Demon unchained
Elküldve: 2013.05.09. 15:32
Rozsdás láncát haragvón tépi már.
Éhes lelke vágyó, őrült, csapodár.
A bűzön túl érzi jön már a nyár.
Pofáján véres tajték izzik, de vár...
Már mélyen marja meg magány,
Meg is őrölt végleg talán,
Elveszett a káosz tinta taván.
Ordít s kegyetlenül kacag magán.
S sikolt, ha a húsába tép a magány.
Ezer elfeledett izma most megremeg,
S azt üzeni: „Táncolok még veletek!
Ígéretet, bosszút, esküt el nem feledek!
Hamarosan... tán ismét a régi lehetek...”
Sötét szeme felizzik, s börtöne megremeg...