Mystical Future FRPG

Jártál már olyan világban, ahol a fák levelét mintha emberi vérből szőtték volna? Ahol a levegőben fémes illat terjeng? Ahol nem tudhatod, hogy amit látsz az a gyilkos gőzök kipárolgásától terhelt elméd szüleménye vagy a valóság? Ahol meghalhatsz, hogy felébredj, vagy ahol véglegesen lehunyhatod a szemeid?
Ez az erdő egy ilyen hely, a lidérces álmok démonainak melegágya...

Előzmények, korábbi hozzászólások

* Előzmény: A lidérces álmok ligete *
* Danu gyermekei - Raven Raymore *

/Egy pillanatra elmerengtem, majd elbizonytalanodtam miután az oly jól ismert hang megszólított. Raven talán látta rajtam, talán nem, de vágyakozva pillantottam afelhők felé. Lassú csapásokkal magasabbra emelkedtem majd mikor megfelelő légáramlatot találtam siklásra váltottam. Az irányunk egyenlőre nagyjából az volt, amerről érkeztünk. /
- Renaviel, azt hiszem tudnod kell valamit és remélem nem borulsz majd nagyon ki. Az a helyzet, hogy hallom Lynarin hangját. Azt szeretné, hogy találkozzunk vele. Szóval, kérlek, navigálj. Minél hamarabb el kell jutnunk Anolgelisbe.
/Ravenre tekintettem és a pillantásommal is kérleltem, majd vissza pillantottam a szentély felé. /
- Nagyon, nagyon rossz előérzetem van. Szóval, hogy döntöttél, segítesz nekem? Mutatod az utat vissza Anolgelisbe, vagy inkább tegyelek le valahol?
+ Lynarin, úton vagyok! Sietek!
/Küldtem gondolataimat szólítóm felé. Majd elmormoltam gondolatban egy imát az Úrhoz, hogy ne legyen igazam, és ne hozzunk romlást e világra.
Nem volt könnyű ilyen plusz súllyal repülni, főleg nem az utóbbi napok eseményei után. Még mindig nem voltam teljesen hozzászokva az új testemhez és okozott némi gondot az erőm megfelelő beosztása. /
+ Ha ennek az egésznek vége, bejelentkezem egy angyal-gyorstalpalóra.
/Ahogy távolodtunk a szentély körül tomboló mágiától valamivel jobban kezdtem magam érezni, és sikerült lecsillapítani a lélekparány izgatottságát is./
+ Ki kéne találni, hogy legyünk igazán egyek és ne csak osztozzunk a helyen. Mit szólsz?


{89+20}

/Már akkor nem szerettem, amit mondani akar, amikor elkezdte.... Elvégre miféle jó kezdődhet úgy, hogy remélem nem borulsz ki???!?? És igen, sajnos el kell ismernem, igazam lett. Habár nem azt mondom, hogy tudtam mi fog jönni, ehhez minimum jósképességekre kellett volna szert tennem, de sejtettem, hogy valami hasonlóan rossz...És tudjátok mi a legszörnyűbb? Hogy már ki sem tudtam akadni rajta...
+ Így múlik el a világ dicsősége.... +
Vettem egy mély lélegzetet, majd sóhaj formájában ki is engedtem az egészet. Nem volt erőm vitatkozni, se dühöngeni, de a szomorú az, hogy még jogosan beleszólni sem a dolgába. Én úgy mentem Lucifer szavai után, akár egy nyáladzó kölyökpincsi.... így aztán az igazságérzetem engem is felfalna, ha beszólnék neki, csak azért mert egy még annyira nem is kétes... + nah jó, ezen azért később még elgondolkodok! + alak szavait követi, és odafigyel rá./
- Figyelj Éadrom, nem fogok vitázni veled, mert ebbe a helyzetbe meg főleg miattam kerültünk, de továbbra sem tartom jó ötletnek, hogy megbízz abban a nőben. A szívét rég kivájta és egy lábában tartja az áldozatai rothadó sírjában.... De mindegy, mondom az irányt, csak megjegyzem, hogy egyszer csúnyán meg fogod szívni a kis jégcsapkirálynővel, de ez már a te gondod.
/Közben próbálok úgy elfészkelődni, hogy lehetőleg minél kevésbé zavarjam hősies szállítómat. Igazából lassan már a saját lábamra, illetve szárnyamra állhatnék, csak ehhez még nem éreztem magamban elég erőt. Tehát egyenlőre csak csöndesen navigáltam Éadomot Anolgelis irányába./
- De azt hiszem úgyis kiderül majd mi ez az egész, ha végre visszaérünk....
+ Oh Danu, ha ezt világvége és halálozások nélkül megússzuk, ígérem bármit megteszek! +


(119+20=139)

/Éadrom érzed, ahogy a lélekparány még moccan egyet, majd mintha fújna rád, akár egy macska, aztán elcsitul elhemperedik a te mágiádban, szinte maga köré húzza, akár egy kényelmes takarót. Más válasz nem érkezik, a mentális csatorna elcsöndesedik, a sidhevarázs is csak vegetál, több szóra nem méltat, mintha eszébe sem jutna beolvadni./