Mystical Future FRPG

„Fekete-lila hosszú egyenes szálú haja, mint a selyem. Kreol, napbarnított bőre, mint a márvány. Ibolya lila keretes-ezüst szürke írisze, mint a gyöngy. Halvány, világos színű ajka, mint a karamell.” Futott végig a gondolat az agyán először, amint meglátta új voltát. Karcsú testfelépítésű, fekete-lilás keskeny-szépen ívelő, áttetsző tündeszárnya (mely akkora, mint ő, azaz 21cm), hegyes fülei mind összhangba állt ruhájával, mely fekete alapon, lilás-ezüstös színjátszó, mély dekoltázsú, oldalt csípőig felskiccelt, bokáig érő, háromnegyedig érő hosszú ujjú kasmír ruha, egy ezüstös csípőn hanyagul körbeölelt öv és egy térdig érő finom tapintású, fekete, lapos talpú, sötétlila mintás szegélyű cipő volt.
Testét a szívéből előtörő Jádekőnek köszönhetően, indaszerű tetoválások borítják be. A mellkasánál, a Jádekőhelyén zöldes-indás nonfiguratív tetoválás látszik, a teste többi részén, az ősi shide nyelvezeten írt rúnák terjedtek szét, amikor Danu felébredt, az égi szentélyben történteknek köszönhetően, miközben Hirig, megtette az első Holdtáncot.

Barátait gondosan válogatja meg és megtartja a két lépés távolságot mindenki mással szemben. Akit egyszer a szívébe zár annak nagyon nehéz onnan kikerülnie és nagyon sok örültségre képes az a személy miatt, érdekében megtenni. Ugyanakkor tipikus skorpió is egyben, több éves sérelmet képes visszafizetni évek múlva, amikor alkalma adódik rá. Nagyon makacs és kíváncsi természetű.

• Átváltozás 4p;

• Vérnektár 1p;

• Zöldbeszéd 1p;

• Kiemelkedő tulajdonság : Szépség 1p ingyen jutalom MET II után

• Első sokk után megismerkedem Ravennel, a szeleburdi, rakoncátlan angyallal, Annantina nagyi boltjában. Ahonnan a tulajdonos elküldött minket a Múzeumba, hogy ott nézzünk szét. Utunk, amint ki léptűnk az ajtón megváltozott, és egy faragatlan Bryd nevezetű szolgával, és főnökével, aki nyájassággal és selymes beszédével próbált minket eltenni láb alól, nevezetesen Graefit. Megmentésünkre az angyalok szálltak alá, egy magát nem megnevező angyal miatt, és elhagytuk a Menedéket. Az angyalokhoz kerültünk, ahol először egy kedves, majd egy tuskó angyallal találkoztunk. Előbbit Razielnek, utóbbit Izomagynak (Raphaelnek) hívják.

• Szétválásunk után, végre eljutottam a Múzeumba, ahol az igazgatónő, Liara Astarielel ismerkedtem meg, aki volt oly szíves és elmagyarázta mi minden történt azóta, hogy „eltűntem” otthonról, a saját időmből. Nália idegenvezetésével eljutottam a Tanácsházhoz, bár a Dombokhoz akartam menni. Hamar lelécelt fajtársam miatt, új ötlettől vezérelve, elfogadtam egy nevetséges felkérést, hogy pénzhez jussak.

• Többedmagammal elindultunk megkeresni a hanyag Merlin tollacskáját, Fiona, Kira, Naryky és Rabraquat társaságában. A Teleportkaput használva eljutottunk Polimetronba, H’Sekiratot hátrahagyva, ahol választ remélve tovább folytathattuk volna a keresést. Középkorba csöppenve, a városőrség egyik tagja, Omril ahogy a versben is szerepelt, mogorva természetéhez híven elküldött minket egy boszorkányboltba. A Tollas Róka fogadóban megpihentünk kicsit, majd folytattuk utunkat a Piacon keresztül, egy hülye mondókát követve, a Pitypang patikához, ahol egy örült nővel (Leise) találkozunk, kit elraboltak, mielőtt komolyabban elbeszélgethettünk volna vele. Ezért a helyi hatóságok újra utunkba kerültek (Nitar, Aldegrin és csapattársai), akik elküldtek minket Ieas emberei után a Labirintusba. Itt a Halhatatlan Sólymok, lidércek, vámpírok és Ieas néhány embere bekerített minket, hogy végezzenek velünk. Szerény személyem, egy jó modorú lidérc, Wen gondos kezeibe került. A toll, amit eddig kerestünk végig Rabnál volt, de most kénytelen kelletlen meg kellett válnunk tőle, és életünk megmentésére Merlin és kicsiny csapata jött el. Ieas elmenekült, pedig halhatatlanná vált. A fizetséget megkaptuk, megbízónktól, és ahogy az a gyors sietségben akarva akaratlanul is háromfelé osztoztunk, hiszen a másik két jómadár, a vámpír és az alakváltó nem vette ki részét ezen eseményekből (Fejenként gazdagodtunk 3000MŁ-lel).

• Fionával elmentünk meginni a pertut, ahol végre hímmentes környezetbe jutva, normálisan el tudtunk beszélgetni egymással. Elválásunk után én visszamentem a Fővárosba, ahol egy kellemes motorozás után vissza értem a Tanácsházhoz. Briareos fuvarozásának köszönhetően feltöltődve léptem be újra kalandom kezdeti helyszínére. Ügyeimet elintézve, sajnos megint bele botlottam Graefitbe, aki sajátos invitálásával, elvitt a legfelső szinteken lévő Függőkertbe, ahol megint kicsúszott lábaim alól a talaj. Ismerkedésünket elmélyítve megharaptam, és így ittam kicsit a véréből is. Újra találkoztam Rabbal, és két új jövevénnyel, ha nem veszem alapul a démonkutyát, amit Voldemort idézet meg magának. A folyton széptevéssel foglalkozó Arich és a szerelmes vadász, Laila társaságában, elindultunk Szemirámisz báltermét körbejárni. Nem akartuk, de bele futottunk egy rakás éhes vérszívóba, Voldemort húgába, Cassandra, alias, Piroska utasításának hála. Majd egy vemhes sidhnőt magukkal hurcolászva, medáljainkat használva arra, hogy távol tartsuk a kellemetlenkedő éhes bandát. Egy kaput kinyitva Valentinnel találkoztunk, aki lecsitította a ránk vadászó tömeget. Ki akartam használni a helyzetet, hogy megöljem Graefitet, de az eddig mellettem álló vámpír, Archi közbeavatkozott és inkább elvitte Valentinehoz, aki a nemrég megszületett korcs gyermeket etette meg, az ájult hugicával. Aki elröpített minket a vérerdőbe.

• Lidérces álmok ligetében különváltam társimtól, így keresésükre indulva és kijutás szem előtt tartva ráakadtam három fajtársamra (Pannae, Piena és Pathros). A három P-t megmentve a fa fogságából, újra társaim keresésére indultam, de csak Rabot találtam meg, elveszítve az egyik tündért eközben. Kijutva, ugyanoda érkeztünk, de mégis más volt az karmazsin-erdő. Segítségünkre siető fa, nem volt túl bőbeszédű, így hátrahagyva tovább szálltunk a tóhoz. A tóhoz, ahol megváltoztam. Ahol felébredt több ezeréves álmából a vámpírok úrnője, egy újabb gyermek megszületésével. Itt már kezdett herótom lenni a vámpírokból és a félvér lényekből. A Jádekő mellkasomba ékelődve, hatalmat adót nekem, bár nem akartam, hiszen céltáblává váltam. Raven megjelent, hogy megvédjen minket és Raphaelt is megidéztem, bár nem értettem minek, hiszen megint csak fájdalmat okozott. De Raven mégsem ő volt, hanem egy nagyobb entitás, az Ezüst Sárkány, aki el akarta pusztítani nővérét. Izomagy kövemet megbontva, három tárgyra alakította. Medálra, Karkötőre, és Maszkra, amit szétosztotta közöttünk. A maszk Rabé lett, a karkötő meg Archié, és a nyakláncot kaptam tőle, de viselkedése és az előbb átélt céltáblaérzés miatt vissza akartam neki adni, ehelyett Arich zsebelte be. A roppant hatalmú lények háborúját szemlélve, úgy döntött Ő is segít Ravennek, csak, hogy ne kelljen velem maradni. Mi visszairamodtunk egy segítségünkre álló fához, ahol Drüasz szállással és étellel kínált minket. Rémálmok kíséretében hajtottam fejem álomra, majd arra ébredtem, hogy Archi lelécelt, és elvitte újdonsült Úrnőjének a jáde-ékszereket. Rab a maszkot a Dombokhoz akarta vinni, mert Danu ezt mondta neki. Mi is elmentünk, hátrahagyva a fát. Ekkor Arichot is hátrahagytam, legalábbis a barátlistáról lekerült. Pedig már kezdtem benne megbízni. Elmeséltem neki a történetemet. Azt, hogy mennyire megviselt Raven és Raphael halála. Ami utóbb kiderült, hogy húgom mégis él. Már ha lehet hinni egy kósza érzésnek és a semmiből megjelenő barna tollnak.

• Necraditet hátrahagyva, újra a fővárosba érkeztünk. Ahol Rab bemutatta csodás járgányát, és elvitt ruhát vásárolni, majd utunk újra a kapuk teréhez vezetett, hogy végre eljussunk a Dombokhoz.

• Uclyssebe érve, minden megváltozott! Megismerkedünk a sidhek sötét királynőjével, Lynarinnal, és egy Taranis nevezetű szürke-szemű sidhel, aki utóbb elkísért a lakrészemhez. Széptevése jól esett, bár az amivel kecsegetett akkor mégis hidegen hagyott. Kellemes fürdőzésem után Mara, a félénk goblin segített előkészülni a Holdtáncra.
  A kertben elsőként Luna fogadott, ő volt meghatalmazva, az ellátásomra, majd Afril Loddur tört elmémbe, és meginvitált egy privát partira, amit elfogadtam, de végül mégsem mentem el rá. Eközben Niumhel Katran kért fel táncolni, hogy ne csak ott ücsörögjek a kert közepén, hanem vegyem ki részem a szórakozásból. Egy idő után, megérkezett a Tündérkirálynő és kisebb kompániája is. A látottak alapján, viszont Taranis elmondását -miszerint nem éppen kedvelik Aladraht-, láttam megcáfolni. Udvarlóm, Nim fecsegése közben megosztotta velem, hogy Merlin nem éppen kedves emlékeket táplál irányomba. Nagyon élveztem a Holdtáncot, de szerencsére ennek is vége lett. Ezután jöttek a köszöntések, és Irddra. Elvitt egy kis lugasba, ahol kis időre magunk lehettünk, de nem sok idő telt el, és betoppant Kelyim. Aki nem épp a búbújós, mézes máza stílusának köszönhetően félig levett a lábamról. Megfogadta, hogy hű lesz hozzám, mert szerinte egy pár vagyunk, ezért oda adta családja féltve őrzött iker kardjának egyikét, majd lelécelt.
  Hátrahagyott, engem és húgát is. Aki tovább várt rám a lugasba és ezért ö sem ment el a partira. Viszont nagyon fáradt volt, mert az egész éjszakát ott töltötte, ezért szétváltunk és ki-ki a saját fészke felé vette az irányt. Amikor megérkeztem saját fészkemhez, egy újabb társaságot kaptam, Lastanar személyében. Akivel egy kellemes délelőttöt töltöttem el.

• . . .