Sárkánykert

[Caridwen]

*Kryon*

/A dermedt csend egy pillanat alatt feloldódik, amikor egy nő áll fel, az egyik kényelmes bőrfotelből. Kedvesen rád mosolyog, aranyszín szemében megértés ül. Odasiet hozzád, majd átölel./
- Szerbusz drágám! Már alig vártam, hogy a mi kicsikénk idehozzon! Már azt hittem soha nem lesz barátja! /kacag fel, majd Vértűzre néz, aki ingerülten rugdossa a földet, és éppen valami ingerült morgás hagyja el a torkát, a magyarázat előtt, amikor egy másik férfi is feláll, mire elcsendesedik.
A nő is egymagas volt veled, aki odament, de ez a férfi hatalmas, jó 220 cm lehet./
- Hagyd lélegzethez jutni Aranyhomok. Üdvözöllek fiam... Kryon, ha jól tudom, igaz? Az én nevem Sziklalovas. Ők pedig itt a testvéreim. Tűzhalál, az ikertestvérével Máglyagyújtóval pedig már találkoztatok, ha jól tudom. A pár pedig ott Hideg Halál és a társa Viola Hajnal. A többiek jelenleg nem tartózkodnak a Sárkánykertben. Égő Áldozat már elmesélte, hogy belekeveredtél a viszálykodásába az apjával. Sajnálattal hallottam, hogy bajba kerültél miatta. Cserébe felajánljuk neked a Sárkánykert vendéglátását. Persze mi itt nem lustálkodunk soha, mindenkinek megvan a maga dolga. Ha szeretnél maradni neked is lesz feladatod, de cserébe vigyázunk rád, ahogy a többi testvérünkre is. A tetteidért Égő Áldozat fog elszámolással tartozni, ezért ő is dönt arról hogy mi legyen veled, ha kétes dolgot cselekszel. Remélem megérted. Van esetleg valami kérdésed ifjú Kryon? /néz rád. A bölcs és nyugodt szavakat kísérő citromsárga pillantás mintha a vesédbe látna a magasból./

[Kryon Vorm]

[2900.Augusztus.10.]

/Alig érek a végére a bemutatkozásnak, jön egy nő és megölel, mintha az anyukám lenne. Közel sem számítottam ennyire barátságos fogadtatásra, úgyhogy nagyon meglepődöm. Kissé esetlenül, de pár pillanatra viszonzom az ölelést. Jó érzés végre megint átölelni valakit./
+ Még az is lehet, hogy nem csak megtűrnek majd itt, hanem legalább néhányan be is fogadnak. +
/ Aztán mond valamit a nő, ami feltehetőleg Vértűzre vonatkozik. A pár pillanat véget ér, és az ölelésből is kibontakozunk./
+ Soha nem lesz barátja? Vértűz magányos? Ha ő magányos, akkor nekem sem lesz sok barátom. Bár ha még "kicsike" akkor lehet csak még nem jött el az ideje, hogy barátkozzon. Végül is ötven évnél fiatalabb. +
- Igyekszem majd jó barátj lenni. -/ Mondom új barátnőmre utalva. A hangomon azért érződik, hogy ez a kapcsolat még nem barátság, de nem zárkózom el, hogy azzá váljon./
+ Vértűz rögtön a képembe röhögne ha már most a barátomként mutatnám be, és igaza lenne. De ezzel a válasszal pont jól lezártam a témát és Vértűz is kikerült a kényelmetlen helyzetből. +
/ Miközben én virtuálisan vállon veregetem magam, egy férfi tornyosul elém. A beszédéből úgy veszem ki, hogy ő már nem fiatal és még tekintélye is van a többiek szemében. Mikor bemutatkozik, egy bólintással üdvözlöm, de nem szakítom félbe. A többieket is egy-egy bólintással üdvözlöm és bár szó nélkül, figyelmesen hallgatom végig Sziklalovast, /+ Tök jó neve van. +/ az agyam sebesen jár közben. Az első bemutatottról, első ránézésre igen nehéz eldöntenem, hogy milyen nemű./
+ Végül is tökmindegy. Ahogy elnézem, illik rá a neve, nem tűnik egy kedves fickónak. Máglyagyújtó mentett meg minket. Amolyan művészlélek lehet, de azért hatékonyan harapta ketté a farkasokat. Hideghalál. Ő tényleg hideg. De Tűzhalálnál egy fokkal barátságosabban néz ki. A barátnője meg jó nő. Kedvesnek is látszik. De mi az a szárnyas gekkó a vállán?+
/ Miután mindenkinek megtudtam a nevét és mindenkit üdvözöltem egy bólintással, Sziklalovas rátér a lényegre. A férfi kicsit emlékeztet engem a bátyámra, Björnre. Nem a külseje miatt, hanem mert Björn tudott bennem úgy olvasni, mintha egy könyv lennék. Anyu és apu együtt sem ismertek annyira, mint Björn egyedül. Csak rám nézett és tudta mit akarok, mit érzek. Most is ilyen érzésem van. Mintha a sárga szemek olvasnának a gondolataimban. Egy kicsit zavar a dolog, mert még is csak egy idegenről van szó. De nem foglalkozom vele, hisz nincs titkolni valóm. Mikor befejezte a mondandóját, akkor szólalok meg. /
- A bajból Máglyagyújtó mentett ki, amit ez úton is köszönök neki. - / A hangomban érződik a hála és mondat második felében az említett sárkányra nézek, majd Aranyhomokra. Utóbbira melegen rá is mosolygok. /- A meleg fogadtatás jól esett, köszönöm. -/ Innentől pedig Sziklalovashoz beszélek. /- Nekem sem áll szándékomban lustálkodni. Ti otthont ajánlotok nekem, én pedig a szolgálataimat ajánlom fel cserébe. Egyszerű halandó vagyok, ráadásul nincstelen is. De talán a hasznotokra lehetek valahogy. Szándékosan semmi olyat nem fogok cselekedni, ami miatt Vértűznek... Égő Áldozatnak ítélnie kellene fölöttem. Kérdésem nincs.
+ Lenne pár a sárkányok történelmét, szokásait illetően, de ami rám tartozik azt idővel úgy is meg tudom. +
/ Ebben a pillanatban veszi észre négylábú kísérőm az egyik sarokban ücsörgő macskát. Goondolkodás nélkül rohanni kezd felé. Látom rajta, hogy nem ölni, hanem játszani akar, de a macskán is látom, hogy ő támadásnak veszi a dolgot. Még mielőtt elszabadulna a pokol, rosszallóan rászólok a kölyökre. /- Blöki. -/ A kölyök a hangomra megfordul, bár nem azért, mert tudja, hogy hozzá szóltam, hanem mert nem hallott még engem ilyen hangon beszélni és kíváncsi. Amikor megfordul és észre veszi, hogy őt nézem, rájön, hogy valamit rosszul csinál. Kíváncsian rám néz és vakkant egyet. Tesz pár lépést a macska felé, de megint rászólok így megáll. Azért reménykedve megindul újra. /- Hagyd már azt a macskát. -/ Ismét megáll és ez úttal már nem indul meg a macska felé, mert sejti, hogy az a bajom. Lelombozva visszabaktat a lábamhoz. Hogy felvidítsam, megsimogatom és ez be is válik, mert ismét örömmel ugrál össze-vissza.
Az egész jelentet nem tart tovább húsz másodpercnél, még is kissé zavarba ejt, hogy egy komoly beszélgetés közepén kell nekiállnom fegyelmezni./
+ De legalább hallgatott rám és nem zargatja a macskát. +

(31)

* Bocs. Kikönyörögtem a mesélőit aztán csak most írtam. Nekiálltam, de elkalandoztak a gondolataim, aztán elaludtam. Tényleg bocs. Cserébe írtam egy szép hosszút, igaz ez is vagy három órán keresztül tartott. ^^ *

[Caridwen]

*Kryon*

/Vértűz csak felmorran, amikor azt emlegeted, hogy barátok lennétek, de hiába az ingerült pillantás nem szakítja félbe Sziklalovast, aki csak biccent erre a kijelentésedre.
Máglyagyújtó semmit sem reagál a köszönetre, még csak rád sem néz narancsvörös szemeit közönyösen egy sarokra függeszti, a hajában pedig néha mintha lángok villannának fel.
Aranyhomok azonban csak legyint és anyai mosollyal néz rád./
- Áh ne viccelj drágám, ez már csak természetes! Biztos borzasztó egyedül lehetsz itt, és a tetejébe még egy rakat modortalan sárkányt is el kell viselned. /kuncog, majd odasétál és beléd karol./
- Nah te majd én megszabadítalak Tüvishercegnőtől, és megmutatom mi lesz a feladatod. Ezt a mufurc nőszemélyt meg itt hagyjuk a modortalan fivéreivel. /mosolyog rá Vértűzre is, meg a másik két vöröshajú sárkányra, akik rá már rápillantanak, majd összenéznek és egyszerre állnak fel. Ha nem is teljesen egyformák, de borzasztóan hasonlítanak./
- Ha már túlestünk ezen az egész hercehurcán, akkor mennénk is. Van jobb dolgunk, mint ezzel a kölyökkel jópofizni. /mondja Máglyagyújtó aranyhomoknak, aki csak fejét csóválja. Sziklalovas pedig csak biccent./
- Rendben, menjetek. /Azok el is indulnak, de Máglyagyújtó az oldalán Tűzhalállal megáll Vértűznél./
- Velünk tartasz húgom? /Vértűz vet rád egy pillantást majd vállat von és biccent./
- Viszlát öcsi, legyél jó gyerek! /szól oda neked, majd távozik is. Erre már Sziklalovas is a fejét csóválja, majd Aranyhomokra néz./
- Akkor vezesd körbe te a fiút és magyarázd el neki a fontos szabályokat. /majd feléd fordul./
- Nos még egyszer örvendtem Kryon! Nézd el testvéreim modortalanságát, de öregek vagyunk már és nehezen szokjuk meg az új arcokat. /Aztán elgondolkozva a kutyára pillant, majd rád./
- Tudod a sárkánykutyákról tudni kell valamit. Egy társat választanak egész életükben és azután csak annak engedelmeskednek. A kölyök azt hiszem téged választott, habár nem tudom az okát. Ne vedd sértésnek, de csak sárkányokkal szoktak társulni. Minden esetre a tied, adj neki nevet! /mondja nyugodtan, majd ismét a szemedbe fúrja a pillantását./

*Semmi gond*

[Kryon Vorm]

[2900.Augusztus.10.]

+ Morogj csak. Még is mit kellett volna mondanom? +/ Kissé rosszul esik Vértűz morgása. Azt hittem, hogy legalább szimpatikus vagyok neki, és megérti miért mondtam amit mondtam. /+ De ha kérdőre von akkor majd elmagyarázom neki. Én is tudok ám morogni. +/ Pillantok oldalra kissé megbántottan. De Máglyagyújtó reakciója sem kedvesebb./
+ Na ez se jobb. Megmentette az életem és onnantól levegőnek néz. Mintha ő valami felsőbbrendű lény lenne. Pökhendi majom. +
/ Egyedül Aranyhomok kedvessége és Sziklalovas bölcsessége ami megakadályozza, hogy sarkon forduljak és itt hagyjam ezt a helyet. A két fivér reakciója igazából nem érdekel. Ők lenéznek engem, én meg szarok rájuk. De Vértűztől nem ezt vártam. Meg az is zavar, hogy most már tudom az igazi nevét. Szerettem volna ha ő maga mondja meg nekem. Bár egyre kevesebb esélyt látok erre. Borús hangulatomat Aranyhomok szavai elfújják és ezen még a három sárkány távozása sem csorbít egy cseppet sem./
- Majd igyekszem. - Búcsúzom el Vértűztől és ahogy ők hárman elmennek, úgy mintha egy árnyalatnyival a világ is napfényesebbé válna. A két öreg sárkányhoz fordulok.
- Tényleg senkit nem ismerek itt, leszámítva egy vérfarkasnőt és egy máguslányt, de velük is csak pár óráig voltam egy társaságban, hamar elváltak útjaink. Viszont azt hiszem, hogy a tanácsház egyik szőke recepciós nője belém habarodott. - Mondom egy kis mosollyal. - De igazából nincs hová mennem, tegnap jöttem át a fátylon. Nem lehetek mindenkinek szimpatikus. -/ Vonok vállat a fivérekre utalva. /- Ha nem akarnak megölni nekem az már elég.
+ Ajjaj. A sok vállvonogatós sárkány között, még én is rászokom erre a vállvonogatásra. Nem lenne jó.+
/ A kutyára vonatkozó mondatokat érdeklődve hallgatom majd az utolsó mondatra eltöprengek./
- Talán talált bennem valami sárkányosat. -/ Mondom félig viccesen félig komolyan, miközben a kutyát nézem és a nevén gondolkozom. /- Nem tudom hogy nevezhetném. Azt hiszem Manó lesz a neve, aztán, ha majd találok valami ráillőbbet, akkor átkeresztelem. Most úgy is olyan kismanó természete van.

(32)

[Caridwen]

*Kryon*

- Ne is törődj vele! Ez az egész még új neked, majd beleszoksz szívecském. /mosolyog rád Aranyhomok, majd ő is a kutyára, aztán a magas sárkányra pillant./
- Nos akkor legyen Manó. Ne kereszteld át, erre a névre fog hallgatni ezentúl, ez olyan, mint a gazda. A sárkánykutyák hűséges állatok, egy név, egy gazda, másikra nem fog hallgatni ezentúl. /mondja Sziklalovas és mintha Manó is az ő mondandóját próbálná alátámasztani, akárhányszor kimondjátok a nevét felkapja a fejét és a beszélőre néz. Aztán odaszalad hozzád és a lábadhoz ül felfelé bámulva rád logó nyelvvel./
- Nah látod, máris van valaki, aki biztos nem hagy majd el! /mosolyog rád Aranyhomok. Aztán beléd karolva indul el kifelé./
- Viszlát testvéreim! Nah gyere Kryon, körbenézünk a házban.
/És így is tett. Megmutatta az emeletet a társalgóval, nagyjából elmagyarázta merre találod kinek a szobáját. Tartott egy rögtönzött kiselőadást a konyha használatáról, hogy mit hol találsz meg, ha szükség lenne rá. Hogy honnan tudsz szerezni ennivalót a sárkánykutyáknak. Meg hogy merre vidd majd ki őket a kertbe, hogy mozogjanak egy kicsit. Meg hogy melyik szekrényből tudsz ruhát venni, és hogy szerencse, hogy ilyen szép nagyra nőttél, mert így jók lesznek rád a többiek ruhái.
Megmutatta az edzőtermet is, ahol futópadon, meg súlyemelő gépek voltak, csak éppen a gépekre olyan súlyok voltak rárakva, hogy még a látványuktól is leizzadtál. Míg vezetett folyamatosan ő beszélt, szinte elárasztott az információkkal. Csak amikor jó pár órás séta és beszélgetés után visszatértetek a nappaliba, ahol Vértűzzel kávéztál, akkor adta át neked a szót./
- Nos kedvesem, van még valami kérdésed? /néz rád érdeklődve. Aranyszín szemeiben csak őszinte kedvesség ül, amit még a függőleges pupilla is csak egy hangyányit tud rémisztőbbé tenni./

[Kryon Vorm]

[2900.Augusztus.10.]

/ Aranyhomok szavaira elmosolyodom./
- Az biztos hogy új. Ha valaki nekem tegnap előtt azt mondta volna, hogy én mától kezdve sárkányokkal fogok lakni, és lesz egy kutyám aki teliholdkor sárkánnyá változik, biztos hogy a képébe röhögtem volna. De azt hiszem jó helyre kerültem.
/ Az utolsó mondatot már komolyan mondom. Az ottmaradottakat leszámítva nem igazán bánom, hogy átkerültem. De nem igazán gyászolom őket, mert valahol, egy párhuzamos idősíkon bizonyára még most is élnek és épp engem keresnek. Az zavar leginkább, hogy nem búcsúzhattam el tőlük. De azok után amit az elmúlt negyvennyolc órában tapasztaltam, már az utólagos elbúcsúzást is elképzelhetőnek tartom.
A kutyára vonatkozó információkat ismételten érdeklődve hallgatom. Kissé meglep, hogy nem lehet átkeresztelni, ahogy az is, hogy mennyire hamar megtanulta a nevét. Amikor vakkant, leguggolok hozzá, megsimogatom és közben beszélek hozzá./
- Manó. Tudod találkoztam már kutyával, aki a gazdája hangjából és gesztikulációjából ki tudta találni, hogy a gazdája épp mit akar. De olyannal akivel közölték, hogy mostantól Manónak hívják és onnantól tudta a nevét, na olyan ebről még nem is hallottam. Mintha értenéd amit mondok.
/ A kutya megint vakkant egyet miközben figyel a mondandómra. Egészen olyan érzésem van, mintha tényleg értené amit mondok. Rámosolygok a kutyára, de már Aranyhomoknak beszélek./
- Igen. Ő egy biztos pont lesz.
/ A körbevezetést eleinte még egész jól bírom, sőt még pár kérdés is felötlik bennem. Aztán választ kapok azokra a kérdésekre is a nélkül, hogy feltenném őket. Aranyhomok egy pillanatra sem áll meg, olyan mint egy kedves duracellnyuszi. Csak megy, mutogat és magyaráz én meg a végére egészen lefáradok agyilag. A hely nagyon tetszik, ettől függetlenül örömmel ülök le a kávézóban egy székre és nagyot fújok.
- Köszönöm a körtúrát. Megjegyeztem mindent és kérdésem sincs. Ahogy Vértűz... Égő Áldozat fogalmazna, kifogytam a tudálékból. -/ Elmosolyodom. /- De minimum egy hónapra. Ennyi információt rég kaptam a nyakamba egyszerre, de azt hiszem mindent megjegyeztem és bele fogok rázódni a dolgokba. Egy kérdésem még is lenne. Vértűz... mindegy úgy látom nekem már Vértűz marad... Szóval ő öt felnőtt kutyáról beszélt. Eddig viszont csak Démont láttam. Hol vannak a többiek?
/ Egészen megszoktam a függőleges pupillát és már egyáltalán nem hat különösnek. Szemeimben ugyan azzal a kedvességgel nézek Aranyhomokra mint ő rám. /

(33)

[Caridwen]

*Kryon*

- Nagyon szívesen kedvesem, ez a legkevesebb. /mondja mosolyogva, majd felvonja a szemöldökét./
- Vértűz? Milyen találó... Azt hiszem ez is nagyon illik rá. /kuncog, majd kissé komolyabb hangsúlyra vált./
- Nos azok a kutyák a gazdájukkal vannak. Mint ahogy a bátyám is említette minden sárkánykutya egy életre választ társat és nem túl gyakran hagyják el a gazdájuk. Egy idővel ez a kapcsolat egyre szorosabb lesz, egyéne válogatja mennyire, de már olyan is előfordult, hogy a sárkány képes volt a kutya bőrébe bújni.. Afféle testcsere. Persze ilyesmi nem hiszem hogy nálad lenne... nem akarlak elkeseríteni de a halandók mágikus képességei jelentősen korlátozottabbak. /mondja bocsánatkérően./
- Démon is csak a kicsit miatt maradt itt, különben Égő Áldozattal ment volna... Akkor talán nem történik ez az egész. Ha Démon ott van vele sokkal kiegyensúlyozottabb és kedvesebb az a lány. /sóhajt fel./
- Azt hiszem nem ártana ha a kölykök közül valamelyik a bátyáit is kiválasztaná... egy kis modor ráférne azokra a fiókra is. /csóválja a fejét.
Aztán lehajol, megcirógatja Manót, aki szinte dorombol a simogatásra, majd föláll./
- Nos ha nincs más kérdésed nekem még beszélnem kell a testvéremmel. A szobádat azt hiszem megtalálod és a házat is remélem nagyjából már ismered. Ha kellene valami a dolgozóban leszünk Sziklalovassal. Menj egyél valamit, aztán pihenj le, azt hiszem neked is jó hosszú volt ez a nap. /mosolyog, majd ha más nem kérdezel búcsút int és magadra hagy Manóval./

[Kryon Vorm]

[2900.Augusztus.10.]

- Tehát a dolgom lényegében Manó ellátása lesz és a három kölyöké amíg gazdát nem találnak. -/ Állapítom meg, miközben az említett ebre pillantok aki szokás szerint össze-vissza ugrál, de mikor a nevét hallja, megint rám néz és vakkant. Aztán elmosolyodom./- Már megszoktam, hogy nem tudok varázsolni, ez nem gond. Az sem jutott eszembe, hogy Manóval testet cseréljek, de azt mondjuk néha kipróbálnám. Szerintem neki is érdekes lenne.
/ A Démonra és Vértűzre vonatkozó szavak hallatán elgondolkodom./
- Azok a vörös szemű rémek még Démonnál is nagyobbak voltak, ráadásul négyen. Nem ismerem egy sárkánykutya harci képességeit, de nem hinném, hogy Máglyagyújtó nélkül Démon képes lett volna megvédeni minket. Azt viszont észrevettem, hogy Démon társaságában Vértűz is kedvesebb. Máglyagyújtónak meg még is csak az életem köszönhetem. Sem ő, sem Tűzhalál nem a kedvesség mintaképe, gyanítom ezen egy kutya nem sokat változtathat, csak pár árnyalatnyit. Azt hiszem idővel majd megszoknak. -/ Felkacagok mert eszembe jut valami. /- Úgy sem kell már elviselniük száz évig sem engem, mert elvisz az öregség.
- Nincs más kérdésem köszönöm. -/ Mosolygok rá Aranyhomokra/- Azt hiszem szeretni fogom ezt a helyet.
/ Búcsúzás után pedig sarkamban Manóval elindulok, hogy egyek valamit, aztán kerítsek valami eledelt a kutyáknak is./


(34)

*Bocs a nyúlfarknyi reagért, ígérem a következő hosszabb lesz.*

[Caridwen]

*Kryon - 2900. 08. 17.*

/Aranyhomok kedvesen végighallgatott, majd elment. Aztán sikerrel feltaláltad magad a konyhában is, habár a modern gépek még mintha elsőre meg akartak volna gyilkolni, de egy idő után megtanultad a kezelésüket.

Teltek a napok és éjszakák és egy idő után már mindennapos lett a rutin. A futurisztikus konyha használata, a ház fölött repkedő sárkányok vérfagyasztó üvöltése. A kutyakölykök csaholása, amikor odavitted nekik a kaját. Démon békés nyugodt fensőbbsége, mintha anyakirálynő lenne.
Naponta kimentek veled a behavazott hóba és néha csoportosan támadtak meg és tepertek le a hóba. Egészen békés volt az egész, mintha nem is a jövőben lennél, csak egy kellemes vakáción. Persze leszámítva a sárkányokat.
Senki nem kötekedett veled, nem voltak atrocitások, de még mindig levegőnek néztek néhányan. Vértűz se volt sülve főve együtt veled, habár néha amikor kimentél a kutyákkal jött ő is, és ilyenkor valahogy sokkal nyíltabb és kedvesebb volt.
Minden esetre már egészen beleszoktál ebbe az életbe. Aztán amikor már egy hete éltél ott egyik reggel amikor éppen reggelit készítettél magadnak meg a kölyköknek Viola Hajnal viharzott be a konyhába. Szokatlan volt őt Hideg Halál nélkül látni, ráadásul nagyon feldúltnak tűnt. Amikor észrevett téged egy pillanatra lefagyott, majd leült veled szemben./
- Zavarhatok egy kicsit Kryon? /kérdezte feszülten. A kezeit tördelte és lila szemeit lesütötte, nem nézett rád./
- Tudod van egy kis gondom... nem tudom kit kérhetnék meg hogy segítsen nekem... Tudom nem igazán beszéltünk még, de nagyon lehetetlen lenne, hogy kérjek tőled egy szívességet? Persze viszonozom, ha szeretnél valamit mond, és elhozom... /nézett végre föl rád. Függőleges írisze egészen összeszűkült az idegességtől, csak egy csík volt a violaszín tengerben./

[Kryon Vorm]

[2900. Augusztus. 10-17.]

/ Miután Aranyhomok elmegy én a konyha felé veszem az irányt. Manóval szépen bebattyogunk és nekiállok a Vértűztől ellesett módon megmelegíteni egy doboz elemózsiát. Szépen beállítgatom a hőfokot meg az időt és fél perc múlva már hozom is elő a takarító eszközöket. A régi jól bevált seprűvel és lapáttal meg tisztítószerekkel és súrolókefével felszerelkezve röpke fél óra alatt sikerül is kipucolnom az általam mikrónak nézett gépből a felismerhetetlenségig összeégett kajamaradványokat. Manó érdeklődve figyeli, ahogy halk szitkozódás közepette súrolom a gépet. Miután ezzel megvagyok, szemügyre veszem a gépet és pár perc tanulmányozás után rájövök, hogy az általam megadott 180-as szám nem a melegítéssel töltött másodperceket, hanem a melegítésbe fektetett energiát jelenti, valami általam ismeretlen mértékegységrendszer szerint. A másik szám meg nem a hőfokot jelentette, hanem azt, hogy mennyi idő alatt adja le a gép a kívánt energiát. Na erre ütöttem én be az előbb 30-at. Most már óvatosabb vagyok és több lépcsőben melegítem meg a második dobozt. Ez már sikerül is és jóízűen jóllakok, pár falatot Manónak is juttatva. Aztán az öt kutya eleségét is elkészítem és elviszem hozzájuk. Mikor Démon is enni kezd, nagy kő esik le a szívemről./
+ Huh én kinézem ebből a kutyából, hogy kiköveteli magának a kést meg a villát. De szerencsére a táplálkozási módját illetően sem ő sem kölykök nem különböznek pár évszázaddal korábbi társaiktól. +
/ Mikor az ebek jóllaknak kisepregetek a helyiségben. Ezt még Démon is érdeklődve nézi, gondolom ilyet még nem látott, mert itt valami önjáró űbermodern izével takaríthatnak. Miután ezzel is végzek a kölykökre pillantok./
- Holnap meg ha minden igaz, kipróbáljuk hogy bírjátok a vizet. Meg fogtok fürödni. -/ Manó vakkant egyet. /- Te sem maradsz ám ki a jóból.
/Mindezek után elteszem magam holnapra. Persze Manó a világért sem hagyna ott, miután betakaróztam ő szépen feljött mellém az ágyra és a lábamra heveredve békésen elaludt.

/Másnap pontban reggel hétkor arra kelek, hogy Manó a képemet nyalogatja. /- Jó reggelt. -/ Köszönésemet azzal viszonozza, hogy lehúzza rólam a paplant. Illetve felhajtja, mert lehúzni még egy az egyben nem bírja, ahhoz kicsi. /- Jól van jövök már. -/ Mondom megadóan és felkelésem jutalmául kapok egy kézen nyalást. Megsimogatom Manót aztán felöltözöm. A napot egy két kilométeres futással kezdem aztán Manóval a konyhában közösen elfogyasztjuk a reggelimet. Minezek után pedig alapos nagytakarításba kezdek a kutyáknál. Ablakmosás, szekrény takarítás, pókháló mentesítés stb. A négy kölyök folyton láb alatt van amíg a helyiségben vagyok, de kölyökkutyáktól nem várok mást. Démon érdeklődését egyedül az kelti fel mikor a kosarához nyúlok. Nem morog, de mikor kiviszem az udvarra a kosarat párnástól mindenestől akkor jön utánam és csak akkor nyugszik meg teljesen, mikor a kosarat, immár tisztán visszateszem a helyére. Már délután van mire végzek. Ez után megetetem magamat is meg az ebeket is. Aztán jön a nagy feladat, a kölykök megfürdetése. Szívem szerint kint csinálnám, de ez a tél közepén elég hülye megoldás lenne. Így ezt is bent csinálom. Először Manót fürdetem meg. Szerencsére Démon hamar megérti a célom, így a másik három porontyát maga köré gyűjti míg Manót megfürdetem, megszárítom és megfésülöm. Majd sorban a másik három tökmaggal is megejtem ugyan ezt. Persze mindegyik előtt vizet cserélek, mert mindegyik kutya kifröcsköli a vizet, ami meg véletlenül a lavórban marad az szürke a kosztól. Na meg mindegyik kutya után fel is mosok. Démon közben végig kritikus szemmel nézi mit csinálok. Már szinte várom hogy megszólaljon, hogy " A füle mögött még koszos ott is mosd meg." Mire végzek a négy kölyök csillog-villog. Végül már a fürdőszobában magamat is megfürdetem, aztán Manó által kísérve elmegyek aludni.

Másnap reggel jön a menetrendszerű Manó hogy kiverjen az ágyból. Ismét futok egyet aztán kaja mindenkinek majd az egész csapatot kivezénylem az udvarra.Démonnak persze nem mondok semmit, ő magától jön, kíváncsi mit akarok már megint a kölykeitől. Láthaón még nem mer egyedül hagyni velük. Alig pár perc után Vértűz is csatlakozik hozzánk./
- Mit csinálsz? -/ Kérdezi. A bemutatkozásom óta nem láttam./
- Megtanítok a kölyköknek pár alapfogalmat.
- Alapfogalmat?
- Persze. Mint ülj, álj, feküdj, maradj, gyere ide, lábhoz stb.
/ Felnevet./
- Ezek tudnak ülni. Megtanulták maguktól.
- Nem ülni tanítom meg őket, hanem arra, hogy akkor is leüljenek mikor én azt szeretném.
- Minek?
- Ezek okos kutyák. Rendkívül okosak. Pár szóból megértik mit akarok tőlük. Vagy ha a kölykök nem is, Démon pillanatok alatt fel tudja mérni a céljaim. De tudod lehetnek helyzetek, mikor nincs idő beszélgetni, csak egy parancsszóra. Ezek a parancsszavak arra jók, hogy garantálják, hogy szükség esetén a kutya egy tizedmásodperc alatt megértse mit akarok tőle.
- Szerinted ezek a kölykök fognak neked engedelmeskedni?
- Manó fog. A többieket csak azért tanítom be, hogy ne a leendő gazdájának kelljen. Arra is jó ez, hogy jobban megismerjem az ebeket és ők is engem.
- Hát erre kíváncsi vagyok.
/ Belekezdek a dologba. Természetesen szintén Manóval, mert ő biztosan hallgat rám. A másik három már nem annyira, de ők is megértik mit takar egy-egy parancsszó és ez már nekem elég. Dél után kettő körül Vértűzzel együtt bevonulunk a kutyákhoz és ott is eszünk. Aztán elválnak útjaink és én a szobámba megyek forma gyakorlatozni. Aztán elég korán lefekszem és alszom. A napjaim innentől ezzel telnek. Reggel hétkor Manó kelt,, futás, reggeli, kutyaoktatás, délután meg eddzek, vagy a környéken bóklászom Manóval a sarkamban. Egyszer ugyan eltévedtem az edzőterembe menet, de hamar ismerős pontra keveredtem és onnan már célhoz értem. A környéken bóklászva egyszer Sziklalovassal is összetalálkoztam. Őt a bemutatkozás óta nem láttam. Aranyhomok gyakran megkérdezi minden oké e és a fivérekkel is találkoztam egyszer az edzőteremben. Mikor betoppantam a helyiségbe ők szedték a sátorfájuk és faképnél hagytak. Én ennek csak örülni tudtam.

A kutyák már szinte mindent tudnak amit meg akartam nekik tanítani. Már csak az utolsó lépcsőfok van. A különböző eldugott tárgyak szag alapján való megtalálása és a szagok kilométeren keresztüli követése. Az biztos, hogy ezt megtanítani több napos meló lesz. Épp a reggelit csinálom, miközben a mai nap felépítésén agyalok, mikor megjelenik Viola Hajnal. Olyan ideges, hogy észre sem vesz. Aztán észre vesz és bekéreszkedik a konyhába ő is./
- Nem zavarsz, gyere nyugodtan. Baj van?
/ Őszintén érdekel mi lehet a gondja. Rendes nőnek tűnik, aki mindentől függetlenül megérdemli, hogy segítsenek rajta, mert ő is szívesen segít./
- Egyáltalán nem lehetetlen, hogy kérj tőlem egy szívességet. -/ Mosolygok rá bátorítóan. -/ Szívesen segítek neked ha tudok. Cserébe nem hinném, hogy kérnék valamit, hisz nincs szükségem semmire, itt mindenem megvan.
/ Abbahagyom a reggeli készítését, hogy teljesen rá tudjak figyelni. Mindössze egy oldalpillantást vetek, amivel nyugtázom, hogy Manó is minden idegszálával a stresszes sárkányt figyeli és azon agyal, hogy egy képennyalás felvidítaná e a hölgyet./

(35)

[Caridwen]

*Kryon - 2900. 08. 17.*

/Még továbbra is feszült, habár amikor megértően reagálsz a közeledésére egy kevés feszültség mintha kiengedne belőle./
- Nos igen, úgy is mondhatjuk...
/Aztán vesz egy mély levegőt, mielőtt folytatná./
- Tudod, történt valami nagyon különös... Mármint nem tudom hogy magyarázzam meg, hogy ne legyen furcsa...
/A tekintete elrebbent rólad, mint egy megzavart pillangó, majd visszatért az arcodra./
- Van egy lányom... Illetve nem teljesen... vagyis elég bonyolult a történet.
/Zavartan megrázta a fejét, mint aki ki akarja tisztítani, majd valamivel összeszedettebben a kezeit nézve belekezdett végre./
- Valaha nagyon régen született egy leányom. Ezüst Viharnak hívták. A valói neve persze ennél jóval hosszabb és bonyolultabb, de ez most nem számít. Ezüst Vihar azonban elégedetlen volt, elszökött tőlünk és a saját útját járta... Pont olyan heves és haragos volt, mint Hideg Halál... talán ez okozta a bajt. Összeveszett az apjával, méghozzá nagyon csúnyán. Harc vér és halál lett a vége. Hideg Halál pedig megölte végül a lányunkat. /egy könnycsepp csordult végig az arcán, de gyorsan letörölte és továbbra is lefelé bámulva folytatta, mintha mi sem történt volna./
- Amióta Danu ereje gyengült nem születtek ifjú sárkányok. Égő Áldozatnak is évszázadok kellettek, hogy kikeljen a tojásából. Én azonban egy gyermeket akartam, jobban vágytam rá, mint bármi másra. Ezüst Vihar helyét a szívemben senki nem tudta kitölteni... Aztán történt valami különös. Megidéztük a hatalmunk, habár tudtuk valószínűleg hiábavaló a próbálkozás, hiszen Danu úgysem áld meg minket gyermekkel... és akkor megjelent egy lány, egy alakváltó. Valami különös módon az erő őt választotta és ahelyett hogy gyermek született volna, ez a lány vette magához a hatalmunk egy részét... Nem teljesen értem hogyan történt máig sem, de nem a hogyan a fontos, hanem a végkifejlet. Hideg Halál ugyanis dühös volt a lányra, ahogy mindenki másra is. Elment, hogy megölje... Azonban valami különös történt a lány tovább változott... Olyan lett, akár Ezüst Vihar. /nézett végre a szemedbe. Az övében kétségbeesés ült./
- Lehet, hogy megőrültem Kryon, de lehet, hogy nem. Azt hiszem a mágia, a hatalmunk gyökeret várt az alakváltólányban és szépen lassan sárkánnyá formázza őt, méghozzá Ezüst Vihar arcára. Nem vagyok biztos benne, de nem is tudok elmenni hozzá. Hideg Halál hallani sem akar a lányról, én azonban látni szeretném... vagy legalábbis megtudni hogy van. De nem hívhatom fel rá újra a figyelmet, mert tudom Hideg Halál megölné akkor... Én pedig ezt nem fogom hagyni, többet nem öli meg a gyermekünk. /itt már elszántság költözött a lila pillantásba, ahogy a tekintete a tiedbe fonódott./
- Azt szeretném, hogy keresd meg a lányom. Ha lehet hozd el ide, de nekem az is elég, ha tudom, hogy jól van... Megtennéd ezt nekem?

[Kryon Vorm]

[2900.Augusztus.17.]

/ Az első hebegő szavaira bátorítóan rámosolygok. Ezt a van egy lányom de még sincs dolgot nem tudom mire vélni, így szó nélkül figyelek. Aztán már örülök, hogy Viola Hajnal beszéd közben a kezeit nézi, mert mikor közli, hogy Hideg Halál megölte a lányukat, nekem a szám is kinyílik a csodálkozástól. Hangot nem adok ki, de igen csak elkerekedik a szemem a hallottaktól. /
+ Biztos, hogy nekem kellene ezt elmondanod? +/ Ötlik eszembe a gondolat, de biztos jó oka van rá, hogy megossza ezt velem, így csendben figyelek tovább, miközben rendezem a vonásaim. Tovább hallgatom a kétségbeesett sárkányt, aki mint kiderül, kétségbeesett anya is. Mikor a szemembe néz, megértést és együttérzést láthat benne. Aztán mikor mindent elmondott és felteszi a nagy kérdést én elgondolkodva megvakarom a fejem./
- Az elhangzottak alapján, a kérésed teljesítése nem egy életbiztosítás. -/ Mire a mondatom végére érek már mosolygok. /- De nekem is van... volt édesanyám. Emlékszem rá mennyire elkeseredett, mikor a bátyám két napra eltűnt. -/ Elkomorodom kissé. /- Azt is el tudom képzelni, mennyire elkeseredhetett miután én eltűntem. Segítek neked. -/ Mondom nagyon komolyan majd ismét elmosolyodom, sőt már-már nevetek. /- Azzal meg ne foglalkozz, hogy mennyire hangzik furán a mágiátok gyökeret verése. Alig múlt egy hete, hogy az volt a legnagyobb problémám, hogy mit nézzek este a tévében. Aztán betévedtem egy boltba ahol egy tükör közölte velem, hogy a bolt valami időgép, és pikk-pakk itt találtam magam egy szellemek lakta város kellős közepére épült csodaszép kertben, ahol az itt lakó sárkányok adtak nekem menedékjogot. Ráadásul lett egy kutyám aki okosabb mint az összes eddigi együttvéve és teliholdkor sárkánnyá változik. Ezek után már meg sem lep, hogy egy alakváltóból sárkány lett, mert kiválasztotta őt a mágiátok.
/ Remélem a kis monológommal sikerül legalább egy árnyalatnyi mosolyt csalnom beszélgető partnerem arcára. Aztán megkomolyodom./
- Tehát ha jól értelek, akkor kalauzoljam ide a lányt ha nem ellenkezik, ha meg nem akar jönni, akkor legalább kérdezzem meg hogy van. Ehhez már csak az kell, hogy elmondd hol keressem a lányt és mi a neve. Meg hogy hogyan jutok oda és vissza. Meg ha nem gond, akkor szólni kellene Sziklalovasnak és/vagy Aranyhomoknak, hogy elmentem, nem akarom őket szó nélkül itt hagyni. Vagy őket sem akarod beavatni?
+ Remélem ez nem Hideg Halál valamiféle ellenem irányuló magánakciója, hogy eltüntessen engem innen, a két öregnek meg bemesélje, hogy én léptem le. +
/ A gondolat csak átvillan rajtam, hamar elmosolyodom./
- Tudom sokat kérdezek, de én már csak ilyen vagyok. Még egy kérdésem van, bár az nem egészen ide tartozik. -/ Manóra pillantok. /- Szerinted ő elég nagy már hogy magammal vigyem? Én el merném vinni, de te még is csak több sárkánykutyát láttál már nálam.
/ Manó persze rögtön tudja, hogy róla van szó és vígan ugrálja körbe a konyhát, majd mintha ő is Viola Hajnal válszát várná, leül és szemeit egyenesen a sárkányra szegezi./

(36)

[Caridwen]

*Kryon*

- Igen tudom... Ha lehetne nem is kevernélek bele... De tudod mindenki más esélyes, hogy elárulná Hideg Halálnak. Vagy véletlenül, vagy csak ő jönne rá... Viszont te nem érdekled. Ne vedd sértésnek, de te neki csak egy halandó vagy, oda mész ahová akarsz, ő pedig nem fog gyanakodni. /pillant rád bocsánatkérően./
- Persze értem... és köszönöm. /pillant rád őszinte hálával.
Aztán ismét biccent./
- Igen... illetve nem... Talán nem kéne idehoznod... sőt biztos, hogy nem. Látni szeretném, de ha Hideg Halállal találkozik nem tudom mi lesz... Nem, nem lehetek önző, ő pedig nem elég erős még ahhoz, hogy túléljen itt. Szóval ne, ne hozd el ide... Csak nézd meg hogy van, beszélj vele egy kicsit... tudd meg hogyan él, hogy milyen... Hogy hol tart a sárkánnyá válás útján...
/Aztán manóra pillant. Felé nyújtja a kezét, mire a kölyök odamegy, ő pedig elgondolkozva végigsimít a bundáján./
- Igen, elég nagy már. És hozzád tartozik. A kötelék az erősebb, ha itt hagynád többet ártanál, mint amennyire veszélyes, hogy elviszed.
/Aztán egy pillanatig közelebb hajol, miután aggódva körbenézett./
- Tudok valakit, aki feltűnés nélkül el tud vinni Polimetronba, ott van a lányom. Most a Nymloth Dracarys nevet használja. Fel fog tűnni.. úgy néz ki, mint Hideg Halál, csak nőben. Ezüstfehér haj és lila szemek.
/Itt egy pillanat szünetet tart./
- Sziklalovasnak majd szólok én, hogy elmentél. Ha gondolod elviszlek akkor a vezetődhöz. /pillant le rád fölállva./

[Kryon Vorm]

[2900.Augusztus.17.]

- Nem veszem sértésnek. Ő is meg a testvére is levegőnek néz mióta itt vagyok. Utóbbi ugyan megmentette az életem. De igazából hidegen hagy a véleményük. Ha nem akarnak ártani nekem, az már nekem elég. -/ Teljesen semleges a hangom, tényleg nem érdekel egyik fivér sem. A köszönetére melegen rámosolygok./
- Szívesen.
/ A válaszom őszinte, tényleg szívesen teszem. Egyrészt tényleg segíteni akarok rajta, másrészt lehet nem árt már nekem is egy kis kiruccanás, nem akarok ide besavanyodni. A válasza felvet egy újabb kérdést. /
- Rendben, akkor nem hozom ide. Viszont ha ő is kíváncsi lesz rád, rátok akkor mit mondjak, mit mondhatok neki? Elmondhatom azt amit az imént elmondtál? Mit mondjak rólad? Nem ismerlek, hisz akkor láttalak először, mikor idekerültem és azóta sem találkoztunk. Ha megkérdezi milyen vagy, mit mondjak neki? Legalább a nevedet tudja? Csak be kell neki bizonyítanom valahogy, hogy ismerem a... a... sárkány-anyját.
/ A Manóra vonatkozó szavainak örülök./
- Hallod Manó jössz velem.
/ Mondom neki félhangosan és lekesen, mire ő mintha csak az örömömnek örülne, vakkant egy vidámat. Tudja, hogy róla van szó, és azt is látja, hogy örülök, így gyaníthatja, hogy valami jó dolog jön most az életében. Ezzel a kijelentésével, Viola Hajnal egy pillanatra a gyanúmat is eloszlatja./
+ Ha Manót is elvihetem, akkor csak nem csapda a dolog, hisz minek áldoznának be egy kutyát is? Bár talán ha még is csapda, akkor egy kutya kölyök itt nem sokat számíthat. Sőt. Talán még örülnének is neki, hogy Manót is eltehetik láb alól velem együtt, hisz a szemeikben talán még árulónak is tűnhet. Tök mindegy. Ha szeretnék öregségben és nem erőszakosan meghalni, akkor óvatosnak kell lennem. +
- Ne haragudj Viola Hajnal, de én szeretnék nekik szólni. Akkor is ha épp nincsenek itt. Tudod ők voltak azok, akik miatt otthonomnak nevezhetem azt a helyet. Ők sokat dolgoztak rajta, hogy ne érezzem magam egyedül. Persze idejükhöz mérten. De ha épp beszélgettünk akkor fáradhatatlanul válaszoltak minden kérdésemre és mindig kedvesek voltak és segítőkészek. Tartozom nekik annyival, hogy személyesen búcsúzom el tőlük. Tudom nem szép dolog tőlem, hogy így elodázom az indulást, elnézésedet kérem érte. De ez nekem nagyon fontos. Ha már csak egyiküktől, nekem az is elég, de tudod az otthoniaktól nem búcsúzhattam el. Tudom ide még visszajövök, és a két eset nem ugyan az, messze nem ugyan az, de nekem szükségem van erre. Tényleg sajnálom.
/ Bocsánatkérően nézek Viola Hajnalra. Ha csak fele olyan kedves, mint amilyenek látszik, akkor megért és nem fog megbántódni./
+ Meg persze ha igaz a sztori. Még ha igaz is a sztori, és ez akkor is csapda, már az sem számít, mert tudom, hogy akkor Sziklalovas előbb-utóbb rájön a turpisságra és ha én még meg is halok, legalább az utánam következő védencét jobban fogja óvni.+

(37)

[Caridwen]

*Kryon*

/Egy időre elgondolkozik, majd amikor láthatóan jutott valamire csendesen megszólal./
- Bármit elmondhatsz neki, amit csak tudsz. Ő tudni fogja ki vagyok, habár az igaz nevem ismeri... Ha nagyon kötekedne, hivatkozz Gter-re. /Mondja csöndesen. Mintha megrezzenne a levegő, ahogy kiejti az igaz nevének egy részét.
Aztán az aggályaidra csak megértően biccent./
- Persze érthető a dolog, elnézést, így is sokat kértem tőled. Hideg Halál még vadászik és ha jól tudom Sziklalovas éppen Aranyhomoknak segít feldíszíteni a nagytermet, szóval itt vannak, tudsz beszélni velük. Viszont siessünk, nem szeretném, ha párom visszaérne. /mondja szomorkásan.
Ezzel ha nincs több kérdésed meg is indul a nagyterem felé. A két sárkány valóban ott van, egy szökőkút pereme fölött vitatkoznak valamin, habár leginkább a nő pattog, Sziklalovas a maga nyugodt stílusában válaszolgat neki. Amikor beléptek mind a ketten felétek fordulnak. Viola Hajnal megáll az ajtóban és odasúgja neked./
- Menj és beszélj velük! Én itt megvárlak. Kapcsolatba lépek a vezetőddel. /mondja csendesen, majd lehunyja a szemeit. A légzése lelassul és mintha valami különös transszerű állapotba süllyedne.
Közben Manó megindul Aranyhomok felé, körbeugrálja a lábát majd vakkant neked, mintha hívna. A sárkány lehajol és megvakargatja a kölyök fülét, aztán kérdőn rád pillant./

[Kryon Vorm]

[2900.Augusztus 17.]

/ Az információ szabad áramlására vonatkozó mondatot egy bólintással veszem tudomásul. Az igazi nevet én is kiejtem, hogy gyakoroljam és megjegyezzem. /
- Gter. Rendben.
/Megkönnyebbülök, mikor megértően biccent./
- Köszönöm. Persze, akkor siessünk.
/ Mondom egyetértően. /+ Díszítik a nagytermet? Na ez az én formám. Itt valami ünnepség lesz én meg kimaradok belőle. De nem is baj. Ha ez valami nagyszabású dolog, akko jönni fog egy csomó sárkány és ha még be is rúgnak, akkor az egyik tutira megesz. +/ A szökőkútnál látható jeleneten jót mosolygok. Ha tippelnem kellen, azt mondanám, hogy Aranyhomok épp letolja Sziklalovast, amiért a férfi valamit eltolt és Aranyhomok épp most magyarázza el neki, hogy hogyan kellett volna helyesen csinálni. /
+ Úgy tűnik, hogy azért a sárkány nők is hasonlítanak pár dologban a halandó nőkre és a sárkány férfiak sem tudnak megkülönböztetni a piroson belül még vagy húsz árnyalatot. +
/ Viola Hajnal javaslatára bólintok és épp elköszönnék tőle, hogy megkeresse a kalauzomat, mikor elalszik. Elég egy pillanat, hogy felfogjam, hogy nem alszik, csak meditál. /
+ Ez most mi? +/ Bámulom kérdőn a csukot szemű nőt. /+ Így akar kapcsolatba lépni a kalauzommal? Mi ez, valami telepátiás valami? +
/ Gondolataimból Manó hívása rezzent fel. Oda megyek a testvérpárhoz és köszönök nekik. /
- Jó reggelt. -/ Kell pár másodperc, hogy összeszedjem a gondolataimat, majd belevágok. /- Gyanítom ismeritek Ezüst Vihar és Hideg Halál történetét. Gyanítom az alakváltó lányról is tudtok, akibe beleköltözött Hideg Halál és Viola Hajnal mágiája. Az előbb mesélte el nekem Viola Hajnal a történetet. Megkért rá, hogy keressem meg az alakváló lányt, Nymloth Dracaryst. Amolyan hírvivő szerepben kellene fellépnem. A lánynak mesélni Viola Hajnalról és Viola Hajnalnak mesélni a lányról. Hideg Halál bizonyára irtó dühös lesz, ha megtudja miben sántikálok, de épp ezért engem kért meg Viola Hajnal mert velem a fivérek nem foglalkoznak, így ez a hírhozás is nagyobb eséllyel marad titokban. Én elvállaltam a dolgot, de szerettem volna szólni nektek, nem akartam csak úgy szó nélkül elindulni. Ja és őt is viszem, ha nem baj.
/Pillantok Manóra. /

(38)

[Caridwen]

*Kryon*

/A testvérek csak összenéznek, amikor Ezüst Vihart említed, de nem szólnak közbe, csak amikor mindent elmondtál, akkor biccent Sziklalovas./
- Igen ismerjük a történetet. Azt hiszem Viola Hajnal jól választott. Büszke vagyok rád Kryon, nagyon nagylelkű gesztus volt tőled, hogy segítesz neki. /mondja nyugodtan./
- Persze, Manó hozzád tartozik, ezentúl oda megy, ahová te mész. De indulj utadra, mi pedig várunk vissza. /mondja nagyon komolyan, Aranyhomok pedig odalép búcsúzásul megölel majd nyom egy puszit a homlokodra./
- Vigyázz magadra Kryon!
/Közben ha visszafordulsz látod, hogy Viola Hajnal már nyitott szemmel vár rád. Ha odamész csak biccent, majd elindul kifelé.
Egyenesen a kertbe vezet, és megáll egy kősárkány mellett. A kezét lágyan végighúzza a sziklán, mire látod, hogy remegés fut végig a kövön... Aztán az egész megremeg, a szobor megmozdul. A sárkány lelép a talapzatáról és köröttetek tekereg. Egyre nagyobb és nagyobb lesz, a kövön súrlódó kő zaja pedig hátborzongató. Aztán egyszer csak megdermed mintegy kőkriptába zárva titeket./
- Szálljatok fel a hátára, elvisz téged Polimetronba! /mondja a nő.
Ha fölmászol a sárkány hátára, az hamarosan moccan is, a szikla pedig megdöbbentő módon a levegőbe emelkedik és a sárkánykert hamarosan már csak egy egyre távolodó színes pont lesz a szürke városban..../

[Kryon Vorm]

[2900.Augusztus.17.]

/ Láthatóan nem csak engem lep meg, hogy Viola Hajnal elmondta nekem a történetét, de mire a végére érek a mondókámnak, addigra számukra is világossá válik, hogy miért beszélt nekem erről Viola Hajnal. Sziklalovas reakciója határozottan jól esik./
- Szívesen segítek és rám is rám fér egy kis világlátás. -/ Mondom ugyan olyan nyugodtan./
+ Elvileg most szereztem egy jó pontot mindhármuknál. Na meg szereztem egy halálos ellenséget. De sajnos ez egy ilyen világ. +
- Köszönöm. -/ Mondom ugyan olyan komolysággal Sziklalovasnak. /- Manó sokat segített, hogy be tudjak illeszkedni, és megbirkózzak ezzel az új helyzettel. Sokkal tartozom neki.
/ Aranyhomok most ölelt meg másodszor, mióta itt vagyok.De most már nem egy teljesen ismeretlen nőként ölelt meg, hanem fogadott anyukámként. Legalább is az elmúlt héten úgy kezelt, mint ha a fia lennék. Így aztán a viszontölelésem ez úttal már nem esetlen, hanem szeretetteljes. /
- Igyekszem egyben visszajönni és Manót is egyben visszahozni.
/ Kissé meghatódom Aranyhomok kedvességétől. Közel sem könnyekig, de azért jól esik, hogy megölelt.
Mielőtt Viola Hajnal elvezetne a kertbe megállítom./
- Kérnék még pár percet. Összeszedek pár cuccot, hogy még se csak így, minden nélkül induljak útnak. Max tíz perc és itt vagyok. -/ Manóra nézek. /- Itt maradsz.
/ Azzal futva indulok meg a szobám felé. Az elmúlt héten kaptam pár új cuccot. Főképp ruhákat. De kaptam például két kést, elemlámpát, fejlámpát, egy közepes méretű hátizsákot. Persze ez nem úgy zajlott le, hogy odajött valaki és ezeket nekem adta. Még a hét elején a konyhában összefutottam Aranyhomokkal akinek hirtelen eszébe jutott valami és elhívott magával. A ház padlására vezetett, ahol elém tárult a káosz maga. A hatalmas alapterületű ház padlása egylégterű, csak a tetőszerkezet elemei bontják meg a teret. Azonban a több száz négyzetméteres helyiség padlóját elborítják a különböző holmik. Néhol "csak" bokáig érő rétegben, de van ahol ember magas tornyokban állnak a fegyverek, kardok, plüssmacik, lószerszámok, íjak, számítógépek virágcserepek, újságok, festékek, bútorok meg ki tudja még hány féle holmi. /
- Ezeket itt nem használjuk. Az évezredek során felgyűlt holmikat tartjuk itt. Ezek senkinek nem kellenek. Nézz szét, válogass kedvedre, ha tetszik valami azt tartsd meg. De azért ne hordj le mindent.
/ Az utolsó mondatot mosolyogva mondta aztán elment. Én meg egyedül maradtam a rengeteg holmival. Onnantól kezdve minden nap elkutakodtam ott pár órát. Elhatároztam, hogy nekiállok valami rendszert vinni ebbe a káoszba és közben katalogizálom a cuccokat. Persze idáig még csak egy egészen apró töredékét néztem át a holmiknak. De most nagy hasznát vettem ennek, mert a hátizsákba belegórok pár ruhát, a két kést, a két lámpát, a telefonom és az irataim. A konyhában összeszedek némi ehetőt, ami melegítés nélkül is ehető és hűtő nélkül is soká eláll. Ezen felül még a zsákba kerül egy tenisz labda, amit szintén a padláson találtam és ami Manó kedvenc játéka lett. A szobába visszamenve elteszem még a 232 kismilleumomat, aztán a bokáig érő, fekete és főképp jó meleg és szélálló kabátom is felveszem, meg egy általam az előtt soha nem látott kialakítású sapkát, ami leginkább baseballsapkára hasonlít, csak épp minden évszakban nagyon jól használható. Aztán kirobogok Viola Hajnalhoz. Manó örömmel üdvözöl. Így hármasban elbaktatunk a kősárkányig, ami hirtelen életre kel. Reflexből hátra lépek, Manó meg teli torokból ugatja a hátborzongató változásokon keresztül eső szobrot. Egy pillantással elnémítom a kutyát, aztán Viola Hajnalra nézek./
- Oké, most meglepődtem. - Mondom még mindig a döbbenet hatása alatt állva, de már mosolyogva. Aztán megkomolyodom. /- Polimetronon belül hol találhatom meg a lányod? Van valami tipped hol kezdjem a keresést? Egyedül én ide nem találok vissza. A kősárkány meg fog engem várni valahol? Küldesz a lánynak valami kis személyes tárgyat? Egy ékszert, egy képet vagy bármit?
/ Miután elhelyezkedek a kősárkányon, Manót magam elé veszem. Majd kigombolom a kabátom és úgy gombolom be, hogy az már Manót is takarja, mert gyanítom neki sem lesz melege a menetszéltől. Miután megkapaszkodom és elhelyezkedem, a kősárkány felszáll. Az elő pár percben még eléggé félek, de aztán megszokom a dolgot és mire a Sárkánykert eltűnik a horizonton, már úgy érzem magam, mintha én lennék Harry Potter és épp körbe repülném a Roxfortot azon a négy lábú, sascsőrű, szárnyas valamin. Leírhatatlanul élvezem. Ez nem az a repülés, mint amit Máglyagyújtó hátán végig szenvedtem. Itt most céllal repülök, rendesen felöltözve így nem fázom, és mivel nem rég keltem, így teljesen kipihent vagyok. Ráadásul nem két marhanagy szárnyat látok magam előtt, hanem a tájat, és előttem nem egy morcos nő ül, hanem az a lény akiben a legjobban megbízom ebben a világban. Ez az a tökéletes boldogság ami miatt megérte végig csinálni az elmúlt egy hetet. Még kiabálni is van erőm./
- Tisztelt utasaink. Köszöntjük önöket a Sárkány Airlines Sárkánykert-Polimetron járatán. A kapitány, azaz eme bazinagy kősárkány nevében is köszönöm, hogy légitársaságunkat választották. A magasságunkat nem tudjuk, ahogy az utazási időt sem. A járat fa... kőpados, de strapabíró, nem zuhan le, ha pár madár belerepül a hajtóművekbe. Ételt nem szolgálunk fel az út alatt és tv sincs, de a jegyek ingyenesek és járatunkon átélheti a szabadság és a felszabadultság eddig soha nem tapasztalt dimenzióit. Kellemes utazást kívánunk.
/ Manó még soha nem látot ennyire boldognak, és az örömöm rá is átragad. Mikor befejezem az utasok köszöntését, Manó is ugat egy sort, kiegészítve ezzel az általam elmondottakat.

(39)

[Caridwen]

*Kryon*

/Még a sárkányra amikor fölszállsz csak a homlokára csap, majd bocsánatkérő mosollyal néz rád./
- Ezer bocsánat, majdnem elfelejtettem! Ne haragudj, borzasztó szétszórt vagyok ma...
/Egy különleges medált nyújt feléd./
- Ezzel tudod hívni a kősárkányt. Annyi a feladatod, hogy a bal kezedbe fogod és erősen koncentrálsz rám. Képzeld el az arcom, ahogy beszélnék hozzád. Én pedig küldeni fogom a sárkányt. Amiatt pedig ne aggódj, a sárkány tudja az utat. Nymloth mágiája az én mágiám egy része, ez alapján pedig megtalálja a sárkány. Jó utat ifjú halandó! /mosolyog rád, ahogy fölszáll a bestia és a semmibe vész a sárkánykert.
Az utazás alatt Manóval jól elviccelődtök, egészen felszabadító és felemelő az egész. Jó sokáig repültök, már-már úgy tűnik örökké, amikor a magasság hirtelen csökkenni kezd... Egy rengeteg terül el előttetek, végeláthatatlan fenyőtenger.
Aztán szinte azonnal észreveszed. Egy óriási hófehér test suhan el alattatok. A pikkelyein megcsillan a fény, ahogy észrevesz titeket és irányt változtat. Az erdő felé repül, a kősárkány pedig nyaktörő iramban követi.
Végül mindketten leszálltok a földön. A kősárkány mozdulatlan, a hatalmas hófehér sárkány azonban rátok mereszti kocsikerék méretű ametisztlila szemeit, az orrából pedig füstpamacsok szállnak fel./

*Folytatás a rengetegben*

[Kryon Vorm]

[2900. Augusztus. 17.]

- Nem haragszom, megértelek.
/Mondom mosolyogva Viola Hajnalnak miközben átveszem és elteszem a medált./
- Tehát csak fogjam meg a medált, képzeljelek magam elé aztán várjam a sárkányt. Rendben. -/ Összegzem a dolgot majd folytatom. /- Tehát nem kell megkeresnem a lányt, mert a sárkány megtalálja majd helyettem. Ez nagy segítség. -/Mondom és tényleg megkönnyebbülök kissé, mert fel voltam rá készülve, hogy isten tudja hol kell majd bolyonganom a lányt keresve. /
- Köszönöm. -/ Búcsúzom el Viola Hajnaltól, mielőtt a kősárkány a magasba repít.

(40/a)

*Írok a rengetegbe is. Az lesz a 40/b.*