Fősugárút

[Drun]

*2900.09.01. szerda -- Moloal*


/Miután vissza köszönsz neki, őszies színekben pompázó szárnyait megrebbenti, és már szinte egy karnyújtásnyira van az arcodtól./
- Úgy érzed, hogy fáradt vagy?
/Kérdezi félrebillentett fejjel./
- Nem. Nem álmodsz. Ébren vagy. Hacsak nem vagy alvajáró és nem beszélsz álmodban.
/Mosolyog rád kedvesen, de mégis félszegen./
- A Fővárosban vagy, az én nevem meg Myllien.
/Kicsit hátrább száll, majd újra feléd./
- Nem tűnsz pánikolósnak. Teljesen csendes és nyugodt vagy.
/Értetlenül néz rád./
- Ha gondolod megmutatom, hogy hol vagy, ha előveszed a Wiredetet. Nekem nincs, nem volt rá lehetőségem még, hogy megvegyem az új Qurder típusút.


*Ne felejtsd el a történetek végén a hozászolásod számát oda írni, az aljára! Ezzel mindkettőnk feladatát megkönnyíted. Így tudjuk nyomon követni a fejlődésed.*

[Moondance Logan Alexander]

*2900. szeptember. 1. szerda – Drun*

- Nem vagyok fáradt, nem szoktam alva járni és beszélni sem álmomban. / Mondom és közben figyelem, ahogy hol közelebb, hol távolabb száll tőlem. / + Pont úgy néz ki, mint a mesékben a tündérek. Csak az lehet. + / Magam mellé teszem, a füzetem majd újra rá nézek. / - Nagyon szép neved van. Melyik fővárosban? Akkor még mindig Londonban vagyok? / Kérdezem tőle. Mert ha igen akkor felesleges lenne pánikba esnem, de valahogy semmi sem ismerős. / - Mert ha ez London, akkor elég fura mert nem ismerős semmi. Nem tudom, merre indulhatnék. És elhiheted. Eléggé pánikban vagyok… Milyen Wir… micsoda? És mi az a Qurdar vagy Qurder? Nem tudom mik azok. / Mondom és tényleg nem értem miről beszél. Teljesen ismeretlen számomra az, amiről beszél. Még elképzelni sem tudom, mik lehetnek azok. / + Na, jó. A Wir akármicsoda valami térkép lehet, ha azon akarta megmutatni hol is vagyunk. Vagy valami telefon márka? Tényleg a mobilomon van, GPS azon talán megtudja, mutatni. + / Kezdek a táskámban kutatni. Vagy is kezdenék, de az teljesen üres. A vázlatfüzetemen kívül semmi nincs nálam. / - Azt hiszem, nagy bajban vagyok. Nincsenek meg az irataim sem. Ha igazoltatnak, a végén még a börtönben végzem. Myllien segítened kell. Hol pótolhatnám az irataimat? / Kérdezem tőle. Kezd tényleg egyre kétségbe ejtőbb lenni a helyzet. És csak Ő segíthet rajtam. Senki mást nem ismerek itt./

(4)

[Drun]

*2900.09.01. szerda -- Moloal*


/Letelepszik a padra, most a rajztáblád van kettőtök között./
- Szép. Mi ez?
/Kérdezi, majd zavart tekintettel néz rá./
- Egyetlen főváros van csak és az H'Sekirat. Mi az a London?
/Sűrű pislogások között reppen fel újra. Félrebillenti játékbabának tűnő fejecskéjét./
- Te hol éltél eddig kislány?
/Körberepül, hogy jobban szemügyre vegyen, majd újra leszáll a padra, és onnan néz fel rá./
- Hát a Wiredet, az Wiredet. A Qurder az meg annak a típusnak a neve, amit nekünk tündéreknek fejlesztettek ki.
/Elmutat egy irányba, merre egy parkos részt látsz csupán./
- Arra van a tanácsház, ott talán betudod szerezni az irataid ha ellopták.

[Moondance Logan Alexander]

*2900, szeptember. 1. Drun*

/Figyelem, ahogy leül mellém és a rajzomat figyeli./ - A vázlatfüzetem. Ebbe rajzolok le dolgokat. És ha jónak találom és van, időm vászonra festem őket. – mondom halkan. Látom a zavart tekintetét és én is ugyan olyan zavartnak érzem magam./ - Még is hol vagyok? Nem ismerem ezt a H’Sekirat nevű helyet. Én Londonban élek, de most már nem tudom, hol vagyok. Vagy, hogy mikor. Semmi sem ismerős. / Mondom elkeseredve. / - Szóval tündérek még is léteznek? Azt hittem csak a mesékben vannak. / Mondom, de ez sem javít a hangulatomon. / - Eltudnál, kísérni? Azt hiszem, most jól jönne egy kis lelki támasz. / Nézek rá szomorúan. Nagyon elveszettnek érzem magam és nem akarok egyedül maradni. Nagyon félek, hogy vajon mibe is keveredhettem bele. Csak azt tudom, hogy mindent elölről kell kezdenem. Újra talpra kell állnom./


(5)

[Andrej Avram Nyikolaj]

/Először óvatos léptekkel haladok előre, majd mikor eléggé megszoktam már, hogy a sugárút átlátszó, és nem zuhanok le az alattam lévő szintre, valamelyest felgyorsítom lépteimet. A világ ami fogad egészen lenyűgöző, és túlságosan futurisztikus ahhoz, hogy bármiféle hasonlóságot véljek felfedezni abból az időből ahonnan érkeztem. Sőt mi több össze sem lehet hasonlítani a kettőt./
+Mintha szintekből állna a város. A magasodó tornyok pedig elképesztőek.+ /nézek fel magasabbnál magasabb épületekre, amik büszkén és délcegen nyúlnak az egekbe. Nem nézelődök feltűnően, nem állok meg bámészkodni, csak azt veszem szemügyre, amit a szemembe lógó hajam takarásából látok. Egy pillanatra azonban mégis megtorpanok./
+Ez meg mi!+ /pillantok jobbra, ahol is nagy sebességgel érkezik valami, aminek két kereke van, és a motorhoz hasonlít, de mégsem az. Majd mikor mellém ér, mintha rakéták robbannának be, a kerekek behúzódnak a karosszéria alá, a motornak látszó jármű pedig felrepül a levegőbe. Tekintetemmel követem a motort, és ekkor esik le igazán, hogy a járművek zöme nem a földön, hanem a levegőben közlekedik./
+Mondjuk ez nem igazán lep meg. A mi időnkben sem voltunk messze tőle.+ /gondolom, és ezen gondolatok egyre inkább megerősítenek abban a tudatban, hogy ez a szín tiszta valóság, ez a jövő, én pedig ide keveredtem, és itt is fogok élni amíg meg nem halok. Már ha persze egyáltalán meg fogok halni./
+Ha tényleg vámpír lennék, akkor halhatatlan vagyok mint a legendák és mendemondák vámpír szereplői?+ /férkőzik belém a gondolat, ami egyáltalán nem hagy nyugodni. Túlságosan belemerülhettem a gondolkozásba, mivel a következő pillanatban azt érzem, hogy valakinek neki ütközik a jobb vállam. Picit hátrébb ugrok, szememből kiseprem a hajamat, hogy lássam kibe futottam bele. Úgy gondoltam, az éjszaka sötétjében majd nem látom ki is állja el utamat, de a sötét ellenére meglepően jól látok, és majdnem tisztán tudom kivenni az alakot./
-Ó ne haragudjon elnézést kicsit elkalandoztam! /mondja egy vékony női hang./
-Semmi baj. /válaszolom/ -Mondja kérem nem tudja véletlenül, hogy hol találom Necradit városát? /érdeklődöm, hátha tudnak nekem segíteni./
-Soha sem hallottam még róla. /feleli a nő széttárva karjait, arcáról az értetlenség sugárzik. Vagy tényleg nem tudja, vagy nem akarja elárulni, szemei viszont azt sugallják, hogy nem hazudik nekem./
-Mindegy azért köszönöm. És mondja milyen dátumot írunk?
-Hogy mi a dátum? /lepődik meg kicsit a kérdésen/ -Természetesen 2900. augusztus 31. mi más lenne? További szép estét! /emeli meg karját, majd elfordítja fejét. Csak egy pillantást vetek utána, és ez épp elég is, hogy tekintetem a sima, csupasz nyakra tévedjen. Hirtelen hevesebben kezd el verni szívem, elkezd bennem fortyogni a vér, érzem, ahogy az adrenalin pumpálja testem, szemfogaim pedig elkezdenek még inkább megnyúlni számban. A nő ekkor már hátat fordít nekem, és el is ballag, én azonban már nem mint nőre nézek, hanem mint prédára, akinek pezsdítő üde friss vérét kell az utolsó cseppig kiszipojoznom./
+Elég elég elég!+ /üvöltöm magamnak gondolatban, majd két kezemmel beterítem arcomat, és térddel az útra esek. Erősen zihálni kezdek, a homlokom gyöngyözni kezd, és érzem, amint testem kezd lecsillapodni./
+Most már nincs kétségem a felől, hogy mivé is lettem.+ /fogadom el a valóságot, majd gyorsan talpra állok. Szerencsére az éjszaka elég sötét ahhoz, hogy sok embernek vagy lénynek ne tűnjön fel az iménti kis alakításom./
+Keresnem kell valakit, aki felvilágosít a vámpírok életéről és létéről ebben a világban, különben gyorsan bajba kerülhetek, főleg, ha nyilvánosan tombolni kezdek.+ /határozom el magamban, majd tovább folytatom a sétát. Sejtem azt is, hogy bizonyára léteznek más fajok is ebben a világban, amikről szintén jó lenne egy kis ismeretet szereznem, de legfőképpen az érdekel, miként néznek itt majd rám mint vámpírra, és mennyire kell, hogy résen legyek. Nem szeretnék valamelyik saroknál golyót kapni a fejembe./

(2)

[Mira]

*Andrej* [2900. augusztus 31., kedd; éjszakai órák]

A város, H'Sekirat, még éjszaka is gyönyörű és ragyogó. Fényes üvegtornyai az égbe nyúlnak, míg ezüstös utai egyaránt levezetnek a mélységbe. Az esti órák ellenére sincs sötét ebben a különös toronyrengetegben. A közvilágítás ezen a szinten kiváló, míg följebb is szinte nappali világosság van. Pár lépcsősorral lejjebb azonban már lényegesen sötétebb van - és van egy olyan érzésed, hogy a közbiztonság a fény hiányával együtt egyre rosszabb, még a harmincadik század ellenére is.

A város utcáin hideg van. Itt-ott még megtelepedett a friss hó, ami nem sokkal érkezésed előtt eshetett, azonban már az ismerős latyakot is felfedezheted a járműforgalom alatt. Létedhez hozzátartozik, hogy csak tudod, hogy hideg van - érezni nem érzed.

Eluralkodik rajtad a kétségbeesés. Mint valami csendes árnyék, úgy kúszik végig a testeden, s belemarkol a szívedbe. Még nem tudsz uralkodni rajta, s mire észreveszed magad, a nemrég megszólított hölgy mögött vagy lemaradva egy pár méterrel. Ösztönöd érzi, megsúgta: hazudott neked Necradittal kapcsolatban. Dühös vagy emiatt. A nő egy lépcsőn siet lefelé, szemlátomást fázik. Összehúzza magán hószín prémkabátját.

A benned rejlő Fenevad érdeklődve szemléli, amint a gazdag préda a lentibb, szegényebb szintek felé igyekszik. Vajon mi dolga lehet odalent?

[Drun]

*2900.09.01. szerda -- Moloal*

/Myllien egyre jobban fürkészi arcod, és egész tested. Meghallgatja, hogy mit mondasz neki, de közben nem szólal meg. pedig látod rajta, hogy igencsak kiakaródzik belőle valami bukni.
Már-már azt hinnéd, hogy nem is fog megszólalni, hogy most tett némasági fogadalmat, amikor végre válaszol./
- Létezünk. Mindig is léteztünk.
/Közelebb lépked hozzád a padon./
- Azt kell, hogy mondjam, nem te vagy az első ennyire eltévedt. De egyenlőre nem tudom, hogy azért mert te is Múltlakó vagy-e. Vagy azért mert nagyon beverted a fejed és össze van e zavarodva a kicsiny buksid.
/Megveregeti apró vállait, és újra felreppen, arcod elé./
- Lehet, hogy kicsit ez a váll, de már sokan sírtak rajta. Családunk jelmondata is ez: "Kicsi váll, de nagy szív - nyugodtan sírj a vállamon.”
/Megvonja a szóban említett testrészeit./
- Ha nem is lelki támaszod, de idegenvezetőd lehetek egy kis ideig. Most úgysincs semmi dolgom.

[Daelanu]

[2900. szeptember 1.]
/A boltból kilépve egy pillanatra elámulok az igazi nagyvároson, ahová kerültem. Az épületek legalább hat méter magasan tornyosulnak felém, rengeteg ember jár az utcákon, érdekes kinézetű járművek zúgnak el mellettem, ráadásul a levegőben./
+Ha ez tényleg a jövő, akkor mégis jól alakulnak a dolgok az én időmben.+/Az idillt csak az a tény rontja el, hogy fogalmam sincs semmiről; hol vagyok, mi történt velem, és hogy jutok haza, ha egyáltalán. Jobb ötlet híján találomra elindulok egy irányba.
Rövidesen egy csinos kis térre érek. Leülök egy padra, és próbálok ötletelni, hogy birkózzak meg a helyzettel, de nem jutok sokra. Mintha az ember meglepetés vakációra menne, de az odaúton kívül mindent magának kell intéznie. Akárhogy is, úgy tűnik, itt egyelőre magamra vagyok utalva.
Hogy kicsit megnyugodjak, elkezdem szemlélni a világot. Az első, amit megfigyelek, az épületek. Már idefelé jövet is csak kapkodtam a fejem, de most alkalmam van jobban megnézni őket. Jóval magasabbak, mint a budapesti lakások nagy része, mégsem takarják el a napot, a kis tér szinte teljes egészét természetes fény világítja be. Ekkor veszem észre, hogy a hőmérséklet nem igazán passzol a nyár végéhez, ahova elvileg kerültem. Tipikusan olyan idő van, mintha már tavasz lenne, de még érezni lehetne a telet is. A napnak hála kellemes meleg van, de időnként igen hideg fuvallatok érkeznek, így nem érzem túl szerencsésnek, hogy nyitott területen vagyok, de egy idegen városban nem igazán merek hívatlanul behúzódni valahová, annyira hideg azért nincs. Tekintetem az emberekre téved. Valamikor a nap közepén járhat, ezért érthető a nagy forgalom. A zsúfoltságot nem szeretem, de ha van elég hely a tömegnek, szeretek elmerülni benne. Ám itt minél tovább figyelem a járókelőket, annál inkább elfog valami furcsa érzés velük kapcsolatban. Igaz, hogy mindenki emberinek néz ki, így jobban megfigyelve mégis csak óvatosan hívnám őket embereknek. Vannak, akiknek mintha ragyogó aurájuk lenne, míg másokat elnézve valami megmagyarázhatatlan bestialitást érzek./+Vajon ők is ezt gondolják rólam? Elvégre én vagyok itt az idegen...+

(2)

[Mira]

*Daelanu* [2900. szeptember 1.]

H'Sekirat városa valóban lenyűgöző. Égbetörő, ragyogó épületek, lebegő gyorsforgalmi utak, fényes üveghidak és lépcsősorok labirintusa. A kis park, ahol üldögélsz, szintén olyan nyüzsgő, mint a város eddig megismert részei. Gondos tervezéssel megrajzolt kialakításának köszönhetően valóban idillikus környezetet nyújt a kopasz fák és bokrok ellenére is. Egy-két helyen még megmaradt a hó is, mintha az időjárás csak a napokban kezdett volna megváltozni. A nap ugyan melegen süt, lenge vászonruhádban mégis egyre inkább fázol, a padon üldögélve.

Mikor épp indulnál, egy alakot vélsz felfedezni abból az irányból, amerről jöttél. Szemlátomást siet, még az itteni népekhez képest is. Aztán hirtelen megtorpan, elkezd forgolódni, szemügyre veszi a parkban pihenőket. Tekintete megakad rajtad, elmosolyodik. Megindul feléd.

A fiatal nő húszas évei elején járhat. Kecses mozgású, normál termetű, átlagos magasságú. Mélybarna, kócos hajába itt-ott mézszín szálak vegyülnek, hegyes füle ki-kivillan tincsei alól, ahogy mozog. Különös ruhát visel: különféle zöldeket, amik ide-oda tekeregnek körülötte, egészen le a földig, így alkotva egészt. Vállait virágzó ágak díszítik, hajában ugyanabból font koszorú van. Arca bájos, szeme pedig elképesztően kék, mintha az ég nézne vissza rád. Az egész jelenségről az a benyomásod, mintha az erdőből szabadult volna két pillanattal ezelőtt - mégis tökéletesen beleillik H'Sekirat üveges fémességébe is.

- Legközelebb várj meg, jó? - mosolyog rád a lány, miután csípőre teszi a kezét. Megfigyelheted gondozott körmeit, és hosszú, ágszerű ujjait. Keze ettől függetlenül szintén olyan kecses, mint maga a nő. - Amikor észrevettük, hogy megérkeztél, máris elhagytad Annantina boltját! Mit gondolsz, mennyit kellett futkorásznom a városban, mire utolértelek?

[Daelanu]

*Mira* [2900. szeptember 1.]

/Kezdek fázni, ráadásul észreveszem, hogy a hó néhol még csak most kezdett el olvadni./+Lehet, hogy itt megfordulnak az évszakok? Vagy mégis megtörtént ez a klímaváltozás?+/Ezenkívül az ücsörgés sem old meg semmit. Válaszokra lenne szükségem, de nem támadhatom le csak úgy a járókelőket a kérdéseimmel. A végén még komoly bajba kerülnék, de a minimum, hogy hülyének néznek, ha elmondom, hogy kerültem ide. Úgy érzem, mégis az lenne a legjobb megoldás, ha visszamennék a boltba. Hátha legalább arra rájövök, visszajuthatok-e valahogy.

Amikor azonban felállok, és elindulok visszafelé, észreveszem, hogy valaki elég ütemesen közeledik, szinte már fut. Egy lány az, körülbelül egyidős lehet velem. Úgy tűnik, keres valakit, majd mikor meglát engem, elindul felém, így én is közelebb furakodok hozzá. Mikor közelebb ér, rögtön meglátom, milyen csinos is. Érdekes színű haja, különös ruhája, a növénynek látszó díszei, és persze a szemei... Egészen olyan, mintha egy meseregényből ferült volna elő, mint az Erdő Szelleme. Különös képet fest ebben az igen modern városban, mégsem érzem úgy, hogy kilóg a sorból. Mosolyogva szólít meg, de a hangján érzem a neheztelést, amikor számon kéri az elkóborlást. Várjunk csak, ő ott keresett engem? Tudta, hogy meg fogok jelenni? Akárhogy is, úgy tűnik, tudja, mi folyik itt, úgyhogy, bár nem tudom, mit akar tőlem, mégis jobb lesz, ha mellette maradok./
-Ne haragudj, de a saját megérkezésemre se számítottam, szóval fogadóbizottságra már gondolni se mertem. Csak nemrég érkeztem, semmit nem tudok erről a helyről. Azon kívül kicsit fáj a fejem, és elég hideg is van, ami külön meglep./Hangom higgadt marad, de a végére már kicsit remeg a zavarodottságtól./-De ezek szerint te tudsz olyt, amit én nem, és végülis megtaláltál, szóval...-/keresztezem előtte a karjaimat/-...megkérhetlek, hogy segíts?

(3)

[Mira]

*Daelanu* [2900. szeptember 1., szerda]

- Tudom, tudom, hogy semmit sem tudsz, ezért vagyok itt - türelmetlenkedik a lány. - Én vagyok a fogadóbizottság. A nevem Elinor - nyújtja feléd a kezét. Szinte forró a keze, így már érted, hogy könnyed ruhájában miért nem fázik a téli körülmények között.

- Hogy érted, hogy meglepett a hideg? A huszonegyedik században még volt hideg, nem? Vagy a globális felmelegedés addigra már lezajlott? - Egy pillanatra elréved, ujjait az arcához érinti. - Mindig is rossz voltam földtörténetből. Na mindegy - vonja meg a vállát.

- Gyere, elvezetlek a Tanácsházához - mutat a legmagasabb és legfényesebb toronyra -, ahol kapsz meleg ruhát, találkozhatsz az Angyallal, aki beregisztrál a rendszerbe, et cetera. Szólj, ha van valami kérdésed. Gyakornok vagyok, és be kell valljam: Te vagy az első munkám, szóval lehet, hogy béna leszek. - Gurgulázó, kissé vadállatias kacajt hallat. - Azért elveszni nem fogunk.

[Daelanu]

*Mira* [2900. szeptember 1.]

-Örülök, Elinor. Az enyém Dá...elanu-/választom inkább a tükör által dobott nevet, elfogadva a lány kéznyújtását. Ezek szerint mégis tudtak az érkezésemről, feleslegesen kóboroltam el./- Még egyszer bocs, hogy meglógtam, de biztos más is így tenne az én helyemben./Kicsit felnevetek, amikor rákérdez a hidegre./-Persze, van hideg, csak ahonnan én jöttem, a szeptember a nyár vége, nem a télé. És ilyenkorelég nagy hőség szokott lenni./Azon kicsit elmerengek, hogy a XXI. századot említi/-Akkor ezek szerint ez tényleg az én világom jövője?/Elnézek az irányba, amerre ezután mutat. Eddig is csak kapkodtam a fejem az épületeket lesve, de ez a torony tényleg kitűnik mind közül./+Akkor biztos ez az itteni vezetőség központja. Úgy tűnik, a helyi vezetők szeretik éreztetni a hatalmukat+-Jó, ha szükséges, akkor menjünk. /Sosem rajongtam az adminisztrációs feladatokért. Mindig ott derül ki, hogy szükség lenne még valamire, amit helyben már nem lehet elintézni. De úgy látszik, ez kötelező. Remélem, minden helyi lakos átesett rejta, mert ha csak a boltból érkezettekkel csinálják (mivel figyelik a helyet, gyanítom, hogy nem én voltam az első), akkor ezt enyhén diszkriminatívnak érzem. A lány felajánlása felkelti az érdeklődésem./-Természetesen vannak kérdéseim. Örülnék, ha röviden összefoglalnád, mit kell tudni erről a világról. Pontosan hol van ez a H'Sekirat? És ha értesz hozzá, elmagyarázhatnád, mit is jelent alakváltónak lenni.

(4)

[Mira]

*Daelanu* [2900. szeptember 1., szerda]

- Daelanu... Érdekes név. Majdnem olyan, mint a Danu - mondja a lány elmerengve. - Gondolom, csak valami véletlen.

- Ami azt illeti, nagyon rég volt már ilyen, hogy nem találtuk a múltlakókat. Tudod, általában gyorsan kiérünk. Mindegy. Remélem, tanulnak végre ebből. Már réges-rég kitelepíthettek volna egy egységet vagy egy fogadóállomást a bolt mellé. Egy fél éve ezért könyörög a főnököm.

Amikor az időjárásról beszélsz, csak meglegyinti a kezét:

- A mai időkben már sosem lehet tudni, de ha ez megnyugtat, a tél már nem tart sokáig. Ami azt illeti, már sokkal melegebb van, mint reggel volt. Estére beköszönt a forróság. És igen, ez itt a Föld. Legalábbis ami maradt belőle.

Beléd karol, és elkezd vezetni a városon keresztül. Lépcsők és felüljárók keresztezik utatok.

- Hát, ami azt illeti, az alakváltóságról nem tudok sok mindent mondani. Persze, van bennünk közös, de Ti például nem vagytok a holdhoz kötve, és az elmétek is mindig emberként gondolkodik. Nézd, én csak azt tudom javasolni, hogy majd menj el Polimetronba - az Alakváltók városába -, vagy pedig a Tanácsházán keress fel egy váltót.

- Negapan kapcsán viszont azt hiszem, egész tájékozott vagyok - mosolyodik el kissé hetykén. - De azt hiszem, erről csak később fogunk tudni beszélgetni. Megérkeztünk.

Előttetek tornyosul a Tanácsháza fényes épülete.

*Bocsi, teljesen belezavarodtam a dátumba, és nem realizáltam, hogy elsején van a váltás. Remélem, nem haragszol. *

[Moondance Logan Alexander]

*2900.09.01. szerda -- Drun*

/Csak nézem a kis lényt és még mindig nehezen hiszem el hogy nem álmodom. Majd hirtelen megszólalt amitől kicsit össze is rezzentem. Nem számítottam rá, hogy egyáltalán még beszélni akar./
- Múltlakó? Az meg mit jelent?
/ Kérdezem tőle mert nem tudom mire céloz. Bár lehet benne valami hogy bevertem a fejemet mert eléggé fáj de most az sem tud érdekelni. /
- Köszönöm, de én már nagyon rég nem sírtam. És nem most akarom elkezdeni. Most jó lenne megtudni hol is vagyok, és ha már ide kerültem be is kéne illeszkednem.
/Mondom egy halvány mosollyal majd felkelek a padról./
-Millyen akkor segítenél kérlek?
/Kérdezem tőle, ahogy leguggolok a pad előtt hogy vele szemben legyen az arcom./
+Talán még jól is jön ez a változás. Lehet ez kell nekem hogy újra kezdjem az életem. Még ha nem is tudom mi vár rám és nem lehetek
Jeffrey mellett, hogy vigyázzon rám. Akkor is talpra fogok állni ahogy tanította és elölről kezdek mindent. Ez az én új esélyem.

6

[Drun]

*Moloal -- 2900.09.01. szerda.*

/A kis tündér gyermeki mosollyal az arcán ingatja meg a Feját./
- Te tényleg össze zavarodtál!
/Mondja neked./
- Vajon mit jelenthet, hogy Múltlakó? Gondolkozz egy kicsit...
/Arra, hogy régóta nem sírtál, csak még jobban mosolyog. Valahol fura ez a reakció számodra, mert a szemeiben nem a gyermeki és törékeny baba fényt látod csillanni./
- Legyen, segítek. Te a Múltból érkeztél ide, legalább is ezt feltételezem, mert itt mindenki ismeri a Főbárost, H'Sekiratot! Azokat nevezzük így, akik a Ti időtökből jötteket a Mi időnkbe.
/Myllien közben körberepül téged, majd elindul egy irányba, a parkon keresztül./
- A Tanácsházban majd elmondják neked ezt kicsit jobban. De ha bármi konkrét kérdésed van, tedd fel nyugodtan.
/Megvonja kicsiny vállait./
- Legfeljebb ha nem tudok rá válaszolni, akkor majd megkérdezem a többieket.

[Caridwen]

*Előzmény - 2900. augusztus 30. - Reagen*

/Villámgyorsan haladtok, látod a sidhe nő tartásán az idegességet, illetve a feszült várakozás talán jobb szó, látszik hogy felkészült a harcra, de valahogy mintha várná is. Az emberek utat nyitnak nektek amerre elrobogtok, mintha Machának lenne valami láthatatlan aurája, ami eltaszítja az embereket. Talán van is, hiszen a bőre holdfehéren izzik, a haja pedig fekete lánggal ég.
Éppen egy mellékutcán suhantok át lerövidítve az utat, amikor a ködből egy szőke férfi lép elétek, mire Macha megtorpan, olyan sebesen, hogy te nekirohansz a hirtelen sebesség változástól, de mintha egy kőfalba ütköztél volna, nem egy kecses babaszerű nőbe, úgy pattansz le róla és huppansz a földre. Mire kacagást hallasz hátulról és ha oda pillantasz egy pirosas és egy narancsvörös hajú fickó állja el az utat, amerről jöttetek./
- Távozzatok az utamból Godal és akkor nem esik bántódásotok! /mondta Macha magabiztos hidegséggel a szőkének. Erre a mellettetek lévő ház falán ácsorgó lilahajú fickó válaszolt neki, aki láthatóan magasról tett a gravitációra és lazán zsebre tett kézzel válaszolt úgy ácsorogva a falon, mintha az természetes lenne./
- Nem Macha, te fogod átadni nekünk a fiút és akkor megkímélünk figyelmen kívül hagyva a múltbeli bűneidet. /mondta. Hangja lágy volt, de szintén lilás szemeiből gyűlölet és harag sütött a nő felé, akinek ha lehet még keményebb lett az arca./
- Soha. /sziszegte és a hangja most úgy vágott, mint a tokjából elősuhanó pengéje. Ekkor a férfiak egyszerre kezdtek mormolni és észre vettél egy fekete hajút is a lilahajúval szemben. Minden olyan gyorsan történt, hogy pislogni is alig volt időd közben. Macha mozdult a szőke férfi felé suhintott a kardjával, azonban a szavaik nyomán szürkés-ezüstös fényfonalak jelentek meg a levegőben és felfogták a kardcsapást, mintha fénylő pajzs lett volna a háló. Macha dühösen röppent egyik helyről a másikra mint egy veszett véreb úgy küzdött az egyre szűkülő háló ellen. Rajtad is átsuhant a fényzuhatag, de kellemes meleg bizsergésen kívül mást nem éreztél ahogy elvonult feletted. Végül egészen összeszűkült, gúzsba kötve a valamilyen számodra furcsa és érthetetlen nyelven szitkozódó nőt. Az ezüst háló szorításában egészen gyermekinek és ártatlannak tűnt, ha az ember nem érezte volna a belőle áradó gyilkos haragot.
Ekkor a narancsvörös hajú fickó odalépett hozzád és a kezét nyújtotta, hogy felsegítsen./
- Üdv fiú, én Cobber vagyok a testvéreimmel a Szürke Kompániához tartozunk. Ha jól sejtem még nem hallottál rólunk, de úgy sejtem másról se nagyon, ha ilyen kísérővel vergődtél eddig a világban. /biccentett az ezüsthálóban vergődő Macha felé, aztán folytatta./
- Szeretnénk ha velünk jönnél, mert sok dolgot kéne megvitatnunk és örülnénk, ha magadtól jönnél, mi ugyanis barátok vagyunk, nem ellenségek. Miután elmondtuk amit kellett a te döntésed hogy maradsz-e vagy távozol, rendben fiú? /biccentette kissé oldalra a fejét, borostyánszín szemét rád függesztve. A többiek is közelebb jöttek szép lassan. Végül a szőke, akit Godalnak nevezett Macha eléd lépett, alacsonyabb volt nálad, karcsú elegáns már-már lányos vonásokkal, de ettől függetlenül hatalom sugárzott vérszín szemeiből./
- Velünk tartasz? /nyújtotta feléd a kezét kérdőn./

[Reagen Weltz]

*Caridwen*

/Akarattalan rongycsomóként loholok Macha után. Most, hogy pszichopata bébiszitterem körül szinte forr a levegő valami természetellenes erő harására, a tömeg riadtan szétrebben előttünk. Demindezek ellenére, egyre erősödik bennem az előérzet, hogy lángoló hajzuhatag ide vagy oda, az üldözőink mindinkább közelebb kerülnek hozzánk.
A kezem már teljesen elgémberedett, amikor befordulunk egy sikátorba. A rossz előérzetem egyre csak erősödik a magas falak és ajárókelők hiánya láttán. És... már megint igazam, volt de mielőtt annyit mondhatnék, hogy "Naugye.", olyan erővel csapódik az arcom Macha lapockájához, hogy majd' leharapom a nyelvem. Aztán lepattanok a nőről a porba, és ülve maradok./

- Nem lehetett vona egy kicsit finomabban lefékezni?/ kérdezem Machától, részben csak azért, hogy megnézzem megvan e még a nyelvem. Úgy tűnik, megmarad, de a szájamban egyre ersődő fémes ízt érezve arra következtetek, hogy valamit mégis sikerült elharapnom.
Macha egypillantásra sem méltat, a figyelmét leköti, az a csapat srác, aki körbevett minket. A tény hogy a társaság kétötöde a falon áll, mint pókember, vagy mittudoménki, már meg sem lep. Nem hiszem, hogy valaha meglepődhetnék már bármin is./ + Ha a következő pillanatban besétálna a sarkon egy kiszabott bálna, egy rohadt kalappal a fején, és megkérdezné, hogy merre lehet a környéken olcsón felejteni, valószínüleg meghívnám egy italra.+ /Na nem mintha tetszene, ami körülöttem folyik, távolról sem. Egyszerűen letettem róla, hogy valaha is megértsem ezt az elszabott világot. Feladtam.

Az egyikük vált egy pár barátságos szót Machával, ami alapján arra következtetek, hogy régi ismerősök./ +Amolyan átrágnám-a-nyaki-verőered-ha-hetetném tipusú ismerősök.+
-Megkérdezhetem, hogy mitől vagyok ennyire durvára fontos, hogy egymásnak estek itt miattam? De tényleg, mi a jó francnak kell engem folyton zargatni? De ha még olyan fontos is lennék, miért nem tudtok normálisan viseledni? Hívjanak meg egy körre, ahelyett hogy ide-oda rángatnak. /kiabálom a társaságnak, de persze magasról teszek rám. Inkább nekiesnek egymásnak, ami nagyjából úgy néz ki, hogy Macha ésveszejtő sebességgel hadonászik a kardjával, az öt másik,meg lassan de biztosan bekeríti valami fényes fehér varázshálóval. A végén olyan erősen befonja már a háló, hogy egy pillanatra meg is sajnálom, ahogy kétségbeestten küszködik mágia szorításában.

Az egyik srác odalép hozzám, én meg figyelmen kívül hagyva a nekem nyújtott kezet, feltápászkodom. Végigfuttatom a tekintetem a társaságon, végül az egyre gyengébben vergődő Machára./
-Öten egy ellen? /szólalok meg egész halkan/ -Minden elismerésem. /A vöröshajú gyorsan bemutatkozik, és arra kér.../ +Így legyen ötösöm a lottón!+ /... tartsak velük. A gond csak az,hogy nekem már rég elegem van mindenkinek a társaságából, és a srác burkolt fenyegetése pedig nem segített sokat./
-És gondolom, ha nem jövök magamtól, akkor nem lesztek ennyire batátságosak, de attól még visztek igaz? /nézek vissza rájuk úgy, hogy értsék, nem vagyok teljesen hülye. Értem a helyzetet, az csinálnak velem amit akarnak, cserébe csak annyitkérek már, hogy ne viselkedjenek úgy velem mint egy naiv csitrivel./


(85)

[Moondance Logan Alexander]

* Drun--2900.09.01. szerda.*

/Tényleg úgy éreztem hogy igaza van, mert nem igazán tudtam tisztán gondolkodni. Mondjuk nem is csoda történtek után. Figyelmesen végig hallgatom amit mond és meglepődök rajta. Soha nem hittem volna hogy ilyesmi megtörténhet velem. Félelmetesnek és érdekesnek találtam egyszerre. És úgy éreztem egy új esélyt kaptam, hogy mindent újrakezdhessek. /
- Huh. Tudod azt hittem ilyen csak a mesékben van./Mondtam elgondolkodva./
- Eltudnál vinni a Tanácsházához?/ kérdeztem tőle kíváncsian mert tudtam hogy egyedül biztos eltévednék. /

7

[Caridwen]

* 2900. augusztus 30. - Reagen*

/A szőke válaszol a kérdéseidre, amikor már leszerelték Machát. Elsőként egy hosszú kuncogást eresztett meg, majd folyamatos farkasvigyorral válaszolt neked./
- Félre értesz minket. Nem valami isteni prófécia kiszemeltje vagy, ne aggódj, csupán... /egy pillanatra elgondolkozik, aztán még szélesebb mosollyal folytatja./ Hogy is mondjam, a mi kis törvényen kívüli bandánknak a profiljához hozzátartozik, hogy bajbajutott hölgyeket mentsünk meg a szörnyektől. És amint találkoztunk a gonosszal, kötelességünk volt leszerelni.
- Aztán sajnos egy csinos kisasszonyka helyett, aki könnyes szemekkel hálálkodna nekünk egy morcos fickót kaptunk. Nem túl jó üzlet, ezt be kell látnod. /vágott bele szintén mosolyogva a répavörös hajú Copper. Majd Godal visszavette a beszélgetés menetét./
- Azonban a dolgok ilyentén alakulásában volt egy kellemes meglepetése is. A mi kis társaságunk mágiájának van egy különös tulajdonsága, ugyanis ő választja ki, kik lehetnek a tagjai. Amikor végigsöpört rajtad, téged is úgy ismert fel, mint minket. Ez meglepett, és ezért is szerettük volna, hogy velünk gyere, hogy erről mesélhessünk neked a tábortüzünk és néhány üveg jó erős kradgor társaságában. Azonban félreértettél, én aztán nem foglak kényszeríteni semmire. Ha inkább itt maradnál, a véleményem szerint nagyon dühös bérgyilkosunkkal, akinek jó szokása nyílt színen kasztrálni embereket, akkor csak rajta, a döntés a tied. Ha nem érdekel hogy megtudd hol lehetne helyed és ennél jobb társaságba igyál és pihenj, akkor senki nem fog kényszeríteni.
- Több ital marad akkor nekünk. /vont vállat a sötétvörös hajú férfi, de közben barátságosan mosolygott rád. És valahogy érezted hogy igazat mondanak, tényleg nem tűntek ellenségesnek, inkább valami zsiványbandákat összetartó bajtársiasság lengte be a levegőt, ami az igazat megvallva nem volt kellemetlen, sőt bármennyire is próbáltad a hibát keresni bennük, egészen szimpatikusnak érezted őket. Azonban ezután elcsendesedtek és nyugodtan vártak a te döntésedre./

[Drun]

*Moloal -- 2900.09.01. szerda.*

/Myllien egy kicsit eltűnődve figyel téged, ahogy repül nemsokkal előtted, majd egy halk sóhaj kíséretében, kicsit megereszkedik a válla./
- Tudod, még személyesen nem találkoztam olyannal mint te, de már sokan beszélnek rólatok, ami körünkben is. Főleg azok után, hogy az egyikőtök, igen jelentős tagja lett a mifajtáknak.
/Előre tekint, kisi ideig csendben is marad, mintha nem is akarna megszólalni többet, majd mégis folytatja, csevegős hangon./
- Bár még vele sem találkoztam, illetve látni már láttam, de nem beszéltem vele, de azt mondják a rokonaim, hogy már egy éve itt él közöttünk. Ö tavaly jött át a bolton.
/A park amin áthaladtok nagyon szépe, rendezett. Néha látsz egy két párt elhaladni nem messze tőletek. Van, hogy kisebb csoportot látsz ülni a füvön. Ami meglephet téged, hogy nem csak embereket látsz közöttük.
Látsz olyan kis apró lényeket, tündéreket, mint Myllien is. Látsz viszont két, nagyon vonzó férfit, akiknek hatalmas fehér tollas szárnyaik vannak, társaságukban egy fiatal -talán, ha 15éves- lány lehet./
- Hamarosan megérkezünk a Hivatalhoz.
/Mondja neked út közben Myllien. Érzed biztatni akar, csak mér nem tudja, hogyan./

[Moondance Logan Alexander]

*2900.Szeptember.1 Drun*

- De hogy-hogy ennyi múltlakó jön át azon a bolton, mint én? És miért nem tesznek ellene valamit? /Kérdezgetem Myllient, de nem vagyok biztos benne hogy tud választ adni. Ahogy áthaladunk a parkon, elég sok emberrel, találkozunk, és olyanokkal is mint Myllien. Csodásnak tartom hogy mindenki ilyen jól megfér egymás mellett mint ők. Ahogy haladunk, két férfit megpillantok egy fiatal lány társaságában. Nem is az fog meg bennük hogy milyen jóképűek hanem a hatalmas hófehér szárnyaik. Tudom illetlenség másokat megbámulni, de nem bírom levenni róluk a szemem, aminek meg is lesz a maga büntetése mert mire észbe kapok neki megyek egy fa törzsének, és jól megfejelem azt. Hogy zavaromat leplezzem és minél hamarabb eltűnjek a szemük elől, felpattanok, és fejemet fogva a tündér után loholok, mert elég kínos számomra a helyzet. Nem akarom még inkább kinevettetni magam. /- Az jó lesz./ Mondom, és homlokomat dörzsölöm ami bitang mód sajog az ütközés hatására./+Ilyen az én formám. Jóformán még meg sem érkeztem de már nevetségessé teszem magam.+/Morgok útközben./

8

[Reagen Weltz]

*Caridwen*

-Jajj, nagyon kedves, hogy megmentettetek. /köszönöm meg gúnyosan a vörös hajúnak./ -Legközelebb szóljatok előbb, majd sikítozok, ha attól jobban érzitek magatokat. / Viszont bármennyire is próbálom tagadni, tényleg jól jött, hogy kimentettek Macha mellől. Mercuriustól kezdve az egész társasággal kapcsolatban rossz érzéseim voltak. Ezek a srácok meg valami önjelölt Robin Hoodok, ha jól vettem ki a szavaikből. Még az is lehet hogy tényleg csak meg akartak menteni. Ők lennének az elsők azóta a fránya bolt óta. /

+ Mi az a krador? Igazából mindegy, iható. És jühetne egy újabb adag lélekerősítő.+ -Tényleg van tábortüzetek? Itt, a város közepén?/ kérdezem hitetlenkedve. A jelek szerint mégsem vagyok mindenre felkészülve. Sóhajtok egy nagyot./
-Tulajdonképpen mehetek veletek. Jobb dolgom nincs, viszont egy kis meleg meg egy ital jól esne.... De arra ne számítsatok, hogy nagyon el leszek ájulva a mágiátoktól. Már így is épp eleget kaptam belőle. /eszembe jut a karommal történt incidens a lépcsőnél, most is beleborzongok. Ha elindulnak, megyek velük. Machára még rápillantok egyet, és remélem,hogy akkor látom utoljára. Egy viszontlátás nemmenne zökkenőmentesen, az hétszentség./
-Szóval Szürke Kompánia, mi? Tényleg nem hallottam rólatok, de ha hallottam is volna, akkor is sokkal... /itt végigpillantok a társaság élélnkszínü frizuráin/ ...-szürkébbnek képzeltem volna.

(86)

[Drun]

*Moloal folytatás itt.*

[Caridwen]

* 2900. augusztus 30. - Reagen*

/A vöröshajú mély öblös hangon felnevet majd vigyorogva néz rád./
- Aztán vigyázz az ilyen kijelentésekkel, mert legközelebb szavadon foglak. Mellesleg Rubor vagyok. /biccent feléd még mindig vigyorogva.
A tábortüzes kérdésedre mindannyian elmosolyodnak Rubor megint nevetni kezd. Godal veszi vissza a magyarázat fonalát./
- Hát éppenséggel lehetne de kissé kevésbé barátságos ez a hely. Meg azzal a kis csomaggal a sarokban a torkomon akadna az ital. /biccent a fényhálóba burkolt Macha felé./
- Remek, remek, ezt örömmel hallom. Akkor induljunk is. Meg mivel akkor úgy néz ki nem egyértelmű bármikor amikor már nincs kedved maradni szólj és visszahozunk ide, vagy ahova szeretnéd. /teszi még hozzá nagyon komolyan Godal, aztán a fekete hajú csöndes fickóra néz, akinek a szemei egészen halványak, sápadt szürkeségükből végtelen hideg árad. /
- Induljunk Drakar. És a soha viszont nem látásra kislány. /biccent Macha felé./
- Azt pedig elhiheted fiú, hogy a nevünket nem a hajszínünk alapján választottuk. /kacsint még rád Rubor, aztán megérzed a búgást. Olyan mintha a tenger morajlana fel köröttetek. A fekete hajú fickó az ég felé tárja karjait amiből ezüstszürke fénykarikák robbannak elő, majd fölétek repülnek és olyan gyorsan kezdenek keringeni a társaság körül, hogy szép lassan elmosódik a sikátor fala, csak az ezüstös ragyogás marad bármerre nézel, egyszerre lenyűgöző, rémisztő és valahogy megnyugtató ahogy magával ragad a fény. A zúgás egyre erősebb, szinte már belerepedne az ember dobhártyája, aztán egyszer csak az egyik pillanatról a másikra megszűnik a fény eloszlik és egy erdei tisztáson álltok./
- Nah ez már jobban megfelel a tábortüzezéshez? Ne maradj le nagyon mert könnyű eltévedni. /mosolyog rád Rubor majd mint elindulnak egy vékony csapáson az égig érő fák függönye alatt./



*A kövit még ide írd, aztán folytatás itt.*

[Drun]

* Watarama -- 2900.10.14. - csütörtök *

/Szkeptikus jókedved és persze lendületed kivezet téged egy áttetsző útra. Bár a járdán alig látsz járókelőt azok is inkább egykedvűen sétálnak. Talán kordbeli, vagy kicsivel idősebbek lehetnek. Átlagosnak tűnének, legalábbis a kor hétköznapjainak átlagának. Számodra mégis megragadja egy pillanatra a tekinted, ahogy tőled nem is olyan messze kirakatokat bámuló páros, mivel gallérjuk élénél halvány zölddel világít, de amúgy a többi szövet egyszerű natúr színű felsővel, farmerra hajazó nadrággal, térdig érő, fekete alapon, neon-kéken világító bakancsot viselnek.

A hátad mögül apró tappancsok hangját hallod feléd közeledni sebesen, melyet egy ballépés és csúszás hangja zár le, végül a becsukódó ajtónak huppan vissza a csöpp hátsó./
- Tönyüff...
/Hallatszik még lábaidtól nem messze.

A kirakatot bambuló páros, rád tekint, majd miután tetőtől-talpig tüzetesen végigmérnek, kis grimasszal el is tekintenek rólad. Erős a gyanúd, hogy nem nyerte el a tetszésüket, a megjelenésed./




*Drun-hime,-sama,-sensei legfeljebb mindazonáltal nem a hímek egyedéhez tartozom *