Mystical Future FRPG

Kisebb megbeszélésekhez, tanácsokhoz.

A terem minden eleme hófehér, kivéve a csodálatos szépségű színes rózsaablakokat, amiknek mozaikos üvegei befestik a hófehér szobát. Az ember úgy érzi itt magát, mintha az Óz-féle Smaragdvárosban lenne.

A szoba kör alakú, összesen tizenkét szék vesz körbe egy kerek márványasztalt, s minden egyes szék mögött egy-egy kerek rózsaablak található.

*Előzmény // MET III - Fiona és Tereus*

[2900. augusztus 22., vasárnap]

A kis féreg még mindig félve pillant feléd, s a séta közben is folyamatosan rajtatok tartja a szemét. Lassabban haladtok, mint szeretnétek, mivel a kölyök gyakran megáll, ilyenkor felmutatja a tenyerét, illetve pontosabban valamit, amit a tenyerén hord, mire a levegő rendszeresen megremeg, majd halovány szürkés fénnyel felizzik, és láthatóvá válik az a hatalmas, réteges burok, ami Altmyrca védelmi rendszerét képezi, amin persze a vezetésével biztonságosan áthaladhattok. Hogyha megkérdezitek, hogy pontosan mi ez, Jaeviske motyog valamit az orra alatt, nem igazán tud mit mondani, kitér, azt mondja, Merlin majd mindent elmond.

Ahogy egyre beljebb és beljebb hatoltok, a szürkés burok egyre színesebb és világosabb lesz, míg végül a néptelen Tanácsházára érve egy az eddiginél sokkal vastagabb, szivárványszín rétegen keresztül léptek át. A vörös mitugrász kinyitja a hatalmas - jelenleg smaragdzöld - kapukat, majd meghajolva előttetek beenged Titeket az épületbe.

- Kérem, kövessenek, Merlin a Kisteremben vár ránk - mondja csendesen, aztán célirányosan megindul. Túl sötét folyosókon vezet Titeket, túl hosszú időn keresztül, úgy érzitek, mintha egy labirintusba érkeztetek volna. Mielőtt Fiona még dühödten kifakadhatna, a folyosónak vége szakad, s ragyogó, fehér fény terít be mindhármótokat, amikor kinyílik a Kisterem ajtaja. A hirtelen támadt fénytől könnybe lábad a szemetek, s meg kell szoknotok újfent a világosságot, ami odabent vár Rátok.

/Szépen csendben, de azért ugrásra készen követtem a kis vakarékot az egész nagyonmágiás csodavároskában. Kissé furcsálltam ugyan, hogy a legutóbbi ittjártamkor, a távolból még olyan mozgalmasnak, olyan nagyon csodásnak tűnő város közelről nézve már korántsem volt annyira nagyon nyüzsgő és sűrű (csak mint hálaadás után két héttel a jótékonykodási kedv) de kissé azért meg is könnyebbültem. Lomposkával marhára nem díjaztuk volna a tömegével beszélő lámpaoszlopok, sétáló bútorok, meg mittoménmilyen extravagáns varázsdolgok jelenlétét. Így is szinte folyamatosan égnek állt a sörényem, ahogy azokon a fura burkokon, energiamezőkön a kis görcs belépőkártyájával áthaladtunk.
Nagyot szusszantam hát, mikor végre kijelentette, megérkeztünk. Mondjuk nem voltam maradéktalanul boldog, hogy még hosszasan tekeregnünk kellett a szinte üresen kongó, kihaltnak tetsző, böszme nagy épületben, de asszem eleget tettem az udvariassági követelményeknek és visszafogtam Lomposkát, aki támadástól tartva teljes harckészültséget vonított a fülembe. Mindenesetre, hogy énem vadabbik fele is elégedett legyen, orrát előtérbe dugva kiterjesztettem érzékelésünk határait, hogy ha netán valakik, valahol várnának ránk, hát legalább a szaguk figyelmeztessen.
Mikor aztán már éppen elővettem volna a kis sunyi pofát, meddig szlalomozunk még itt, mint taxis a legrövidebb úton, nyílt egy ajtó, és egy pillanat alatt kiégette az a b*tt nagy fényesség a szememet. Nem tehetek róla, az addig amúgy is türelmetlenül toporgó farkasom, mintha csak erre várt volna, kiszökött, így a következő pillanatban már jó két-két és fél méteres termettel a kis görcs után kaptunk, hogy a fickót jó méteres magasságba megemelintve +ha mást nem is, őt még bárkihez hozzá tudom vágni+, harcra készen, szuszogva-szimatolva vicsorogjunk az ismeretlen, fenyegetést jelentő semmibe./

(230)

*MET III.*

/Egykedvűen követem a társaságot. Nem szólalok meg, még akkor sem, amikor már nagyon kezd a folyamatos gátakon való keresztüljutás az idegeimre menni./
+ Mi a fészkes fenének kell az embert ennyiszer fejbe vágni?! +
/Már már mégis megkérdezném, hogy "Törpapa ott vagyunk már?!" amikor a kis nyikhaj megszólal, hogy Merlin vár minket./
- Melrin? Ez a hely inkább az Ózra emlékeztet! Viszont, ha odabent egy nagy fejjel találom szembe magam, akkor nem fogom vissza tartani a hölgyet, abban, hogy szétszedjen téged!
/Nézem meg alaposan a mellettem már teljesen átalakult farkaskát./
- Előre megyek, ha nem bánod.
/Ezzel be is lépek./
- Tudom a hölgyeké az elsőbbség, de tekintsük ezt most egy krimónak!
/Szólok még hátra Fionának a vállam és szárnyaim felett./

{224}

*MET III - Fiona és Tereus*

[2900. augusztus 22., vasárnap]

- Hát ennyire tartanak tőlem? - nevet fel egy kellemesen mély hangú férfi. Ahogy megszokjátok szemetekkel a fényt, a szép terem kellemes hangulata megnyugtat titeket. A férfi, aki az előbb megszólalt, a kör alakú asztal veletek szemben lévő széken foglal helyet, mindkét oldalán egy-egy hölgy ül.

A fiatalember ezüsthaján megcsillan a színes fény, ami a rózsaablakokból árad a terembe, ég kék szeméből magabiztosság és jókedv árad. Fiona, te azonnal felismered: ő Merlin.
ö
Jobbján egy különös sidhe ül. A nő arcába és hajába aranyláncok vannak fonva, hármas tekintete arany-égszín-viola színben pompázik, mellyel folyamatosan követ titeket. Arca kifejezéstelen. Mélykék, erős dekoltázsú ruhában van, melyeken szintén arany csíkok futnak végig. Vállait és karjait ében boleró takarja. Állát az asztalra támasztott kezén nyugtatja.

A férfi balján ülő idősebb nő szoros fonatba kötötte aranyhaját, barna szeme gyanakvó, kissé barátságtalan. Rajta kényelmes, földszín ruha van, ami sejtésetek alapján két célt szolgál: könnyen lehessen benne mozogni, és rejtsen el a színével a kereső tekintetek elől. Ő hátradől a székén, s ajkain keresztül erdő illatú füst szivárog, majd jobbjában tartott faragott pipáját újra a szájához emeli.

A fiatalember ekkor feláll, és fejet hajt előttetek.

- Köszönöm, hogy idefáradtak, már nagyon vártuk Önöket. Merlin vagyok - mosolyog rád, Fiona, minek következtében béke száll meg, és Lomposka elvonul szenderegni egy sarokba. -, és Ghadar - nézd rád, Tereus. - Engedjék meg, hogy bemutassam e két bájos hölgyet mellettem: Rionynnt és Kaelliát. Kérem, foglaljanak helyet! Esetleg valami üdítővel szolgálhatok maguknak?

- Talán, ha kevesebbet titokzatoskodnál... /Morogtam Merlinnek, ahogy visszaráztam magam emberi bundámba./ Tudom, tudom, varázslókról van szó, de attól... Szóval rühellem a körítést. /Engedtem el jószándékom és meglelt lelki békém jeleként a szép csendesen fulladozó tökmag torkát./
- Részemről hagyjuk a lefetyelnivalót, nem jópofizni jöttem. Hol van Ieas, és mennyi izomhegy kell, hogy szétrúgjuk a valagát? /Léptem az asztalhoz, hogy a legközelebbi széket kihúzva megfordítsam és lovaglóülésben rátelepedjek. Csak ekkor néztem végig igazán a fővarázsló két oldalán lévő csajszikon és csak ekkor gondolkodtam el azon, végül is kik lehetnek ők, hogy bevonták őket a projektbe. +A vörösnek olyan a szeme... szaga, mint Rabaizének. A másik meg... A másikról meg fogalmam nincs.+/

(231)

*MET III*

/Már teljesen megszokott, hogy elvakít a fényáradat. Kénytelen vagyok elővenni a szemüvegemet, és igen télen is használnom kell!/
- Áve!
/Köszönök a bent lévő személyeknek. Legalábbis az illem ezt kívánja, ellenben ennél többre nem futja.
Figyelem, ahogy a kis fojtogatott eloldalaz jó messzire Fiona közeléből. Merlin, vagy Gradar szavaira viszont felé fordulok. A két nőt is szemügyre veszem, amikor bemutatja őket, biccentek feléjük./
- Köszönöm Óz, de nem kérek semmit!
/Helyet foglalok Fiona mellett, egy teljesen normális ülőhelyzetben, mivel előttem helyet foglaló lenyúlta az éppen általam is szándékozó formát./
- Ellenben üdítő lenne, ha elmondaná, hogy miért akarta a nyakamba varrni azt a kislányt!

{225}

*MET III - Fiona és Tereus*

[2900. augusztus 22., vasárnap]

A férfi kedélyesen hallgatja a kérdéseiteket, miközben a pipázó hölgy, Kaellia egy kacsintással jutalmazza Fiona a kirohanásodat. Szemében megvillan az erdő magánya, és a telihold sugara. Egy pillanatra látod csupán, de az is meggyőz arról, hová is tartozik a nő.

Merlin összedörzsöli a kezeit, gyermeki mosollyal nekikezd.

- No, lássuk csak! Miről is van szó? Nem kell nekem sok ember, nem hadászati beavatkozásról van szó. A társaik már tudják - ó, mert bizony, ez a két drágaság is megy magukkal, de hogy valamelyest kiegyenlítsük a nemek arányát, egy varázsló is csatlakozni fog magukhoz, ám ő egyelőre Aquapolitant alatt fekszik teljesen magatehetetlenül, és nagyanyám keblén próbál magához térni a nővérem segítségével, tehát nem tudom, hogy mikor fog tudni társulni Önökhöz, de amint befejeződött a kiképzése, maguk után küldöm -, hogy mi lesz a pontos feladatuk, de mielőtt még ezt kifejteném, engedjék meg kérem, hogy Tereus kérdésére válaszoljak. - Arca elsötétül, egy idős ember lesz egy pillanatra. - Alyara a reménységem volt, de csalódtam benne. Azt hittem, hogy ő lesz a kulcs Ieas megállítására, de megtalálta valaki, aki miatt elpártolt tőlem. Nirois-nak jelen pillanatban megvannak a maga ügyei, és én tiszteletben tartom a kérését, miszerint most ne keressem.

- Nos, nem tudom, hogy hol kezdjem. Tényleg nem tudom. A történet legeleje túl messzire nyúlik vissza, és túl sok szálon mozog ahhoz, hogy most meg tudjam osztani Önökkel a teljes igazságot. Ám amennyiben elfogadják tőlem ezeket a gyűrűket - vesz ki a zsebéből kettő teljesen egyszerű ezüstkarikát -, az utazásuk teljes időtartama alatt tudunk majd kommunikálni, és így apránként minden a helyére kerülhet majd. Mivel az idő szorít, egyelőre csak annyit mondanék, hogy Ieas rejtve van előttünk, ám szerencsére sikerült beépítenünk egy Stockbauer lányt, aki információkat szivárogtatott ki nekünk a szervezet tartózkodási helyéről, és Ieas pontos terveiről. A Sarj - ahogy mostanában hívatja magát - Danu mágiája miatt van rejtve. A feladatuk: behatolni a főhadiszállásra, és megsemmisíteni a védelmi rendszert. És hogyha van rá lehetőségük, elpusztítani Ieast, mielőtt még leszáll az Aquapolitan alatti mélységbe.

/Beleegyező biccentéssel vettem tudomásul, hogy a két csajszi is velünk tart. Lomposka külön farokcsóválva ujjongott, hogy tesóra ismert a pipásban, egyúttal viszont bennem kérdések merültek fel. Kimondásukra egyelőre nem nagyon hagytam lehetőséget, inkább a Tereusnak tartott külön eligazítást hallgattam.
+Alyara... Alyara... Ismerős a név... Csak tudnám, hol hallottam.+ Morfondíroztam magamban, s ezúttal csodák csodájára Lomposka sem tudott kisegíteni. Lélekben vállat vontam hát és a tájékoztató további, ezúttal már ténylegesen is engem érintő részének szenteltem figyelmemet./

- Pöpec. /Összegeztem farkasvigyorral a felvázolt tervet./ Már csak az a kérdésem, hova, mikor és hogyan indulunk. Illetve hogy mit kezdünk majd Főgyökér szellemeivel. A vámpírokra, többiekre van ötletem, de arra a mai napig nem kaptam tippet, mit tudok kezdeni egy testetlen valamivel. Pedig Agyartól ezért kaptam Csonttörőéket... Apropó. /Emeltem fel ujjamat és tök véletlenül Kaelliára, a tesóra pillantottam./ Nem járt errefelé Philo meg a másik két izomhegy? Jaés... Csonttörő is elkeveredett a francos térkapuban. Erre van valakinek tippje vagy megoldása? B*tt mód jól jönne még az a pár tesó a lényegi balhéhoz. /Pislogtam körbe enyhén bosszúsan./

(232)

*MET III*

/Hallgatom a nagy Ózt, miközben kiráz a hideg a vízi birodalom hallatán./
- Nah akkor az a Hókuszpók ott is marad a víz alatt! Mert én le nem megyek érte!
/Fonom össze mellkason előtt a kezeim, miközben kényelmesen hátra dőlök a székben./
- A hölgyek társaságát nem kell elrontani, holmi mélységlakóval!
/Amit Alyaráról mond, nem igazán érint meg, de nyugtázom, hogy akkor valóban ő bízott meg azzal, és nem csak álom volt, amire mások akartak, hogy így emlékezzek.
Emlékek törnek fel bennem a Lidércek említésével kapcsolatban. Egy feladat, amit nem láttam el, már hosszú évszázadok óta! Pedig ez az én feladatom lenne. Azokat a lelket Danuhoz vinni, akik még nem fejezték be az itteni dolgukat, és idő előtt haltak meg. Az volt a feladatom régen./
- A lidércekről majd én gondoskodom.
/Fordulok oda Fiona felé./
- Ez a legkevesebb, azok után, hogy segítesz megtalálni Hiriget!

{226}

*MET III - Fiona és Tereus*

[2900. augusztus 22., vasárnap]

- Hogyha az megfelel Önöknek, holnap hajnalban indulhatnának. Ieas bázisa Északon van, a Lebegő-hegység közelében. A hegységig el tudnak jutni mágiával, de onnan gyalog kell továbbutazniuk, főleg, mert én magam sem látom, hogy hol van pontosan az az épület. Nem látom! A férfi valahogy megzabolázta Danu mágiáját, és rábírta, hogy senki se lássa, mi történik odabent. Kivéve a tagokat. Ezért hasznos, hogy egy Stockbauer lány a segítségünkre sietett. Reményeim szerint ott fognak találkozni vele.

- Köszönöm Tereus, hogy segít. Így a lidércek problémája megoldódott - biccent feléd Merlin. - És kérem, ne becsülje alá Garient. Ő is a múltból érkezett, nehéz útja volt, de megőrizte hitét, és most korunk egyik legtehetségesebb ifjú varázshasználója. És ami még fontosabb: Garien képes az igazat látni, így könnyebb dolguk lesz Ieas otthonában.

- Nos, ami az ifjú farkashölgyeményt illeti, megkérném Kaelliát, hogy válaszoljon a kérdésére. A teleportkapukról... nos. Egy rúnaúr készítette őket, mikor ott volt az ideje. Valószínűleg Danu mágiáját annyira kiszipolyozza Ieas bázisának takarása, hogy nem marad energiája a kapukat megfelelően működtetni. Sajnos erről csak ennyit mondhatok. Hölgyem! - int a farkasnak, mire az kiveszi a pipát a szájából, és némi szemöldökráncolás után így szól mély, kissé reszelős hangon:

- Philomela helyett én vagyok itt. - Úgy látszik, ennyi az összes mondanivalója.

*Szerk:*

Fiona, miután Kaellia elhallgat, a levegő váratlanul megmozdul körülötted, és hallod a Rabraquat hangán füledbe suttogott szavakat, melyeket csak te kapsz meg: Hirig közelében van Ieas, tehát Merlinnek is ott kell lennie valahol, gondolom. Meglátom mit tehetek a tündérünkért, de a játszmába beszálltam. Meg kell állítani Ieast!

/Semleges pofával mentáljegyzeteltem, ahogy Merlin magyarázott./
+Északon, Lebegő hegység, Stockbauer lány... Csak legalább mondana valamit mindez...+
/Végezetül nem bírtam tovább, csak kiböktem./
- Én azért vetnék egy pillantást valamiféle térképre, meg a szereplők képére, ha van rá mód. Vizuális típus vagyok. /Tettem még hozzá vállat vonva./ Egyébként részemről indulhatunk akár most azonnal is... De nem hülyeség a hajnali sem. Legalább a vámpírokkal kevesebb lesz a gond. /Mosolyodtam el, ahogy eszembe villant Carmilla meg az óvodásai sorsa./

/A térkapuk meg Philo kérdését csak egy-egy biccentéssel vettem tudomásul./
- Eddig határozottan kedvemre való a csere. /Vigyorogtam Kaeillára./ Már csak azt a három izomhegyet hiányolom... De hát aki lemarad, kimarad. Majd utólag beszámolnak Agyarnak, hol lógatták a lábukat.

/Rabaizé hangjára nem tehetek róla, de fülig érő vigyor ömlött szét pofázmányomon./
- Nna, hölgyeim és uraim, a nehéztüzérség is megindult. Ha minden igaz, a jósidhék... Szal a napfényes trón várományosa Rabaizé... Rabraquat is csatlakozik hozzánk. Előbb vagy utóbb, ezt nála soha sem lehet tudni. De az biztos, hogy beszáll a játszmára, és a jó hír, hogy a mi oldalunkon. Ha más nem is, jó szelünk biztos lesz. /Kicsit még vigyorogtam magamnak, de aztán már bőszen körbepislogtam a reakciókra várva./ Jaés... Hirig Ieas mellett van. /Pislogtam jelentőségteljesen Tereusra./ És ha jól ismertem meg a kiscsajt, nem feltétlen jószántából.

(233)

*MET III*

/Amikor felmerül a gyalogtúra, kicsit meglebegtetem a szárnyim./
- Ennyi szolidaritást még tudok vállalni az ügy érdekében.
/Egy újabb szárnyvonással nyugtázom, hogy a pancsikoló szintén múltbéli./
- Tévedsz Óz! Nem becsülök alá senkit! De a legutóbbi látogatásom a Tenger mélyén nem éppen kellemes emlékeket idéz fel, egyik fél részéről sem. Úgy vélem, teljesen érthető okokból, hogy Aquapolitantban nem látnak szívesen. Mindazok után, hogy fogtam a Sellők királyának lányát és nemes egyszerűséggel elloptam egy bál kellős közepéről, hogy feláldozzam, mikor Danu feltámasztását akartuk testvéreimmel, és néhány sidhével karöltve, kivitelezni.
/Kicsit széttárom a kezeim./
- Attól mert angyal vagyok, még nem vagyok szent, ahogy azt sokan vélték a fajtánkról. Nekem nem ez a feladatom, hogy bájologjak a népekkel és, hogy a jófiú szerepét játsszam előttük. Anyám, más feladatott szabott rám, és ezt sokáig hanyagoltam, mert nem voltam teljes tudatomnál, így jöttek létre a Lidércek. Nem volt aki elkísérje őket Danuhoz.
/Ezek után hallgatok, és csak azután szólalok meg, mikor már Fiona felcsigázza az érdeklődésem./
- Mire is várunk akkor?!
/Mosolyodom el, nem túl barátságosan./

{227}

*MET III - Fiona és Tereus*

[2900. augusztus 22., vasárnap]

- Akkor holnap indulnak. Addigra egy Önök számára könnyen kezelhető anyagot összeállíttatok maguknak az információkról.

Kaellia megjegyzésedre biccent feléd, majd újra visszatér a pipájához. Ez az egy mozdulat is nagyon vadállatias, kecses. Érzed, hogy ez a nő jóval több, mint amennyinek most mutatja magát. A szemébe nézve egyöntetűen látszik a farkas. A vad farkas.

Rabraquat említésére Merlin és Rionynn arca felragyog, utóbbi kicsit még csilingel is, ahogy előrehajolva megzörrennek az arcába font bizarr aranyláncok. - Tökéletes. Nem is lehetnénk szerencsésebbek. Danu csak beengedi a testét és a lelkét, hogyha mindannyian mennek! - mondja elégedetten Merlin. Aztán Hirig említésére elkomorodik. - Van még egy okunk, hogy meglátogassák a barátunkat, Hirig nem fog tudni eljönni onnan egyedül.

Tereus, szavaidra Merlin feléd fordul, kicsit összevonja a szemöldökét, szemében éles tűz villan, de aztán moderálja magát, és a tűz amilyen hirtelen jött, olyan gyorsan múlik el. Nem is vagy biztos benne, hogy láttad.

- Azt gondolja, Gabriel, hogy nem tudom, mit csinált Aquapolitantban? - kérdezi színtelen hangon. - Hogy mi történt ott, már nem számít. Ahogy Ieas, mi is rendelkezünk egy bázissal. Garien ott van, nem pedig a sellőknél. Az uszonyosok valami másra vigyáznak. Valamire, ami Ieas valódi célpontja. Azonban ezzel nem kell foglalkozniuk.

Az asztal közepe ekkor felvillan, lángok törnek elő belőle, és a tűzből kirajzolódik egy női alak. A teste vörösen izzik, olybá tűnik, mintha ő maga lenne maga az elem.

- Mester, felébredtek - mondja a lángokon keresztül. - Á, üdvözlöm Önöket Fiona és Tereus! Rionynn, Kaellia! - köszön gyorsan, aztán visszafordul Merlinhez. - A nagynéném éppen útravalókkal látja el az ifjút, amint tudom, küldöm őt. Hamarosan érkezik.

- Ne a lángokon keresztül utaztasd, Narehys. Ne tedd ki ekkora traumának - feleli kuncogva a Mágus, aztán figyeli, ahogy a tűz kialszik, és az asztal érintetlen felületében visszatükröződik a férfi arca.

- Kedvesem, ennyi volna egyelőre, ugye? Hagyjuk szegény párákat, hadd pihenjenek le - duruzsolja Rionynn mézédes hangon, majd megérinti a férfi kezét. Háromszín tekintetét rátok emelve feláll a hátatokon (és szárnyatokon) a szőr, mégsem tudjátok, hogy minél messzebb vagy közelebb akartok lenni a sidhéhez. - Ahogy Aeralriát ismerem, úgysem fogja hamar elengedni Garient...

- Ezt mondom én is. /Morogtam magam elé, ahogy Hirig neve, illetve eljöveteli lehetősége szóba került. Mindenesetre hangosan nem tettem hozzá a társalgáshoz. Ehelyett valami halvány szellő kapott a hajamba és meghallottam Rabaizé hangját./
- Még, hogy jó szelünk lesz. A nagyúr veletek van, csak nyerhettek. Majd jössz nekem egyel.
- Vagy épp kettővel, ha el nem repülsz elég gyorsan. /Replikáztam neki csendesen, aztán már más gondom adódott./

/Ugyanis az addig békésen heverésző asztalka egyszercsak lángrakapott, ez meg már sok volt sokat gyötört racionalista lelkecskémnek. Nem tűrtőztettem farkasomat, nemes egyszerűséggel ugrottam talpra és hátra egy mozdulattal, hogy érezhetően hegyessé vált fogaimmal önkéntelenül vicsorogva meredjek a szobatábortűz közepén felbukkanó, kedélyeskedő csajszira./
- Helló. /Morogtam végül jólnevelten, aztán kissé vonakodva bár, de visszaráztam magam emberi formába és visszacsüccsentem az asztalnál árválkodó székecskémre./ Így rögtön más értelmet nyer az a bizonyos csipkebokor sztori. /Súgtam Tereusnak, amíg a bagázs a tűzlánykával volt elfoglalva./
- Apropó, Tereus... vagy inkább szólítsalak Gabrielnek? Egyáltalán... AZ a Gabriel lennél? Most akkor hogy is van ez?

(234)

*MET III.*

/Rezignáltan hallgatom végig Gangdalfot. Szemem sem rebben, hogy mérges rám az események miatt. Leginkább az Ö véleménye érdekel, hogy az amit csináltam, helyesnek tartja e vagy sem.
A messzi múltból viszont előköszön egy emlékkép. Gyermekemet akarom megvédeni, egy rítus ellen, amivel a sorsát örökre megpecsételik, de mivel le vagyok láncolna, amik mágikus runkákkal tele van vésve, így nem tudok segíteni. Lányom csendben és szótlanul tűri, sőt már-már készségesen veti alá magát az eseményeknek. A szertartást Ö vezeti. Ma Merlinként nevezi magát. Az idő kezdetén, és azóta is számtalan más néven volt ismert. Akkor viszont nem volt ennyire jófiú, hiszen Danut ítélte a lassú és csendes halálra. Az a rituálé eredménye, hogy létrejött a Jádekő, hogy a lányom, akit most Hirignek hívnak itt ebben az időben, a Hordozója legyen.
Az emlékekből a hitelen felcsapó lángok, Fiona felugrása zökkent vissza./
- Ejnye no!
/Csúszik ki a számon. Majd figyelmemet a farkaslányra fordítom./
- Csipkebokor?
/Nézek rá értetlenül. Majd sármos mosoly kíséretébe megrázom a fejem./
- Nem. Nem Az a Gabriel vagyok. Az én nevem Taamael, azok közül az angyalok közül való vagyok, aki a holtakért felelős. Gabriel a jófiú és a diplomatánk.
/Vissza tekintek Merlinre./
- A kölcsönös együttműködésünk érdekében jobb, ha nem feszegetjük a múltat Melrin.

{228}

*MET III - Fiona és Tereus*

[2900. augusztus 22., vasárnap]

- Ahogy óhajtja, Tereus - feleli Merlin csendesen, majd helyet foglal. Ellenben a két nő feláll a helyéről. A sidhe láncai ismét megcsörrennek, a farkas hangtalanul lépked. - Menjenek, pihenjenek le. Holnap reggel ismét találkozunk. A hölgyek elvezetik a szállásukhoz.

Hogyha nincs több kérdésetek, az ajtó becsukódik mögöttetek, újra a folyosón találjátok magatokat a két nő társaságában.

Rionynn elöl lépked, hosszú ruhája csattog körülötte. Alapvetően hangos, feltűnő személyiség. Talán jó lenne, ha kicsit csöndesebb lenne. Abban, hogy a farkas követ Titeket, nem vagytok biztosak. Viszont hogyha hátranéztek, pipája fényében megvillan éles szeme. Talán jó lenne, ha kicsit hangosabb lenne.

Fiona, Rab hangja megint felcsendül a fülednél: A nyomok a Stockbauer rezidenciához vezetnek, H'Sekiratba. Hirig, Ieas és a farkaslány, akivel a múltkor találkoztál, Trish. Együtt jártak itt, vagy még itt is vannak., majd a férfi csókját érzed az arcodon.

A sidhe kanyargós folyosókon vezet Titeket, közben dúdolgat valamit. Tereus, Te felismersz egy-két motívumot egy olyan imadalból, amit még sosem hallottál. A séta nem tart sokáig. Meg is érkeztek.

*Ne felejtsétek majd el a +30hsz-t a szülinap miatt. *

Mystical Future FRPG

Kisterem

Kisterem

Re: Kisterem

Re: Kisterem

Re: Kisterem

Re: Kisterem

Re: Kisterem

Re: Kisterem

Re: Kisterem

Re: Kisterem

Re: Kisterem

Re: Kisterem

Re: Kisterem

Re: Kisterem

Re: Kisterem

Re: Kisterem

Re: Kisterem

Re: Kisterem