Tudomásom szerint a kopja alapvetően lovasfegyver. Vágtatás közben döfsz, otthagyod és mész tovább a szablyával-fokossal, ahogyan honfoglaló eleink tették. Anno ábrázolások szerint a frank lovagok is lóról használták, alapvetően fentről döfve, ami lehetővé teheti, hogy szükség esetén többször használják, a későbbiek folyamán változott egyrészt a fogási módja, másrészt a kiképzése. Így ha jól értelmezem a felhasználása is. Gyalogosok ellen nem nagyon, inkább lovag-lovag összecsapásban használható. Stabilan fogod (hónod alatt a tartószíj még biztosítja is), betámasztod, ha netán beleszalad valakibe, vágtatás közben a lóról is leránthat. Csatában végzetes lehet, inkább tornák esetében (1-1 összecsapás esetén) használhatták így.
Gyalogos üzemmódban pajzsfalos felhasználással el tudom képzelni, bár a kifinomult technikák nem nagyon jellemezhették: első sor tartja az ellent, karddal döf, bárddal csapkod, hátsó sorok meg egyrészt tolják-tartják az első sort, másrészt meg messzi biztonságból döfködnek előre a pajzsok fölött-között. Lovasok ellen a földnek támasztott végű megoldás riasztásnak-megakasztásnak jó lehet, bár katona legyen a talpán, amelyik megtartja, ha közvetlenül vele vágtat vele szembe egy csatára tenyésztett mén, rajta meg a pajzzsal-vérttel-bárddal felszerelt lovag. Már súlynak se semmi, és még nem is vettük figyelembe, hogy ölni akar és tud is.
Egy-egy meccs esetén szvsz hasznosabb a kard, bár a lándzsa első döfése szvsz simán végzetes lehet, ha azonnal nem is öl. Bár alapvetően magasan tartott technikákkal (figyelembe véve a jelentős hosszt) komolyabb szinten szó szerint forgatható is lehet, de nem hiszem, hogy általános lett volna.
Vértek esetén konkrétan mi érdekel? Leülni valszeg le tudtak benne, de a wc már macerás lehetett, pláne a tornavértek esetében, a csörlős időszakban. Asszem nem nagyon csináltak belőle gondot, ha kisdologról volt szó, más esetében meg max röhögés tárgya lett az elkövető.
A bőrvértek esetében a vikingek alkottak korszaki szinten kimagaslót, bár az nem keményített volt, hanem rétegezett posztó+szőrme+bőr összeállítás, és még gyűrűsvért is volt a fedőrétegben. Asszem a párszáz évvel később gyártott sodronyingnél jobb védelmet mutatott karddal-lándzsával szemben, ha jól rémlik vmelyik kísérletezős műsor.
Adott esetben egyébként az örök probléma az volt, hogy ha rendesen véd, akadályozza a mozgást. Rájöttek a megoldásra: rétegezés, illesztések. Vagyis nagyonnagyon soknak a bőr/posztó volt az alapja, ami nagyjából védett is, mozgott is, az illesztéseknél lánc rátét, egyébként meg a főbb részekre merev fém. Nekem legalábbis így jött le a lényeg, ha tévedek, vki javítson.