Karakter régi neve: Christopher Williams
Karakter új neve: Serakris Valentius
Kora: 28
Nem: Férfi
Születési hely: USA, Boston
Születési időpont: 1984, január, 19
Fátyolos város: Washington DC
Faj: Mágiahasználó (varázsló)
Bostonban látta meg a napvilágot egy felső-középosztálybeli házaspár egyetlen fiaként. Apja kutatóorvosként rendkívül elfoglalt, egyben szigorú és számonkérő volt a kis Chris-szel. Anyja aki fizika tanárként dolgozott a helyi középiskolában mindig odafigyelt rá, és próbált közvetlen maradni vele a távolságtartó apja árnyékában, de a maximalista elvárások nála is meg voltak. Chris kénytelen volt szülei elvárásainak medrében sodródni, és ők jelentős nyomást tettek rá hogy a természettudományok fele forduljon az érdeklődése. Gyerekkorától kezdve barkácsolt, jórészt haszontalan dolgokat, különféle ismeretterjesztő műveket olvasott a fizikáról, és a programozásba is belekonyított néha. Nem volt zseni, mégha az is lett volna a szülei biztos hogy nem ismerték volna el, hisz az csak a minimum amit teljesít. Inkább csak széleskörű tájékozottságra tett szert különféle területeken hasonlókorú társai előtt. De ő kezdte élvezni. Sokminden érdekelte, de ezt nehezére esett megosztani másokkal, hisz a többség érdeklődési köre igen ritkán keresztezte az övét. Kamaszként rengeteg időt töltött olvasással, de ekkor már leginkább a fikciók érdekelték, sci-fi, fantasy, lenyűgözte a fantázia világa, és leginkább a tudományos fantasztikum volt ami ebből érdekelte. Meggyőződése volt hogy valaha valamikor meg tudja majd valósítani azokat az álmokat amiket az írók papírra és/vagy filmvászonra vetettek. Másik kedvenc hobbija volt az asztronómia, a csillagoknak már a puszta látványa is lenyűgözte őt, és tudta hogy ez jelentőséggel bír. Úgy hitte majd egyszer elfog jutni más világokra, a csillagok közé, hogy meg fogja érteni annyira a világot és összefüggéseit, hogy pionír váljék belőle. Ezidőtájt érdeklődött az ezotéria és az asztrológia iránt is, de nem találta praktikus hasznát, így egy idő után nem foglalkozott velük. Az egyetem számára az önállóságot és a szabadságot jelentette. Mikor felvették a Massachusetts Institute of Technology-ba, kollégiumba költözött, hogy meneküljön a szerinte nyakára növő szülei elől. A felszabadulás kora következett, amiben megélte mindazt amit eddig kihagyni vélt az életéből. A sok nyílt és hozzá hasonló gondolkodású emberek áradata elragadta őt, sokat bulizott és különféle drogokat is kipróbált, de egyiknek sem vált a függőjévé. A lehetőségek sokszínűsége lenyűgözte és szinte mindenbe belefogott. Rengeteg hobbit felvett de semmiben nem mélyedt el igazán. Ez a korszak meglátszott a tanulmányain, ami miatt abba kellett hagynia a villamosmérnök szakot. Szünetre volt szüksége, és egy nemzetközi diákprogram segítségével kijutott Európába. Több országban is járt, mint Franciaország, Magyarország és Svájc. Svájcban töltötte a legtöbb időt, a hegyek és a természet közel álltak hozzá, és itt végre azt csinálhatta amihez értett. Apja segítségével protekciót szerzett a genfi egyetemen, hogy egy nyári gyakorlat keretében részt vehessen egy kutatásban. Dr. Louis Rosenburg, apjának egyik jóbarátja vette kezei alá, és hamar felismerte a Chrisben rejlő tehetséget. Kölcsönösen megkedvelték egymást, később a doktor bejárást biztosított neki a CERN laborjaiba ahol sokat dolgoztak együtt. Rengeteg érdekes dolgot tanult és tapasztalt ez alatt az idő alatt, ami később hasznára vált, a gyakorlat és a jó oktató segítségével hamar beletanult a dolgokba, hisz mindig jó agya volt ehhez. A Higgs bozon kvantummechanikai szuperpozícióinak disszipatív aberrációira kerestek eshetőségeket, ami a gravitáció kiolthatóságára jelenthetett volna lehetőséget. Az elméleti leírást sikeresen megtették, de kísérleti megvalósításra nem találtak módot, így a projekt abbamaradt. A diákprogram szezonjának végeztével elérkezett a búcsú ideje. A hazautazás előtt a doktortól búcsúzóul egy eredeti svájci készítésű zsebórát kapott. "A zsebóra a mesteri precizitás és művészet szimbiózisa, a modernitás és antikvitás kombinációja, a mechanikai energia tökéletes hasznosítása egyszerű elvek alapján." - jegyezte meg a doktor mikor átadta Chris-nek. Az előlapjának belső felére egy idézet van gravírozva: "A kellően fejlett technológia megkülönböztethetetlen a mágiától" - Arthur C. Clarke. Miután visszatért Bostonba újrakezdte a tanulmányait az MIT-n ezúttal a fizika szakon, amit tapasztalatainak hála idő előtt be tudott fejezni. Szüleitől elköltözött, bár még mindig élvezte a támogatásukat jobbnak látta így. A velük való kapcsolat az évek során egyre inkább hivatalossá vált, sosem volt igazán nagy veszekedésük, de nem is voltak már igazán egy család, amit Chris a lelke mélyén nagyon sajnált. Később saját kutatási projektekbe kezdett hogy le tudja tenni a doktoriját, ezúttal a lézertechnológiában. Mindig is tudta hogy ez a feltörekvő ágazat sok reménnyel kecsegtet, és szerette volna a valóságban is látni a scifi történetek lézerfegyvereit. Bele is kezdett egy ilyen barkácsolásába otthonában, ihletet merítve a csillagászati távcsövek lencserendszereiből, és a CERN gázlézer technológiáiból, saját pénzen vett és az egyetemi laborból elhozott dolgokkal megépített egy ormótlan nagy szerkezetet, amit kézbe venni elég nehéz volt, de kimeneti lézerteljesítménye több száz watt volt. Az eredményeit a washingtoni lézertechnológiai konferencián mutatta volna be, de erre végül nem került sor...
Belépés a fátyolba:
Washington, DC, egy gyönyörű város rengeteg parkkal. Más városokban a felhőkarcolók kétség kívül impozánsak, de hála az itteni törvényeknek, amik szigorúan szabályozzák az épületek magasságát, ilyenek nem blokádolják el a horizontot és az égboltot. Megnyugtató érzés ahogy a kis utcáival és ódonnak ható épületeivel inkább egy európai városra emlékeztet. Egy kis felfedező útra indultam hogy megismerjem a város érdekesebbik felét, azt ahol nem nyüzsögnek a turisták. Mindig szerettem új utakat találni magamnak, és rájönni arra hogy jé, mintha már jártam volna erre. Ezt éreztem most is mikor a kertvárosi utcákról eltévedve megpillantottam a kis antikos boltot. Vonzotta a tekintetem, és érdekes dolgokat láttam meg a kirakatban, egy kis távcső makettet, és mellette egy poros könyvet a tudomány történetéről. Beléptem, az ajtó nyitva volt, és egy árva lelket nem láttam benn kóborogni, így vettem a fáradtságot hogy körülnézzek, hátha bukkanok valami érdekességre. Ekkor láttam meg a városmakettet aminek már a sziluettjén is látszódott hogy egy scifi álomképhez hasonlatos. Elfogott egyfajta extázis, mikor megpillantottam, a scifi az egyik kedvenc témám. Közelebb mentem remélve, hogy minden részletében megvizsgálhatom, és ahogy egyre közelebb értem szinte húzott magához, kicsivel később pedig a tudattalan sötétség következett...
Tárgy: A Dr. Rosenburgtól kapott zsebóra. Díszített antikbarna-réz színű, vékony láncon lóg aminek a végén csíptetővel lehet ruhához vagy a lánchoz magához csíptetni, így lehet nyakban is hordani. Felhúzható mechanikus, de nagyon sokáig kibírja egy felhúzással.
Külső tulajdonságok:
- Régi tulajdonságok: Körülbelül 180 magas, vékony alkat, félhosszú barna hajjal, arcvonásai nem túl karakteresek, inkább simábbak, kezein sok apró baleset sérülésének a nyoma, amit a barkácsolások során szerzett. Szeme színe sötét barna, tekintete komor.
- Mostani tulajdonságok: Keveset változott az átkerüléssel, enyhén magasabb lett, haja sötétebb árnyalatú, arcán erősebb vonások jelentek meg, külsőleg is izmosabbnak tűnik, habár nem a testi erő az erőssége. Szemszíne világosabb barna lett, enyhén sárgás árnyalattal, tekintete általában magába révedő. Ruházata alapból egy ingből és farmerből áll, efölött egy vékony világosszürke kihajtott galléros szövetkabát foglal helyet ami tele van zsebekkel és zsebtáskákkal.
Belső tulajdonságok:
Elmélkedő, elemző hajlamú, sokszor túlgondolja az egyszerű dolgokat. Szeret filozofálni és analizálni, nem az azonnali cselekvések híve. Felfedező és szemlélődő, sokszor képes az érzelmi dolgokat is logikusan levetíteni, emiatt társasági viselkedése sokaknak fura lehet. Van hogy kevésbé figyel a környezetére és másokra, ilyenkor gondolatai máshol járnak. Alapvetően nem kedveli az agressziót, de könnyen érzékennyé válik, ha a dolgok nem úgy alakulnak ahogy azt elképzeli. Könnyen belelovalja magát a problémákba, és van hogy addig nem engedi őket amíg meg nem oldja.
Kedvencek: Szín:Mélykék, mint az ég, Étel:Bármilyen egzotikum és ételkülönlegesség, kevés dologra finnyás, csiga vagy béka neki mindegy ha jól néz ki és finom is. A sajtokat kifejezetten szereti., Ital: Kávé, kifejezetten szereti az olasz kávékülönlegességeket, Tantárgy: a természettudományos tárgyak, Állat: Macska, szolid, szobatiszta, kecses és intelligens, Könyv\film: scifi és egyéb fikciós művek
Életcélja: Megérteni a világ összefüggéseit, legyen az technológia vagy mágia. Saját munkahely/labor ahol előremutató munkát végezhet. Eljutni a csillagokba, vagy akárcsak az űrbe.
Egyéb:
Beszélt nyelvek:
Angol(egyértelmű)
Francia: Már a középiskolában is tanulta, de többé-kevésbé genfben sajátította el a beszélt nyelvet, erős amerikai akcentussal
Latin: pár szó/ismert mondás, nem komoly tudás
Ismeri a görög és cirill betűket, de a nyelveiken nem ért egy szót sem.
Különleges képesség (Technológiai affinitás) 2p
- Ezt valahogy úgy kell érteni, hogy nagyon könnyen boldogul a különféle régi és új technológiákkal egyaránt, hamar rájön az összefüggésekre hogy mi miért és hogyan működik, odaadnak neki egy tök ismeretlen szerkezetet, két óra múlva már olyan felhasználási módot talál rá amire még a készítő sem gondolt. Nem csak mérnök, Macgyver.
Elemi mágia(levegő) 1. (1p)
Teremtés/Átváltoztatás 1. (1p)
Marad: 1p
Főkarakter:
Rólam: Egy viszonylag elfoglalt egyetemista vagyok, a barátom Laki vett rá hogy próbáljam ki a fórumos játékot is. Előzőleg rengeteg mindennel játszottam az asztali szerepjátékok közül: MAGUS, Warhammer40k, Star Wars, World of darkness (vampire, werewolf, mage), Shadowrun, és sok egyéb egy-egy alkalommal.
Számítógépen is sokat játszottam/játszom, bár mostanság kevesebb szabadidővel rendelkezem.
Meghívott: Fenrir
