Oldal: 1 / 1

Könnyek csarnoka

HozzászólásElküldve: 2014.03.14. 17:27
Szerző: Drun

A folyosót, mely a Könnyek csarnokába vezet, mindig ködös talaj övezi, melyet eddig soha senki nem tudott onnan eltüntetni. A fey nem láthatja így, hogy hova lép, és korántsem egyenletes a felülete. Mindazoknak akik nem ismerik a járást gyakran előfordul, hogy itt bokaficammal, vagy az esetek súlyosabb részében töréssel végződik az átkelése.



Kép


A csarnok több átjárót fűz össze, mely azon goblinok fészkét rejti magában, akik a Tziquetuel család egyik tagját, Lady Medrynessy-t szolgálják, sőt istenítik.
A legenda úgy tartja, hogy azóta folyik a Vak szeméből a vízesés, mióta Danu elkezdett halványulni.



Kép


A csarnok alját egy feneketlennek tartott, fekete vizű tó lepi el.
Az itt élő goblinok, nem közösködnek a többi Dombban lakó fajtársaikkal. Aki nem közölük való, azt kegyetlenül lemészárolják.
Ha mégis át tud jutni a hidakon valaki, akkor a goblinok legnagyobb fészkébe találja magát.



Kép


A kusza, már-már kaotikus elrendezésű goblinoknak kicsit szokatlan otthont nyújtó lakhelyét a Domb sajátos mágiája övezi. Nem mindegy melyik hídon megy át a fey, mert a másik oldalon, nem biztos, hogy oda jut ahova szeretne.


Re: Könnyek csarnoka

HozzászólásElküldve: 2014.03.16. 13:00
Szerző: Zoax

[2900.Szeptember.03.]

*Drun*

/ A harc egyértelművé teszi, hogy talán nekem sem ártott volna valami ilyesmit megtanulnom annak idején. A küzdő felek egyikével sem szívesen kerülnék szembe. Pláne nem így, fegyvertelenül. /+ Ezek ketten még Kryonnak is komoly falatok lennének, nem hogy nekem. Pláne ezzel a beazonosíthatatlan mozgáskultúrával. +
/ Ruby egy árva szót sem nyög ki válaszul. /+ Megkukultál? Mi a rosseb...? +/ Bámulok bele a monitorrá vált szempárba. Olyan pokoli erővel tör rám a honvágy hogy elsírnám magam ha képes lennék ilyesmire. Látni a leánykérést, a boldogságot Brigitte szemében és tudni, hogy ebből már soha nem lesz semmi.... Úgy elszomorodom és elkeseredem, hogy még káromkodni sincs kedvem. Sem kedvem sem lelkierőm. Most, ebben a pillanatban fogom fel igazán, hogy talán soha többé nem láthatom őt. /+ Na nem!! Haza megyek!! Haza én, ha a Mindenségben valaha élt összes ocsmány kreatúra az utamban áll akkor is!! És mocskosul összeverem azt aki ezért felelős. Kinyírom a rohadékot. +
/ A szomorúság egy pillanat alatt válik füstté és az eltökéltség megszilárdul bennem... Akár csak a mágia. Előbbi belülről feszít, utóbbi kívülről akar összemorzsolni. /+ Mi a rosseb?! +/ Teszem fel a kérdést egy percen belül másodszor miközben látom magam összegörnyedve a földre rogyni. A pillanat tört részéig azt hiszem, hogy már megint hozzáértem a bokor tüskéihez, de hamar rájövök, hogy a mágia sűrűsödése a valódi ok. Csak ez után jövök rá, hogy nem a saját, hanem Ruby szemén át látom magam de már inkább fel sem teszem a rossebes kérdést, úgy sem válaszol rá senki. Legmeglepőbb még is Ruby érzelmi reakciója, a féltés. Eléggé emberi reakciónak tűnik, amolyan automatikus válasznak egy helyzetre mikor egy idegent bajban látunk. Bár azt sem zárom ki, hogy Ruby tényleg kötődik hozzám ilyen rövid ismeretség után is mert én pont szimpatikus vagyok neki ég tudja miért. Egy fél másodpercig sem töprengek ezen mert belém folytja az összes gondolatomat Ruby néma sikolya az elméjében. Így teljesen kiürült elmével nézem végig ahogy a küklopszból focilabda lesz. /+ Valami ilyesmit említett Xil is. Tehát ez az egész mágiasatu az ő műve. De honnan jön a... telepátia? Vagy gondolatolvasás? +
/ Xil közben befejezi a focilabda gyártását és úgy tűnik felméri az állapotunkat. Nem hinném, hogy túl jó bőrben vagyunk. De legalább nem esik nekünk egy buszra való goblin, mert belógunk egy frissen megnyílt folyosón ami csak minket enged be. Ekkor tudatosul bennem, hogy Xil támogatott be ide. A folyosó határozottan tetszik. Bár ebben szerepet játszhat, hogy szeretem a kéket és főleg, hogy ahonnan jöttünk az elég undorítóan nézett ki, talán még a rancorriogató volt ott a legszebb képződmény. Ahogy haladunk előre, úgy képződik előttünk a folyosó és én jobb híján ezt a képződést bámulom. Végül egy nem kis belmagasságú csarnokban kötünk ki aminek fő látványossága egy síró kőfej. Ami viszont határozottan nem tetszik az a terem alján sötétlő beteges színű tó. /
- Mi történt ott kint az előbb? -/ Fordulok Ruby felé és remélem megérti, hogy most nem a harcra gondolok. /

(
75)

Re: Könnyek csarnoka

HozzászólásElküldve: 2014.04.16. 19:27
Szerző: Drun
*2900. szeptember 03. -- Zoax*


/Ruby szemeiben szomorúságot látsz, hangja sem kellemesebb, mikor megszólal./
- Gond.
/Feleli halkan, majd elfordul tőletek és a híd túlfelét kezdi el tanulmányozni. Nem is ok nélkül. Három normális termetű goblin jön elő belőle. Egyik ocsmányabb mint a másik, mégis nagyon hasonlítanak egymásra./
- Kik vagytok?
- Mit kerestek itt?
- Hogy kerültetek ide?
/Kérdezik egyszerre, krákogóbb és recsegősebb hangon, mint a másikuk. Hangoskodásukra még két újabb rondaság jelenik meg, ugyan azon a sötét folyosóról kilépve, ahonnan az előbbi társaik./


*Gratulálok a szintlépésedhez! Bocsi, hogy ennyi ideig tartott új reagot írni, de sok volt a munkám és mire haza értem; nem volt agyam írni.*