Draechen
Elküldve: 2012.09.02. 18:38Karakter neve: Draechen Koriat Cyred'arnith
Kora:Meghatározhatatlan, "születésekor" még semmilyen időszámítás nem volt.
Nem: Férfi
Születési hely: Tündérdomb
Születési időpont: Lásd fentebb.
Faj: Arany sidhe
A Család: Harcosai a Tűznek, vagy az ősi nyelven Cyred'arnith. A sidhe világ egyik legősibb családja. A koroknak hajnalán Pyaross és "testvérei" kiemelkedtek Danu kegyelméből. Ők voltak azok, kik bár az őselemekkel össze nem olvadtak ám oly közel álltak hozzájuk mint azóta soha egyetlen fey sem. Pyaross nem volt sem a legidőssebb, sem pedig a leghatalmasabb a testvérei között, ám tőle rettegtek a halandók világának minden szegletében. Mert Pyaross az Világszellemtől oly hatalmat adott, mitől minden halandó rettegett, ő volt a legősibb ellenség, a Tűz megtestesítője. Kezdetben minden égi és földi tüzek az ő akaratának hajoltak meg. Végtelen korok teltek el és megszülettek az első sidhe gyermekek. Talán már maguk az ősatyák se emlékeznek rá, hogy hogyan is történt. Hogy a saját hatalmukból alkották-e gyermekeiket vagy tán ők maguk voltak a gyermekek, ki tudhatja, hogy valaha felfedi-e bárki az igazságot. De annyi bizonyos, hogy megszámlálhatatlan korokkal ezelőt Atyák, Anyák s gyermekeik megalapították az első házakat. Ezek még mind egyenlőek voltak és mégis hatalmasabbak egymásnál. Felosztották a világot de mindig szívesen látták távoli testvéreiket. Ezeke között a házak között volt a Cyred’arnith ház, kik az őstűztől fényesen lobogó lelket és izzó tettvágyat kaptak örökül. Akkor még sok ház volt s sokkal több sidhe mint az utolsó korokban, s mégis mindőjük oly különleges volt, hogy histórikusaik szerint azóta se születtek hozzájuk foghatóak. Ott volt Temphus, a viharköpenyű vagy Corriola, a perzselő szellő és még számtalan sidhe kik mára régen eltüntek a színfalak mögött. Közéjük tartoztak azok a fivérek, kik között lévő szeretet példája lehetett minden testvérnek a korok hajnalától kezdve. A fiatalabbik Helios volt, ki atyától az égi tüzek fölötti hatalmat kapta s így az ősi világban számtalanszor tekintették magának a Napnak a megtestesülésének. És oly nagyot nem is tévedtek ezek, hisz ereje teljében képes volt akár a napot és a csillagokat is lebűvölni az égből, vagy tűzesőt hozni az égből. Heliost népe gyakorta ferde szemmel nézte, hisz hajlott a csínyre és inkább örömét lelte a halandókban sem hogy tudomást ne vegyen róluk. Az ő bátyja és talán legnagyobb bírálója volt Draechen, kit születésekor az ősi nyelven Koriatnak, vagyis Fekete lángnak nevezett el az apja és ezzel a sötét tüzek, a pokol lángjai fölött kapott hatalmat. Az ő tüze mélyszín lánggal égtek s ha kellett akár a föld vérét is kiserkentette. Ám mint házuk valamennyi tagja, ők soha nem a pusztító hatalmukról vagy ellenálhatatlan erejükről voltak híresek. A Cyred’arnith ház akkor emelkedett igazán magasra, mikor a házak közötti kapcsolatokat rendezetté tették s hagyományokat és szabályokat húztak a régi káosz helyére. S ekkor, midőn a legkomolyabb viták, legnagyobb sértések már egyszerű szavakkal nem voltak rendezhetők, ekkor emelkedett fel e ház, mi minden idők egyik legnagyobb párbajhősét adta a sidhek világának.
Zabolátlan tüzek gyermeke: Fiatalsága hajnalán Draechen legalább olyan vehemens volt mint az őstűz melyből vétetett. Megzabolázni szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnt még saját atyja számára is. A világ még fiatal volt, az emberek még barlangokban éltek, de Draechen már a jövőről álmodott. Ekkor a tüzek még szabadon tombolhattak a világ felszínén is, csak később lettek a Föld csontjai alá zárva. Mire az emberek felemelkedtek Draechen is megtanulta tomboló valóját visszafogni, s fivére majd húga születése után oly komollyá és megfontolttá lett, hogy sokan el sem akarták hinni, hogy ő ugyanaz a sidhe. Gyakorta bírálta öccsét szertelensége és csíntevései miatt, bár főként azért, mert ő maga se volt különb annak születése előtt. Az ifjú Helios örömét lelte abban, hogy a halandókkal játszadozott, s bár oly kegyetlenségekre soha nem ragadtatta magát, mint később sötétebb lelkű fajtársaik, nem egy halandó köszönhette végzetét neki. A húgukkal sokkalta kevesebb baja volt Draechennek eleinte, ám ahogy a sidhelány nővé érett hatalmára, rangjára és szépségére éhező sidhefiak ostromolták, ám két sidhével furcsamód nem számoltak. Az atyjával, akinek senki nem felelhetett meg és a bátyjára, aki bármitől és bárkitől megvédelmezte ha szükség volt rá.
A Bajnok: Mint az egyik leghatalmasabb család örököse Draechen már fiatalon is magabiztosan mozgott az udvarban és nem sok olyan sidhe élt aki ne ismerte volna legalább a nevét, ha őt magát nem is. Amikor a kötelesség nem kötötte az Tündérdobhoz a világot járta. Olykor évekre elkóborolt s csak atyja szólítására tért vissza a dombokhoz. Bejárta mind a földeket és felkutatta a halandók és hallhatatlanok legnagyobb bajnokait. Volt akit tanított s volt olyan akitől ő maga tanult. Számtalanszor bejárta a világot és a sidhékhez képest számtalan viadalban vett részt, gyakorta álcázva önmagát. A világ javát ekkor már az emberek uralták, s a természet egyre inkább háttérbe szorult, bár még voltak olyan népek, akik harmóniában éltek vele. Új "divat" éledt lassan a sidhék között. Hatalmuk halandó fegyver formájába öntötték vagy a föld kincseit formálták meg s párbajokat vívtak. Ezek többnyire csak baráti viaskodások vagy rituális viadalok voltak, hogy olyan vitákat döntsenek el, ahol a szavak ereje nem volt elég. De lassan, ahogy a sidhe nép hanyatlani kezdett, úgy lettek egyre gyakoribbak az első vérig, majd később a halálig tartó párbajok. És itt nem csak fegyvereiket de gyakorta hatalmuk teljességét fordították egymással szembe. De hiába volt minden idők egyik legnagyobb párbajozója, a sidhe vér kiontása olyan undorral töltötte el akkoriban, hogy halálig tartó viadalban soha nem volt hajlandó részt venni és még az első vérig tartó párbajoktól is ódzkodott.
Viharfelhők: A hallhatatlanok hosszú békéje lassan a végéhez közeledett, ezt mind érezték az öregek. Már hosszú ideje gyűltek az indulatok mélyen eltemetve, amíg meg nem történt a Szakadás és a családok elváltak egymástól. Ezek után a sidhe nép hanyatlása egyre gyorsuló ütemben zajlott és ezekben a vészterhes időkben Draechen is olyan ellenségre lelt Nuada személyében, kiről tudta, hogy egy napon a vesztét okozza majd. Egyre szaporodtak az összetűzések a sidhék között és bár a többség elől rejtve maradt, de egyesek tisztában voltak vele, hogy késélen táncolnak. Nem csak egy-egy sidhe, hanem az egész népük. Sokan sokféle megoldást kerestek népük megmentésére. De a legnagyobb sikereket azok által érték el, kik láthatták a sors fonalait és beletekintettek népük jövőjébe. Sokuk persze elborzadt a látottaktól és inkább magára hagyta népét és persze volt olyan, aki megundorodott hanyatló népétől s ezért fordult el tőlük. De persze voltak, akik bármit feláldoztak volna a megváltásért, és voltak, akik mindent fel is áldoztak. Közéjük tartozott Draechen is, aki az elementálurakkal kötött alkut egy bölcs tanácsára. Ő persze tudta nagyon jól, hogy semmi nincs ingyen. Ő is mindig megkövetelte az árát, ha halandónak hatalmat adott vagy kívánságát teljesítette. Ám az ár amit fizetnie kellett így is túl nagy volt. Olyan összeesküvés hálójába ragadt, ami mindkét udvart behálózta. Persze, ő maga nem tudta, hogy ki áll a háttérben és ki mozgatja a fonalakat, de azzal tisztában volt, hogy Nuada gyűlöletét felhasználják ellene majd. Sajnos ez kevés volt ahhoz, hogy elkerülje az igazi csapdát, a csapdát amibe Djin, az elementálok vezetője által sétált és ami legjobb barátja életébe került.
Bukás: Az összeesküvők alapos munkát végeztek. Tudták, hogy csak akkor tudják meggyengíteni eléggé ellenfeleiket, ha a legerősebb szereplőket mind egy szálig kiiktatják. A hatalmát féltő király persze örömmel kapott a lehetőségen, hogy eltávolítsa vetélytársait, akik többnyire csak az ő képzeletében törtek hatalmára. Az egyik ilyen "vetélytárs" Pyaross volt, a Cyred'arnith család feje és egyben Draechen atyja. Tisztában voltak vele, hogy őt csak gyermekei által állíthatják félre és hogy biztosítaniuk kell egy gyengébb vezetőt a családnak. A kiszemeltjük Helios volt, ki soha nem készült vezetni és se az intrika se a politika nem volt erőssége. Így hát három embert kellett félreállítaniuk Pyarosst, a fiát Draechent és a lányát Corriolát, aki ha jó párt választ magának könnyedén ellenük szegülhetett volna. A döntés, amivel Draechen a népét mentette tökéletesen beleillett terveikbe. Az elementálok által megszerezték annak kardját s azzal ölték meg barátját Temphust, majd gondoskodtak róla, hogy a gyanú Draechenre terelődjön akit így könnyen elítélhettek. A haláltól a fiút csak apja önfeláldozása mentette meg, ám ezzel a lány sorsát is megpecsételték. Pyaross remeteségbe vonult s azóta tán el is hagyta e világot. Corriolának a vérét vették s lelkét Danuhoz küldték. Draechent pedig húga vérével és ősi mágiával verték béklyóba, majd a Holdfényes udvar kínkamrájában vasba és kristályba börtönözve eltemették egy szarkofágban. Azóta több mint ezer esztendő telt el. Ezer év alatt oly kínzásokat élt át, mik szinte teljesen összezúzták elméjét. Kínozták sidhék, kínozta saját elméje és mint ha maga a világ is kínozni akarná, a külvilágból eljutott hozzá minden világégés kínja és minden halálsikoly mely tűzbe vesző halandó ajkát elhagyta. A börtönét alkotó mágia mindezeket a kínokat ezerszer is felerősítette, s ahogy tudata lassan kicsavarodott és saját terhei alatt összezúzta önmagát, béklyóba vert hatalma újra és újra megpróbált utat találni a börtönén kívülre. De ezer év alatt mindössze egy apró rést tudott feltépni magának, ahol bár ő maga nem, de kínterhes álmai kinyúlhattak azokhoz, kit a vér és tűz őhozzá kötött.
Külső tulajdonságok: Korához képest igen fiatalos, ami persze a sidhek között nem ritkaság, ám a hosszú fogság rajta hagyta a nyomát. Jelen formájában majd két méteres teste edzett akár az acél és az átlag halandók éveivel számítva alig mondanák 40nél idősebbnek. Napbarnított árnyalatú bőre alatt acélsodronyként feszülnek az eonokon át edzett izmok, amiket még az ezredéves fogság se sorvaszthatott el. Testét varázsjelek s a tűz szigillái borítják, mit saját húga vérével róttak rá első béklyóként. Felsőtestének és arcának nagy részét takarják mágiával átitatott kötések, mik tapintásra kemények és ridegek akár a vas, mégsem hajlanak kevésbé mint az egyszerű posztó. Lábait az ősi napkelet harcosainak mintájára bőszárú szoknyanadrág, úgynevezett hakama fedi, ami úgy gomolyog akár ha élő füst alkotná. Szobor szépségű arcának szigorú vonásait legfeljebb csak sejteni lehet, ám szemeiben mindig ott lobog az atyjától örökölt tűz. Szemének gyűrűi szinte alig különülnek el, hisz a legbelső tüzes napsárga, a középső lángvörös és a legkülső mély bordója ugyanolyan természetesen követi egymást, mint a lángnyelv színének változása, ahogy a hegye felé halad. Haja derekát verdesi s minden tüzeknek miriádnyi színében szikrázik.
Belső tulajdonságok: Összezúzott elméjének a szabadulás csak részleges gyógyulást jelent. Érzelmeit, erkölcseit, vezérlő elveit gyakorta eltúlozva éli meg. Korábbi bátorsága mára vakmerőségig fajult, becsületessége pedig már-már beteges. Hatalmának kiszámíthatatlansága érzelmeinek tombolásában gyökeredzik. Szabadulása után nehezére esik higgadtan mérlegelni, megfontoltan cselekedni és tervezni. Sokkal inkább ösztönösen és hirtelen impulzusok alapján cselekszik. A bosszúvágya könnyedén elnyomja józan eszét, a szerettei elvesztése pedig olyan mély bánatba taszította, amiből csak a bosszúvágyán keresztül talál egyenlőre kiutat.
Kedvencek: Tűz minden formájában, párviadalok.
Életcélja: Hatalmának, rangjának, megbecsülésének visszaszerzése. Bosszú.
Egyéb: Az ő fejlődése nagyrészt a béklyóinak feltörése (kötések és vérjelek) vagyis a régi hatalmának visszaszerzése.
Hatalom: Tűz
[*]Őselem (5pont)
Főkarakter: Éadrom
Rólam:
* A Draechen életéhez tartozó novellák elérhetőek itt: Parázsló emlékek és itt: Parázsló emlékek - folytatás *
