Főhadiszállás

[Legion]

- Tudod, sok zsarnok takarózott már azzal, hogy csak a népe védelmében tette amit tett. De azt hiszem, ezen fölösleges lenne vitáznunk. Megértem mit miért tesztek, sőt én magam is ezt javasoltam. De azért várjuk meg, amíg ők próbálnak meg támadni, ne mi legyünk az agresszorok.
/Elgondolkodva figyelem az irdatlan mennyiségű külön helyiséget amik mellett elhaladunk. Lassan tanulom a kastély felépítését, hogy a későbbiekben ne legyen szükségem kísérőre. Ám egy kérdés nem hagy nyugodni, így hát tisztázom is még a kiképzésem megkezdése előtt./
- Dee, Ki vagy kik építették ezt a helyet? Valahogy túl nagynak érzem hatunknak. Van még itt valaki rajtunk kívül? Vagy hogy lehet, hogy érkezésemkor már friss étel és tiszta ruha várt? Valakinek csak rendbe kell tartania ezt a helyet és valahogy nem tudom Belphegort elképzelni miközben épp felmos.
/Kiképzésem rövidke szüneteiben gyakorta eszmélek arra, hogy meredten, némi nosztalgiával nézegetek egy-egy fegyvert. Ahogy elmém a fáradtságtól eltompul és nyitottá válik a világra, egyre inkább úgy érzem, hogy ezen fegyverek egy részét sokkal közelebbről ismerem. Fáradhatatlanul gyakoroltunk és edzettünk négy napon át, mint ha maga az ördög kergetne ostorával. Nem csoda hát, hogy minden éjjel szó szerint belezuhantam az ágyba. De szemmel látható volt a fejlődésem. Szinte percről percre könnyebben viseltem a hatalmamat és jobban bántam a testemmel. De ettől függetlenül még mindig érzetem, hogy az erőm nem teljes, még váratott magára, hogy újra régi fényében tündököljön. Fegyverem új alakot öltött, pontosabban szólva, most hogy már meg bírtam zabolázni az áramlását, képes voltam régi formáját szinte teljesen előhozni. Bár még mindig hiányoztak a fehéren izzó rúnák a pengéről és a faragások a hosszú nyélről, de már újra azt a lándzsát voltam képes megidézni, amit korábban már látomásaimban láthattam. Persze elsajátítottam az alapjait annak, hogy más formákban hogy is forgathatom, de ez az alak állt leginkább közel hozzám. Szinte természetes volt minden mozdulat vele. Ha én még nem is, de lelkem egy része emlékezett arra, hogy hogyan forgassam. A hatalmam egyéb kiterjedéseit is könnyű volt felmérni. Megtanultam megszólítani társaimat a tér korlátain át és teljesen elsajátítottam szárnyaim energiává formálását. Persze mindezek még csak apró cseppek voltak a régi hatalmam szinte feneketlen kútjából, de ezek a cseppek is megadták azt az ösztönzést amire oly szükségem volt. Tudtam, hogy társaimtól elválaszt még bőven a régi lelkem hiánya és az a mérhetetlen tapasztalat aminek nem vagyok birtokában. De célom, hogy minden alkalmat megragadjak arra, hogy újfent egyenrangúnak fogadjanak el. Dee-vel való utolsó edzésünk után még beszélgetünk egy rövidet a szobám ajtajában. Én már vágyom egy kiadós fürdésre, szükségem van némi pihenésre az utóbbi napok után, de legalább sikerült elérnünk, hogy nagyságrendekkel erősebbé váltam mint eddig. Végighallgatom Dee-t és nagyot sóhajtok a végén./
- Na igen, elég ideig vártunk. Párban tényleg erősebbek vagyunk és több szem többet is lát. Egyedül bár jobban el tudjuk rejteni magunkat azért nagyobb veszélyben is vagyunk. Én azt mondom, hogy menjünk inkább biztosra. Menjünk párokban, akkor mindig van aki fedezi a másikat, de ez magával hozza azt is, hogy egy valaki még mindig egyedül fog kinn lenni. Azt hiszem, bármelyikőtökkel tudnék együtt dolgozni vagy ha kell egyedül is elboldogulok. A sidhéknél van kapcsolatom, kettő is, mindenhol máshol kilógnék kicsit a sorból. De persze amit rám bíztok, el is végzem legjobb tudásom szerint. De hogy tényleg fix dolgokat is mondjak, szerintem kezdjünk olyan helyeken, ahol már van kiépített információ forrásunk, ahol valamelyikünket jól ismerik és megbízható kapcsolataink vannak. A nagyobb veszéllyel bíró frakciókat pedig párosával közelítsük meg ezek után, miközben egy ember tartalékban marad, hogy a többiek segítségére siessen.
/Bár nem értettem igazán miért, de egyre inkább kezdtem úgy beszélni és gondolkozni mint valami hadvezér. Szinte láttam magam előtt, ahogy egy térképen bábukat tologatva csatatervet kovácsolok./
- Ha beavatnál a kapcsolataitokba és erősségeitekbe, talán jobb tanácsot adhatok, egyenlőre csak ennyit tudok felajánlani.

(159)

[Caridwen]

*Éadrom*

/Négy napja:/
- Nos alapvetően az angyalok egy kastélya volt, amit Mammon vásárolt meg tőlük. angyaloknak építették, így nekünk is szinte tökéletes volt, ráadásul a mágikus rítusokat is könnyebb létrehozni a mágiával átitatott falak között. Az angyali építőmesterek igen lenyűgöző dolgokra képesek, főleg ha a modern tudománnyal is összefognak. Persze nem tudták kiknek adták el, és hogy aztán hová került. Kicsit valóban nagy, de inkább legyen az, mint kicsi azt hiszem. /von vállat.

Később az ajtónál:
Látod ahogy elgondolkodik a szavaidon, majd hamar válaszol is./
- Igen, én is valahogy így gondoltam. Akkor oldjuk meg így. Mármint két turnusos felderítéssel. Először egyesével a kevésbé veszélyes helyekre, aztán párba állunk és úgy a kissé kockázatosabb helyekre is benézünk. Amúgy meg lesznek a párok, Belp nem tart velünk, ő marad itt felügyelni a védőmágiát a Főhadiszálláson és ő lesz az összekötő. Amúgy milyen kapcsolatokra gondoltál? Mert ha van odamehetnél szolidan körbeszimatolni, aztán majd elküldöm hozzád vagy Zebet vagy Mammont és mehettek együtt tovább, hogyha végeztél.
/Egy pillanatra különös mosoly ül ki az arcára, majd megveregeti a vállad./
- Szinte már olyan érzés, mint régen... /És erről benned is felrémlik egy emlék. Ahogy ott álltok egy régi térkép fölött, a praetorianus egyenruha súlya lehúzza a tested, de Dee akkor is pont így megveregeti a vállad...
Az emlék most csupán egy tünékeny kép, nem olyan elsöprő erejű, mint eddig, vagy csupán már te szoktad meg a bevillanó képeket./
- A kapcsolataink neked nem mondanának sokat, többnyire angyalok, sokuk nem is tudja mik vagyunk, afféle beépített emberek, olyanok akikkel egyedül is boldogulunk, egy idegen talán bele is zavarna a képbe. Igen, azt hiszem jobb lesz az, hogyha először megnézzük a veszélytelen kapcsolatokat, aztán a kockázatosabb vizekre is kievezünk, de oda párban. Akkor te hová mennél? Csak hogy tudjam hová küldjem majd a többieket, hogyha végeztél. Vagy majd kapcsolatba lépsz velük te? /néz rád, akár egy vizsgáztató tanár, elvégre tőle tanultad hogyan kommunikálj velük, de amúgy teljesen partnerként kezel, és láthatóan valóban kíváncsi az ötleteidre./

[Legion]

- Egen, már majdnem olyan. Na nézzük csak, egyrészt ismerem Lynarint másrészről ott van a másik udvar leendő királya, Rabraquat. Nem mondhatnám, hogy puszi pajtások vagyunk bármelyikkel, de azt hiszem nem kapnak rögtön szívrohamot ha meglátnak, és nem is hánynak kardélre. Bár ilyen téren Lynarinban nem vagyok teljesen biztos. Felettébb szeszélyesnek tűnt és nem vagyok biztos, hogy túlságosan kedvel a Szentély óta. Minden esetre, ha bárki tudja mekkora erőt sugároz át Danu, akkor az ő lesz. Úgyhogy szerintem én meglátogatom a sidhe udvarokat, csak úgy baráti alapon, aztán csatlakozom akihez kell. Szóval küldj utánam majd valakit, ha esetleg nem jelentkeznék. De ha minden jól megy, akkor hamarosan felveszem veletek a kapcsolatot. Azt hiszem már menni fog. És ha csak nem ugrik nekem egy fél királyi testőrség, azt hiszem meg is tudom védeni magam, ha nagyon kell. Jó, na akkor azt hiszem neki is állhatunk a dolgoknak. Viszont ha ezen túl vagyunk, szeretném kicsit jobban megismerni a társaságot. Remélem lesz rá alkalmam. Mégis csak jobban együtt tudunk dolgozni, ha tisztában vagyunk egymás erősségeivel és gyengéivel, na és ha megbízunk egymásban. És őszintén kétlem, hogy Leviathan vagy Belphegor különösebben bízna jelenleg bennem. Jut eszembe, talán megpróbálhatom majd Renavielt is megkeresni, azt hiszem ő elég sok embert ismer, talán rajta keresztül is informálódhatnék. Szerinted hol, kivel kezdjek hozzá?
/Elfolytok egy ásítást és pislogok párat./
- Van még valamit amit meg kell beszélnünk? Ha nem akkor elteszem magam és reggel indulok. Időbe fog telni, mire bármelyiküket is megtalálom.


(160)

[Caridwen]

*Éadrom - 2900. augusztus 9.*

/Ashmodeus egy darabig elgondolkozik a szavaidon, de végül biccent./
- Igen, ha sikerrel jársz ennél tisztább információforrásra azt hiszem nem is tehetnénk szert. Persze gondolom mondanom sem kell neked, hogy légy óvatos, sok minden változhatott Danu ébredésével, a hatalmuk pedig nem ismerhetjük. Talán nem olyan rég még egészen barátságosnak tűntek, de ez akár változhatott is. Majd Mammon ad neked egy védőrúnát, amivel tudsz jelezni, mi pedig azonnal jövünk, ha gond lenne.

/Majd hallgat egy sort és ismét biccent./
- Persze ez természetes. Már régebben is terveztem azt hogy megismerd őket, csak közbejött ez az "apróság"... De amint megtudtuk hogy áll a helyzet már lesz időnk a belső dolgokra is. A bizalom miatt pedig ne főjön a fejed, Leviathán és Belphegor még saját magukban sem bíznak meg teljes mértékben, szóval ez ne a te gondod legyen... Persze majd igyekszünk kicsit ismét összekovácsolni a csapatot, ha már mindenki visszatért, de előbb még a sürgősebb ügyek jönnek. /sóhajt fel, majd kissé hátrébb lép./

- Nos azt hiszem először a sidheket keresd fel, mégiscsak ők állnak legközelebb Danuhoz, aztán az angyalt, mert ha jól gondolom ő már a könnyebb eset lesz. De igazából rád bízom, te ismered őket. De ezt majd valóban holnap, ma már nem is zavarlak tovább. Akkor holnap indulhatsz és az amulettet is elkészítjük neked addig. Jó éjszakát Legion! /biccent, majd ha mást már nem kérdezel tőle távozik és magadra hagy, hogy pihenhess./

[Legion]

/Viszonylag nyugodt éjszakám volt. Reggelre csak néhány álomfoszlányra emlékeztem. Róma, Spárta, Bizánc és még számtalan ókori országot látogattam meg álmaimban. Együtt nevettem, sírtam, harcoltam és szerettem újonnan visszakapott testvéreimmel együtt. Tucatnyi életen át találkozhattam újra és újra velük. Reggel bár kicsit fáradt voltam, de nem pazaroltam túl sok időt a készülődéssel. Egy könnyű reggeli után gyorsan megfürödtem és rendbe szedtem magam. Gondosan összecsomagoltam pár apróságot aminek hasznát vehetem út közben és a csomag tetejére hajtogattam a kabátomat. Kiléptem az erkélyre és gondosan számba vettem a teendőimet. A reggeli hűvös szél józanítóan hatott és segített tisztán gondolkozni. Mikor végül döntésre jutottam, sorra vettem fel a kapcsolatot azokkal akikkel úgy gondoltam hogy szükséges./
+ Mammon! A védőrúna készen van? Hol vagy? Elmegyek érte!
+ Asmodeus! Nemsokára indulok. Előbb a Dombok felé majd Renavielt keresem meg.
/Majd egy hirtelen ötlettől vezérelve üzentem azoknak is, akikkel találkozni óhajtottam. Volt akinek új hatalmamnál fogva könnyebb volt, és volt akihez más módon próbáltam eljuttatni a híremet./
+ Renaviel! Merre vagy? Szeretnék beszélni veled! Elmegyek hozzád!
- Rabraquat! Ha van időd találkozzunk. Egy darabig a Dombjaitok környékén leszek, vagy ha megüzened hol vagy, elmegyek hozzád.
/Ez utóbbi szavakat a reggeli szélbe szórtam, hisz elmondása szerint, ő a szelek ura. Végül hátat fordítottam az égnek és elindultam a kastély mélye felé. Menet közben vettem fel a táskámat és határozott léptekkel vonultam végig a folyosókon, hogy Mammont megkeressem./


(161)

[Caridwen]

*Éadrom*

- Igen itt van nálam. A társalgóban vagyok. /jött a mentális üzenet és felvillant a szoba képe, ahol legutóbb beszéltetek./
- Rendben Legion, sok sikert! Értesíts, ha végeztél. /áradt szét az elmédben Ashmodeus bársonyos hangja is enyhe libabőrt hagyva maga után.
Renaviel nem felelt a hívásodra, habár érezted, hogy megrezzen a telepatikus fonal, de válasz egyenlőre még nem érkezett felőle. A szél elvitte az üzeneted, azt majd az idő dönti el, hogy célba sodorja-e.

Ha elérsz a társalgóba Mammon ott ücsörög az egyik fotelben, most egy másik vadiúj méregdrágának tűnő öltöny van rajta. Amikor megérkezel felnéz, majd föláll és odasétál hozzád. /
- Tessék ez az medál, amit Dee ígért neked. Ha gond van nyomd össze és akkor pillanatokon belül megyünk és kihúzunk a szarból testvér! /mosolyodik el, majd átnyújtja a vékony aranyláncra fűzött medált./
- A védőrúna pedig elkészült, ez már megvéd minket egy darabig, szóval ha gondolod indulhatsz. Mi is megyünk hamarosan, de ha gond van, ne feledd a medált! Sok sikert Gion, járj szerencsével! /mondja komolyan./

[Legion]

/Első utam a társalgóba vezet Mammonhoz./
- Üdv. Látom még munka közben is tartod magad a fess megjelenéshez. Szóval, csak megnyomom és már érkezik is a felmentő sereg? Na ez megnyugtató. Bár bízom benne, hogy nem lesz rá különösebben szükség. Remélem tényleg működni fog a védővarázslatotok. Nem szeretnék kiégett romok közé érkezni. Na ha gondolod társulhatunk majd ha lefutottam a köreimet a sidhékkel. Na akkor én indulok is, messze vannak ide a Dombok. Hm… kíváncsi leszek, mennyire fognak meglepődni mikor beesek. Vigyázz magadra testvér!
/Azzal kisétálok egész a legközelebbi erkélyig. Ott előveszem a térképlemezt és betájolom a követendő irányt./
- Na akkor lássuk miből élünk.
/Elteszem a térképlemezt, felveszem a hátamra a táskát és elrugaszkodom az erkélyről. Lassú szárnycsapásokkal, a légáramlatokat meglovagolva indulok Uclysse irányába. Ugyanazt a mezőt szemelem ki úti célomul ahol korábban Rabraquattal beszélgettem. De most még messze járok s magasan szállok. Egész addig nem is ereszkedem a felhők vonala alá huzamosabb ideig míg már látótávolságon belül nem kerülök a Dombokhoz. Addig legfeljebb lendületet venni ereszkedek lejjebb, hogy még kevésbé kelljen megerőltetnem magam./


* Folytatás a Vadvirágos mezők fölé érve. *

(162)

[Legion]

/Már messziről láttam otthonomat. Persze nekem ez könnyen ment, hisz tudtam mit is keressek. Mások talán akkor se vették volna a felhők között magasodó tornyokat ha fölöttük lebegett volna. Valahol mélyen alattunk talán élnek kisebb telepek, de úgy tűnik nem érdekli őket vagy nem tudnak a kastély létezéséről. Visszaérkezésemkor egy magasan elhelyezett erkélyt választottam. Betolom az ajtót és határozott léptekkel sétálok végig a folyosókon. A kastély hatalmas és oly üresnek tűnik, hogy az már elkeserítő. Megtölthetnénk igaz emberekkel, hű társakkal, de annak megint ugyanaz lenne az eredménye mint már sokszor. Vannak, akik nem viselik el, ha nem egyeduralkodók. Mégis, azt hiszem előbb vagy utóbb, de ide fog vezetni az utam újra. Amit eddig láttam, csak abban erősített meg, hogy ez a világ a kés élén táncol. Ez a béke amit fenntartanak nem lesz tartós. A sidhék és angyalok erősödnek. De egyenlőre úgy tűnik, csak kevesen tudnak létezésünkről és hatalmunkról. Viszont egyedül nem állhatunk ki mindenkivel szemben, ha egyszer úgy döntenének hogy ellenünk fordulnak. Remélem, a többiek sikerrel járnak az angyalok között.
Belépek a szobámba és egy pillanatra Lynarinra gondolok./
+ Köszönöm, tovább nincs szükségem az árnyaidra!
/Nem igazán foglalkozom azzal, hogy szétoszlanak az árnyak. Így is csodálatra méltó, hogy ilyen messze tőle is képes összetartani őket. Erős, még ha csak ösztönösen használja is a képességeit. A szekrényből új ruhákat veszek elő és csak kicsit lepődök meg, hogy ízlésemnek tetsző, méretben tökéletes ruhákat találok./
+ Ha ennyire ismertek, hogy fogok meglepetést okozni?
/Sötét színű könnyű nadrág, hozzá illő cipő, egy sötétkék, hosszú ujjú póló és a kabátom. Ezeket veszem magamra. Bízom benne, hogy ez az őrült tél lassan véget ér. Soha nem szerettem igazán./
+ Na, megyek kutakodok tovább. Ha kellek szóljatok!
/Kisétálok a szobából, végig a folyosókon és először a fegyvertárba megyek. Végigtekintek az itt lévő fegyvereken, némelyikre nosztalgiával pillantok, hisz foszlányokban emlékszem rájuk, vagy hasonlókra. De hamar tovább megyek és kilépek az egyik teraszra, amely egyenesen Anolgelis felé néz./
+ Miért érzem, hogy ezt még meg fogom bánni?
/Átlépek a terasz peremén és elsuhanok a város felé./

* Folytatás az Angyalkertben. *

(197)