Re: Lyendryana Daimon lakrésze
Elküldve: 2015.10.23. 14:02/Partnerem nem sietett a folytatással, úgyhogy volt időm alaposan szemügyre venni mindent. Tekintetem elidőzött előbb poharamon, majd a kancsón, ahonnan a bort töltötték ki. Közben fenntartott pajzsom védelmében óhatatlanul is vizsgálni kezdtem magamat, a benyomásaimat, vajon a különös rezonanciát érzem-e még. Oldalt fordítottam a fejem, hátha a mozgás, mint valami egyensúlyteszt jelét adja befolyásoltságomnak, de ott, a nappali közepén lévő a kanapéknál csak a konszolidált rémfarkas, Gquen heverészett békés-unottan. Ráérősen fordítottam ellenkező irányba fejemet, még mindig furcsaságok után kutatva. Hiányukra bukkantam csak, no meg a most már szinte kuncogni tetsző órára. Fixírozni kezdtem az egyik, erezete mentén a korból származó, hajszálvékony repedését, hátha szélesedni kezd, de lényegi eredményem nem született, mire a Bárónő végre megszólalt./
- A bál...? /Kérdeztem vissza, időt nyerve magamnak, hogy sorra vegyem, melyikre gondolhat. Igaz ugyan, hogy mindössze egyetlen volt, amiről én tudtam, de ki tudhatta ő vajon melyikre gondolt? +Bár, az eddigi csevejünket figyelembe véve, nem valószínű, hogy sorjáznának a báli meghívói. Igazán haláli buli lehet, ahova őt meghívják. Vagy inkább csak a társalgásai hamvába holtak?+ Miután tűnődő pillantásom mögött kiélcelődtem magamat a kárára, udvarias mosollyal biccentettem./
- Bizonyára nagyszabású lesz. Meglátásom szerint annak kell lennie, mégsem akárki rendezi. /Fogtam vissza nyelvemet, mikor már épp az általam tudott-sejtett részletekről kezdett volna fecsegni. +Nem kell fitogtatni a jólértesültségünket, abból csak kárunk lehet. És nem mellesleg rossz benyomást kelthet.+/
- Megtisztelsz, de attól tartok nem maradhatok tovább. /Keltem fel én is, mikor ő is felállt, jómagam meg konstatáltam, Kryonék már nincsenek velünk./ Csak addig kellett zavarnunk, amíg testvéred ellátta sebeinket. /Intettem fejemmel a kijárat irányába, majd meghajoltam felé./
- Örültem, hogy megismerhettem lakosztályodat, és hogy már nem csak hírekből ismerhetlek!
+Persze, hogy örülök, most már a legcsekélyebb mértékben sem érzek kíváncsiságot. A benyomásaim nem a legkedvezőbbek, de ez már más kérdés. Ennek függvényében tudom majd a későbbi, rólatok szóló híreket értékelni.+
(96)
- A bál...? /Kérdeztem vissza, időt nyerve magamnak, hogy sorra vegyem, melyikre gondolhat. Igaz ugyan, hogy mindössze egyetlen volt, amiről én tudtam, de ki tudhatta ő vajon melyikre gondolt? +Bár, az eddigi csevejünket figyelembe véve, nem valószínű, hogy sorjáznának a báli meghívói. Igazán haláli buli lehet, ahova őt meghívják. Vagy inkább csak a társalgásai hamvába holtak?+ Miután tűnődő pillantásom mögött kiélcelődtem magamat a kárára, udvarias mosollyal biccentettem./
- Bizonyára nagyszabású lesz. Meglátásom szerint annak kell lennie, mégsem akárki rendezi. /Fogtam vissza nyelvemet, mikor már épp az általam tudott-sejtett részletekről kezdett volna fecsegni. +Nem kell fitogtatni a jólértesültségünket, abból csak kárunk lehet. És nem mellesleg rossz benyomást kelthet.+/
- Megtisztelsz, de attól tartok nem maradhatok tovább. /Keltem fel én is, mikor ő is felállt, jómagam meg konstatáltam, Kryonék már nincsenek velünk./ Csak addig kellett zavarnunk, amíg testvéred ellátta sebeinket. /Intettem fejemmel a kijárat irányába, majd meghajoltam felé./
- Örültem, hogy megismerhettem lakosztályodat, és hogy már nem csak hírekből ismerhetlek!
+Persze, hogy örülök, most már a legcsekélyebb mértékben sem érzek kíváncsiságot. A benyomásaim nem a legkedvezőbbek, de ez már más kérdés. Ennek függvényében tudom majd a későbbi, rólatok szóló híreket értékelni.+
(96)
