Topazz hotel

[Caridwen]

Van egy egyszerű a 30. században régiesnek számító része a 2. szintnek. Itt az összes tömbház, amiben rengeteg halandó és varázslény húzza meg magát a régebbi korok építészete alapján készült. Az egyik kissé modernebb stílusú tömbház régen hotelként funkcionált, de ma már csak a nevében az. A szinteket kiadták, mindegyiket egy-egy család vagy lény vette meg.

A felső két szint:
Afféle főhadiszállása néhány lázadó szellemiségű varázslónak, illetve még más fajoknak is. Akisebb csoport afféle lázadó mozgalom, küzdenek a városvezetés ellen, meg úgy minden más ellen is, ami ellen csak lehet. Az ideológiájuk kissé ködös és még annál is kuszább, mint az egyes szónoklataik. Ennek ellenére összetartó csapat, és mélyen bevették magukat a volt hotel tetejére.
A fontosabb helyiségek a fürdő:

A társalgó, ahol minden napszakban van élet:

A négy hálószoba:

Illetve a kísérletező-labor és mindenféle technikai kütyükkel felszerelt fél felső emelet.

[Serakris Valentius]

*Caridwen*
*Előzmény*


/Követtem Morganat, szememet lassan lesütöttem ahogy haladtunk. Éreztem a fejemen a nyomást amit a sok információ okozott, de éreztem azt is, hogy koránt sincs vége. Ez a furcsa anyag szemrevaló kecsességet és könnyedségett kölcsönzött az előttem haladó lány lépteinek./
+Ezen a hőmérsékleten fázisátmenet-mentes szuperhűtott folyadék, vagy sol, oldott polimerszálakkal. Anno ez katonai minőségű cucc lett volna, hisz ütés hatására gyorsan megmerevedik, akár egy golyót is megállít. Most meg bárki viselhet ilyet, így megy ez. Nyomot is hagy, talán elektronikusan kommunikál az úttal. Ennek mondjuk nem tudom mi haszna.

/Miközben hallgattam figyeltem fel hogy milyen is a hangja, mély tónusú, nem így képzeltem volna mikor először megpillantottam, de meg lehet szokni. Újra a filozófiánál vagyunk, komolyan bólogatok, nem ezen fogunk összeveszni. Szeretem az ilyen témákat csak túl komolyan nem szoktam venni./
-Attól is függ hogy mit veszünk próféciának, vagy honnan származnak ezek, én tudósként is megtudok jósolni dolgo.../Akadok meg a válasz közben, amint a tudatomig is eljut amit éppen mondott./
+Egy pillanat, milyen vérfarkas?
-Várjunkcsak, ugyanazt értjük vérfarkas alatt?
+És úgy egyáltalán ugyanazt értjük a szavak alatt? /Vágott belém a gondolat. Eddig fel sem fogtam, de most hirtelen mintha egy reflektorral világítottak volna erre a problémára./
+Hogy lehet hogy nem változott a nyelv 900 év alatt, hogy még egy akcentusa sincs? /És erre valahol mélyen a zsigereimben éreztem a választ, nem, ez nincs így, a nyelv nagyon is megváltozott, ahogy valami bennem is. Tudom hogy mit mondott eddig, de azt már nem hogy ezt miért értettem. Egy barátom aki folyékonyan beszélt spanyolul mondta egyszer, hogy miután megnézett egy spanyol filmet volt, hogy úgy emlékezett rá angolul látta. És most pont így éreztem magam./
+Mint a cipőfűzés, csak elkezded befejezed és megvan, de ha elemzed összezavarodsz. Másra kéne koncentrálnom nehogy elfelejtsek hirtelen beszélni.

/Az útra nem igen koncentráltam, csak miután kiléptem a liftből esett le hogy milyen sima gyorsulásmentes utunk volt./
+Azt hiszem hozzá kell szoknom a furcsaságokhoz. Gyorsuláskompenzáció, gravitációkioltás. Egy ilyen szerkezetet meg kell vizsgálnom egyszer.
/Miközben vártam a választ a feltett kérdéseimre, vizslattam az imént megkapott órát. Alaposan szemügyre vehettem. Már biztos volt hogy ez nem egyszerű hasonlóság, ez a két óra pontosan ugyanolyan./
+Ez csak kétféleképpen lehet, az egyik hogy mindkét órát ugyanaz készítette. Ebben az esetben ez a szerencsétlen tárgy kilencszáz évet átvészelt, és bár megviselt, mégha az egész időt valami légmentesen lezárt dobozban töltötte volna is, talán túlzottan ép, habár semmi sem kizárt. A másik lehetőség elég agyrepesztő, de ha addig élek is ezt kiderítem.
-Még az idézet is pontosan ugyanaz, elképesztő. /Megint a nyelv jutott eszembe, az én órámon angolul volt az idézet./
-Ha nem veszed túlságosan tolakodásnak, megkérdezhetem honnan van? Szép darab valóban, az enyém svájci, legjobb tudomásom szerint.
+Vajon tudja mi az a Svájc?
/Tetszett a hotel épülete ami éppen elénk került, a modernséget kombinálta valami régies bájjal, és minden ilyen dolognak van valami hangulata. Bár tudom hogyha más napon jövök ide lehet hogy kifejezetten otrombának találnám, ilyen ez a hangulat./


(6)

[Caridwen]

*Serakris*

- Nos természetesen... habár azt hiszem erről a témáról akár napokig is tudnék beszélni, anélkül, hogy elunnám a dolgot. /nevet fel./
- Mellesleg miféle tudós vagy te? Azt hiszem be kell vallanom én sem tudok mindent.... /mosolyog továbbra is, ám a kissé csodálkozva pillant rád, amikor meglátja hogyan reagálsz a vérfarkasokra./
- Nos gondolom... Hacsak a ti korotokban ez nem egy olyan embert jelentett, aki teliholdkor farkassá tud változni és erősebb meg gyorsabb mint a bundátlan rokonai... Vagy nem erre gondoltál? /néz rád zavartan ráncolva vörös szemöldökét.

Közben elégedetten veszi szemügyre a házat, egy kis megkönnyebbülés is látszik az arcán, mintha megnyugodott volna, hogy mostmár hazaért. Amikor pedig megkérdezed honnan származik, csak titokzatosan elmosolyodik. Egy pillanatra sokkal, de sokkal idősebbnek tűnik annál, mint ami lehetséges, de a pillanat hamar elmúlik./

- Nos be kell vallanom nem tudom. Nekem is adták, hogy mutassam meg neked. De hamarosan bemutatlak annak, akitől én kaptam... Persze csak ha szeretnéd.
/Ezzel odalép a nagy üvegajtó egyik oldalához és miután az ujjait az érintőképernyőre helyezte, majd egy retinaazonosítóba is belenézett az ajtó kinyílik. /
- Nos mehetünk? /Ha pedig követed bemegy és egy az előzőhöz hasonló lifthez vezet, itt azonban a hetedik emeletet jelöli meg célként, és egy pillanat alatt meg is érkeztek a célotokhoz, egy kellemes társalgóba.
Amint beléptek máris három szempár fordul felétek. Egy fiú a sarokban ácsorgott és különös lila szemeivel rezzenéstelenül bámult téged, amikor beléptél. A kanapén ücsörgő ikerpár is felétek fordult, de ők sokkal érdeklődőbbnek tűntek. A nő lágy hangon meg is szólalt./

- Hát visszatértél Morgana, ennek örülök... Ő lenne a tudós mágus, akiről Lilith beszélt nekünk? /kérdezi érdeklődve, majd bocsánatkérően feléd fordul./
- Az én nevem mellesleg Sabbana, a neveletlen fickó pedig az ikertestvérem Sabaton. /szól hozzád mosolyogva./

[Serakris Valentius]

*Caridwen*


-Fizikus és mérnök leginkább. Bár belekontárkodtam más tudományokba is, a fizikusok már csak ilyenek. Ha meg akarod ismerni a világot nem érdemes csak egy dolognál leragadni. /Egy pillanatig a saját válaszomon is elgondolkodtam, hát igen, most még inkább igaz ez./
-Őmm nos hallottam már a mitológiát, ahogy más ilyen lényekről is hallottam, mint a minotaurusz, a leprechaun, vagy a sidhe. Csak, nos, furcsálltam, hogy, nos olyan tényszerűen beszéltél erről. Szóval, nemtudom. /Kissé összezavarodtam, enyhén akadozva jöttek ki a szavak a számon, szemöldökömet beráncoltam. Ez is csak a sok furcsaság egyike amivel nem tudok mit kezdeni./
+Angyalhoz hasonlító emberek, tündérszerű izék, úgy tűnik az ittenieknek ezek mindennapos tények lehetnek, és mitikus lényekként fogják fel őket.

/Megérkeztünk, jól védett hely lehet, az azonosítás módján már meg sem lepődtem/
-Igen, alig várom már hogy magyarázatot kapjak mindenre.
/Csendben követtem a társalgóig, figyeltem a környezetre és arra hátha mond még valamit. A hely kellemesnek tűnt, ennél rosszabbra számítottam, az ismeretlenek pedig legalább olyan különösek mint a lány akivel eddig voltam./
+Tudós mágusnak nevezett. Ki tudja, lehet itt a tudományt is mágiaként fogják föl.
/Még mindig a kezemben tartottam Morgana óráját, az idézet kifejezetten passzolt a gondolataimhoz. Hüvejkujjammal simogattam a dombormíves előlapot és Sabbana fele fordultam./
-Üdvözletem, a nevem Serakris. Ezelőtt nemsokkal érkeztem ide a múltból, és hogy őszinte legyek fogalmam sincs mi folyik itt. Viszont Morgana megígérte hogy itt mindenre magyarázatot találok.
/Körülnéztem, hátha találok valami ülő alkalmatosságot, ha ez egy hosszú beszélgetés lenne, biztos szükségem lessz rá, de csak akkor foglalok helyet, ha hellyel kínálnak./
+Idegen hely, idegen emberek, és a sarokban álló fiatalembert be sem mutatták. Amennyire idegenkedem ettől a helytől, és amennyire aggaszt ez a sötétben bujkáló összeesküvés dolog, legalább ennyire biztos vagyok hogy, legalábbis most, nem akarnak rosszat. Az egészséges gyanú azonban mindig kell.
-Szeretnék többet megtudni erről a világról és hogy mi ez az egész. Jelenleg úgy érzem magam mint elefánt a porcelánboltban.
/Rövid mondandóm közben jobban szemügyrevettem a lilaszemű srácot. Talán a kelleténél jobban futkos a hideg a hátamon./


(7)

[Caridwen]

*Serakris*

- Valóban, tudásból soha nem elég... /mosolyodik el ismét rejtélyesen./
- Oh persze... ne haragudj, néha egyszerűen kimegy a fejemből, hogy a ti kortokban még szinte senki nem tudott arról, hogy a varázslények köztetek élnek. Az igazság ugyanis az, hogy ezek soha nem csak mitoszok voltak. A sidhek végigkisérték a történelmet, a világ teremtése óta léteznek, öregebbek minden más fajnál is... Azonban titokban éltek egészen ha jól emlékszem 2560-ig. Addigra minden faj kilépett a nyilvánosság elé és azóta is együtt élnek az emberekkel. Persze vannak kisebb-nagyobb zavargások, de mára már szinte senkit nem zavar a dolog. Nah persze leszámítva a vadászokat... /fintorog.

Aztán amikor már bent vagytok a házban leül a kanapéra amíg Sabbana beszél hozzád, aztán amikor válaszoltál int neked is, hogy ülj le mellé és helyezd kényelembe magad. Sabbana int a fivérének, aki ki is megy, majd a nő visszaül a kanapéra és érdeklődve vizsgálgat téged egy kicsit, aztán mint aki álomból ébred, úgy válaszol./

- Oh persze, persze... ne haragudj, csak még nem találkoztam olyannal, aki a múltból jött volna. Persze vagytok már egy páran, de én még senkivel nem futottam össze. Azonban igazságtalanság tudatlanságban tartani téged, azért vagunk, hogy segítsünk. Kérdezz bátran, ha nem bonyolult tudományos dolgokról akarsz informálódni, akkor remélhetőleg tudok válaszolni. /mosolyog./
- Azonban ha a modern technika érdekel, arról majd Thoth-tal kell beszélgetned. /biccent a sarokban ácsorgó lilaszemű fiú felé, aki erre aprót biccent, majd a másik ő is elhagyja a szobát minden további nélkül./
- Ne haragudj rá, kissé magának való... azonban hidd el, zseniális a maga nemében. /mondja Morgana pillantásával követve a távozó fiút./

[Serakris Valentius]

*Caridwen*


+Ez rendkívül érdekes, márha igaz amit most mondott sokmindet új megvilágításba helyez. Húha, és még ennek nincs is vége. Ahogy az szokott lenni minden magyarázat csak több kérdést vet fel, és biztos vagyok abban is hogy a lány az itteni felfogás szubjektív szűrőjén keresztül látja a dolgokat. Tudom hogy igazat mond, de emögött biztos van MÉG valami, valahonan ezeknek jönniük kellett, valami oka és magyarázata van hogy ilyenek léteznek. Arról nem beszélve milyen érdekes lenne tudományos szempontból vizsgálni őket.
-Tiszta x-men. /Mormogtam az orrom alatt./

/Leültem a kanapéra én is, egy kicsit tétováztam mit is kérdezhetnék./
- Lehet hogy a múltból jöttem, de tudtommal ugyanolyan ember vagyok mint ti. Annyi különbséggel hogy kevesebbet tudok az elmúlt kilencszáz évről.
/Kicsit megköszörültem a torkom mielőtt folytattam./
- Nos ez a kis boltocska egy kis fejfájást okozott nekem, ugyanis az itteni verzió teljességgel hasonlatos a múltbélihez. Mikor ideértem ebből gondoltam hogy a jövőben vagyok, és nem egy egészen más helyen, viszont volt több dolog ami ezzel nem stimmelt. Utólag visszagondolva a nap állása a múltban máshogy volt a bolthoz képest, mikor beléptem, mögötte volt, viszonylag alacsonyan, mikor kiléptem, sréhen előttem az egyik igen magas toronyház felett láttam. És mint később kiderült az idő és napszak pontosan ugyanaz, ráadásul a mostani bolt egy többszintű városrészen nem a legalsó szinten van, ahol lennie kéne ha ugyanarról van szó. A Föld tengelyprecessziója pedig kilencszáz év alatt még igen keveset változik, hogy ez változást okozzon a nap látszólagos helyében. Arra is gondoltam hogy ez nem a Föld, viszont ennek ellenkezőjéről főként ez az óra győzött meg. /Ezzel kiraktam a jobbkezem ügyében lévő órát a kanapék előtti kis asztalra./ - Figyelemreméltó a hasonlóság az én órám és e között, és ez biztosítja azt is hogy működési elve és számbeosztása is ugyanaz legyen. A Földön kívül nincs másik olyan bolygó aminek napi ciklusa a huszonnégy óra lenne, ami azt is jelenti hogy az ott használt óráknak más beosztással vagy más gyorsasággal kellene rendelkezniük, hogy szinkronban maradjanak a ciklussal és ne okozzanak kavarodást. Szóval valahol a Földön vagyok, és a magasabb napállásból arra következtetek, valamivel közelebb az egyenlítőhöz mint Washington, a város ahol a múltban voltam. De javítsatok ki ha tévednék.
Nos itt jön a kérdés a képbe: Hol is vagyok valójában? Nemtudom hogy a Földdel vagy az országokkal mi történt azóta, de most a jelen helyzetre jobban kíváncsi vagyok. Ahogy arra is, hogy honnan van ez az óra ami meglepően hasonlatos az enyémhez? /Mutatok az asztalon lévő régiségre./
- Megvallom ez a koincidencia jobban meglepett, mint a repülő autók látványa.

Kíváncsi vagyok arra is mi lett a társadalommal, és arra is hogy miért olyan fontos hogy itt legyek, hogy miért hozott Morgana ide? De az is érdekel mik ezek a mitikus lények amiket már Morgana is említett, és hogy honnan jöttek.
/Ilyen kevés lélegzetvétellel ilyen sok szót még talán nem is mondtam soha./
- Remélem nem vagyok tolakodó hogy ilyen sokat kérdezek. Lehet kissé elragadtattam magam.
/A hirtelen szórengetegtől kissé kiszáradt a szám./
- Ha nem nagy gond, és ebben a korban létezik ilyen, akkor kérnék egy kávét, egy jó kávé mellett mindíg jobb beszélgetni. /Mosolyodtam el./



(8)

[Caridwen]

*Serakris*

/A két nő csak ámulva figyel rád, illetve Morgana homlokán még néhány apróbb ránc is megjelenik, ahogy feszült figyelemmel követi a belőled előtörő szóáradatot. AMikor végzel a vöröshajú nő csak mosolyogva bólint./
- Egyszerűen lenyűgöző! Mellesleg igen, tökéletesen igazad van... A ti korotokban, ha jól tudom öt, vagy talán hat kontinens is volt? Javíts ki ha tévednék, de a 21. századi történelem sajnálatos módon nem a szakterületem... Minden esetre az elmúlt évszázadokban ezek egy hatalmas szuperkontinenssé torlódtak össze, amit Negapannak nevezünk. Azt nem tudom pontosan hol volt a hely, ahonnan érkeztél, de van rá esély, hogy közelebb vagyunk az egyenlítőhöz. Hozok is neked egy térképet, ha érdekel a dolog. Addig Sabbanara hagylak. /mosolyodik el, majd még megvárja az esetleges válaszod, aztán kisiet a szobából ő is.
Kettesben maradsz a fekete hajú nővel, aki csak mosolyogva dől hátra./

- Nos be kell vallanom, megértem, miért akarta Lilith ennyire, hogy felkeressünk téged... És igen, el is jutottunk az órádig, az ugyanis a te órád, méghozzá mind a kettő. Azt hiszem sok furcsa dolgot hallottál már ma, de azt hiszem amit most fogok mondani, az még azokhoz képest is megdöbbentő lesz. Azt az órát te adtad Lilithnek az állítása szerint, méghozzá úgy négyszáz éve.... /Itt egy rövid szünetet tart, hagyja, hogy emészd az információt. Mást már nem mond, hagyja, hogy feldolgozd az újabb adag őrültséget.
A csendet ha te nem töröd meg, akkor Morgana visszaérkezése megteszi. Az egyik kezében egy bögrét tart és már az ajtóból érzed a kávé mással össze nem téveszthető aromáját. Lerakja eléd, majd az asztalon elhelyez egy egyszerű tárgyat is, amit bekapcsol, így megjelenik a Föld képe, csak éppen nem azé a Földé, amit te eddig ismetél./



- Érintéssel rá tudsz közelíteni a helyekre. Mellesleg kérdezz csak bátran, amíg tudunk válaszolunk. /mondja Morgana, közben Sabbanára pillant, aki elkerüli a másik nő pillantását./

[Serakris Valentius]

*Caridwen*


-Ez rendkívül érdekes. Nos nálunk hat nagyméretű egybefüggő szárazulatot lehetett elkülöníteni, bár hogy ezt hogy osztották fel kontinensekre az megint egy más kérdés. Négy és hét között volt a különféle felosztások szerint a kontinensek száma.
De ez az újvilágbeli nagy kontinens elég fura. Legutoljára kétszáz millió éve volt hasonló, a kontinensvándorlás alapjáraton elég lassú. Szóval, ez valami terraformálás következménye? Biztos megvan az oka.
-A térképet megköszönném.

/Egy pillanatig még figyeltem a távozó lányt, majd Sabbana fele fordultam. Elhűlve figyeltem amit mondott, arcom kissé komolyabbra fordult./
+Ez volt a másik lehetőség. Tévedtem. Habár nem zárhattam ki teljesen ennek a lehetőségét, mégsem gondoltam volna hogy ez konkrétan lehetséges.
-Szóval innen származik a prófécia igaz? A múltból de a jövő ismeretével. Logikus. Viszont a visszafele utazás, nos, annál kevésbé. Tényszerűségéről azonban ez az órácska árulkodik és ez eléggé, aggasztó. Tudod, a tudomány már az én koromban lehetségesnek tartotta az időutazást, egy bizonyos formában. Konkrétan a jövő fele. /Szabad kezeimmel gesztikulálva és mutogatva próbáltam nyomatékot adni a szavaimnak./ -Mi mindannyian egy kijelölt irányban haladunk az időben, ezért lehet egyáltalán időfogalmunk. Ez amolyan természetes irány, mint egy autópálya egyik fele, nincs sebességkorlát, az autók tetszőleges gyorsasággal haladnak előre. Előre könnyű jutni, még egy egyszerű hibernáció is ilyen jövőutazásnak minősülne, vagy utazás a fénysebességhez közel, vagy ilyesmi, erre rengeteg megoldás van. Én is legutóbb megálltam az idő szövetében egy pillanatra, és elzúgott mellettem a világ, majd visszazökkentem az áramlásba.
/Kezemmel az államat kezdtem vakarászni, és gondolkodó pózt vettem fel./
-Mégsem teljesen elképzelhetetlen hogy valaki vagy valami visszajusson az időben, de ehhez egy nagyon szigorú feltételnek kell teljesülnie a világgal kapcsolatban. A két lehetséges időutazás közül az egyik esetben, az utazó egy alternatív világba kerül, nem a múltba. Ez most nem játszik. A másik pedig, a konzisztens utazás, ami megtörténik a múltban, az már megtörtént, és nem lehet változtatni ezen. Most hogy tudom hogy vissza kellett menjek, tudom azt is hogy számomra valamikor a jövőben egy időgépet kell hogy használjak. A feltétel amiről beszéltem az az hogy ezzel nem változtathatom meg azt amit ismerek, amit tudok, nem keresztezhetem a saját idővonalam, egy esetleges paradoxonnak súlyos következménye lenne.
/Jelentőségteljesen húzódtam közelebb Sabbanához, fontos dolgot akartam mondani./
-Nem tudom hogy mi ez és miért történik, de azt tudom hogy a következő kérdésemre adott válaszod rendkívüli fontosságú a tér és az idő szempontjából, az hogy hogyan válaszolsz akár befolyásolhatja a múltat, a jelent és a jövőt. Mi történt négyszáz éve, és ki ez a Lilith?

/Hosszan beszéltem, és többször is inkább hangosan gondolkodtam. Már vártam volna hogy válaszol, mikor Morgana visszaérkezett a kávéval, és egy szerkezettel, ami halványan és kicsit zavaróan villódzva vetítette ki elém a Föld háromdimenziós képét./
-Nagyon köszönöm.
/Hátrébb húzódtam, a kezemmel már távolabbról is éreztem hogy még friss meleg a kávé, és óvatosan szürcsöltem a tetejébe, majd az asztalra tettem./
+Már az illata is pezsdítő.
-Sejtem hogy kell használni, térképprogramokat már a múltban is használtunk. /Majd ügyesen belekezdtem a térképen való navigálásnak, apró kék jelölők jelezték a városokat és ha feléjük vittem az ujjam, a nevük is megjelent. Zöldként villogott a jelenlegi hely valahol a H'Sekirat nevű részen, játszadoztam kicsit a ki- és beközelítéssel./
-Ennek valami szörnyű a képfrissítési frekvenciája, bántja a szemem.
+Disztortív elektromágneses mezőt használ fényszórásra, az egész procedúra kompjútervezérelt ciklusokból áll, biztos kell legyen beállítója.
/Ezzel felkaptam a kis kütyüt még működés közben, megfordítottam, az asztal most a szimulált bolygó színeiben úszott. Nézegettem és próbálgattam a gombokat./
+Az emberi gondolkodás ezer év alatt sem változik sokat, és ez még a technikán is meglátszik, nem fognak gyökeresen idegen gondolatmenet alapján beállítani valamit, fogadni mernék hogy még egy helyi operációs rendszerben is találok start menüt.
-Áhh megis van, flickerszűrés, 120 hertzes frissítésben.
/Azzal vissza is állítottam a helyére a kijelzőt, ami most már tiszta és világos képet adott, még egy lebegő menüt is előhoztam amivel a térkép színezéseit tudtam állítani. Egyelőre a domborzati színezésnél maradtam./
-Hmm. Csak tíz város van? És nincsenek országhatárok? Különös, gondolom ezek valami iszonyatosan nagy építésű megavárosok. /Mondtam félig magamba révedve és a térképen elgondolkozva/
-Hol is tartottunk egyébként? /Fordultam Sabbana felé kissé szórakozottan. A térképpel való foglalkozás határozottan kizökkentett az előző beszélgetés menetéből./


(9)

[Caridwen]

*Serakris*

/Amikor Morgana visszatér és átadja a dolgokat, akkor egy darabig a két nő is csak azt figyeli, ahogy a kicsiny szerkezettel szórakozol, aztán Morgana még elégedetten tapsolt is, ahogy kész lettél vele./

- Hmm, azt hiszem ha lesz öt perced a ház teljes elektronikáját átnézetem veled, és akkor biztos nem fognak olyan bosszantóan hamar tönkremenni. /nevet fel jókedvűen. Aztán oldalra pillant és amikor meglátja Sabbana komoly arcát az övéről is eltűnik a mosoly és zavartan összeráncolja a homlokát. Kis idő után ismét föláll./
- Készítek valami ennivalót, gondolom te is megéheztál Serakris, az elmúlt kilencszáz évben nem ehettél túl gyakran. /mosolyodik el, de ez inkább hat művinek, mint valódinak, aztán ismét kimegy.
Sabbana ekkor fordul feléd./

- Igen, Lilith tudta hogy el fogsz jönni, mert a múltban elmondtad neki. Én annyira nem ismerem ennek a mehanizmusát, még csak az első lépcsőfokra léptem, a nagyobb titkoka még nem ismerem. Azonban igen, valóban így van, vissza lehet menni az időben, de nem változtathatsz meg dolgokat, ami már megtörtént, az a történelem és ezt nem lehet felülírni. Te is vissza fogsz menni, habár én ennek a módját és időpontját nem ismerem pontosan. Mindössze annyit tudok, hogy te és egy angyal abban a korban futottatok bele először a Nagyasszonyba és segítettetek neki helyre hozni valamit a történelem folyásában, illetve kiküszöböltétek, hogy változzon a történelem... A pontos dolgokat nem ismerem, de azt hiszem te úgyis meg fogod majd tenni amit kell. /kissé megcsóválja a fejét, majd zavartan túr bele hosszú fekete hajába./

- Ne haragudj, ha kissé összevissza vagyok, de ez az egész még nekem is borzasztó zavaros. /mondja bocsánatkérően./
- Mellesleg valóban tíz nagyvárosunk van, kilenc a különböző varázslények otthona, míg H'Sekirat, ahol most vagyunk az emberi fellegvár, habár természetesen a mágikus lények ide is bejöhetnek, senki nem tilt semmit, habár vannak olyan városok, ahová jobb ha nem látogat el, aki még életben akar maradni egy darabig...

[Serakris Valentius]

*Caridwen*


-Azért a mérnök és a villanyszerelő közt is van különbség. /Válaszolok mosolyogva Morgana megszólalására. Majd konstatálom Sabbana nézését./
+Az előbb is kiküldött mindenkit, valamiért nem szívesen beszél erről mások előtt.
/Biccentek Morgana felé válaszképp, majd mikor kiment figyelmesen végighallgatom Sabbanát./
-Megértelek, ezek igen összezavaró dolgok. Lehet erről nem is kell, sőt nem is szabad többet tudnom, az csak jobban megkötné a kezem hogy mit tehetek és mit nem. Furcsa dolog ez a szabad akarat, és a múlt megmásíthatatlansága.
/Szürcsölök a kávémba újra./
-Még az is meglehet hogy én magam találom ki a módját ennek.
Mit is említettél, első lépcsőfok? Nálatok egyfajta kasztrendszer van? Gondolom a többiek alacsonyabb rangúak, ezért nem hallhatják a nagyobb titkokat, ahogy említetted. /Mondtam rendkívül nyugodt tónusban./
-Azt megtudhatom ki ez a Nagyasszony? Esetleg többet arról hogy a ti csoportosulásotok mit is csinál itt a harmincadik században?

-Ezek az általatok mágikusnak titulált dolgok is érdekelnek. Tulajdonképpen mit neveztek, mit tekintetek mágiának? Tudod régen ez engem is foglalkoztatott, hogy hogyan lehetne elképzelni ezt a valóságban. /A meleg kávé először lenyugtatott, ez az mikor érzi az ember hogy valami meleg került a gyomrába. Tudtam hogy az élénkítő hatás csak kicsivel később kapcsol be./
-Ja és még valami mielőtt elfelejtem, az idősebb órát, nos, tedd el, ezután csak én férhessek hozzá, azt is csak miután a fiatalabb visszakerült az időben. Ez így van rendjén. Utána úgyis ráfér egy alapos ápolás. Szegény, nem is tudom min mehetett keresztül.



(10)

[Caridwen]

*Serakris*

- Nos igen... azt hiszem szabadon dönthetsz, azonban tudják előre mi lesz a döntésed, habár ez nem akadályoz abban, hogy azt tedd amit szeretnél... legalábbis azt hiszem. /mondta Sabbana rövid gondolkodás után./
- Azonban abban igazad van, hogy jobb is, hogyha erről nem tudsz többet, azt hiszem az csak zavaró lenne és megterhelő. Ráadásul ha minden igaz, úgyis úgy fog történni minden, ahogy történnie kell. /mosolyodik el./
- Sajnálom azt is, hogy belerángattunk ebbe az egészbe, de ennek is megvolt a maga célja. Ennek ellenére valóban sajnálom.

/Aztán azonban csak megcsóválja a fejét, látod az arcán a belső viaskodást, de végül csak ennyit mond./
- Sajnálom Serakris, de nem. Már így is túl sokat mondtam, és ennyit is csak ezért szabadott, mert te már találkoztál.. illetve fogsz... vagyis mindegy, a lényeg, hogy közöd van ezekhez a dolgokhoz. Ennél többet ha elmondanék azzal már tényleg megsérteném az előírásokat... Sajnálom. Nos kezdem már úgy érezni magam, mint valami papáj, aki folyton ezt a buta sajnálomot ismételgeti... /sóhajt fel.
Amikor a mágiáról kérdezed láthatóan megkönnyebbül./

- Igen nehéz megfogalmazni, de az olyan dolgokat, amiket a ti korotokban is annak tekintettek már, úgy hiszem. Vagyis vannak akik a puszta képességeikkel elemeket manipulálnak, sebeket gyógyítanak, vagy éppen a sidhek például, akiknek a mágia a vérükben van, ennél hatalmasabb már-már csodával határos dolgokra is képesek. Elementálokat képesek idézni, tudattal rendelkező elemi lényeket, vagy jéggé dermesztik a véred, esetleg a karjaid a parancsukra összenőnek. Ne haragudj, de csak példákat tudok mondani, azonban ha van valami, ami konkrétan érdekel mesélhetek róla. Jómagam is boszorkány vagyok, ahogy itt mind, és ahogy te is varázsló vagy. /mosolyodik el./
- Az órát pedig megőrzöm neked, ígérem. /biccent komolyan és azzal át is veszi az idősebb szerkezetet és elsüllyeszti a köntöse egyik zsebébe./

[Serakris Valentius]

*Caridwen*


-Hát igen, az időutazás nem csak a fizikusok de a nyelvészek rémálma is. /Válaszoltam röviden, kicsit felnevetve./

-Igen, ezekről a dolgokról hallottam már az én időmben is. Valójában senki nem gondolta hogy valójában létezhetnek. Jómagam úgy gondolkodtam hogy a mágia a természet azon része amit a tudomány még nem képes magyarázni, és ily módon az hogy természetfeletti is jelentését veszti. Ezért gondolom hogy mindennek van oka és helye a természetben.
/Az üres kávésbögrét visszaraktam az asztalra./
-Otthon megtanultam hogy a legtöbb új dolognál tegyem fel a kérdést: Hogyan működik? Most is csak ezt tudom kérdezni. Ha jómagam is varázsló vagyok akkor rendelkeznem kell ezekkel a képességekkel. Hogyan tudom előhívni? Talán csak koncentrálni kell hozzá?
/Ekkor erősen rámeredtem az üres kávésbögrémre, miközben arra koncentráltam hogy elmozduljon. Nem is tudom mit vártam ettől, elég egyszerű kísérlet volt, de azt tudtam hogy semmibe nem kerül. Ennyi furcsaság után ez a legkevesebb, és a tudományt is a kísérletek viszik előre./


(11)

[Caridwen]

*Serakris*

- Nos valóban... /mosolyodik el Sabbana is. Láthatóan örül, hogy a téma elterelődött./
- Mellesleg igen, azt hiszem te elég jól megfogalmaztad. A mágiát még manapság sem tudjuk meghatározni, azonban használni már megtanultuk, illetve azok, akiknek a vérében ott a mágia öröksége, akik rendelkeznek fogékonysággal erre.
/Vet egy pillantást rád, amíg a bögrét bámulok és közben elmosolyodik./

- Nos ez a dolog is sok tanulást igényel, habár minél nagyobb benned a mágikus fogékonyság és minél inkább elmerülsz benne, annél könnyebben fog menni a dolog. Alapvetően magadat is tudod fejleszteni, de ha másoktól szeretnél tanulni, akkor vagy egy mesterre lesz szükséged, vagy pedig elmehetsz az altmyrcai mágikus iskolákba is, ahol szépen feltöltik a fejed mindenféle hasznos tudással. /von vállat könnyedén./

- Először ki kell deríteni milyen fajta mágiaágakra vagy leginkább fogékony, hogy valami ösztönös tehetség van benned, mint mondjuk a necromantia, vagy a gyógyítás tehetsége... Ezek után kell egy mester, lehetőség szerint a te mágiai ágazatodból, úgy ugyanis elég gyors, ha megmutatják hogyan csináld. A mágikus tehetség azonban hajlamos néha spontán is megmutatkozni, veszélyhelyzetben, vagy hasonló körülmények között. Én például képes vagyok erre. /mosolyodik el, majd a kávésbögrét látod amint megrezzen, majd felrepül a levegőbe és szép lassan Sabbana kinyújtott kezében landol. A nő mosolyogva figyel téged./

- Ha gondolod majd megnézhetjük te milyen mágiaágazatra vagy fogékony.

[Serakris Valentius]

*Caridwen*


-Szóval, ez egyfajta belső erő, amolyan mutáció. Gondolom genetikailag vagy valahogy ki is lehet mutatni. /Gondolkodtam el hangosan./
-Ez is csak úgy működhet mint az izommozgás. Csak most egy olyan izmot kellene megmozdítanom amiről nem is tudom hogy ott van. Ez a gyakorlati jellegű tudás egyik hátulütője, könnyebb megmutatni mint elmagyarázni. /Beszéd közben pótcselekvésként az ujjammal pörgetgettem a holo-földgömböt, mintha valódi földgömb lenne./
-Bár arra kíváncsi vagyok eddig miért nem jött nálam elő bármi hasonló.

-Szóval mágikus iskola? Tisztára mint valami fantasyban. Gondolom a beiratkozáshoz kell valami személyazonossági. Ha jól értettem viszont ennek megszerzésétől kíméltetek meg, bár nemtudom miért. /Reménykedtem benne hogy ennek már tényleg nincs köze az időutazás dologhoz, és hogy erről legalább beszélhet.

Figyeltem a nő szavaira és mikor láttam a bögrét gravitációt meghazudtoló módon a kezébe repülni, csak sűrűn pislogtam. Számíthattam volna rá de mégis meglepően hatott./
-Azta! Bocsáss meg, csak, szóval ezt csak te csináltad a saját erődből? És mire gondolsz, vagy mit érzel ilyenkor?
+Vagy valami egyedi szerv vagy egyedi felépítés okozhatja, mint az antigravitációs autók, csak bioszerkezetben, egy emberben, elég meredek belegondolni.
-Igen erre meglehetősen kíváncsi vagyok, és ha ezt valahogy egyszerűen meg lehet állapítani akkor mihamarabb bele kéne kezdeni. Még ezernyi dolog van amit tennem kéne, kíváncsi vagyok erre a városra is meg a technológiákra, meg az elmúlt történelemre is, szinte azt sem tudom hol kezdjek bele, egy egész harmincadik század vár felfedezésre.


(12)

[Caridwen]

*Serakris*

- Nos igen, akár így is nehezhetjük, habár nem nagyobb mutáció, minthogy képesek vagyunk gondolkodni, legalábbis számomra nem az. Azt nem tudom ki lehet-e valahogy mutatni, ilyesmivel nem foglalkoztam, de mi megérezzük egymást, úgy mindenképp ki lehet mutatni. De hogy olyan labori, vagy nem is tudom milyen úton próbálta-e már valaki, arról nem tudok. /mondja elgondolkozva./

- Nos igen. Igazából talán elmagyarázni is eltudom, csak éppen az sokkal nehezebb, de persze nem lehetetlen. /gondolkozik el./
- Amúgy nem hiszem hogy aggódnod kéne amiért még nem jelentkeztek a mágikus képeségeid, hiszen alig pár órája vagy itt... vagy rosszul tudom? Néhány óra alatt pedig nem lehet megváltani a világot. /mosolyog./

- Hát nem árt a regisztráció, ez igaz... Bevallom én nem igazán értek ebben egyet Morganaékkal. Tudod ők is lázadók, ebben próbálják követni a vezetőiket, de néha már egészen szélsőségesen képesek minden ellen lázongani... Ha szeretnél varázsiskolába menni majd beszélek Morganaval és elintézzük neked a regisztrációt. Ez a te döntésed, nekem nem kell lázadnod a rendszer ellen, nem vagy semmire sem kötelezve. /mondja nyugodtan.
Aztán csak felnevet, amikor leregaláod a kis "trükkjét"./
- Huh, nos megpróbálom elmagyarázni... Én úgy képzelem el a mágiám, mint valami szikrázó anyagot a lelkem legmélyén. Amikor használom a hatalmam, akkor ehhez az anyaghoz nyúlok, a tudatommal mozgásra bírom és szinte látom, ahogy körbetekeri a bögrét, majd idehozza hozzám... Talán ez így kicsit hülyén hangzott, de máshogy nagyon nem tudom elmondani. Az egész lényege az, hogy megtaláld magadban a hatalmat. Hogy számodra milyen, az már egyedül rajtad áll. Amúgy nem tart sokáig, a testvérem nagyon ügyes az ilyesmik megállapításában, amint visszajön el is kezdjük a dolgot.

/Ekkor azonban valaki más lép, be az ajtón, egy férfi, az egész kisugárzása pedig valami zavart áraszt magából. Méregdrága öltönyén látszik, hogy egy vagyonba került és meg tudod állapítani, hogy valódi aranyszálakat varrtak az anyagba, amik még különösebb ragyogást adnak a férfi már-már természetellenesen zöld szemeinek. Rátok néz, és egy pillanatra irigység ébred benned, amikor Sabbana őszinte áhitattal fejet hajt nagyot nyelve, majd a férfi rád emeli tökéletesen angyali arcát. Ahol az öltöny nem takarja a bőrét ott különös tetoválásokat vehetsz észre./
- Talán zavarok? /érdeklődik mélyen zengő hangon./

[Serakris Valentius]

*Caridwen*


-Talán erről egy szekértővel kéne beszélnem. Úgyértem, itt is vannak nyilván egyetemek vagy tudósok. Majd lehet meglátogatok egyet. Izgalmasak lehetnek az itteni laborok. /Mondtam kicsit elmerengve./

-Szóval ez így működik, hogy ezek itt a jövőben jönnek elő. Végülis érthető. Gondolom a többi múltból jöttnek is itt jöttek elő az ilyen képességeik. Jut eszembe nem lenne rossz találkozni valamelyikkel.
+Bár nem is igazán tudom miért.

-Őszintén szólva ezt a részét a dolgoknak nem igazán értem. Nem éltem itt nap mint nap így nem tudhatom milyen állapotok uralkodnak, így nem is tudom miért kellene a rendszer ellen lázadni. Azalatt a rövid idő alatt amíg a városban voltam nem láttam az elnyomás egyértelmű jeleit. Dehát én is tévedhetek. Ebből is látszik mennyire idegen vagyok ebben a világban.

/Kicsit meglepődtem mikor az ajtóban megpillantottam az alakot. Zavartan húztam össze a szemöldököm, valami nehezen megfogható dolog lengte körül. Aranyszálas öltönyében igen kirívóan hatott./
+Ki ez? Talán valami mágnás, uralkodó, vagy vezető?
/Egy pillanatig nem tudtam eldönteni hogy hozzám beszél-e vagy Sabbanához, és hogy egyáltalán mondanom, vagy tennem kellene bármit is./
-Egyáltalán nem. Önben kit tisztelhetek? /Válaszoltam semlegesen, nem akartam túl közvetlen lenni, de túl megalázkodó sem./


(13)

[Caridwen]

*Serakris*

- Nos igen, biztos rengeteg lesz az újdonság, de szerintem ismerős dolgok is akadnak majd dögivel. Mellesleg nekünk is van egy kisebb laborunk az emeleten, Ttoth a felelős érte, de szerintem ha megkéred körbe fog vezetni. /utal a lilaszemű fiúra./

- Oh, természetesen... Mármint lehet nálad nem, de elvileg úgy tudtam a jövőbe való átlépéssel gyakran a külső tulajdonságok is radikálisan megváltoznak, és bizonyos mágikus képességek is előtörhetnek. Olyan is előfordul, hogy az emberből vámpír, angyal, vagy éppen sidhe lesz. Benned a mágia ébredt föl, talán ez állt a legközelebb a természetedhez... habár nem ismerlek, lehet szívesebben lettél volna vérfarkas? /pillant rád kérdőn, habár a mosoly ott ül a szája sarkában./
- Mellesleg majd kereshetünk valakit, de annyira nem egyszerű megkeresni a múltlakókat, habár nem esélytelen, megróbálhatjuk.

- Nem, nincs elnyomás... de van akiknek sok már ez is. Mármint hogy mindenki regisztrálva van, tudják mennyi a pénzed, mikor születtél, milyen az egészségi állapotod és hasonlókat. Nem kényszerítenek senkit semmire, csak figyelnek. Ez alapvetően valóban nem ártalmas, de Morganaék úgy gondolják készülnek valamire. /von vállat könnyedén.
A férfi pedig amikor meghalja a szavaid csak enyhén elmosolyodik./

- Áh én csak afféle bejáró ügynök vagyok errefelé. Hívj csak Mon-nak, van egy ismerősöm, aki folyamatosan így becéz, már majdnem meg is szoktam. Elrabolhatom tőled Sabbanát pár pillanatra ifjú mágus? /kérdi behízelgő mosollyal lesimítva egy nemlétező porszemet az öltönyéről./

[Serakris Valentius]

*Caridwen*


-Pár apró furcsaságot észrevettem magamon, de nem volt ennyire drasztikus mint amilyeneket említesz. Egyfajta reintegrálódási hibának hangzik, de ezt most hosszú lenne elmagyarázni.
Nem, hogy valami szőrös fél-állat legyek? Isten ments, nekem ez túl bestiális. /Mondtam könnyedén egy mosollyal kísérve./

-Kicsit paranoiásnak hangzik, bár nemtudom megítélni mennyire megalapozott ez. Ha már pár száz éve fixen működik a rendszer akkor nem tartom valószínűnek hogy pont most tennének valami gonoszat vele.

-Természetesen. /Szóltam a férfinak. Most kissé nyálasabbnak tűnt, de ezen sokat ronthatott az hogy ügynökként mutatta be magát./ +Ügynök? Valami nem stimmel ezzel, de mindegy is, nincs közöm hozzá.
-Inkább most megyek és megnézem azt a labort, merre is találom?
/Közben lekapcsoltam az asztalon lévő holokijelzőt, és zsebrevágtam./
-Ezt most elviszem, ha nem gond, még szeretném áttanulmányozni.
/Biccentettem feléjük, és amint megkaptam a megfelelő instrukciókat elindultam a labor irányába, ha nem szól közbe senki./


(14)

[Caridwen]

*Serakris*

- Vidd csak nyugodtan, amúgy az emeletre kell felmenni. /mondja Sabbana, de a figyelmét már a férfinak szenteli, aki odasétál hozzá el melletted, majd leül mellé. Amikor a közeledbe ér valami egészen egyedi illat csapja meg az orrod, valami erős fűszeres illat egy leheletnyi kénes aromával... borzasztó karakteres és azonnal beveszi magát az orrodba, amikor megérzed.

Azonban amint kilépsz az ajtón a csodálkozó Morganaba ütközöl./
- Áh üdv Serakris, te hová igyekszel? /A kezében egy letakart tálcát tart, ami felől kellemes étel illata száll feléd, habár a férfi illatát még mindig nem képes elűzni.
Közben azt is meglátod, hogy az említett Ttoth is előkerül tőletek alig néhány méternyire ácsorog és szokása szerint a falat támasztva bámul rátok különös lila szemeivel.
Egy pillanatra úgy érzed, mintha valaki megérintené az elméd, illetve nem ismerős az érzés, ilyet még soha nem éreztél, de talán ehhez hasonlít a legjobban, mintha valami idegen jelenne meg a fejedben egy másodpercre, aztán gyorsan vissza is húzódik./

- Serakris, minden rendben? /néz rád a lány aggodva és óvatosan megérinti a karod a másik kézzel egyensúlyozva a tálcát./

[Serakris Valentius]

*Caridwen*


+Ez az illat, mintha már éreztem volna egyszer. Elég egyedi, és orrfacsaró. Az utcán mikor Morganaval összefutottam, igen.

/Mintha csak erre a gondolatra jelenne meg előttem Morgana./
-Ó, tényleg a kaja amit... /Mondatomba vág az a kellemetlen érzés ami megérintette a fejemet. Összezavarodtam. Az arcomra felhők ültek, kezemmel a homlokom ráncait próbáltam simítani. Elmélyedtem a gondolataimban de Morgana érintése rendített vissza a valóságba./
-Nincs gond, azt hiszem. Biztos csak emlegetnek valahol. /Még mindig zavart voltam kicsit, finoman eltoltam Morgana kezét és átvettem tőle a tálcát./
-Köszi, ezt még valahol elköltöm, már majdnem el is felejtettem. Egyébként a laborba indultam volna, de gondolom ott nem lehet enni. /Egy kérdő pillantást vetettem Ttothra./
+ Eszembe jutnak a régi idők amikor még szigorúan vették ezt. Mindegy hogy milyen laborról volt szó, vagy az elektronikát féltették a kajától, vagy a kaját a vegyszerektől.
- A társalgóba most ne menjünk vissza, ott van ez a fószi, valami ügynök, Sabbanával beszél. Ha van valami konyhahelyiség az pont megfelelő, vagy esetleg a labor ha a felelős megengedi. /Fordulok Ttoth fele./
-Ttoth, Sabbana mondta hogy majd körbevezetsz a laborban. Kíváncsi vagyok milyen cuccaitok vannak itt a harmincadik században.


(15)

[Caridwen]

*Serakris*

- Nos értem. Ha gondolod a konyhában megeheted.
/Az ügynökös megjegyzésedre kissé zavarodottan néz, majd vet egy pillantást a terem felé és egy pillanat alatt mintha megvilágosodna./

- Oh, Mon már itt is van? Majd nekem is beszélnem kell vele mindenképpen...
/Aztán vet egy pillantást Ttothra, aki csak ingerülten legyint, majd végül megszólal. A hangja meglepően lágy és dallomos./

- Jó menj csak, majd én játszom az idegenvezetőt. /aztán feléd fordul./
- Sabbana milyen kedves, hogy így nyilatkozik az én nevemben... majd add át neki, hogy csókoltatom. Most meg gyere a kaját megeheted a labor előtt a kanapén, de be nem hozhatod, ha nem akarod, hogy megtámadjon.
/Ezzel választ nem is várva megindul fölfelé. Kis séta után egy egyszerű csigalépcsőn megy föl és egy hófehér kerámiaszerű anyagból készült ajtó előtt áll meg. Azzal szemben van egy kicsi, maximum két-három személyes pici kanapé és affelé int, habár még mindig nem néz rád.
Odasétál az ajtóhoz és nekidől, a lehető legsemlegesebben néz végig rajtad./
- És mivel is foglalkoztál pontosan? /kérdi minden bevezetés nélkül./

[Serakris Valentius]

*Caridwen*

-Amúgy ki ez a Mon? Komoly arc lehet ha ennyien keresik. /Vetettem oda a kérdést kettejük közé./

+Ez a Ttoth elég flegmán veszi a dolgokat.
-Nem tűnik veszélyesnek pedig.
/Hosszabb válaszra már nem is volt időm, nem mintha akartam volna, de rögtön követnem kellett Ttothot hogy le ne maradjak. A kíváncsiságom nagyobb volt mint a gyülekvő ellenszenvem, és még nem is járt veszélyes zónában. Lehuppantam az emeleti kanapéra, majd levettem az étekről a fedőt. Kellemes illatával próbáltam megtölteni az orromat, és vizuálisan is megpróbáltam megállapítani miből lehet. A mellékelt evőeszközökkel először óvatosan levágtam egy darabot majd lassan az orromhoz emeltem végül a számba vettem. Megpróbáltam ismerős ízeket keresni az ismeretlenekben, miközben megállapítottam hogy még a jövőben is normális alapanyagokból rakják össze az élelemet, ami azért megnyugtatott./
-Finom, kicsit furcsa de finom. /Mondtam a kanapé előtti falnak, nem igazán vártam választ. Lassan falatoztva próbáltam válaszolni Ttoth kérdésére./

-Leginkább fizikával meg ilyen mérnöki dolgokkal foglalkoztam, legutóbb egy egyetemi laborban. Érdekelt még sokminden, értettem valamennyire az informatikához és a csillagászathoz is, kémia biosz csak érintőlegesen. Konkrétabban amúgy legutóbb egy lézerfegyvert próbáltam összerakni, oké tudom hogy ez itt mindennapos lehet, de anno azért meg kellett szenvedni egy működő verzióért.
/Próbáltam akkor beszélni amikor éppen nem volt étel a számban, így kicsit darabosra sikeredett. Végül amint túl voltam az evésen leraktam a tálcát. Már elégedetten áltam volna fel mikor eszembejutott hogy a mosatlannal is kezdeni kell valamit./
-Van takarítórobot? Esetleg replikátor ami megeszi a tányért? Ha nem majd inkább később visszajövök érte, már alig várom hogy körbenézzek.
/Még egy lefutásnyi idöt sem akartam pazarolni, jelentőségteljesen odaálltam a laborajtó elé, és vártam hogy Ttoth előremenjen, gondolván hogy valami kód kell a belépéshez./


(16)

[Caridwen]

*Serakris*

- Majd egyszer ígérem elmesélem. /mondja még Morgana neked, majd sietve be is megy a nappaliba egyedül hagyva téged Ttoth-tal.
Mialatt beszélsz, amikor az előéletedről van szó egy pillanatra mintha egy kis halovány elismerést látnál megcsillanni a férfi különös szemében, de olyan hamar el is tűnik, mint valami rémült napsugár az éj közeledtével. A férfi arcára visszaül a gunyoros mosoly és amikor odalépsz hozzá, akkor csak flegmán vállat von./

- Nos, akkor talán nem fogsz úgy nézni a laborra, mint tyúk a lótetűre... ha jól tudom ez valami korodbeli anarchikus közmondás, vagy mifene. /ennél nem is vár többet a kezeivel szinte mágikusnak tűnő mozdulatokat tesz, de ha jól figyelsz észreveszed, hogy apró fények villannak fel, ahogy meghatározott sorrendben megérinti a levegőt az adott helyeket.
Ezek után síri csendben feltárul az ajtó hogy egy hófehér hatalmas félgömbalakú terembe érkezzetek meg. Az egész láthatóan teljesen üres, ennek ellenére Ttoth nyugodtan középre sétál és ha nem követed ingerülten int neked is, majd ha odaértél mellé, csak akkor szólal meg./

- Ez az egész egyenlőre még csak kísérleti stádiumban van, mármint a laborunk. A legtöbb dolgot néhány kollégámmal fejlesztettük ki és rengeteg olyan dolog van, amit most nem fogok neked megmutatni, csak akkor, ha maradéktalanul megbízok benned, ami hidd el, nem ma lesz. De addig is egy kis bemutató nem árt meg. Jómagam is fegyverfejlesztéssel dolgozom, szóval igen a lézeren már túljutottunk, illetve úgy mondanám még keressük a tökéletességet, de már igen jól haladunk.
/Újabb bonyolult mozdulatokat tett, majd annyit mondott./
- Cinthia a K&K-t kérlek! /Mire egy lágy női hang zengett fel a teremben./
- Máris uram. /ezzel a fal egyik panele félrecsúszott és vékony fényszalagon egy hófehér fegyver csússzant ki elétek. Ttoth egy szerető rajongásával vette a kezébe, majd egy pillanat után feléd nyújtotta./
- Ezt itt egy K&K dezintegrátor. Változtatható az energianyaláb erőssége, de ha a szabályzót a maximumig toljuk, akkor semmi nem marad abból, akit eltalálnak vele. A hangvezérlést már sikerült megoldanunk, jelenleg a fegyver-ember mentális összeköttetésen és a fegyverek materializációs harcászati modulján dolgozunk. /mondta teljes nyugalommal feléd nyújtva a "kicsikét."/

[Serakris Valentius]

*Caridwen*

/Feszülten figyeltem amint a kezével az addig láthatatlan holopanelt nyomogatta, a fejemben lejátszottam a dolgokat, összevetettem a hasonlóságokat és a különbségeket a másik fajta kijelzővel./
+Infralézeres orientáció, a szilárdmezős visszacsatoláshoz nem használ kesztyűt. Vagy fix helyről jön a kivetítés, vagy valami karperecet használ irányzéknak.
/Csodálkozva néztem a feltáruló patyolat fehérséget, és az ürességet. Határozottan másképp képzeltem. Követem a terem közepére, sejteni véltem hogy valamit még rejteget a hely. Ttoth mozdulataiból kitűnt hogy a hely teljes vezérlése ilyen lehet, virtuális, és ott a központi műszerfal, ami kvázi láthatatlanul irányítható./

-Azta, talán mesterséges intelligencia? /Mondtam a megszólaló női hangra./ -Vagy legalábbis gondolom, nem látok itt senki mást és egy ilyen labor vezérléséhez elkellhet egy adaptív program. Gyanítom moduláris felépítésű, igény szerint változik, és képes gyorsan összerakni bármit legyen szó mérőeszközről vagy prototípusról. Így nem is a nyersanyag vagy az eszközök válnak értékké hanem az információ, a tervek, zseniális! /Mondtam egy csipetnyi áhitattal. A frissen érkezett fegyvert finoman átvettem, lassan vizsgálgattam, megérintettem a szabályzót és a gombokat, majd a vállamhoz emeltem, és a nézőkéjén keresztül vizslattam a hófehér falat./
-Jól tervezett, szép fegyver. Ha jól gondolom molekuláris diszrupciót alkalmaz gigajoule-os impulzusokkal. Anno ilyesmihez egy erőmű kellett volna, és egy 27 kilométeres gyorsító, manapság meg egy kézben elfér, hihetetlen. A sugárnyomás is jelentős ilyen szinten, nemis gondolná az ember hogy egy lézerfegyvernek is lehet akkora visszarúgása mint egy szilárd lövedékesnek. Arról nem beszélve hogy az impulzusokhoz használt kondenzációs cellák kisülése erős hangot is gerjeszt, így nem is feltétlenül csöndes, de gondolom ezen lehet segíteni. Az impulzusvezérlésre persze nem csak az energiahatékonyság miatt gyanakszom, hanem a fegyveren lévő tárolóegységek is ezt sugallják. /Mutattam a válltámasz alatt lévő tárra./ -Van folytonos nyaláb módja is? Hány lövést bír legnagyobb fokozaton? /Érdeklődtem a részletek után./

-Talán tudok segíteni pár dologban, már most is támadt egy-két ötletem, és legalább beolajozódom az itteni dolgokba. /Vetettem fel óvatosan, felkészülve a visszautasításra, vagy az esetleges szakmai részletek kitárgyalására./


(17)

[Caridwen]

*Serakris*

/Ttoth pillantásába egyre több elismerés szivárog be, de még mindig kissé unott és talán ellenséges a stílusa egy parányit./
- Nos igen, valóban egy általunk kreált programról van szó, habár Cinthia már régen kinőtte azt a szintet, hogy egyszerű mesterséges intelligenciának tituláljuk. Valójában büszkék lehetünk rá, már Dr. Panthera robotjainál is korszerűbb... Ha érdekel figyelj. /húzódik rókamosolyra a szája./
- Cinthia, ha lennél olyan kedves, az úr látni szeretne! /mondja nyugodtan, mire a fényből egy női alak bontakozik ki. Hamarosan olyan élőnek tűnik, mintha ő is ember lenne. Különös vöröses pillantását rád szegezi, aztán meghajol Ttoth előtt, majd neked is biccent./
- Ttoth Cinthiának hív, de én jobban szeretném, ha Enjinnek neveznél. Én vagyok ennek a helynek a lelke, tehát engem kell megnyerned, hogyha szeretnél valamit. /mosolyodik el. A mozdulat kissé természetellenes, valami mintha nem stimmelne a mosollyal, hiszen inkább csak az arca mozdul, de hűvös tekintetébe nem kúszik be semmilyen érzelem./

- Legyen akkor Enjin. /mondja Ttoth enyhén mintha bosszankodna, aztán odalép hozzád és a fegyverről kezd inkább magyarázni, habár Enjin közben titeket figyel./
- Valójában már alig van visszarúgása, szinte minimálisra csökkentettük, pont úgy, ahogy a hanghatást is. Egy finom vijjogáshoz hasonló hang az egyetlen, ami kíséri a jelenséget, de még ennek a csökkentésén is dolgozunk. A K&K széria fejlesztett prototípusa már sokkal korszerűbb lesz, még a vadászok is meg fogják irigyelni! /mondja a férfi villámló, elszánt tekintettel./
- Mellesleg folytonos nyaláb módja is van, ahogy ön nevezte, de ez nem túl gazdaságos, mivel sokkal hamarabb kimeríti a terepeket, mint a hagyományosabb módok. Legnagyobb fokozaton 30 lövést lehet leadni vele egy tárral. Mi úgy gondoltuk a tárcserés megoldás jobb, mint a vadászok öntöltő fegyverei, azoknál ugyanis a töltődési időkorlát nagyon hátráltatja a használóját. /mondja egyre lendülettel, majd érdeklődve pillant rád, amikor a segítséget említed./

- Hmm talán... Habár nem tudom miben vehetnénk hasznát, elvégre Einstein talán háromszáz évvel előzte meg a saját korát, önnek azonban jó kilencszáz évet kéne áthidalnia... sőt, mivel én is megelőzöm a korom, így még többet. Ráadásul nem érek rá folyamatosan pesztrálni magát... Meg persze nem fogok mindenféle múltból jött jöttment embereket beavatni a kutatási részleg legtitkosabb fejlesztéseibe... Amíg nem bizonyosodtunk meg arról, hogy velünk van és nem kém, addig szó sem lehet ilyesmiről. Ha viszont valóban ezt szeretné és kiderül, hogy nem besúgó és talán még használható is valamire... nos ebben az esetben szívesen meghallgatom a javaslatait. /Ezzel visszaveszi a fegyvert./