Mystical Future FRPG

Van a helynek valami sötét varázsa. A rózsák mintha ezernyi szétszóródott vörös vércsepp lennének a lugason és befedik az egész falat, így az ember mintha egy rózsagubóba lépne be. A hely rózsauralmát csak a kert közepén álló mohos kút töri meg, aminek vize a mélyből fakad és halk csobogása megnyugtatja az embert. Ellenben a hely nem olyan békés, amilyennek látszik, a rózsák ugyanis élnek. A növények befonják és felnyársalják a behatolókat, és az ellenségeket, tehát jobb vigyázni.

Előzmények, korábbi hozzászólások

*Még a szobában*

/Szótlanul figyelem ténykedését, majd halványan - fekete és ezüst - színt viszek fel a szemeimre, hogy kihangsúlyozzam annak sokszínűségét, de egyáltalán nem hivalkodó, szinte nem is látszik, hogy ott lenne a rafináltan használt festék. Leheletnyi vékonyan festem ki ajkaim, hogy egy kis fényt kapjon.
Mielőtt elindulnék megnézem magam a tükörben, és elégedetten bólintok a látottak miatt./

*Már a kertben*

/A kanyargós folyosókat hátrahagyva, határozott léptekkel haladok be a gyönyörű kertbe. Gyönyörködöm a vérrózsák csodás látványában. Kissé megborzongok a tudattól, hogy mennyire elevenek, de ez csak még jobban feldobja hangulatom./
+ Nagyon tetszik a kert! Amint látom itt is gondos kezek munkálkodnak, szépségén, egészségén! Helyes! +
/Egyenes háttal, enyhén ringó csípővel haladok a kút felé./

{289+20=309}

A vörös rózsák egyenletesen lüktetnek az erősödő zenére, melyet a kúthoz közelebb érve egyre jobban hallasz. A kútra rávetődik a Hold ezüstös fénye, a víz táncot jár a mélységben. A teremben száz-kétszáz tündér lehet, vannak, akik a levélasztalokról falatoznak, vannak, akik a muzsikára járnak különbnél különb táncokat, vannak, akik csak csevegnek. Mindannyian csodaszép ruhában vannak, előkelőek és finomak. Mégis kiemelkedő szépségnek ígérkezel a Holdtáncon, többen felfigyelnek Rád, mikor belépsz az Udvarba.

Egy fiatalabb tündér lép eléd, a hajadon barátságos mosollyal köszönt. Szőke haja szoros kontyba van kötve, szárnya egyszerű színtelen. Több társával hasonlóan natúr zöld ruhában van, derekán pókhálóból font kötény található. A személyzet egyik tagja.

- Köszöntöm Hirig a hagyományőrző Holdtáncon. Remélem, Mara megfelelő szolgálatot tett. Bátran foglalja el magát a Királynő érkezéséig, amely pontosan két óra múlva, vagyis tíz órakor fog megtörténni. Bármiben segítségére lehetek, csak szóljon - mondja egy fejbiccentés után.

/Lassan nézek körbe a termen, mintha minden idő az enyém lenne. Három tündért viszont keresek, de nem feltűnően. Hol hosszabban elidőzök egy-egy tündér szemébe kalandozva, hol csak röpke pillantásra méltatom a bátor próbálkozását. Nem nézek egyből a jövevényre, csak miután elhallgat. Ezt követően viszont tetőtől-talpig megszemlélem./
- Köszönöm a tájékoztatást.
/Kis időt tartok, mint aki gondolkodik a továbbiakon./
- Ha hozna nekem valami friss gyümölcslevet, enyhe alkohollal, megköszönném.
/Lágy csuklómozdulatot teszek, ezzel fejezve ki a kérdést./
- Mit is mondott, hogy hívják?
/Nézek félig rá, félig a víztükörben ragyogó Holdra, majd utóbbin felejtem tekintetem pár percig, csak után nézek vissza rá./

{310}

- A nevem Luna, tisztelt tündérem - pukedlizik a lány. - Természetesen hozom, amit kér, azonnal itt vagyok - szól még, aztán elsiet.

Amíg vissza nem tér, további népek gyűlnek szép lassan a terembe. Egyiküket sem ismered, de Rád többük is magabiztosan néz, mintha tudnák, hogy ki vagy. Van olyan tündér is, akit meglep a jelenléted - vagy hírneved, vagy isteni alakod miatt. Pár fajtársadról viszont nem tudod eldönteni, hogyan vélekedik Rólad. A három keresettet nem látod.

Luna időközben visszatér, kezében zöldes-lilás nagyon látványos itallal töltött üvegkehellyel.

- Parancsoljon, itt is van: irgemar. Kóstolja csak meg, biztos vagyok benne, hogy ízleni fog. Hogyha a továbbiakban is óhajt valamit, csak szólítson. - Biccent még egyet feléd, aztán pedig elröpül, hiszen mások is hívják.

/Egy apró fejbiccentéssel nyugtázom, a nevét, mikor megosztja velem. Nem foglalkozom különösebben vele a továbbiakban, amikor meghozza a kért italom, akkor is csupán, egy kurta köszönömöt mondok Neki.
Hanyag eleganciával és egyenes tartással ülök a kút peremén, onnan szemlélődöm tovább. Nem akarok senkivel szóba elegyedni, ezért is nem járok felfedező körutat. Ha mégis oda jön valaki hozzám egy futó pillantást vetek rá, amíg felmérem, akarok e több időt rá szentelni ennyinél./
+ Mi a fészkes fenének kellett nekem csapot-papot otthagynom és előbb ide jönnöm, ha őkelme csak két óra múlva óhajtja a seggét ide lejteni? +
/Bosszankodom magamban, de mindez kívülről cseppet sem látszik./

{311}

Az este egész kellemesen telik. Attól eltekintve, hogy egyre jobban zavar a királynő hanyagsága, persze. De a zene kellemes, a hangulat emelkedett, a helyszín varázslatos. A tündérek továbbra sem közelednek Hozzád, bár egy páran már barátságos mosolyokat küldenek Feléd. Oldódik a feszültség, olvad a közted és a valódi tündértársadalom közötti fal.

- Hirig? Hall engem? - szólal meg egyszer csak egy férfi hang a fejedben. Kicsit érdes, határozatlan. Ellenben a frászt hozza Rád, nem vagy kifejezetten hozzászokva, hogy valaki csak úgy belemásszon a fejedbe - bár történtek Veled furcsaságot ittléted alatt. - Kérem, válaszoljék!

/Ahogy telik az idő úgy ürül a poharamban az ital és kérek újabbat, amint már nincs benne egy csöpp nedű sem. Nem kicsit kezdek komolyan mérges lenni arra a semmirekellő zsebkirálynőre, mikor mégis valami más uralkodik el rajtam. Óvatosan körbenézek, először csak a szemem mozdul, majd a fejem is. Jobbra, majd balra. Porbálom azonosítani a hang forrását, de az az apró zavaró tényező, hogy ezt mind a fejemben hallom, még jobban arra sarkal, hogy alaposabban tanulmányozzak környeztem./
+ Mi a fészkes fene?! +
/Próbálok a saját gondolataimon, túl arra koncentrálni ami összeköt az elmémben megszólaló hanggal, hogy valahogy mégis felelhessek neki./
+ Mi, vagy inkább Ki maga?! +
/Belenézek a víztükörbe, és a Holdat szemlélem, mert az sokkal szebb így innen nézve, mint eddig bármikor máshol, ahonnan alkalmam volt rá megtekinteni./
+ Hogy van képe így kommunikálni, és különben is mit akar tőlem? +

{312}

A fejed már egy kicsit kótyagos. Lehet, hogy nem volt erős az irgemar, de rendszeres újrarendelése miatt azért megérzed a hatását. A környezetedben semmi szokatlant nem fedezel föl, a férfi, aki beszél hozzád nem vette fel a fizikai kapcsolatot, csak a mentálisat.

- Á, hála Danunak, hogy sikerült létrehozni a kapcsolatot. Aggódtam, hogy a Két Isten csetepatéja után megfertőződött az elméje. A nevem Afril Loddur, a Királynő nevében kerestem fel. Érdeklődnék, hogy számíthatunk-e a jelenlétére a Holdtánc utáni összejövetelen? Tudja, a nevetséges tánc és illegetés után mindenki szereti kiengedni a gőzt. Természetesen biztosítunk Kelyheket.

A Hold valóban csudaszép. Fehér fénnyel fodrozza a kutacska vízét. Az érkezésedhez képest már más helyen jár, de ahogy észrevetted, a Domb alkalmazkodik a fényéhez.

- Csupán azért bátorkodtam így felkeresni, mert egy privát partitól lenne szó. Nos, eljön, avagy sem? A vendéglistán még bőven van mit szerkesztenem, ölnének a felszabadult helyért.

/Önkéntelenül is felszökik a homlokom közepére egyik szemöldököm, miközben hallgatom elmémbe furakodó alakot. Mikor a "kelyhek" és az "ölnének a helyért" szófordulatot használja, kissé megremeg a fent lévő íves vonású szemöldököm, még a másik orrom irányába kúszik le./
+ Meg minden materialista Istennének hála! +
/Kezdek neki mondandómnak, leheletnyi szünet után, mikor befejezte sajátját./
+ Üdvözlöm AL! Mennyiben ez a nevetséges táncparádé valóban felesleges -legalábbis szavaiból ezt véltem leszűrni-, akkor miért kell megjelenni mindenkinek? +
/Leteszem kiürült poharam, a kút peremére, magam mellé, ahol ülök. Kívülről szenvtelen arccal nézelődök, még belül kezdem jól érezni magam a zenének nem is, de az alkoholnak köszönhetően igen. Talán még enyhén, viccesnek is találom a kialakult helyzetet./
+ Elmondaná mit ért Ön Kelyhek alatt? +
/Körbepillantok a termen, keresve a kis zöld köténykések között, sajátom. Amennyiben meglelem, magamhoz intem./

{313}

Páran kicsit furcsállják a viselkedésed a tündérek körében. Ám nem mindenki tud ellenállni felhúzott szemöldöködnek. Egy férfi lép oda hozzád, barátságos arccal, udvariasan. Magabiztos, csendes fegyelme szimpatikussá teszi. És bár fiatal fonásai inkább egy éretlen fiúra emlékeztetnek, szemében évtizedek bölcsessége csillan. Ruhája egyszerű barna színű, de a türkiz és arany hímzés arisztokratikussá teszi. Több színben pompázó nemesi szárnyával leereszkedik eléd.

- Elnézést, hogy megzavarom, drága hölgyem, de nem tudtam nem észre venni, hogy valamin nagyon töri a fejét. Jöjjön, hadd segítsek a terhén! - nyújtja ki a kezét táncra invitálva. - A nevem Niumhel Katran.

Miközben Niumhel felkér táncolni, és beszél Hozzád, Afril Loddur is válaszol Neked.

- Nem mindenki jelenik meg ezen az eseményen - kacag fel elmédben a férfi. - Gondolja, hogy az alja népség is részt vehet egy ilyen eseményen?! Még csak az kellene! Azt hittem, már értesült a Tánc utáni eseményekről. A tájékoztatás hiányáért elnézést kérünk. A felelősök megbűnhődnek. - Azonnal eszedbe jut Mara. Vajon neki kellett volna szólnia? Szegényke, biztos nagyon csúnyán ellátják majd a baját... - Nos, a Kelyhek természetesen - hogyan is fogalmazzak - önkéntes felajánlásokat jelentenek. A Királynő kiválaszt pár Tündért, aki vele együtt lakmározhat az adományozóból. Összesen kilenc személyt választ ki minden Táncnál. Önt is kijelölte. Kérem, válaszoljon: számíthatunk Magára, avagy sem?

Időközben Luna is odalibben hozzátok, és udvariasan megérdeklődi, hogy miben lehet ismét a szolgálatodra.

Háromfelé kéne egy időben válaszolnod. Remek. Az alkohol már csak tetézi a dolgokat: nem teljesen tudsz már koncentrálni.

/Meglepődöm lovagom felbukkanásán, de az jobban meglep, hogy még rá figyelek, hallom amit AL mond./
- Hello!
/Felelem neki, majd egy pillanatot kérő mozdulattal felemelem kezem./
+ Miért lenne evidens bárkinek is tájékoztatnia engem, mikor NEM kapta utasításba? +
/Felpillantok a fiatalos pillére./
- Nim? Öhm. Ne haragudj, de mit is mondtál, hogy hívnak?
/Az oda érkező lánykának kezébe adom az üres poharat. Lassan felkelek, hogy véletlenül se billenjek ki egyensúlyomból az ital miatt, mégis határozottan, hogy ne rontsak még ennél is jobban az imidzsemen./
- Valami alkoholmenteset kérek a továbbiakban Luna.
/Figyelmemet újra az előttem álló tündérre fordítom, mégis AL-nak felelek./
+ Ott leszek. +
/Majd enyhe mosollyal szám szegletében, halkan megjegyzem./
- Nem vagyok valami jó táncos, de úgy tudom nem illik visszautasítani egyetlen felkérést sem!
/Kis szünetet tartok még megkeresem szemének bölcsességét./
- Gondolom tudja ki vagyok. Lévén én vagyok az egyetlen akivel még nem találkozott itt senki.
/Nyújtom a kezem./
- De ettől függetlenül úgy illik, hogy jómagam is bemutatkozzak. Üdvözlöm Nim, Hirig vagyok!

{314}

- A nevem Niumhel Katran, Hirig. Köszönöm, hogy megtisztel bizalmával - feleli egy csodás mosoly kíséretében a tündér. Mosolygödröcskéi előbukkannak orcáján, melyek még vonzóbbá teszik.

A férfi felvezet a levegőbe, majd finoman táncolni kezd Veled. Nagyon magabiztosan tart, az alkohol ellenére is két szárnyon szállsz. Jól érzed magad. A zene kellemes, a párod helyes, és Luna ezután csak alkoholmentes itallal kínál - ahogy óhajtottad. AL egy nyugtázó "Rendben"-nel elintézte a dolgokat, és úgy néz ki, hogy valóban távozott a fejedből.

Niumhel közben lágy hangján cseveg valamiről, mintha a környezetről beszélne, vagy az időjárásról, ami váratlanul nagyon hidegre fordult - ám nem igazán fogod fel szavait, ahhoz túl kótyagos vagy. Az úriember tánc közben leveszi a zakóját hogyha fázol, és odanyújtja Neked. Hogyha elfogadod, az agyag azonnal megváltozik, amint hozzáérsz, és a ruhádhoz tökéletesen illő blézerré alakul.

- Fayaide-i bársonyszövet - mondja büszkén Niumhel, majd továbbforgat. Úgy érzed, ez a tánc sosem fog véget érni, de nem bánod különösebben. Mintha egy elvarázsolt üvegburában lennél, ahol csak Te vagy, és ez a kellemes ifjú.

/Apró fejbiccentéssel nyugtázom, mikor újra bemutatkozik./
+ És ennek a névnek kellene nekem bármit is mondania?! +
/Tűnődöm, miközben felszállok vele a levegőbe. Lágy csipőringással és elegáns léptekkel táncolok vele. Szárnyaimat hol csak aprón mozdítom, hol lassan elhúzva, egész ívében, hogy azzal is összhangba legyek a mozdulataimmal, miközben hagyom, hogy vezessen partnerem./
- Valóban! De azt hiszem, a Nyár után itt volt az ideje az Ősznek!
/Felelem mintegy mellékesen, mikor megjegyzi a változást./
- Köszönöm nem kell.
/Hárítom el a gesztust, mikor felajánlja a kabátját, hiszen bennem az elkohol megtette a kellő hatást, hogy megfelelő hőfogon működjek. Vagy talán a táncpartnerem váltja ki belőlem eme kellemes melegséget?/
- Szép.
/Jegyzem meg, mikor az anyagáról tesz említést, de ez sem mond semmit./
- Feltételezem, az általános beszélgetési témákon -mikor két idegen találkozik egymással és nem tudják, még miről lehetne fecsegni, mert nem ismerik a másik ízlését, ezért jön elő az alapvetően teljesen egyértelmű helyzetmeghatározós társalgási témák, mint például az időjárás-, mást is fel fog dobni Niumhel.
/Nézek a szemeibe./
- Vagy tévednék és ennyi volt a táncunk?

{315}

A férfi visszaveszi a zakóját, majd folytatja a táncot.

- Reméltem, hogy nekem ajándékozza az este további részét, legalább addig, míg Őfelsége megérkezik. És például nem annak a szőke lovagnak lesz a hercegnője - int a fejével egy valóban szőke tündér felé, aki partnernőjével mit sem törődve elég tüzetesen megbámul. A másik nő féltékenységében megpróbálja illegetni magát, de egyszerűen nevetségesen fest a babarózsaszín csipkefelhőjében. - Vagy pedig annak az úrnak - mutat rá szemével egy másik legényre, aki szintén le sem veszi a szemét Rólad. - Kérem, hölgyem! - búgja sejtelmesen - Megmagyarázná, miért van az, hogy minden férfi kegyeden legelteti a szemét? - Bóknak szánt kérdése után még egy mosolyt megindít Feléd, aztán tovább vezet a levegőben.

- De rendben, hogyha úgy óhajtja, éppenséggel rátérhetek a tárgyra, de kérem, ne vegye tolakodásnak! Úgy hallottam, hogy egy Ieas nevű ellenséget szerzett Merlinnek. Igaz ez, Hirig?

A zene tovaszáll, és egy új tánc kezdődik. A kérdés nyitott marad, mint ahogy a keze is. Reménykedve pillant Rád, várja a következő táncot becses személyeddel.

/Az alkoholtól csillogó szemekkel nézek a tündérre, miközben egy halvány mosolyt is megengedek magamnak, viszonzásképp az övére./
- Talán van időm, Rád, még ideér.
/Jegyzem meg egy pillanatnyi ideig megjelenő megvető ajakbiggyesztés keretében, majd újra mosolygok./
- De ha felkér más, illendően el kell azt fogadnom. Ez a táncetikett, amit még én tanultam anno domini.
/Egy kicsit felemelem védekezőleg a kezem./
- Bár, meglehet, hogy ez azóta megváltozott. Hiszen azóta eltelt majd kilencszáz év.
/Leengedem magam mellé a kezem, majd vállam felet meglesem az említett személyeket. Rezzenéstelen arccal nyugtázom a rózsaszín tütüs lánykának produkcióját, bár magamban egy lesajnáló sóhajt ejtek felé./
+ Itt sem haltak ki a csini és cuki cicák! Rémes! +
/A két hímnek állom a pillantását, ha elég merszek, hogy felvegyék a szemkontaktust. Ha megteszik, akkor az első egy elutasító és hideg pillantást kap, még a másik csupán rideg tekintetemmel találkozik./
- Gondolom, azért van, mert új vagyok.
/Fordulok vissza partneremhez./
- Ez teljesen normális és kénytelen vagyok elfogadni, hiszen veled is így tettem.
/Elegáns csukló mozdulattal adom kinyújtott kezébe sajátom. Fél lépést teszek felé, majd hirtelen megállok és az alkohol bódító hatása szempillantás alatt távozik elmémből.
Barátságos arcom, melyet eddig mutattam felé, megváltozik. Ieas említése, kijózanít.
Hosszan nézek a szemébe, kutatón, majd megteszem a következő lépést és elkezdek táncolni, mintha mi sem történt volna./
- Igen. Mondhatjuk így is.
/Felelem kurtán./
+ Wen, vajon veled mi lehet? +
/Bár hangulatváltásom érezhető, táncomon mit sem tükröződik./

{316}

A fiú látszólag csalódott rövid válaszod hallatán, de örömmel nyugtázza, hogy megajándékozod még egy kis idővel. A tánc közben halkan tovább boncolgatja a komoly témát.

- Tudja, Hirig, nem csak Merliné lett Ieas gyűlölete. És bár hálával tartozik Magának, mégis úgy hallottam, hogy azt a csapatot, mely elvitte neki a Tollat, szintén ellenségének tekinti. Azért jöttem, hogy felfedjem Kegyed előtt az igazságot. Az igazság pedig az, hogy a Pasa készülődik. És csak Danu tudja, hogy milyen társadalmi körökbe ármánykodta be magát. Még a saját otthonában sem lehet biztonságban... Most kell eldöntenie, hogy melyik oldalra áll. És csak egy helyes út létezik.

Niumhelen látszik, hogy komolyan aggódik érted. Jó Tündér ő, évszázadok tapasztalatával a háta mögött. Bár persze lehet, hogy csak színjáték az egész jelleme, pont azért, hogy megtévesszen Téged. Egy pillanatra meginog a hited. És bár eddig se bíztál meg benne különösebben, hiszen ilyen a természeted, már magad sem tudod, hogy mit gondolj erről az ifjúról.

A Domb lüktet körülötted, a Hold majdnem elérte a legmagasabb pontot az égen. Testedben bizsergés fut át, mely még a Jádekőtől származó egykori sebből terjed. Mégis, ez valami pozitív energia. Megnyugtató, isteni közelség. Nem vagy egyedül, Danu vigyáz Rád.

/Figyelmesen hallgatom szavait, majd egy könnyed vállvonással kezdek neki mondandómnak./
- Azt, hogy Merlin mit gondol rólam, vagy másról, cseppet sem érdekel!
/Könnyed hangszínek beszélek, hiszen lényem legmélyén a lehető legnagyobb nyugalommal teszek rá, ki mit gondol!/
- Nem fogok sehova sem állni! Viszont elárulok valamit Neked! Pusztán mert ennyire aggódsz miattam.
/Bár egyáltalán nem a bizalmam jele miatt teszem. Egy pillanatnyi ideig elmerengek, majd folytatom./
- Bár meglehet, hogy a Hold miatt teszem.
/Szemeibe pillantok, könnyed hangszínem megváltozik, jéghideggé./
- Ieas seggét szét fogom rúgni, ha újra találkozom vele, és végérvényesen el fog pusztulni! Toll ide, vagy oda!
/Ha látom tekintetében, hogy komolyan vette amit mondok, akkor lehunyom a szemeim és elmosolyodom. Úgy táncolok vele egy ideig. Kieresztem érzékeimet, hogy érezzem a Dombot. Vissza simogassam közelségét.
Majd mikor érzem, hogy körbeölel, felpillantok és Niumhel szemeibe nézek./
- Danu velem van, így nem lesz akadály előttem, hogy elérjem célom!
/Közel hajolok hozzá, hogy fülébe suttogjam szavaim./
- Semmi más nem kell!
/Szavaim ellenére, nőként simulok hozzá./

{317}

Niumhel komoly veszi szavaid, és mikor közelebb húzódsz hozzá, ő is testedhez simul.

- Danu áldása legyen hát Kegyeddel - súgja édesen, ám mielőtt még bármi mást is tehetne szegény szerencsétlen megbabonázott ifjú, halk kürtök szólalnak fel. A tánc elhal, a zene szintén. A tündérek lassú kecsességgel elkezdenek sorokba rendeződni.

- Hamarosan megérkezik Őfelsége - magyarázza a partnered még mindig elbűvölve. Közben ő is levezet a földre, le a rózsák közé. A vérző virágok mind a fénylő Hold felé fordulnak. A kút vizének ragyogása betölti az egész termet. Éteri energia borítja be a levegőt. A Domb lüktet, magába olvasztja minden jelenlévő lelkét.

A növények a kút mögötti üres részen növekedni kezdenek, kavarodnak, ágaskodnak, virágokat és rügyeket hajtanak. Minden tekintet a készülő trónusra szegeződik. A trón végül elkészül, harmatos cseppek és rózsák díszitik. A cseppek gyémántként szórják szét a fényt és az energiát.

A kürtök ismét felszólalnak, jóval hangosabban. A hangulat pattanásig feszül.

/Fel sem tűnt eddig, milyen gyorsan eltelt az a két óra, mire beígérte magát Őfensége. A különös hely, vagy talán az időpont az ami megzavarta érzékeim. Nem tudom eldönteni, még egy pillanatig az is megfordul fejemben, hogy talán a táncpartnerem és az alkohol volt rám ilyen hatással.
Hagyom, hogy levezessen, de mikor leérünk kibontakozok kezeiből, és távolabb lépek. Messze a tömeg mögé, oda ahol a legközelebb lehetek a virágokhoz és mégis távol másoktól.
Taszít mindaz amit most látok. Annyira idegen, hogy érzem, nincs köztük helyem.
Nem beszélve arról, hogy ha még meg is hajolnak majd előtte, én nem fogok.
Most jobb a háttérben maradnom./

{318}

A Domb sövényfalai megnyílnak, ahogy a kapun keresztül beszáll a királynő kísérete. Öt férfi és hat nő érkezik a terembe, mindannyian fénylő ezüstruhát viselnek törékeny testükön. Szivárványszín szárnyuk vibrál pucér hátukon. Szemükben egyaránt fellelhető a gőg, a bölcsesség, a büszkeség és a szeretet, egy fiatalabb szőke hölgy szemében még a tisztelet is. A kürtöket vivő tündérek érkeznek az udvarhölgyek, -és urak előtt, elharsogva a kíséret tagjainak nevét: Kin'rili, Rakck, Elm'chei, Tonbur és Ine'agei - a férfiak; Seryon, Ashbild, Irddra, Cewiy, Ard'kalle és Om'iae - a hölgyek.

Édes dallam csendül, majd bejelentik Őfelségét, a Királynőt. Aladrah mosolyogva lép elő a sövény túloldaláról. Leszáll a földre, lábainál azon nyomban rózsák nőnek, majd szép lassan kirajzolják a trónushoz vezető utat. A királynő fényes aranyruhát hord, szivárványcsillogású áttetsző hatalmas szárnyai meg-megremegnek, ahogy elindul a rózsaösvényen.

Az udvartartás megjelent tagjai az ösvény két oldalán helyezkednek el, és ahogy ellép köztük Aladrah, kecsesen meghajolnak mindannyian szeretett királynőjük előtt. Elönti a termet a béke és az áhítat.

Végül a Tündér megérkezik trónjához, és helyet foglal az élő szöveten. Aztán vörös ajkait széttárva, ég kék szemét körbehordozva a termen csilingelve megszólal:

- Köszöntünk Titeket a hagyományőrző Holdtáncon! A Hold immár az ég legmagasabb pontján áll, hogy Danu szent nevében megfürdessen bennünket fényében. Nyíljon hát meg a Domb, hadd sütkérezhessünk teljes valónkban Istenünk szeretetében!

Tapsvihar fogadja őfelségét mondandója végén, majd a Domb energiái megremegnek, ahogy a nyílás, melyen át besüt a Hold, egyre inkább megnövekszik.

Bódult állapotban vagy, Danu egyre közelebb kerül Hozzád, ahogy elér szent fénye. Többen felkiáltanak a gyönyörtől. A királynő és kísérete közben mámorító dalba kezd, melybe a vendégsereg a második versszaktól fokozatosan becsatlakozik.

/Az első bevonulókon nem lepődöm meg, hiszen valami ehhez hasonló kíséretre számítottam, mikor megemlítették, hogy kilencedmagával akar külön bulit tartani, de amikor megjelenik a királynő, meglepődöm. Mind azon, hogyan reagálnak rá az alattvalói, mind azon, hogy milyen fiatalnak tűnik. Hiszen nekem nem ezeket mondták. Pillanatnyi meglepettségem hamar tovább száll. Kicsit hiányolom AL-t, hiszen nem szeretek úgy beszélni senkivel sem, ha nem látom a másikat. Eddig csak elmén keresztül érintkeztünk, reméltem, hogy őt is bejelentik és láthatom.
A tiszteletadás legkisebb jelét sem adom, mikor Őfensége körbetekint. Szememben közönyösség, tartásomban laza elegancia vegyül./
+ Már megint hazudtak nekem! +
/Nyugtázom magamban. Nem ez az első alkalom, hogy megteszik. Már nem is szabadna ezen csodálkoznom./
+ Ha ti így, akkor én is így fogok játszani! Ennyit rólad Taranis! +
/Bármennyire is élvezem a Domb és a Hold hatását, nem engedem kitárni minden érzékemet, inkább minél jobban bebábozódom. Újabb falakat építek, ebből az erőből, mely most körülleng. Szükségem is lesz rá, ha újabb egy évet át akarok vészelni itt.
Mivel nem ismerem a verset, mit szavalnak, így csöndben állok csak, amíg lezajlik a kántálás és a nagy ünnepség.
Hanyag eleganciával vetem neki a hátam a Domb falának, miközben mellkasom előtt összefonom karjaim. Bal lábam kissé behajlítom, így kissé a combom és a térdem kivillan a szoknya alól./

{319}

Az ünnepség folytatódik, és a kántálás, az ének után a Domb is kivirul. Az egész termet beragyogja a Hold csodálatos fénye, minden tündér az isteni áldásban sütkérezik, még akaratodon kívül Te is.

A Holdtánci ünnepséget nem véletlenül nevezik Holdtáncnak. A királynő kedves parancsára az egész tündérsereg körbeáll (ha akarsz táncolni, ha nem, a tömeg Téged is magával ránt), és nekiállnak a hivatalos, hagyományőrző táncnak.

Furcsa érzés egy olyan táncot járni, amit elméletileg nem ismersz, mégis a véredben van minden lépése. A leendő népeddel egyként lélegzel és mozogsz, melynek hatására többen barátságos mosolyt küldenek Feléd. Kimagasló a táncod, kecses vagy, csodaszép. Ám felkérni most nem lehet, ez a tánc mindenki egyéni produkciója.

Az alkohol kiürült már a szervezetedből, így tisztán láthatod, amint pár tündér elhagyja a bált. A tánc után szép lassan kezdenek elszállingózni a népek, ám Téged mindenféle népség fölösleges locsogásával a bálteremben marasztal.

Az egyik szőke udvarhölgy odalép hozzád. Ő volt az, aki valamiféle tisztelettel tekintett már az első pillanattól fogva Rád fakószürke szemeivel. Kedvesen mosolyog, érzed a lány fiatal ártatlanságának békés lenyomatát a környezetében.

- Jó estét Hirig, még nem volt alkalmam bemutatkozni. A nevem Irddra. Jól érzi magát? - Látszik rajta, hogy csak a protokoll miatt kezd bájcsevejbe, de nem tudod eldönteni, vajon valamiféle szándék vezérelte ide Hozzád, vagy valóban Te vagy-e a következő a sorban. Azonban annyit érzel, hogy az udvarhölgy egyenrangúként kezel magával, talán még a királynővel is. Úgy érzed, megbízhatsz benne, bár nagyon nehezen igazodsz ki rajta.

/Először észre sem veszem a körgyűrűt, mely hirtelen körém gyűlt, élő seregletből. A fény, vagy ahogy Yoda mondaná az erő, mely körbeölelt, annyira furcsa és szokatlan volt, mégis ennél a két új érzésnél a harmadik, volt az ami egész lényemet kitöltötte, és ez nem volt más mint a békesség. Mert teljesen természetes volt az amit kaptam.
Feltöltődtem. Az új érzést nem tudtam másképp kiadni magamból, csak úgy, hogy engedek a körülöttem bohóckodó tündéreknek, és táncolok.
Nem néztem senkire hosszan, és mikor vége lett a táncnak, nem figyeltem arra ki az aki beszél, és főképp nem azt, hogy mit. Arcomra kiülhetett valami halvány mosolyféle, de csupán azért, mert ez volt az az ösztöni mimika, akkor ami előjött. Pont az a tekintet és rezzenéstelen arc volt, amiből semmit nem lehet kiolvasni. Amit csak az született arisztokraták képesek, mikor tudják, hogy a közönyösség sértés, és ehelyett ezt a maszkot öltik magukra.
Halvány érdeklődéssel néztem -ibolya-lila keretes, ezüst szürke színekben csillogó- szemeimen keresztül a szőkeségre./
- Jó estét! Köszönöm, kérdését. És Ön, hogy érzi magát Irddra?
/Üdvözöltem színtelen hangon./

{320}

A hölgy hasonlófajta mosolyt ereszt meg Feléd, mint ami a Te arcodon is látszik. Bűbájos hangján csiripelve válaszol:

- Köszönöm, nagyszerűen érzem magam. Bár nem vagyok oda ezért a nagy felhajtásért. Szívesebben lennék egy csendesebb helyen. Csendesebb, és letisztultabb helyen... - szemét körbehordozza a termen, és egy pillanatra mintha undort látnál felvillanni lélektükreiben. De hogy a dekorációtól van rosszul, vagy magától a puccos társaságtól, azt nem tudod eldönteni.

Pár pillanatos töprengés után váratlanul felragyog az arca, rózsaszínre rúzsozott szép ívű száját fülig húzza.

- Esetleg megmutathatom, hogy hol szoktam elmélkedni, aztán együtt mehetnénk a Tánc utáni összejövetelre. Akkor nem kéne itt lébecolnunk tovább. Lenne kedve hozzá?

Mystical Future FRPG

Belső kert

Belső kert

Re: Belső kert

Re: Belső kert

Re: Belső kert

Re: Belső kert

Re: Belső kert

Re: Belső kert

Re: Belső kert

Re: Belső kert

Re: Belső kert

Re: Belső kert

Re: Belső kert

Re: Belső kert

Re: Belső kert

Re: Belső kert

Re: Belső kert

Re: Belső kert

Re: Belső kert

Re: Belső kert

Re: Belső kert

Re: Belső kert

Re: Belső kert

Re: Belső kert

Re: Belső kert

Re: Belső kert