Karakter régi neve: Tatjana Tagarovszkij
Karakter új neve: Meredith Panthera
Kora: 20
Nem: Nőféle
Születési hely: Oroszország, Arhangelszk
Születési időpont: 1992. február 22.
Fátyolos város: Párizs
Faj: Alakváltó
Minden hétköznapian kezdődött. Egyszerű munkás emberek gyermeke voltam. Nem szólaltak meg fanfárok és nem repkedtek angyalok a bölcsőm körül. Úgy nőttem fel, ahogy mindenki más, leszámítva néhány apróságot... teszem azt, én nem voltam apróság. Úgy hét éves korom körül őrült iramban kezdtem el növekedni és nem is volt megállás. Tizennégy évesen száznyolcvan centinél is több voltam, és mire tizenhét lettem elértem a két méteres magasságot. Van aki a fél karját odaadná ezért... én egyszerűen gyűlöltem.
Amióta az eszemet tudtam, arról álmodoztam, hogy bekerülök a nagy balett-társulatba és világhírű balett-táncosnő leszek. Ahogy nőttem, úgy haltak el az álmaim. Persze kezdhettem volna korábban is, de mire feleszméltem, már mintha minden elveszett volna. Szörnyen dühös voltam. Haragudtam a világra, a családomra, az emberiségre, meggyűlöltem a balettot és mindent, ami régen kedves volt nekem. Csak egy valamit akartam, mégpedig pusztítani. Nagyon rákapcsoltam a tanulásra, hogy elhagyhassam azt az undok kisvárost, ahol úgy utáltam mindenkit. A jó eredményeimnek és a rengeteg tanulásnak hála megnyertem egy ösztöndíjat Franciaországba.
Majd egy éve tanultam már kint, amikor őrületes dolog történt. Találkoztam egy balettossal, aki azt mondta hozzájuk járhatnék, ha igazán akarom a dolgot. Természetesen akartam! Hogy milyen buta is voltam... Alig egy hónap kellett, hogy kiderüljön az igazság. Fogadás volt az egész... a lány fogadott a barátjával, hogy be tudja-e szervezni az „Óriás Oroszt”. Valahogy bosszút akartam állni. Legszívesebben fölkentem volna a lányt meg a barátját a falra, de tudtam, hogy az nem megoldás.. habár piszkosul jól esett volna! Valahogy le kellett vezetnem a rengeteg dühöt, ami felgyűlt bennem...
Egy hatalmas vihar segített rajtam. Az eső hirtelen zúdult le a városra, én pedig száraz hely után kutatva futottam. Egy kicsi edzőterembe érkeztem, ott is maradtam sokáig. A csöpp kínai mester megközelítőleg fél méterrel volt kisebb nálam, de azért féltem volna kiállni ellene a kezdetek kezdetén. Ahogy rákaptam a harcra, már nem volt megállás. Abból állt a délutánom, hogy stúdióba be, edzőterembe át, karate órára futás... És ott senki nem gúnyolódott rajtam, de nem ám!
Tizenkilencedik szülinapomon megkeresett egy pasi, aki be akart szervezni a főnöke cégéhez. Mivel nem igazán volt pénzem, az edzésre meg kellett, így igent mondtam. Akkor jött az igazán mocskos munka. Behajtó lettem, ajtón álló és testőr. Nem éppen hagyományos munkakör egy nőnek, de nem érdekelt. Addigra már nem igazán volt, aki belém mert volna kötni. És nem csak úgy néztem ki mint egy kétajtós szekrény, de az erőm is megvolt hozzá, hogy szekrényeket dobáljak. Aztán kaptam egy levelet, hogy az unokahúgom ide jön Párizsba és jó lenne, ha vigyáznék rá. Nem foglalkoztam a dologgal egészen addig, amíg föl nem hívott, hogy engem keres. Rég nem láttam és megdöbbentem a találkozáskor... olyan volt a lány, amilyen én akartam lenni. Olyan igazi kicsi porcelánbaba halovány bőrrel, lenszőke hajjal sötét szemekkel. És a sors pofátlan fintora, a helyi balett-társulatba jött! Azt mondjátok ez véletlen? Egy fenét! Így kellett történnie! Nem szeretném részletezni az elkövetkezendő néhány hetet... maga volt a pokol, legyen elég ennyi. Kidobtak a box edzésről, mert péppé vertem az ellenfelet, annyira dühös voltam mindenkire. Utáltam azt a kis libát! Utáltam, hogy nem vagyok olyan mint ő... utáltam mindent és mindenkit!
Belépés a fátyolba
Annyira, de annyira dühös voltam, hogy képes lettem volna ott helyben megfojtani valakit! Az a kis hülye liba partyt rendez a házunkban, ezért nem mehettem haza! Céltalanul bolyongtam a már unalomig ismert utcákon és szinte reméltem, hogy valaki belém köt! Imádtam volna, ha betörhetem valaki orrát! Kihívóan bámultam a tömeget, de mindenki elfordult ahogy találkozott a pillantásunk... pontosítok, ahogy felnéztek a szemembe. Nyamvadt gyáva férgek!
Aztán hirtelen éreztem, hogy valaki fejbe dob valamivel. Nah most végük van! Láttam egy ajtó csukódását és hallottam egy csengettyű idegesítő csilingelését. Pár hosszú lépéssel ott teremtem és bementem abba a boltba, ahová a dobálót láttam beugrani. Valami nyamvadt régiségbolt volt. Feltúrtam mindent, de nem volt sehol senki.. talán rosszul láttam volna? Aztán észrevettem egy fátylat, ami mintha rejtett volna valamit.. nah most elkapom a mocskot! Odaugrottam és elhúztam a fátylat, készülve egy igazán letaglózó jobb egyenesre....
Külső tulajdonságok:
- Régi tulajdonságok: Az orosz nőből a rémisztő fajta, akivel még véletlen sem találkozna össze az ember egy sötét sikátorban, ha meg mégis, akkor sikítva menekülne onnan. Bő két méter magas volt, combvastagságú karokkal és fatörzsnyi lábakkal, de nem hájas, hanem csupa izom. Az arcában mindig volt valami kegyetlen, ahogy hűvös jégszínű szemei kérlelhetetlenül nézték az áldozatát. A haját mindig rövidre, egészen tüsire vágta, és olyan halovány lenszőke volt, hogy gyakran úgy tűnt, mintha kopasz lenne.
- Mostani tulajdonságok: A változás hatalmas. 156 cm-es törékeny babaszerű nő lett belőle gyönyörű vonásokkal, amik azonnal rabul ejtik a férfiszívet. A haja megnőtt és meseszép természetes vörös csigákban omlott alá a vállán. A szeme a legkülönösebb azonban. Hatalmas zöldessárga macskaszemek villognak az arcában, de ezekben is ott lappang egy dühös ragadozó kegyetlen elméje, akit ebbe a törékeny testbe zártak.
Belső tulajdonságok:
Éppen olyan mint régen, sőt mintha hatványozódott volna az agressziója. Az az először üt, aztán gondolja meg a dolgot típusú ember. Hideg és könyörtelen kívülről, de belül azért sokat tud rágódni a dolgokon. Nagyon hirtelen és heves. Ha úgy érzi sarokba szorítják, azonnal támad, nem törődik vele, mik lesznek a következmények. Nem tervez, inkább belecsap a dolgokba. Az a típus, akit ha egy karddal beküldenek egy csapat szörny közé, nem gondolkozik, egyszerűen csak nekik megy és gyilkol amíg bírja.
Kedvencek: Szeret verekedni, másokat provokálni és minél rondábban beszélni. A színek nem érdeklik, az ételekből a húst tartja a legjobbnak, mivel abban a legtöbb a fehérje, de igazéból nincs kedvence. Más butaságokat meg nem kerget, mert elvonnák a figyelmét a bunyóról és az élet brutalitásának kiélvezéséről.
Életcélja: Megnőni. Kissé irreális, de egyetlen vágya, hogy megint olyan legyen, mint régen, hogy visszakapja az erejét, az izmait, a rendes testét. Hosszútávú, hogy itt is kidobóként, vagy bármi más agresszív munkában elhelyezkedjen.
Egyéb:
Régi családi pecsétgyűrű nála maradt.
- Bengáli tigris 3p;
Főkarakter: Lynarin Seeragic
Rólam: -
Meghívott: -
