Ködfátyol

[Mira]

A jeges tengerek fölött egyszer csak hatalmas ködtenger rajzolódik ki, ahogy a vándor egyre inkább északra téved. Nem tudni, vajon honnan eredhet, vagy hova vezethet, hiszen a fal, a Ködfátyol fogságba ejti hívatlan vendégeit, és örök titokba burkolja vidékeit, mint egy hatalmas, mágikus pajzs.

[Mira]

Előzmény *MET III - Lord Rabraquat* [2900. augusztus 22., vasárnap / 2900. augusztus 23., hétfő]

Éjszaka van már, mire megérkeztek erre a furcsa vidékre. Messze van, távol a Kontinenstől, mégis remélted, hogy nem kell gyakorlatilag egy fél napot utaznotok azért, hogy ideérjetek.

Amint közelebb értek a ködhöz, megérzed Danut magában a levegőben. Először azt hiszed, elemed miatt érzed Istennőd jelenlétét, de aztán rá kell ébredned arra, hogy a köd maga Danu részét képezi. Dühöt, félelmet és gyengeséget érzel, majd képek villannak fel benned:

A Főnix Tolla felragyog, és melegséggel tölti meg lelkedet. Jogarként szikrázik a kezedben. A Jádekő darabjai királyi koronádat díszítik. Fénylenek a koronázási teremben, körülötted tapsvihar hangzik fel. Egy különös, ezüstös almát tartasz másik kezedben, melynek cirádázott kelta mintázata az idők történetét meséli. Melletted pedig szíved hölgye, egy sidhe ül a trónon, fekete hajú, barna szemű. Az arca ismerős, egy régi, örök kedvesedre hasonlít, de mégsem teljesen az. Hiszen ő halandó volt...

Felhördülsz, ahogy a levegő ismét beáramlik a tüdődbe. Úgy tűnik, a látomás nagy hatással volt a testedre.

- Ön is érzi Danu jelenlétét, nagyuram? - kérdezi Kelyim kissé aggodalmas hangon. - Tudom, hogy ez itt ő, bár senki sem beszél róla. Hirig a köd mögött van, ahogy Ieas is. Egy régi templomban, amit egykor az Istennőnek állítottak, de a Két Testvér mágiája elkorcsosította, megrontotta a helyet. Így azt most a világ egyik legszörnyűbb, legmérgezettebb katedrálisa. Kifordult Csarnokoknak nevezik.

Ahogy megpróbálod a mágiáddal feloszlatni a ködöt, érzed, hogy nekifeszülsz valaminek, ami elnyeli az energiáid. Eközben szíved mélyén hallod, ahogy Danu sír.

- Ne próbálkozzon semmivel, nagyuram - mondja a tündér szomorkásan. - Csak a megfelelő eszközökkel tudunk bejutni az erődbe. - Elővesz egy medált a ruhája alól. Hirtelen eszedbe jut róla az országalmád, hiszen ugyanazon mintázat szövi be ezt a kis ékszert is. - Még valami. Hogyha bent leszünk, el kell válnunk, Lordom. Igencsak sok dolgom van még, és nem fedezhetik fel, valójában kinek az oldalán állok. Remélem, megérti.

Elmormol valamit, mire a Ködfal szétnyílik, és egy hosszú folyosó keletkezik előttetek.

*Danu, segíts meg! Kimaxolta a képességét! *

[Rabraquat]

Előzmény
*MET III - Mira*

- Legközelebb rövidebb úton jövünk. Belém kapaszkodsz és itt vagyunk. Persze, ha csak úgy óhajtom. /Forgatom meg a szemeimet, oké, hogy Hirig, meg inden, de ez a táv nagyjából 2 órából is meglett volna. Hacsak nem a levegővel utazom. Amíg megérkezünkk fürdök a levegővel való egyesülésem létrejöttében. Felhőket tolok arrébb, vagy épp kutyaformává teszek, egészen jól szórakozom. Néha kicsit felkorbácsolom a tengert, magamnak pedig 24 fokos hőmérsékletet tartok fenn.
Hirtelen furcsa és hízelgő látomás vesz körbe, és megérdemelt helyemet látom a Sidhék között. Laila-Klári klón is megjelenik a trónomon, a szívem azonnal megdobban, de valahogy furcsa-keserű érzés is kerít hatalmába. Ő nem lehet, hiszen halott, mégis, talán egy kis remény gyúl meg az ezer gyertya közül egyen, hogy tovább éljen bennem az ő ki nem hunyó fénye. A látomás elmúlik, én pedig újra lélegzethez jutok. Még pár sóhajtás és rendben vagyok, érzem Danut, hogy rosszul van itt. + Hát, marha jó, mondhatom! +/
- Egyre jobb. Később is közölhetted volna, hiszen semmi veszély nem fenyeget, gondolom /Nézek rá szkeptikusan, de mivel a mágiám sem úgy működik, ahogy én szeretném, mi több fájdalmat okozok az istennőnek + Bocsáss meg Danu! +, újra a nagyokosra nézek, hogy mi lesz most. Persze nyilván van nála egy medál, amit szintén nem közölt eddig egyem a szívét./
- Hát akkor vezess, sok választásom úgy sincs. /Vonom meg a a vállamat, gőzöm sincs, hogy mi lesz ott. A templom neve sem valami király, inkább Lynarinnak való hely, ő szeret vérben tocsogni, és kenyérre tunkolni azt. A kis mitugrász varázsol és megnyitja a medállal az utat, de azért rajta tartom a szememet, mert a mondandója elég kétértelműre sikeredett. Engem meg nem ver át, egy ilyen kis repülő izé. Követem őt a ködbe ágyazott folyosón át, és Danuért imádkozom magamban... Na meg kicsit Lailaért is../

(401)

[Mira]

*MET III - Lord Rabraquat* [2900. augusztus 23., hétfő]

- Ahogy óhajtja Felség - biccent udvariasan a tündér.

A folyosón az idő csapdájába kerültök. Most az egyszer tudod, hogy nem a tündér tehet utazásotok lassúságáról, hanem maga Danu - vagy aki megzabolázta a mágiáját. A folyosó végtelennek tűnik, már hajnalodik, mire a távolban feltűnik egy különös fellegvár. Minden pillanatban változik az alakja, minden pillanatban máshogy néz ki, máshol is van. Hol egy gótikus katedrálisra hasonlít, hol pedig egy végeérhetetlen erdőségnek. Összezavarodsz, rosszul vagy tőle. A szemed csillagokat lát.

- Felség, Hirigre kell gondolnia, és akkor megtalálja őt egy fix helyen. A fellegvár különös elmejátékot űz mindenkivel. Nekem viszont máshova kell mennem, illetve pontosabban máshoz. Ezért útjaink most elválnak. Nem találkozhatok a hölggyel, nem tudhatja meg, hogy én hoztam Önt ide. Túlságosan fájna neki. Remélem, sikerrel járunk el küldetésünkben. Danu áldja meg - hajol meg előtted, majd elrepül a Csarnokok felé. Aztán egyszer csak eltűnik, beleolvad valamibe a távolban.

Ekkor Hirigre gondolsz. Nagyon, nagyon erősen. Szerencsére ismered már, régi jó barátod. A Csarnok gyorsabban kezd el váltakozni, a színei, formái összeolvadnak, míg végül egy hangos dörrenéssel minden lecsúszik a tengerbe, és meleg árad szét a jeges víz felett. Alattad a messzeségben egy sziget bontakozik ki, mely szélén egy levegőben álló ajtó közelségében meglátod a tündéredet tunikába és saruba bújva.

*Következőt kérlek a Világkígyóhoz írd. Hirig majd Teutánad jön, tudod, hogy ő szeret utolsó lenni. :3*

[Mira]

*Előzmény -- MET III - Fiona, Garien és Tereus* [2900. augusztus 23., reggeli órák]

Rionynn Fiona és Tereus szavai ellenére sem áll meg, minek tenné? Az angyal fölülről követi utatok.

Drystan ügyesen kormányozza kicsiny hajótokat a jeges óceán fölött. Furcsamód egyáltalán nem tartotok attól, hogy beleestek a vízbe - elég furcsaságot láttatok már ahhoz, hogy egy repülő hajó ne döbbentsen meg Titeket. A nap időközben egyre feljebb és feljebb kúszik, míg végül megpillantjátok a Ködfátyol falait a távolban.

- Tessék, itt van Ieas - mutat előre Kaellia. Elteszi a pipáját, majd feláll a csónakban. - Ha minden igaz, Iza beenged minket, és utána miénk a pálya. Azt hiszem, én mindenképpen Önökkel maradok. Talán Csibészre is szükség lesz. - Megérinti a zsebét. - Rionynn?

- A húgom ügyét is intéznem kell. Külön megyek. Meg kell találnom a lidérceket. - Szavait elsősorban a farkasnak intézi, de aztán magyarázatképpen felétek fordul: - Ha jól tudom, páran már találkoztak egy Wen nevű lidérccel és a társaival.

Megérkeztek a falhoz. Eleinte nem történik semmi, ám egy idő után a hatalmas ködréteg elkezd szétválni, s egy jégfolyosó nyílik meg előttetek. Egy lány közelít felétek fekete ruhában - és Ieas szolgálóinak fekete köpenyében. A csónak koppan a jégen.

[Fiona Freefall]

/A csónaktól kis híján falra másztam. Na, persze csak képletesen, nem vagyok valami macskaféle, meg amúgy is, a kis repkedő lélekvesztő nem rendelkezett ilyenféle felépítménnyel. Említettem már, hogy baromira nem vagyok odáig a mágusoktól meg a hókuszpókuszaiktól? Namármost a csónaknak nem voltak szárnyai, légpárnái meg mittoménmilyen futurisztikus kiegészítői, szóval hót ziher voltam benne, hogy ez bizony valami zugvarázsló rámotyogott versikéitől repül. Vagy hogy is intézik az ilyesfélét.
Natehát adtam a blazírtat, ahogy körbepislogtam ültömben, meg amúgyis akadt elég gondolkodni valóm... De azért jól esett, hogy látnokunk rövid helykeresgélés után szemközt helyet foglalva (Pedig isten bizony, még csak rá sem morrantam, mikor mellém próbált leülni! Na jó, lehet, nem volt túl jóindulatú a pillantás, amit kapott, de morogni azt nem morogtam!) csevegésbe kezdett. Vagy legalábbis próbálkozott vele./

- Tőled valamivel északabbról keveredtem ide. Bár nem tornádó és nem Kansasből dobott át... /Válaszoltam, miután ismételten végigmértem, mintha azon morfondíroztam volna, vajon mit mondhatok el neki. Mert igazából így is volt. Nem szeretem reklámozni a múltamat, igazából a legtöbbeknek sok köze egyáltalán nincs hozzá./ New Yorkból jöttem, és ha jól nem csal a szimatom /laza, hatásvadász ütögetés fitos kis orrocskámon/, hozzád hasonlóan egy bolton keresztül. A focira vonatkozóan viszont gőzöm sincs. Nem sok értelmét látom egy olyan játéknak, ahol kábé kéttucat kétballábas kerget egy labdát, hogy berúgják az egyik kapuba, aztán elölről kezdődjön az egész. De ha vége az egésznek, kereshetünk valami újságosstandot, ahol utánaolvashatsz a sportéletnek.

+De előbb nekem kell majd egy teszt! Fontossági sorrend, ugyebár...+
/Villant be nagy dilemmám, úgyhogy ismét magamba szállva inkább én is a tájjal foglalkoztam. Mondjuk sok érdekességet nem láttam, a vízből, a jégből meg a fehérségből hamar elegem lett, úgyhogy elunván magamat elkezdtem nyelvlógatóst játszani. Mindig is kíváncsi voltam, mit élveznek a kutyák abban, hogy a száguldó autóból kihajolva lihegnek. Miután pár pillanat alatt szinte elfagyott a kilógó szervem, úgy döntöttem, szimplán hülyék, úgyhogy visszaráztam buksimat emberi formába.
+De legalább nem a fagyos vascsövet nyaltam meg...+ Vontam vállat magamban, felszabadult körvigyort engedve meg a rám pillantók felé, aztán már komoly pofát magamra öltve az úticélunkkal foglalkoztam./

- Lehet, hogy csak az én fejemből ment ki, de pontosan miből is áll az a bizonyos védelmi rendszer, amit szét kellene kapnunk? Hol vannak a generátorok, vezérlőközpont, vagy mittoménmiféle izék? Vagy egyszerűen csak menjünk és zúzzunk le mindent és mindenkit, ami elénk kerül?

/Pislogtam körbe, ahogy megnyílt az a bizonyos folyosó a jégfalban. Mindenesetre ahogy koppant a csónak, már pattantam is ki mellé, pillanatok alatt megszabadulva csukáimtól és roppant praktikus, jégjáró karmokat növesztve. Miközben leellenőriztem, hogy Golyózsibbasztó max hatásfokra állítva a kezem ügyére áll, kölcsönvettem Lomposka fülét és orrát is./

(273)

[Garien Seardur]

*MET III*

/A farkashölgyünk nem túl... felszabadult, emiatt gondolom, hogy úgy nézett rám, mikor mellé szerettem volna ülni, mintha valami betegséget hordoznék. Szerencsénkre ez egyáltalán nincs így, szerintem egészséges vagyok, hála az Úrnak. Végül megkegyelmez a csendnek Fiona és válaszol. Na igen, Amerikában inkább a saját focijukat szerették, a tojáslabda dobálását. Meg kell hagyni, annak is van szépsége, de a Barcelona, az a Barcelona. Nem a Real Madrid! Bár nagyon lelkes vagyok, semmi értelme az akkori nagy rivalizálásra gondolni, sőt, szinte semmire a múltból. Ideje lenne elengedni, maximum néhány szép emléket megtartani. mint Messi egyik ollózós gólja./
- Szóval Amerika, a végtelen lehetőségek hazája. /Talán ironikusan ejtettem ki a szavaim, bár nem volt szándékos./
- Jó ötlet, kíváncsi vagyok, hogy mivé fejlődött a sport, ha egyáltalán van valami... /Morfondírozok, miközben megérkezünk a falhoz.
Kisvártatva szétnyílik és egy furcsa leányzó közelít felén. Ha már itt vagyunk, megnézem az aranyszememmel, hogy miféle szerzet. Finoman meghajolok felé, még ha ellenség is, kijár neki a tisztelet. Persze az is lehet, hogy csak egy eltévedt bárányka, ki tudja?/

(134)

[Tereus]

*MET III*


/Szótlanul szállok felettük, néha mosolyogni támad kedvem, mikor látom és hallom a csónakban folyó eseményeket. Amikor Fiona felölti farkasforma fejét, és érezhetően kiteszi a fejét, mint az utazó kutyák, nem tudom vissza tartani a mosolygást./
+ Ezek nem normálisak! +
/Mosolyomat kezem mögé rejtem, mintha csak az orromat dörzsölném meg, mert valami birizgálja.
A hideg ellenére, nem fázom annyira, mint kellene. Lehet, hogy repülök és így a hideg jobban ér, de mivel mozgok is közben, nem marad ideje átjárni.

Könnyedén érkezem a partra, szárnyaimat magam mögé vonom./
- Rionynn, akkor Önnel tartok. Nem értek sem a mai generátorokhoz, sem a mostani modern hightech dolgokhoz. Azért jöttem, hogy a lidércek ellen segédkezzek. Ahogy azt a gyűlés alkalmával is említésre került.
/Amikor rám emeli a tekintetét, megvonom a szárnyaim./
- Nem ismerem ezt a Wen nevű alakot. De ha már itt tartunk, azt a hölgyet sem.
/A fiatal nő felé fordítom a fejem./


{296}

[Mira]

*MET III - Fiona, Garien és Tereus* [2900. augusztus 23., reggeli órák]

Rionynn szem forgatva mered társnőtökre, miközben a nyelvét lógatja, ám a sidhe szótlan marad.

Fiona, kérdésedre farkastársad felel:

- Mint ahogy azt Merlin is mondta korábban, nem ismerjük a rendszert, ezáltal a gyenge pontjait sem. Elektromosságra sem gyanakszunk, de erről majd a Stockbauer lány nyilatkozik - mondja karcos hangján. Aztán kissé elmosolyodik. - Én nem bánnám a "lezúzást" sem. Rég volt részem bármilyen efféle mókában.

Te is tudod, érzed, hogy ez a nő egy igazi vadász, egy igazi harcos. És rendkívül tapasztalt.

A jégre lelépvén semmi kellemetlent nem tapasztalsz, leszámítva azt az ismerős bűzt, ami az Izának nevezett lányból árad. Arról senki sem szólt, hogy nem egészen ember, hanem egy pióca vére is melegíti.

Garien, számodra is feltűnik a fiatal lány szokatlan sápadtsága. Aranyszemed felfed előtted egyfajta bőralatti ragyogást, ami a lány szívdobogásával együtt lüktet. Meghajlásodra pukedlivel válaszol.

Tereus, Rionynn érdeklődve hallgat, majd egyetértően bólint. Úgy érzed, a társaság tagjai közül téged tisztel a leginkább - vagy legalábbis veled szemben egészen elfogadhatóan viselkedik, nem annyira lenéző, mint a többiekkel.

- Rendben, akkor amint az ember bevitt minket, elválunk a többiektől.

Drystan partra érésetek után elköszön, majd távozik a csónakkal együtt. Iza pedig köszönt Titeket.

- Üdvözlöm Önöket a Ködfátyolnál, a nevem Izabella Stockbauer. Kérem, siessünk, nincs túl sok időnk. Körülbelül tíz perces sétát fogunk tenni, azalatt igyekszem felvilágosítani Önöket a hely természetéről.

[Fiona Freefall]

/Laza biccentéssel vettem tudomásul a csajszi nevét, a legkevesebb energiát sem pazarolva arra, hogy hasonlóképp bemutatkozzak. Elvégre úgy sejtettem, nagyon is jól tudja, kik vagyunk, ha nem is név szerint... Igazából a nevek mellékesek is voltak./
+Mi vagyunk a jófiúk, akiktől jött, azok meg a rosszak. A jófiúk pedig jól keresztbetesznek a rosszaknak. Majd ha már mindenki seggét szétrugdostuk, foglalkozunk azzal is, hogy mennyire rossz az, aki segített nekünk.+
/Utasítottam a sarokba Lomposkát, aki sörényborzolva, vicsorogva mászott előre a vámpírszagra./
+Egyelőre barát, vagyis a falkába tartozik. Vagy mi. Az biztos, hogy hosszútávon azért nem gondolkodnék a társulást tekintve, de átmenetileg szükség van rá.+
/Szögeztem le magamban, virtuálisan rácsukva vérmes farkasomra odúját. Aztán pár lazító vállkörzést követően léptem kettőt a folyosó irányába./
- Részemről csapjunk a lecsóba. Rock 'n roll!

(274)

*Meg voltam győződve róla, hogy nem én vagyok a soros... Sry a várakozásért.*

[Garien Seardur]

*MET III*

Bólintok az újabb bemutatkozásra, majd egy kissé meg is hajlok, hiszen ez a hölgy fog vezetni minket, jár neki a tisztelet. Igazán mindenkinek kijár, néha egy kicsit terhesnek érzem magam a kis kompániában, hiszen a többiek nagyon magabiztosnak tűnnek, én pedig nagyon kis ideje vagyok itt. Nagyon remélem, hogy tényleg itt vagyok, és nem csak egy álom a a sárgaházban, azt hiszem nem lenne túl jó az ébredés. De minden biznnyal még az én fantáziám sem tudna ilyesmiket előcsalni sehonnan, így elég bizakodó vagyok./
- A lecsót én is szeretem, szóval ahogy Fiona mondja, mehetünk. /Nem volt erős a poén, de legalább gyengén sikerült. Lássuk hát, hogy mit hoz a jövendő nekünk, és főleg mi hasznomat veszi ez a láthatóan felkészült társaság. Laurenten simítok egyet, nagyon sok erőt ad a folytatáshoz, és bízom mindenkiben, aki eddig az utamat egyengette./

(135)

[Tereus]

*MET III*

- Köszönöm a bizalmat Rionynn!
/Drystannak intek egy viszlátot, de nem pazarlom rá sem az időm tovább, ahogy ö sem teszi velünk./
- Garien, én inkább a rockot kedvelem, mint a lecsót, de ahogy érzed...
/Rionynn mögött haladva, követem a társaságot. Nem vagyok teljesen nyugodt afelől, hogy ez az Izabella olyan rendes és segít nekünk önzetlenül, ahogy azt a többiek hiszik, így jobban szemmel tartom a környezetet, mint eddig. Igaz az is, hogy egyenlőre biztos vagyok abban is, hogy nem lesznek itt a társai. Hiszen önként megyünk bele a csapdába, ha állítottak.
+ Vajon Hilary jól van?
/Elgondolkodom azon, hogy vajon mit mondjak akkor, ha végre össze találkozom vele./
+ Aftiel meg tuti ki fog nyírni. +

{297}

[Mira]

*MET III - Fiona, Garien és Tereus* [2900. augusztus 23., reggeli órák]

Kaellia keze mögött kuncog egy kicsit megjegyzéseiteket hallván; Rionynn szája elmosolyodik, ám szeme nem. Aztán megindultok.

A Ködfátyolban nyílt folyosón halkan dobognak lépteitek. Vigyáznotok kell lépteitek hosszúságára és mértékére, hiszen alapvetően - mily meglepő - a jég csúszik. Izabella magabiztosan veszi ezt a fajta akadályt. Miközben haladtok, folyamatosan beszél:

- Odabent a fizika törvényei nem érvényesek, bármi megtörténhet. Valójában az elme a legfontosabb eszközünk a Csarnokokban, hiszen alapvetően a gondolataink segítségével tudunk kapukat nyitni két terem között. Hátborzongató. Nevekre vagy tárgyakra kell gondolnunk. Pluszban még vannak lezárt termek is, ahová egyszerűen nem lehet bejutni - csak ezekkel a medálokkal - mutat a nyakában függő kelta mintázatú ezüstékszerre.

- Sajnos azzal kapcsolatban, hogy mi hol van, nem tudok segíteni. Mesterem eléggé megkötötte a kezem, most is csak azért tudtam kijönni, mert épp Ieas-szal tölti az idejét.

- Tehát akkor azt nem tudja, hogy Ieas maga hol van? - vág a szavába Rionynn.

- Nem. De ha jól tudom, Önöknek nem vele kell foglalkozni.

- Elsősorban - suttogja Kaellia Fiona irányába egy vigyor kíséretében.

Tereus, rajtad egy szokatlan érzés lesz úrrá, ahogy befelé haladtok a ködben. Danu jelenléte egyre halványabb lesz. Szinte hallod a könyörgését, hogy szüntesd meg a falat, engedd őt ide vissza (vagy engedd ki?). Magad előtt látod, ahogy a sidhe hölgy is feszengeni kezd.

[Fiona Freefall]

/Kaellia megjegyzését sokfogas vigyorral kísért kacsintással reagáltam le, aztán gyorsan ki is mondtam, ami az előtte elhangzottak kapcsán eszembe jutott./
- Vagyis ha teszem azt, a klotyóra akarok eljutni, akkor elég a wcre gondolnom az egyik sarokban, vagy ki is kell mondanom, mint a térkapuknál? Ezen túl konkrétan melyik termek vannak medállal kódolva?
/Miközben magyaráztam, dzsekimet begyűrtem a tatyómba, aztán megindulván lépésről lépésre hagytam Lomposkát előtérbe kerülni, így az utolsó szavak elég morgásszagúra sikeredtek, ahogy szép lassan kiteljesedett az igazán masszív pofozkodáshoz használt, jó két és fél méteres szőrös-izmos alakunk./

(275)

[Garien Seardur]

*MET III*

- A rock az jó... volt. Van még egyáltalán? habár a "rock örök és elpusztíthatatlan", nemde? /Meleg mosolyt küldök az angyalunknak.
Jég. Soha nem voltam oda a jégért, főleg a hideg miatt. Tehát fázhatok is és pofára is lehet esni. Óvatosan lépkedek tovább, miközben figyelem a magyarázatot. A lényeg az, hogy csak dolgokra kell gondolni és ott vagyunk. Mi lenne, ha Barcelonára gondolnék? Hol jelennék meg? Nem tudom van-e értelme egyáltalán kipróbálni, még a végén elnyel a múlt és... ki tudja, hogy mi lesz velem?
Felkuncogok a farkaslány szavaira, de rögtön el is hallgatok. Inkább csak figyelek az aranyszememmel és próbálok meglátni minél több dolgot, és nem árt a gyakorlás sem.
- Mi lesz a pontos feladat? Mármint a csapaté, az enyémről van némi ötletem. /Kérdezem a vezetőnket és óvatosan haladok tovább velük, nem szeretnék lemaradni semmiről./

(136)

[Tereus]

*MET*

/Fiona mellékhelyiséges megjegyzése az én arcomra is mosolyt csal./
+ Nem vagy komplett te Csaj! +
/Felemásszemű barátunkat már már kezdem megkedvelni./
- Nem tudom Garien. Hallottam ahhoz hasonlót itt is.
/De minden további érdeklődésem elszáll felé, mikor megint megkérdezi, hogy kinek mi a feladata./
+ Egész eddig erről volt szó, tisztáztuk már nem egyszer... +
/Szárnyamat Rionynn háta mögé engedem ki. Nem tudom, hogy érti e a célzásom, megérinteni nem akarom ebben a helyzetben (sem). Remélem csak, hogy megérti egyszerű szándékom: Én is érzem, de itt vagyok. Megoldjuk!
Szótalanul haladok beljebb társnőm mellett./

{298}

[Mira]

*MET III - Fiona, Garien és Tereus* [2900. augusztus 23., reggeli órák]

Iza szája apró mosolyra görbül.

- Igen, ha teszem azt, a mosdóba szeretnék eljutni, akkor egy mosdóra kell gondolnunk a boltíveknél. Nem feltétlen kell kimondani a dolgokat, elég, ha csak erősen koncentrálunk. Fontos, hogy mindannyiunknak ugyanarra a személyre vagy helységre, helyre kell gondolnunk, amennyiben együtt szeretnénk maradni. Ellenkező esetben egyesek nem fogják látni a következő szobát, ahová beléphetnének.

- Hmmm, lássuk... Természetesen Ieas hálóterme és a tanácsterme védett, nekem oda sincs bejárásom. Minden medál egyedi sajnos. Ahová én ezzel el tudok jutni, az Gilegdor lakosztálya, és Daran termei. Amit még a Csarnokokon belül ismerek, az az Olympus, a Mélység, és a Kilátó, de csak mert ide vitt el engem a Mester. Ki tudja, hogy hova lehet még elmenni? Ezt most még hiába mondom Önöknek, de rengeteg lehetőség van.

Iza szeme kicsit elkerekedik, ahogy Fiona felveszi hatalmas vérfarkas alakját. Aztán visszafordul a jég és a köd felé, és vezet titeket tovább. Lassan kezd kitisztulni a táj, előttetek már látszódik a tiszta tenger kék vize - fölötte pedig mintha egy kacsalábon forgó palotát látnátok.

- Ki kell iktatnunk a ködöt - teszi Garien vállára Kaellia kezét. - Fontos, hogy a többiek be tudjanak jutni. Bár bízom a képességeinkben, és a sikeres magánakciónkban, nem akarom a véletlenre bízni magunkat. Nyugodtabban megyek be oda - bök a palotára, amitől már most fáj a fejetek -, ha Merlin és a többiek a hátunk mögött vannak.

- Intézzétek el gyorsan, és menjünk innen. - Rionynn összehúzza maga körül mélykék köpönyegét. Szemmel láthatóan fázik. Mindannyian fáztok. A sidhe sokatmondóan összenéz az angyallal. Hamarost vége.

Ahogy egyre közelebb értek a tengerhez, Danu annál jobban enyészik el. A végén már egyáltalán nem érzitek jelenlétét.

[Fiona Freefall]

- Szóval generátorok nincsenek, a medálok is termekre vannak kódolva, mintha csak valami elcseszett kulcsok lennének a nem kézzelfogható zárakhoz. Marha jó. /Morogtam - a szó szoros értelmében is - az orrom elé bősz négykézlábazásom közben, összefoglalván az elhangzottakat./ Ráadásul Főrohadékra gondolva sem jutunk semmire, hogy a kígyó fejét csapjuk le, mert a termei le vannak kódolva. Vagyis nagy eséllyel le van árnyékolva, nem érjük el... Hacsak nem szedi ki valami vagy valaki valahogyan onnan valami nyilvános helyre. Erre van valami javaslat, vagy egyszerűen csak igyekszünk nagy felfordulást csapni, hátha elődugja azt a fitos, szétvernivaló kis nóziját?
/Körbenéztem társaimon, közben óhatatlanul is beleszimatoltam a levegőbe. A vámpírszagra gyorsan kifújtam a szimatnyi levegőt, majd szélárnyékból elállva megismételtem a műveletet. Ki tudja, ki, mikor és honnan közelít felénk, miközben mit sem sejtve haladunk előre?/
- Ha más ötlet nincs, én majd megyek legénységi szállásra, vagy az őrség pihenőjébe... már ha van ilyesmi és nincs külön kódolva /kérdő pillantás kalauzunk felé/, hogy legalább a gyorsreagálású erők figyelmét lekössem. Többiek?

(276)

[Garien Seardur]

*MET III*

- A ködöt? Valami nagyon nincs rendjén, nem látok át rajta. /Gondolom ez csak nekem meglepő és egy kicsit arrébb megyek, amikor Fiona hirtelen egy hatalmas farkas lesz. Az aranyszememmel megnézem, és érdekes, ahogy valami aura veszi körbe és mintha -de ez inkább megérzés, mint valódi - kétféle lélek lenne benne. De ez nem is pontos meghatározás, nem tudnám megmagyarázni, hogy mi ez, ami másokban nincs, de benne igenis jelen van még egy valami.
- Szóval a köd a mi feladatunk. /Ízlelgetem, remélem sikerülni fog majd. Bár gőzöm sincs hogyan kell, mert még soha sem oszlattam ködöt. Főleg nem mágikusat./

(137)

[Tereus]

*MET*

/Szem forgatva hallgatom Iza szavait./
+ Szóval végeredményben semmi hasznodat nem vesszük! Gratulálok! +
/Kaellia és Gairen akciója bár fontos, de nem hiszem, hogy képesek lesznek akkora "szelet" kavarni, hogy kisöpörje ebből a helyről a ködöt. Ő lehet, hogy bízik képességeikben, de de én nem osztozom a nézetein. Legjobb esetben is csak fele csapatnak tartom érdemlegesnek a jelenlétét.
Valahogy az egész hozzáállásom kezd megváltozni azzal, hogy nem érzem Anyám. Ezelőtt sem voltam az optimizmus élő szobra, de most a reális gondolkodásom egyre jobban csapong át a pesszimista felé./
+ Ez így nem jó! Mihamarabb ide is be kell engedni Anyát! +


{299}

[Mira]

*MET III - Fiona, Garien és Tereus* [2900. augusztus 23.]

- Én erőfitogtatónak ismerem őt. Tehát, ha nagy a balhé, nem feltétlenül fog megfutamodni, sőt. Ellenben van egy másik javaslatom is. A Gazdám Ieas egyik bizalmasa, százszázadékig biztos vagyok benne, hogy van kulcsa a "nagyúr" - fintorog Iza - lakosztályához. Tehát ha végeztek valahogy Darannal, akkor egyből hozzáférhettek a bizalmasabb helyekhez. Erről mit gondoltok? Nem mellesleg, ha a Gazdám már nem lesz többé, lesz erősítésetek néhány nektromanta személyében, akik neki engedelmeskednek, de nem önszántukból.

- A legénységi szállás is biztosan jó ötlet, Fiona, mert ott is biztos vannak vezetők, akik eljuttathatnak Titeket felsőbb körökbe.

- Hogy érted, hogy nem látsz át rajta? - néz Garienre Kaellia.

Tereus és Rionynn kezdik egyre kényelmetlenebbül érezni magukat. A nő nem szól bele a beszélgetésbe, de látszik rajta, hogy kezdi elveszteni a türelmét.

Megérkeztek a vibráló palota lábához, ahol egy arany boltív ácsorog egymagában. Fölöttetek az égben lebeg az a valami, amit ma a Kifordult Csarnokok néven ismernek. Nem tudjátok eldönteni, hogy pontosan mit láttok, összezavar a hely folyamatos változása és bizonytalansága.

- Hova menjünk akkor? - kérdezi vezetőtök, miközben idegesen megmarkolja a nyakában hordott Medált.

[Fiona Freefall]

- Tuti biztos ki nem maradnék egy pióca - már bocs a szóhasználatért, kislány -/gyors sajnálkozó, amolyan megszoksz vagy megszöksz pillantás vezetőnkre/ lepofozásából, gondolom ezzel nem vagyok egyedül. /pislogtam oldalt farkastesómra/ Szóval a legénységi szállást azutánra hagynám. Ráadásul az úgyis csak egy hosszabb kulcsszerző útvonalat jelent, márpedig kulcsok nélkül sehova ebben az átokverte labirintusban. /Kezdtem volna az ujjaimon számolni a dolgokat, de végül inkább ökölbe szorítottam a kezemet és két jófajta, diótörő fogással megropogtattam az ujjaimat./

- Szóval az én véleményem az, hogy látogassuk meg ezt a Daran fickót, szedjük el tőle a medálját meg a nekroizéit, aztán az egyik csapat mehet ködöt oszlatni, meg erősítést intézni, a többi meg /kezemet jelzésképpen feltartva jeleztem, én ez utóbbiba sorolnám magam/ elvonhatja a figyelmet a szabotázsakcióval, amit teszem azt a szállásokon is elkezdhet. Ki tudja, még a raktárakat, vagy valami mágikus bigyógócot is találunk, ott is lehet babrálni ezt-azt. Még ha csak a tűzoltó rendszer indul be, már az is hasznos lehet. Ellenvetés?

(277)

[Garien Seardur]

*MET III*

- Úgy értem, hogy sok mindent látok, de a köd a képességeimet meghaladja, eltakar és beburkol mindent, ami mögötte van. Ezeddig ez nem fordult elő - válaszolom, miközben Fiona kifejti, hogy ő hogyan is intézkedne az ő ügyükben. Jelenleg fogalmam sincs, hogy hogyan fogjuk szétoszlatni a ködöt, főleg úgy, hogy még igencsak kezdő mágus vagyok.
- Gondolom, hogy a köd nem magától állandó, valami létrehozza. Ha megtaláljuk ki tudjuk iktatni és máris jöhet a felmentősereg, amíg a többiek - itt a farkasra és angyalra mutat - elterelik a figyelmet, ahogy a farkaslány is mondta. Mehetünk - szólok Fionához, én benne vagyok a tervbe, csak a kivitelezéssel lesz némi probléma. Egy kicsit megropogtatom a nyakamat és körbenézek az aranyszememmel, hátha meglátok valami fontosat.

(138)

[Tereus]

*MET*

- Fiona szívem, higgadj le.
/Próbálom csitítani farkasunkat./
- Szép tervek, de szerintem maradj a spontanításnál. Hiába tervezgetsz itt, ha odabent másképp alakulnak a dolgok.
/Hangom nem kioktató, nyugodt a kellemetlen helyzet ellenére./
- Előidézheted a zűrzavart nyugodtan, és mehetsz ez a terv szerint, de hidd el, hogy te fogsz a legelső lenni aki modosít az elhangzottakon, ha lehetőség adódik rá.
/Félmosollyal szemlélem farkasunk reakcióját./
- Gariennek meg majd csak ki kell nyitnia a szemét.
+ Néha nem árt a csipát is kimosni reggeli készülődéskor. +
/Kicsit megvonom a vállam.
Amikor megállunk és kikötünk, elsőként szállok ki. Kezemet felajánlom az utánam jövőknek, többek között Rionynnek, akit külön figyelemben részesítem./
+ Hamarosan vége lesz ennek. +


{300}