5. Kerület - Kávéház

[Niriel]

+ Ennek feltűnési viszketegsége van. +
/ Csupán ennyivel konstatáltam a furcsa fickó ordítását, de aztán leesett, hogy a doboz kell neki. /
+ A sietségét elnézve nem épp csekély jelentőségű cucc lehet abban a dobozban. De akkor hogy volt képes elhagyni? +
/ Megdöbbenésemet kinézete és mozgása is növelte: régen ugyan láttam pár hasonlóan öltözött hajléktalant, de valahogy éreztem, hogy ez a fickó nem hajléktalan. Végül csak gondolatban vállat vontam. Elvégre egyelőre épp elég volt a saját gondommal foglalkoznom. /
+ Régen szerettem segíteni az embereken és ha tehetem ezt most is folytatom, de egyelőre magamon kéne segítenem. +
/ Miközben a furcsa férfi elvette a dobozt, én a többieket figyeltem. Mikor kissé félretolt, én engedelmesen arrébb léptem, hogy ne legyek útban és tovább tanulmányoztam Isist. Ugyanis annyira másnak tűnt a jelenlegi arckifejezése, a korábban mutatott mosolygós arctól. /
+ Vajon csak a munka miatt mosolyog mindig, vagy ez egy jele annak, hogy a férfival elővigyázatosnak kell lenni? +
/ Végül úgy döntöttem, az utóbbi mellett döntöttem. Valami furcsa oknál fogva Isist megbízhatónak éreztem.
Miután a dobozos mizériát letudtuk, fizettem és nemlegesen megráztam a fejem a fánkok hallatára. /
- Hagyd csak.
/ Széles mosolyt vetettem a lányra, aztán a fickó felé fordultam, aki idő közben ráizgult Johnra. Furcsa volt. Még sosem hallottam így beszélni senkit és talán pont emiatt volt egy olyan érzésem, hogy nem emberrel van dolgunk. Bár ezen nem kellett volna meglepődnöm. Gyorsan emlékeztettem magam, hogy jelenleg én is részben madár vagyok. /
+ Tetszik ez a rendszer. Házhoz jön a jövőbeli idegenvezető. Talán tud valami módot a visszajutásra is. +
/ Közben pillantásom Arichra úszott, aki tüntetőleg nem nézett rám és ennek hála mosolyom még szélesebb lett. Épp most bizonyította be, hogy meg lehet benne bízni. Még akár ki is maradhattam volna az egész procedúrából. De nem hagyhattam ott Johnt, ha már egyszer sorstársak voltunk. Halványan megráztam a fejem és vártam egy picit, hátha Arsene mutat valami igazolványt, aztán odaléptem hozzá és gyengéden megérintettem a könyökét. /
- Elnézést uram! Amennyiben nem megterhelő önnek, én is szívesen vennék egy kis idegen vezetést. Mi ketten / mutatok Johnra, majd magamra / hasonló cipőben járunk.
/ Miközben beszéltem, az idegeim megfeszültek és a belsőmben is megmozdult az a hideg erő, de akarattal visszatartottam és reménykedtem, hogy nem valaki magunkfajtákra vadászó emberkéről van szó, hanem tényleg hivatalos személyről. /

(11)