Necraditi Teleportkapu
Elküldve:
2012.04.05. 07:52Szerző: Alyara Nirois
A kapu a tüskéken kívül áll, így aki véletlenül téved ide, még van esélye elmenekülni, persze csak ha magasan áll a nap, mert ha nem...
(Az utazás a H'Sekirati minta szerint!)
Előzmények, korábbi hozzászólások
Re: Necraditi Teleportkapu
Elküldve:
2014.03.18. 13:00Szerző: Eoryann Qaeriss
*Előzmény* [2900. augusztus 30.]
/A teleportkapu felizzik, majd kirajzolódik belőle fekete csuhás alakom. A Dombok melegségéhez képest a Mocsár bűzlik a gyűlölettől és a vértől. A hideg futkos a hátamon miközben kiléptek a kapuból. Mögöttem Tessa érkezik, vöröses ruhája fénylő pontként világít Necradit sötétségében. "Ne keltsenek feltűnést" - hangzottak a szép Raizelior szavai. Most, társnőmet elnézve a feltűnésmentességet már elbuktuk.
Szétnézek a város peremén, végigtekintek Necradit tüskéin. Valami furcsa, megmagyarázhatatlan érzés - ami életemben annyiszor végigkísért és a legváratlanabb pillanatokban jelent meg - egy, a lakótornyoktól távol eső ég felé törő kastélyhoz húz. Megérintem Tessa kezét, és hangtalanul rámutatok a fellegvárra. Szemem józan csillogásába egy megmagyarázhatatlan fény vegyül, melyet Danu mágiájának is neveznek. Társnőm tehát tudhatja, hogy Danu vezet az utunkon. Biccentek is, hogy lássa: komolyan gondolom, hogy a kastély felé kell mennünk.
Mintegy nyomatékosítva szándékomat elindulok a feketére kövezett úton, közben szememmel élesen figyelem a környezetem. Rettenetesen zavar Tessa narancs ruhája, de nem teszem szóvá, még csak nem is látszik rajtam./
(57)
Re: Necraditi Teleportkapu
Elküldve:
2014.04.16. 10:34Szerző: Tessa T'Ziczmesa
*Eoryann - [2900. augusztus 30.]*
/Az ismerős érzés megnyugtat és ellazít. Amíg a szikrázó fény atomokra tép és átlök a tér szövetén megfeledkezem róla, miért is jöttünk. Rövid időre átadom magam a fénynek a minden tudást és mágiát felülmúló csodának a teleportkapu nyers vadmágiájának.
Aztán azonban vége a kábulatnak. A lábam a fekete földön koppan, ahogy Eoryann mögött kilépek a kapu vöröses ragyogásából. Különös, hogy más itt a színe, mint bárhol máshol, ahol eddig jártam. Többnyire mind fehér, esetleg kicsit kékes, de itt ez a skarlát ragyogás oly más, amennyire a hely, ahová érkeztünk. Az eget a mágikus fellegek takarják, örök sötétségbe burkolva a világunkat. A hajam és ruhám izzó narancs-lángvöröse is beteges színt kap, mintha ez a hely mindent kifakítana, ami kapcsolatba kerül vele.
A kezem önkéntelenül is Khar bundájába túr, az elementál közelsége megnyugtat valamennyire, habár ezen hely beteges romlott aurája így is rettegéssel tölti meg a szívem, legyek bármilyen magabiztos. A levegőben sehol nem érezni Danu mágiáját, vagy legalábbis csak olyan halovány lenyomatát, hogy lehet csak képzelem azt a tétova érintést. Itt mindent valami ismeretlen sötét varázs borít, ami elfedte az eget és mozgatja ezt a halott világot.
A fejemmel tudom, hogy a fiamhoz tartok, azonban azzal is tisztában vagyok, hogy nem azt az okos jólelkű szöszke fiatalembert fogom viszontlátni, akitől kilencszáz éve búcsút vettem. A világ megváltozott és ő is vele torzult... csak reménykedhetek, hogy egyáltalán megismer még.
A másik sidhe érintése felébreszt kissé, egy apró biccentéssel veszem tudomásul az irányadását. Bármennyire ellenszenves volt is, most csak ketten vagyunk a világ ellen, hiába ellenkezik hát a természetemmel össze kell tartanunk, vagy halálra vagyunk ítélve...
Megindulok hát a másik nő után afelé a különös torony felé, ami egyszerre vonz és taszít./
(214)
Re: Necraditi Teleportkapu
Elküldve:
2014.04.27. 14:04Szerző: Arich
*
Előzmény*
[2900. szeptember 1.]
+Kezdem megszeretni ezt az árnyéksíkos mókát. Roppantmód leegyszerűsíti a dolgokat, hogy nem kell kutyagolnom.+/Mosolyodom el magamban, ahogy a vörösen pulzáló kapuhoz érkezvén anyagiasulok. Valentina szerint ugyan felesleges, árnyékként is ugyanúgy átléphetnék a kapun...
+Már ha egyáltalán lépésnek lehet tekinteni, mikor árnytestemben villanok-cikázok.+ Mindenesetre biztos ami biztos, nem kockáztatok. Ha jól szűrtem le a történeteket, a tér különböző pontjait köt össze a kapuhálózat, vagyis érdemes nekem is ebben a térben, és nem az árnyéksík különösen idegen dimenzióban tartózkodnom. Nem teketóriázok hát tovább, két lábbal a földre állva csavarom magam ismét egyenesbe.
Rövid ideig elgyönyörködöm a látványban, amit a modern mágikus
+bármennyire is ellentmondásos ez így a számomra+ eszköz nyújt, majd mielőtt nagy levegőt véve
+önkéntelen reflex+ átlépnék a kapun, kimondom a bűvös szavakat:/
- Necradit - H'Sekirat(221)