Mystical Future FRPG

Alyara Nirois



Általános

Külső tulajdonságok:

Alyara új külseje eléggé eltér hajdani tulajdonságaitól: most hullámos, vörös haja van, smaragdzöld tekintete, pirospozsgás arca, és hegyes füle, mint egy sidhének (holott semmi köze nincs hozzájuk). Alacsony lett, kb. 158 cm, de nem javaslatos csúfolni magassága miatt. Alkata ugyanakkor megmaradt, aminek kifejezetten örül - legalább valami emlék, hogy ki is ő valójában.

Apja érintése nyomán különleges csavargó, kígyózó minták tűntek fel az arcán ezzel is hirdetve származását, valamint ezáltal vonásai élesebbek, még nőiesebbek lettek alakjával egyetemben. Nővé vált.

Belső tulajdonságok:

Csendes, szende lányka, de ha kell, elég keményen ki tud állni magáért, vagy a barátaiért. A barátait tiszteli és szereti, hűséges marad a sírig. Könnyen barátkozik, hiszen megnyerő, illedelmes stílusa van. Udvariasan mutatja ki nemtetszését, igyekszik nem megbántani másokat. Ha kell, nagyon komoly és racionális, igazi független bíra. Legtöbbször ez a tulajdonsága dominál nála. Remek vezető, megbecsüli társait, de ugyanakkor elvárja, hogy engedelmeskedjenek neki. Kedvességével és alázatával megnyer magának bárkit. Segítőkész, és mindig megesik a szíve az ártatlanokon és a bajbajutottakon, ahol szükség van rá, azonnal ott terem. Lelkesen magyaráz bármiről, örömest tájékoztat, vigyáz, felügyel, vezet. Könnyen belemerül egy-egy dologba, nehéz kizökkenteni. Viszont ha nincs társasága, vagy épp nincs mit csinálnia, hajlamos melankóliába esni, csendesen szenvedni. Nem szereti kimutatni, hogy gyenge, igyekszik erősnek és magabiztosnak látszani.

A 2900 nyarán történt események hatására kissé önző lett, becsvágyó, illetve újfent felfedezhette magában a gyermekkori hirtelen haragúságát, melyről eddig azt hitte, már rég kinőtte. Ugyanakkor még mindig segítőkész, ám kissé megsavanyodott, ezért csak akkor hajlandó áldozatra, emennyiben valamelyest hasznot húzhat belőle. Az alapvető jó kislány kihalt belőle, és egy komor felnőttet hagyott hátra, aki megkeseredetten próbálja összeilleszteni széttört családja darabjait.

Labilis, paranoiás, hirtelen haragú, meggondolatlan, egy időzített bomba.

Átkerülés időpontja: 2010. augusztus 30. - 2897. április 2.

Életút:

- 1. rész: 2897. április 2., valamint a kezdeti időszak
- 2. rész: 2897. április – 2898. szeptember: a Mágia időszaka
- 3. rész: 2898. október – 2899. szeptember: harc a Céhekkel, Arany Hajnal céhalapítás
- 4. rész: 2899. szeptembertől: A világ tágasabb…
- 5. rész: 2900. márciustól: Merlin átka
- 6. rész: 2900. augusztus végétől: A Tizenegyedik

Teljesült álmok, életcélok:

- Bár nem kifejezetten gyerekekkel foglalkozik, de egy népes csoportot vezet Arany Hajnal néven. Erre különösen büszke.

Új életcélok (rövidtávon):

- Ryban felébreszteni a mágiát, elhitetni vele, hogy igenis képes a mágiára.
- A Papi által beígért hatalom felszabadítása, egyben Joram feltámasztása.

Lynarin felkeresése, és észhez térítése.
Fenrir felkeresése. Ideje lenne már találkozni. Önvédelmet tanulni tőle.
Az Orákulum megfejtése.

Titulus: Arany céhvezér, Mágikus diplomata

Kapcsolatok:

- Lynarin Seeragic: Testvére lévén Alyara teljes mértékben ragaszkodik hozzá. Valamiért elkerülik a róla szóló hírek, elválásuk óta, vagyis már több, mint három éve nem találkoztak.
- Tédien: A hozzá legközelebb álló mágus. Alyara mestere. Szoros a kapcsolatuk, a lány feltétel nélkül megbízik a nőben.
- Elvira: Tanácsházi Boszorkány, az elsők között van, akik hivatalosan is értesültek a lány érkezéséről. Jogi dolgokban segített rengeteget.
- Merlin: Több nevét is ismeri a Szólónak. A férfi segített neki beilleszkedni az itteni társadalomba. Rendszerint feladatokkal bízza meg.
- Roch Sylvain: A céh másik pasája. Roch-sal egy különös véletlen során barátkozott össze hősnőnk, ám azonnal jóban lettek.
- Erichal Corvernikus: Semleges, pozitívba hajló viszony. A lány később belépett az Arany Hajnal Céhbe.
- Bettina Twerpsnoogy: Rövid ideig tudtak beszélni, ám szinte azonnal jó barátnők lettek. Alya nagyon aggódott Betty megfulladásának eshetősége miatt, ezért beparancsolta a vízbe. Azóta nem látta.
- Froeira Lullaby: Rögeszmésen ragaszkodik ehhez a szeretetre méltó lányhoz, akivel végül egy lakásba is költöztek. Igyekszik nyomon követni, hogy mi történik a barátnőjével, ám nem mindig van ott, hogy segíthessen. Mindig számíthat rá Fro. Mindig.
- Fenrir: Asztrális formában látogatta meg őt Alya. Elmagyarázott neki pár dolgot, de aztán a kapcsolat megszakadt. Megígérték egymásnak, hogy megtalálják a másikat.
- Beauteous Pride: Az eleinte ellenszenves lidércen végül megesett Alyara szíve. Ám nem tudott róla segíteni, mert megszakadt közöttük a kapcsolat.
- Dante Dellorque: Romantikus viszony bontakozhatott volna ki közöttük, ha a vámpír nem égett volna el a napon.
- Fiona Freefall: Félreértésen alapuló nézeteltérés van köztük. Egyébként viszonylag semleges kapcsolat.
- Tereus: Egy újabb udvarló (?), Védelmezőként ráadásul. Ám a Sorsnak köszönhetően közöttük is megszakadt a kapcsolat.

- Joram Erhan: Az apámnak nevezte meg magát, és tudja a valódi nevem, minthogy Lynét is. Szabadságot ígért nekem és hatalmat. Egyszerre érdekel az ajánlata, kíváncsi vagyok a személyére, ugyanakkor nagyon tartok tőle. - Számomra bizonyságot nyert, hogy valóban az apám. Mágiahasználó, és egyelőre úgy néz ki, nincsenek gonosz szándékai. Azért továbbra is vigyáznom kell vele. Ugyanakkor szeretném jobban megismerni.
- Raven Raymore/Renaviel: Hányatott sorsú angyal, akivel nagyon hamar megtaláltam a közös hangot. - Testvérem. Szeretem.
- Ry Fomor: Kissé ellenszenves, hitetlen figura, aki nyers modorával nem egészen lopta bele magát a szívembe, ugyanakkor kiváló katona remek, gyors észjárással.
- Riggs O'Conell: Behemót katona, igazi zsoldos. A hűségét pénzben mérik.
- Kathleen Sirett (Linda): Aranyos boszorka. Kicsit szerencsétlen, és látomások gyötrik. Ha nem lenne annyi bajom, segítenék neki is beletanulni a mágiába.
- Vera Rider: Ostoba, fecsegős csitri. Vigyáznom kell vele, még a végén a fejemre hozza a Sólymokat.
- Jessie Ellwood: Tipikus vadász, jó katona. Mégis megfenyegetett a levadászásommal. Rendbe kell hoznom ezt a nézeteltérést közöttünk, értékes kapcsolat lenne.
- Gryff Thomson: Linda testőre. Kiberverekkel van felszerelve, nagyon nehéz megingatni. Semleges, ám szimpatikus.
- Tóbiás: Mellém szegődött hüllő, talán valamiféle sárkány. Mindig felvidít.
- Fenrir: Igazi farkas, vezető lett. Örülök neki.
- Renata Rebel Wood: Nem tudom, hogy kicsoda-micsoda, nem igazán ismerem. - Szimpatikus, igazi belevaló farkaslány ez a Csavargó.
- Evangeline Stockbauer: Szintén. - Bárányka. Szörnyű egy Barbie baba.
- Matt Hrowing (Jonathan Riley): Egy hihetetlen kifogással elém került kopó, akinek bár nem szeretném, de kénytelen vagyok minden szavát elhinni.

További kapcsolatok: Zound; Seath; Luno; Isis és Rocolle Poliay; Hajnal; Ghadar; Leise; Nnathe Laspal; Nal-ghaeh; Yvette, Joxh és Kalin; Emina Meatnit

Eredmények:

- Céhalapítás, illetve különböző mágikus ügyek elintézése, melyek kiléte nem publikus.

Népszerűségi ráta: Semleges, alakváltók és mágiahasználók körében pozitív, illetve ismert.

Beilleszkedettség: 97%

Seán Eamonn (1p)
Reagen Weltz (2p)
Babak Abaye (2p)

Először nem is fogtam fel teljesen a történteket. Az átlagos emberi elme képtelen elfogadni egy ilyen masszívan végbemenő változást maradandó sérülés, vagy károsodás nélkül. Még szerencse, hogy sosem tartottam magam átlagosnak.

Kalandos megérkezésünk után igyekeztünk Heatherrel úrrá lenni a helyzeten. Valahogy sikerült meggyőzni magunkat és egymást arról, hogy igenis a valóságban vagyunk, és igenis máshogy nézünk ki, mégis mi vagyunk azok. Mint pillanatokon belül kiderült, nem csak megjelenésében tartogatott meglepetéseket ez az új testünk.

Végül a kávéházban kötöttünk ki egy vadászfiú noszogatására. Odabent furcsa dolgok történtek, ám nem voltak olyan lenyűgözően félelmetesek, mint maga H’Sekirat XXIX. századi városa. Ámulva meredtünk a fényes üvegpalotákra, a sebes járművekre – és magukra a városlakókra is.

A kávéházi galibából egy Tédien nevű nő mentett ki, akiről kiderült, hogy boszorkány. Mikor elmeséltem neki a történteket, elkísért a Tanácsházára, ahol fel kellett keresnem egy Elvira nevezetű mágiahasználót. Emlékszem, mennyire kész voltam már az Előcsarnokban. Mint egy eltévedt kis kutya, úgy rohangáltam volna végigszaglászva az egész termet, de ezt nem tehettem meg. Fegyelmeznem kellett magamat. Pedig annyi érdekes dolog volt ott! És mennyi érdekes ember!

Miután felvergődtem magam valahogy a harmadik emeletre (többször eltévedtem, nem mertem segítséget kérni, és kis híján kiestem egy nyitott ablakon), félénken bekopogtam az előre megadott ajtón. Elvira épp egy bonyolult könyvet bújt, de szerencsére nem bánta, amiért megzavarom. Nem köntörfalaztam, elmondtam neki mindent alfától omegáig, mire természetesen azonnal letámadott. Mint kiderült, csak az asztrális síkon tesztelte, hogy megőrültem-e, vagy pedig ekkora hazug vagyok, vagy csak egy kamikaze vadász, de én mégis terrortámadásként éltem meg a helyzetet – pedig így utólag, hozzáértő szemmel nézve semmi extrát nem csinált, még csak bonyolult dolgot se.

Amikor végre felfogta, hogy miről is beszélek, leültetett, és megkínált egy csésze teával. Megnyugtatott, azt mondta, hogy minden rendben lesz, maradjak itt, addig ő mozgósítja a szálakat.

A Tanácsház apraja-nagyja megfordult aznap a szobában. Az este végén gyakorlatilag nem tudtam bár beszélni, annyira elment a hangom, a kezem görcsben állt, annyi papírt kellett aláírnom, és a nyakam is sajgott – a lakossági regisztrációt egy új program keretében azonnal végrehajtották rajtam.

Éjjeli tizenegykor végre valahára elengedtek. Ideiglenesen Elvirához mehettem lakni H’Sekirat 4. szintjére. Napokat töltöttem ott könyveket bújva, hogy kicsit megismerjem a dolgokat, és hogy válaszokat keressek kérdéseimre. Közben pedig állandóan Heatherre gondoltam. Aggódtam érte, de tudtam, hogy mindazt, amit teszek, miatta is teszem. Negapan lakóinak joguk volt tudni, hogy itt vagyunk, és hogy mi is ugyanolyan jogokkal rendelkezünk, mint ők.

Mindeközben pedig igyekeztem legalább egy minimális szabályzatot lefektetni magamnak is. Hogy mit tartok szem előtt, illetve, hogy hogyan fogok ez után viselkedni. Ezen kívül összeállítottam magamban egy névsort is, melyeken azok szerepeltek, akikben megbízok. Szerencsére a Sors eddig megóvta a bizalmamat, de az ember sosem lehet eléggé óvatos...

Tédien végül visszatért hozzám, eljött értem Elvira lakásához. Tűkön ültem egészen addig a pillanatig, hiszen nem tudtam, végül a Tanács hogyan döntött rólam és a nővéremről. A Fátylon elkerülve én magam is Mágiahasználó lettem, és mivelhogy a Tíz Város Szövetsége tudomásul vette a jelenlétemet, a Mágusokra bízott.

Ekkor kezdődött el varázslatos utazásom.

Hihetetlen volt magával Merlinnel találkozni, aki biztosított arról, hogy minden rendben lesz, és nagyban megkönnyítette a beilleszkedésemet. Mindenek előtt azonban meg kellett tanulnom használni a mágiámat. Ideiglenesen kaptam egy medált, ami kiiktatta alakváltó részemet – korábban nagyon sok problémát jelentett az önkontrolom hiánya, minek következtében gyakran állati jegyeim voltak. A gyorsabb haladás érdekében Tédien folyamatosan foglalkozott velem magántanárként. Beiratkozhattam volna egy varázslóiskolába is, de úgy jóval több ideig tartott volna a tanulási időszakom.

A tanulás mellett bizonyságot adtam remek konfliktusmegoldó képességemről, minek okán kisebb megbízásokat kaptam a Mágikus Tanácstól. Ahogy fejlődtem, úgy tárultak ki előttem újabb és újabb ajtók, míg végül aláírhattam egy végleges szerződést Mágikus Diplomataként. Így kezdtem el komolyabban utazgatni a Kontinensen. Tédien mindvégig velem tartott, hogy folytassa oktatásomat, és hogy felügyelje a munkámat. A munkaszerződés aláírásával birtokomba jutott egy újabb medál, mely fontosabb ügyek esetében segítségemre lehetett elrejtőzni: a regisztrációval a testembe ültetett chip használhatatlanná vált, amikor aktiváltam.

Hosszú hónapok teltek el így, mialatt több fajnak is bemutatkoztam, és a rám bízott feladatot végeztem. A 18. születésnapomon, 2898. június 6-án végre valahára megkaptam a varázshasználói jogosítványomat, és Merlin által egy hatalmas születésnapi ünnepség során teljes értékű Boszorkánnyá avanzsáltam.

Az ember egész élete során tanul. Nos, ez rám ugyan ezen év szeptemberéig különösen igaz volt, ám szeptember befejeztével végeztem iskolai tanulmányaimmal is. Ezek után Tédiennel továbbra is tartottam a kapcsolatot, illetve időnként el-eljártam hozzá gyakorolni, és átismételni a dolgokat, de már nem volt erre akkora szükségem, mint azelőtt.

E másfél év alatt folyamatosan kerestem ikertestvéremet. Diplomata utaim során megtudtam róla, hogy Necraditban tartózkodik, de személyesen valahogy sosem tudtunk találkozni.

2898. szeptemberére szinte már az összes városban jártam, kivéve a Tündérdombokban, Gsohtban, Vhinudratban, illetve Polimetronban. Gyanítom, hogy az Alakváltók városába azért nem küldtek sohasem, mert nem akarták, hogy azon részemre több figyelmet fordítsak. Ám a tanulmányaim befejeztével végre elérkezett az idő, hogy belépjek a Váltók középkori otthonába.

Nagyon bátortalanul, de mégis izgatottan érkeztem meg a városba. Páran már hallottak rólam addigra, de valódi hírnevem csak az ezután történtek után lett. Nagyon sokat kellett küzdenem azért, hogy a jelenlegi pozíciómba kerüljek.

Nem teketóriáztam: néhány nap erő-, és információgyűjtés után időpontot kértem a Céhek Gyűlésére. Mivelhogy nem kifejezetten neveztem meg az okát bejelentkezésemnek, elutasító választ kaptam. De nem adtam föl. Egyesével felkerestem az öt legnagyobb céh pasáit. Mindegyikükkel beszéltem, elmagyaráztam nekik a helyzetemet, majd hosszasan ecseteltem – persze finoman -, hogy nem feltétlen én leszek itt az egyetlen múltból érkezett alakváltó (ekkorra már globálisan hírt kaptunk további személyek felbukkanásáról), nem kéne mindenkivel úgy bánni, ahogy azt velem most teszik. Legnehezebben a smaragdosokat győztem meg az igazamról, de végül kéthétnyi győzködés után ők is megtörtek.

A vezető céhek egyöntetűen beleegyeztek abba, hogy részt vehessek a legközelebbi, november végén tartott céhgyűlésen. És én addigra már készen álltam a tökéletes javaslattal.

Hivatalosan is bemutatkoztam a Céhek Gyűlésén, majd pedig elmeséltem az ott lévő alakváltóknak, hogy ki is vagyok, mi történt pontosan velem. Hivatalos adatokkal támasztottam alá azt a hírt, miszerint újabb Régiek botladoztak ki Annantina nagyi boltjából, javasoltam, hogy egyezzenek bele abba, hogy valaki a környéken várjon az ilyen fajtársainkra. (Korábban, amikor fajtársnak neveztem magamat, vagy pedig a többi Régit, hatalmas felháborodás futott végig a többiek arcán, ám most végre semmi negatív dolgot nem láttam a gyülekezet reakciójában.)

Mondandóm ebben a pillanatában elmosolyodtam, majd higgadtan előadtam a kérésemet. Egy új céhet szerettem volna létrehozni, egy olyan céhet, ami az új alakváltókért felel. Egy olyan céhet, ami nem hagyja, hogy a társaim hasonló helyzetbe kerüljenek, mint én; egy olyan céhet, ami a kezdeti nehézségeken átsegíti a tagjait. Egy olyat, ami idővel elengedi a Régieket, hogy aztán más céhekbe tartozzanak. Mert fontos, hogy megtanuljanak élni ebben a világban. Hogy legyen valami támaszuk, egy hely, ahol szeretetre lelnek.

Ekkor Aoin Graksfo szólásra emelkedett. Nagyon sok problémám volt vele, főként azért, mert egyszerűen többre tartotta magát rengeteg embernél, és nem volt hajlandó szóba állni velem. Rettegtem, hogy elveteti az ötletem, rettegtem, hogy sült bolondnak kiált, és minden eddigi eredményemmel együtt a porba tapos. Ám fellélegezhettem, mert elismerte, hogy igazam van, és hogy a későbbiekben valóban számíthatunk újabb tagok felbukkanására. Közömbös arccal, de elfogadta a céhalapítási kérelmemet.

A további négy Céh pasái is felszólaltak, mindannyian megerősítve Aoint, támogatva a kérésemet. Ismertek már, hiszen ahogyan már említettem, felkerestem őket a novemberi gyűlés előtt. Mégis abban a pillanatban ismertek meg igazán, és ismertek el, mint a fajuk (majdnem) teljes értékű tagját.

Megalakult az Arany Hajnal Céh.

A gyűlés után egyből elkezdtem szervezkedni, felkerestem azokat az Alakváltókat, akik tudtam, hogy komolyabban támogatnának, segítenének. Akkorra már ismertem egy Roch Sylvain nevű úriembert, akivel elég kalandos úton vettem fel a kapcsolatot, de pillanatokon belül jóba lettünk. Ő valahogy az az ember, akivel mindig megtalálom a közös hangot. Olyan, minthogyha már réges-régóta ismerném.

Roch-t felkértem, hogy amíg én a Mágiahasználók ügyeivel foglalatoskodok, addig ő vigyázzon az itt lévő tagokra, legyen itt helyettem. Örömmel elfogadta az ajánlatomat. Tehát valójában ketten visszük a Céhet.

Az életem ezután felvette megszokott ritmusát. 2899-et már pár új taggal köszöntöttem. Sokkal könnyebb volt nekik, hogy mindent elmagyaráztunk, segítettünk nekik szállást és munkát találni, beilleszkedni. Hálásak voltak.

Ez időtájt történhetett, hogy hírt kaptam Heatherről. Necradit sötétlő falai között élt, vámpírhercegnő vált belőle. Igyekeztem úgy intézni az ügyeimet, hogy elmehessek a Vér Városába, de valahogy mindig sikerült elkerülnünk egymást. Hiányzott, nagyon hiányzott.

Teltek a hónapok, míg Lynarin előtört a Tündérdombok mélyéről, és legyőzte a Holdfényes udvar addigi királynőjét. A rengeteg teendőm során alig tudtam a nővéremről kapott információkkal és hírekkel foglalkozni, ám ilyenkor mindig szomorúan mosolyodtam el, és emlékeztem vissza azokra az időkre, amikor még gyermekként cirkuszokba, színházakba jártunk. Hiányzott, ó, mennyire hiányzott! Mégis, úgy látszik, neki is sikerült elhelyezkednie ebben a világban – és meg lehet vallani, elég jól csinálta!

Nyár volt már, késő nyár, mire feleszméltem. Polimetronban éltem akkortájt, és megdöbbenve olvastam a céhem névsorát. Augusztusban megszaporodtak a Fátyolból előlépett Alakváltók, egyre több eltévedt lélek csavargott H’Sekirat utcáin. A mágikus ügyeim is megszaporodtak, szintén az Átlépők miatt.

Kitört a káosz, és hiába akartam uralkodni rajta, úgy éreztem, kettészakadok.

A sok-sok teendő mellett igyekeztem időt szakítani arra, hogy ismét utazgatni tudjak. Igyekeztem olyan munkákat elvállalni, melyekkel körbetekinthettem Negapan kontinensén – és hírt szerezhetek a nővéremről. Így esett, hogy H’Sekirat felé vettem az irányt.

Alig hagytam el azonban a házamat, máris Merlin üzenetével találtam szemben magam egy újonnan átlépett Alakváltó által. Merlin arra kért, hogy menjek Altmyrcába, és beszéljek néhány szintén újonnan átlépet Mágiahasználóval. Erichalt Roch-hoz irányítva elrepültem Polimetronból.

A fővárosi kávéházba puszta kíváncsiságból tértem be újfent. Ez volt a második látogatásom, nem is tudom, valamilyen ostoba megérzést követve azt hittem, talán rátalálok Lynre a vendégek között. Ám helyette két hasonlóan értékes gyémánttal találkoztam: Froval és Bettyvel. A két lánnyal hamar megtaláltuk a közös hangot, és némi szerencsétlenkedés után meg is értettem velük a legfontosabb dolgokat. Pillanatok alatt bezártam őket kétségbeesett szívembe, és mint kiderült, ez visszafelé is igaz volt, mindkét lány részéről.

Amikor kiderült, hogy Betty selkie, azonnal elkezdtem forszírozni, hogy vízbe kéne jutnia, minél hamarabb. Ezért hát kitereltem újdonsült barátnőimet a Kávéházból, hogy a Teleportkapu felé vegyük az irányt. Még utolsóként megbeszéltük, hogy minden vasárnap találkozni fogunk, aztán csak néztem, ahogy Bettinát elnyeli a kapu fényes mágiája. Azóta nem láttam, fogadalom ide vagy oda.

Froeirával a mágusok felé vettük az irányt. Már a városban közös döntés alapján összeköltöztünk, miután találtunk egy csodálatos kúriát. Szegény eléggé lepukkant állapotban volt, de ezen hipp-hopp változtattam. Emlékeztetett a hajdani otthonomra, szerettem ott lenni, mert úgy éreztem, ismét tudom, hogy ki vagyok.

Még a beköltözésünk éjszakáján az álmok határán átlépve kiléptem a testemből is, és Annantina nagyi boltjában találtam magam derengő, csillogó asztráltestemben. Egy Átlépő farkast köszönthettem ilyenformán, Fenrirt, vagyis Tamást. Javasoltam neki, hogy keresse meg Zoundot, de többet sajnos nem tudtam segíteni, mert a testem eszeveszettül követelte a fővárosban tartózkodó lelkemet.

Fro ébresztgetett, kétségbeesetten magyarázta, hogy el fogunk késni a Bettyvel való találkozástól. Eszeveszetten rohantunk vissza a Teleportkapuhoz, majd aztán a Kávéházba értünk – ahol Bettina helyett egy lidérc várt minket. Eleinte féltünk a közelségétől, de ahogy oldódott közöttünk a hangulat, úgy láttuk meg a félelmetes idegenben az elkeseredett újoncot: szintén Átlépő volt. Beauteous Pride-ot szívesen a szárnyaim alá vettem volna akár hosszabb időre is, de egyik pillanatról a másikra kámforrá vált.

Ezután Seath végre megjelent, bizonyosságot adott Betty jóllétéről, majd átnyújtott nekem egy Tédientől kapott sürgős levelet. Azt írta, hogy a nekromanták vámpírtámadások során a vérszívók bábjaivá vállnak, azt írta, hogy azonnal tűnjek el a publikum elől, és meneküljek Polimetronba. Félve attól, hogy Fronak miattam baja esik, komoly, visszavonhatatlan és végzedelmes baja, szinte halálfélelemmel rohantam ki az üzletből, komoran, csendben, akár a holdtalan éjszaka.

Sírógörcsömmel küzdve bolyongtam a Fősugárúton, de bánatom nem tarthatott sokáig, hisz a tavasz utolérte halott szívemet. Talán Danténak köszönhetem, hogy újra megnyíltam a kegyetlen férfiak felé, bár ezt már Danu sem tudja megmondani, hiszen a vámpír rövid udvarlása során porráégett a tavaszi napsütésben.

Madárként emelkedtem föl az égbe. Talán egy hétig röpülhettem, mire elértem Polimetron határát. Leereszkedve a piacra újra felvettem emberi alakom, és reménykedtem benne, hogy szeretett városomig senki emberfia nem ér el. Fionával megérkezésem után találkoztam, eleinte azt hittem: vadászni jött énrám, ő azt hitte: közönséges tolvaj vagyok. Szerencsésen kimagyaráztuk magunkat a kellemetlen helyzetből, majd békejobbomat felmutatásképpen meginvitáltam Lunohoz, a fegyverkereskedőhöz. Természetesen tudtam, hogy hol van a székhelye, még a kezdetekben őáltala jutottam el egy-két céhvezetőhöz.

Átkozott voltam, akinek menekülnie kellett. Így lettem ketrecbe zárt madár a saját palotámban, a Halott Városban.

Hogy őszinte legyek, nem csináltam sok mindent. A távolból irányítottam a Céhet, illetve diplomáciai levelezéseket folytattam különböző személyekkel. Az egyik este kaptam egy üzenetet Tédientől, hogy egy olyan varázslattal borították a kúriát, ami elrejti mindenki szeme elől. Csak az arra alkalmasak láthatják. Kicsit megnyugodtam, de továbbra is paranoiával küszködtem.

Ezekben a terhes időszakokban fordultam újra a zene felé. Nem is értem, hogyan feledkezhettem meg róla! Egyetlen menedékem a muzsika lett, mely gyakran zengett a házam hideg kőfalai között.

Az unalmas óráimban elkezdtem könyveket olvasgatni, mind régi, mind modern szerzőket, újra felfedeztem a költészetet is. A padláson és a pincében érdekes dokumentumokra találtam, a házban egykor élt emberekről.

Így visszagondolva ez volt az itt töltött eddigi életem legbékésebb időszaka – még ha eleinte rettegésben is éltem. Sosem volt még ennyi időm önmagamra, a megérkezésem pillanatától kezdve gyakorlatilag ide-oda ugráltattak, mindig volt valami teendőm. Bezzeg most! Most csak magammal foglalkoztam!

Tédiennel folyamatosan tartottam a kapcsolatot, őt kértem meg, hogy próbáljon meg beszerezni nekem néhány tankönyvet. Három éve egy betűt se tanultam az általános tananyagból, és szerettem volna pótolni lemaradásaimat. Tizenhét évesen kerültem ide, a középiskolai tanulmányaim félbemaradtak.

Tereus és Hajnal 2900 júliusában egy magányos, hol boldog, hol boldogtalan, művészileg szárnyaló, de ugyanakkor fogoly Alyarát találhatott énnálam. Ghadar utasítására jöttek, Tereust küldte a védelmemre. Örültem, hogy végre van valaki más a tükörképemen kívül, akivel beszélhetek. Meséltem neki egyet, s mást, közben kicsit talán túl közel engedtem magamhoz. Mielőtt azonban bármit is tehettünk volna, az agyal eltűnt az életemből. A mai napig nem tudom, mi történhetett.

A július pillanatok alatt augusztus lett. És én továbbra is magammal foglalkoztam.

Végül saját száműzetésemből egy álom szabadított meg, egy álom, melyet a titokzatos Joram közbenjárásával álmodtam. A férfi - legyen "gonosz, vagy "jó" - a bennem lakozó hatalom felszabadítását ígérte, és követőket, akik velem együtt harcolnak majd a szent ügyért. Valami Orákulumot is megemlített, ám engem elsősorban az érdekelt, hogy végre szabad lehetek - és rejtett Merlin fürkésző tekintete elől.

Nagy hirtelenjében Bloosx felé vettem az irányt, ahol Yvette falkájával bandáztam egy keveset, aztán pedig Ravennel, egy meggyötört angyallal foglalkoztam. Megfogalmazódott bennem egy új, független város gondolata, amit meg is osztottam az angyallal. Hogy könnyebben tudjunk tervezni, javasoltam, hogy polimetroni házamban folytassuk ötletelésünket. (Természetes volt, hogy altmyrcai otthonomba jó ideig nem teszem be a lábam.) A kis középkori kunyhómnál azonban egy fura, kissé ellenszenves figura várt minket - illetve, hogy pontosabban fogalmazzak, gyakorlatilag a küszöbömön hagyta gyomra tartalmát. Griff alakomat nagyban becsmérelte, míg végül feldühödött énemet Raven csitította le. Visszaváltozva aztán bemutatkoztunk egymásnak, és kiderült, hogy a Ry névre hallgató fickó nem is olyan vészes társaság. Most, alig pár perce érkezett a jövőbe, innen ered a furcsa viselkedése.

A társaságot bevezetve poros kis házikómba Ravennel folytattam a megbeszélésemet, közben pedig Ryt arról próbáltam meggyőzni, hogy próbáljon keresni valakit, aki megtanítja használni a mágiáját, de egyszerűen képtelen volt elfogadni a tényt, hogy ő bizony képes ilyenre, makacsul ragaszkodott hozzá, hogy ő bizony csak egy átlagos halandó. Vagy mi. Biztosítottam róla, hogy később majd én is szívesen terelgetem az útját, most azonban csak annyit tudok tanácsolni, hogy ne menjen Altmyrcába, ahol Merlin rángatja a szálakat. Nem akarhat ő is bábbá válni - mint Raven és én.

Megbeszélésünket egy váratlan csengőszó szakította meg - egy kisebb csapat érkezett a házamhoz. Eközben Ry átnyújtotta nekem a szállítmányt, amivel hozzám került: egy fekete, kis koponyát. A csapat érkezése feszültséget keltett bennem, de végül fegyver nélkül beengedtem őket a házamba: egy boszorkányt, három vadászt, és egy alakváltót. Odakint bunyó tört ki, de a feleket gyorsan meggyógyítottuk Ravennel. Belépve a csapat még gyorsan bemutatkozott, aztán pedig megpróbáltuk megoldani a koponyával való problémákat. Jess időközben közölte, hogy valami fog történni két óra múlva, s az időnk egyre fogy. Bebiztosítottuk a házat, miközben én odafönt apám segítését kértem. A vérem életre keltette a koponyát, és egy verset fedett fel előttem. Odalent előadtam a dalt, és elkezdtük megoldani a versikét. Ám előtte tudomást szereztem arról, hogy Vera visszautasította a Sólymokat. Lehordtam a sárga földig, ordibáltam vele. Miattuk ültem fél évig egy házba bezárva. Időközben szenvedtem az idézés miatt. Igen, el akartam pusztítani a világot, amit páran nem néztek jó szemmel (még Jess meg is fenyegetett), de csak, mert haragból, indulatból cselekedtem. Csak nem akartam ismét bábbá válni. Megpróbálkoztunk a rituáléval, sikertelenül. Végül visszatért a józan eszem, de megtörtem. Valami megtört bennem. Lefújtam az akciót, mert ha Joram visszatér, ki tudja, mi fog történni? Ennyire még az általa beígért hatalom sem vonz. Amikor bejelentettem, hogy mindenki távozzon, lehúztam az ujjamról a gyűrűjét. Merlin bocsájtson meg nekem az ostobaságomért. Ry Fomort ekkor megszállta valami, és Raven ölelésébe burkolódzva szilánkok száguldottak felénk. Mielőtt bármit is tehettem volna, Joram elragadott engem a Csillagkő-szigetekre.

Végre tudtunk egy kicsit beszélgetni. Bebizonyosodott, hogy ő az apám, és hogy szándéka szerint élni akar. Valamit megosztotta velem azt is, hogy ő egy régi mágikus ösvény követője, aminek használatát tovább akar nekem adni. Azt akarta, hogy megkeressek valamit, de a kapcsolat elhalt közöttünk. Besötétedett ekkorra, s a szigeteken menedéket keresve elindultam a központi hegy felé.

Másnap reggel találkoztam egy nagyon aranyos kis sárkánygyík-szerű lénnyel, akit Tóbiásnak neveztem el. Pár napig nem csináltam semmit. Aztán augusztus 6-án kitört egy vihar, és én megindultam a barlang felé menedéket keresve. Különös dolgok történtek, minek eredményeképpen megtörtem, meghaltam, sírtam, és kiszakadtam magamból.

Sok mindent láttam, amit nem lett volna szabad. Viszont megint találkoztam apámmal, aki végül is arra kért, hogy rakjam rendbe Lynt. Remélem, így lesz.

Ébredésem után elkezdtem megszervezni a dolgokat. Asztrális alakban jártam Negapan városait, hogy a megfelelő személyekkel felvehessem a kapcsolatot. Ez többek között Lunot és Fenrirt jelentette. Lunoval nem volt nehéz üzletet kötni, végül Tamáshoz is eljutottam. Örömmel láttam, milyen nagy tekintélyű farkassá változtatták az itt eltöltött napok, két társát is bemutatta nekem. Trish és Rebel nem volt feltétlen jó társaság az igazság felfedésére, ezért kénytelen voltam nagyon... nagyon homályosan fogalmazni. Végül egy rövid egyeztetés után hazatértem a Csillagkő-szigeteken alvó testembe.

Majd egy hétig utaztam onnan haza, Polimetronba.

Megérkezésem után egy fél nappal máris kopogtattak az ajtómon, de előtte még egy csodálatos varázslatot hajtottam végre apám hagyatékának segítségével. Az idegen bizonyos Jonathan Riley volt, ki azzal állt elém, hogy a múltból érkezett, és még az anyám által benyújtott nyomozáson dolgozik, ráadásul nem csak engem óhajt megkeresni. Mivel igazságvarázslatom a hihetetlen ügyet alátámasztotta, ezért - bosszúsan és idegesen ugyan -, de beinvitáltam a fiatalembert egy teára.

(202. hozzászólásig)