Karakter új neve: Daelanu
Kora: 21
Nem: férfi
Születési hely: Győr Magyarország
Születési időpont: 1991. Július 21.
Fátyolos város: Budapest, Magyarország
Faj: Alakváltó
Nem tudom, hogy jutottam el odáig, hogy már semmi nem foglalkoztat. A dolgok mostanában egyszerűen nem úgy alakulnak, ahogy szeretném, és még azt sem értem, hogy miért. Persze, tudom, a Föld nagy része már arra is irígykedne, ami nekem megadatott, de én midig úgy éreztem, az életem nem lehet elég jó.
Egy biztos: a gyerekkoromra nem lehetett panasz. Apám egy kis faluban vezetett háziorvosi praxist, anyám pedig gyógyszertárat, így mondhatni, közös vállalkozásuk volt, ami mindig elegendő pénzt hozott. Persze nem voltunk pofátlanul gazdagok, de arra elég volt,hogy szinte bármit megengedhessünk magunknak, amit megkívánunk.Ennek ellenére a húgommal nem voltunk elkényeztetve, komoly fegyelemmel neveltek minket.A húgommal nem volt mindig a legbarátságosabb a viszonyunk, amire csak rásegített, hogy egy szobában laktunk, de ahogy idősebbek lettünk,a viták megfogyatkoztak, és amennyire tudtunk, jó testvér módjára viszonyultunk egymáshoz, bár az együttalvással járó problémák mindig fennálltak.
Igen, általános iskolás koromig a gyerekekre jellemző boldog, gondtalan élet járt nekem. Ott azonban elkezdődtek a gondok. Én voltam a szekálások céltáblája nemcsak az osztályban, az egész iskolában, csak azért, mert élvezték látni, ahogy szinte azonnal felkapom a vizet. Erre még az is rásegített, hogy folyamatosan hajtani kellett a tanulással, hiszen már egy négyes miatt is iszonyúan lehordtak otthon. Sose vertek vagy büntettek, de a puszta szavuk is rosszul tudott esni. Ráadásul ezekben az időkben kezdett az apám többet inni, mint szokott. De ez se nevezhető alkoholizmusnak, a munkájára nem terjedt ki, csak otthon ivott, de akkor elég sokat. És még ilyenkor sem terrorizált senkit, csak teljesen elbutult, ha részeg volt, és ezt anyám nem igazán szerette. Szóval a “hangos beszélgetések”, ahogy ők hívták, elég gyakori események voltak a házban. Mikor már nem bírtam tovább, elfutottam a falu szélére a közeli erdőbe. Itt bármikor meghúzhattam magam egy kicsit, itt senki nem vitatkozott, itt senki nem piszkált. Eleinte csak hallgattam a csendet, majd miután végre kitisztult az agyam, hazamentem, de annyira megszerettem az erdőt, hogy később már nyugodt napokon is kimerészkedtem felfedezőutakat tartani. Fokozatosan idultam neki, midig egy kicsit beljebb merészkedtem. Itt tanultam meg figyelni a tájbeli jellegzetességekre, amik nagyban elősegítették a tájékozódást. Az általános végére úgy ismertem az erdőt, mint a tenyeremet, és ha tényleg figyeltem, már jelölés nélkül is felismertem azt a fát, amitől már nincs messze a falu. Ez a képesség később a városba kerüléskor is hasznosnak bizonyult.
Amikor gimnáziumba kerültem, sok minden megváltozott. Bár az alkoholos viták megmaradtak, mégis ezt tekintem az igazi aranykoromnak. A társaim végre rendes emberek voltak, akik elég hamar elnyerték a bizalmamat, azonkívül megtanultam kezelni az indulataimat, így már csak akkor borulok ki, ha igazán dühös vagyok. A jegyek tekintetében még mindig tepernem kellett, de itt sokkal könnyebben ment, az érettségiket teljes sikerrel zártam, még a matematikát is, ami pedig korábban nagy mumus volt. Ezekben az időkben tanultam meg úszni. Igaz, a csoportban nem én voltam a leggyorsabb, de az állóképességem valamelyest javult, így elég messzire el tudok úszni egy erővel.
A gimnázium után a budapesti orvosi egyetem már a hanyatlás kora, pedig ez is jónak indult. A gólyatábor lehetett talán az utolsó boldog hetem. A társak ismét barátságosak voltak, és már én is kedvesebben viszonyultam hozzájuk, és már tepernem se kellett, elég volt a kettesig -bár jobb jegy, nagyobb öröm- de ez se sikerült mindig. A félév végéig még csak-csak ki tudtam húzni, de a vizsgák sose akartak összejönni. A második évismétlésnél elmerült, hogy szakot kellene váltanom. Ezt már kudarcként éltem meg, hiszen eddig sem volt minden tökéletes, de legalább jól mentek a dolgok. Mai napig nem szeretem ezt részletezni. Most itt tartok. Nem tudom, mi lesz velem, de már nem is érdekel igazán. Csak boldogulni akarok valahogy ebben a világban, mi lehet olyan nehéz ebben?
Belépés a fátyolba
Dühös voltam. Ezt a vizsgát komolyan akartam, de harmadszorra is elrontottam, vagyis megint meg kell ismételnem a tárgyat. Pedig ha ez összejön, el is felejthettem volna az egészet...
Általában a rutinszerűen bejárt helyekre már magamtól visz a lábam, de most nem az albérletemhez mentem. Úgy döntöttem, kicsit felfedezem a környéket, hátha lehiggadok kicsit. Elindultam valamerre, remélve, hogy most nem találkozom senkivel, és, hogy elvonjam a figyelmemet, magamban ismételgettem az útvonalat, ahonnan jöttem. A főváros egy kicsit lerobbantabb területén érkeztem meg. Mindig el tudtam merülni a régi épületek látványában. Egyszerre éreztem azt, hogy rájuk férne a felújítás, de nem is szerettem volna, ha teljesen átalakítják, hiszen ezek mégis csak a történelem hírnökei. Ábrándozásomból egy mennydörgés hangja ébresztett fel, ekkor vettem észre a gyorsan közeledő viharfelhőt. Mivel vizsgára menet sütött a nap, nem rendelkeztem viharbiztos holmival, ezért úgy döntöttem, meghúzom magam egy poros kis régiségboltban. Belépéskor szokás szerint köszöntem, de nem láttam bent senkit. Amint csukódott mögöttem az ajtó, rögtön, mintha dézsából öntötték volna, eleredt az eső. Gondoltam, ha már úgy is ott vagyok, körülnézek egy kicsit. Már nem voltam dühös, de a viharokat nem szerettem. Sok régi és érdekesnek látszó holmit láttam, mindnek története volt, bár engem az ilyesmi nem nagyon érdekelt. A következő dörgés is váratlanul ért, ösztönösen megmarkoltam az ingzsebbe rejtett szerencsepatkót, amit még egy kézműves vásáron vettem, és még a vizsgára is elvittem, hátha szerencsét hoz. Talán csak én nem állnék le a hordozásával ilyen csalódás után. A tekintetem a sarokba tévedt, és egy különös függönnyel eltakart területet pillantottam meg. Közelebb léptem, miközben kivettem a kezem a zsebemből, még mindig a patkót szorongatva. A függöny mögött egy város makettje volt, de olyan, amit eddig csak sci-fikben láttam, újszerű kinézetével nemm illett a helyre. Takarásban is jól láttam az épülettek különös alakját, mégis valahogy úgy éreztem, közelebbről is meg kell néznem, így elhúztam a függönyt, hogy jobban lássam. Ez az utolsó emlékem.
- Régi tulajdonságok: Az átkelés előtt 170 cm volt, ami átlagmagasságnak mondható, súlyával azonban állandó gondok voltak, elég komoly derékbőséggel rendelkezett. Sötét haját igyekezett röviden tartani, mert egyébként csak gond volt vele. Szemei eredetileg kékek, arca elég nagy, szögletes formájú.
- Mostani tulajdonságok:
Belső tulajdonságok:Világéletében zárkózott volt, de alapvetően barátságos, bár erre nagy hatással van a másokról alkotott képe. Magától ritkán kezdeményez beszélgetést, de ha valaki kérdezi az életéről, azzal türelmesen elbeszélget. Ha viszont rossz hangulatban van(ami sajnos nem ritka), szörnyen bunkó tud lenni, de ez csak reflex, amúgy inkább hallgat, minthogy bárkit is megbántson. Másik elég idegesítő szokása túlságosan tutakozódó természete, ha olyat lát, amit nem ért, rákérdez. Gyakran kerül melankólikus hangulatba, de ha olyan napja van, képes őszintén nevetni. Ki kell vívni a bizalmát, de ha sikerül, hűséges és segítőkész társat ismerhetnek meg benne
Kedvencek: Ételben nem válogatós, de állatok belső szerveit nem hajlandó megenni. Szívesen olvas, ha érdekes a történet, különösen szereti a bűnügyi és kalandregényeket. Bár nem játszik hangszeren, és az énekhangja is rémes, a zene szerelmese, minden stílust hallgat, akármilyen hangulatban van.Sosem úszott versenyszerűen, de ez mondható az egyetlen sportnak, amit szívesen űz. Nagyon ritkán iszik alkoholt, és soha nem rúg be.
Életcélja: Sose voltak nagy ambíciói, de szeretne a társadalom segítő tagjává válni, és talán családot alapítani. Ha már egy kicsit kiismerte a világot, lehet, hogy nagyobbra törő vágyai is lesznek.
Egyéb: Szerencsepatkója eljutott vele a jövőbe.
Úszás(0 p)
Tájékozódás(0 p)
Alakváltás
Szarvas (2 p)
Holló(2 p)
Multitranszformáció(1 p)
Főkarakter:Daelanu
Rólam: 23 éves egyetemnista srác vagyok Budapesten, így nem tőlem függ az aktivitás, de amikor lehet, időt szakítok a fórumra. Van rutinom szerepjáték tekintetében, a legnagyobb problémát a reagok hossza jelenti, de természetesen igyekezni fogok tartalmasan írni.
Meghívott: magam jöttem
