Kerubok szintje

[Alyara Nirois]

A levegőben is az ég felé törő épület 1. emelete. A kerubok csak ide léphetnek be.

Előzmények, korábbi hozzászólások

[Tereus]

/Egy eléggé érezhető grimaszt küldök viszonzásul, és egy cöcögő hangot./
+ Akkor nincs otthonom! +
/Meghallgatom, hogy miket mondanak és a végén egy-egy virágot le is szakítok nekik, miközben Danuhoz fohászkodom, hogy a kertész ne vegye észre./
+ Megyek, Öcsik! +
/Szárnya kelek és célirányosan indulok meg a kerubok háza felé. Amikor oda érek, oda adom mindkét angyalnak a kedvenc virágukat./
- Virágot a Gazoknak, hogy szebbek legyetek!


{207}

[Caridwen]

*Tereus - 2900. augusztus 22 - Előzmény*

/Amikor megérkezel a két férfit egy puritán egyszerűséggel berendezett szobában találod. Ahogy az ajtóhoz érsz már egy ismerős kellemes aroma kúszik be az orrodba, amikor belépsz pedig még erősebben leng be mindent a kávéaroma...
Ramiel az ablakban könyököl és szokás szerint egy szál cigi lóg ki a szájából. A jöttödre biccent egyet. A másik angyal éppen az asztalnál foglalatoskodik és kávét tölt a csészékbe. Teljes kis szettet pakol elő, cukrot, tejet és még süteményt is rak mellé.

Ramiel egy nevetéssel viszonozza az átadott orgonát és a fejét csóválja. Aftiel kissé zavartnak tűnik, amikor átveszi a százszorszépet, de ő is rád mosolyog, habár kevésbé magabiztosan, mint Ramiel.
Ekkor az arkangyal int is, hogy üljetek le, majd ő is helyet foglal. A virágot leteszi maga elé, mintegy bűnjelet és feléd fordul. Sötét szemeiben ott lakozik valami ősi tudás./

- Nos ebből ítélve azt hiszem felébredtél, jól gondolom? /pillant rád érdeklődve./
- Mert ha így van és kissé komolyabban veszed a dolgokat, akkor nem ártana beszélnünk. Gondolom neked is vannak kérdéseid, vagy ha nem, majd pofázok én. /von vállat könnyedén majd hátradől és újra beleszív a cigibe./

[Tereus]

/Eltolok egy ásítást és letelepszem a legközelebbi székre, ami a kávé mellett van. Még nyújtózkodom is, mint amikor felkel valaki egy hosszú álomból, pont amikor Ramiel megszólal./
- Én eddig is komoly voltam! Te játszottad a hülyét, és csináltál belőlem is azt!
/Mutatok rá, majd kezemet a kávém elkészítésére fordítom./
- Nem vagyok valami boldog, hogy habfiú lettem!
/Mondom enyhe nehezteléssel a hangomban, hogy érezze, valóban komolyan gondolom amit mondok, még jókedvem ellenére is./
- Ha tudsz valami érdekeset mondani hajrá.
/Vonom meg a vállam, mint akit nem érdekel túlzottan, hogy mi lesz a döntése, miközben a kávémba temetkezem./


{208}

[Caridwen]

*Tereus - 2900. augusztus 22*

- Soha nem a komolyságoddal volt gond nagyfiú! /vágja rá Ramiel hátradőlve./
- Nem mellesleg örülnék, hogyha pontosan figyelnél rám és válaszolnál. Azt kérdeztem, felébredtél-e, nem azt, hogy komoly vagy-e. /mondja kioktatóan újabb slukkot szívva a cigiből. Látod ahogy a másik angyal vet rá egy ingerült oldalpillantást, de nem szólal meg./

- Ez van öcsi, örülj, hogy nem selyemfiút csináltam belőled! Habár ahogy ismerlek, azt azért jobban élvezted volna... /teszi még hozzá elgondolkozva, majd csak megcsóválja a fejét./

- de mindegy, ez nem számít.... Amit meg kellett tenni megtettük, túl vagyunk rajta, ennyi.
/Aztán pár pillanatig elgondolkozva méreget téged, mielőtt hozzátenné./

- Nagyon sok érdekes dolgot tudnék mondani, több ezer év közös történelmét, hogy egyebekről ne is beszéljünk... Viszont franc fogja feleslegesen koptatni a száját... Mire vagy kíváncsi? Sztorizzak a múltról, vagy érdekel a jelen is?

[Tereus]

/Egy pillanat erejéig rápillantok Ramielre, majd folytatom a kávém elkészítését, majd mintha csak egy teaceremóniát végeznék el, neki állok elfogyasztani./
- Hova mentetek azután, hogy a szertartásnak vége lett?
/Teszem fel a kérdést, az övéit figyelmen kívül hagyva. Illetve, egyetlen kérdésére válaszolok./
- Mi van most, arról beszélj. A múlt az múlt. Megtörtént, nem lehet rajta változtatni. Nem mindenki olyan, hogy ugráljon az időben ide-oda, mint te.
/Teszek egy megjegyzést, a képességeire, de csak annyit, amit már ő is említett az Angyali bájakban./
- Egész tűrhető lett a kávéd!
/Fordulok oda Aftiel felé./
- Honnan szerezted az alapanyagokat?


{209}

[Caridwen]

*Tereus - 2900. augusztus 22*

- Őszintén? /kivételesen nagyon komolyan néz rád, habár mintha nem is látna, vagy talán átnézne rajtad valahová a messzi távolba. Egészen megváltozik az arca, ahogy megszólal. Lehet csak képzeled, de mintha síri hideg rohanna végig a szobán megrezgetve a szöveteket és fagyot csempészve a csontjaitokba./
- Az elhunytak lelkét kísértem haza Danuhoz... /mondta. Látod, ahogy Aftiel is megborzong, habár valami babonás áhítattal pillant Ramielre.

Az arkangyal beleszív a cigijébe megtörve a pillanatot, mire mintha eltűnne a homály, habár a nyomasztó érzés még nem száll tova teljesen.
Afriel egy darabig még látod, hogy Ramielt nézni, majd zavartan feléd fordul és mintha még enyhe pírt is észrevennél a sápadt bőrön. Ahogy a prizmaszerű szemek feléd fordulnak egészen abnormálisan fest./
- Köszönöm. Innen a konyháról vannak, habár kellett ásni egy jó darabig, mire megleltem... Valami érthetetlen oknál fogva itt senki sem iszik kávét...

/Gyorsan megrázza a fejét, majd zavart mosollyal hozzáteszi./
- De tudom, hogy szereted, illetve szeretni szoktad, gondoltam jól fog esni.

[Tereus]

/Jóleső érzés fog el, amikor betölti a teret Ramiel hatalma. Olyan megnyugtató ez az egész most. Figyelem a két tollast, és magamban gyönyörködöm rajtuk./
- Értem.
/Válaszoltam Ramielnek, de egyben le is zártam ezzel a témát. Legalábbis részemről mindenképp.

Fekete autó érkezik a lépcső lábához. A fiú még visszanéz a kapura, ám az már bezáródott régen mögötte. Némi fájdalmat érez a szívében és a gyomra is kavarog. A kocsiból egy szürke egyenruhás nő szál ki. Szőke haját kontyba fogva, európai stílusban hordja. Mikor aztán leér, mindkettő bemutatkozik egymásnak. Nem tart sokáig ez a pillanat, gyorsan túlakarnak esni a formalitásokon. Beszállnak a kocsiba. A nő ül elől az anyósülésen, míg egy szürke öltönyös férfi vezetői részen foglal helyet. Már éppen beindítaná az autót, amikor leszabadul a pokol. Minden irányból megsorozzák a kocsit, a támadok. Senki sem élhette túl, aki benne volt. Nem tudni mennyi idő telik el azután, hogy az utolsó fegyver is elhalkult. Az eső már jó ideje neki eredt és a földet eléggé feláztatta, ahhoz, hogy a közlekedést megnehezítse.
- A fenébe!
Káromkodom el magam, amikor megcsúszok, miközben kiakarom nyitni a hátsó ajtót. Tudom, hogy már nincsen fenyegetés közel, sem távol, de mégis hamar akarok végezni a feladattal.
- Ne szerencsétlenkedj már ott!
Hallom a hátam mögül társam hangját. Benyúlok és a golyók által darabokra szaggatott test felé nyúlok. Még most is látszik a gyerek tartásán, hogy óvni próbálta az ölében lévő táskát. Meghalt miatta, de ez engem cseppet sem érdekel! Nem azért vagyok itt, hogy elvegyem tőle. Én Érte jöttem! Érzem a cigifüstöt, még így az erős esőzés ellenére is.

Érzem a cigifüstöt és mélyen beszívom ez a kesernyés és maró illatot./
- Kellemetlen lehetett, hogy ennyit kellett emiatt a kis apróság miatt fáradoznod!
/Folytatom gondolatmenetemet Afrielnek./
- Valóban szeretem! Valami nem változik úgy tűnik!
/Vissza fordítom tekintem Ramiel felé./
- Szóval mi a helyzet a mostban?!


{210}

[Caridwen]

*Tereus - 2900. augusztus 22*

/Aftiel csak gyorsan megcsóválja a fejét./
- Nem, egyáltalán nem volt kellemetlen. Legalább kicsit körbenézhettem ezen a helyen, és beszélgettem egy kicsit a többiekkel. Az ilyesmi soha nem árt meg, és nem felesleges. /mosolyog, majd még gyorsan hozzáteszi./
- Mellesleg én is szeretem a kávét, szóval csak magamnak is kerestem volna talán. /iszik bele az italába ő is. Aztán amikor látja, hogy Ramiel rövid gondolkodás után megszólal elcsöndesedik és az idősebb angyalt figyeli feszülten./

- Nos nem túl fényes... Valami gonoszság árad északról, és minél erősebb lesz, annál több áldozatot szed. Sajnálatosan nagyon rossz sejtéseink vannak... Raphael állítása szerint egy Vérkönny nevű eddig bebörtönzött gonosz gyűjti egybe a seregeit és vonja egyre nagyobb befolyása alá a környezetét.
/Rövid szünetet tart, míg elgondolkozva szív néhányat a cigiből, majd még hozzá teszi./

- De annyi biztos, hogy k*rva sok áldozatot szed... És nem is finoman csinálja. /sötétedik el a pillantása./

[Tereus]

/Csupán egyik szemöldököm vonom fel, mintegy kérdőn amikor Ramiel beszámol a mostani helyzetről./
- Ezek szerint sok a munka.
/Megingatom a fejem, majd lassan ráérősen megiszom a maradék kávémat./
- Ech! Nem hagyják kicsit sem pihenni az embert!
/Rájuk nézek, most már rendezett arcvonással./
- És mit fogunk tenni most? Likvidáljuk a munkaosztót, vagy csak elvisszük Danuhoz a lelkeket?
/Kényelmesen hátradőlök a székbe, már amennyire lehet egy ilyenen kényelmesen ülni.
Kinézek az ablakon, kicsit elrévedve./
- Ha jól gondolom a névrokonság nem véletlen. Vérkönny az a személy aki megakarta ölni Hilaryt is?
/Kérdezem mintegy mellékesen, teljes nyugalomban. Csak szemem sarkából figyelem Ramielt. Ha nem válaszol rögtön a kérdésimre, akkor rágyújtok, mindenesetre előveszem a doboz cigit./


{211}

[Caridwen]

*Tereus - 2900. augusztus 22*

/Ramiel arcára csak egy gunyoros mosoly ül ki miközben könnyeden cigarettázik tovább. Aztán végül mégis megszólal./
- Igen, úgy is fogalmazhatunk, hogy sok a munka...
/Aztán elnyomja a cigarettát és hátradől ő is a széken mielőtt folytatná./
- Hát a pihenést többnyire ki kell hagynom... De amúgy nem teszünk semmit, Lucifer megtiltotta. /mondja enyhe ingerültséggel a hangjában, majd még fejcsóválva hozzáteszi./
- Mármint ami a likvidálást illeti. A lelkeket természetesen elvisszük, de nem bánthatjuk azt a ringyót, aki elveszi az életüket. /itt már őszinte harag villan a tekintetében.
Látod ahogy Aftiel óvatosan megérinti a karját, mire mintha kicsi lehiggadna.
Ismét rád pillant és csak biccent./
- Nos igen, Vérkönnyből elég kevés mászkál a világon... Így is eggyel több, mint amennyi kéne... /csóválja meg a fejét./
- De egyenlőre csak figyelünk, mint Rozi a moziban és várunk arra, hogy végre tehessünk valamit, mert a fejeseknek persze most is van egy nagyobb terve...
/Ezzel kissé feszülten feláll és biccent nektek./
- De ha már itt tartottunk mennem is kell tárgyalni a többi arkangyallal, remélem most kicsit belátóbbak lesznek. /mondja ironikusan, majd egy laza tisztelgés után távozik./

[Tereus]

/Az én arcomon is megjelenik egy pillanatra a gúny, Ramiel beszámolóját halva./
- Mintha mindig is engedelmeskedünk volna Luci szavainak!
/Megingatom a fejem, de inkább csak beleszívok a cigibe. Kaparóan maró és forró levegő ahogy szétárad a tüdőmben kellemetlen, de sikerül a józan eszemet megtartanom általa./
- Gondolom a nagyobb tervbe, mi egyszerű szárnyasok nem leszünk beavatva.
/Vetek rá egy sértődőt pillantást, majd kifújom a fáradt levegőt./
- Remélem azzal tisztában vagy, hogy nem fogok itt ülni a seggemen mint az említett hölgy a moziban! Nem fogom, hagyni, hogy a húgomnak újra ártson!
+ Nem, hagyom, hogy kárt tegyen a lányomban! +
/Nem mondok többet, hagyom, hogy távozzon. A cigit folyamatosan pusztítom, még el nem fogy nem is nyikkanok meg, majd miután elszívtam, elnyomom és figyelmemet Aftielre fordítom./
- És Te? Mit fogsz tenni?


{212}

[Caridwen]

*Tereus - 2900. augusztus 22*

/Aftiel csak zavartan elmosolyodik, amikor felé fordítod nem éppen kedves pillantásod./
- Nos én... /egy pillanatra zavartan elhallgat, majd kissé összeszedve magát hozzáteszi./

- Arra gondoltam körbenézek a városban. Mármint a fővárosban. Még új nekem ez a világ és habár már kezdenek szinkronba kerülni a porhüvelyem emlékei az angyallelkemével, de azért jobban szeretném a saját szememmel is látni a helyet, hogy ne csak azokat a lenyomatokat őrizzem, amik egy vámpír pillantásából születtek. /mondja komolyan.

Aztán összeszedi Ramiel üres kávéscsészéjét, ami már jó ideje üresen árválkodhat ott és a sajátját, meg ha már megittad, akkor a tiedet is./
- És te? Van valamilyen hely, ahová igazán el akarnál menni? Vagy valami amit szeretnél csinálni? /néz érdeklődve./

[Tereus]

/Lassan komótosan szívom a cigit, hallgatva terveit, majd felkelek és rendbe teszem a székeket, még ő a csészékkel van elfoglalva./
- Ha gondolod mehetünk együtt.
/Mondom miközben fogaim között fogom a csikket, nehogy kiessen. Mivel most mindkét kezem foglalt, a pakolástól.
Miután helyére tettem a berendezést, kiegyenesedem és egyik kezem zsebre teszem, még a másikkal a cigivel babrálok./
- A virágokat vízbe kellene tenni.
/Bökök a levegőben feléjük./
- Sok hely van ahova elszeretnék menni, és még több amit csinálni szeretnék.
/Vakarom meg tarkóm, kinézve az ablakon./
- De jelenleg hallhattad a nagy testvért! Megvan kötve a kezem!
/Elhallgatok és néhány percig csak bámulok kifelé. Miután elszívtam a cigit, figyelmemet vissza fordítom Aftielre. Arcomon a mindennapos félmosoly az úr./
- Van kedved megnézni egy jó kis krimót?
/Végigmérem, majd lesajnáló sóhajt hallatok./
- Inkább nem. Nem viszlek oda, még a végén elfutnál.
/Elindulok kifelé, ha ö is készen áll. Ellenben továbbra is várok./
- Kellene valami melót találnom, és néhány kereskedőt, aki tudna szállítani kávét majd a leendő kávéházamhoz. Nem járja, hogy itt nincs egy jó kávé sem sehol!


{213}

[Caridwen]

*Tereus - 2900. augusztus 22*

/Az őszinte boldogság mosolya villan fel az arcán, ahogy felajánlod, hogy mehetnétek együtt, aztán óvatosan visszavesz, mint aki fél, hogy csak hitegetik./
- Nos igen, örülnék neki. /mondja végül kicsit félszegen.
Aztán gondolkozik egy darabig és kicsit félve kérdezi meg./

- Tehát ehhez a Vérkönnyhöz szeretnél menni? Vagy valami másik olyan helyre, amit Ramiel megtiltott? Ha gondolod beszélhetünk vele ha valami olyan, hátha meg tudjuk győzni... Persze csak ha tényleg szeretnéd... /pillant rád.
Aztán meglepetés villan a prizmaszerű szemekben, de az arcára magabiztos mosoly ül ki, olyan, amit még nem igazán láttál rajta./
- Ne félts engem Taamael, nem vagyok cukorból! Amennyit te bírsz, annyit elbírok én is! /mondja nagyon komolyan, de egy mosolyféleség bujkál a szája szegletében.

A kávés ötletedre egészen felderül az arca./
- Ez egy remek ötlet! Lehetne úgy, ahogy régen is! /egy picit elhallgat, mintha kutatna valami után az emlékeiben, majd még hozzá teszi./
- Ha megengeded szívesen segítek, jól tudok tárgyalni az emberekkel. Mellesleg én is hiányolok egy jó kávézót.

[Tereus]

/Kezdem azt hinni, hogy egy kölyökkel kerültem össze, de aztán érzem, hogy ez nem így van. Pusztán zavaró, a túlzott gyengédsége. Igen, ennek tudom be ezeket a rajongásszerű megnyilvánulásokat./
- Akkor eldöntetett.
/Mondom zárásképpen, viszont a Vérkönnyes dologra nem ragálok. Ha ismert, akkor tudja, hogy igen. Szét akarom rúgni annak a spinének a seggét.
Unott egykedvűséggel nézem arcát, ahogy kijelenti, márpedig ő bírja a strapát!/
- Aham!
/Jegyzem meg véleményem, tömören és velősen./
- És a nevem Tereus!
/Kis ideig elgondolkodva figyelem, majd mivel nem találok semmilyen emléket ezzel kapcsolatban elmémben, így inkább megkérdem./
- Hogy érted pontosan azt, hogy lehetne úgy ahogy régen is?
/Bármennyire is próbálok kutatni a múltban ezzel kapcsolatban, csak furcsa, ragacsos, lágy érzéseket érzek, de semmi emlék nem villan fel./
- De induljunk, mert a végén még lekésünk az akciókról!


{214}

[Caridwen]

*Tereus - 2900. augusztus 22*

- Nem emlékszel rá? /pillant rád, aztán rájön, hogy butaság a kérdés és magyarázni kezd azonnal./
- Régen volt egy saját kávéházunk... Az volt az egyik kedvenc életem. /mosolyodik el, elmerengve a múltban./

- Biztos vagyok benne, hogy neked is eszedbe fog jutni, az egy igazán remek élet volt. Csak még túl friss a lelked még nem forrt ki teljesen.
/Aztán felkapja a tálcát a csészékkel, cukortartóval és minden egyébbel együtt, és vet rád egy bocsánatkérő pillantást./

- Rendben, mehetünk is. Csak megígértem, hogy ezt visszaviszem a konyhásnak. Esetleg ha megvársz a teleportkapunál, ott találkozhatunk. Nem hiszem, hogy végig szeretnéd hallgatni a tirádáját, hogy mennyire eldémoniasodtak a csemetéi... /csóválja mosolyogva a fejét./

- De menj előre hamar utol érlek ígérem! /mosolyog rád.
Aztán ha beleegyezel távozik is a tálcával./

*Irány a teleportkapu és onnan ha minden igaz átadlak a Kalandmesterednek. *

[Tereus]

*MET III.*


- Aztán ne késs! Mert nem várlak meg!
/Nem kell kétszer mondania, már megyek is tovább, hogy minél előbb elérjem azt a kis kocsmát, ahol nem is olyan rég, még iszogattam pár finom pohárral. Valamiért eszembe jut az a fiatal lány, egy álomból, akit meg kellene védenem. Talán csak az angyali bájak emlékének hatására, nem tudom. De egy pillanatig tisztán látom magam előtt az arcát./
+ Még ha igaz is lett volna, akkor is fiatal! +
/Nem várok sokat Aftielre, így hát tovább megyek a kapun keresztül. Kimondva a megfelelő szavakat, hogy a fővárosba érkezzem./


{215}