Yamashita Taiki
Elküldve: 2012.09.29. 19:58Karakter régi neve: Juhász Ádám
Karakter új neve: Yamashita Taiki
Kora: 17
Nem: Férfi
Születési hely: Magyarország, Budapest
Születési időpont: 1995.07.22. 16:00
Fátyolos város: Washington
Faj: Vadász
Budapesten születtem egy átlagos családba. Szüleimen kívül volt még egy nővérem, egy bátyám, és egy ikertestvérem közölünk én születtem meg hamarabb, mindössze két perces előnnyel. Öcsémmel együtt már gyermekkorunkban is elválaszthatatlanok voltunk, bár ez sokszor előfordul ikertestvérek esetén. A nővérem hat, míg a bátyám két évvel volt idősebb mint én. Sokat játszottunk együtt kiskorunkban a testvéreimmel, és ugyan abba az általános iskolába is jártunk. Még egész jó tanulónak is lehetett minket mondani az öcsémmel. Amit az egyikőnk nem tudott, azt a másik igen ezért, valahogy mindig sikerült jó jegyeket szereznünk. Persze ezt nem mindenki nézte jó szemmel főleg a nővérünk. Mindig tartott egy kis fejmosást, ha lebuktunk véletlen. Valahogy csak sikerült átvészelnünk az általános iskolát, több-kevesebb sikerélménnyel, és bajkeveréssel. Na meg persze az elhagyhatatlan barátszerzéssel együtt. Ott volt például egy Alex nevű fiú akivel sokat tudtunk hülyéskedni, és ez még középiskolában is folytatódott, mivel ő is ugyan oda iratkozott be mint én az öcsémmel. Csak nem mind jártunk egy osztályba. Alexet, és az öcsémet sokkal jobban érdekelték a járművek, mint engem ezért inkább autószerelőnek kezdett el tanulni, míg én egy szakközepes osztály padját koptathattam az érettségiért. Otthon, viszont nem volt semmi gond ami kicsit meglepő lehet, de a családom remekül kijött egymással. A szüleim még mindig együtt éltek, és láthatóan nagyon is szerették egymást a nővérem pedig, pont abban az évben házasodott meg amikor elkezdtük a középsulit. A bátyám, pedig, nos. Ő inkább a hobbijával foglalkozott. Valamiért nagyon rákattant a védőfelszerelésekre, és egyebekre ezért példának okáért, az öcsémmel darabonként adni akartunk neki egy szamurájpáncélt. Ez az én ötletem volt, még egyszer arra, hogy mit vegyünk a születésnapjára ugyanis tudni illik, oda vagyok a japán harcművészetekért, és ezért már hetedikben elkezdtem járni Kendzsucu-ra, ami a japán kardforgatás. Innen jött az ötlet, hogy ezt fogunk neki adni. Évente a születésnapjára adtunk két kisebb, vagy egy nagyobb részt belőle a bátyámnak attól függően, hogy mennyi pénzt tudtunk rá szerezni. Nem egyszer előfordult, hogy egész nyáron dolgoztunk persze csak ismerősöknél, vagy nem feltétlenül túl legálisan, hogy kereshessünk elég pénzt, a következő darabra. Mondanom sem kell, hogy nem csak, hogy meghatotta bár ezt ő sosem ismerné be, de nagyon szerette azt a páncélt, és a születésnapja előtt már két héttel tippelgetett, hogy melyik darabot kapja meg. A szüleim még egy kis fogadást is rendeztek, hogy eltalálja-e, vagy, hogy mit fogunk adni neki. Amikor a tizediket jártuk megkapta a sisakot, és egész nap abban mászkált mindenhova. A boltban néhány ember eléggé furcsán nézett rá, de ez nem zavarta, szerintem fel sem tűnt neki. Aztán elértünk a tizenegyedik osztályig. Megszületett a nővérem kisfia is, és apám végre megkapta a várva várt előléptetését. Az öcsém pedig új nyári, és hétvégi munkát talált, mivel gyakorlathoz szükséges volt, egy autószerelő műhelyben segédként. Ameddig én. Nos velem nem történt semmi. Folytattam az edzéseket és már csak egy vizsga választott el attól, hogy kiderüljön valóban mindent megtanultam-e. De még előtte ott volt félévkor az osztálykirándulás. Az osztálynak sikerült végre meggyőzni a tanárokat, hogy engedélyezzék az osztálykirándulást Amerikába...
Belépés a fátyolba
Elérkezett az osztálykirándulás ideje. Az egész osztály izgatott volt, amíg a repülőn vártak, hogy elinduljanak. Volt aki, már azt tervezgette mit fog csinálni, volt aki azt, hogy mit fog megvenni, és volt olyan is aki csak a repüléstől volt izgatott. Ezeknél egyaránt volt aki azért mert még sohasem repült, és már alig várta, és volt aki pedig félt attól, hogy repüljön. Az út alatt levetítettek, valami filmet is, csak már nem emlékszem rá, hogy mi volt, mert még az elején elaludtam. Csak akkor ébredtem fel amikor a tanárnő szólt, hogy megérkeztünk. Azonnal, hogy kiszálltunk a repülőből, elindultunk felfedezni a várost. Eredetileg úgy tervezték a tanárok, hogy meglátogatunk pár emlékművet, majd múzeumot, de inkább előre rakták a félórás szabadidős tevékenységeket, hogy vásárolgathassunk egy kicsit. Egyből meg is találtam azt a boltot ami nekem kellett. Egy régiségbolt, nem, még nem az a régiségbolt, hanem egy másik, ahol olcsón megtudtam venni a bátyámnak, ez évi ajándékát, egy alkarvédőt. Mindig is szerettem a régiségboltokat, mert olcsón hozzá lehetett jutni sok mindenhez. A boltból kilépve, még a kezemben szorongatva, nagyon is jó állapotban lévő szerzeményemet, már a következő célpontomat kerestem az osztálytársammal az oldalamon. Az utca túloldalán meg is találjuk egy újabb régiségbolt. Igen ez már "Annatina nagyi boltja" volt. Meglepődve vettem észre, és amikor barátomra nézek, látom, hogy ő is, a boltba belépve nem csak a mi, de még az egyik kísérő tanár figyelmét is felkeltette ez a bolt. Mosolyogva fogadott minket a tanárnő amikor meglátott belépni a boltba. Visszamosolyogtam rá, aztán elkezdtem nézelődni a sok régiség között. Ekkor keltette fel a figyelmemet egy makett, melyet egy fátyolszerűség takart. Bátyámnak szánt ajándékot továbbra is a kezemben szorongatva sétáltam közelebb, hogy félretolhassam a fátylat, hogy aztán meglessem a makettet. A többiek bent, éppen nem engem figyeltek, de akkor sem zavartattam volna magam ha figyeltek volna. Megragadom a fátyol szélét, hogy elhúzzam. De helyette...
Tárgy:
Bátyjának szánt ajándéka, egy régi, de kitűnő állapotban lévő alkarvédő, és egy Katana beszerzésnek köszönhetően.
Külső tulajdonságok:
Egy alacsony, barna hajú, és kék szemű fiú, aki nagyjából másfél méter magas, szóval az átlag korabelieknél alacsonyabb. Nem nagyon zavartatja magát magassága miatt, és sokat tud mosolyogni, ha van rá oka, viszont ha komoly, vagy ha olyan, semmilyen kedve van, általában nagyon komor arcot vág. Ha pedig felidegesítik kezdetben, nagyjából úgy reagál mint a legtöbb ember, ökölbe szorul a keze, és néha talán még el is kezd remegni, viszont ez hamar elmúlik és átveszi a helyét, a fagyos, és könyörtelen tekintet, a nyugodt, és kíméletlen stílus. Mostani a fátylon átlépve nagyjából 176cm magas lett, továbbra is középhosszú, de immár fekete hajjal, és sötétbarna, már-már fekete szemekkel. Testalkata, kissé sportosabbá vált, arcvonásai némileg megkeményedtek.
Belső tulajdonságok:
Könnyen, és sokat tud mosolyogni, de csak ha tényleg van rá oka. De általában inkább komor. Nehéz felidegesíteni, de ha sikerül akkor gond van. Nem a legjobb a természete, szóval szereti provokálni az embereket, és nem szokása túlzottan tisztelettudóan beszélni azokkal akik szerinte nem érdemlik meg. Ha sikerül eléggé felidegesíteni, és úgymond elpattan a cérna, külsőre hirtelen nyugodttá válik. Tekintete halott lesz, és olykor-olykor megjelenhet egy őrült vigyor az arcán. Van, hogy lassú mozdulatokkal indul meg a célpontja felé, de az sem ritka ilyenkor, ha még hozzá képest is félelmetes sebességgel ront rá az áldozatára. Nehezen barátkozik, és még nehezebben lehet elnyerni a bizalmát, hogy egyáltalán meglehessen próbálni vele barátkozni.
Kedvencek: Szín: Vörös, étel: sushi, ital: zöld tea, növény: vizililiom, állat: sólyom.
Életcélja: Megnehezíteni mások életét, és túlélni a jövőt.
Egyéb: --------------
Kiemelkedő tulajdonság:
- Kitörés (Rövid ideig nagyobb sebességgel történő mozgás. Mellékhatás: Nagyobb energiaveszteség. ): 0
- Harcművészet (Kendzsucu): 0
Beszerzés:
- Közelharci fegyverek: 1+2=3
maradt 2
Főkarakter: ---------------
Rólam: Na végre ha már újra van időm, áthoznám az előző oldalról Taiki-t
Meghívott: Az emlékezetem.
