Fősugárút

[Auriel]

/Már nagyon rég óta ültem a padon és az éhségem már szinte elviselhetetlen volt. Hirtelen megláttam magam felé repülni egy kulacsot, amit emberfeletti sebességgel elkaptam és magam elé rántottam. Loccsant benne valami, de nem tudtam eldönteni, hogy mi. Felnéztem és megláttam két tök egyforma fickót. Az egyiknél ostor volt, a másiknál pedig egy kard./
+Biztos kemény fickók lehetnek, hogy az egyik nyilvánosan kardot hord.+
/Ekkor az egyik megkérdezte:-Nah mi van Öcskös?! Csak nem szomjas vagy?/
-Ilyen könnyű lenne észrevenni, hogy mindjárt éhen döglök?
/Kérdeztem vissza és lecsavartam a kupakot./
-Megkérdezhetném, hogy kik vagytok és mit szeretnétek, illetve, hogy miért segítetek? És hogy lettem vámpír?
/Tettem fel a tízmilliós kérdést és hálásan nagyot kortyoltam a kulacs tartalmából./

(3)

[Drun]

*Auriel*


/Amelyik eddig beszélt, jóízűen felkacag, amikor az éhségedről kérdezel./
- Eléggé feltűnő!
/Mondja a másik, nyugodt hangon, majd kicsit ellöki magát a testvére vállától, mire a másik elhalhat és körbenéz./
- A nevünk Dextera és Sinistra, mi fogunk pesztrálni amíg be nem regisztrálsz a H'Sekirati központba, majd utána elkísérünk a mi városunkba, hogy a saját otthonodat is felmérd.
/Elindul a félhomályba, nem néz hátra, miközben beszél. A lámpafények mintha tompábban világítanák be a környezetét./
- Arra a kérdésedre, hogy miképp kerültél ide, vagy, arra, hogy miért lettél az ami, ne tőlünk várd a választ.
/Folytatja Sinistra a beszélgetést, de ö is elindul a testvére után./
- Nem kaptunk felhatalmazást rá.
/Kis szünetet tart mondandójában, majd testvérének intézi a szavakat./
- Akár ciánt is tehettünk volna az italba, nem lett volna sok gondunk vele a továbbiakban.
/Csóválja meg a fejét./
- Milyen felelőtlen. Meg sem nézi mit kapott!

[Auriel]

+Szóval tényleg feltűnő! Miért kell nekem mindig kilógnom a tömegből? És ez miért röhög?+
/Kezdtek egyre idegesítőbbek lenni én pedig egyre mérgesebb lettem./
+Már megint tiszta ideg vagyok. Azt hittem, hogy már sikerült leküzdenem az agressziómat.+
/Közben az egyik fickó bemutatta magukat./
+Dextera és Sinistra. Elég fura nevek, de én sem panaszkodhatok.+
-Miféle regisztrációról beszélsz? És milyen városba? /Kérdeztem miután elvettem a kulacsot a szám elől. Isteni, enyhén fémes ízű ital volt benne, de csak tippem lehetett, hogy mi az./
+Tehát nem mondják meg, hogy hogy kerültem ide. Rendben, belemegyek a kis játékukba.+
/Én is elindultam utánuk, közben pedig hallgattam a letolást a felelőtlenségem miatt./
-Hát, ez van. Nagyon éhes, vagy szomjas, vagy mi a csuda voltam. Ti is vámpírok vagytok? És ugye vért kaptam?

(4)

[Drun]

*Auriel*


/Ahogy haladtok a sétányon, pár perc leforgása alatt elértek egy fekete Cruel-hez, aminek az ajtaja pont akkor nyílik ki, amikor Dextera, odalép mellé.
Válla felet néz vissza rátok./
- A regisztráció elkerülhetetlen. Akár tetszik neked, akár nem. Túl kell esned rajta.
/Mondja közönyös hangszínnel.
Testvére eközben előredönti az anyósülést, hogy be tudj ülni a hátsó ülésre./
- Foglalj helyet.
/Int illedelmesen, de a szemébe megbújó villanás nem hagy kétséget afelől, hogy nem szívjóságból teszi ezt. bármennyire is dühös vagy, rájössz, hogy a dühöd, félelemből ered. Melyet az a két alak váltott ki belőled, akik most előtted állnak./
- Az, hogy ki kicsoda, és milyen fajba tartozik, nem ildomos megkérdezni!
/Magyarázza tovább Dextera, majd beszáll az autóba.
Miután te is beszálltál, hátra, Sinistra is előre telepszik./
- Szerencséje van, hogy nem a mi klánunkba való!
/Jegyzi meg félváról fivérének a dolgot, aki csak bólint erre és elindítja a gépelt.
Bent lenyűgöz a modern berendezés és a technológia. A kényelmes ülés és a kilátása, ahogy a levegőbe száguldótok a többi jármű között./
- Minden fajnak külön városa van, és van egy egysége, ahol most is vagyunk, ezt nevezik a Tíz város szövetéségnek, más néven H'Sekitarnak. A mi városunk, Necradit, a Sötétség Mocsara, ahogy a köznyelv használja.
/Néz az ülés támlája felett hátra Sinistra, miközben beszél./
- Nem véletlenül.
/Mosolyodik el. Amire neked önkéntelenül is feláll a szőr a hátadon./
- A kulacsba amit kaptál, vér volt, igen.
/Folytatja Dextera a fonalat, mire testvére vissza fordul./
- AB, típusú. Ha ennyire konkrétan érdekel.
/Hatalmas épületeke mellet és gyönyörű kertek-parkok mellet szálltok el, majd megérkeztek egy ugyancsak hatalmas épülethez./
- Megérkeztünk.
/Mondja Sinistra, mikor megálltok és ezzel a lendülettel el is kezd kiszállni./


*Folytatás a Tanácsháznál*

[Nichen Forhana]

/Nagyon úgy fest, hogy le kell mondania az igazi, finom kávéról - legalábbis addig, míg mesei gazdagságra nem tesz szert. Erre a gondolatra kis híján felkacag - ha egy jól ismert világban nemigen jutott mesés gazdagsághoz, itt mekkora rá az esélye?
Pillanatokon belül ismét a Fősugárúton találja magát, kilépve a Csonttörő által oly lovagiasan megtartott ajtón. A forgalom még nagyobb, a társaság még vegyesebb, mint eddig. Majdnem fellöki egy halálos iramban nyargaló férfi (a faját hirtelen nem tudja meghatározni), így kis híján a nyomában kilépő Csonttörő karjaiban landol. Egyensúlyát visszanyerve a rohanó után néz, de az már túlságosan eltávolodott, hogy láthassa, miféle./
- Ejj, de sietős /morogja az orra alatt, de hamar túlteszi magát a dolgon, és Fionát figyeli, merre indul tovább a híres-neves "lift" felé./

(18)

[Fiona Freefall]

*Előzmény: Kávéház*

/Lomposka jelzett, valami gubanc akadt az ajtónál, úgyhogy hátrapillantottam./
- Hát veled meg...? /Szaladt ki a kérdés Nichennek címezve, de mielőtt a végére értem volna, már összeraktam a képet. Lomposka javaslatát, miszerint kapjunk gyorsan négylábra és kapjuk el a fickót, gyorsan elvetettem. +Most nem ez a fontos, tesó. Megvédeni kell, nem megbosszulni...+ Miután lerendeztük a kérdést, visszább fogtam magamat és nem engedtem a jó öreg nagyvárosi rutinnak, hogy előreszaladjon velem a kvázi tömegben./
- New Yorkhoz képest ezek még lazán tolják. Európában nem szoktál hozzá a forgalomhoz? /Vigyorogtam rá a máguscsajra. Aztán kicsit megszaladtak a gondolataim.
+Szegény eléggé szutyok helyzetben lehet. Egyik dzsungelt, se a nagyvárosit, se a vadonban lévőt nem ismeri, ráadásul még farkasa sincsen, ami segítené. Én meg itt szívózok vele...+ Na, még úgy is lehet mondani, hogy elszégyelltem magam. Végeredményben együttérző mosollyá konszolidáltam vigyoromat és úgy pislogtam rá./
- Megvagy? /Ellenőriztem le az állapotát, majd ahogy leokézta, több lelkizést nem bírván megindultam a Teleportkapu felé./ Ne felejtsd, Altmyrca. Ha máshogy nem megy, memorizáld, mert hidd el, baromira nem akarod eltéveszteni...
/Rémlett fel előttem szolid lúdbőrzés kíséretében ismét a polimetroni zugkapu esete./

(223)

[Nichen Forhana]

- A mi fővárosunkban nagyjából negyedannyian laknak, mint New Yorkban /feleli Fiona kérdésére, ami talán gunyoros, talán nem, megsértődni mindenesetre nem fog rajta./ És az egész országban laknak annyian, mint New Yorkban, plusz felhőkarcolók sincsenek, a közlekedés pedig sokszor inkább áll, mint száguld. Egy nappal az ide kerülésem előtt kigyulladt a metró. Ha történetesen nem egy jövőbeli városban lennék, azt mondanám, nincs még egy olyan bizarr főváros, mint a miénk... volt.
/Ezzel véget vet a nosztalgiának, ismételten emlékeztetve magát, hogy semmi értelme belemenni. Ráadásul nem is szerette Budapestet, ha nem úgy gondolta volna, hogy máshol nem kaphat olyan képzést, vagy ha közelebb van a szülővárosház, egészen biztosan máshová költözik.
Lélekben megrázza magát, és a többi gyalogos között szlalomozva továbbra is követi Fionát. Sokkal könnyebben megy a dolog, miután Csonttörőre ismét rátör a lovagiasság, és fél lépéssel Nichen elé sietve utat vág a tömegben, sikeresebben, mint a vele ellentétben nem túl testes leányzó./

(18)

[Fiona Freefall]

/Jó fél órás séta után megálltam és bevártam Nichenéket./
- Az ott már az. /Mutattam előre, ahol már látszódott a térkapu világító fénye./ Azt hihetnéd, baromi hosszú sorbanállás van, de valahogy ki tudták küszöbölni a kérdést mindössze egyetlen kapuval is. Szóval jó hír, hogy pikk-pakk ott leszünk a városotokban. /Kedélyeskedtem az érkező máguscsajjal./
- Aztán már csak a többieket kell megtalálnunk. /Tette hozzá dörmögve Csonttörő. Lesújtó pillantást vethettem rá, mert gyorsan folytatta:/ Biztosan nem fog gondot jelenteni. Mármint, úgy értem annyi mágus között biztosan megtaláljuk... /Fogaskerekei nyilván csikordultak egyet, mert segítségkérően rám nézett./
- Naná /siettem gyorsan a segítségére/. Biztosan van valami iskolájuk, városházájuk, vagy mittoménmijük, ahol koordinálják a képzést. Esetleg meg tudják mondani, hol van Merlin. +Natessék, a fene a nagy pofámba. Igyekszek kikerülni, erre nem beleszaladok?+ Ha még emlékszik rám /kezdtem bele a magyarázkodásba/ a legnagyobbtól tanulhatsz. Legalábbis beajánlhatlak hozzá. /Eresztettem meg egy újabb vigyort Nichen felé, aztán inkább megindultam a Teleportkapu irányába./

(224)

[Drun]

*Auriel*


/Bernard megingatja a fejét./
- Ebben az időben egy és ugyan az a kettő!
/Az ikrek nem reagálnak a megnyilvánulásodra. Célirányosan haladnak saját autójuk felé. Bernard meg egy Oldtimer kialakítású autóhoz megy. Kinyitja neked a hátsó ajtót, majd ha beszállsz, ő beül előre./
- A Vadászok előszeretettel veszik elő az ilyen esetekben az új fiúkat és intézkednek végérvényesen.
/Folytatja a mondandóját, mintha nem is telt volna el pár perc. Beindítja az autót, mely csak kialakításában néz ki úgy, mert ugyan olyan modern a felszerelése. Könnyesén versenyre kell a levegőben suhanó társaival./
- Ami az Ön faját illeti.
/Kezd neki a magyarázatba, miközben haladtok./
- Vámpírnak nevezik. Annyiban különbözik az embertől, akiknek nincsenek külön se jó, se rossz különleges tulajdonsága, ezért nem is szeretnék róluk többet elmondani, hisz Ön is ember volt, tudja, hogy milyenek. Az éjszaka ragadózói, mondják róluk. Ami valahol igaz is! Azét nem teszem, hozzá a tejhatalmú jelzőt, mert vannak náluk sokkal erősebbek és kegyetlenebbek. Ők a Holdfényes Udvar sidhéi, viszont róluk sem beszélnék most, mert nem ezt volt a kérdése.
/Már már majdnem elkezdenéd unni, amikor valóban rátér a lényegre./
- A vámpírok, majdnem halhatatlan lények, akik többnyire ember véren élnek. Erősebbek és gyorsabban a táplálékuknál. Ha nem fogyasztanak rendszeresen, akkor a bennük lévő fenevad előtörhet, és követeli a jussát. Ha nem jut hozzá akkor múmiává is aszalódhat, ahogy végérvényesen meghal. Ahogy a legtöbb filmben, a napfény igenis problémát okoz a sötétség gyermekeinek. Porrá égeti őket.
/Egy pillanatra bele néz a vissza pillantó tükörbe, majd újra az utat nézi./
- Az igazhitű személyek szintén rossz hatással vannak az egészségükre.
/Sóhajt egyet, majd folyatja./
- Ha van kérdése ezek után, tegye fel nyugodtan.

[Auriel]

*Drun*

+Mi az, hogy egy és ugyanaz a kettő? Az nem lehet, hogy akárki mászkálhat pisztolyokkal meg hasonlókkal az utcán, akinek van engedélye.+
/Követtem Bernardot az autóhoz és kicsit megörültem, mert ismerősnek tűnt a fajtája./
+Úgy látszik, hogy a XXI. századi autók még most is megállják a helyüket némi módosítással.+
/Ez a gondolatom szétfoszlott, amikor beültünk. Teljesen úgy nézett ki, mint amit egy harmincadik századi autótól elvárok./
-Ebben a korban vannak motorok?
/Kérdeztem meg, majd elkezdtem hallgatni a beszámolóját./
+Nem a vámpírok a legveszélyesebbek? Van erősebb lény, mint egy az ikreknél is magasabb rangú vámpír? És mi az a Sidhe?+
/Már épp kezdtem unni a szövegelését és a figyelmem a kinti járművekre, valamint a zord időjárásra szegeződött, amikor elkezdte az érdekesebb témát./
+Tehát a nappal és a papokkal nem leszünk spanok. A vérhiány miatt nem aggódok. Ez előtt is öltem embert és most is megteszem, ha az életem múlik rajta.+
-Igen, lenne még kérdésem. Először is legyen szíves mesélni arról, hogy ezeken kívül hogy lehet megölni egy vámpírt, hogy tudjam mire kell figyelni, illetve a vámpírok képességeiről. Az előbb említett Vadászok és Sidhék is érdekelnének, ha nem gond.

(16)

[Theodore Arthur McWilliam]

*Annantina boltjából*
/ Őrülten tépem fel Annantina boltjának ajtaját és majd kizuhanok rajta, a lendületemtől. A hirtelen világosság még elvakít, csak foltokat látok, de azt már tudom, hogy ez nem Moszkva.. az a jó öreg Moszkva, ahol azelőtt voltam. Ez valami egészen más hely, teljesen új világ. Ezt nem miattam építette fel valaki, csak azért, hogy megtréfáljon../
+ Talán csak szimplán megőrültem.. Beszívtam valami anyagot ott a boltban és kinyírta az érzékeimet.. +
/ Még egyszer végigtekintek magamon, ugyan az a borzasztó kép, mégis valamiért ismerős. Mintha már sokszor láttam volna ezt az egyenruhát. Egy járókelő áll szemben az úton, messze az utcán senki más, csak mi ketten. Odarohantam hozzá, mire riadtan ugrott hátrébb és rémült arccal, lihegve tekintett rám. /
- Hol va..
+ Mi a fene ez a hang? + /Haraptam félbe mondatomat, ugyanis az érces, mély és rekedtes hang amin megszólaltam megint csak meglepett és ledermesztett, de most nem törődhettem ezzel, meg kellett tudnom mi folyik körülöttem, így hát vettem egy mély levegőt és rákiáltottam. /
- Mi ez a hely?! Válaszoljon!
/ Nem mert szólni, csak hebegett és habogott össze-vissza, ami feldühített, megragadtam hát az inge nyakát és - magamat is meglepve - a falnak toltam, úgy kérdeztem meg, most már majdnem ordítva. /
- Mi ez az istenverte hely?
/ Választ megint nem kaptam, a férfi pedig csak remegett a kezemben, a kezét arca elé emelte és könyörgött, hogy ne öljem meg, mert ő "nem tartozik közéjük". /
+ Kik közé? Miről beszél ez? +
/ Mire megint kérdeztem volna, egy éles női hang kiáltott rám és hajított nekem valami keményebb tárgyat.
" Tedd le azt az embert! Nem elég neked, a varázslényeket terrorizálni, még az ártatlanokat is zaklatod? Ráadásul itt a városon belül.. "
Ezt üvöltötte a nő, mire értetlenül engedtem le a férfit és kissé meglepve néztem rá, szólni nem tudtam, a meglepetéstől. /
+ Varázslények? Mi ez a hely? Miről beszél itt mindenki? +
/ A zajra többen is kirohantak és pár másodpercen belül már csak azt vettem észre, hogy egy kisebb embercsoport kerget az utcán, és nagyon szidnak valami "vadászt". Talán én vagyok az.. Hiszen a tükörbe is valami hasonló volt írva.. Mire leráztam őket, valami kuka mögé bújva, már teljes bizonytalanság uralkodott fejemben. Leültem a földre és vártam egy kicsit, lihegtem, fájdalmasan és nehezen, majd a zsebembe nyúltam. Volt ott egy gyűrű. Emlékeztem rá, ez az a pecsétgyűrű amit az a férfi adott Moszkvában, de nem mondott semmit, csak azt, hogy legyen nálam. Megnéztem, latin írás volt rajta : "In Hoc Signo Vinces" azaz " E jel alatt győzni fogsz".. Alatta pedig egy megdőlt kereszt, egy koronában. Egy egyszerű szabadkőműves gyűrűnek tűnt, de az, hogy ideát is nálam van, annak ellenére, hogy minden másom eltűnt.. Talán ezért kellett magamnál tartani? De akkor mi lehet ez és mit jelenthet?/
(2)

[Jóindulat]

*Theo*

- Itt H'Sekirat város rendfenntartó egysége! /Dörren egy hangszóróból magasan Theodore feje fölül. Éppen csak felpillantani van ideje, így láthatja, hogy egy nagyjából focilabda méretű, lebegő fémes gömb ereszkedik alá a kavargó, több épületnyi magasból, üvegesen csillogó optikáit felé irányozva./ Maga ott, a szemetesnél, ne mozduljon! Azonosítsa magát! /Követeli a géphang, ami most már egyértelmű, a gömbből szól.
Mikor már a részletei is jól kivehetőek, jó kétemeletnyi magasban lebegve megáll, majd újabb utasítást közöl:/
- Azonosítatlan személy, várakozzon a járőrök helyszínre érkezéséig! A távozást az intézkedésnek való ellenszegülésként értelmezzük! /Közli a gömb, majd a levegőben mozdulatlanul lebegve elcsendesedik, csak optikáit irányítja Theodore felé./

[Theodore Arthur McWilliam]

* Jóindulat *
/ Felhúzom a gyűrűt ujjamra, majd még vizsgálgatom pár másodpercig. Nem jutok dűlőre azzal, mit jelenthet, ezért nem bámulom sokáig, tovább kutakodom a zsebeimben, de hamar kiderül, hogy nem rejtenek több kincset. Másodperceken belül különös géphangot hallok a fejem fölül, feltekintek és valami lebegő labdára leszek figyelmes. Nekem beszél, erre hamar rájövök és azt kéri, hogy azonosítsam magam.. Nem hiszem el, hogy az előző balhé után már kergetnek, ráadásul egy olyan helyen amiről fogalmam sincs, hogy mi is az igazán. A gömb felszólít, hogy ne távozzak, ami persze eszem ágában sincs.. Nem maradok itt és várom meg csak úgy, hogy letartóztassanak.. valakik. Felállok és körülnézek, nem tudom hogy merre tovább, de először is azt a repkedő izét kéne elintézni. Ahogy nézem kamera van benne, szóval így könnyen tudnának követni, ha ez a valami továbbra is a fejem felett repked. Fogom hát a mellettem fekvő kukafedőt és megpróbálom a lehető legpontosabban annak a bádogvalaminek hajítani, majd míg a fedő repül a gépezet felé futásnak eredek, vissza az utcára. Nem tudom merre tartok, de jelenleg nem is fontos../
(3)

[Jóindulat]

/A kukafedél elhajítása utáni töredékmásodpercben Theodore még észleli, hogy a lebegő gömbön kigyullad egy led, azonban a következő pillanatban már azzal törődik, ne bukjon fel semmiben, mert futásnak ered. A várva várt kondulás helyett felhangzó szirénavijjogás így már a háta mögül érkezik, akárcsak a továbbra is elérhetetlen magasságban lebegő gömb. Legalábbis erről tanúskodik az időnként, újból és újból felhangzó felszólítás:/
- Itt H'Sekirat város rendfenntartó ereje! Üldözés van folyamatban, kérem, ne akadályozzák az akciót!
/A járdán közlekedők előrelátóan félrehúzódnak az épületek fala mellé, üzletek bejáratába, a lélekszakadva rohanó kabátos férfit csodálkozó-hitetlenkedő pillantásokkal kísérve. Közben az áttetsző sugárút ezen szintjén az addig suhanó-rohanó forgalom meglassul és a Theodore-től távolabbi sávba szorul, mintha egy láthatatlan ujj gombjával utasítaná erre a járműveket./

[Theodore Arthur McWilliam]

/ Futás közben hátratekintek, mikor meghallom a vészesen vonyító szirénát, nem nyugtat meg a gondolat, hogy nem sikerült a kamerát elintéznem, így a szökés még nehezebb lesz. Elmorzsolok valami káromkodást a szám sarkában, majd teljes erőmből a futásra koncentrálok. Két menekülési tervem van, bár annak az esélye, hogy képes legyek szerezni magamnak egyet azokból a járművekből - amik a felszólításra kötelességtudóan félreállnak- meglehetősen csekélyke, így hát maradok annál, hogy miután elintéztem a robot-labdát megpróbálok felszívódni. A légzés ebben helyzetben még nehezebbé válik, de úgy érzem, még egy rövid időre képes vagyok elviselni, bármennyire fájdalmas is. A hosszú utcán keresem a megfelelő helyet tervem végrehajtásához. Berohanok egy kapualjba, ami egy zárt udvarra vezet. Az első kezembe kerülő keményebb tárggyal pedig várok, egy oszlop mögé bújva. A kapualj meglehetősen alacsony, mindössze 2- 2,5 méter magas lehet, így ha a gömb továbbra is követ, mikor berepül - habár ne ma legelegánsabb megoldás - ócskavasat kalapálok belőle a kezemben lévő.. elektro-mechanikus lapátommal? Nos akármi is ez, a lényeg, hogy fájni fog neki. Veszek egy mély levegőt és várom, hogy a szirénázó hang közeledjen./
+ Ez egy bolond világ.. Csak lenne végre valaki, aki elmagyarázza, hogy hol is vagyok és mit kéne tennem. No meg azt, hogy mit is jelent tulajdonképpen az, hogy én "vadász" vagyok. +
(4)

[Jóindulat]

/A hangulatát tekintve XX. századi bérházak udvarát idéző látvány biztonságérzettel tölti el a levegőért kapkodó Theodore-t, de csak amíg valami fegyverként használható tárgyat nem kezd keresni. A jól megszokott lapát-seprű kombinációból a lényegesen használhatóbb előbbit venné kézbe, azonban sehol sem talál ilyesmit. Halványan felrémlik benne a már XXI. században is felbukkant automata takarítóróbotok léte, amikor egy, a kapu előtt, kintről érkező, újabb figyelmeztető vijjogás és az azt követő, ismételt felszólítás sokkolja dobhártyáit. Reflexszerűen körbepillant, így összeakad a tekintete egy, az alig iramodásnyi közelben liftként szolgáló üvegkalitkából kilépő, fémes hatású járóbottal felszerelt nénikéével. A törékeny, idős nő szemei elkerekednek, ahogy az űzött pillantású férfi arcába bámul, majd mély levegőt vesz. Hogy sikoltson, vagy kiabáljon, egyre megy../

[Drun]

*Auriel*


/Amikor felteszed a kérdést, Bernard bólint mielőtt válaszolna./
- Igen. Természetesen vannak motorok is!
/Éppen elhaladtok egy csapat motoros alak mellett, mintha csak a szavainak hatására demonstrációval kellene, hogy szolgáljanak./
- Az éjszaka ragadozóit, még elég sokféleképpen meg lehet ülni. Mint például, ha levágják a fejüket, vagy kivágják a szívüket. Vannak olyan fegyverek a Vadászok és a rendfenetartó szervezetek birtokában, amelyek halálos sérülést is tudnak okozni, akár egyetlen leadott lövéssel is.
/Ahogy beszél, látod, hogy elhagyjátok a várost, és egy végeláthatatlan útra tévedtek, melyet csak egy hosszú áttetsző, halvány-kétszegélyű, hídszerű út vezet./
- Nem mondanám képességnek, azokat a tulajdonságokat, amikkel a magafajta lény birtokában van. Inkább egyfajta adomány, amit az öröklét mellé, Danu megadott a vámpíroknak.
/Hangja megnyugtat, és a benned lévő fenevad is teljesen megnyugszik. Nem érzel már szemernyi éhséget. Hallgatod a férfit, aki a hosszú út folyamán elmeséli neked, a vámpírok házainak tagolódását, és a hierarchikus felépítésüket. Az egyes házak közötti különbségeket, melyek az általad említett képességekben is rejlik. Mint abban, hogy milyen a felfogásuk./
- Az Ön házának Vérvonalfője, Drakula. Ő a Véres Rózsaklán feje!
/Mondja mintegy zárásképpen, ahogy elhaladtok a földúton, egy karmazsin színű erdő mellett, hogy megérkezzetek az egekbe szökő tüskékhez./


*Folytatás itt. A szobádat megszerkesztheted!*

[Theodore Arthur McWilliam]

/ Fegyver híján maradtam, így tehát a tervem alapjaiban omlott össze, gyorsan kellett rajta módosítanom. Megoldást a hátam mögött halkan szisszenve felnyíló liftkabinban találtam és az abból kilépő nénikében.. Illetve abban ami a kezében volt. Láttam a szemében a riadalmat, ezért hogy a sikítást elfojtsam odatorpantam mellé és szájára tettem a kezét. /
- Jobban jár ha nem teszi.. Csüccsenjen csak le szépen ide a padra és várja meg szépen míg eltűnik..
/ Nem törődve bármiféle etikával lelöktem az öreget a padra, majd botjától megszabadítva léptem be a liftbe, és veszettül kezdtem nyomkodni a gombokat, teljesen mindegy, hogy melyik emelet: a lényeg, hogy a robot ne találjon rám. Az épületben eltekeregve, kezemben a kinevezett fegyveremmel már csak jobban boldogulok. /
(5)

[Jóindulat]

/Az idős nőben benne szakad a levegő, ahogy a férfi a szájára tapasztja kezét, majd a tekintetén látható, felfogta, mit vár tőle támadója. Bot híján a következő pillanatban ingatagon zuhan a padnak, azonban fájdalomkiáltását elfojtja a lassan becsukódó lift üvegesen átlátszó ajtaja. Theodore megfordulva még látja, hogy felé mutogatva valamit kiáltozik a nő, azonban hallhatóan elég jó a lift hangszigetelése, hogy ez megmaradjon a pad mellett heverőnek... meg az ekkor, mintegy végszóra belebegő gömbnek.

Azok a fránya optikák az üvegkalitkában emelkedő férfira siklanak, majd mielőtt még a következő szintet elérhetné a szerkezet, szolid gyomoremelkedést okozva megdermed, mintha csak áramszünet sodorta volna magával az azt mozgató energiát. Ekkor a gömb felemelkedik, egészen a férfi magasságáig, s a kutatón fókuszáló lencsék tüzetesen vizsgálgatni kezdik az üveghatású fülkefal biztonságos túloldaláról./

[Theodore Arthur McWilliam]

+ Nagyon ki akar vetni ez a világ magából.. Érzi, hogy nekem itt nincs helyem. +
/ Az, hogy az nénike nem kimondottan hallgatott arra amit mondtam és megint a nyakamra hozta a robotot, nem hat nyugtatóan amúgy is felzaklatott állapotomra. A lift egyszer csak abbahagyja az emelkedést, zökken egyet alattam, majd úgy dönt, se fel - se le nincs tovább. Hamarosan megjelenik a velem szemben lebegő robot, aki már nagyon idegesítő számomra, jelzem is neki : egy elegáns mozdulattal felemelem jobb kezemet és középső ujjamat határozotton a lencsékbe villantom. Ezután az engem és a robotot elválasztó üveget kezdem nézegetni, talán áttörhetném.. Le is zajlik a fejemben a jelenet forgatókönyve - miközben botommal az üveget kocogtatom, hogy megnézzem mennyire szilárd./
+ Ha sikerülne áttörnöm, talán a robot nincs olyan messze, hogy ne tudnám rávetni magam és ha az a gömböc megvan, a fő problémaforrást meg is tudnám szüntetni. A bot nem a legjobb fegyver erre a célra, no meg ott van a hiba lehetősége is és az biztos, hogy az érkezés se lenne kellemes. Nem gond, meg kell próbálni.. +
/ Vettem egy nagy levegőt, magasba emeltem a botot és minden erőmből megpróbáltam betörni az üveget. Ha sikerült, már ugrottam is, a még lehulló szilánkok között.. /
(6)

[Jóindulat]

/Theodore első mozdulatára, amivel a botot ütésre lendíti, a gömb, mintha csak elhajították volna, lebben messzebb, s a lecsapó szükségeszköz és a fülke falának találkozásával keletkező tompa kongással egy időben szinte kárörvendően csillannak optikái, ahogy újból közelebb araszol. Ekkor veselkedik neki istenigazából a rabságba jutott férfi, s a két kézre fogva döfött bot becsapódásától pókhálószerűen szétfutó repedések tüzelte lelkesedéstől hajtva másodjára is lesújt, hogy aztán a szinte kirobbanó üveg törmelékei között erejét összeszedve ugorjon a bosszantó szerkezet felé.
Talán a magaslati levegő, talán a hirtelen előkerülő józanabbik énje villantja fel benne életösztönét, ami arra sarkallja, hogy a botot feledve, sőt mi több, messzire hajítva azt két kézzel kapjon a lebegő gömb felé, hátha elegendő a felhajtóereje ahhoz, hogy az ő súlyát is megtartsa a jó emeletnyi, első pillantásra is bokarecsegtető magasságban...
Azonban számításai csalódást okoznak, amit csak a felszikrázó fájdalom mérsékel, mikor a földre zuhanva csúnyán megüti térdét, derekát. Azonban a benne tomboló ösztönlény diadalmasan szegi fel fejét, mert ellenfele lényegesen rosszabbul járva, horpadtan hever a kemény talajon, kezei között elszivárgó energiával próbálván utolsó figyelmeztetését a tudtára adni:/
- Ön a város tulajdonát rongálta, amiért a büntetési tétel... /Halkul el végleg a bosszantó micsoda, azonban a lassan feltápászkodó férfi újabb problémával kénytelen szembesülni, mikor futó, bakancsos lábak csattogását hallja a kapubejárat felől, ahonnan a bosszantóan üres udvarba tévedt.
Egy újabb, környezetfelmérő pillantás tájékoztatja, a padnak lökött idős hölgy kétségbeesetten, hátsóján csúszva igyekszik messzebb kerülni tőle, más, az érkezőkön és a két-három szinttel fentebb kíváncsiskodókon kívül nem akad, akivel érdemben foglalkoznia kellene./

[Tank]

*Drun*

/Jó kis katonai tempóba haladtunk folyosóról-folyósóra a kis harmadik kerekünk meglepően nem tűnt el egyik kanyar után se. A tanácsházából kilépve Centaro elkezdett némi információval ellátni a városokról. Számomra egy igazi nagy kavalkád volt kilépni az utcákra hisz bármerre is csak néztem épületet láttam nem igen tudtam mihez viszonyítani így a késsekkel jól felszerelt barátom tempóját egy pillanatra sem adtam lejjebb egyenletesen az ő sebességével megegyezően pillanatok alatt vesztettem el a tanácsházát a szemem elöl. A tömegben utat nyitottunk mint buldózer az épületben, nyíl egyenesen haladtunk előre egészen egy a többitől eltérő autóig amelyről tisztán letudtam olvasni az árnyák szakasz 3 felíratott. A kocsit majdnem elérve Centaro Blake felé idézett egy megjegyzést és a tekintetét is lassan rászegezte. Az idő csak annyira volt elég, hogy az arcomon egy értetlen kép jelenjen meg majd egy pillanattal később lányok hada kezdte ellepni a gépjárművet mielőtt még elértük volna. Centaro képét látom minden lánynál mintha egy híresség volna mindenki autogramot szeretett volna tőle. Mint életlen kés a vajon utat törtünk magunknak a kocsi felé míg Blake ismét kimutatta, hogy mekkora segítség a gépét egy pillanatra sem tette félve, hogy segítsen látszott rajta, hogy nagyon élvezi a helyzetet most már így értelmet is nyert a kis sztárunk megjegyzése fotósunk felé. Épp már amikor szálltunk be a járműbe Centarot elkapta egy rajongó és majdnem meg is csókolta de szerencséjére egy kis puszival még megúszta és sikerült beszállnia. Az ajtókat becsukva lassan de biztosan kirepülütük az „aknamezőről„ . Felgyorsultunk és elkezdtük szelni az utcákat majd Centaro megkérdezte mintha ez a tömeg mindennapos lenne neki, hogy mit szeretnék még tudni, illetve mit tudok. /
- Azon felül, hogy egy csíp van a nyakamban és, hogy téged imádnak a lányok hát nem sokat. Először is azt szeretném megtudni, hogy van e arra mód, hogy hasonló pozíciót töltsek be itt mint a múltban. Valamiféle katonait elfogó, rendfenntartó vagy ilyesfajta.

(13)

[Theodore Arthur McWilliam]

/ Első találat: félsiker. A repedések szertefutnak az üvegen, ami elégedettséggel tölt el, de nincs sok időm, hogy magamat fényezzem gondolataimban; már sújtok is le, hogy másodjára véglegesen és teljes mértékben megsemmisítsem az ablakot eddigi fizikai valójában. Az üvegszilánkok minden irányba nagy sebességgel repülnek, de számomra mintha egy pillanatra minden megállna. Döntenem kell, ugrok vagy sem? A gömb most megfelelő távolban van, hát térdemet rogyasztom egy picit, majd elrugaszkodom. A szilánkokon megcsillan a nap, nem egyet én is magammal sodrok, közben még az életemnél is szorosabban kapaszkodom a botomba.. De minek is? Arra már nem lesz szükség, hiszen a robot itt van előttem, én pedig megválva a bottól két kézzel ölelem körül a fémlabdát. A fémgömb közel sincs annyi erővel megáldva, mint amire szükség lenne, hogy mindkettőnket képes legyen fenntartani, ezért gyors zuhanásba kezdünk és nagyjából egy méterrel a földet érés előtt tudom csak messzebb lökni magamtól, aminek meg is lesz az eredménye. A gömb horpadtan hever és nyekereg valamit./
+ Győzelem.. +
/ Ám az esést én is megszenvedtem, arcom még a porban fekszik, hátamban és térdemben pedig nyilalló és szúró fájdalmat érzek. Megpróbálok felállni, de ez csak hosszadalmas küzdelem után sikerül. Veszek egy mély levegőt, de ez már szinte kibírhatatlan fájdalommal jár. Körbetekintek. A szilánkok közül apróbbak még mindig hullanak alá; az idős hölgy akitől a fegyveremet szereztem, megsemmisülten próbál a földön eltolatni előlem, a bot pedig messzire repült. Újdonságképpen bakancs-csattogást hallok a bejárat felől. Elmormogok valami istentelent az orrom alatt, majd kezemet a fájó derekamra emelve próbálom kihúzni magam, menekülni nincs sok esély - így, hogy alig kapok levegőt, járni is nehezemre esik már- hiszen akik jönnek elfogni, azok is az egyetlen menekülési útvonal felől közelednek. Kavarog a fejem, az esés és a lassan kialakuló oxigénhiánytól, de én büszkén fogok állni mikor elfognak. Finoman leporolom magam, majd összecsapom a bokámat, arcomra komorságot öltök és várok.. /
(7)

[Drun]

*Tank*


/Ahogy haladok a levegőbe, mintha mellétek szegődne egy sportautóra emlékeztető jármú, amivel mintha egy két sarok erejéig, mintha versenyeznétek, majd leválik tőletek és haladtok tovább./
- Pontosan mit takar a múltad béli beosztás?
/Kérdez vissza Centaro./
- Tudod, a kocsiban nem kell, hogy rajtad legyen ez a védősisak, mert ennél biztosabb lőhatlan járgány nincs!
/Mondja neked a kis zizegő hátrafordulva, az anyósülésről, feléd tekintve./
- A levegő is eléggé tiszta, hogy ne kelljen légzőfelszerelést használnod!
/Vissza néz egy pillanat erejéig a vezetőre, mert egy gyors manőverezésnek köszönhetően megbillentek oldalra. Egy rosszalló tekintetet kap csupán Blacketől, de semmi egyebet./
- Ha többet mondanál a múltadról, talán többet tudna segíteni neked ez a jómadár is.
/Folytatja feléd fordulva újra Blacke. Az az érzésed támad, hogy eléggé régóta ismerhetik egymást, nem csak ez a kis felhajtás miatt./

[Tank]

*Drun*

/ Miközben célunk felé haladtunk ki-ki tekintettem a járműből mellettünk haladt egy darabig valamiféle gyors autó de nem tartott sokáig és levált tőlünk. Centaro kérdéssel választ a kérdésemre a múltammal kapcsolatba amivel semmi gond sincs, hisz egy-két apróságot leszámítva nincs benne sok titkolni való. Mielőtt válaszolni tudtam volna Blake közbe vágott. Volt egy sejtésem, hogy a két jó madár előttem régi ismeretséget tudhat magáévá ami valahogy nem lepne meg hisz eléggé egymás malmára hajtották a vizet. Úgy viselkedtek mint két öreg barát akiknél már általános lett a másik "ugratása" a sajátos módjukon. Mielőtt válaszomat elkezdtem volna levetem a sisakot és magam mellé tettem. Firkászunk örömére mielőtt még fényképezésbe kezdett volna csak a maszkot húztam le de a taktikai szemüveget nem vettem le./
- A múltam béli beosztás egyszerű huszonegyedik századi katona, célszemélyek kiiktatása, esetenként célpontok védelme, néhol némi rendfenntartás. Igazából ilyesfajta feladatok érdekelnének itt is. Apropó árnyák szakasz 3 felíratott olvastam az autón mi is pontosan ez a szakasz?

(14)