Mystical Future FRPG

A hosszú kanyargós folyósokon elérve, egy kör ajtóhoz érkezik az, akit erre vezet el a szeszélyes Domb. Az ajtó több gyűrűből áll össze, a természet fő színeivel (barna, zöld és kék) díszítve, van kirakva az ezüstös alapon, drágaköves lapok. A mozaikszerű ábra kirakásával lehet bejutni, ami egészében egy tájképet ad vissza, ami egy erdőségben folyó kis vízeséslánccal és rengeteg zöldellő növénnyel lepi meg az érkezőt. Ha ezt nem tudja kitenni a az erre érkező vendég, akkor, csak a lakrész Úrnőjének engedélyével térhet be.

Amikor az ajtón túljut a feye, egy két részre elkülöníthető köralapú helyiségbe érkezik. Az első része egy kis szeletke levágásának és lépcsőzetes tagozódásának a határa, ami az előtérnek felel meg. Itt a parketta a lépcsőig halad, majd egy félköríves sávba, szőnyegbe végződik. A félköríves lépcső alá lehet betenni a cipőket, mert utána már a vastag puha szőnyegre lehet rálépni, öt lépcsőfok után. A fogadószobában egy kis dohányzó asztal mellett, kanapé és két fotel helyezkedik el. A falakon tájképek vannak, amit különböző futó zöldellő növény ölel körbe. A bútorzat, tölgyfából és azon finom huzatból készült párna, zöld színbe hívogatja a betérőt. Baloldalon a bejárattól, egy a falba mélyesztett korlát nélküli falépcső vezet fel az emeletre, körívesen. A fényt apró kristályok adják, amik a borostyánok között rejtőznek.

A lépcsősoron felérve egy köralapú nappaliba ér be a vendég. Itt is ketté van választva a tér a bútorzatok elhelyezkedésének köszönhetően. A másik része egy kisebb konyha és étkezőből áll. A szobát egy bárpult választja ketté, aminek tövében egy L alakú kanapé foglal helyet, előtte egy dohányzó asztal, két puffal, és két fotellal. A parkettán vastag szőnyeg terül el. A falakon körbe, elcsúsztatott polcrendszerrel könyvek és kisebbe dísztárgyak. A konyha-étkező részen egy nyolcfős asztal, székekkel, és beépített bútorzattal fogadja a serénykedőt. A fő színek itt a fekete, barna és az arany. A lépcsőtől pár lépésnyire folytatódik körívesen a lépcső tovább. A lépcső alatt egy kis ládába liliomok virágoznak. A helyiségbe a fényt a mennyezet adja, természetes napfényt árasztva.

A harmadik szintre érve egy hálószobát talál az ide tévedt bátor kalandor. A szóba egyik végében baldachinos ágy terül szét, mellette két oldalt egy-egy éjjeliszekrény, amin virágot ábrázoló kislámpa adja a fényt. Jobbra egy háromüveges pipereasztal, székkel és kellékekkel, egy négyszárnyú paraván, ami egy szekrényt és a padlóba süllyesztett jakuzzi szerű kád közötti részt takarja el, csodás hegyes, erdős mintázatával. A padlón szőnyegek terülnek el. A falon tájképek és kristályokból alkotott montázs díszeleg. Itt a főszínek a barna, lila és a vörös.

Előzmények, korábbi hozzászólások

*Előzmény: Belső kert*

- Szép kard. /Szólal meg egy hang a szoba mélyéről, ahogy Hirig mögött - érzékelvén magányra vágyódó gondolatait - bezáródik az ide vezető ajtónyílás./ Bár ez sem fog megvédeni, ha szeretett királynőnk megsértődik, mert kihagytad a partiját.
/A rejtélyes beszélő feje felett egy halványan derengő fénygömb gyúl ki, megvilágítva a tényt, hogy egy apró termetű, alig nagyarasznyi, szárnyas figura jutott be az addig védettnek tekintett lakrészbe. Megnyerőnek szánt mosollyal, felemelt kézzel rebben előrébb, elejét véve a feltörő szavaknak./
- Ne aggódj, nem én lennék, akit küldene. Én csak beszélgetni jöttem. Ha megengeded, ha nem... /Kecses, szárnyak segítségével bemutatott hátraszaltót követően meghajol a levegőben./
- A nevem Lastanar, és tényleg csak beszélgetni szeretnék. Esetleg, akár a barátod is lehetnék. /Böki ki magabiztos mosollyal kísérve ittlétének okát./

/Fél pillantást vetek a váratlan vendégemre és miközben piruettezik a levegőben lassan, de céltudatosan felmegyek a nappaliba. Vállam felett, mintegy mellékesen jegyzem meg, félhangosan./
- Üdvözöllek!
/Fent a konyha felé veszem az irányt, és a pult mögül vissza fordulok a jövevény felé./
- Ha már itt vagy, kérsz esetleg egy italt Lestat?
/Már a névmemóriám tökéletes, mégsem nevezem azon a néven - szokásomhoz híven-, ahogy bemutatkozott.
Intek a kezemmel, hogy foglaljon helyett a kanapén, majd a hűtőből előveszek gyümölcslevet./
- Hallgatlak.
/Mondom, miközben ténykedek a konyhában, majd két pohárral a kezemben - ha kért inni -, én is leülök mellé./


{336}

/Félig leeresztett szemhéjam alól figyelem a jövevényt. Lassan bele kortyolok az italomba,miközben beszél./
- Ahogy gondolod.
/Érzem, hogy fáradt vagyok és most valahogy nincs igazán kedvem játszani, mégis belemegyek ebbe a körbe./
- Miért feltételezed, hogy szükségem van a Társaságodra, ugyanakkor nem vagy megfelelő számomra?
/Kicsit megingatom a fejem./
- Te jöttél ide, neked kell elsősorban beszélned. Nem nekem.


{337}

/Mintha ott sem lennék, hallgatom végig a vendégem. Majd egy nehézkes sóhajt hallatok és felkelek. Lassú léptekkel haladok a virágaim felé, hátam mőgé intézem a szevaim./
- Azt hiszem, előröl kellene kezdenünk az egész beszélgetést, hogy megérts.
/Gyengéden megsimogatom a liliom szárát./
- De mivel eléggé fáradt vagyok, inkább csak összegzem, és vázolom a tényeket.
/Hangom halk, de tisztán érthető./
- Nem érdekel, hogy a Királynőtök boldog, vidám, vagy éppen milyen hangulatban van.
/Vissza fordulok, hogy lássa arcom, komolyan beszélek./
- Az, hogy enyém az Ikrek egyike, nem tartozik senkire!
/Érintem meg egy pillanatra a markolatot, hogy csípőre teszem az egyik kezem. Másikban a pohár van, mely hanyagul log mellettem./
- Hogy kitől kaptam, magad is rájöttél. Nem volt nehéz.
/Belekortyolok az italomba./
- Nem érdekel, hogy kinek mondod el, Spiclikém.
/Vonok vállat közben./
- Felőlem az egész Udvartatásotok tudhat róla.
/Vissza indulok, és előttem megállok. Leteszem a poharat az asztalra, majd előrehajolok, hogy a fejünk egy vonalba legyen. Minkét kezemmel a feje mellett támaszkodom meg, a háttámlán. Hangom kissé búgó zöngésüké vált./
- Végezetül.
/Szemeibe fúrom, pillantásomat./
- Csak akkor van rád igényem, ha a nyelvedet másra is tudod használni, mint szófecsérlésre.
/Hangom ellenére, szemem nem csillog kacéran./


{338}

/Vállat vonok, mikor a kiegészítőmre terelődik a szó./
- Mint mondtam, nem érdekel ki tudja meg.
/Óvatosan megsimogatom egyik ujjam hegyével az arcát./
- Épp az előbb mondtam mit szeretnék Pöttömke!
/Megfogom óvatosan, hogy a szárnyába ne tegyek kárt, úgy hogy ha kedve tartja bele is ülhet a tenyerembe. Felegyenesedem és elindulok a legfelső emeletre./
- Simán csak aludni, vagy előtte egyet szeretkezni.
/Hangom szavaim ellenére közömbösen csengenek./


{339}

/Egy fáradt mosollyal jutalmazom, mikor poénkodni probál./
- Jobb előbb kedvesnek lenni, mint fenyegetőzni.
/Vállat vonok./
- Meg különben is, te akartál a barátom lenni. Akkor meg miért ne legyek előzékeny veled?
/Hagyom, hogy levetkőztessen, majd a karod a fekete köntös mellé teszem, mintegy relikviaként. Ha már a köntös is az egyik "pasimtól" van./
- Ha nem bánod, Tündibündim, előbb lefürdök.
/Levetkőzök teljesen, ha már Lessi, csak félig tette meg. Majd a kádba mélyedek.
Mire leteszem a fenekem, már folyik is a meleg víz. Felmelegítve a lábaim./
- Mond, Lessi.
/Kérdezem csukott szemhéjam mögül. Megfáradtabb hangon, mint amikor megszólaltam felfelé jövet./
- Miért kerested fel a társaságom? Mit remélsz tőlem, ha már a szex nem kell?


{340}

/Halványan elmosolyodom. Nem nyitom ki a szeme, csak élvezem a meleg, bugyogó vizet, a hajam babrálását és nyakam cirógatását. Szóval a kényeztetést!/
- Jól van Tanár! Megjegyzem a neved!
/Öltök egy pillanatra nyelvet, majd kicsit újra elkomolyodom./
- Félreértettél úgy hiszem.
/Ingatom meg a fejem óvatosan, nehogy leessen Lessi./
- Miért jöttél, ezt a kérdést azért tettem fel, mert tudni akarom, miért szánod rám az időd, önként.
/Rápillantok a szemem sarkából./
- Nem tudok neked adni semmit!
/Hangom keserűvé válik./
- Amim volt, ellopták. Hacsak nem pénzbeni juttatást vársz alapól. Mert az, van. Egyébként nincs semmim és ráadásul egy kívülálló vagyok!


{341}

/Hosszú ideig nem mondok semmit, csak hallgatom, ahogy csobog a víz, még el nem áll. Hallgatom, hogyan repked, és mit mond apró vendégem.
A mennyezetet nézem, és az agyam teljesen máshol jár, mint ahol kellene. De nem is itt. Raphael jutott eszembe. Elönt miatta a gyász. Igyekszem nem mutatni, de mivel fáradt vagyok, a szemen nem tudok uralkodni, csak a vonásaimon.
Nehézkes sóhajt hallatok majd kikelek a kádból./
- Talán igazad van Lessi. Most az alvás lenne a legjobb.
/Odamegyek a paravánhoz, kezem félúton megakad a fekete köntös felé, majd a törülközőt fonom magam köré./
- Ha valóban a barátom akarsz lenni, akkor a beszélgetést azután folytatjuk, ha felébredtem.
/Összemegyek kicsire és velem együtt a lakrészem is változik méreteiben./
- Buj mellém.
/Kérem, mikor már az ágyban fekszem./


{342}

/Félig felvonom az egyik szemöldököm, ahogy figyelem röptét és testbeszédét./
- Nem tudtam, hogy ez ennyire különös. Már akkor ezt csinálta amikor először változtam át.
/Hangon fáradt./
- Nem ódzkodom, csak nem szeretem ezt a méretet, viszont így kényelmesebben elférünk.
/Mondom enyhe búgó hangon, hogy oldjam feszélyezettségét, de amikor valami gombáról kezd beszélni, minden maradék pajkosságom elszáll és csak a buta tekintet marad arcomon./
- Milyen gomba leves?


{343}

/Olyan értelmes képet vágok, amit csak abban a helyzetben lehet, maikor halvány lila köze nincs az embernek miről hadovál a másik, de tudod, hogy most okosnak kell mutatkoznod./
- Aham!
/Felelem briliánsan, mikor megmagyarázza a gombás részt./
- És mi a véleményetek arról, aki még nem is hallott ezelőtt erről?!
/Kérdezem meg, miközben felülök és lovaglóülésbe ráülök a hasára. Éberségem visszatért, bár a hangomban még érezhető a fáradság./
- Jók az információid, ami az ide kerülésemet illeti. De mielőtt válaszolnék bármi kérdésedre a múltammal kapcsolatban.
/Simítok végig mellkasán./
- Te válaszolj pár kérdésemre.
/Fölé hajolok, hogy az orrára adhassak egy röpke csókot, majd vissza egyenesedem./
- Ha ennyire jól informált vagy, miért teszel fel felesleges kérdéseket, ahelyett, hogy olyanokat kérdeznél amit nem tudsz?!
/Elkezdem simogatni a mellkasát és a csupasz hasát, lehajolok és kicsit megharapom, de csak annyira, hogy ne maradjon nyoma, és persze nem fájjon, de azért érezze a törődést.
Kis ideig elidőzöm ott, majd feljebb haladok, arca felé. Ott lecsapok a szájára, majd felemelkedem, annyira, hogy lássam arcát, és szemeit./
- Ki voltam? Hmm.. ez egy jó kérdés. A nevem Hilary Gere volt és Philadelphia-ban születtem.
/Tűnődöm el egy kicsit a múlton. Mely mostanra már annyira idegen./
- Milyen életem volt?
/Bár az emléknek szépnek és kellemesnek kellene lenni, mert nem jut eszembe semmi rossz, a szememben mégis hidegség csillan./
- Tökéletes életem volt. Szerető család, jó munkahely, igazi barát!
/Nem pislogok csak hosszan nézek a szemébe./
- De mindez már a múlté. Az aki akkor voltam meghalt és minden ami vele kapcsolatos!
/Elmosolyodom, de nem a meleg és őszinte mosollyal./
- Következő kérdés?


{344}

/Fensőbbséggel teli mosoly uralkodik el rajtam, mikor látom és hallom a hatást, amit okoztam. Nem felelek a kérdésekre, hanem tovább folytatom a rosszalkodást. Hosszan becézve a teste különb pontjait.
Halkan elkuncogom magam./
- Mit értesz stabil védművek alatt?!
/Nézek a szemébe, majd választ meg sem várva, folytatom a teste cirógatását, kézzel szájjal./
- El is várom, hogy mindent beleadj! Különben nem tartlak meg!
/Mormogom a nyakába, mikor újra arcához közeledek, majd egy hosszúra nyúló csókba mélyedek./


{345}

*jóízlés miatt végrehajtott időugrás után folytatódik a történet*

- Tudtam, hogy tehetséges vagyok, na de ennyire... /Hangzik fel jó másfél óra után az első, értelmesen megfogalmazott mondat Lastanar szájából. Kuncogásba fullad elégedett sóhaja, ami egyaránt szól a saját és a másik örömének./ Azt mondják, a boldogság betetőzése megszépíti az embert. /Nyom egy gyöngéd csókot Hirig vállára./ Nem gondoltam, volna, hogy bizonyos tündérek esetében ez szó szerint így van. /Elcsendesedik, ahogy tekintete végigfut a nő formás, örömtől elnehezült testén. Hogy nyomatékosítsa mondandóját, ujjaival végigbecézi a Hirig mellkasa közepéből induló, nonfiguratív jádezöld vonalakat, amik ezüstösbe fordulva ősi írásra emlékeztetnek./ Sűrűn előfordul az ilyesmi veled? /Pillant végül egyszerű, kendőzetlen érdeklődéssel a másik szemébe./

/Hosszan nézek magam elé és próbálom az elmúlt idő alatt szerzett információkat, intenzív érzéseket felfogni. Nem, nem a Lastanarral való együttlétünkre gondolok, mert azt eléggé könnyű elemezni. Hanem azt amit közben éreztem. Az érzést nem tudom egyik pillanathoz sem párosítani teljesen, de mégis az az érzést csak akkor - amikor megkaptam a Jádekővet és a Holdtánc alatt-, éreztem, mégis teljesen más volt ez./
- Danu felébredt!
/Mondom fátyolos hangon. Most először adva kis hangot, az utolsó intelmem után. Tudtam, hogy igazam van, de nem tudtam, hogy miért vagyok ebben biztos.
Megfogom Lastanar kezét és a szemeibe nézek./
- Az egyetlen állandó dolog az itteni életemben az az, hogy folyamatosan meg akarnak ölni!
/Kis szünetet tartok, miközben megnyalom a szám, mert kiszáradt./
- Minden más új!
/Másik kezemmel megsimogatom az arcát, kicsit beletúrok a hajába. Érzem, hogy a testem fáradt és elnehezült, mint ami ilyenkor teljesen megszokott érzés, egy jó szeretkezés után. Érzem az enyhe fájdalmat a combjaim között, hiszen ez egy új test volt. Mégis elmém éber.
Kutató tekintettel nézek a szemeibe./
- Te nem érzed Őt? Azt, hogy a Föld megváltozott?


{346}