Mágikus tárgyak üzlete

[Alyara Nirois]

Minden, ami mágikus ide hozhatod. Add el a varázsköveket, vagy vegyél egy-két bájitalt a legjobb boszorkány, Emina Meatnit készleteiből!

Az épület ódon, és a mágia izzását szinte tapintani lehet. Viszont nagyon rendetlen minden, hiszen az emberek állandóan hozzák ide az eladó mágikus tárgyaikat...
Az eladó egy végtelenül aranyos idős hölgy, aki elesettnek tűnik, ám valójában mindig is talpraesett volt. És igen, mindent hall!

Előzmények, korábbi hozzászólások

[Mira]

*Előzmény // Lisimke*

[2900. augusztus 4., szerda]

A csónak hosszú utat tesz meg a levegőben, amikor Drystan végül megszólal kérésed után:

- Rendben, hogyha fogékony és alkalmas vagy, akkor megtaníthatlak egy-két apróságra. Cserébe viszont a szolgálatomba kell állnod.

Komolyan kinyújtja feléd a jobbját, hogyha megrázod, téged is megráz valami - méghozzá mintha elektromos áram lenne. Csak egy pillanatig tart, és nem is fáj, viszont úgy érzed, ezzel az alkutok szenté és megtörhetetlenné vált.

- Első lecke: ha valamit nem értesz, vagy nem világos, bátran megkérdezed, nem foglalkozva azzal, hogy hülyeség-e, avagy sem.

A kis hajó közben leereszkedik egy kesze-kusza városba, mely valószínűleg Altmyrca lehet. Tanítód a föld felett jó tíz centivel megállítja a csónakot egy különös, káoszba torkolló üzlet előtt. Kiugorva még visszatekint rád, aztán ha követed. ha nem, belép a boltba.

[Lisim]

*Szintlépééés.*

/Jó sokat várakozik a válaszadással a férfi, de nem sürgeti Lisim. Nyilván hallotta a kérdést, és kap majd választ is. Néha megszemléli, ahogy koncentrál, de amúgy a felhőkkel játszik./

- Szuper! /A medál még mindig a jobb kezében van, így azt átrakja baljába, és kezet fog a férfival. Örül neki, végre valami jó is kisülhet abból, hogy itt van. Talán egy kis varázslatot is tanulhat... hű, varázslat. Még el sem jutott a tudatáig, de nincs is ideje rá, mert megérkeznek egy bolthoz. Persze az első leckét azt jól belevési a fejébe./

- Maradok, vigyázok a "kocsira". /Szól a távozó után viccesen, bár valószínűleg az úgysem érti a dolgot. Mindegy is, az beviharzik a boltba. A kezében lévő kis medált figyeli, forgatja. Igazából meg sem nézte alaposabban, amióta megkapta. Szép darab, ügyesen megmunkált, és már most annyira a szívéhez nőtt, hogy még halálba is menne a fémdarabért. De ez nem egy egyszerű fémdarab./

<75>

[Mira]

[2900. augusztus 4., szerda]

Drystan jó pár percet eltölt a boltban, odabentről egyszer hangos hahota is kihallatszik. Aztán mestered végre visszatér, egy furcsa vigyorral az arcán visszalép a csónakba. Szemöldökét összeráncolva végül megszólal:

- A legjobb talán az lenne, ha valóban az alapoktól kezdenénk. De nem itt. Ez a város nem alkalmas arra, hogy tanítsalak. Elmegyünk oda, ahol mi, égi mágusok lakunk.

A csónak ismét emelkedni kezd, s már érzed: jó időre ismét elbúcsúzol a biztos talajtól a lábad alatt. Szép lassan a Mágikus Fertő elhalványul alattatok, miközben a révész csendesen merengve tekint ki maga elé a kis hajóból. Hogyha kérdezel valamit, természetesen válaszol, de nem látszik rajta, hogy feltétlenül vágyik a társalgásra.

*Grat, grat! ^^
Továbbra is mehetnek ide a reagok, amint fix helyszínre érkezünk, majd szólok. *

[Lisim]

*Mira Drága*

/Úgy nézi, hogy a másik nem igazán veszi a "poént". Jó, oké, nem érti, hisz nem a világból való, mint Lisim (vagy mi a szösz), de azért legalább egy furcsán nézést reagálhatott volna. Na mindegy. Annyira könnyen siklott el felette, és egyéb, Lisim által kimondott szavak nagy része felett ahogyan siklik a levegőben a hajóval. Nesztelenül, sebesen, akadályok nélkül./

- Szuper! /Látszik izgatottsága. Varázsolni fog. Bizony, bizony, a kis zöld manó varázsolni fog. Lebegtet majd tárgyakat meg minden. Csúcs szuper. Nagyon beleéli magát, és nagyon örül neki./

- És hova megyünk? Valami misztikus helyre? Ahol jobban körülvesz a mágia, ahol feltöltődhetünk? /Kérdezi izgatottan a mesékben, filmekben olvasott/látott dolgokat, pedig fogalma sincs, hogy itt hogyan is működnek ezek. De nem is ez a lényeg.

Persze azt, hogy a másikon látszódik, hogy nem szeretne beszélgetni, nem igazán veszi észre. Elvégre azzal van elfoglalva, hogy mágiát fog tanulni. Őszintén - melyik gyereket nem hozná lázba, hogyha tudná hogy varázsolni fog, és az tényleg működik és létezik? Persze, hogy nem törődik mással ilyenkor./

<76>

[Mira]

[2900. augusztus 4., szerda]

A férfi, aki immáron már a mestered, vagyis Drystan, továbbra is a a tájat pásztázva összeráncolja a szemöldökét.

- Igen, oda, ahol tapinthatod a mágiát. Mindenek előtt azonban még meg kell látnom a tehetséget benned. Ezért egy különösen csendes helyre megyünk.

A csónak hasítja a levegőt, közben egyre izgatottabbá válsz. A levegő lehűl körülöttetek, de valamiért egyáltalán nem fázol. Alattatok városok váltakoznak, ahogy egyre messzebb kerültök a szárazföldtől: észak felé haladva már az óceán fölött szálltok. Mintha percek telnének el, de közben lehetnek órák is. Teljesen elveszted az időérzéked. A Nap mintha egy pontról sütne Rád, de mégis felkel és lemegy közben. Éjszaka van, éjfél. Vagy dél? Ragyog a Nap?

A távolban aztán végre felsejlenek a legizgalmasabb dolgok, amiket valaha láttál: hatalmas, lebegő sziklák, melyek valami groteszk hegységet alkotnak. Drystan összehúzza magán a kabátját, száján kiáramlik fehér lehelete. Te továbbra sem fázol.

A csónak bekúszik az árnyas hegységbe, a Nap eltűnik a szemed elől. Nagyon magas hegyek vesznek most körül Titeket, alig látod a kék eget fölötted. Mestered végül leteszi a kis hajócskát egy gigászi völgyben, ahonnan föltekintve egy kéklő kaput vélsz felfedezni - vagy valami olyasmi lehet.

Társad lelép a Lebegő-hegység alkotta kőtalajra.