekkor jut eszébe, itt sem az euróval, sem pedig egyéb pénznemmel nem tudna fizetni, meg ugye nincs is nála. Ösztönösen zörgeti meg zsebeit, ugyan pénzcsörgés nincsen, de még is van nála fizetőeszköznek kinéző valami./
- Remélem nem pont ennyibe kerül egy kávé...már ha lehet kávét kapni. -
/Zsebeire dugva kacsóját immár kíváncsian indul tovább a kávézó felé./

[Caridwen]

*Nekhen*

/A zsebedben találsz egy kis piramisszerű fémtárgyat, ami eddig nem volt nálad és arra asszociálsz valószínűleg ez lehet a fizetőeszköz, mert mintha számok csillannának a pikkelyszerű fémlemezkéken, amik beburkolják az egészet.
Éppen megindulnál a kávéház felé, amerre mellesleg elég sok ember tart, amikor valaki megállít. Nagy a tömeg, mégis meglepő az a könnyedség, amivel a férfi eléd áll félelmetes magasságával eltorlaszolva az utat.
Jó két méter magas, hosszú befont szőke haját prémes csukyla takarja, de jegeskék szemeiben kérlelhetetlen magabiztosság ül. Az orrán tüskére emlékeztető piercingek vannak átütve, ami csak még kegyetlenebbé teszi az egész kisugárzását, pedig alapvetően is mintha valami kemény öntudat sugározna belőle, ami úgy veszi körül, akár egy oltalmazó aura.
Lassan végigmér téged, majd hideg mosoly ül ki az ajkára./
- Már vártunk téged Nekhen, vagy talán hívjalak Nadinának? Az én nevem Ivan Stockbauer, és hogyha velem tartasz megválaszolom azokat a kérdéseket, amik úgy hiszem szinte már szétfeszítenek belülről.
/Tart egy rövid szünetet, mialatt szemügyre veszi a tömeget./
- Itt azonban nem biztonságos beszélnünk, bármikor megzavarhatnak minket, ráadásul reményeim szerint ez egy hosszú beszélgetés lesz, amit kár lenne a nyílt utcán lefolytatni. Nos kisasszony hajlandó velem tartani? /pillant rád érdeklődve, de semmivel sem melegebben.
Közben a zsebébe nyúl és elővesz valamit, mire egy parányi tárgy növekedni kezd, majd hamarosan egy motor jelenik meg a férfi mellett, aki szó nélkül fel is ül és ekkor néz újra rád a válaszod várva./

[Nekhen ava Senrod]

*Ivan Stockbauer - Caridwen*

/Ahogy jobban szemügyre veszi a már említett tárgyat számok csillannak annak felületén. Ha edidg nem volt biztos benne, most már egyértelmű, hogy a kis bigyó fizetőeszköz. De milyen anyagból lehet, az rendben hogy fém, de vajon keverve van valami nemesfémmel is? Vagy csak agí önmagában van? De ha egyszerű fém, akkor miért van értéke. Kell hogy ötvözve legyen valamivel.
Megint elindult agyának minden neuronja feltett kérdéseinek válaszai felé. Szeret elmerülni még az ilyen apróságok mibenlétének kérdéseiben is. Ez a nem odafigyelés a külvilágra olyannyira sikerül, hogy a tömegben sodródva nem venné magától észre a nála nem kicsivel magasabb férfit. Azonban az megállítja őt, nem véletlenül hanem direkte, ugyanis nevén szólítja, nem csak újonnan kapott keresztelőjén, de a régit is ismeri.
Okos szemei ravaszul csillannak egyet. Azonnal felméri az idegent, meg is feledkezik a kis fémdarabról amit zsebébe csúsztat vissza. Lila íriszek keresztezik a jeges kék szemek tekintetét. Szegény Nekhen nyaka kis híján kiakad, hiszen elég sokáig kell hátrahajtania fejét, hogy ne csak mellkasát láthassa a férfinek.
Testékszer, hűvös magabiztosság, jó kiállás és szemrevaló testmagasság és alkat...ebbe a paliba se kötne bele ész nélkül az biztos.*
- Nem szeretem a meglepetéseket. Azt meg pláne nem, ha idegenek tudják a nevemet...bármelyik is legyen az. Hogy melyik nevemen szólíthatsz? Egyenlőre talán maradjunk a Nekhennél. Nem tudom örüljek-e annak, hogy megszabadítasz a fejemet szétfeszítő kérdésektől vagy inkább essek pánikba. Mondjuk legalább nem kell feltenném ezeket a kérdéseket, ha úgy is ismered a gondolataimat. -
/Egyértelmű távolságtartással beszél az idegen férfihoz. Persze magára erőlteti a határozottság fátylát, szúrós sunyi tekintete talán sejteti a másik féllel, hogy hiába törékeny nő, agyban ott van és nem érdemes megpróbálni őt átverni. Azonban mivel idegen világba tévedt, kénytelen kelletlen el kell fogadja az ismeretlen invitálását./
- Őszintén szívesebben maradnék szem előtt, ahol sokan vannak. Nem várhatod el, hogy azonnal kövesselek. Mert neked lehet, hogy itt nem biztonságos, de nekem? Most érkeztem...vagy mi a fene.-
/Úgy tűnik nincs sok súlya szavainak, meg aztán kíváncsisága sokkal nagyobb hajtóerő mint az a kicsi félsz ami megbújva szívébe néha megnyikkan./
- Remélem jó sofőr vagy....-
/Pillant a járgányra ami Nekhen számára igencsak nem hétköznapi módon kerül elő. A manus saját zsebéből vette elő, majd az megnőtt s lőn egy motor. Akár otthon az instant leves, a megaszalt zöldséget a víztől megpuffadva megnőnek./
- Ivan, azt hittem ha már egyszer idegen helyen vagyok, idegen névvel találkozom. -
/Nem is a férfinak sokkal inkább magának mondja, majd a kérdő tekintetre felelve a férfi mögé ül, ha van kapaszkodó a járművön, ami titkon igen csak csodálatba ejtette, akkor abba kapaszkodik, ha nem akkor a férfit megkísérli átkarolni./

[Caridwen]

*Nekhen*

/A férfi kegyetlen mosolya csak még metszőbb élt ölt, amikor válaszol neked./
- Azt én sem szeretem, ezért is teszek ellene, hogy csak azok ismerjék, akikre tartozik. És mellesleg ne aggódj, ha gondolatolvasó lennék akkor nem úgy intézném a dolgaim, ahogy. És ahhoz nem kell gondolatolvasónak lenni, hogy tudjam mi a neved... ehhez csupán jó forrásokra van szükség... De azt hiszem a kapcsolatok fontosságát értelmetlen lenne neked magyaráznom. /néz le rád hűvös magabiztossággal./
- Nos maradhatsz ha akarsz, de akkor szedd elő a kukákból a válaszaid. /von vállat könnyedén.
Aztán amikor meghallja a sofőrség említését csak felnevet. A nevetése azonban nem a meleg és kellemes kategóriába tartozik, sokkal jobban hasonlít egy éhes farkas kaffogásához, aki prédára les./
- Oh kislány, nem is sejted mennyire jó vagyok!
/Ha felülsz mögé kapaszkodót nem találsz, viszont ha átkarolod nem tiltakozik, mindössze annyi a reakció rá, hogy megnyom egy gombot a villogó műszerfalon mire mindkettőtök fején egy futurisztikus sisak materializálódik. Aztán hallod ahogy a motor egy nagymacska hangján felmorran és hamarosan el is emelkedtek a talajról... Olyan könnyedén és hangtalanul, mintha vízben úszna a motor nem pedig a levegőben lebegne. Aztán felgyorsít és nyaktörő sebességgel suhantok a többi légijármű és az épületek között. Szinte már őrület, a tárgyak majdnem összefolynak de Iván láthatóan tökéletesen ura a járműnek.
Az őrült száguldás egyszerre tűnik óráknak és egy pillanatnak, de végül egy teraszon landoltok ahonnan rálátsz egy völgyre és a tóra benne, meg a profi technológiára, ami mindent körbevesz. Miután megálltok Ivan leszáll ezzel a sisak is eltűnik a fejetekről. A férfi teátrálisan körbeint./
- Üdvözöllek a Stockbauer rezidencián Nekhen!

[Nekhen ava Senrod]

*Iva Stockbauer - Caridwen*


/Felmerült benne az, hogy Ivan gondolatolvasó, de elég kicsit jobban belegondolni, hogy ha az volna akkor egészen másként alakulnának a dolgok. De mivel egy számára ismeretlen helyen van, és idegen lényekkel kell kapcsolatot teremtenie, felmerülhet ama lehetőség, hogy van ilyen képességű egyén ha már van olyan, hogy alakváltó.
A kapcsolatok fontosságát illető felvetésre hidegen biccent egyet Nekhen. Pontosan tudja, hogy az információs hálózatnál nincsen nagyobb erő. Ha van olyan dolog ami a legnagyobb értékkel bír, az az információ. Nincs is jobb dolog amivel kereskedni lehet./
- Igen erről azért van némi fogalmam. Még ha a világok különböznek is, térben vagy időben. Vannak olyan alap törvényszerűségek, amik mindenhol ugyanolyanok. Ilyen a kapcsolatrendszer, és az információ mint árú értéke. -
/A fickó nevetése valóban jégcseppeket ver az ember gerincére. Nekhen sincs másként, s válaszként egy nem bájos csattogtató vigyort ölt./
- Nélküled is rájönnék mindarra amit tudni akarok. De miért merítsem ki magamat ilyen dolgokkal, ha egyszerűbb úton is hozzájuthatok ahhoz amit szeretnék...még ha nem is feltétlen életbiztosítás az az út. -
/Aki kockáztat annak mindig nagyobb a nyereménye. Nekhen pedig szeret energiát és időt nyerni. Azzal, hogy hagyja magát elrángatni magának segít. S ha az idegen netán még is esetleg szervkereskedő, és szeretné felnyitni Nekhen hasát belsőségeiért, akkor úgy sem tehet ellene sokat. Nem haza pályán játszik, ideje megismernie hát a szabályokat. Jó szeme van hozzá, hogy felismerje honnan tud a legtöbbet profitálni, a piercinges férfi pedig remek eszköze lehet annak, hogy netán visszajusson saját idejébe és világába, vagy egyszerűen csak itt tudjon jobban érvényesülni.
A vezetési képességeire adott válasznál egy fintor szalad végig arcizmain./
- Tudtam, hogy valami ilyesmit fogsz mondani. -
/Forgatja meg szemeit. Annyira tipikus hím válasz. Mivel kapaszkodó nincsen engedélykérésképpen óvatosan csúsztatja bőrkesztyűs ujjait a Ivan derekára. Nem meri szorosabbra fűzni ujjait, csak miután indulás után hihetetlen sebességgel vetődnek a többi száguldó jármű közé. A fején termett sisakon már lassan meg sem lepődik, elvárható egy ilyen technikai fejlettségű világban az ilyesmi. Ujjai hirtelen görcsösen kapaszkodnak bele a férfi mellkasába illetve annak ruházatába. Fejét nekifeszíti a széles hátnak./
+Még hogy remek sofőr...+
/Ivan biztos kézzel irányítja a motort, de a sebesség természetesen a frászt hozza Nekhenre, aki saját kis Vespa robogóján ülve eddig csak 70 km/h -val ment.
Azonban nem a sebesség az ami megrémíti, legalábbis nem az egyetlen dolog, hanem az, hogy a jármű nem éppen a talajon közlekedik, hanem felette. A meglepettség is riadalom közepette persze felmerülnek további kérdései. Vajon milyen technikai illetve gépészeti zsenialitásnak köszönhetően tud a levegőben menni a gép. Ugyebár nem benzin hajtja de akkor vajon mi?
Ideje sincsen erre választ találnia, hamar kiérnek a forgalomból, bár egyszerre tűnt villanásnak az érkezés, közben úgy érzi órákig ült fenek a motor ülésén. A landolás egy teraszon történik, de Nekhen még akkor sem ereszti a nagydarab fickót amikor már biztonságosan a talajra érkeztek, szemeit hunyorítva szegezi lassan az elé terülő látványra. Ekkor engednek csak az ujjak, szegény Ivan leszállhat anélkül, hogy Nekhent le kelljen rugdosnia magáról mint valami ráragadt mókust. Elképed ismét a tájtól, és a futurisztikus technológiától./
- És én még azt hittem a Szilícium völgynél nincs fantasztikusabb hely...hát van. Nem mondom impozáns kis "kulipintyó", honnan csaltátok össze? -
/Elvégre ha Stockbauer rezidencia akkor egy egész család vagy klán kelljen hogy itt éldegéljen boldog semmittevésben. Na jó nem semmittevésben. Felismeri azonnal a maffiózók szagát, és az életvitelüket is. Nem véletlen használta a csalás szót./
- Hmm most valaki vagy nálad is jelentősebb személyiség elé fogsz citálni, vagy éppen hogy csak odalöksz valami "szolgának" hogy kísérjenek ide vagy oda ahol majd várnom kell órákat rád vagy a már említett fontosságos személyre vagy személyekre. De tudd, nem szeretem ha az igen véges időm homokszemeit hiábavalóan pergetik. -
/Nem kis éllel és pimaszsággal ejti ki ezeket a szavakat. Sajnos szokása ez, soha nem volt egy finom hölgy, kivéve ha megkövetelte az etikett, és amíg itt nem tapasztal valami követni való viselkedés mintát, addig így is fog viselkedni...mindenkivel./

[Caridwen]

*Folytatás itt*

[Fiona Freefall]

*Előzmény Előcsarnok*

- De most őszintén... /Folytattam a gondolatot, ahogy kiléptünk a Tanácsház kapuján. Odaslattyogtam a Fősugárút átlátszó szalagjához és körbemutattam a város többemeletes elrendezésén./ Szerinted ennyi építkezés után mi maradhatott meg az alapokból? Talán a csatornaszinten, vagy még talán csak az alatt találhatnánk maradványokat a régebbi városból. Ezer év... Ha belegondolsz, a kétezres évhez képest olyan ez, mint ha hozzánk jött volna valaki mondjuk Arthur korából. Jöttünk, láttunk, visszamennénk. Csakhogy a filmmel ellentétben mi baromira nem tudunk visszamenni. /Ismét megvontam vállamat. Elvégre, kit érdekel ez az opció, nem?/
- De induljunk, Csonttörő szerintem már baromira unja az üdítőzést. /Álltam irányba a Kávéház felé./

(217)

[Nichen Forhana]

- Ez a térkapu dolog csak kényelmesebb lehet, mint azok a járműnek csúfolt roncsok, amikkel eddig utaztam...
/Körbenéz, és kénytelen igazat adni Fionának. A kétezres évekből legfeljebb annyi maradhatott, mint az Árpád-kori földvárakból annak idején. Nem sok, és ki tudja, a mostani népséget talán nem is érdekli az egész./
- Ha még a kontinensek sem stimmelnek, még kevesebb maradt a múltunkból, mint gondoltam. De ha már visszamenni nem tudunk (meg amúgy is minek?), kár is ezen agyalni, majd abbahagyom nemsoká, lesz mivel foglalkozni a jelenben is.
/Fiona nyomában elindul a kávéház felé. Közben még mindig nem győz nézelődni. Megpillant egy tündért - az a kis szárnyas valami nem nagyon lehet más -, és egy darabig követi a tekintetével./ + Jó dolog lehet repülni... de nem lehet könnyű olyan picinek lenni...
- Ki ez a Csonttörő, akit keresünk, egyébként? Annyira veszélyes utazgatni, hogy nem indulhatunk el nélküle?

(14)

[Fiona Freefall]

- Hát, ha engem kérdezel, a térkapuzás inkább kiborító érzés. Bár a fene se tudja. Lehet, hogy csak a farkasom rühelli és az ő érzéseit veszem át. De semmi kedvem feleslegesen caplatni, ha létezik "lift". /Vigyorogtam Nichenre./ Arra viszont érdemes figyelned, hogy jól mondd ki az indulási meg az érkezési helyet. Ha jól fejtettem vissza, az a kód, ami megmondja a kapunak, honnan hova dobjon. Na, ha elszúrod, az még kiborítóbb. /Önkéntelenül is elfintorodtam, ahogy eszembe jutott balesetem a polimetroni zugkapuval./

- Á, dehogy. /Legyintek a Csonttörőre vonatkozó kérdésre./ Csak az egója viselné nehezen, ha oda se vinném magammal. Tudod, azt az utasítást kapta az Ulfrictól, hogy vigyázzon rám, erre gyorsan leraktam üdítőzni, hogy kicsit andaloghassak a pasimmal. Szóval nehezen viselte, hogy hanyagoltam egy másik pasi kedvéért. Pláne egy magasabb kategóriásért. /Kacsintottam oldalra együttérzést várva./ Szóval lélekápolgatás gyanánt most majd két csajt kísérgethet. Feltéve, ha nem mászol falra tőle.

(218)

[Auriel]

/Annatina nagyi boltjából kilépve váratlanul fogadott a látvány. Nem London havas utcáit láttam, hanem egy jövőbeli várost./
+Ezt a várost volt az a makett, ami megérintettem!+
/Jött rám a felismerés. Tehát rájöttem, hogy egy idegen helyen vagyok, egy másik időben és a tükör szerint egy vérszívó lett belőlem./
+Remélem nem veszi észre senki, hogy nem vagyok ember, bár ennek a szuper sápadt bőröm miatt kicsi az esélye.+
/Ekkor jobban körülnéztem és észrevettem, hogy az emberek közt kis zöld lények mászkálnak. Mikor még jobban körbetekintettem, akkor gyönyörű, hegyes fülű lényekre és szárnyakkal rendelkező emberekre is figyelmes lettem./
+Ha ennyi itt a nem ember, akkor remélem, hogy vámpírt is találok.+
/Töprengtem, bár még mindig nem hittem el teljesen, hogy vérszívó lettem. Ekkor észrevettem egy embernek tűnő nőt, akihez odamentem./
-Elnézést, meg tudná mondani, hogy hol vagyok pontosan?
/Kérdeztem, de az oda sem figyelt rám, hanem ment tovább. Fellángolt bennem a harag, de eszembe jutott, hogy nem lenne bölcs dolog az első ember megütni, akit látok. Lehiggadtam és elhatároztam, hogy felfedezem ezt a helyet, hogy ha menekülnöm kell, akkor legyen megfelelő útvonalam. Minél jobban nézelődtem, annál jobban nyűgözött le a látvány. Főleg, amikor észrevettem, hogy egy szörnyen vékony, áttetsző ki hártyaszerűségen sétálgatok./
+Meg kell hagyni, tényleg gyönyörű ez a hely. Egyértelműen jövőbeli a technológia, ezért vélhetőleg igazat írt a tükör és tényleg 2900-ban vagyok.+
/Nézelődés közben az éhségem egyre erősödött, de nem lett túl erős, ezért nem is foglalkoztam vele. Már azon voltam, hogy egy szárnyas fickót kérdezek meg a hollétemről, amikor mintha egy lencse ereszkedett volna a világra. Az emberek körül különböző színek jelentek meg, bár sok volt az egyforma. Magam körül fakóvörös színt láttam, de ahogy körbenéztem sehol sem láttam ilyet. Hirtelen visszaváltozott minden a "normálisra" és megint csak a lényeket láttam. Az éhségem megint nőtt és gyengébbnek éreztem magam./
+Ez meg mi az isten nyila volt??? Nem tudtam, hogy képes vagyok ilyenre is.+
/Gondolkodás közben odasétáltam az első ülőalkalmatossághoz amit találtam és leültem, úgy csodáltam a várost.../

(2)

[Mira]

*Tank*

[2900. augusztus 15., vasárnap, kora reggel]

A motorral semmi baj nincs. A környezet lelassul körülötted menet közben, mindent világosan ki tudsz venni a városból, minden apró részletet. Karl magabiztosan irányítja az ördögi masinát.

- Ó, nem, kispajtás, én már ide születtem - hallod kristálytisztán a férfi szavait a sisakon túlról, de mégis benne. Nagyon furcsa érzés. - De hogy ki vagyok, ahhoz persze semmi közöd. Nekem sincs tehozzád. Elviszlek a Tanácsházára beregisztrálni, aztán el is válnak útjaink.

A Tanácsháza ebben a pillanatban kivehetővé válik. Látod, ahogy a reggeli fagyos napfény megcsillan egy hatalmas üvegépületen, mely az eget szinte már mintha át akarná hasítani helyes, magasra törő csúcsával. Ezernyi üvegablak, és -tábla alkotja a Kúriát, s neked még a sisakodon keresztül is hunyorognod kell. Ellenben a többiek láthatóan már megszokták ezt a szokatlan, bántó, sugárzó fényt, hiszen az a néhány járókelő, aki ilyenkor kint van az utcán még csak nem is pislog, amikor a torony felé pillant.

A szállingózó hóesésben pillanatokon belül lefékeztek a torony aljánál, s a ruha leolvad rólad. Karl lepattan a Dashmaxról, majd megkocogtatja a sisakod.

- Odabent ez illetlenség viselni, vedd le - mondja komolyan, aztán belép a csarnokba.

*Következőt kérlek már az Előcsarnokba írd.*

[Nichen Forhana]

/Nagyon reméli, hogy nyelvérzéke nem hagyja majd cserben a kapunál, és helyesen ki tudja mondani úticélja nevét - elég kellemetlen lenne eltévedni egy idegen világban, és olyan helyre kerülni, amiről végképp nem tud semmit./
- Miért is találnának ki egy rendszert, ami hibátlanul működik, nemigaz? /tükrözi vissza a fintort, majd gonoszul elvigyorodik a Csonttörőre vonatkozó okfejtést hallva./
- Mielőtt idejöttem, pszichológus voltam, úgyhogy valószínűleg több kell egy önbizalom-problémás testőrnél, hogy kiboruljak. Inkább mások szoktam tőlem kiborulni, és zokogni, amíg le nem telik a rájuk szánt időm.
/A közelben feltűnik egy hely, ahol mindenféle lények fogyasztanak mindenféle furcsa italokat és nassolnivalókat egy nagy üvegajtó túloldalán (ami persze lehet, hogy nem is üveg, de ez egészen lényegtelen kérdésnek tűnik pillanatnyilag)./
- Csak nem az lenne a Kávéház, ahol barátunk üdítőzget? /kérdezi Nichen, magában azért fohászkodva, hogy a régimódi név valóban kávézási lehetőséget takarjon. Most ugyan tart még a reggeli (ezer évvel ezelőtti...) koffeinlöket hatása, de ha a XXX. században nincs kávé, annak nagyon csúnya vége lesz./

(15)

[Fiona Freefall]

- Szóval a bosszúszomjas páciensek elől menekültél ide? /Nyújtottam nyelvet Nichenre, aztán felvetésére válaszolva bőszen bólogattam./
- De... Én legalábbis itt hagytam. Ha van egy kis esze, megvárt itt, mert különben nemcsak az Ulfric haragjával kell szembenéznie. /Morogtam, ahogy elképzeltem, mit lépnék, ha Mr. Izomhegy önállósította volna magát. Mikor csak a kilincsért nyúltam volna, tudatosult, hogy kezem ökölbe szorult a gondolatra, úgyhogy nőiesen ellazítottam magam, így már gond nélkül megbirkóztam a kilincs jelentette szolid kihívással./

(219)

*Folytatás: Kávéház*

[Drun]

*Auriel*


/Nem tudod megmondani pontosan, hogy mennyi idő telt el azóta, hogy leültél a padra, de az éhséged már majdnem elviselhetetlen, amikor valaki az öledbe dob egy kulacsot.
Hallható, hogy valami loccsan benne, de nem tudod eldönteni, hogy pontosan mi.
Ha felnézel észreveszel, pár lépéssel magad előtt egy ikerpárt, akik egymásnak dőlve néznek rád./
- Nah mi van Öcskös?! Csak nem szomja vagy?
/Kérdezi a bal oldali, akinek egy ostor van az oldalán. Még a másik férfi, csak csendben áll, éppen akkor teszi zsebre a kezét, egy lendületből, mintha ő dobta volna oda a kulacsot. Az ö oldalán egy kard pihen./