Mystical Future FRPG

/Pár nap múlva kisétáltam a dombból. Furcsa volt a vegyes fogadtatás, de egyelőre semmilyen konfliktusban nem volt részem. Tudom, hogy Drabussus fel fog keresni, hiszen névlegesen ő a király, a domb irányítása viszont az enyém, ami elég sok mindent jelent... Neki viszont nem sok jót. Ki kellett szellőztetni tehát a fejemet, ezért hagytam el szeretett dombunkat. Újra felemelkedtem és repültem, mert egyszerűen határtalan szabadságot ad a repülés, és élvezem is. Bár stílusos lett volna az is, ha motorozom, de már olyan régen repültem magamhoz képest, hogy már majd' beleőrültem. De most újra a levegőt szelem, igaz, nem kell túl sokáig repülnöm, hogy megtaláljam az ismeretlen mágia forrását, ami szinte belehasított a lelkembe, amikor kiléptem a dombból. Az Éadrom nevű angyalt egyből felismerem, hiszen nem túl régen váltunk el a szentélynél. Elegánsan landoltam mellette, és kérdően néztem rá. + Vajon megnyugodott már? Nagyon kiborult legutóbb... Mégis csak egy angyal, velük jóban vagyunk elméletileg.+ Morfondírozom, miközben figyelem a meditációt./
- Üdv Éadrom, a szél legyen veled! Mi hozott szerény hajlékunkba? /Érdeklődőm tőle, de csak halkan szólítom meg, nehogy megzavarjam a dolgában. Ha nagyon belemélyedt nem fog kizökkenni, ha meg nem, nos akkor beszélgetünk vélhetőleg./

/Az anygal nem sokáig teketóriázik, halmazati büntetésként mert megzavartam, kérdésekkel bombáz engem. Némileg adok neki igazat is, de ha nem látja át, hogy szükséges volt a szertartás, akkor vagy szimplán idióta, vagy nem fogja fel, hogy vannak olyan dolgok, amit muszáj meglépni, még akkor is, ha ellenünkre van./
- Rabraquat vagyok, a Levegő Lordja, jó Éadrom. Hmm, ez elég fantasysan hangzott. /Eltűnődöm, pedig régen nem voltam ilyen szentimentális. Fantasyt meg kerültem, az akciófilmek jobban lázba hoztak, mint bármi más. De az már olyan távolinak tűnik, mintha évszázadokkal ezelőtt lett volna. Mondjuk, így is van. Mellé telepedek, hosszú hajam félresöpröm, még gyakorolnom kell ezt is. Vagy a mágiámmal fogom féken tartani a rakoncátlan hajzuhatagot./
- Nézzük sorjában. Anolgelis megfelelő hely számodra, de ha csak ki akarod engedni magad, a H'Sekirati menedék tárt karokkal vár. Igen, míg birtokoltam a Vének hatalmát, nagyon sok mindent meg tudtam. A múltról és a jövőről is egyaránt. Próbáltam úgy figyelni, hogy ha elveszik a varázs, a nekem kellő információk megmaradjanak, mert jól tudtam, hogy esélyem sincs mindent megtartani. /A hangomból bölcselet árad, de ez nem az én bölcseletem, hanem a Véneké, és azok mágiájáénak maradványaié./
- Úgy gondolom szükséges volt, bár tény, hogy a sötét királynő nem lett volna rest feláldozni akár magát is. Tudtam, hogy a goblin kulcskérdés lesz, és nagyon reménykedtem, hogy megteszi, amit kell, bár ezt elősegíteni nem maradt erőm. Az ötödik elemhez szükség volt az összes bennem és Tessában lévő varázsra. Az, hogy ott volt a goblin nem szerencse volt, valaki okkal küldte oda, de már nem maradt rá figyelmem kideríteni, hogy ki az. A lényeg, hogy Danu megtisztult az idegen fertőzéstől, mindenki megmaradt. Vitatkozhatnánk, hogy mi lett volna ha... Felesleges. Nem az történt. A lény meghasonlott és csak Danura koncentrálva kimerítette éhségét arra, hogy megtisztítsa. Úgy gondolom Danu meghálálta a tettünket, például nekem, egy múltbélinek adományozta a sidhek koronáját és a domb kegyelmét. Ha az Istennőnknek megérte, akkor mindenkinek meg kellett, hogy érje. /Itt megállok, hagyok egy kis időt az információk feldolgozására. Egy név ugrik be az elmémbe akaratlanul, Vérerdő Virága. Elhúztam a számat egy pillanatra, talán nem vette észre, vagy nem érdekli majd különösebben. Egyelőre várom, hogy megeméssze a dolgokat./

- Ne kételkedj bennük. Vagyis a fogadtatásban... /Jegyzem meg, mert elég élesen bírálta az egész akciót a szentélyben. Pedig szükséges volt, csak ő még ezt nem tudja, saját siralmai elvakítják./
- Először is, ne sértegesd az Istennőt, akinek a szeretetéből te is születtél. /A morcos képem bemutatom neki, de csak nem kéne kinyírnom egy angyalt, mert elborult az elméje egy pillanatra. Nyugalom nagyúr./
- Másrészt nem vagyok király, ne legyél illetlen egy olyan cím adományozásával, ami nem illet meg jelenleg. A koronát rám bízták, a domb és Danu engem választott, de nem vagyok király még. /Egy kis felvilágosítás sosem árt, de folytatnom kell. Nem fogom győzködni, elmondom a tényeket, és ő azt kezd vele, amit akar./
- Harmadrészt nem ígért semmit nekem Danu, csak a segítségemet kérte. Még a Vének, akiknek a mágiája olyan ősi, hogy már maga a tudata elpusztítja az egyszerű lényeket, még ők is belátták, hogy szükséges Danu megtisztítása. A földanya teremtette ide a lelkeket, a betolakodók pedig megfertőzték őt. Ha nem sikerült volna, Danu lassan elenyészik és mi is kihalunk, veled együtt. Több millió varázslatos lény. Nem minden fekete és fehér. A királynő is úgy gondolkodott, ahogy te, csak éppen a másik oldalról. Szerencsére mindig vannak titkos ütőkártyák, mit gondolsz ki küldte oda a goblint? Ki adta a kezébe a köveket? /Kicsit indulatosabban adta elő magam, mint ahogy szerettem volna, így egy kicsit leállítottam magam, a felragyogó fényem is kihuny, ahogy egyre jobban önuralmat gyakorlok./
- Három lélek? A szentélyben nem halt meg senki, lelkük visszatért a porhüvelyükbe. /Nem tudok másik három lélekről, ha tudtam is elszivárgott az információ már./
- Nem lehet minden fekete és fehér. /Ismétlem magam. Én, aki Danu mágiájából vagyok , belőle születtem még akkor is, ha a fátyol segítette ezt elő, sosem kételkedem az Istennőben. Ő tudta, hogy ott lesz a goblin, bárki bármit is mond.../
- Elfogadom azt, hogy nem értesz ezzel egyet, hogy sokak halljanak meg, én sem értettem egyet, de a kezeim meg voltak kötve. Ha nem lettek volna... Nem tudom, hogy mi lett volna. De mivel minden jól alakult, senki sem halt meg, nem értelek, hogy miért nem emelkedsz felül ezen. Rengeteg dolog lesz még, ami nem fog tetszeni neked, hidd el, azokhoz ez csak jótékony hatás volt... /Ezt nem tudom, hogy miért mondtam, de bevillant valami éppen akkor, ami azóta már nincs meg. Megrázom a fejem, majd az angyalra nézek újra./
- Sidhék királya. Jól hangzik. Klári bepisilne örömében. /Szomorkás vigyorra húzódik a szám, a fájdalom kilátszik mögüle. De mégis, jól hangzik, és egyszer nagyon nagy bajban leszek. Amikortól én leszek a király./

/Hallgatom az angyalt, aki egy kicsit visszavesz a mondandója éléből. Így azért mindjárt más, a leányzó fekvése, vagy az angyal üldögélése. Kezdtem megérteni, hogy mi a baja igazából, de én erről nem tehetek, hogy őt átverték, vagy nem tájékoztatták eléggé./
- Mindig is ez volt, csak a varázslények rejtőztek. Mindig is ők irányítottak, csak nem nyilvánosan, meglepődnél, ha találkoznál olyan arccal, aki már a mi időnkben is létezett... De megértem, hogy zavar ez. Engem is zavart, mert én, amióta itt vagyok folyamatosan ezt teszik velem. Most volt először, hogy kérték a részvétemet. Danu nem szól mindenkihez, Luciferhez sem szólt véleményem szerint. Ő és a királynő a fekete, te pedig a fehér. Nem lesz ilyen mértékű dolog még egyszer, illetve nem vagyunk képesek még egyszer ezt létrehozni. Ha Danu meghal, azt innentől csakis magunknak köszönhetjük, habár ezt most már nehezen tudom elképzelni. Szóval, ha lesz lélekáldozat, azt a fekete oldalon keresd, márpedig az biztos, hogy létezik, még ha én nem csak két oldalt látok. Te viszont maradj meg ilyennek, te vagy az, aki számomra megtestesíti az angyalokat. /Meghúzom a vállam, mert tényleg ilyennek, tiszta lelkűnek képzelek egy normális angyalt./
- Ilyen a világ, attól, hogy romba dönthetnék egy várost, vagy bárkit elpusztíthatnék, aki lélegzik, még nem teszem meg, és nem is fogom. Attól, hogy ilyen erőkkel rendelkezünk, muszáj álcát hordanunk, ami az évezredek alatt formálissá avanzsálódott, azért vagyunk jobbak, vagy épp felsőbbrendűek másoknál. Ha ez ésszel is párosul nincs gond. Remélem én a nincs gond kategóriába tartozom. /Morfondírozom felé, Majd még válaszolok neki, rengeteg kérdést tett fel./
- Az, hogy Lucifer mit mondott el a kisebb angyaloknak, nekünk nem volt beleszólásunk és tudomásunk sem. Nyilvánvalóan ismert titeket és valószínűleg visszautasították volna, ha jól gondolom. /Nézek rá szkeptikusan, mert fogalmam sincs, hogy mi az igazság. Nevetése halvány mosolyra késztet, igazat adok neki. Klári említése azonban elveszi a jókedvemet, de nem mutatom ki./
- Ő a szerelem volt, míg meg nem halt. Vagyis... vérszolgát csináltak belőle, de nem hiszem, hogy jelentek már számára valamit. A mondat, csak jó emlékek idézett bennem, mert az a lány... Kiakadnál tőle. /Beharapom az ajkaimat, mert bár szavaim igazak, a reményt még nem vesztettem el teljesen, és még a hangulatom is egy fokkal jobb lesz a gondolattól. Maximum lesz miért majd dühösnek lennem, ha találkozunk valaha./
- Egy verseny addig a felhőig? /Vigyorogva vonok vállat, miközben mutatom a távoli felhőt. Még egy király jelölt is szórakozhat, nem?/

- Erről csak te dönthetsz, de nem hiszem, hogy olyan rossz ötlet lenne. Tudod, mint az emlékmásban. Más ember lett Schwarciból, miután visszakapta az emlékeit, mert tanult azokból is. /Ebből a beszélgetésből kevesen érthetnek bármit is, de az egy jó akciófilm volt, talán Éadrom is látta. Csak legyintek könnyedén, amikor megköszöni a bókot, ami nem bók volt számomra, hanem kinyilatkoztatás./
- Hát nem tudom. Lynarin nem tűnik olyan nagyon meggyőzhetőnek, ráadásul hatalmas is, ami egy kicsit elvette a józan eszét. Bár tény, hogy általában Danu kedvére cselekszik, inkább a módszerei megkérdőjelezhetőek. De a Holdfényes udvar királynőjénél ez nem meglepő, úgy gondolom. De azért sok sikert, Luke! /Elmosolyodom a végére, mert eléggé Vader-Luke párhuzamosan fejtette ki ez irányú véleményét. Klári kérdésénél már újra belendül, bizonyítja igazi angyali mivoltát./
- A vérszolgaság... Nos, egy vámpír szolgája és még szereti is, amit csinál. Ahogy egyre többször iszik majd mestere véréből, úgy érzi magáénak a vámpír céljait, átveheti bizonyos képességeit, csak őt nem bántja a nap. Szóval ő már nem az a Klári aki volt és sajnos soha nem is lehet már ugyanaz. Ő most már Vérerdő Virága. /Túlságosan tárgyilagosan beszéltem róla, ami egyet jelent azzal, hogy nagy részben már lemondtam a volt csajomról. De, nem hiszem, hogy van ellene orvosság, ha elpusztulna a vámpír, talán még bele is halna. Akkor ugyanott vagyunk... Megtöröm a jeget a repüléssel, és Éadrom kapva-kap az alkalmon. Én sem vagyok rest, azonnal utánamegyek, majd kérem a levegőt, hogy segítsen. Utolérem természetesen, hiszen az elem őt alig észrevehetően hátráltatja, miközben engem segít. Persze, valószínűleg egyébként is gyorsabb lennék. Egy csuklónyival nyerek, amikor berobbanok a felhőbe és kibukok a másik oldalon. Azért arra figyeltem, hogy ne legyen túl egyoldalú a verseny. Pörögve repülök mellé és a kezemet nyújtom./
- Nem rossz, egy angyalhoz képest. /Felkacagok, mert most igazán "elememben" érzem magam./

- Nagy durranás lenne az biztos... / Felkacagok, legalább van humorérzéke a fiatal angyalnak./
- Ismerős érzés, de én sem vagyok itt túl régóta, nagyjából egy éve. Bár ez alatt az egy év alatt több történt velem, mint a XXI. században, még akkor is, ha ott maradtam volna. Szerintem egy év alatt húszat öregedtem, de szerencsére ez nem fog soha meglátszani. /Ráülök a felhőre, igazán jól érzem magam a magasban, Éadrom pedig jó fejnek tűnik továbbra is./
- Azért vannak olyan dolgok, amikkel ugye lehet tenni valamit, csak nem biztos, hogy megéri. Nem tudom, hogy ha megszakadna a kötelék, nem sérülne-e a lelke. Lynarin vámpír is, nem csak sidhe. Szóval érdeklődhetsz nála majd erről is, egyelőre nekem fel kell építenem magam köré a dolgokat. Nem egyszerű, most pár napig elbeszélgettem dombbal, sok mindent tudok. A mostani király nem örül nekem, de ez természetes, viszont a domb nem engedelmeskedik neki. Én pedig nem vagyok még felkészült sem az uralkodásra, sem semmire. Tanulnom kell, de szerencsére elég jól megy. /Meghúzom a vállaim, beletörődtem már, hogy nem vagyok egy a sok közül. Sajnos ennek felelősségvonzata is van, amihez nem vagyok hozzászokva.../
- H'Sekirat negyedik szintjén áll a menedék. Bárkit befogadnak, az igazgató pedig szívességért cserébe elszállásol. Ez lehet, hogy takarítás, de lehet, hogy nagyobb, a képességektől függ, de nem kér illegális dolgot, úgy tudom... /Ebben mondjuk nem vagyok teljesen biztos, hiszen ez csak olyan mellékes információként jutott el hozzám./
- Nekem van egy motorom, nagyon baba. A térkapuk teljesen tökéletesen működnek, egy Onuris nevű sidhe az alkotójuk, de megértem, hogy ódzkodsz. Eleinte én is ezt csináltam... mondjuk amióta repülök, nagyon ritkán térkapuzom. Köszönöm, hogy gondolsz majd rám. /Megjegyzem neki ezt is, hagy ismerjen meg még jobban. Sosem baj, ha esetleg lesz az angyalok közt is támogatóm./
- Hú, dióhéjban? Megpróbálom. /Itt egy kicsit elgondolkodom, majd belefogok./ Először egy egységes nép volt, Danu kegyelméből, majd ketté váltak arany és fekete sidhekre. A legfőbb különbség az, hogy míg Lynarinék bárkit befogadnak és párosodnak, az Arany Sidhek csakis tiszta vérű sidhekkel nemzenek gyermekeket. Nagyon nehezen születik bárki is, a shidhek is fogyatkoznak. Majd talán most, a vérfrissítés érkeztével megoldódik ez a probléma is. /Vigyorgok./
- A hatalmunkat Danutól kaptuk és igen, nagy erejűek, némelyikünket Istenként tisztelték egykoron, mondjuk például Taranis-t, nem tudom mennyire ismerős a név. Az arany sidhék szépségben tökéletesek, a másik udvarban viszont akár torzszülöttek is foganhatnak... Nem mennék bele abba, hogy kiket tisztelünk, ránk felnéznek az emberek most is, de egyéb lények is. Gondolom kik tiszteletből., kik a hatalmunktól félnek. Dióhéjban ennyi. /Elmosolyodom, majd felállok és kémlelem a vidéket. Semmi dolgom most igazán, de jót is fog tenni a pihenő, bármilyen hosszú, vagy épp rövid is lesz az./
- Ha gondolod, a rendelkezésedre bocsájtok egy szélszekeret, amíg eljutsz a következő városig. /Felajánlásom nagylelkű, hiába, még egy Weindligheris tud változni. Legalábbis egészen úgy tűnik./

- Én is úgy gondolom, hogy nem véletlen az átkerülésünk, de idővel biztosan ki fog derülni, hogy miért, ahogy mondod. Szerintem inkább az idősebb fajoknak lehet nyűg, hogy újoncokat kell befogadniuk maguk közé. Rendben, szólni fogok neked. / A többire már csak bólintok és halkan kuncogni kezdek. Elképzeltem ugyanis a földig fejjel beásott Lucifert, ahogy csapkod a szárnyaival. Elég eszményi a kép./
- Danu megvonta a jelenlegi királytól a támogatását, de ez kevés ahhoz, hogy bárki a helyébe léphessen. Majd idővel kiderül, hogy méltó vagyok-e rá. Na, azt nem tudom, hogy az angyaloknál mi van pontosan, de náluk nemigen változik a vezetőség. Ha minden igaz, még mindig Michael vezeti őket. /Ebben nem vagyok olyan biztos, és nem is tudom pontosan, hogy hogyan maradt meg ez az információ bennem. Gyorsan elmondom a Sidhek jelenlegi állapotát Éadromnak, ha már úgy rákérdezett és felajánlok neki szekeret, amit el is fogad, örömömre. Intésemre meg is jelenik egy szélből szőtt hintó - ami természetesen egy légelementál - és az angyalnak mutatom, hogy hol kell beszállnia./
- Nos, elvisz téged Polimetronig, az alakváltókig, utána elenyészik. Örültem a találkozásnak Éadrom! Remélem még találkozunk, a szél legyen veled! /Intek neki, majd megvárom, míg eltávolodik. Amint ez így alakul visszatérek a dombhoz, hogy folytassam a felfedezését, és megtudjam az alapvető dolgokat, szokásokat és, hogy még mit kell tennem, hogy király lehessek egyszer./