Mia Spring
Elküldve: 2013.01.22. 12:55Általános
Karakter régi neve: Tina Lewis
Karakter új neve: Mia Spring
Kora: 27
Nem: Nő
Születési hely: Anglia, London
Születési időpont: 1984. május 23
Fátyolos város: Franciaország, Párizs
Faj: Mágiahasználó
Előtörténet
1984-ben születtem Angliában. A szüleimmel és az öcsémmel Londonban éltünk. A szüleim artistaként dolgoztak a helyi cirkusztársulatnál. Gyakran jártam az előadásaikra a testvéremmel. Csak bámultuk őket és arról álmodoztunk, hogy egy nap majd mi is a levegőben ugrándozhatunk, úgy, ahogy ők. Peterrel, aki csak két évvel volt fiatalabb nálam, rengeteg mindent csináltunk közösen. Együtt tanultunk ( inkább én segítettem neki és ő csak kikérdezett a dogák előtt ), együtt sportoltunk ( általános iskolában szertornázni kezdtünk, hogy egyszer majd mi is artisták lehessünk ) és együtt éltük hétköznapjainkat. Sajnos az élet azonban sokszor képen törli az embert. Amikor 10 éves voltam édesanyám megbetegedett, amikor külföldön járt és belehalt a betegségébe.
Ekkor nagyon bánatos voltam, hiszen édesanyám volt az egyetlen, akinek bármit elmondhattam. Nagyon kedves, szerető édesanya volt, aki mindent megtett a gyermekeiért, Peterért és értem. Fekete hajamat és zöld szemeimet tőle örököltem. Imádtam a kacaját, amikor nevetett és olyankor engem is megnevettetett. Sose gondoltam, hogy egy betegség miatt elveszíthetem őt.
A temetés egy héttel a halála után volt és nagyon fájt, hogy a papot végig kellett hallgatnom, mert ekkor jutott el egészen a tudatomig, hogy elvesztettem őt és nincs többé. Minden nap csak sírtam, mert tudtam, hogy nem látom soha, nem ölel meg, amikor szükségem lenne rá és nem hallhatom a hangját. Közben édesapámnak sem volt jobb. Láttam rajta, hogy mélységesen szomorú, de palástolni akarta előttünk. Ezután elkezdődtek anyagi gondjaink adódni.
Az általánosban sokat fejlődtem szertornából, elkezdtem versenyekre járni ( később Peter is) és a versenyek díjaiból segítettük ki apát.
Tökélyre fejlesztettem a talaj és a gerendagyakorlatokat általános iskola 8.osztályig, a versenyek nagy részét megnyertem, így két évvel később kijutottam a nemzetközire is, ahonnan egy bronzzal tértem vissza és egy új barátsággal, melyet elektronikus levelezéssel tartottam fenn.
Pár hete jártam a középiskolába, mikor megtudtuk, hogy a cirkusz igazgatója meghalt és a fia eladta a felszereléseket a cirkusszal együtt.
Anyagi pácba kerültünk, de apa úgy döntött kockáztat és a régi cirkuszi dolgozókat összehozva vándorcirkuszt alapít. Sikerült megvalósítania, a tagok eladták házaikat, lakókocsikat és felszereléseket vásároltak belőlük. Apa pénzéből vettük meg az összeszerelhető sátrat és lelátót, melyet már az első fellépésünkön használhattunk. Persze az öcsikém és én is utaztunk a cirkusszal, így a tanulmányok abbamaradtak és helyette kellékesként segédkeztünk a cirkusz életében.
Az előadásokra eleinte kevés ember jött el, így ennivalóra is alig futott, de apa megoldotta, hogy mindenkinek jusson ennivaló. Ahogy egyre több előadást tartottunk, úgy egyre ismertebbek lettünk és egyre több látogató lévén a bevétet is nőtt. A számlákat is ki tudtuk fizetni, majd lassan mindenkinek visszajött a befektetése is. Apát a helytállásáért a társai igazgatónak választották, aminek nagyon örültünk.
Az évek alatt Európát jártuk a kis társasággal és egész jól megéltünk belőle. Ahogy nőttünk már mi is kitanulhattunk versenyszámokat, ezeket is élveztük, annyira mint anno a szertornaversenyeket.
4 év telt el és mivel folyton utaztunk, nem voltak hosszú távú kapcsolataim. Egy fiú sem állapodott meg mellettem , mert mindig úton voltam és ők csak futó kalandot láttak bennem. A társulatban pedig mindenkinek volt párja, csak nekem, az öcsinek meg apának nem.
2-3 hónappal a 21. születésnapom után Erdélybe utaztunk és amikor fel akartuk állítani a sátrat, elbotlottam az egyik tartó zsinórban, miközben cipeltem befelé a kellékeket a sátorba. Eltörtem a karomat, így a műsorszámom Peterrel kiesett. Pár napig még elvoltunk, de már zavart, hogy nem léphetek fel és csak a háttérből figyelhetem az eseményeket.
Pár nappal később, az egyik előadás előtt, egy ismerős arcot pillantottam meg az utcán. Laila volt az, az a lány akivel éveken át leveleztem az után a nemzetközi tornaverseny után. Mikor megláttam, hogy a kidobott kellékeinkkel játszadozik elmosolyodtam. Egy kis ideig figyeltem a lány mozdulatait, majd miután láttam milyen ügyes odaléptem hozzá és felkértem, hogy álljon ma be a cirkuszhoz egy előadás erejéig. Kicsit meglepődtek a többiek, mikor beállítottam a lánnyal, de miután látták az előadását, nem bánták meg a döntésemet.
Miközben néztem az előadást, láttam Peteren, hogy teljesen el van varázsolva a lánytól. Persze a későbbi eseményeken meg sem lepődtem.
Mikor távozott a fizetésével csalódott voltam. Kértem, hogy lépjen be a csapatba és szerepeljen velünk az előadásokon. Pár óra múlva ismét megjelent és csatlakozott hozzánk, ennek hallatán megörült a szívem. Apa beleegyezett a tagfelvételbe, miután meggyőztem őt, hogy vegye be a csapatba Lailát.
Újrakezdődtek az utazásaink és közben Laila vette át a helyem a gyakorlatsorunkban, amit én nem bántam és ráadásul még az összhang is megvolt a tesómék produkciójában. Teltek a hónapok és a fiatalok egymásba szerettek, én pedig mérhetetlenül boldog voltam. Hamarosan én is felépültem, így már hárman folytattuk a gyakorlatsorokat.
Laila és Peter egyre jobban összecsiszolódtak, a vitáik ellenére, melyeket mindig elsimítottak. Lailával olyanok lettünk mint a testvérek, mindent megbeszéltünk egymással, kikértük egymás tanácsát és sokszor vigasztalt, amikor egy fiú közölte velem, hogy csak futó kalandot látott bennem. Peter mondta nekem, hogy meg akarja kérni Laila kezét, de mielőtt megtehette volna, a lány rejtélyes körülmények között eltűnt.
Belépés a fátyolba: Miután Laila eltűnt, Peter minden idejét a helyi rendőrségen töltötte, még azt is eldöntötte, hogy itt marad Párizsban, míg meg nem leli a őt. Mielőtt a cirkusz tovább indult volna, elhatároztam, hogy én is érdeklődök néhány helyen, ahol utoljára láthatták Lailát. Sok kávéházban, plázában jártam, de sehol nem látták a lányt. Éppen az utcákat jártam, amikor rábukkantam egy régiségboltra. Mivel tudtam, hogy szeret elmerülni a könyvek olvasásában, elhatároztam, hogy benézek a boltba.
Amikor beléptem a helységbe nem láttam senkit, közben a kezemben szorongattam a fényképet, ami az egyik versenyünk fináléján készült. Kérdeztem, hogy van-e itt valaki, de nem jött válasz, így hát csak bolyongtam bánatosan a sorok közt, mikor megpillantottam egy fátylat, amely egy kis makettet kerített körül.
Megérintettem a selymet, melynek tapintása nagyon kellemes volt, ez volt az utolsó dolog, amire emlékeztem mielőtt a sötétség magával ragadott.
Áthozott tárgyak: Egy fénykép, melyen a cirkusz tagjai láthatók, az egyik verseny fináléja során készült.
Jellemzők
Külső tulajdonságok
Régi tulajdonságok: Hosszú fekete haja volt, zöld szemekkel. A bőre fehér volt, a testalkata pedig enyhén telt, 170 cm magas volt.
Mostani tulajdonságok: 170 cm magas most, mivel nem változott az átkerülés során. Azonban a haja és a szeme barna színű lett.
Belső tulajdonságok: Ha szükséges, akkor visszaszól saját maga megvédése érdekében. Nyugodt természetű, kissé visszahúzódó és ez a sok utazás miatt jellemző , mivel nem volt sok ideje tartós barátságokat kötni. Nem szereti az igazságtalanságot. Alapvetően bizalmatlan az emberek felé, hiszen már annyiszor megbántották, de ha megkedvel valakit, akkor az a barátságos természetét ismeri meg. Nem szereti, ha hazudnak neki, de szeret segíteni a bajbajutottakon. Attól fél, hogy magára marad teljesen és magányos lesz.
Életcélja: Egyenlőre beilleszkedni az új világba, de majd meghal a kíváncsiságtól, hogy mi lett a barátnőjével.
Egyéb: -
Képességek
Elosztható: 5 pont
Illúziók 1. szint (1 pont)
Elemi mágia (levegő) 1. szint (1 pont)
Telekinézis 1. szint (1 pont)
Bájitalkeverés 1.szint (1 pont)
Látnok 1.szint (1 pont)
Felhasználó
Főkarakter: Én lennék
Rólam: Magamról annyit írnék, hogy 17 éves vagyok, szeretek olvasni, már ha a suli mellett van rá időm a kötelezők mellett. Szeretek zenét hallgatni, leginkább Pinket, Rihannát és sok más előadót, de alapjába véve bármit meghallgatok csak a kemény rockot nem. Szeretem a cicákat és több is van itthon, de a kedvencem a Pancser nevezetű szürke kandúr macskám . Van egy bátyám és egy öcsém.
Meghívott: Vera Rider
Karakter régi neve: Tina Lewis
Karakter új neve: Mia Spring
Kora: 27
Nem: Nő
Születési hely: Anglia, London
Születési időpont: 1984. május 23
Fátyolos város: Franciaország, Párizs
Faj: Mágiahasználó
Előtörténet
1984-ben születtem Angliában. A szüleimmel és az öcsémmel Londonban éltünk. A szüleim artistaként dolgoztak a helyi cirkusztársulatnál. Gyakran jártam az előadásaikra a testvéremmel. Csak bámultuk őket és arról álmodoztunk, hogy egy nap majd mi is a levegőben ugrándozhatunk, úgy, ahogy ők. Peterrel, aki csak két évvel volt fiatalabb nálam, rengeteg mindent csináltunk közösen. Együtt tanultunk ( inkább én segítettem neki és ő csak kikérdezett a dogák előtt ), együtt sportoltunk ( általános iskolában szertornázni kezdtünk, hogy egyszer majd mi is artisták lehessünk ) és együtt éltük hétköznapjainkat. Sajnos az élet azonban sokszor képen törli az embert. Amikor 10 éves voltam édesanyám megbetegedett, amikor külföldön járt és belehalt a betegségébe.
Ekkor nagyon bánatos voltam, hiszen édesanyám volt az egyetlen, akinek bármit elmondhattam. Nagyon kedves, szerető édesanya volt, aki mindent megtett a gyermekeiért, Peterért és értem. Fekete hajamat és zöld szemeimet tőle örököltem. Imádtam a kacaját, amikor nevetett és olyankor engem is megnevettetett. Sose gondoltam, hogy egy betegség miatt elveszíthetem őt.
A temetés egy héttel a halála után volt és nagyon fájt, hogy a papot végig kellett hallgatnom, mert ekkor jutott el egészen a tudatomig, hogy elvesztettem őt és nincs többé. Minden nap csak sírtam, mert tudtam, hogy nem látom soha, nem ölel meg, amikor szükségem lenne rá és nem hallhatom a hangját. Közben édesapámnak sem volt jobb. Láttam rajta, hogy mélységesen szomorú, de palástolni akarta előttünk. Ezután elkezdődtek anyagi gondjaink adódni.
Az általánosban sokat fejlődtem szertornából, elkezdtem versenyekre járni ( később Peter is) és a versenyek díjaiból segítettük ki apát.
Tökélyre fejlesztettem a talaj és a gerendagyakorlatokat általános iskola 8.osztályig, a versenyek nagy részét megnyertem, így két évvel később kijutottam a nemzetközire is, ahonnan egy bronzzal tértem vissza és egy új barátsággal, melyet elektronikus levelezéssel tartottam fenn.
Pár hete jártam a középiskolába, mikor megtudtuk, hogy a cirkusz igazgatója meghalt és a fia eladta a felszereléseket a cirkusszal együtt.
Anyagi pácba kerültünk, de apa úgy döntött kockáztat és a régi cirkuszi dolgozókat összehozva vándorcirkuszt alapít. Sikerült megvalósítania, a tagok eladták házaikat, lakókocsikat és felszereléseket vásároltak belőlük. Apa pénzéből vettük meg az összeszerelhető sátrat és lelátót, melyet már az első fellépésünkön használhattunk. Persze az öcsikém és én is utaztunk a cirkusszal, így a tanulmányok abbamaradtak és helyette kellékesként segédkeztünk a cirkusz életében.
Az előadásokra eleinte kevés ember jött el, így ennivalóra is alig futott, de apa megoldotta, hogy mindenkinek jusson ennivaló. Ahogy egyre több előadást tartottunk, úgy egyre ismertebbek lettünk és egyre több látogató lévén a bevétet is nőtt. A számlákat is ki tudtuk fizetni, majd lassan mindenkinek visszajött a befektetése is. Apát a helytállásáért a társai igazgatónak választották, aminek nagyon örültünk.
Az évek alatt Európát jártuk a kis társasággal és egész jól megéltünk belőle. Ahogy nőttünk már mi is kitanulhattunk versenyszámokat, ezeket is élveztük, annyira mint anno a szertornaversenyeket.
4 év telt el és mivel folyton utaztunk, nem voltak hosszú távú kapcsolataim. Egy fiú sem állapodott meg mellettem , mert mindig úton voltam és ők csak futó kalandot láttak bennem. A társulatban pedig mindenkinek volt párja, csak nekem, az öcsinek meg apának nem.
2-3 hónappal a 21. születésnapom után Erdélybe utaztunk és amikor fel akartuk állítani a sátrat, elbotlottam az egyik tartó zsinórban, miközben cipeltem befelé a kellékeket a sátorba. Eltörtem a karomat, így a műsorszámom Peterrel kiesett. Pár napig még elvoltunk, de már zavart, hogy nem léphetek fel és csak a háttérből figyelhetem az eseményeket.
Pár nappal később, az egyik előadás előtt, egy ismerős arcot pillantottam meg az utcán. Laila volt az, az a lány akivel éveken át leveleztem az után a nemzetközi tornaverseny után. Mikor megláttam, hogy a kidobott kellékeinkkel játszadozik elmosolyodtam. Egy kis ideig figyeltem a lány mozdulatait, majd miután láttam milyen ügyes odaléptem hozzá és felkértem, hogy álljon ma be a cirkuszhoz egy előadás erejéig. Kicsit meglepődtek a többiek, mikor beállítottam a lánnyal, de miután látták az előadását, nem bánták meg a döntésemet.
Miközben néztem az előadást, láttam Peteren, hogy teljesen el van varázsolva a lánytól. Persze a későbbi eseményeken meg sem lepődtem.
Mikor távozott a fizetésével csalódott voltam. Kértem, hogy lépjen be a csapatba és szerepeljen velünk az előadásokon. Pár óra múlva ismét megjelent és csatlakozott hozzánk, ennek hallatán megörült a szívem. Apa beleegyezett a tagfelvételbe, miután meggyőztem őt, hogy vegye be a csapatba Lailát.
Újrakezdődtek az utazásaink és közben Laila vette át a helyem a gyakorlatsorunkban, amit én nem bántam és ráadásul még az összhang is megvolt a tesómék produkciójában. Teltek a hónapok és a fiatalok egymásba szerettek, én pedig mérhetetlenül boldog voltam. Hamarosan én is felépültem, így már hárman folytattuk a gyakorlatsorokat.
Laila és Peter egyre jobban összecsiszolódtak, a vitáik ellenére, melyeket mindig elsimítottak. Lailával olyanok lettünk mint a testvérek, mindent megbeszéltünk egymással, kikértük egymás tanácsát és sokszor vigasztalt, amikor egy fiú közölte velem, hogy csak futó kalandot látott bennem. Peter mondta nekem, hogy meg akarja kérni Laila kezét, de mielőtt megtehette volna, a lány rejtélyes körülmények között eltűnt.
Belépés a fátyolba: Miután Laila eltűnt, Peter minden idejét a helyi rendőrségen töltötte, még azt is eldöntötte, hogy itt marad Párizsban, míg meg nem leli a őt. Mielőtt a cirkusz tovább indult volna, elhatároztam, hogy én is érdeklődök néhány helyen, ahol utoljára láthatták Lailát. Sok kávéházban, plázában jártam, de sehol nem látták a lányt. Éppen az utcákat jártam, amikor rábukkantam egy régiségboltra. Mivel tudtam, hogy szeret elmerülni a könyvek olvasásában, elhatároztam, hogy benézek a boltba.
Amikor beléptem a helységbe nem láttam senkit, közben a kezemben szorongattam a fényképet, ami az egyik versenyünk fináléján készült. Kérdeztem, hogy van-e itt valaki, de nem jött válasz, így hát csak bolyongtam bánatosan a sorok közt, mikor megpillantottam egy fátylat, amely egy kis makettet kerített körül.
Megérintettem a selymet, melynek tapintása nagyon kellemes volt, ez volt az utolsó dolog, amire emlékeztem mielőtt a sötétség magával ragadott.
Áthozott tárgyak: Egy fénykép, melyen a cirkusz tagjai láthatók, az egyik verseny fináléja során készült.
Jellemzők
Külső tulajdonságok
Régi tulajdonságok: Hosszú fekete haja volt, zöld szemekkel. A bőre fehér volt, a testalkata pedig enyhén telt, 170 cm magas volt.
Mostani tulajdonságok: 170 cm magas most, mivel nem változott az átkerülés során. Azonban a haja és a szeme barna színű lett.
Belső tulajdonságok: Ha szükséges, akkor visszaszól saját maga megvédése érdekében. Nyugodt természetű, kissé visszahúzódó és ez a sok utazás miatt jellemző , mivel nem volt sok ideje tartós barátságokat kötni. Nem szereti az igazságtalanságot. Alapvetően bizalmatlan az emberek felé, hiszen már annyiszor megbántották, de ha megkedvel valakit, akkor az a barátságos természetét ismeri meg. Nem szereti, ha hazudnak neki, de szeret segíteni a bajbajutottakon. Attól fél, hogy magára marad teljesen és magányos lesz.
Életcélja: Egyenlőre beilleszkedni az új világba, de majd meghal a kíváncsiságtól, hogy mi lett a barátnőjével.
Egyéb: -
Képességek
Elosztható: 5 pont
Illúziók 1. szint (1 pont)
Elemi mágia (levegő) 1. szint (1 pont)
Telekinézis 1. szint (1 pont)
Bájitalkeverés 1.szint (1 pont)
Látnok 1.szint (1 pont)
Felhasználó
Főkarakter: Én lennék
Rólam: Magamról annyit írnék, hogy 17 éves vagyok, szeretek olvasni, már ha a suli mellett van rá időm a kötelezők mellett. Szeretek zenét hallgatni, leginkább Pinket, Rihannát és sok más előadót, de alapjába véve bármit meghallgatok csak a kemény rockot nem. Szeretem a cicákat és több is van itthon, de a kedvencem a Pancser nevezetű szürke kandúr macskám . Van egy bátyám és egy öcsém.
Meghívott: Vera Rider
