Mystical Future FRPG

Uszonyok szikrázása, pikkelyek csillogása, tengermélyi forgatag. A sellők hírhedtek gyönyörű báljaikról, amiket halandó csak a legszélsőségesebb esetekben láthat, de ettől még páratlanok.

Előzmények, korábbi hozzászólások

*Tereusnak előzmény*

- Nos jól van fiacskám, akkor majd én festek rá neked piros keresztet! /üzeni gondolatban, majd megérinti a homlokod. Enyhe mentális nyomást érzel, majd a változást is észre veszed, ám nem tudod elsőre mi változott./

- Most pedig irány befelé, ott lesz egy piros kereszt azon, akit keresel! Pontosabban, majd a füledbe ordibálom, melyik az.
/Mondja ingerülten és a terem irányába int. Ha visszatérsz oda, a sok fókát ahogy elnézed elsőre egyiken sem látsz semmi különöset, azonban amikor egy bizonyos irányba nézel, akkor az egyik körül felvillan a levegő és egy piros kereszt izzik fel a bőrén./

- Nah így megfelel kölyök? Most pedig siess, és reménykedj, hogy a király nem vette észre a jelenlétem! És különben is sietnünk kell, ha oda akarunk érni a végjátékra... Jah meg ha nem akarsz örökre habfiú maradni, akkor is kapkodd az uszonyod... /morogja a fejedben./

//Mea culpa, mea maxima culpa, de észre sem vettem, hogy én jövök. //

/Magamba zsörtölődöm, miközben vissza úszok a bálterembe. Bármennyire is próbálok lehiggadni, egyáltalán nem vagyok nyugodt! Sőt! Legszívesebben Ramielre aggatnám ezt a pikkelybugyit és én továbbszállnék itt hagyva őt ezzel az egész ostobasággal! És a nagy kérdés, hogy miért nem teszem meg mégsem, az nagyon egyszerű. Nem tudom megtenni vele, fogalmam sincs mennyi ideig marad fent ez rajtam, és a legfontosabb, ha nem teszem meg, elpusztul a világ és ezzel én és a húgom is./
+ Hilary, sokba fog ez neked kerülni! +
/Figyelmem a célkeresztre, vagyis inkább azzal megjelölt fókára szegeződik./
+ Legalább már tudom az irányt! +
/Határozott uszonycsapásokkal közeledek felé, enyhe gondterhes arccal./


{153+20=173}

/Megfordul a fejemben, hogy megint hülyét csinálok magamból, hiszen első alkalommal sem működött a kommunikáció mikor a lánnyal próbáltam szót váltani, mégsem tudom megakadályozni a berögzült szokást. Így hát tátogok, hiszen hang nem terjed a vízben, legalábbis nem emberi hang, és nem úgy mint a felszínen!/
- Tudnál segíteni nekem? A lány akivel az előbb táncoltam...
/Eddig jutok el a tátogásba, mire észbe kapok és lemondóan megereszkedik a vállam. Elfintorodom saját tehetetlenségemen, remélve, hogy új-fiúnak vél, aki a múltból érkezett. Legalábbis nagyon remélem, hogy ide is eljutott a hír rólunk.
Beszéd helyett intek a kezemmel, hogy kövessen./
+ Az egyszerűség néha csodákra képes! +


{174}

/DGY/

/A fóka kissé csodálkozva néz rád, tesz néhány kört körötted, de végül a nyomodba szegődik, akár egy jó kiskutya. Ha kifelé indulsz vele, oda is követ, elégedett köröket róva körülötted, akár egy helytelen pályára állt bolygó.

Egészen kikísér, ahol azonnal elájul, amit elértek oda, ahol Ramiel várakozik a másik kettővel. /

- Remek fiú, ügyes voltál! Akkor indulhatunk is! /Most őszinte örömöt látsz rajta, egészen meglepő a folyton unott, cinikus arcán.
Először megérinti mind a három ájult alakot, aztán feléd nyújtja a másik kezét. Ha megfogod, akkor érzed a rántást, ahogy a fény elnyel titeket, hogy darabjaitokra tépjen és később rakjon össze ismét....

Egy kőkörhöz érkeztek meg. Előtte a felhőmezőn értek földet. Te nem igazán tudsz felállni, mert az uszonyod egy picit útban van.... Ramiel hamarosan odalép hozzád, és egy röpke érintés után érzed, hogy ismét a régi vagy, habár a tüdőt tele van vízzel, amit ki kéne öklendezned, de amúgy teljesen visszaváltoztál a régi alakodba.

Ha kissé magadhoz térsz, látod, hogy Ramiel összehúzott szemmel figyel egy másik érdekes csapatot. Egy női angyalt, aki egy másik angyalt rángat, mögöttük egy pici zöld goblin és egy férfi aki egy fiút visz a nyakában..../

*következőt te is a szentélyhez írd.*