Mystical Future FRPG

A kanyargós folyosók egy elsőre átlagosnak tetsző tompa fényű ajtó mellett futnak el. Azonban ha az ember közelebb sétál és végigsimít a közepes méretű bejárat felületén, mintha forró élő anyagot tapintana... az ajtó úgy tűnik meleg zöldeskék sárkánypikkelyekkel van beburkolva.
Ha pedig belép a szobába, az ember mintha egy kis üvegházba csöppenne. A falak kékes márványát smaragdzöld borostyánok futják be, néhol más kúszónövényeknek adva helyet. A levelek halvány derengése biztosít különös lidércfényt az egész szobának.
A legszembetűnőbb berendezési tárgyak az élő fából faragott szekrények és a hatalmas íróasztal egy tölgyszékkel. Meg a szoba keleti falánál terpeszkedő csontszerű hófehér fából nőtt ágy. A berendezési tárgyak azonban nem igazán mozdíthatók, ugyanis nem faragva, vagy összeépítve vannak, hanem mintha a talajban gyökereznének, csupán a természet szeszélye alkotta volna őket olyanra, hogy tárgyként funkcionáljanak. Az ajtó melletti sarokban a falból kicsiny forrás tör fel apró tavat táplálva friss forrásvizével.
A szoba egésze friss erdőillatot áraszt és mintha az erdőmélyek nyugalma sugározna a belépőre.

[2900. Augusztus. 18.]

/Néma csendben baktatok tovább kísérőm mögött. A Domb nem lehet kicsi az alapján amennyi ideje gyalogolunk benne. Yllion hátáról a tekintetem a folyosó falára kanyarodik. Elnézem a falakat de lelki szemeim előtt Manót látom sárkány alakban. /
+ Egy ilyen kutya mellett akármitől nem ijed meg az ember. +/ Mosolygok magamban, de akadnak komolyabb gondolataim is. /+ Viszont meg kell tanítanom neki, hogy ne támadjon meg mindenkit aki neki nem tetszik. De azt hiszem a kardember vagy mi megölésével kiköszörülte a csorbát. +/ Ezzel kapcsolatban gyorsan ellenőrzöm is, hogy a mágiám nem szivárog e. De minden rendben, nincs rés a pajzson. /+ Manó lábán viszont van rés. Legalább már nem vérzik. De hol van már a gyógyító....? +
/ Gondolatomat egy zöldeskék ajtó szakítja félbe amibe kis híján beleütközöm. /
+ Szóval megérkeztünk, e mögött lesz a gyógyító. De hol van Yllion. Bizonyára már odabent. +
/ Benyitnék mikor észreveszem miből is van a borítás. /+ Sárkánypikkelyek? De milyen jól néz ki. Vajon hány sárkányt öltek meg érte? +/ Aztán rájövök, hogy két okból is hülyeséget kérdeztem. Egy sárkánynak annyi pikkelye van, hogy ötven ilyen ajtót is beboríthatnának vele ráadásul a sárkányok hullajtják a pikkelyeiket tehát meg sem kell őket ölni értük. Bár ezen a helyen inkább arra tippelnék, hogy ezek a pikkelyek sosem láttak sárkányt, egyszerűen az ajtóból nőttek ki. Elgyönyörködöm még pár pillanatig a különös nyílászárón aztán benyitok. Már épp köszönnék mikor felfogom, hogy a helyiség teljesen üres. Mármint a rengeteg növényt leszámítva. Beljebb megyek és leteszem Manót. Ő rögtön körbe is járja a helyet miközben én csak szemmel tapogatom végig a földből kinőtt bútorzatot és a falakat beborító kúszónövényzetet ami... /+ ...világít? Inkább foszforeszkál. +/ Közelebb megyek az egyik falhoz és észreveszem mögötte a kékes márványt. A bútorzat és a növényzet együttese lenyűgöz. Otthon érzem magam. Végre először amióta átléptem a fátylon, otthon érzem magam. Az erdőt idéző szoba megnyugtat és felfrissít mintha valóban az erdőben lennék, szinte hallom a közelben legelő szarvasok neszeit. Tényleg hallok valamit, lefetyelést. /
+ Nem igaz, itt tényleg vannak szarvasok? +
/ Fordulok a hang irányába és Manót látom ahogy a szoba tavából iszik. /
- Manó te! -/ Mondom félig nevetve félig bosszúsan mire a kutya rám néz és abba hagyja az ivást. /- Muszáj neked mindig valami bolondságot elkövetni? Ki tudja miféle víz az. -/ Bár a víz olyan kristálytiszta amilyet eddig csak képeken láttam, még is lehet benne valami varázslat ami a végén még békává változtatja Manót. /- Vagy, ha nem a tó vize változtat békává akkor majd a tó tulajdonosa fog ha megtudja hogy belemásztál a tavába.
/ Sóhajtva közelebb lépek a tóhoz aminek felszíne nagyjából akkora mint egy egész alakos tükör. Talán szélesebb mint a tükör. A vize tisztaságából adódóan lelátok az aljáig kivéve azt a kis iszapfelhőt amit a forrás lezubogó vize kavar fel. A legmélyebb pontján sem érne a derekamig se. Talán combközépig. Kicsit olyan fürdőkádszerű az egész de azt hiszem a világon nincs olyan fürdőkád amibe egyre csak folyik a víz és mégsem telik meg. Kivéve talán a lyukas fürdőkádakat de azokba ugye nem engednek vizet. A tó úgy beleillik ebbe a környezetbe mint falevél a lombkorona többi levele közé. /
- Ideje indulnunk Manó. Ha a szoba tulaja itt talál minket, nehezen magyarázzuk ki magunkat.
/ Még egyszer végignézek a nyugalmat árasztó szobán, nagyot szippantok az erdőillatú levegőből aztán elindulok ki. De valami azt súgja hogy forduljak meg és nézzek szét megint. Talán a Domb, talán az ösztöneim. Bármelyik is legyen engedelmeskedem neki és ismét körbenézek. Ekkor tűnik fel, hogy a bútorok újak, egy karcolás sincs rajtuk. Az ágy is úgy be van vetve mintha senki nem aludt volna rajta soha. A legszembeszökőbb a személyes holmik teljes hiánya. A bútorok tökéletes állapota és az ágy érintetlensége egy varázsszobában nem meglepő, sőt. De sehol egy táska, egy kép de még csak egy toll meg egy papír sem. Mintha soha nem járt volna itt előttem még senki. Hirtelen ötlettől vezérelve kinyitom a kétajtós szekrény ajtajait. A szekrény teljesen üres. Nem hogy kabát, de még egy árva pókháló sincs benne. Visszacsukom a szekrényt és találomra kihúzom az íróasztal egyik fiókját. Ugyan olyan mint a szekrény. Patyolat tiszta de teljesen üres. /
+Itt nem lakik senki. +
/ Állapítottam meg magamban és a Domb megerősített ebben a hitemben. Körbejártam a szobát és leültem az íróasztal melletti székre. Olyan kényelmes volt, mintha csak pehely paplanok közé ültem volna. Az otthoni íróasztalom jutott eszembe és az ottani forgószékem. /
+ Nem az már nem az otthonom. Az a szülői ház, de az otthonom már itt van +
/ Emlékeztettem magam és szórakozottan meglendítettem a lábam. A szék pedig körbefordult. Bár egy tömör testnek látszott, még is forgószék volt és olyan könnyedén forgott mintha motor hajtaná. A szó minden értelmében otthon éreztem magam. Nagyot mosolyogtam, mert Manó bevackolta magát a halkan csobogó forrás mellé. Ott ahol a tó vize a forrás felőli fallal majdnem összeér, a tóparton a víztükör és a fal között egy nagy mohaszőnyeg terül el vastagon. Ennek a közepén feküdt Manó csukott szemmel mintha aludna. Nagyon jól tudtam, hogy a kutya ébren van csak pihen egy sort. Ott a székben ülve, a szobát és a relaxáló Manót szemlélve, tüdőmben az erdőillatú levegővel, zsigereimben pedig azzal a megújult erővel és még is totális nyugalommal amit a szoba árasztott, ott értettem meg. Az a szoba az én szobám.
Senki nem járt itt előttem mert most keletkezett a Domb jóvoltából csak nekem és Manónak. Percekig ültem még a székben, hallgatva a patak csobogását ami nem megzavarta hanem inkább felerősítette a fenséges csendet amit annyira szerettem mindig a természetben. Relaxáltam akárcsak Manó.
Pár perc pihenés abban a szobában felért egy hosszú, mély alvással és mellé egy kiadós reggelivel. Vidáman pattantam ki a székből és ezt megérezve Manó is rögtön talpra szökkent./
- Na mostantól kedvedre ihatsz a tóból.
/ Mondtam neki vidáman és, hogy értse is mit akarok, a tóra mutattam. A kutya a tóra nézett és mivel értette, hogy a tóról beszélek, megszagolta a vizet majd rám nézett. Bátorítóan rámosolyogtam./
- Igyál nyugodtan.
/ A kutya kezdte sejteni, hogy mit akarok tőle. Hirtelen szeszélyből belecsobbant a vízbe összefröcskölve ezzel a tó egyméteres környékét./
- Hey! -/ Mondtam nevetve mint a legóember a reklámban mikor rájött, hogy nincs megépítve a rendőrautója. /- Azért erről nem volt szó.
/ Manó gyorsan kimászott a vízből és mikor lerázta magáról, a gyorsaság okát is megértettem. Ahogy lerázta magát engem is sikerült lepermeteznie a vízzel és az arcomat érő vízcseppek hatására megborzongtam. Hűvös volt a víz. Nem hideg, de épp elég hűvös, hogy ne akarjon benne megmártózni az ember. Kinevettem a félszáraz kutyát./
- Na gyere te búváreb.
/ Megsimogattam majd kiléptem a szobából, hogy megkeressem végre a gyógyítókat akik reményeim szerint felvilágosítanak majd a Lélekfaló vágásának lehetséges Manóra gyakorolt következményeiről. Becsuktam magam mögött az ajtót és azzal a biztos tudattal indultam el Manóval a sarkamban a Folyosókon, hogy a szobámhoz bármikor visszatalálok. /

(95)

Mystical Future FRPG

Kryon Vorm szobája

Kryon Vorm szobája

Re: Kryon Vorm szobája