Mystical Future FRPG

Lebegek.
Mióta?
Nem tudom. Az idő már jóval azelőtt elvesztette tényleges értékét, hogy ide bezártak volna.
A vigyázóim - ahogy ők gondolják magukat -, azt szeretnék, ha az összes - elkorcsosult - teremtmény egy az enyémhez hasonló kapszulában lenne, örök álomra ítélve, hogy a kísérleteiket gondtalanul intézhessék.

Hallgatom a gépek moraját, a buborékok olykor-olykor a végzetük felé sebesen neki iramodó dörgését a folyadék tetején - víz? nem, annál tömörebb, amiben vagyok -, a dolgozók csoszogó, vagy koppanó lépteit.
Nem lenne szabad.
Sajnos - fajtám sajátossága talán, nem tudom, nem volt érkezésem megkérdezni a többiektől, de - ébren vagyok ebben a vegetatív állapotban.

Számtalan új lakótársam volt, a szomszédos kapszulákban, az idő során. Az emberek, ha tehették, mindig hoztak újakat, az elhalt kísérleti alanyuk helyére. Nem tudom, hogy másokat, hogyan hálóznak be. Nem is érdekel már. Az ellátás mondhatni, kis szünetekkel, de folyamatos. Ritka volt az olyan időszak, hogy két-három napnál tovább üresen állt volna egy kamra.

Miért ürül ki a kapszula?
Van, hogy a kutatásuk egy-egy mellék terméke közben - ballépés, vagy talán pont a kísérletnek ilyen irányba kellett, hogy haladjon -, meghaltak sokan. Volt arra is nem egy példa, hogy a nem megfelelő táplálás miatt halt meg valamelyikünk. Voltak akik nem bírták a bezárt alany szerepet.

Mit mondjak, én sem önszántamból vagyok itt, a lelkesedésem sem felhőtlen a kialakult helyzetnek köszönhetően, de megtanultam várni. Ha a kutatók, nem rontanak el valamit, akkor én igen is, ki fogok egyszer innen kerülni élve!

Az én táplálásom viszonylag egyszerű, ezt nehéz elrontani. Csupán vérre van szükségem. Nem panaszkodom már, hozzá szoktam a szegényes táplálékhoz. Mást már évszázadokkal azelőtt sem tudtam volna elfogyasztani, ha akarok, akkor sem.

Miért?
Mert vámpír vagyok. Az itteni emberek egyik leggyűlöltebbike, azon lények közül, akik mások, mint ők. Sokunkat fogtak el, és mi voltunk a legkedveltebb kísérleti patkányaik, akiken élvezettel próbáltak ki újabbnál újabb fegyvereket. A szervezetünk a megfelelő táplálásnak köszönhetően sokkal gyorsabban regenerálódott, mint a többi lényé. Persze a vérfarkasokat leszámítva.

Engem hogyan fogtak el és zártak be?
Nappal volt, amikor rám találtak. Nem tehettem semmit az ellen, hogy ne kerüljek ide. Az öröklét és a természetfeletti hatalmak, akkor semmit sem számítanak. Nappali őrzőim talán elárultak, soha nem tudtam meg, miért nem állították meg az értem jövőket.

Bíztam bennük.
Hiba volt!