Mystical Future FRPG

Általános
Karakter régi neve: Jonathan Riley

Karakter új neve: Mathew Hrowing
Kora: 41

Nem: férfi

Születési hely: London

Születési időpont: 1971 november 8

Fátyolos város: London

Faj: vadász

Előtörténet

Gyerekkorát teljesen átlagos középosztálybeli családjánál töltötte, egy teljesen átlagos Newhami házban. Húgával és nővérével való kapcsolata is teljesen normális volt. Egyik pillanatban még angyalian játszottak, a másikban már ordítva tépték egymás haját. Szülei mindent megadtak nekik, amire szükségük volt. Természetesen akadtak kisebb-nagyobb balhék, amikor kiderült, hogy a gyereknek egészen más elképzelésük van a szükségleteikről, mint a szülőknek, de ezek egyre ritkábbak lettek. John apja borzasztóan következetes volt, akkor sem volt hajlandó engedni, ha belátta tévedését. (Ami szintén ritkán fordult elő.)
Az iskolai évek is hasonlóan átlagosan teltek el. Volt hogy őt szívatták, volt hogy ő szívatott másokat. Az egyetlen emlékezetesebb kihágást akkor követte el, amikor a nővérével közösen betörték egy kölyök orrát, amiért az kicsúfolta a húguk szemüvegét.
Tizennyolc éves korára túljutott a középiskolán, három barátnőn (igaz az egyik csak két hétig tartott), egy biciklisbaleseten, amely során eltörte a lábát és egy lázadó korszakon, amely során szülei szerint vállalhatatlan ruhadarabokat hordott, és züllött zenét hallgatott. Később belátta hogy az öltözködése tényleg nevetséges volt, de makacsul kitartott a zene mellett.
A pályaválasztásnál komolyabb dilemmával nézett szembe. Azt már dudta hogy semmiképpen sem akar magának egy repetitív, unalmas munkát, de ezen túl nem voltak elképzelései. Egyik tantárgyhoz sem vonzódott különösebben, viszont remek érzéke volt a gyakorlatias gondolkodáshoz. Aztán egy beszélgetés során apja azt mondta neki, hogy legyen nyomozó. John először kinevette, és rögtön sorolni kezdte, hogy miért nem. A hosszas beszélgetés végére apjának sikerült meggyőznie arról, hogy egy nyomozó nem azonos a közlekedési rendőrrel, és hogy a valóságban mást is csinál, nem csak csodálkozik a Poirot-k, és Sherlok Holmes-ok zsenialitásán.
Az akadémia elvégzése után a fiatalkorú bűnözőkkel foglalkozó ügyosztályra került. Itt rendkívüli türelemre volt szüksége, de nem a kiskorúak, hanem azok szülei miatt. A szülők vagy megállás nélkül aggódtak és nyavalyogtak, a felelőst keresték és panaszkodtak, vagy az amúgy is bajban lévő gyermekük életét nehezítették, de alig volt olyan eset, amikor megpróbálták volna megérteni a gyerek helyzetét. Johnra ekkor ragadt rá a jó zsaru szerepe, amire tökéletesen alkalmas is volt, kora és hozzáállása következtében. Egyszer megpróbálkoztak azzal hogy szerepet cserélnek. Philip, John társa tökéletesen alkalmatlan volt a barátságos, megértő rendőr szerepére, John pedig elnevette magát fenyegetőzés közben, mert nem bírta tovább nézni, ahogy a rémült tinilány szemei egyre tágabbra nyílnak a börtönélet részletes leírása következtében.
Már három éve dolgozott a rendőrségnél, amikor néhány fiatal kollégájával elmentek egy Dire Straits koncertre. A koncert zseniális volt a hangulatot betetőzendő egy nagyobb társasággal együtt elmentek egy közeli klubba, ahol tönkrevágták az egész estét. A körülmények még mindig homályosak, a társaságból senki nem volt elég józan ahhoz pontosan összerakjuk az eseményeket. A lényeg annyi, hogy egy részeg fazon túlságosan rányomult Samuel az egyik nyomozó barátnőjére, aminek következtében volt egy kisebb verekedés hat nyolc napon túli és rengeteg kisebb sérüléssel. A bunyó végeztével John és társai nekiláttak, igazoltatni a népeket, még a tulajt is megmotozták. (Ez később még jól jött, a találtak nála egy kis nejlonzacskót, amivel befogták a száját.) Végül senkit nem tartóztattak, le hogy elkerüljék a botrányt.
Másnap az őrsön mindenkit kérdőre vontak, a felrepedt szemöldököket nem lehetett elrejteni. Mivel Sam kezdeményezte a balhét, logikus lett volna, őt is teszik meg felelősnek, de az ő helyzete még gyenge volt, alig fél éve dolgozott az osztályon. Mást kellett fogy felelőssé tegyenek, ha csak nem akartak megválni Samtől. (Senki sem akart, vagy ha volt is ilyen, nem merte kimondani.) Végül John vállalta a felelősséget az ügyért, ezért fél évre felfüggesztették, hogy összeszedje magát.
Hogy a fél év ne telje el haszontalanul, John elhatározta, hogy világot lát, azaz közbeautózta a Brit szigetet. Nagyobb körútra nem lett volna pénze, és annyira nem érdekelte a kontinens, hogy elhagyja Angliát. A körút során tartott egy nagyobb szünetet Doverben a nagyszüleinél. Itt megismerkedett Lisával, egy huszonéves könyvtárossal. John eleinte csak annyit vett észre magán hogy egyre többet olvas, volt hogy két nap alatt átrágta magát egy vastagabb köteten, de a világért sem vett volna ki egyszerre több könyvet. A körút folytatását is egyre csak halasztotta, míg végül a tettek mezejére lépett és elhívta Lisát egy moziba. A továbbiakat nem érdemes részletezni, a lényeg az, hogy nem sokkal azután hogy John újra szolgálatba állt, megkérte Lisa kezét, aki igent mondott. Fél évre rá összeházasodtak, John pedig kérvényezte az áthelyezését az eltűnt személyekkel foglalkozó ügyosztályra mondván, hogy mostantól a saját gyerekeivel szeretne törődni.
Az itteni munka kisebb csalódást okozott, mert a riasztások fele olyan aggódó szülőktől érkezett, akiket a kiskorúaknál is volt szerencséje megismerni. John hamar megtanulta, hogyan lehet néhány gyors kérdéssel eldönteni, hogy érdemes e foglalkozni az üggyel, vagy elég megvárni, amíg hazakóborol az eltűnt személy egy kocsmából, vagy valamelyik haverjától. Persze voltak érdekesebb ügyek is, egy-két emberrablás, leányszöktetés meg hasonlók, továbbá egy roppant kínos eset, amikor az egész ügyosztály hetekig tartó keresgélés után rájött, hogy a keresett személy a tanúvédelmi program védelmét élvezi, csak a bíróság erről elfelejtette tájékoztatni a tanú szüleit és a rendőrséget is.
Harminckét éves korára kapta kezébe az első komolyabb ügyét. Egy gazdag gyártulajdonos feleségét rabolták, el és váltságdíjat követeltek érte. A feleséget egy szerencsés véletlen következtében bevásárlás közben találták meg. Kiderült hogy a nő csak le akart lépni a szeretőjével, de még le akart nyúlni egy kis pénzt a férjétől, mielőtt beadná a válópert. Az ügy végén senkit sem lehetett lecsukni, elvégre nem történt valódi bűncselekmény, a gyártulajdonos viszont rendkívül hálás volt, és a feleségének sem kellett sokat várnia a válásra. (Amikor Sam később tudomást szerzett az esetről, meg volt győződve róla, hogy a ál-elrablást a Nagy Lebowski ihlette, de ezt sajnos nem sikerült megerősíteni.)
Ha lecsukni senkit nem is sikerült, az ügyet megoldották, ezért John a továbbiakban is megkapta a saját ügyeit, és másfél évvel később előléptették főfelügyelővé. Az előléptetést követő héten rajtaütöttek egy bordélyon, ahol több lányt is akarata ellenére foglakoztattak (egyébként is illegális munkakörben). A rajtaütés során kialakult tűzharcban, Johnt találat érte az oldalán, amiért el kellett távolítani a veséjét, és fél évre felmentették a szolgálat alól.
A betegszabadság alatt, végre volt ideje rendesen foglalkozni akkorra már hét éves lányával, Edithel. Amíg otthon volt ő vezette a háztartást, ami rengeteg konfliktust szült közte és Lisa között. A veszekedések egyre gyakoriabbakká váltak, már nem csak a bevásárlásról szóltak, és akkor sem szakadt végük, amikor John újra dolgozni kezdett. Hogy kerülje a veszekedéseket, John egyre többet maradt benn késő estig az őrsön. (Ez természetesen csak tovább rontotta a helyzetet.) Végül nyolcévnyi házasság után John beköltözött a belvárosba, Lisa és Edith maradt a családi házban. Johnnak később sem sikerült rendeznie a Lisával való viszonyát, de Edithel megmaradta a jó kapcsolata, főleg az utóbbi években, amikor a lánynak szüksége volt egy lazább és a barátai előtt is vállalható apára.

Különös esetek a közelmúltban. *elbeszélőváltás*

2010. augusztusának végén jelentették egy yorki testvérpár eltűnését, akik a hozzátartozók legjobb tudása szerint a nagyanyjukat indultak meglátogatni, de oda már nem érkeztek meg.
A szokásos módon vártunk volna egy-két napot, mire előkerülnek maguktól, vagy érkezik egy fenyegető levél, de az anyjuk nem hagyott minket nyugodni. (Az lányok családja rendkívül gazdag és legalább ennyire befolyásos volt, szóval kénytelenek voltunk azonnal nekivágni a nyomozásnak.) Mivel nem volt semmi nyomunk, amin elindulhattunk volna, jobb híján nekiláttam átnézni a térfigyelő kamerák felvételeit. A pályaudvar szerencsére hemzseg a kameráktól, ezért hamar kiszúrtam a yorki vonatról leszálló lányokat. Már csak kameráról kamerára kellett őket követni, ami város szívében nem is olyan nehéz feladat. Az első dolog amit megállapítottam, hogy ezek ketten vagy nem a nagymamájukhoz mentek, vagy borzalmas a tájékozódóképességük. Össze vissza lófráltak könyvesboltból könyvesboltba, míg végül befordultak egy utcába, ahonnan nem jöttek ki. Egy csapattal együtt kimentem a helyszínre, de semmi használhatót nem találtunk. Az utca mindkét vége be van kamerázva, ott nem távozhattak anélkül hogy észrevettük volna, taxit nem rendeltek aznap erre a környékre, és az utcában nem volt semmi csak egy utazási iroda, egy régiségbolt, és néhány lakóház. Megakadtunk, de Mrs. Mystic még napokon keresztül telefonálgatott, hogy próbáljunk meg mindent, nézzük meg mindenhol. Mi meg tényleg mindenhol megnéztük, és tényleg mindent megpróbáltunk, eleinte csak kényszerből, aztán már az anyjuk miatt. Rengeteget hallgattam, amint szegény nő a fülembe zokog a telefonon keresztül, én meg csak nyugtatgattam és megkíméltem az ilyen esetekre vonatkozó statisztikáktól.

A 2012-es szilvesztert a Scodtland Yard újévi partiján töltöttem. (Nem olyan borzalmas, mint amilyennek hangzik, de tény, hogy vannak ennél izgalmasabb bulik is.) Természetesen a beszélgetések nagyrésze a munkáról szól, de ez minden céges buli átka. Valamikor hajnaltájt a sztorizgatás közben előjöttem a Mystic lányok nevükhöz illő eltűnésével, mire egy járőr közölte, hogy azzal az utcával már neki is meggyűlt a baja. Még nyár végén követtek egy vélhetőleg körözött nőt, amikor az Különös körülmények között meglógott. A járőrök már alig voltak egy ötven méterre tőle, amikor a nő egyszerűen belépett egy ajtón az utca mellett lévő épületbe. A furcsa az volt, hogy később nyomát sem találták a körözött személynek, sőt az épület lakői is tagadták, hogy valaha látták volna.
A másik eset meg pár hete történt, egy gyilkost üldöztek, aki befordult az utca sarkán, aztán soha nem találták meg. Pedig lezárták az egész környéket, átkutattak két háztömböt, de sehol nem találták.
Nem volt időm sokáig gondolkodni a hallottakon, mert a társaság elkezdett viccelődni az ügyön, és különféle elméleteket gyártottak amiben a Doktor T.A.R.D.I.S-ától kezdve a narniai szekrényig minden helyet kapott, szóval én sem vettem komolyan.

2013. szeptember 14-én érkezett egy újabb jelentés, egy kissé hisztérikus nő hívott minket, hogy eltűnt a pszichológusa. Először röhögtem egy jót, és szóltam a nőnek, hogy fejezze be a hülyéskedést, de az addig erősködött, míg meg nem ígértem neki, hogy kiadunk egy körözést, és hogy ha megtaláljuk a pszichológusát, azonnal szólunk neki. Aztán letettem a telefont és hagytam pihenni az ügyet, ha a dilidoki tényleg eltűnt majd jelenti a családja. Délután fel is hívott, egy normális ember benyomását keltő nő és bejelentette, hogy nem tudja elérni a barátját. Hamar kiderült, hogy ugyanarról a személyről van szó, és miután összegyűjtöttem az ilyenkor szükséges információkat, ezúttal valóban kiadtam a körözést. Aztán nekiláttam, hogy a térfigyelő kamerák segítségével megtaláljam J. R. Robinson legutolsó ismert tartózkodási helyét. Meg is találtam a pszichológust, amint egy kisebb kerülőt téve hazafele igyekszik, majd betér ugyanabba az utcába, mint az a két lány évekkel ezelőtt. Szerencsémre az utcában lévő utazási iroda épp egy hónapja szerelt fel egy utcára néző biztonsági kamerát, aminek még aznap elkértem a felvételeit. Miközben a felvételekre vártam utánanéztem annak a másik két ügynek is, amiről a szilveszteri partin hallottam, hogy pontosan miért, azt nem tudnám megmagyarázni. Ez eltartott egy ideig, mivel ezek nem a mi ügyeink voltak, különben is rég lezárták már mindkettőt. Nem tudtam meg semmi hasznosat belőlük, csupán a szökött személyek nevét, és néhány hasznos adatot róluk.
Este tizenegy felé megérkeztek a felvételek az utazási irodától, és nem túlzok, ha azt mondom, hogy meglepődtem a felvételen látottakon. Megtaláltam ugyan Mr. Robinsont, de a pszichológus alakja össze-vissza ugrándozott a képernyőn, aztán kettévált, az egyik alak besétált a falba, a másik alak meg egyenesen sétált tovább, mintha mi sem történt volna. értetlenül meredtem a képernyőre, majd újra lejátszottam a felvételt. Ugyanaz az értelmezhetetlen képsor. Mindemellett úgy éreztem hogy valami hiányzik a felvételről. Valami teljesen nyilvánvaló, aminek ott kellett volna lennie, de nem volt.

Belépés a fátyolba

Éjfél után indultam, vezetés közben igyekeztem kiverni a fejemből a furcsaságokat, azzal nyugtatgattam magam, hogy ha holnap pihent fejjel folytatom, biztos sokkal érthetőbb lesz minden. Aztán egyszer csak belémcsapott a felismerés, hogy mit hiányoltam annyira a felvételről. A régiségboltot. Amikor legutóbb abban az utcában jártam még ott volt, és nem tartottam valószínűnek, hogy azóta elköltözött volna. Vagy ha mégis, akkor sem egy betonfalnak kellene a helyén lennie. elhatároztam hogy még ma utánajárok a dolognak.
A bolt felé kanyarodtam, és leparkoltam tőle jó néhány saroknyira, majd gyalog folytattam az utam. Szeretem lassan megközelíteni a terepet, úgy több időm van ráhangolódni az esetre. A kabátom kapucniját az arcomba húztam, nem akartam hogy én is felismerhető legyek a felvételeken.Igaz, hogy az utazási iroda kamerája nem a legmegbízhatóbb szerkezet, de jobb ha biztosra megyek. Az utcába érkezve ott találtam a régiségkereskedést ott, ahol emlékeztem rá. Nem keltette olyan üzlet benyomását, ami néha csak úgy eltűnik. A bolttal szemben ott volt a biztonsági kamera és olyan irányba nézett, hogy az üzletnek rajta kellett volna lennie a képen. Fogalmam sem volt, hogy mi lehet a magyarázat, de elhatároztam hogy kiderítem. Az egész jóval furcsábbnak tűnt ugyan, mint egy átlagos emberrablás, de jobb ötletem nem igazán volt. különben is, valószínű, hogy az egy utcában történő titokzatos dolgok összefüggenek valahogy.
Hogy így megnyugtattam a lelkiismeretemet, hogy nem öncélúan, hanem a nyomozás érdekében fogok cselekedni, odaléptem az ülzethez, és lenyomtam a kilincset. Az ajtó zárva volt, de szerencsére olyan régi volt a zár, hogy egy kis feszegetéstől már engedett is. A boltba lépés előtt kibiztosítottam a pisztolyom és előkerestem a zseblámpám. Odabent teljes sötétség fogadott. A lámpám fénye kísértetiesen tükröződött a sok kacatról. Gyorsan körbejártam a az üzletet benéztem a pult mögé, majd a hátsó helységek felé indultam. Találtam egy áttetsző függönnyel elválasztott szobát, de nem láttam mi lehet benn, ahhoz túl sötét volt. Félrehajtottam a függönyt majd elvesztettem az eszméletem…
A későbbiekben már csak a jelvényem találtam magamnál.


Jellemzők
Külső tulajdonságok:

• Régi tulajdonságok: Sötétszőke, kopaszodó, középmagas szikár testalkatú férfi. Arcszerkezete megnyerő, de már meglátszik rajta a kor. Szeme kék, enyhén szarkalábas. Összességében barátságos bizalomkeltő benyomást nyújt.
• Mostani tulajdonságok: A fátylon átkerülve fiatalabbnak látszik a koránál. Szeme haja sötétbarna. Izmosabb lett, de nem látványosan. A barátságos benyomás megmaradt.

Belső tulajdonságok: Alapvetően jóindulatú, megértő ember, könnyedségét megőrzi a feszültebb szituációkban is, hajlamos oldani a hangulatot. Szukség esetén átkapcsol "zsarumódba", ilyenkor a végletekig gyakorlatias és következetes. Megvan a maga szilárd értékrendje, de az idealizmus kiveszett belőle a tapasztalatai hatására.

Kedvencek: Étel: különféle sültek, Zene: Rolling Stones, Dire Straits, újabban brit alternatív rock, Tv-műsor: Monty Python's Flying Circus, Szín: kék... nem, a barna.

Életcélja: Megtalálni a londoniakat, és hazajuttatni őket, ha szeretnék. (Alyara, Lynarin, Kathleen, Riel) Felelősségre vonni Annantina nagyit emberrablás és
hivatalos közeg ellen elkövetett erőszak miatt.
Egyéb: -

Képességek
Kiemelkedő tulajdonság (közelharc): 0p
Kiemelkedő tulajdonság (lőfegyverhasználat): 0p
Kiemelkedő tulajdonság (nyomozás/információszerzés): 1p
Beszerzés - maroklőfegyverek: 1p
Maradék: 3p
Felhasználó
Főkarakter: Reagen

Rólam: Jelenleg kórós szabadidő-túltengésben szenvedek.

Meghívott: -

Mivel az elősztorimban érintett néhány nem-staff- tag is, arra szeretnélek titeket kérni, hogy engedélyezzétek nekik a véleményezés lehetőségét. (Persze csak őket érintő témában)

Képet meg igyekszem mihamarabb szerezni.

Noh nézzük nézzük.
Elsősorban nagyon tetszik az ötlet, viszont egy apró hozzáfűznivalóm lenne. Anna nagyi boltját senki nem látja, aki nem fog átlépni a fátylon. A dolog megmagyarázható úgy, hogy a te embered azért látta, mert ő átlépő volt, és mivel nem írtad bele, hogy másnak is megmutatta, így nincs gond a dologgal, csak gondoltam letisztázom. Szóval se térfigyelő kamera nem rögzíti, se olyan ember nem látja, aki nem megy a jövőbe. A boltba nem térnek be, számukra egyszerűen nem létezik, mintha csak üres fal lenne a helyén.
Szóval amúgy elfogadlak, amint lesz avid. Addig is egy javaslat, az én kedvenc vadászos képem: (Ha tetszik van belőle vágva avi, szóljál. )


ui.: Akit érint szóljon hozzá bátran felőlem, ha valamit akarnak, de szerintem nem írtál olyan durva dolgokat bele, amibe bárki belekötne akit érint, de hozzászólási engedély megadva.

Akkor az elősztorin próbáljak változtatni, vagy maradhat így, legfeljebb kicsit sántít?

A kép tetszik, de nem pont ilyenre gondoltam, viszont ha megmutatod, merre lehet hasonlókat találni, azt megköszönöm.

Az elősztorin sztem annyit változtass, hogy az eltűnő személyek valahogy az egyik és a másik épület között eltűnnek. Mivel a bolt ugyebár nem létezik mások számára...

Az adott üzlet kamerája esetleg annyit rögzíthet, hogy az egyik képkockán még ott vannak a személyek az utcán téblábolva, a következőn meg nincsenek. És máris lehet elővenni a tulajt h miért nyúlt bele a kamerafelvételekbe De akár az is lehet h az adott időpontban egyáltalán nem működött a kamera... vagy a személyek rajta sincsenek a kérdéses felvételeken.

Átírtam, így már nincs senkink se bolt, csak nekem.