Ignár
Elküldve: 2014.04.01. 21:41Karakter régi neve: Axel Magnusson
Karakter új neve: Ignár
Kora: 34
Nem: Férfi
Születési hely: Svédország, Göteborg
Születési időpont:1979. Augusztus 19.
Fátyolos város: Stockholm
Faj: Vámpír
2013 Július 7.
Bizonytalan.
A bolt mélyén csengettyűszó hangzik fel. Axel lassan, zihálva feltápászkodik. A berendezést kopottas bútorok, karcolódott-törött régiségek alkotják. A pulton egy Anjou-liliommal díszített vékony levélnyitó kés fekszik, a pengéje csorba és foltos. Egy almáriumban elzárva mechanikus szerkezetek fogaskerekei fekszenek egy selyemkendőn, mellettük néhány üres zsebóra. Az egyik széknek támasztva egy régimódi mordály, a csöve felrepedve. Axel egy pillanatra megtorpan; de csak az ő képe mozgott egy vak tükörben a falon, semmi más.
A pult melletti sarokban egy baldachinnal letakart makett áll.
1979. július 7.
Göteborg, Angered
Lovisa Eriksberg és Petter Magnusson gyermekeként hosszú küzdelem után világra jön Axel Magnusson. A szülésen jelen van egy orvos és Lovisa Eriksberg egy barátnője, aki a kezét fogja egész idő alatt. Petter Magnusson a háztömb előtt ül a járdán hat eddigi fia közül kettő társaságában, és felváltva iszik egy régi laposüvegből és szidja átkozódva a bevándorlókat, a szocialista pártot, az ő apját és bármi mást, ami csak az eszébe jut.
Bizonytalan.
Ignár életében először álmodik. Egy holtsápadt, fiatal sötétszőke férfi ül áll egy fekete kastély ablakában. Amikor meglátja Ignárt, felkiált: „Te?!”
1979. szeptember 10.
Göteborg, Angered
Lovisa Eriksberg és Petter Magnusson üvöltve veszekednek egymással. „Az én apám órákat készített! Mi a fenét csinált a tiéd?” Kérdezi PM. „Vállalkozó volt.” Válaszolja LE. „Sokmindent csinált…” „Lazsált úgy érted!” Kiabálja PM. „A pénzből amit a nagyapád szedett össze amikor nagy függetlenül vasat adott el a náciknak, meg vonatokat fordítgatott vissza... És mi maradt az egész mocskos örökségből? Egy rohadt levélbontó kés!” „Persze mert elittad mind!” „Én? Ki nyomott ennyi gyereket, te büdös…” Etc.
1979. szeptember 13.
Göteborg, Scandinavium és Redbergsplatsen villamosmegállók között.
Lovisa Eriksberg vizsgálatról hazafelé tartva szívinfarktust szenved el, még mielőtt a villamos a megállóba érne, vége van. A férjét csak késő este értesítik a történtekről.
1985. október 21.
Göteborg, Angered
A Magnusson fiúk csupán papíron járnak iskolába. Petter valahol meglepetten felpofozza Axelt, amiért megkérdezi, hogy mit jelent, ha a Svedbank felszólítást küldött neki, és ő miért nem bontotta ki. A Többi Magnusson az apjuktól okulva délután Johan vezetésével együttesen megveri a fiatal fiút. Axel többet nem kérdez, és nem olvas nyilvánosan.
1985. December 6.
Göteborg, Angered
Petter Magnusson őrjöngve keresi az Anjou-liliomos levélbontó kést. Az eltűnésével az ugyanabban a lépcsőházban lakó arab családot vádolja, akikkel már több nézeteltérése is volt. A fiai – Axel kivételével, aki csak ritkán jár haza – összeszólalkoznak az utcán arab család valamivel idősebb gyerekeivel, kis híján vér is folyik, de egy arra járó járőr kocsi még időben közbelép. Súlyos fenyegetések hangzanak el nyilvánosan. Axel csak később értesül a történtekről.
1985. December 25.
Göteborg, Angered
Johan Magnussont – Petter Magnusson legidősebb fiát – holtan találják a házuktól két utcára, a hasában egy Anjou-liliomos késsel. A holttestet Axel Magnusson fedezi fel, aki rögtön értesíti is az édesapját. Az apja egy átlagos konyhakéssel megkéseli a szomszédos arab család öt tagját, majd felvágja ereit. A rendőrség kihallgatja a hat Magnusson-fiút. A liliomos kést a későbbiekben nem találják meg.
Bizonytalan
Ignár életében másodszor álmodik. Egy fenyves erdőben rohan a szőke férfi után, néha meglátva árnyékát suhanni a fák között, és elől, néha hallva a lépteinek dobogását maga mögött. Körökben futnak, tudja jól. De az erdő megtépi a szőke férfi árnyékát, és Ignár biztosan tudja, hogy előbb fogja elérni a férfit, mint az őt.
1987. Január 27.
Göteborg, Heliga Birgitta Barnhem
A Magnusson-fiúkat általánosan leplezett ellenszenv fogadja. Az első ebéd során egy asztalnál ülnek – eltekintve Axeltől, aki butának és unalmasnak mutatkozik – és amikor Jonas Tovstrand megkérdezi, hogy hogyan kerültek ide, Karl Magnusson az arcába borít egy tál forró levest. Karlt ez úttal csak figyelmeztetik. Bár eddig egy alvóteremben voltak, most szétválasztják őket, és csak Gustav és Axel maradnak ugyanabban a szobában.
1987. Július 20.
Göteborg, Heliga Birgitta Barnhem
Axellel a gondnok régi könyveket küld fel Dr. Veronika Tegelberg irodájába. Dr. Tegelberg épp a számzáras széfet próbálja kinyitni, amikor Axel belép, és csak int neki, hogy tegye le a könyveket az asztalra. Kétszer is próbálkoznia kell, mire eszébe jut a helyes kód.
1988. Március 20.
Göteborg, Heliga Birgitta Barnhem
A három legidősebb Magnusson-fiú (Karl, Leo és Vincent) arra az elhatározásra jut, hogy a Vårfru-napi ünnepség és vacsora alatt betörnek Dr. Tegelberg irodájába, és kifosztják a széfet, majd megszöknek mindazzal, amit ott találnak. A második legkisebb fiú, Gustav is velük akarna menni, de nem veszik be, egészen addig, amíg el nem árulja, hogy tudja a széf kódját. Nem hajlandó elmondani honnan.
1988. Március 23.
Göteborg, Heliga Birgitta Barnhem
A Magnussonok terve az, hogy még délután az első lehetőséggel elcsaklizzák a kulcsot a portáról – ez nem sikerül, mivel a kulcsot nem találják a portán. Ennek ellenére úgy döntenek, hogy ha kell, erővel nyitják ki az ajtót. Legnagyobb meglepetésükre azonban az ajtó a választott időpontban nyitva tátong. Benn az irodában beírják a kódot, ami ki is nyitja a széfet; de csak egy csorbult pengéjű anjou-liliomos levélnyitó kést találnak benn. Ekkor nyit rájuk az árvaház személyzete és a rendőrség. Egyenként kihallgatják őket (többek közt a testvérük gyilkossága kapcsán is), majd úgy döntenek, hogy megfelelőbb számukra egy fiatalkorú bűnözők számára fenntartott intézmény Malmö környékén. Axelt is kihallgatják, de ártatlannak találják az ügyben.
Bizonytalan
Ignár életében harmadszor álmodik. Egy halott trónteremben áll, a holt ember trónusa előtt. A holt ember, a szőke férfi trónusában ülve fürkészi Ignárt. „Ki vagy?” Kérdezi. „Senki.” Válaszolja ő. „Hazudsz.” Mondja a szőke férfi. „Te vagy az üres alkony. A semmi láng. A fekete jég a világ peremén. Te vagy a vég.” „Semmi nem vagyok ezek közül.” Szól közbe Ignár. A férfi a trónus karjára csap. „Te voltál, te leszel, mit számít? Nemesis! A véghozó. A végem hozója.” mondja keserűen. „Te… Te… Senki.”
1988. Március 31.
Göteborg, Heliga Birgitta Barnhem
Nora Ärligt félrevonja Axel Magnussont ebéd után. „Láttalak.” Mondja „Amikor kijöttél Tegelberg szobájából. Vårfru délután.” Axel szürke, hideg szemekkel mustrálja Norát. „Ezt miért nekem mondod?” „Tehát igaz. Miért csináltad?” Axel újabb pár másodpercig bámul Norára, majd elneveti magát – ilyet még soha nem tett – és azt mondja „Mert jó volt.” majd otthagyja. Aznap este felfedezik, hogy Axel Magnusson eltűnt az árvaházból.
Bizonytalan
Ignár életében negyedszer álmodik. Most közelebb áll a férfihez; látja, hogy láncok kötik a trónhoz, nagy, fekete láncok. Mozdulni sem bír. „Mi a neved, senki?” „Johan.” „Hazugság.” „Petter.” „Újabb hazugság, véres akár a másik. Nekem Senki sem tud hazudni.” „Axel.” „Jobb hazugság, de ettől még hazugság marad. Csak hazudni tudsz?” „Nem.” A szőke férfi keserűen nevet.
1989. Június 3.
New York, Manhattan, Wall Street
Samuel Lavanders meglepve tapasztalja, hogy a cipőtisztító fiú akcentusa mintha kámforrá vált volna az elmúlt két hétben; meglepetése csak akkor nagyobb, amikor az újságot maga mellé dobva feláll a székről rádöbben, hogy olvasás helyett végig a fiúval beszélt, sőt mi több, tippeket kapott tőle. A nap végeztével ugyancsak meglepve veszi észre, hogy megkérdezi a fiút, hogy merre vannak a szülei, majd amikor közli, hogy nincsenek, egy vacsora erejéig a lakására invitálja. A fiú neve Axel, a vezetéknevét nem tudja.
1999. December 31.
New York, Lower Manhattan Hospital
Samuel Lavanders meglepve tapasztalja, hogy egy kórházi ágyban ébredt; ahogy tájékoztatják elájult az utcán. Lehet, hogy TIA, de még nem biztos. Lassan eszébe jut, hogyan fosztotta meg a munkájától a tipp, amelyet évekig hűséges tanítványától kapott, a tipp, amely a fiút az ő székébe juttatta. Ha ez nem lett volna elég a fiú a kérdéseire csak nevetett, és annyit mondott „Mert jó volt.” Samuel Lavanderst két órával később minden előkészület ellenére szélütés éri, ami mozgáskontrollált izmainak legnagyobb részét lebénítja. Egyedül a szemmozgásain keresztül tud érintkezni a külvilággal. Este felébredve hallja az új évezredet várók örömteli kiáltásait-durrogtatásait.
Bizonytalan
Ignár életében ötödször álmodik. Még közelebb került a trónushoz, még maga sem tudja hogyan. „Gyűlölöm az időt.” Mondja a férfi a láncait rázva. „Gyűlölöm a tehetetlenséget. Te fogsz végezni velem, bármit tegyek is. Egy nap.” Halványan elvigyorodik. „Ez persze nem jelenti azt, hogy nem fogok megpróbálni mindent.” „Semelyikünk sem tudja befolyásolni.” „Hát ez az. Neked elmondták már? Nem? Akkor majd én. Veled… veled egy angol fog végezni. Egy angol lesz a végzeted.” A férfi újra nevet, ezúttal őszintén, tele torokból „Most elárultam neked. Most már te is láncokban vagy, akárcsak én.” Ignár a lábára néz; azon hosszú fekete láncok tekergőznek. Visszanéz a férfira „Te semmit sem változtattál. Mind láncokban vagyunk, csak nem látjuk őket.” A férfi mosolyog „Igazad van, senki. Nem is vagy te olyan ostoba, mint ahogy látszol. Ha nem te ölnél meg, még talán kedvelnélek is.”
2001. Szeptember 11.
New York, Manhattan, Axel Magnusson lakása
Axel Magnusson megméri a pulzusát, majd elégedetten bólint. Valóban egy kevéssel magasabb, mint a szokásos. Majd a televízió-szobájába lép, és bekapcsolja az összes falra helyezett készüléket, amelyek így harminc különböző csatorna adását mutatják egyszerre. Általában nem néz tévét, de ma végre, ma kilenc harminckor történni fog valami érdekes. Valami új évezredhez méltó. Valami jó.
2008. Október 22.
Stockholm, Radisson Blu Strand Hotel tárgyalószobája
Főképp kövér svéd üzletemberek és politikusok ülnek egy asztal körül. Ők így együtt nincsenek itt. A Svéd Demokraták újabb javaslatát tárgyalják, a menedékjogra vonatkozó kritériumok szigorításáról. Axel Magnusson – itt Axel Grandson – halálosan unatkozik. A szigorítást senki nem támogatja nyíltan, hiszen mindannyian jó színben próbálnak feltűnni egymás előtt, ahogy az ebben az országban, ebben a társadalomban szokás. A tényt pedig, hogy a jelenlévők közül senki nincs, aki nem résztulajdonosa az újonnan Szíriában épített fegyvergyárnak, megpróbálják elfelejteni. A módosítást valószínűleg el fogják utasítani. Hogy mosolyoghassanak a tükör előtt. Axel gyakran mosolyog, ha kell, de soha nem tükör előtt.
Bizonytalan
Ignár életében hatodszor álmodik. A trón lépcsői a lábai előtt fekszenek. A szőke férfi fáradtan nézi. „Véres a kezed.” mondja. „Nem.” mondja Ignár. „Hidd el az. Én csak tudom. Király vagyok.” láncos kezeivel körülint. „A népem gyilkosokból áll. Minden tagjának összes bűne az én kezemen szárad.” „Én nem vagyok király.” „Nem.” A férfi már nem mosolyog. „Te senki sem vagy. Te csak meglököd a dominókat. Egy ilyen dominó fog megölni engem is.”
2010. Október 23.
Stockholm, Axel Magnusson lakása
Axel Magnusson hívást kap a védett vonalán. Hivatalosan nincs védett vonala, különben nem volna védett. A hívó tájékoztatja, hogy egy fiatal fotós feltett néhány keresetlen kérdést. Axel a hívóra bízza, hogy intézze el, majd lerakja a kagylót, és tovább tanulmányozza a most érkezett (védett) jelentést egy új típusú hidrogénbombáról. Ezután intéz néhány hívást a „Dominó-projekt” támogatására - de kiköti, hogy csak ezen a néven hajlandó támogatni a kutatásaikat.
2013. Augusztus 18.
Stockholm, Axel Magnusson lakása
Axel Magnusson ma megkapta a hívást, amire várt. A tökéletes záróakkord kész. Ezután intéz néhány újabb (védett) hívást, miszerint a dominók dőlhetnek holnap délben. Ásítva hátradől a székében. Már nem tart sokáig. Hamarosan vége az unalomnak.
Bizonytalan
Ignár hetedszer álmodik. A leláncolt király kacag. „Tudom a nevedet!” Kiáltja. „Azt mondták mielőtt eltűnsz, még megtudom a nevedet. Hát most tudom.” „Örökre eltűnök.” mondja Ignár. „ Az álmok végetérnek.” „Ó igen, az álmok végetérnek; de az álmok végével ébredés következik.” A király gyilkos vigyorral néz rá, szemfogai hegyesebbek a többinél. „És ha felébredtél, emlékezz: Tudom a nevedet, Ignár. Az árnyékom a nyomodban van.”
2013. Július 7.
Axel úton van a védett pince felé. Gyalog megy, hiszen nincs messze, csak mélyen; és még egyszer, utoljára végignézi a világot. Még mindig unalmas, de már nem sokáig. Ekkor látta meg.
Először olyan volt mintha egy átlagos férfi lett volna, de Axel figyelmét hamar felkeltette, hogy mennyire átlagos. Axel semmit sem tudott megjegyezni a vonásaiból a napszemüvegén kívül; hamarosan rádöbbent, hogy azért mivel nincsenek is vonásai. És gyorsan halad. Felé.
Axel futásnak eredt. Maga mögött mintha furcsa, reszelt kacagást hallott volna, de nem figyelt rá; az összes érzéke egy kiutat keresett. Épp a győzelem előtt veszíteni nevetséges volna. Maga mögé pillantott; az árnyék majdnem utolérte, mintha le is lassított volna. Axel rádöbben, hogy üldözője játszik vele. Befordul egy utcasarkon, és egy kirakatot pillant meg; utolsó ötlettel bevágódik az ajtón, és lerogy a padlóra. A bolt mélyén csengettyűszó hangzik fel.
2013. Augusztus 19.
Bizonytalan
A bolt mélyén csengettyűszó hangzik fel. Axel lassan, zihálva feltápászkodik. A berendezést kopottas bútorok, karcolódott-törött régiségek alkotják. A pulton egy Anjou-liliommal díszített vékony levélnyitó kés fekszik, a pengéje csorba és foltos. Egy almáriumban elzárva mechanikus szerkezetek fogaskerekei fekszenek egy selyemkendőn, mellettük néhány üres zsebóra. Az egyik széknek támasztva egy régimódi mordály, a csöve felrepedve. Axel egy pillanatra megtorpan; de csak az ő képe mozgott egy vak tükörben a falon, semmi más.
Belépés a fátyolba
Axel egy pillanatra felveszi a csorba tőrt az asztalról, majd újra leteszi. A pult melletti sarokban egy baldachinnal letakart makett áll. Axel félredobja a függönyt. A makett egy város képe, egy valós városhoz sem hasonló. Axel a kirakat felé fordul; de üldözőjének nyoma sincs. Visszatér a maketthez. Különös, vonzza a szemet, mint lámpafény a sötétben. Ez… Ez valami jó. Axel végigsimít a maketten, és eltűnik az időből.
Külső tulajdonságok:
- Magas, szikár férfi szinte fehér szőke hajjal, és halovány szürkéskék szemekkel. A vonásai alapvetően barátságosak voltak, de volt bennük valami hideg. Utóbbi években leginkább sötét öltönyben mutatkozott vörös nyakkendővel.
- A vonásai élesebbé váltak, az arca kissé beesett és sápadt lett. Szőke haja barnásfeketébe váltott, ősz hajszálak jelentek meg benne. Az öltönye is megkopott.
Kedvencek: Órákig képes nézni egy mozgásban lévő város látképét. Kedveli Bach zenéjét.
Életcélja: Megszökni üldözői elől, és ha bizonyítékot kap az álmok valóságalapjára, utánanézni az eredetüknek. Befolyásolás, hatalom érzése. Csöndben magasra jutni. Nem meghalni.
- Kiemelkedő képesség: Intelligencia 1p,
- Mágikus pajzs 4p,
Főkarakter: Chrisotoph
Meghívott: -