Auriel
Karakter régi neve: Martin Blake
Karakter új neve: Auriel
Kora: 26
Nem: férfi
Születési hely: Anglia, London
Születési időpont: 1986.11.12
Fátyolos város: London
Faj: Vámpír
1986-ban születtem Londonban a Blake család harmadik gyermekeként. Családunk szegénységben élt, mert apám elitta és elköltötte cigire a pénzünket. Mikor két éves lettem, a bátyám eldugta apám cigijét és 2 hónap (na meg sok új doboz eltűnése után) sikerült leszoknia. Elkezdett gyűlni a pénz és apámat felvették egy nagyon jól fizető munkahelyre. Innentől fogva beléptünk a jómódú családok közé. Anyám ügyvéd volt és az ő keresete sem számított rossznak. Jellemem első hibája 3 éves koromban mutatkozott meg, mivel a játszótéren mindenki megvertem, aki nem hagyott homokvárat építeni. Az oviban csak egy-kettő barátot sikerült szereznem, mert a többiek féltek tőlem. Egyedül a barátaimmal, a testvéreimmel és a szüleimmel bántam tisztelettel, mindenki mással szemben tiszteletlen voltam. Öt éves koromban szüleim kérésére elkezdtem karatéra járni, hogy fegyelmet tanuljak. Egy kis haladást sikerült elérni, de még mindig sokat verekedtem. Az iskolában nagy örömömre több barátot sikerült szereznem és egy kicsit visszavettem az agresszivitásomból. Az általánosban harcoltam a négyesekért, mivel a matekon kívül egyáltalán nem érdekelt az anyag. Szinte csak négyeseim voltak, kivéve az éneket, rajzot és a nyelvtant, mivel egyikben sem voltam túl jó. Ez idő alatt a karatéban egyre több sikert értem el, de valamiért megutáltam. Túl merev volt számomra. Most már elég ritkán verekedtem, ezért sikerült rábeszélnem a szüleimet, hogy átmehessek egy "dzsucsejkiokszul" nevű kevert küzdősportra. Először tiltakoztak, de elég meggyőző tudok lenni velük szemben. Ez sajnos mással nem működik. 14 éves koromban sikeresen felvettek az általam kiválasztott középiskolába, ahol beléptem egy parkour egyletbe. Az első évben a bennmaradásért nagyon keményen kellett harcolnom, ezért nem sokat parkouroztam, a másodikban pedig a hármassal teli bizonyítványt tűztem ki célul. Harmadikban és negyedikben pedig hármasaim és négyeseim voltak. Az osztály egyik legrosszabb tanulója voltam, mert rajtam és pár emberen kívül mindenki színötös volt. 17 évesen megszereztem a jogsit autóra és motorra és azon túl mindenhova motorral jártam. Autóra csak kényszerből raktam le, mert néha apám elküldött boltba és a motorra nem fér fel minden. A motorok viszont teljesen más téma voltak. Imádtam őket és volt egy SUZUKI GZ 500 F típusú motorom. Mikor elmúltam 18 éves, beiratkoztam claymoreral való vívásra. 19 évesen elkezdtem egyetemre járni matematika szakra. 20 éves koromban mesterré váltam a kevert harcművészetben és a mesterem elismerését is sikerült kivívnom, bár ő még mindig laposra vert. 21 évesen elkezdtem sakkozni, hogy fejlesszem a logikámat, de nem jártam sok sikerrel. Egy rövid idő után rájöttem, hogy vagy jól verekedik valaki és hülye marad, vagy okos lesz, de az első rabló megöli. A sakk helyett az addig elhanyagolt parkourra álltam nagyon rá, egészen addig, amíg el nem törtem három bordámat és a lábaimat, ami miatt többé nem bírtam rászánni magam a parkourozásra. Szintén ebben az évben egy fickó meggyilkolta a szüleimet. Én épp akkor érkeztem haza és rám támadott. Jutalma nem maradt el, mert miután lefegyvereztem, hasba szúrtam a késével. A kórházban megmentették az életét és utána börtönbe zárták. Engem bíróság elé állítottak, de mivel egyértelműen önvédelem volt, ezért hosszú vita után felmentettek. Én már régóta független voltam, de a három évvel idősebb bátyámat és a 6 évvel idősebb nővéremet nagyon megviselte a szüleink elvesztése. Ebben az időben a tanulmányi eredményem romlott és vívásban is visszaestem egy kicsit. 25 éves koromban elértem azt a szintet vívásban, amikor már teljes taníthatnék, de valamit még nem tudok és ez akadályoz benne. Idő közben beszereztem egy diplomát is (matekból), amiért szintén nagyon sokat harcoltam. Állandóan a szüleim halálán járt az eszem és arra jutottam, hogy ha lett volna egy fegyverük, akkor még mindig élnének, ezért rászántam magam arra, hogy a kardom mellé vegyek egy 9mm-est. Soha nem rajongtam a lőfegyverekért, ezért nem is tanultam meg lőni a pisztollyal és csak vész esetére tartogattam, meg hogy biztonságban érezzem magam. Ez alatt csak kevés, hosszan tartó kapcsolatom volt, mivel én nem szeretek csak rövid ideig lenni egy nővel. Szeretem kiismerni és boldoggá tenni a barátnőimet. Épp második diplomámon dolgoztam, mikor bátyám közölte velem, hogy munkát ajánlottak apám cégénél. Én szívesen elfogadtam és nekiálltam dolgozni. Az első hónap után ’majd elájultam, hogy mennyi nulla van a keresetem számai mögött. A következő évben kicsit elhanyagoltam a kedvteléseimet, hogy még jobban menjen a munka, bár az egyetemről kirúgtak és nem sikerült a második diploma, de ekkor történt valami…
"Belépés a fátyolba:" 26 éves koromban randira hívntam a lányt, aki már régóta tetszett. Azon az éjszakán a kis kávézó felé sétáltam, ahol tíz perccel később a randinak kellett volna kezdődnie. Hideg téli este volt, ezért jól fel voltam öltözve. Egy könnyű, mégis meleg kapucnis kabát és sál volt rajtam. Hirtelen egy hang szólalt meg mögöttem:-Add ide az összes pénzedet, vagy elvágom a torkodat.-Amint befejezte, én már megpördültem, kitértem a kése elől, ágyékon rúgtam, majd (nagy erőfeszítéssel, de már elsőre) kitörtem a fickó nyakát. Ez szándékos volt, nem kellett volna megtennem, de annyira hasonlított a szüleim halálának esetére, hogy elszaladt velem a ló. Ekkor egy sikoly hallottam meg, majd egy női hangot:-Gyilkos! - Megfordultam és odarohantam a nőhöz, hasba rúgtam a jobb térdemmel, a jobb könyökömmel az álla alá vágtam, a bal lábammal beléptem mögé és a bal kezemmel meglöktem előre. Hatalmasat esett és a feje nagyot koppant a földön. Rávetettem magam és az alkaromat erősen a torkának nyomtam. Csodával határos módon nem ájult el eséskor, de elég kába volt. Ekkor belenéztem a kék szemekbe és ráismertem arra a lányra, akivel 10 perc múlva találkoznom kellett volna. Rögtön elengedtem és örömmel nyugtáztam, hogy nem fulladt meg, csak elájult. Ekkor vettem észre, hogy kisebb tömeg vesz minket körbe és a távolból egy rendőrautó szirénáját hallom. Elindultam az ellenkező irányba és elrohantam. Épp hazafelé mentem, amikor észrevettem, hogy rendőrök állnak a házam előtt. Az egyik észrevett és elkezdett felém futni. Én elkezdtem menekülni és berohantam az első épületbe, ami nyitva volt. Egy régiségboltban találtam magam. Körülnéztem és találtam egy kitűnő minőségű, kovácsoltvas kardot, amiből kiélezve halálos fegyver válhat. Felvettem és elindultam megkeresni az eladót, amikor észrevettem egy kis makettet. Átléptem a függönyön, hogy egy pillantást vessek rá, majd megérintettem. Ekkor a függöny összehúzódott mögöttem és a világ elsötétült…
Magammal hozott tárgy: Egy kovácsoltvas hegy számszeríjvesszőhöz, amit különös vésetek borítanak és nyakláncként használok.
Külső tulajdonságok:
- Régi tulajdonságok: 188 cm magas voltam, kreol bőröm, sötétbarna hajam és zöld szemem volt, illetve tekintélyes izomzatom.
- Mostani tulajdonságok: 190 cm magas vagyok, vörös hajam és kék szemem van. Az izomzatom kicsit csökkent, de a vámpírságnak hála, sokkal erősebb vagyok, mint ez előtt. A bőröm feltűnően fehér és általában a szemem is vörös. Általában vállig érő, enyhén hullámos, vagy rövid hajam van és az arcom gyakran borostás.
Belső tulajdonságok: Imádok motorozni, verekedni, ölni, de szeretni is képes vagyok. Imádom a vér ízét és a nőket. Örülök neki, hogy vámpír lettem. Vélhetőleg ez a legjobb, ami történt velem. A vámpírrá válás hatására megváltoztam: Lelkem mélyéről visszatért az agresszivitásom és a tiszteletlenségem, bár ezt próbálom elnyomni, mert nem akarok egy nálam sokkal erősebb lénnyel harcolni, amíg erősebb nem leszek.
Kedvencek:
Szín: Vörös, cián, kék
étel: -Jelenleg: vér
-Régen: Lasagne
ital: orosz vodka
tantárgy: Matematika, Történelem
növény: Rózsa, Liliom, Orchidea
állat: farkas, denevér, sárkány
könyv: Eragon
Életcélja:Sok vért akarok inni, erős akarok lenni és azt akarom, hogy mindenki tiszteljen és féljen tőlem, de király még akkor sem lennék, ha az életem múlna rajta.
Egyéb: Nem titkolom, hogy vámpír vagyok, sőt büszke vagyok rá és rájöttem, hogy hogy lehetnek állandóan vörösek a szemeim és hosszúak a fogaim, ezért gyakran így hordom.
Ősi Hatalom I 1p
Befolyásolás I 1p
Denevérré válás I 1p
Gondolatlopás I 1p
Varázsszem I 1p
Kiemelkedő tulajdonság: Vívás 0p
Kiemelkedő tulajdonság: Közelharc 0p
Főkarakter: Ez
Rólam: Egy predátor és vámpírmániás kilencedikes kocka vagyok, aki az AvP:War című FRPG-n játszik Steg-'in névvel.
Meghívott: Senki, csak úgy keresgélés közben találtam az oldalt és megtetszett
