Ariell
Karakter régi neve: Audrey Noir
Karakter új neve: Ariell
Kora: 52
Neme: Nő.
Születési hely: Franciaország, Párizs.
Születési idő: 1959
Fátyolos város: Párizs.
Faj: Angyal.
Párizs a fények és a szerelem városa. Sokaknak. Nekem inkább a felfedezések városa volt. Itt láttam napvilágot és itt ért a gyermekkori felfedezések minden csodája. Volt mit felfedeznem.
Kezdésnek ott volt Apu és Anyu. Anyu írónő volt, krimiket írt. Charlotte Aigle regényei országszerte ismertek és kelendőek voltak mindaddig amíg fel nem hagyott az írással. Ez már évekkel az után történt, hogy megismerte Aput. Olivier Noir apja nyomdokain járva lett építészmérnök és apjától örökölte azt a kis tervezőirodát is amit később feleségével közösen futtattak fel hatalmas cégóriássá. E közben hagyta abba Anyu az írást és lett Apu titkárnője.
Egy közös barátjuk születés napi buliján ismerkedtek meg. Két évvel később már házasok voltak még két évvel később megszülettem én. Utánam egy évvel a húgom Sabrina. Ekkor hagyott fel Anyu az írással. Aztán ahogy cseperedtünk ő az írás helyett inkább segített apunak felfuttatni a céget.
Az üzlet szinte túl jól ment. Egyre ritkábban láttuk őket Sabrinával, négy éves korunkra már dadát kellett mellénk fogadniuk. Ő volt Isabelle néni. Őt nagyon szerettük és ő is minket de ő nem anyu és Apu volt. Azért jól megvoltunk vele. Nem sokkal az iskolába íratásom után a szüleim rászoktak, hogy otthon dolgozzanak és ne menjenek be a céghez. Eddigre már egy több száz fős cégóriás volt a kezük alatt és megengedhették maguknak, hogy ott dolgozzanak ahol kedvük van. De az otthon létükben sem volt köszönet mert többet voltak a dolgozó szobájukban mint bárhol másutt együttvéve. Oda pedig nekünk a húgommal tilos volt a belépés. Mindennek ellenére sem voltunk elhanyagolva. Bár hét közben jóformán csak köszönni volt idejük nekünk, hétvégén soha nem dolgoztak. Akkor a mieink voltak és akkor beszélhettük meg velük a hetet. Játszottak velünk, meséltek és akkor mindig közös családi reggeli volt meg ebéd és vacsora.
Nyolc évesen egy ilyen családi ebéd közben kérdeztem meg bosszúsan, hogy mit tudnak ők egész álló nap csinálni abban a dolgozószobában. Összenéztek és hatalmasat nevettek. Aztán betereltek minket a dolgozó szobába és meséltek a munkájukról. Még a tervrajzokat is megmutatták az elkészült házak fotóival együtt. Sabrina közben elaludt. Én azonban nagyon büszke voltam a szüleimre hogy ők ilyen szépeket tudnak alkotni. Akkor tudtam meg, hogy a mi házunkat is Apu tervezte, ez csak tovább növelte a büszkeségemet.
Onnantól szinte minden hétvégén kikérdeztem Anyuékat, hogy min dolgoznak épp ők pedig nagy örömmel mutogatták meg nekem az aktuális projectjeiket. Sőt, Apu még tanítgatott is. Persze én ezekből a magyarázatokból nem értettem meg mindent de érdekelt a dolog. Borzasztóan érdekelt és mire gimnazista lettem már tudtam, hogy én is ezzel akarok majd foglalkozni.
De gimnazista koromra nem csak a matekban meg a fizikában mélyültem el. Tizenkét évesen meghíztam. Nem vészesen de szembetűnően. Anyu tanácsára kerestem magamnak valami sportot. Végül a lovaglást és a vívást választottam. Mikor a családi reggelin ezt bejelentettem, Apu nevetve közölte, hogy attól fél, hogy a végén még amazonná nevelnek. Persze nem gondolta komolyan. Elkezdtem mindkettőt és élveztem. A lovagláshoz hamarosan Sabrina is kedvet kapott bár ő sem amazon akart lenni hanem balerina. Jellemző rá, álmodozó volt világ életében.
Én viszont céltudatos voltam midig is bár bolondozásért nekem sem kellett a szomszédba mennem. Gimnazistaként a vívó edzőm be akart nevezni egy versenyre. Ehhez azonban többet kellett gyakorolnom így feladtam a lovaglást. Sajnáltam, de nekem is csak huszonnégy óra egy nap és a tanulás, a vívóleckék meg természetesen a szórakozás mellé nem fértek be még a lovak is.
Pláne akkor nem mikor megismertem Sebastiant. Ő volt a vívó mesterem fia. Egy évvel volt idősebb nálam. Bár már évek óta tanultam a mestertől, még is csak a gimnázium első évében láttam először a fiát. Ugyan abba a gimibe jártunk. Novemberben már egy párt alkottunk. Közösen fedeztük fel a szerelem érzelmi és testi vonatkozásait is. Nagyon jól megvoltunk. De még a szerelem sem vakított el annyira, hogy elhanyagoljam a tanulást. Jól tanultam, különösen a matekot és a fizikát. Mert egy leendő építészmérnöknek erre van a legnagyobb szüksége. Meg a német nyelvet mert az tetszett.
A vívás jól ment bár elsős gimnazistaként nem értem el helyezést még a városi bajnokságon sem. Viszont a verseny után Sebastian adott nekem ajándékba egy kardot. Igazából az édesapjával közösen adták. A mester vette a kardot és Sebastian találta ki a szöveget amit a pengéjébe gravíroztattak.
Az életem szinte tündérmese volt egészen a gimnázium utolsó éve előtti nyárig. Ekkora érettségizett le Sebastian és Lyonban készült egyetemre. Nem volt tovább, szakítottunk. Negyedikbe már szingliként mentem de így több időm volt a sportra és a tanulásra. Több energiát is fektettem mindkettőbe, csak hogy elfelejtsem Sebastiant. A felejtés nem volt könnyű, viszont megnyertem a városi bajnokságot. Ez pedig automatikus indulási jogot jelentett az országos versenyen. Nemvolt könnyű összeegyeztetnem a sportot a tanulással. De akartam azt a versenyt és akartam az építészmérnökséget is. Tehát abban a tanévben nem nagyon szórakoztam. Meglett az eredmény. Az országos döntőben bronz érmes lettem és az érettségit is négy és feles átlaggal tettem le.
A nyarat végigbuliztam pótolandó az elvezett időt. Sokat voltam együtt Sabrinával is és az időközben megismert pasijával, Pierre-vel. Jó fej volt a srác és szintén álmodozó. Összeillettek. Nekem még futó kalandjaim sem voltak mivel nem volt rá időm a suli alatt. De nyáron ezt is pótoltam.
Aztán jött az egyetem. Felhagytam a versenyszerű vívással de a mesteremmel továbbra is tartottam a kapcsolatot.
A legfőbb súly azonban már a tanuláson volt és e mellet a pasizáson. Kihevertem Sebastian kilépését az életemből és megismertem Nicholast. A német nyelvvizsga letétele után egy hónappal, az egyetem második évében ismertem meg. Ő akkor volt elsős. Pont az ellentétem volt. Szertelen és naív de végtelenül szeretetreméltó és nagyon odaadó minden téren. A kapcsolatunk kissé viharos volt de úgy tűnt ő lesz az akivel együtt öregszünk meg. Egészen addig úgy tűnt, mígnem a diplomaosztóm előtt egy hónappal rajtakaptam, hogy megcsal. Akkor beismerte, hogy ez már többször is előfordult. Azonnal szakítottam vele. Hatalmas csalódás volt nem csak benne de úgy általában a férfiakban.
Diplomám kézhezvétele után munkába álltam Apuék cégénél. Addigra már nem "csak" egyszerűen generálkivitelezéssel foglalkoztak de nagyobb volumenű városrendezési munkákkal is. Az egész országban. Új szemszögből ismerhettem meg Franciaországot. Szépen telerajzolt vászonként amire lehetőségem nyílt a magam motívumait is odavarázsolni.
Mint a két tulajdonos lánya, természetesen nagyon rövid idő alatt nagyon sok szakmai tapasztalatot szereztem. Már csak azért is mert alig foglalkoztam mással mint a munkámmal. Élveztem, ráadásul még évek múlva sem tettem túl magamat a csalódáson amit Nicholas okozott. Így max pár futó kalandom volt, semmi több.
Ötvenkét évesen azon kaptam magamat, hogy több évtizedes szakmai múlttal a hátam mögött én vezetem az idő közben elhunyt szüleim cégét és teljesen egyedül vagyok. Volt ugyan pár közeli barátom és ott volt nekem Sabrina meg Pierre akik már felnevelték két lányukat és már lassacskán az unokákat várták. De az igazit nem találtam meg. Elsuhant mellettem az élet és túl későn kaptam észbe.
Madárcsicsergéssel teli nyári reggel volt. Szombat reggel. Megtartottam szüleim hagyományát, hétvégén én sem dolgoztam. Ilyenkor látogattam meg a húgomékat, mentem moziba, kirándulni, szóval ilyenkor kapcsolódtam ki. Épp a húgomékhoz igyekeztem és mivel születésnapja volt, vinni akartam neki valami ajándékot. Annak idején Pierre vett neki egy sakk készletet és megtanította sakkozni. Annyit mondhatok, hogy szimultán is megeszem reggelire mindkettejüket a mai napig. De sokszor felpakolták annak idején a bábukat és beszélgettek a táblánál az üres délutánokon. Sokszor én is csatlakoztam hozzájuk. Sosem a játékon volt a hangsúly, hanem a beszélgetésen így előfordult, hogy ebédtől vacsoráig rá sem néztünk a táblára csak ültünk mellette és beszélgettünk. Az a készlet egy emlék volt. Mindhármunknak. Fából készült de olyan régen, hogy talán még a nagyapám is gyerek volt akkor. Nemrég elveszett belőle az egyik huszár én pedig megfogadtam, hogy kerítek egyet. Szétnéztem a neten, bejártam egész Párizst de még csak hasonló bábut sem találtam, nem hogy az eredeti huszár másolatát. Már sötétedett mikor leparkoltam egy félreeső utcácska aprócska boltja előtt. Még délelőtt hívtam a húgomat, hogy ne várjanak aznap, másnap megyek. Azt nem mondtam nekik, hogy bábut keresek és amint megtalálom végre akkor haza megyek és kipihenem az egész napi rohangálást.
Megtehettem volna, hogy kiadom az egészet a titkárnőmnek, hogy kerítsen ő egy olyan bábut. De az már nem ugyan az. Tény, hogy önmagában is jól esne Sabrinának a készlet kiegészítése, de az akkor csak egy bábu lenne, semmi több. Így viszont egy személyesebb dolog, aminek megkeresésébe személyesen én fektetek energiát. Ha nem így tennék, akkor ezzel az erővel vehetnék neki a boltban egy másik sakk készletet is. Pont ezért nem is gyártatom le. Meg akarom találni.
Bementem a boltba. A gyér napsütés ellenére is meglepően világos volt. Festői összevisszaságban hevert itt minden amit valaha legyártottak. Biztos voltam benne, hogy ott megtalálom a huszárt. Annyi kacat közt egyszerűen ott kellett lennie annak is. Ott volt. Két perc alatt megtaláltam. Ekkor jutott eszembe, hogy eladót még nem is láttam. A nélkül pedig igen nehéz bármit is megvenni. Tehát körbejártam a boltot és keresés közben bekukucskáltam egy fátyol mögé. Megérintettem a makettet ami mögötte volt. Egyszerűen lenyűgözött a város amit ábrázolt. Szakmai ártalom talán de jól meg akartam nézni. Olyan jól megnéztem, hogy végül ott kötöttem ki...
Külső tulajdonságok:
Régi tulajdonságok: Őszülésnek indult rövid sötétbarna haja volt és barna szeme. Arcán már akadt néhány ránc. Annyi évesnek látszott amennyi volt. Idomai teltek voltak ahogy midig is de már azokon is meglátszott a kor. Bőre kissé túl fehér volt hisz nem sokat tartózkodott a napon. Bár rendszeresen mozog, már jelentkezett néhány plusz kiló a száznyolcvankét centi magas testén.
Új tulajdonságok: Visszakapta huszonhét éves külsejét. Akkoriban még nem sötétbarna hanem bronz-barna haja volt aminek egyenes szálai a háta közepéig értek. Bőre ismét feszes és ránctalan, idomai is visszanyerték hibátlan alakjukat. Súlyfeleslege is eltűnt, tökéletes homokóra alakja van. Mindig sápadt bőre egészségesebb színű lett, bár a napbarnítottól még nagyon messze áll. Mozgásában benne van az az elegancia és kecsesség amit élete fátyol előtti öt évtizede alatt elsajátított. Magassága a régi maradt. Száznyolcvankét centiméteréhez a hetvenkét kilós testsúlya gyakorlatilag tökéletes. Egykori huszonhét éves önmagától csak a két hatalmas, hófehér angyalszárny különbözteti meg.
Belső tulajdonságok: Az régi, bohókás lány megkomolyodott. Nem keseredett meg, de nem egy mosolygós alkat. Van humora de jól titkolja. Szűk szavú aki esetenként csak akkor beszél ha kérdezik. A férfiakban nem bízik olyan téren ahogy egy nőnek kellene egy férfiban megbíznia. Ez nem zárja ki egy kaland lehetőségét de igen megnehezítené egy hosszabb távú kapcsolat létrejöttét. Egyenes nő, mindig vállalja a felelősséget a tetteiért és sosem szépít az eseményeken. Az üzleti életben nem ismer kíméletet bármely versenytárs céget kíméletlenül eltapos ha módja van rá. Ugyanakkor ő lesz az első, aki a tönkretett cég utcára került dolgozóin igyekszik segíteni. Empatikus alkat aki szeret örömöt okozni másoknak. Hidegvérű, céltudatos és fegyelmezett, nem nagyon mutatja ki sem örömét sem bánatát. Főleg a bánatát nem. Ennek ellenére nem szégyell sírni ha oka van rá és senki nem látja. Elégedett önmagával és az eddigi életével, bár bánja, hogy sosem találta meg az igazit. Nem sértődékeny s szívesen veszi az építő jellegű kritikákat.
Kedvencek: A kastélyok. Az öreg, de masszív és a mai kor kívánalmainak is megfelelő épületek az égbe törő tornyaikkal mindig lenyűgözik. Szereti a munkáját is. Ezen felül zenekedvelő. Még munka közben is gyakran hallgatott rádiót és ha épp egyedül volt akkor nem ritkán ő is a rádióval együtt énekelt. Szereti a savanyú cukrot és a pezsgőt. Szeret Negapan felett repülni és a magasból szemlélni a tájat.
Életcélja: ---
Vívás: 0p
Gyógyítás: I. ( 1p, Kisebb és közepes sebek gyógyítása. )
Fegyver: II. (3p, Tiszta energiából tudsz fegyvert alkotni, ami eltűnik, ha elengeded.)
Transzformáció: I. (1p Képes vagy a szárnyadat éteri energiává alakítani, amit halandó szem vagy gépezet nem képes érzékelni. Ebben a formában keresztülhatol minden, nem mágikus anyagon, viszont ezzel együtt a repülésről is le kell mondanod. )
Összes: 5p
Elköltött: 5p
Maradt: 0p
Áthozott dolgok: A kis fekete sakkbábu, a fából készült alig három centis szépen faragott huszár. A ruházata megváltozott, sarut és egy hófehér hosszú ruhát visel, ami kompatibilis a szárnyaival.
Fő karakter: Kyron Vorm.